Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

4 NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1989. november 29., szerda A félreformok visszaütnek Medgyessy: A kormány már most is szakértőinek minősíthető (Folytatás az 1. oldalról.) — Visszatérve a népszavazásra, nem gondolja, hogy ennek ered­ménye éppen a magyar társada­lom megosztottságát mutatja? — Én mindenesetre nagyon meglepőnek tartom azt, hogy milyen sok igen hangzott el az első kérdésre. A többi kérdés­nél pedig borzasztó egyértel­mű volt a szavazatarány, ami­ből az tűnik­­ki,­­hogy az embe­rek gyökeres változást akar­nak. — A végbemenő politikai válto­zások segítenek valamit a nem­zetközi tárgyalásokban? Milyen re­mény van rá, hogy megállapodás születik az IMF-fel? — A Nemzetközi Valuta­alappal még nem tartunk a tárgyalások végén. Én azt lá­tom a fő kérdésnek, hogy bizo­nyítani tudja-e a kormány és a parlament elkötelezettségét a gazdasági reformok gyakorla­tában is, s megteszi-e a rövid távon népszerűtlen lépéseket. Ha ezeket vállalja, akkor min­den bizonnyal lehet olyan egyezséget kötni, amelyik leg­alább egyéves periódusra szól. Én ezt az átmeneti időszakban elfogadhatónak tartom. Bár pár hónappal ezelőtt még ab­ban reménykedtem, hogy sike­rül hosszabb távra megálla­podnunk. Ez adta volna meg azt a pénzügyi hátteret, amivel végig lehet csinálni a megkez­dett folyamatokat. — Érdemes a kormánynak és a parlamentnek ezeket a sokat em­legetett népszerűtlen intézkedése­ket meghozni működésének hátra­levő — várhatóan nagyon rövid — időszakában? — Én március óta mondom, hogy a választásokat minél előbb ki­­kell írni, mert ez az interregnum, amelyik most már hónapok óta tart, csak arra jó, hogy közben szétzilá­lódjék a magyar gazdaság és a magyar társadalom. Ennek ellenére nem hiszem azt, hogy ma bármelyik felelős vezető megengedhetné magának, hogy ne csináljon semmit, hanem várjon még négy-öt hónapot. Mert csak időt vesztünk, de nem nyerünk vele semmit sem. — Mennyire tér el a kormány­tagok álláspontja a teendők meg­ítélésében, mondjuk pártállás sze­rint? Hiszen amikor ez a kormány „indult”, akkor még az MSZMP kormánya volt, azóta viszont jó néhányan pártonkívüliek lettek. — A kormánytagok jelentős része­­nem elkötelezett egy meghatározott párt iránt. Én ezt értéknek érzem. Tehát amikor szakértői kormányról beszélek, akkor ezt — bár so­kan félreértették vagy félre­­magyarázták — javára írtam ennek a kormánynak, mert így össztársadalmi érdeket tud képviselni. A konkrét döntésekben pedig általában a szakmai szempontok dominál­nak. A teendőiket nagyjából egyformán látjuk, abban van­nak árnyalatnyi különbségek, ■hogy­ki mát ítél fontosabb­nak az általa képviselt politi­kai irányvonal szempontjá­ból. A nemzetközi szervezetek, amelyekkel tárgyaltam a kö­zelmúltban, teljesen természe­tesnek veszik azt, hogy a po­litikusok választások előtt in­kább tartózkodnak a kelle­metlen lépések megtételétől. Álszentség lenne azt monda­ni, hogy ilyen nálunk nincs. Magyarországon azonban nin­csenek „normál”­viszonyok, rendszerváltás folyik, alapve­tő változások vannak a tár­sadalomban és a gazdaság­ban.. Ilyenkor az egyéni vagy pártszempontoknak nem le­het alárendelni sem a re­formlépéseiket, sem a gazda­ság működőképességére megte­endő egyensúlyjavító