Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-28 / 202. szám

1989. augusztus 28., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP SZAMALK:­ONELSZÁMOLO EGYSÉGEK Pénz nincs, remény van A válság a húzóágazatnak tartott számítástechnikai ipart sem kíméli. Hírek terjedtek el arról, hogy az egyik legtekin­télyesebb magyar számítás­­technikai cég, a Számalk ko­moly bajba került. — Mi igaz abból, hogy a vál­lalat a csőd szélén áll? — kér­dezzük Havass Miklós vezér­igazgatótól. — A hírt cáfolom, hiszen az idei első félévi nyereségünk — huszonötmillió forint —, há­romszorosa annak, amit ugyan­ebben az időszakban tavaly el­értünk, forgalmunk pedig 20 százalékkal növekedett a múlt évihez képest. — A dolgozók elbocsátások­ról és a vállalat feldarabolásá­ról beszélnek. Jogosnak tartja aggodalmukat? — A Számaik három nagy­­vállalat egyesítésével jött lét­re, 1972-ben. Természetesen az akkori szokásoknak megfele­lően az elődök összes irodistá­ját alkalmazták. Ezért az el­múlt időszakban gazdaságos­­sági megfontolásokat figye­lembe véve, mintegy tíz szá­zalékkal csökkentettük az ad­minisztratív létszámot. Szintén jelentős változásnak számít, hogy vállalatunkat ez év októ­beréig önelszámoló egységek­re bontjuk. Reméljük, a de­centralizálás hatékonyabb gaz­dálkodást tesz lehetővé, és anyagilag is érdekeltebbé teszi dolgozóinkat. Persze akiket el­bocsátottunk, azok jogosan ha­ragszanak a vezetésre. — És milyen a vállalat pénz­ügyi helyzete? — Nos, e téren valóban ko­moly gondjaink vannak, ugyan­is a magyar vállalatok fizető­­képessége jelentősen romlott, ezért négyszázmillió forintnyi — ez körülbelül a vállalati va­gyonunk hetede —, nehezen behajtható követelésünk van. Emellett a kormány intézke­dései is érzékenyen érintettek minket, gondolok itt arra, hogy oktatási központunk — itt nyolcezren tanulnak —, állami támogatását megszüntették. De említhetném a számítástech­nikai eszközök importjának li­beralizálását, ami lehetetlenné teszi az általunk forgalmazott szocialista gyártmányok érté­kesítését. J. F. FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT A szövetkezeteket erőszakkal feloszlatni nem szabad Az árulókat, megalkuvókat nem vállalja a párt — hang­zott el a Független Kisgaz­da-, Földmunkás és Polgári Párt tegnap Soltvadkerten tartott nyilvános nagygyűlé­sén. A hozzávetőleg 250 ér­deklődő előtt bejelentették, hogy a Bács-Kiskun megyei vezetőség az országos választ­mánynál kezdeményezi: a párt határolja el magát azok­tól a tagjaitól, akik segéd­kezet nyújtottak a Kisgazda­­párt feloszlatásához, mint pél­dául Ortutay Gyula, Dobi Ist­ván és társai. A solitvadkerti nagygyűlésen Boross Imre pártfőügyész részletesen szólt a Független Kisgazdapárt céljairól, az 1945-ös program folytatásáról. Hardi Péter, a párt főtitkár­­helyettese a már elkészült if­júságpolitikai és egyházpoliti­kai programot ismertette, mint az erkölcsi válságból ki­vezető lehetőségeket. Ádám Pál, a Bács-Kiskun megyei szervezet ügyvezető alelnöke beszámolt arról is, hogy a Gaborják József megyei ta­nácselnök által felajánlott üres irodaépületet átmeneti székháznak elfogadják , té­rítés nélkül. A soltvadkerti nagygyűlésen az állt a középpontban, hogy a párt programja szerint