Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-01 / 259. szám
1989. november 1., szerda NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT POZSGAY IMRE MONTREALBAN A szocialista mozgalom a nemzeti felemelkedés lehetősége (Folytatás az 1. oldalról.)gyében tiltakozott a magyar kormány Nemzetiségi Kollégiuma is Tőkés László sorsa miatt. De az erdélyi magyarság sorsa nem kizárólag magyar ügy, hanem európai, kanadai, amerikai ügy, s ennek megfelelően nem maradhat ki az érintett országok vezető politikusaival való megbeszélések napirendjéből. Ez a kérdés ugyanis általános emberi jogi kérdés. Arra a kérdésre, hogy az óhazához szívvel-lélekkel ragaszkodó magyarok részt vehetnek-e a hazai választásokon, az államminiszter leszögezte: ha ezt az új választójogi törvény egyelőre nem tartalmazza is, hamarosan eljön az az idő, amikor ez a felvetés természetes lesz, annál is inkább, mivel — s ezt már Alföldi Tádés ,a Külügyminisztérium illetékese jelentette ki — egy nemrégiben elfogadott törvény szerint ők tulajdonképpen magyar állampolgárok. Külön törvény fogja szabályozni a közeljövőben — fejtette ki Pozsgay Imre —, hogy a lelkiismeretiszabadság útjában semmi akadály ne álljon. Válaszában arra a kérdésre igyekezett felelni, hogy miiként tudja segíteni a magyar kormány az egyháziak működését. Az egyházaik már több iskolást visszakaptak, és működésüiket csakis az alkotmány „felügyeli”. Ugyanakkor kevés a remény rá — legalábbis egyelőre —, hogy a kormány anyagilag is támogassa a különböző egyháziakat. Felülvizsgálni szándékozik-e a magyar kormány bizonyos, korábban megkötött államközi gazdasági szerződéseket? — hangzott a kérdés. Erre válaszolva Pozsgay Imre kijelentette: a sorsközösség nem teszi lehetővé, hogy az itt megkérdőjelezett szerződéseket felbontsuk, hiszen nyersanyag- és energiaszükségletünknek legalább a fele külföldről érkezik. Egyébként sem a szerződésekkel van baj, hanem azzal, hogy működésképtelen gazdaságok kapcsolatáról van szó. Tehát ezen kell változtatni. A hathatós nyugati segítségre számító Magyarország maga is igyekszik intézkedéseivel ehhez kedvet teremteni, és ez azzal kecsegtet, hogy néhány év múlva a külföldi vállalkozóiknak amolyan támaszpontja lehet hazánk a nagyobb piacok irányában. Montreal, 1989. október 31. Fejér Gyula Az MSZP-nek nem kell bizonygatnia hitelességét Guy Spitaels nyilatkozata a Népszabadságnak (Folytatás az 1. oldalról.) uniója, amelynek Spitaels az elnöke, szorgalmazni fogja, hogy a Közös Piac konkrétabb segítséget nyújtson. (A Nemzetközi Beruházási Alap egymiilliárd ECU-s, esetleg további egymilliárdnyit tervez magyar támogatásra.) Spitaels elmondta: a Magyar Szocialista Párt vezetőitől úgy értesült, hogy az MSZP a közeljövőben hivatalosan kéri felvételét a Szocialista Internacionáléba. Spitaels elmondta, hogy bár szerinte az MSZP csatlakozásának nincs akadálya — s ezt sem a kelet-európai emigráció szociáldemokrata szövetsége, sem a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nem akadályozhatja meg —, erről csakis a Szocintemkét és fél év múlva sorra kerülő kongresszusa dönthet. Munkaprogramja végeztével Spitaels válaszolt a Népszabadság kérdéseire. — Ön szerint mit jelent az, hogy szocialista? — Mindenekelőtt olyan eszmét és mozgalmat,amelynek célja, hogy az emberek teljes esélyegyenlőséget élvezzenek gazdasági és politikai tevékenységük minden területén. Mindenkinek hozzá kell jutnia olyan alapvető jogokhoz és lehetőségekhez, amelyek elemi feltételei az emberi létnek, s biztosítják, hogy a piacgazdaság ne hozzon senkit se leküzdhetetlen hátrányba az oktatás, az egészségügy területén éppúgy, mint a politikai akaratnyilvánításban. A társadalmi különbségek nem foszthatnak meg senkit a civilizált emberi és polgári lét anyagi, szellemi és jogi biztosítékaitól. — Sokan