vagy -élénkítő intéz­kedéseket. A félreformok, a féllépések biz­tos, hogy visszaütnek. Van olyan eset, amikor egy em­ber vagy egy szervezet — le­gyen szó kormányról­ vagy parlamentről — becsületét veszti, ha mindenképpen kompromisszumra törekszik. Hámor Szilvia Padlón a demokrácia Figyelmeztető sztrájk a Rába mosonmagyaróvári gyárában (Folytatás az 1. oldalról.) A kollektíva ekkor határoz­ta el, hogy leválik a Rábáról, és járja a maga útját. A va­gyon- és profilmegosztásban azonban nem jutott egyezség­re a Rába és a Kühne. Teg­nap ezért robbant ki a bíró­ság által is jogszerűnek elis­mert sztrájk. A délelőtti műszakban ép­pen ezer ember dolgozott vol­na, közülük csupán hárman vették fel a munkát. Har­minchárom, nehéz körülmé­nyeik között élő ember kérte, hogy a szakszervezet szolida­ritási alapjából fizessék ki ne­kik a kiesett bérüket. A töb­biek erre nem tartottak igényt. A karbantartó üzemben Var­ga Lajos csoportvezető foglal­ja össze, miért háborognak a dolgozók: — Amióta a Rábához tarto­zunk, fokozatosan leépül a gyár. Féltik az emberek a munkájukat, és nem akarnak Győrbe járni dolgozni. Rossz a közérzetük is, mert a kisem­ber szava nem hallatszik Győ­rig. A Rábában padlóra küld­ték a demokráciát, önálló aka­ratunk, véleményünk nem le­het. Nagyon kevés a pénz is. — Maga mennyit keres? — Nekem százforintos óra­bérem van, mert a vezetőket azért megfizeti ,a gyár. De egy régóta itt dolgozó szakmunkás csak hat-nyolcezer forintot kap tisztán.­­ — Állítólag a termékeiket nehezen tudják eladni. Miből gondolják, hogy jobb lesz a piac, ha önállóvá válnak? — Én úgy tudom, hogy a sa­ját szakembereink, vezetőink alaposan felmérték piaci esé­lyeinket. Mi bízunk bennük, bár kétségtelen, hogy nekik is lépést kell váltaniuk. Mert az önálló alkotó munkát az utób­bi tizenkét évben nálunk nem gyakorolhatták. A szerelőüzemben is áll a munka, az emberek csoportok­ba verődve beszélgetnek. Eb­ben a munkacsarnokban gyárt­ják azokat a talajművelő gé­peket, amelyekről a minded­dig eredménytelen profilvita zajlik. Az üzemben transzpa­rens hirdeti: „Éljen Horváth Ede!’’ Alatta kisebb betűkkel: „Havi ötezerből!" — Ebben az üzemben régeb­ben kétszáz ember dolgozott, most ötvenen vagyunk — mondja Rák László. — Szépen leépítenek ben­nünket, aztán majd azt mond­ják: be kell zárni az üzemet, mert a fűtés meg a világítás többe kerül, mint amennyit ez a néhány ember megtermel, így történt ez a Vörös Csil­lag Traktorgyárban is — te­szi hozzá Weisz Ferenc. — Elegünk volt a megalázó diktatúrából — hangsúlyozza Augusztin Ferenc, a munkás­­tanács elnöke, aki egyébként a mosonmagyaróvári gyár ve­zetője is. — Addig sztrájko­lunk, míg nem születik meg a számunkra kedvező döntés. Tizenegy órakor megszólal a gyár dudája, megindul a mun­ka. A délutáni műszakváltáskor mosonmagyaróvári ellenzéki szervezetek tartottak demonst­rációt a gyárkapu előtt. Győ­rött az MDF aktivistái vonul­tak a Rába gyár elé, s felol­vasták a Horváth Edének írt levelüket. Ebben december 9- re nyilvános vitára hívják meg a vezérigazgatót, aki jelenleg Bécsben tárgyal. Hajba Ferenc ­ NAISBITT PROFESSZOR: NE FIZESSENEK! Egy hivatásos optimista könyvbemutató a Menedzser Központban A világ a globális gazdaság állapota felé tart, s ebből Ma­gyarországnak csak haszna