mi legyen a szövetkezetekkel, a földtulajdonnal, hogyan kí­vánja a párt az értékesítés és a tőkehiány gondjait megol­dani. Boross Imre hangsúlyoz­ta: a szövetkezeteket erőszak­kal feloszlatni nem szabad. Rámutatott arra is, hogy saját sorsának alakításában mindenkinek felelőssége van. Az egyénnek vállalnia kell a tanulást, az átképzést, a me­zőgazdaságban dolgozóknak pedig a termékváltást. (MTI) MEGKÉRDEZTÜK Már az ózontól is félni kell? Nyaranta újból és újból el­terjed : Budapest légterében tűrhetetlen mennyiségű ózon dúsul fel. Dr. Várkonyi Tibort, az Országos Közegészségügyi Intézet levegőhigiénés osztá­lyának tudományos tanácsadó­jától megkérdeztük, igaz-e az ismét lábrakapott hír? — A főváros légterének ózontartalma egyenes arány­ban növekszik a budapesti, sőt az országos motorizáció fej­lődésével, hiszen nemcsak fő­városi vállalatok vagy magán­­személyek tulajdonában lévő gépkocsik közlekednek a pes­ti utcákon. A gépkocsimotorok nitrózus gázokat bocsátanak a levegőbe, melyekből a napsu­gárzás hatására ózonmoleku­lák keletkeznek. Az ózonnak nagyon nagy a vegyülési akti­vitása, a levegő egyéb alkotó­elemeivel vegyülve mérgező hatású. Főként a nyálkahár­tyákat — torokban, szemben, orrban, gégében — irritálja, károsítja, adott esetben gyul­ladást okozva. — Van önöknek statisztikájuk arról, hogy növekszik-e Buda­pesten az ilyen megbetegedések száma az ózondúsulás hatására? — Ilyen, közvetlen statisz­tikánk nincs, elkészítése sok­ba kerülne, s nem biztos, hogy valós adatokhoz jutnánk álta­la. A páciensek nem közvetle­nül a megbetegedés után vagy közben jelentkeznek az orvos­nál, általában később, így a megbetegedésnek az ózondú­­sulással való összefüggését na­gyon nehéz kimutatni.­­ Említette, hogy az ózon ag­resszíven vegyül. E vegyülési haj­lama netán mérgező gázokat is létre­hozhat? — Természetesen, ózonve­­gyület a peroxi-acetil-nitrát is, ami jelentősebb mennyiségben belélegezve rákkeltő is lehet. — Van-e okunk félni e légköri jelenségtől, vagy kénytelen-kel­letlen tanuljunk meg együtt élni vele? — Félni, megijedni nincs va­lós okunk, hiszen az ózondú­sulás csak szélcsendes, párás levegőben lépi át azt a határt, amely már veszélyes az em­berre. Ha fúj a szél, a magas­légkörben az ózon felhígul, megszűnik veszélyforrás lenni. Egyébként az ózonkoncentrá­ció nemcsak budapesti, hanem európai jelenség. Az előbb be­széltem telefonon egy holland kollégával, ők a napokban a budapesti érték kétszeresét mérték. — Mit tanácsol, hogyan véde­kezzünk az ózonártalom ellen? Ez annál is fontosabb, mert, mint mondotta, az utóbbi napokban a fővárosban a megengedettnél ma­gasabb értékű volt a koncentrá­ció. — Igen, tényleg többet mér­tünk a megengedett értéknél, de ez ellen lehet védekezni. A gyermekeket lehetőleg parkok­ba, a budai hegyekbe vigyük sétálni, a felnőttek pedig ne kocogjanak a város sűrűn be­épített területein. Egyéb vé­dekezési mód e károsító leve­gő beszívása ellen — nincs. H. Z. SZABADDEMOKRATÁK A KIRÁLYDOMBNÁL Kézfelemeléssel vagy felállva? (Munkatársunktól.) Szombat délután a Városli­getben, a Királydombnál kö­rülbelül ezer ember részvéte­lével nagygyűlést tartott a Szabad Demokraták Szövetsé­ge az Emberi és Polgári Jo­gok Deklarációjának 