Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

1989. december 27., szerda NÉPSZABADSÁG - ROMÁNIAI KÖRKÉP - ÁLLÁSPONT Folytatódó katonai együttműködés Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium saj­tófőosztályának vezetője kedd hajnalban nyilatkozott Vajda Péternek a magyar—román katonai együttműködés leg­frissebb fejleményeiről. Keleti ezredes közölte, hogy a különleges kiképzésű rádió­­bemérők folytatják a Securi­­tate rádióállomásainak felde­rítését. Az elmúlt huszonnégy órában jelentősen csökkent az ilyen rádióadók száma, ami a magyar szakértők szerint ar­ról tanúskodik, hogy a kivég­zett diktátorhoz hű erők tör­zseit a román hadsereg folya­matosan felszámolja, ebben a Budapestről érkezett adatok­nak is szerepük van. Keleti ezredes részleteket közölt arról a magyar katonai segélyszállítmányról, amely 18 gépjárművel — ezek 81 tonna élelmet szállítottak, valamint egy hűtőgépkocsival, amelyik vért és vérplazmát szállított — Nagylaknál lépte át a határt, és eljutott Aradra. Az oszlop parancsnoka — mondotta Ke­leti ezredes — Csombor László őrnagy volt, akit a veszélyes küldetésből való hazaérkezés után Kárpáti Ferenc honvé­delmi miniszter soron kívül alezredessé léptetett elő. Az oszlop egyetlen női tagja, Fe­kete Gyuláné egészségügyi fő­törzsőrmester volt. Az oszlo­pot egész útja során a román hadsereg alakulattal biztosítot­ták és Csombor őrnagy szün­telen rádiókapcsolatban állt a Honvédelmi Minisztériummal. A magyar katonai segélyszál­lítmány útjának két veszélyes pillanata volt. Az egyik, ami­kor az aradi román laktanyá­ba való megérkezés után a vá­rosban lévő sebesültek kriti­kus helyzetére való tekintettel a román parancsnok kérésére a vérplazmát szállító gépkocsi haladéktalanul a helyi kórház­hoz hajtott, ezért ezzel a gép­kocsival, amelynek személyze­te annak ellenére vállalta az utat, hogy nem biztosított te­rületen kellett keresztülhajta­nia, erre az időre megszakadt az összeköttetés. A feladatot sikeresen végrehajtották. A másik veszélyes pillanat az volt, amikor a magyar ha­tár felé visszaúton, amelyet ködben tettek meg, jelentést kaptunk arról, hogy az ország­út egy pontja mentén, ahol a konvojnak át kell haladnia, két harckocsi tüzelőállást fog­lalt el. Szerencsére néhány perccel később bebizonyoso­dott, hogy a felderítőket a nagy köd megtévesztette, va­lójában nem harckocsikról, hanem lánctalpas traktorokról volt szó. Keleti György ezredes azt is közölte, hogy hétfőn gyakorla­tilag egész nap szünetelt a köz­vetlen hírkapcsolat a román hadsereg felső vezetésével, és ez csak este, a Ceausescu há­zaspár kivégzése után állt helyre. Ettől függetlenül a hétfői nap során, mivel részben Horn Gyula külügyminiszter útján, részben pedig más forrásokból értesülések jutottak el a ma­gyar katonai vezetéshez, a ma­gyar nagykövetség elleni eset­leges támadásról a Securitate­­terroristák részéről. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter kéréssel fordult a bukaresti honvédelmi minisztériumhoz A kérés azt tartalmazta, hogy gondoskodjanak a magyar nagykövetség hatékony védel­méről. Ennek megalapozottsá­gát alátámasztotta, hogy előző éjjel a titkosrendőrség terro­ristái támadást kíséreltek meg két nyugati nagykövetség el­len is. A magyar kérésre adott válaszként harckocsikkal és más biztosító alegységekkel vették körül nagykövetségünk épületét. Keleti György ezredes kö­zölte: annak ellenére, hogy a helyzet normalizálódik, a Ma­gyar Néphadsereg alakulatai továbbra is felkészülnek arra, hogy a Securitate terrorista alakulatai a