úgy vélik, hogy a piacgazdaság közepette ez kissé utópisztikus ... — Nos, ez tényleg csak akkor valósítható meg, ha erős szocialista mozgalmak mindezt elérik, megcsinálják. S erre tántomatlanul törekedniük kell, akár kormányoznak, akár ellenzékben vannak. S az ,is elválaszthatatlan része a szocialistaságnak, hogy el kell vetni az intézmények, szűk érdekcsoportok ,,emberfeletti” uralmát. Ezért nem értünk egyet egyébként a proletárdiktatúra, a totális állami tulajdon módszereivel. — Ön szerint mitől válhat hiteles szocialista párttá az MSZP? — Mi tudjuk, hogy az MSZP vállalta a kommunista hagyományok egy részét is. Mivel azonban a fent említett hagyományos kommunista alapelvekkel szakított, én úgy hiszem, hitelességét nem kell bizonygatnia. Főleg nem múltja teljes megtagadásával, azzal, hogy a „fürdővízzel együtt kiönti a gyereket” is. — Úgy hírük, nemsokára Milánóban több európai szocialista és szociáldemokrata pártvezető véleményt cserél Magyarországról. — Igen, Magyarországról is. De a Craxi álltal összehívott tanácskozásnak általában Kelet-Európa lesz atémája, s inkább kötetlen véleménycsere lesz. Ismétlem: noha a Szocialista Internacionálénak az MSZP legkorábban csak a következő kongresszusitól lehet teljes jogú tagja, annak semmi akadálya, hogy sokrétűen bővítsük vele kapcsolatainkat. Füzes Oszkár Kölcsönök a menekültek segítésére ? Az Európa Tanács bizottságának tájékoztatója Az Európa Tanács parlamenti képviselői támogatják Magyarország tagságát a tanács szociális fejlesztési alapjában. A tagság megkönnyítené az ország területén tartózkodó menekültek gondjainak megoldását - mondotta keddi sajtóértekezletén Wilfried Böhm, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése menekültügyi és demográfiai bizottságának elnöke. A nyugatnémet parlamenti képviselő abból az alkalomból tájékoztatta az újságírókat, hogy a bizottság első ízben tartja soros ülését különleges státussal rendelkező állam fővárosában. Kiderült, a szociális fejlesztési alap úgy működik, mint egy bank, tehát kölcsönöket is ad. A bizottságot Budapesten tájékoztatták a hazánkba menekült román állampolgárok számáról. Eszerint 1988. január elseje és 1989. október 21. között összesen 26 688 személy menekült Romániából hazánkba. Közülük mintegy 23 500 telepedett le Magyarországon. (18 281 magyar, 4200 román és 1112 német származású.) Wilfried Böhm hangoztatta, Bonn mindent megtesz azért, hogy a német ajkú romániai menekültek az NSZK- ba telepedhessenek A román származásúakról szólva Böhm elmondta: az ENSZ menekültügyi főbiztosságának kvótákat kell kidolgoznia. Ez nem lehet nehéz, hiszen a főbiztosság most nyit irodát Budapesten. Mint a sajtótájékoztatón elhangzott, a budapesti ülésen a bizottság megvizsgálta a libanoni polgári lakosság helyzetét, valamint a chilei politikai emigráció hazatérésének a kérdését. A parlamenti képviselők megköszönték a magyar kormány humánus magatartását az NDK-menekültek ügyében. Wilfried Böhm példaszerűnek nevezte a magyar hozzáállást a német kisebbséghez. R. M. Kína békülékeny gesztust vár Washingtontól Teng Hsziao-ping és Richard Nixon találkozója PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL A kínai politika irányítói minden jel szerint azt remélik Richard Nixon, volt amerikai elnök pekingi látogatásától, hogy közvetítésével sikerül újjáéleszteni azt a baráti együttműködést, amely a Tienanmen téri tragédia előtt jellemezte a két ország viszonyát. Reméljük, hogy Kína és az Egyesült Államok mielőbb rendezi a viszonyukban támadt problémákat és egészséges alapokat teremt a kapcsolatok jövőbeni fejlődéséhez. A kezdeményezést azonban az Egyesült Államoknak kell megtennie. És az Egyesült Államok képes rá, hogy valamiféle kezdeményező lépést tegyen. Ezt Kína legbefolyásosabb politikusa, Teng Hszigo-ping közölte