200. év­fordulója alkalmából. A szó­nokok síkraszálltak a szabad­ság, testvériség, egyenlőség eszméi, a demokrácia, az em­beri jogok mellett, követelték hazai érvényesítésüket. Ennek legfőbb akadályát a „tudomá­nyosnak nevezett szocializ­musban”, a „szovjet rendszer­ben” és az MSZMP-ben látták. Demszky Gábor, a rendezvény első szónoka így fogalmazott: az MSZMP a demokrácia ke­rékkötője, a kibontakozás aka­dályozója. Kijelentette, hogy a „szocializmus”, a „közrend”, a „közérdek” megfogalmazáso­kat, mivel azok az MSZMP uralmát jelentik, tüntessék el a jogszabályokból, továbbá, hogy az MSZMP-nek ki kell vonulnia a közhatalmi és ál­lamigazgatási intézményekből, valamint a munkahelyekről. Vádolta az MSZMP-t a NEXT 2000 Kft. megalapításáért, amely szerinte több mint más­fél milliárd forintnyi pártva­­gyon magánkézbe adását je­lenti. Az új demokratikus ál­lamrendet — mondotta — a szovjet típusú rendszer rom­jain kell kialakítani. Másodikként Tölgyesi Péter vette kézbe a mikrofont. Tá­jékoztatott a politikai egyezte­tő tárgyalásokról. Szerinte az MSZMP foggal-körömmel ra­gaszkodik hatalmához, annak átmentésére törekszik. Felvet­ve azt a kérdést, hogy miért vállalkozott az SZDSZ a tár­gyalásokra, kifejtette, hogy azért, mert az Országgyűlés még mindig az MSZMP kezé­ben van, ezért bizonyos mér­tékben átvéve az Országgyűlés szerepét, megegyezésre kell jutni a tárgyalásokon az MSZMP-vel, amit az Ország­­gyűlés majd „kézfelemeléssel vagy felállva” megszavaz. A szónok ellenezte a megha­tározó politikai súllyal bí­ró államfői funkció be­vezetését, mert esetleg egy „szimpatikusnak tetsző kom­munistából” „egy kommunista diktatúra” lehetne. Bírálta az Ellenzéki Kerekasztal néhány részvevőjét, akik egyetértenek az államfői intézmény beve­zetésével. Követelte a fegyve­res testületek depolitizálását, a Munkásőrség és a katonai bíróságok feloszlatását. A nagygyűlés harmadik szó­noka Kis János volt. Kifejtet­te, hogy a szerencsésebb nyu­gat-európai népek szabadsága és demokráciája szükséges Ma­gyarországon is. Hirdette: aki­nek jogai vannak, nem kér, hanem követel, nem panasz­kodik, hanem tiltakozik, nem ad hálát, hanem az állam kö­telességének tartja a jogok biztosítását. Név szerint tá­madta Csurka Istvánt, aki azt mondta: nincs szükség állibe­rális pártokra. Szerinte a cél, hogy Magyarországon valódi többpártrendszerű demokrácia legyen, épp ezért az SZDSZ el­lenez minden olyan cselekvést, amely a jelenlegi egypártrend­szert egy másik párt egypárt­­rendszerével kívánja felválta­ni. A rendezvény végén felol­vasták az SZDSZ kispesti szer­vezetének — az elhangzottak szerint az Országos Sajtószol­gálatnak már korábban le­adott, de nem közölt — javas­latát, miszerint a Munkásőr­séget alakítsák át Országos Természeti Katasztrófa Elhárí­tó Szervezetté, fegyvereiket pedig adják át a hadseregnek, és vagyonukkal számoljanak el. A nagygyűlés befejeztével a részvevők Csehszlovákia nagy­­követsége elé vonultak, sza­badságot követelve Deutsch Tamásnak és Herényi György­nek.