rendelkezésükre álló helikoptereken hazánk légterén keresztül kíséreljenek meg menekülni a felelősségre vonás elől. A honi légvédelmi alakulatoknál, amelyek egyéb­ként is teljes harckészültség­ben vannak, a szokásosnál is fokozottabb készenlétre adtak parancsot. Ezért a honvédelmi miniszter vezetési pontján ott van a légvédelmi és repülő­csapatok egyik parancsnoka is, aki állandó összeköttetést tart a harcálláspontokkal és a meg­figyelő, értékelő csoportokkal A Securitate-terroristák át­­szivárgásának veszélyére való tekintettel a Belügyminiszté­rium alárendeltségében levő Komondor-alakulat mellett amely a határon állomáso­zik, készenlétbe helyezték a néphadsereg különlegesen ki­képzett alföldi, kisebb létszá­mú alakulatának harcosait, akik perceken belül készek eleget tenni egy esetleges in­dulási parancsnak — mondotta befejezésül Keleti György ez­redes. Kárpáti Ferenc: Biztonságos a légtér — összeállítottuk a kórház­vonatot, már csak a román kollégák jelzését várjuk, hogy hová menjen a szerelvény, és hogy egyáltalán miikor tudják azt biztonságosan fogadni. — Egyebek között erről beszélt Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter tegnap délelőtt Kecs­keméten, ahol rövid látogatást tartott a honi légvédelem ala­kulatánál.­­Majd mindehhez hozzátette: — Ha kell, több­ször is fordulhat a kórházvo­nat, de az is megoldható, hogy a Magyar Néphadsereg egy másik szerelvényt is összeállít. — A miniszter szerint ugyan­is a legcélszerűbb a jelenlegi helyzetben az lenne, ha a har­cok valamennyi sebesültjét a magyar kórházakban ápolnák felgyógyulásukig. De miért e karácsonyi re­pülőtérszemle? — vetődött fel a minisztert elkísérő újság­írók között. Cs­a­k nem készül valami? A válasz: — Ezek a fiúik egész évben állandó ria­dókészültségben vannak. Érzé­keltetni szeretném velük, hogy a hadsereg vezetése gondol rájuk az ünnepek alatt is. Mint ismeretes, december 24-én két, feltehetően securi­tatés helikopter megsértette hazánk légterét. Akkor a fo­gadásukra kész vadászgépek beindított hajtóművel, a kifu­tópálya elején várták már a parancsot. Kárpáti Ferenc ez­zel kapcsolatban elmondta: a honi légvédelem nem kapott tűzparancsot, de amennyiben a­­korábbiaknál­ súlyosabb in­cidens történne, egy-két perc alatt megkapnák. Az ország légtere tehát biztonságos. Ezt bizonyítandó, amolyan próba­­riadót tartottak a szemléző miniszternek. A sziréna meg­szólalását követően tényleg csak néhány perc telt el, s az éles fegyverzetű MiG sivító motorral várt a startjelre. Ha megkapta volna, már csupán négy-öt perc kell ahhoz, hogy a határövezetbe érjen. De mi történik akkor, ha az ellenséges szándékú helikop­terek az úgynevezett radar­­szint alatt hatol­nak be az or­­s­zág légterébe? A miniszter kijelentette: a néphadsereg közvetlen kapcsolatban áll a határőrséggel, amely fokozot­tan figyel az esetleg alacso­nyan szálló gépekre. Emellett riadókészültségbe helyeztek három speciális alegységet, amelyek — ha úgy adódna — elfognák a betolakodókat. Végezetül Kárpáti Ferenc rémhírnek minősítette és ka­tegorikusa­n cáfolta, hogy az elmúlt napok egyikén Szeged térségében leszállt egy securi­­tátés helikopter, amelyet — „üresen” — megtaláltak vol­na. F. Gy. A. Komondor kommandó a ritkuló ködben „Készen állunk minden feladat megoldására” Megkettőzték az őrséget. Ez a szófordulat ugyan nem fedi pontosan a valóságot, de nép­szerű formában kifejezi, hogy a fegyveres erők a magyar— román határszakaszon minden szükséges, intézkedést megtet­tek az ország biztonságának, a határok sérthetetlenségének