Richard Nixon volt amerikai elnökkel, aki a kínai kormány vendégeként tartózkodik Pekingiben. Teng kifejtette, hogy amíg Kína az utóbbi évtizedben semmi olyat nem tett, ami ártalmas lett volna az Egyesült Államok számára, addig az Egyesült Államok túlságosan mélyen belebonyolódott a Pekingben nemrég lezajlott zavargásokba és ellenforradalmi lázadásba. — Kína volt az igazi áldozat, és igazságtalan dolog Kínát elmarasztalni a történtekért — folytatta. — Kína egyetlen országnak sem engedi meg, hogy beavatkozzék a belügyeibe. Teng bölcs és merész kezdeményezésiként méltatta Nixon 1972-es kínai látogatását, amely véget vetett akét ország hosszan tartó elidegenedésének. Nixon megállapította: a kétoldalú kapcsolatok komoly próbát állnak ki, s a két ország vezetőinek meg kell találniuk a normális kapcsolatok helyreállításának és erősítésének a módját. Li Peng kormányfő hasonló szellemben tárgyalt a volt amerikai elnökkel. Nixon válaszában hangsúlyozta: a két országnak közös érdeke, hogy úrrá legyenek a viszonyukban támadt nehézségeken. Bócz Sándor Gorbacsov nem adott útravalót... Az új Pravda-főszerkesztő sajtóértekezlete Iván Frolov, a Pravda új főszerkesztője a központi pártlap székházában nemzetközi sajtóértekezletet tartott a Moszkvában akkreditált külföldi tudósítóknak. Ezen aláhúzta, Gorbacsov nem adott neki útravalót a főszerkesztőséghez. A Pravda a továbbiakban is, mint a KB orgánuma, szolid, elemző, kiegyensúlyozott, sem konzervatív, sem radikális irányba el nem csúszó irányvonalat alakít ki — mondotta. A Népszabadság kérdésére válaszolva kiemelte, a Gorbacsov irányította vezetés szakít a régi hagyományokkal, az álvitákkal, amikor „megállapították, hogy kétszer kettő az négy, majd társadalmi vitát kezdtek róla”. Széles társadalmi összefogást akar, a gazdasági döntésekbe bevonva az ország legjobb koponyáit, az értelmiség legjobb képviselőit. „Akiknek jó ötlete van, azok jöjjenek elő vele mindenféle ceremóniázás nélkül.” — A politika lényegét, a forradalmi peresztrojkát igyekszünk tükrözni. A Pravda nem lehet sem jobboldali, sem baloldali, sem konzervatív, sem radikális. Engem eddig senki nem nevezett konzervatívnak — tette hozzá Frolov —, de ha valakinek a jövőben megtetszik velem kapcsolatban ez a jelszó, azt is nyugodtan fogadom. A lap a jövőben még inkább igyekszik a KB-ülésekről, a politikai bizottság tanácskozásairól exkluzív anyagokat, interjúkat, beszélgetéseket közölni. (Ezt megkönynyíti, hogy Frolov az utóbbi időben Gorbacsov egyik tanácsadójaként dolgozott, közel került a főtitkárhoz. Gorbacsov figyelmét Frolovra, aki akkoriban még a Kommunyiszt főszerkesztője volt, globális problémákkal, a humanitárius kérdésekkel foglalkozó cikkei hívták föl.) Iván Frolov másfél évig vezette a tévében a Filozófiai beszélgetések című műsort, többször választva partneréül az általa nagyra becsült Pityyim atyát, a pravoszláv egyház egyik ismert vezetőjét. Nagyon szeret polemizálni, az emberi értékekről vitatkozni. Tagja a Filozófiai kiskönyvtár sorozat szerkesztőbizottságának, amelynek keretében kiemelkedő orosz filozófusokat, Szolovjovot, Bergyajevet, Fjodorovot nyomtatják ki ismét. Könyve jelent meg az emberről, a humanizmusról. Több évet töltött Prágában, jól ismeri a „prágai tavasz” több szereplőjét, értelmiségieket, a többi között Vaclav Slavikot (akkoriban KB-titkár, ma Kanadában él) és Radovan Richtát, aki az 1968 után hatalomra került rendszer képviselői, ahogy Frolov mondta, a „konzervatívok”, bírálták. Dunai Péter LIDOVÉ NOVINY Földindulás Közép-Európában A csehszlovák ellenzéki szervezetek legjelentősebb szamizdatkiadványa, a Lidové Noviny októberi számában értékelő írást közöl a Magyar Szocialista Párt kongreszszusáról. A Földindulás Közép- Európában című — Nyers Rezső fotójával illusztrált — elemzés szerzője Helena