* Az SZDSZ a magyar politi­kai élet fontos tényezőjévé vált, amelynek szavát komo­lyan kell venni, ezért is ismer­tetjük a királydombi gyűlésen elhangzottakat, anélkül, hogy szükségesnek, vagy lehetséges­nek tartanánk a tételes reagá­lást minden kérdésben. Meg­jegyezzük egyébként, hogy a reagálás bizonnyal sok kér­désben vitát jelent (úgy gon­doljuk például, hogy romok­ból az elmúlt fél évszázadban elegünk volt...), de — és ezt is hangsúlyozni kell — nem minden ügyben. Kis Jánoshoz hasonlóan például mi is elle­nezzük azt a törekvést, hogy a jelenlegi egypártrendszert egy másik párt egypártrendszeré­­vel váltsák fel. Nyilvánvaló, hogy csak az SZDSZ-szel és a kiépülő pluralizmus más fe­lelős politikai erőivel folyta­tott türelmes és kölcsönösen toleráns párbeszéd vezethet el az egész magyarság javát szol­gáló értelmes kompromisszu­mokhoz.­­ A gazdasági hatalom át­mentésének kísérleteiről és a Prágában őrizetben lévő két magyar fiatal ügyéről tárgyal­tak vasárnap a Független Jo­gász Fórum kibővített választ­mánya ülésén. A tanácskozás részvevői rendkívül veszélyesnek ítélik meg az MSZMP szűk körének azon kísérleteit, amelyekkel az eddig társadalmi tulajdon­nak nevezett vagyont igyeksze­nek — magánvagyonná átala­kítva — átmenteni. Erre a legutóbbi példa a Next 2000 gazdasági és szervezési Kft. létrehozása. Az FJF szerint az ehhez hasonló vagyonátmenté­­si manőverek egyrészt meg­akadályozzák, hogy az elkö­vetkező szabad választások idejére viszonylagos esély­­egyenlőség jöjjön létre. A Független Jogász Fórum szerint az az átmenetről szó­ló tisztességes politikai meg­állapodás egyik legfontosabb előfeltétele, hogy az említett jogszabályok megteremtéséig zárolják a társadalmi szerve­zetek tulajdonában és kezelé­sében lévő vagyont. Az FJF kibővített választ­mánya nyilatkozatot fogadott el a Deutsch Tamás és Heré­nyi György ellen Prágában fo­lyó büntetőeljárás kapcsán. A Független Jogász Fórum eb­ben leszögezi: a Fidesz-akti­­vistákat olyan bűncselekmé­nyek elkövetésével gyanúsít­ják, amelyek alacsony bünte­tési tétele eleve nem indokol­ja az eljárás során alkalma­zott szabadságelvonást. A kényszerintézkedés különösen indokolatlan annak tudatá­ban, hogy a prágai magyar konzul személyesen vállalt kezességet az aktivistákért. (MTI) Nincsenek „átmentett” üdülők Nyilatkozat a Next 2000 Kft.-ről Cégbírósági papírokat lobog­tattak az SZDSZ szombati vár­dombi rendezvényén és Demsz­ky Gábor azt mondta: a Next 2000 Kft. megalapítása gya­korlatilag magántulajdonná te­szi a párt vagyonának egy ré­szét, az üdülőket. Erről kérdeztük vasárnap este Hován Gábort, az MSZMP KB gazdálkodási osztályának helyzettes vezetőjét. — Az az irat, amit mutat­tak, még nincs jóváhagyva. Valóban alakult Next 2000 né­ven egy kft., mintegy három­millió forint minimális törzs­tőkével. Ez a társaság átveszi majd az üdülők kezelői jogát is. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az MSZMP ki akarná menteni vagyoná­nak egy részét, s főleg nem azt, hogy ezt magántulajdon­ként akarná hasznosítani. Ma­napság, amikor a vállalatok és intézmények alakítanak kft.-ket a hatékonyabb gazdál­kodás érdekében, miért ne tenné meg ezt az MSZMP? Erre kötelezi tagsága iránti felelőssége is. — Voltaképpen mekkora a pártvagyon? — Az MSZMP állóeszköz­­vagyona 8,6 milliárd forint ér­tékű, ebből az ingatlanvagyon 7,4 milliárd. De ehhez tarto­zik még az is, hogy az utóbbi 30 esztendőben bizonyítha­tóan, kimutathatóan, csaknem 20 milliárd forint tagdíjbevé­tellel gazdálkodott a párt. Itt kell azt is megjegyeznem, hogy 1977-ben az akkori felfogás szerint jogi aktussal az MSZMP egész vagyonát önként álla­mosította, s átadta az állam­nak. Azóta kezelői joggal ren­delkezik, így az üdülőkre vo­natkozóan is kezelői jogunk van, ezt adhatjuk be a kft.