le­het. Egyebek között erről is beszélt John Naisbitt ameri­kai közgazdász-kutató, akinek hamarosan­­több országban­ egyszerre jelenik meg a Me­gatrendek 2000 című munká­ja. Hogy miről is van­ ebben a könyvben szó, arról a Nem­zetközi Menedzser Központ­ban tartott előadáson beszélt a professzor. Egyebek között leszögezte: véget ért a világ­iban a gazdasági ciklusok idco­­na, mert a leghaladottabb or­szágok már túllépték az ipa­ri társadalmak fokozatát. A posztindusztriális, informati­kai társadalmakban pedig már másféle erők működnek. Ezek az erők Naisbitt urat többnyi­re derűlátásra ösztönzik: az energiaválság nem fenyeget — legföljebb a túltermelés. Ál­talános lesz a világkereskede­lem szabadsága. Ezt jelzi a Közös Piac változása és a kü­lönböző szabadkereskedelmi övezetek létrejötte. Az 1990- es években a szabadkereske­delem révén fékezik majd meg az inflációt és a hitel­kamatok növekedését. Biztató jel, hogy — mint mondotta — világtendencia a gazdasági de­reguláció és az adók csökke­nése, valamint a vállalkozói hajlandóságok erősödése. Minderre eleven példa ma már az Egyesült Államok, ahol a legmagasabb személyi jövedelemadó 28 százalék, és egy nap alatt lehet vállala­tot alapítani. A jövőt még derűsebbé te­szi a politikai enyhülés. Vége a hidegháborúnak, a háború utáni időszakot is le kell zár­ni. Ráadásul a gazdaság fel­lendülését elősegíti az a me­­gatrend is, hogy a világban a tekintélyuralmi rezsime­ket demokratikus rendszerek vált­ják fel. Az előadást vita követte, amiben a hallgatók elsősor­ban azt kívánták megtudni, hogy az amerikai vendég ho­gyan vélekedik az adósság­­válság megoldásának esélyei­ről. Naisbitt úr szerint jó megoldás lenne, ha a fő hitelezők, a nyugatnémet és j­apán bankok magyar válla­latokban birtokolt részesedés­re cserélnék követeléseiket. Ha ez nem megy, akkor ő azt ajánlja: a magyarok mondják meg a bankoknak, hogy most nem tudnak fizetni. Törlesz­tésiről ak­kor lehet szó, ami­kor a gazdaság dolgai rendbe jöttek. Most ez túl nagy te­her lenne. Egyébként, mon­dotta, az USA is egyedül Finn­országtól kapta vissza a má­sodik világháború után adott kölcs­önöket. Hogy a Nemzet­közi Valutaalap és a Világ­bank erre hogyan reagálna? — Hát ők a bankárok érde­keit képviselik, persze hogy követelik a pénzüket. Egyéb­ként az amerikai kutató sze­rint jogos a követelés, hogy az adósságok legitimációját is felülvizsgálják. Ami fontos — mondta nyomatékosan —, ma a magyarok iránt a világban hatalmas rokonszenv uralko­dik. Hiba lenne nem kihasz­nálni ezt. Nosza! M. G. Munkanélküli segély a vállalkozóknak? Pécs és környéke: kritikus körzet A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban több fontos meg­állapodás született az Országos Érdekegyeztető Tanács keddi ülésén, a bérmechanizmus kér­désében azonban nem sikerült a kormány és az érdekképvi­seleti szervek álláspontját kö­zelíteni. A több mint négyórás tanácskozáson a kormány, a gazdasági kamara — amely egyben a fórum házigazdája is volt —, a SZOT-hoz tartozó szakszervezetek, valamint a Szövosz, a KIOSZ, a TDT és az OKISZ képviselői vettek részt. A részvevők megállapodtak abban, hogy az országnak azo­kat a területeit, ahol a munka­helyek tömegével szűnnek meg, olyan kritikus körzetté nyilvánítják, ahol az általáno­san alkalmazott