Nemcová. Alább a cikk fontosabb megállapításait idézzük. Az MSZMP nem létezik. Mondhatni, szerves folyamat révén szűnt meg. Ugyanígy keletkezett a Magyar Szocialista Párt — szokjunk hozzá a rövidítéshez, MSZP. Programja hasonló utat követ, mint a határon nemrégiben átvágott szögesdrót és az eltávolított elektronika. Hogy nem szimbolikus ablaknyitásról volt szó, azt megmutatta a keletnémet turisták ez év szeptemberi útvonala. Ez olyan program, amely a magyar demokratákat a Nyugat progresszív baloldali pártjainak sorába, a Szocialista Internacionáléhoz vezetik. Vagyis a globális vélemény az, hogy a volt MSZMP-nek a radikális reformszárnya győzött a kongresszuson. De: az MSZP a fényes holnapok felé nem nehéz ballasztok nélkül halad. Olyan hangok hallatszottak, mintha csak névváltozásról volna szó — a régi tartalom megőrzésével. Biztos, hogy nem így van. Ám az új párt magával hozza a potenciális „megboldogultat”, s emiatt még sok gondja lesz, és fenntartásokkal kerül szembe. Milyen számbeli tartalék marad meg az MSZP-ben? Milyen irányba fognak húzni a Magyar Kommunista Párt hívei? Milyen taktikát követnek a legközelebbi hetekben? Végül is mi lesz Grósz, Berecz stb. döntése? A válaszok a spekuláció területén mozognának. Csupán az bizonyos, hogy bármely pengeváltás a frakciós csoportokkal és pártokkal lényegesen csökkenti az MSZP esélyeit is a jövő év tavaszi parlamenti választásokon. Ez destabilizációs tényező, amely szerepet — negatív szerepet — fog játszani a gazdasági reform megvalósításában is. S mi az MSZP létrejöttének jelentősége történelmi szempontból? Ez esetben a „korszakos” jelző teljesen helyénvaló. A XX. század tíz évtizedéből hét évtizeden át tartott a kommunista világ látomását ígérő kísérlet. Mindez „meztelen alkirály”-nak bizonyult. E „meztelenség” végül is a nyolcvanas évek közepén lelepleződött, s az 1990-es évek küszöbén a magyar baloldali demokraták le merték vonni a gyakorlati következtetést a felismerésből: a kísérlet nem sikerült. A tegnapi magyar kommunisták merték szembeállítani a sztálini—brezsnyevi—maói— rákosista tanítást és ennek következményeit az emberi szükségletekkel, amelyek — az elmúlt 40 év kilengései ellenére — a közép-európai civilizációban gyökereznek és a XXI. század küszöbén is élnek. Az MSZP-t e konfrontáció eredményeként szükséges értelmezni, úgy, mint térségünk úttörő kezdeményezését. I 1/00V*. Különös pártalapítók A nyár elején interjút készítettem egy negyvenkét éves emberrel, aki megjárta a phenjani VIT-et, s ott olyan beszédet mondott, amelytől az egész magyar küldöttség nyilatkozatban határolta el magát. Jó órás beszélgetésünknek egy része jelent meg, s azért csak egy része, mert nem akartam borzolni az olvasók idegeit a szó szerinti közléssel, hiszen percek alatt rájöttem, interjúalanyomat a tényeknek a szele sem érinti meg. Ugyancsak ő volt az, aki október elején egy előkelő fővárosi cukrászdában sajtóértekezleten jelentette be, hogy megalakított egy valódi kommunista pártot, s a szervezet felvette annak az embernek a nevét, aki az idén távozott közülünk, s harminchárom éves országlásáról ma egyaránt mondunk jót és rosszat is, de még korántsem értékeltük önmagunk, s utódaink számára is használhatóan e kort. A magyarul akcentussal beszélő, önmagát kinevező „első titkár” nem nyugodott; írt, stencilezett és terjesztett egy röplapot, amely bejelentette, hogy megalakult a magyar nyilaskeresztes párt. A rendőrség leleplezte a durva provokációt, a röplap szerzője szabadlábon védekezik. Néhány éve a szerkesztőségben megjelent egy ember, táskájában egy üveg fürjtojáslikőrrel, s arra kérte egyik általa ismert kollégánkat, ugyan csináljon már neki egy kis reklámot. Ez a férfiú az idén nyáron azzal lepte meg a magyar közvéleményt, hogy megalapította a Munkások Marxista-Leninista