-be, majd a vállalkozás minden forintnyi nyereségén egyenlő arányban osztozunk a magyar állammal.­­ — A tv-ben mutatott irat, melyben az üdülők felsorolása szerepel, miről szól? — Időközben az Országgyű­lés határozata szerint módo­sult a földtörvény. Ez nem le­futott ügy, nem tudom, hogy kerülhetett bárki kezébe az irat. — Mi szerepel a kft. alapító okiratában? — A Next 2000 egyszemé­lyes kft. Jelenleg a párt szá­mítógépes hálózata került hoz­zá. Szándékaink szerint szer­teágazó profilja lesz a keres­kedelmi vendéglátástól a szá­mítógépes szolgáltatásig, a szervezési tevékenységig. Mintegy 30 profilt kívánunk ebben a keretben működtetni. A piac legszigorúbb törvényei szerint működő, a bukást is magában rejtő valódi vállal­kozást kívánunk létrehozni. Reméljük, az idő igazol ben­nünket. — Kinek a felhatalmazása alapján szerveződött a korlá­tolt felelősségű társaság? — Az MSZMP Elnöksége tudomásul vette a gazdálko­dási osztály javaslatát, egyet­értve azzal, hogy sáfárkodjunk jól a tagság pénzével, tagdí­jaival. Egyébként a kongresz­­szus bizonyosan megvitatja a pártvagyon kérdéseit, s vár­ható a párton belül a pénzügyi gazdálkodás korszerűsítése is. D. K. Öt kontinens 40 országának gyermeksebészei Pécsett A Magyar Gyermeksebé­szeti Társaság kongresszusa szombaton befejezte három­napos munkáját Pécsett. A tudományos ülésen negyven európai és tengerentúli ország szakemberei vettek részt, akik mind­ az öt kontinens or­vostársadalmát­­képviselték a mecsekalji városban. A tár­saság történetének eddigi leg­nagyobb nemzetközi részvé­tellel megrendezett­­kongresz­­szusa volt a mostani. (MTI) AUTONÓM BALOLDALI FOLYÓIRAT INDUL Eszmélet Eszmélet cím­mel olyan autonóm, marxista indíttatá­sú folyóirat je­lenik meg szep­tembertől, amely a legkülön­félébb baloldali irányzatok értékeinek összefogására tö­rekszik. Az első számban elemzés lát napvilágot a szovjet pereszt­rojka esélyeiről, az adósság­­csapdáról s a szegénység té­nyezőiről. A sztálinizmus szerkezetét egy Trockij-pub­likáció mutatja be. Ezenkívül a folyóirat kisebb rövidíté­sekkel közli az 1968-as cseh­szlovák pártprogramot. Az olvasóhoz intézett szer­kesztői üzenet arra hívja fel a figyelmet, hogy a baloldal­nak az informatikai forrada­lom teremtette új viszonyok között a korábbiaktól eltérő módon kell folytatnia küzdel­mét, ám olyan­ alapvető cé­lokról továbbra sem mond­hat le, mint a társadalmi esélyegyenlőség, az elidegene­dés leküzdése, a szükséglet­­elvre alapozott termelés vagy az emberi személyiség felsza­badítása. Nemzetiségi könyvkiadás számokban A Művelődési Minisztérium 1976- ban a Tankönyvkiadót bízta meg a nemzetiségi könyvkiadás jogával. Mindezt azzal a céllal tette, hogy föl­számolja az e területen addig tapasztalt teljes szervezetlen­séget, rendet teremtsen a ren­dezetlenségben. Évtizedeken keresztül csak elvétve jelentek meg nemzetiségi könyvek Ma­gyarországon — azok is első­sorban folklórgyűjtemények voltak —, 1976-ig csupán nem­zetiségi tankönyvkiadás léte­zett. Az az esztendő azonban iga­zi vízválasztónak bizonyult: azóta folyamatosan, évről évre újabb és újabb kötetek látnak napvilágot, a Tankönyvkiadó jó gazdaként gondozza a dél­szláv (horvát, szerb és szlo­vén), a német, a szlovák és a román, azaz a négy legna­gyobb magyarországi szövetség kiadványait. Az első könyveket 1977- ben jelentette meg, mivel a döntés évében az előkészí­tésre, a szervezésre kellett az erőit összpontosítani. Tizenkét év során — tehát 1989-ig — 46 délszláv, 45 német, 44 szlovák és 22 román nyelvű nemzetisé­gi könyv került a boltokba, összesen 157 mű. Ezt a meny­­nyiséget az idén további 15 gyarapítja, nemzetiségenként három-négy. Hogy mindez sok-e vagy ke­vés, netán éppen elegendő, az csak a kiadás eddigi gyakor­latából, fejlődési irányából következtethető ki. Az minden­esetre örvendetes és nagy je­lentőségű tény, hogy napvilá­got láthattak olyan kötetek, amelyek a nemzetiségi hova­tartozás érzésének elmélyíté­sét, a nemzeti önbecsülés meg­erősödését szolgálják. Vala­mennyi nemzetiségi szövetség elsősorban múltjának értékeit igyekezett összegyűjteni, és széles körben megismertetni: népdalokat, népmeséket,­­bal­ladákat, a népi költészet reme­keit, néprajzi hagyományokat. Ez utóbbit például sorozatban adják ki, évenként újabb kö­tetet jelentetve meg. A múlt kincsei mellett azonban nem feledkeznek meg a ma fellel­­hetőkről sem, bemutatják a kortárs írókat, költőket, kép­zőművészeket, és mellettük a tudományos élet reprezentán­sainak is jut hely. A kiadás mutatószámai azonban azt jel­zik: mind kevesebb hely jut. És nemcsak a tudomány kép­viselőinek. Nézzük konkrét példán, ho­­­gyan alakul a nemzetiségi könyvkiadás az utóbbi tíz év­ben. 1980-­ban két munkát jelentettek meg, az egyik a magyarországi szlová­kok munkásmozgalmi, forra­dalmi hagyományait, történetét dolgozta fel Spolocny osud — spolocná cesta (Közös sors — közös út) címmel, a másik egy üde hangvételű gyermekvers­­gyűjtemény, a Fialocka, fiala (Ibolyácska, ibolya). Lényegé­ben ezek az évek jelentették az első lépések időszakát, ame­lyek után egy határozott fejlő­dési, fellendülési szakasz kö­vetkezett. Azaz, a számok nyelvére lefordítva: 1981 és 1988 között évente négy, hat, nyolc mű került ki a nyomdák­ból. Amilyen egyenesen felfelé ívelő a nemzetiségi könyvki­adás a múlt években, olyan hirtelen a megtorpanás az idén. A tavalyi nyolc kötet megjelentetése után ezúttal csak három szerepel a tervek­ben, s eddig mindössze egy,­­ mohai Oldrich: Elbeszélések című munkája került a könyv­piacra. A Pilisszántói szlovák népdalok és A magyarországi szlovákok népviselete még vá­rat magára. Jövőre még vigasz­talanabb helyzetet jeleznek a tervek, mindössze két munka kiadását. A Tankönyvkiadó nemzetiségi szerkesztőségétől kapott tájékoztatás szerint a vigasztalan egy-két éven be­lül sötétté válhat, ha az évi do­táció mértéke nem növekszik. Ez a félelem nem alaptalan, hiszen a támogatás — évi négymillió forint — 1979 óta semmit sem változott, miköz­ben a papír- és a nyomdai árak lassan a csillagos eget ostromolják. Hogyan tovább tehát a nem­zetiségi könyvkiadásban? Gy. Sz. É.

Next