foglalkozta­táspolitikai eszközökön túl az állam további juttatásokkal is segíti a foglalkoztatási feszült­ségek oldását. E­­kategóriába elsőként Pécsett és környékét sorolták ide. Megállapodás született arról is, hogy a jövőben a munka­­nélküli segélynek is legyen olyan alsó összeghatára, amelynél kevesebbet senki sem­­kaphat, s ezt a­­mindenko­ri minimális bér 80 százaléká­ban határozták meg. Ez azt je­lenti, hogy a munkanélküli se­gély minimális összege jövőre 3200 forint lesz. A KIOSZ képviselője ezzel összefüggés­ben felvetette: igazságtalannak tartja, hogy azok a kisvállal­kozók, akik valamilyen oknál fogva csődbe jutnak, nem ré­szesülhetnek munkanélküli se­gélyben. A kormány nevében Medgyessy Péter miniszterel­nök-helyettes úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi helyzetben nem lát erre módot. Hosszabb távon a megoldás egyik lehetséges módjaként a munkanélküliség elleni bizto­sítási rendszer kialakítását em­lítette. A részvevők egyetértettek abban, hogy a bérkiáramlást valójában egyetlen dolog, az infláció várható nagyságrend­je szabályozza. Éppen ezért az érdekképviseletek vezetői csak abban az esetben tartottak volna elképzelhetőnek valami­féle megállapodást a jövő évi béremelkedésekre vonatkozó­an­, ha az infláció várható mértékére a kormány garan­ciát vállal. A kormány azon­ban ilyen ígéretet nem tud fe­lelősen tenni, márcsak azért sem, mert az infláció számítá­sának módszerei sem tökélete­sek — derült­­ki a vitából. A bérek jövő évi alakulásáról a megállapodást egyébként a kormány sem szorgalmazta. A minimális bérek emelésé­nek kérdésében a találkozó előkészítése óta jelentősen megváltozott a kormány ál­láspontja. A beterjesztett anyag szerint a kormány ugyanis akkor­­még nem java­solta a minimális bérek jövő évi emelését, a tanácskozáson azonban már úgy nyilatkoztak, hogy támogatják. Az érdek­­képviseleti szervek a kormány minden érve ellenére változat­lanul szükségesnek tartják a bérek teljes liberalizálását. Ezt követően szinte egyetlen perc alatt döntés született ar­ról, hogy adómentesen három­­százalékos béremelést­­tesznek lehetővé annak a 11 vállalat­nak, amelyek még az idei mi­nimális emelés mértékét sem tudták önerőből megvalósítani. Döntöttek arról is, hogy mint­egy 20 százalékos béremelési lehetőséget biztosítanak a pos­ta számára, annak érdekében, hogy a vállalat átszervezése megvalósulhasson. (MTI) Az adótörvény módosítását kezdeményezi a KIOSZ (Munkatársunktól.) Aláírásgyűjtésbe kezdtek a kisiparosok, kiskereskedők, hogy a parlament tárgyalja új­ra az adótörvényt és alkosson érdek-képviseleti törvényt. A kisiparosok érdekeinek az felelne meg, ha lenne adómentes tartalékolási lehe­tőségük, ha kisebb lenne a nye­reségadó, ha a kezdő iparosok adómentességet élvezhetnének, és ha visszaállítanák az áta­lányadó rendszerét. Ezt a négy pontot tartalmazza az aláírás­­gyűjtő ív és ezeket kísértenék meg elfogadtatni a parlament­tel. A kisiparosok képviselői azzal érvelnek: az elmúlt negy­ven évben a szövetkezeteknek és állami vállalatoknak lehető­ségük volt a műszaki fejlesz­tésre, a kisiparosoknak viszont négy évet kivéve (1983—1987- ig) nem volt erre módjuk, így most óriási hátránnyal indul­nak a versenyben. — A kisiparosok száma nem csökken. Valószínűleg tehát