Pártját, s van is már vagy háromszázezer tagjuk, akár katonai hatalomátvételre is képesek, lévén számos támogatójuk a fegyveresek között. Az utóbbi állítást ugyan az illetékesek nagyon határozottan és igen hamar megcáfolták, de a mindent meghalló és mindent elolvasó polgárok torka egykicsit összeszorult, eszükbe jutott 1956 ősze. Aztán sokáig semmit nem hallottunk a nagy garral bejelentett pártról, mígnem a fürjtenyésztő megjelent az önkinevezett első titkár sajtóértekezletén, s az ott hallottak után kijelentette: „így nem lehet politizálni!” A sajtóértekezlet, majd röplap után az öklömnyi madárkák nagy barátja és országos tenyésztője újabb meglepetéssel szolgált a sorsa iránt érdeklődőknek: politikai menedékjogot kért — nem kapott — Kuba budapesti nagykövetségén. A fürj tenyésztő adófizető polgár, bármely pillanatban igazolni tudja, miből él, mibőltartja el családját. Nem úgy a magát első titkárrá előléptető személy. Ő állítólag egy kisszövetkezet alkalmazottja, de munkaadója nem hatalmazta fel a cég megnevezésére. (Netán szégyelli?) A két embernek van két közös vonása. Az egyik, hogy mindkettő újságírónak mondja magát. Ebben az ügyben a fürjes áll közelebb az igazsághoz, ő valóban újságíró volt egykoron, a meghatározhatatlan egzisztenciájú első titkár-röplapszerző tollából viszont az utolsó évtizedben senki egyetlen kinyomtatott sort sem látott. Vajon hivatásunk megbecsülése lenne, hogy hírlapírónak mondják magukat? Ha így van, erről a megbecsülésről könnyű szívvel lemondunk, felelősséget érezve azért, hogy az emberek manapság bíznak a sajtóban, s e bizalmat kettőjük közreműködése nélkül sikerült elnyernünk. Másik közös vonásuk, hogy mindketten a pártalapítók. Amióta e két ember kontúrja feltűnt abban az ezerszínű kaleidoszkópban, amit ma magyar politikai életnek nevezünk, bennem lappang egy kis félelem. Nem a honi újságíró-társadalmat féltem, az képes megvédeni önmagát mindenfajta fürjtenyésztőtől és kétes egzisztenciájú, zavaros fejű röplaphazudótól. A magyar demokráciát féltem, azt a csecsemőt, melyet negyvenegy évi vajúdás után hozott világra az anyja, a nemzet, s amelynek születésénél tízmillióan bábáskodtunk. Ez volt a háború utáni világpolitika legcsodálatosabb szülése — nem folyt egy csepp vér sem. De felcseperedhet-e, megerősödhet-e a demokrácia, ha első lépéseinél katonai hatalomátvétellel fenyegetőznek, ha nyilaspártról hazudják azt, hogy megalakult? Felnő, s hamarosan feltartott fejjel megy majd el az alpáritok álságos alapítói mellett. Azt teszi velük, amit megérdemelnek. Nem veszi észre őket. Hegyes Zoltán Kiléphet-e Magyarország a Varsói Szerződésből? Fejtő Ferenc nyilatkozata a France Soirnak Magyarország kilépése a Varsói Szerződésből reális lehetőség, beleillik abba a folyamatba, amely a kelet-európai országok, különösen Magyarország emancipációja terén megy végbe. Ez Fejtő Ferenc, a Franciaországban élő ismert magyar származású történész és publicista véleménye. Fejtő álláspontját a France Soir című párizsi lap kérte ki,, annak kapcsán, hogy Nyikolaj Sislin, az SZKP KB felelős munkatársa egy amerikai televíziónyilatkozatában lehetségesnek tartott egy ilyen lépést. Fejtő szerint a változás azért is lehetséges, mert Magyarország hadászati jelentősége kisebb a Szovjetunió számára, ugyanis területe nem érintkezik közvetlenül a NATO valamelyik tagállamával. A kilépés nem jelentené a Szovjetunió szövetségi rendszerének teljes felbomlását, hanem csupán annak „finlandizációját”. MagyarországStátusa ez esetben hasonló lenne ahhoz,mint amely Finnországé, vagy Ausztriáé, szuverenitásának csupán az lenne a korlátja, hogy nem léphet be a másik katonai tömbbe. Ugyanakkor a döntés megkönnyítené közeledését az EGK-hoz, és Fejtő szerint kedvező hatása lenne a magyar belpolitikai helyzet megszilárdulására is. (MTI) 3