így is megéri fenntartani az üze­meket. — Ez csak a látszat. A kis­­iparosréteg nagyon eladósodott, sok köztehertartozása és kifi­zetetlen kölcsöne van. Igaz, közben a fizetésképtelen nagy­­vállalatok nekik tartoznak pénzzel. Leállt a pénzforgalom, mindenki fizetésképtelen lett, csak éppen egy kis cég ezt na­gyon rövid ideig bírja ki — válaszolja Szabó Tibor, a KIOSZ alelnöke, egyben a Vállalkozók Pártjának vezető­je, s így folytatja: — A vállalkozók nem fogad­ják el a parlament döntését. Ez az Országgyűlés szerintünk nem alkalmas arra, hogy to­vábbi törvényeket hozzon. Há­romszáznyolcvan tagjából 270 volt jelen az adótörvény meg­szavazásánál és a részvevők közül több mint százan egysze­­rűen nem szavaztak. Az utolsó este sebtében döntöttek az adó­törvényről, mikor már minden­ki fáradt volt, és menni akart. Azt akarjuk, hogy tisztességes módon tárgyalják újra ezt a törvényt, s kapjunk lehetősé­get az érveink ismertetésére. Ha 50 ezer aláírást összegyűj­tünk, az Országgyűlésnek na­pirendre kell tűznie a vitát. A népi kezdeményezés másik célja, hogy érdekvédelmi tör­vényt alkosson a parlament.­­ A szakemberek egyelőre vi­tatják egy ilyen törvény szük­ségességét. Véleményük szerint nem feltétlenül fontos érdek­képviseleti törvény ahhoz, hogy az alulról szerveződő, kialakuló érdekvédelmi szer­vezetek részt vegyenek az ér­dekegyeztetési tárgyalásokon. Főleg ilyen gyorsan változó körülmények között, mikor na­ponta alakulnak új szerveze­tek, nem lenne szerencsés az érdekképviseletet egy-egy szer­vezethez kötni, sokkal­­inkább azoknak az ügyeknek a körét kellene megjelölni, amelyek­ben érdekegyeztetési úton kell dönteni. A miniszterhelyettes tájékoztatást kért EGK-kedvezmény (Munkatársunktól.) Az Európai Gazdasági Kö­zösség Magyarországgal és Lengyelországgal szemben kedvezményes elbírálásban ré­szesít jó néhány terméket, kü­lönösen a mezőgazdaság és az élelmiszer-gazdaság területén — adták hírül a tegnapi lapok. Rednágel Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter­­helyettes kedden csupán az új­ságokból értesült a Közös Pi­ac hazánkat is érintő kedvező állásfoglalásáról. Mint mon­dotta, hivatalos értesítést még nem kapott. Ezért telexen tá­jékoztatást kért hazánk brüsz­­szeli kereskedelmi­­kirendeltsé­gének vezetőjétől, aki egyúttal az Európai Gazdasági Közös­ség magyar részről akkreditált diplomatája. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy októberben ő tárgyalt a Közös Piac delegá­ciójával, és egyebek között kér­te, hogy a gazdasági közösség adjon lefölözési kedvezményt a speciális minőségű vágómarhá­ra és néhány élelmiszer-ipari termékre. Azt is előterjesztet­te az ősszel hazánkban tárgya­ló EGK-küldöttségnek, hogy Magyarországot részesítsék a fejlődő országokra érvényes vámkedvezményben a zöld­ség- és a gyümölcs-, valamint a vadhúskivitelben. KÖZÉLET Srakowski BudapestTM-­ján Ma Nyers Rezsőnek, a Ma­gyar Szocialista Párt elnöké­nek meghívására munkaláto­­gatásra Budapestre érkezik Mieczyslaw F. Rakowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára. Röviden • Szűrös Mátyás, a Ma­gyar Köztársaság ideiglenes elnöke, Fodor István, az Or­szággyűlés megbízott elnök­e és Medgyessy Péter miniszter­elnök-helyettes búcsúlátoga­­táson fogadta Lizandro Cha­­vez Aljarát, a Nicaraguai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg el­utazik Budapestről.­­ A palesztin néppel való szolidaritás nemzetközi napja alkalmából Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideigle­nes elnöke táviratban üdvö­zölte Jasszer Arafatot, a Pa­lesztin Állam elnökét, a Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságá­nak elnökét.­­ Ch­rim Muzha, az Albán Szocialista Népköztársaság bu­dapesti ideiglenes ügyvivője hazája nemzeti ünnepe alkal­mából kedden fogadást adott a nagykövetségen. Határőrség, Rendőrség Változások a vezetésben A Belügyminisztérium közli: kedden a Belügyminisztérium­ban országos vezetői értekezle­tet tartottak, amelyen Horváth István belügyminiszter és a tárca központi szerveinek irá­nyítói mellett részt vettek a rendőrfőkapitányok és a ha­tárőrkerületek parancsnokai is. Az értekezleten bejelentették azokat a személyi változásokat, amelyek a Minisztertanács és a belügyminiszter döntése alapján a minisztérium, a rendőrség és a BM Határőrség vezetésében 1989. november 30-án lépnek hatályba. Ezek a következők: a Miniszter­­tanács érdemei elismerésével, a szolgálati idő felső határának el­érésével nyugállományba helyez­te Földesi Jenő rendőr altábor­nagy, belügyminisztériumi állam­titkárt. A belügyminiszter érde­mei elismerésével, a szolgálati idő felső határának elérése miatt nyugállományba helyezte Bogye János rendőr altábornagy, főcso­­portfőnök-helyettest, Csillik And­rás rendőr ezredest, a Belügymi­nisztérium és Kun István határőr vezérőrnagyot, a BM Határőrség volt pártbizottsági első titkárát, dr. Hegyi Ernő rendőr ezredes. Szentpéteri Gyula rendőr ezredes és Vagyóczky Béla rendőr ezredes csoportfőnököket, dr. Fehér Géza rendőr vezérőrnagyot, a Bács-Kis­­kun Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, dr. Kerék József rendőr vezérőrnagyot, a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét, dr. Domoszlai László rendőr ezre­dest, a Heves Megyei Rendőr-fő­kapitányság vezetőjét, dr. Kujalek János rendőr ezredest, a BM fe­gyelmi, Somlai János rendőr ezre­dest, a BM híradástechnikai osz­tály vezetőjét és Vasmanszki Ká­roly határőr ezredest, határőrke­­rület-parancsnokot. A belügyminiszter kinevezte csoportfőnökké dr. Csikós Jó­zsef rendőr ezredest, Dercze István rendőr ezredest, dr. Ha­­vasi János rendőr ezredest és dr. Nagy Károly rendőr ezre­dest. A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezető­jévé dr. Tóth Antal rendőr ez­redest, a Komárom Megyei Rendőr-főkapitányság vezető­jévé dr. Kiss Imre rendőr ez­redest, a Heves Megyei Rend­őr-főkapitányság vezetőjévé dr. Jónás Pál rendőr ezredest. A BM fegyelmi osztály vezető­jének Hering András­­rendőr alezredest, a BM híradástech­nikai osztálly vezetőjének dr. Tóth Gyula rendőr alezredest. * A Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke nyugállo­mányba vonulása­ alkalmából a Belügyminisztériumban kifej­tett eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Köztár­saság aranykoszorúval díszí­tett Csillagrendjét adományoz­ta Csillik András és Vagyócz­ky Béla rendőr ezredesnek. A Magyar Köztársaság kardok­kal díszített Csiillagrendjével tüntette ki dr. Kerék József rendőr vezérőrnagyot, a Ma­gyar Köztársaság Csillagrend­jével dr. Domoszlai László rendőr ezredest. (MTI)

Next