megőrzésére. Jó volt ezt hallani, miután az elmúlt éjszaka, hosszú bo­lyongás végén, a sűrű ködben kóvályogva megérkeztem úti célomhoz. Bevallom: féltem az úton. Rémképek gyötörtek. Itt megyek egyedül, az elhagya­tott vidéken, éjszaka a köd­ben, néhány száz méterre a határtól. S mi van, ha a ha­táron átsurrant menekülő sze­­kus csoport tartóztat fel, hogy autómat megszerezve próbál­jon Nyugat felé szökni? — Teljesen alaptalan képzel­gés — rejti bajusza alá a jó­indulatú mosolyt a magyar Komondor kommandó terep­szín ruhás irányítója a bázi­son, de komolyan hallgatja, míg elmondom, hogy szoron­gásaimban a határközeli fal­vak, városok lakosságának nem is titkolt, rémhírekben is tetten érhető félelmét hoztam magammal. — Érthető, de több szem­pontból is alaptalan az aggo­dalom — hangsúlyozza ismét az őrnagy, aki először is arra hivatkozik, hogy a határt a románok is megerősítették. Másfelől pedig a szekusok szo­rongatott helyzetükből száz­szor inkább a hegyek közé menekülnek, mintsem ide a síkságra. Harmadszor pedig: itt a Ko­mondor kommandó.­­ Szeretném máris előre bocsátani, hogy a határ őrzé­sét, védelmét döntő részben nem ez a különleges felada­tokra kiképzett egység látja el. S ha a napi szolgálat ke­retében hajtunk is végre bi­zonyos ellenőrzéseket, megfi­gyeléseket a határon, az nem elsősorban a járőri tevékeny­ség helyszíni közvetlen meg­erősítését szolgálja. — Titok, hogy mit szolgál? — A terrorelhárító­ szolgá­lathoz a rendőrség hivatásos állományából olyan húsz-hu­szonöt éves jelentkezőket ve­szünk fel, akik kiállják a pró­bát az igen alapos és részle­tes egészségügyi, fizikai és szellemi alkalmassági vizsgán, s az akaraterő, az önfegyelem, az önuralom ugyanolyan ter­mészetes jellemzőjük, mint az, hogy megnyerik a BM orszá­gos lóversenyeit. A komman­dónak­ mindig vannak ké­szültségi feladatokat ellátó, ál­landóan mozgósítható alegysé­gei, s az állomány egy része szabad idejében is bármikor elérhető. Ezek az alegységek rendkí­vül összeszokott csapatként képesek bármilyen épületbe bármilyen irányból behatolni, helikopterről kötelekkel, abla­kon át, tetőszerkezeten keresz­tül. De speciális, kiképzésük folytán ugyanígy tudnak szük­ség esetén tömegközlekedési eszközökbe behatolni, azokból embereket kimenteni. Egyszó­val képesek arra, hogy ha ne­tán mégis átjutna a határon egy kisebb fegyveres csoport, azt azonnal ártalmatlanná te­gyék.­­ Amikor ezt a különleges alakulatot 1987-ben létrehoz­ták, senki nem gondolhatta, hogy ilyen speciális feladatok megoldására is sor kerülhet, mint amire most készülnek ... — Nincs még az emlékeze­temben sem olyan kommandó­történet, mely szerint a ha­tárőrizetben vett volna részt terrorelhárító szolgálat vagy annak egy része. De mi ké­szen állunk minden feladat megoldására. — Ez a kommandó tehát csu­pa Schwarzeneggerből áll? — Erről szó nincs, de mind­egyikük megfelelő fizikai ál­lapotú sportember. Olyanok, akik negyedévenként állnak helyt minősítő vizsgán, s az átlagembertől abban külön­böznek, hogy kemény próbák­kal tanulták meg a saját fé­lelmüket kezelni és a saját fel­­készültségükbe vetett hitből bátorságot meríteni. De azt is, hogy a felesleges vakmerőség­nek semmi értelme ... Nem tudom, ez a beszélge­tés mennyire nyugtatja meg a határ közelében élőket. Én magam az éjben, az úton ha­zafelé, mintha a ködöt rit­kábbnak éreztem volna ... Kőváry E. Péter E­urópa C­eausescu után Akár csak egy Dracula, úgy távozott el a színről Ni­­colae Ceausescu, a gonosztevő diktátor, Délkelet-Európa Pol Pot­ja. Az állam neve (mostanáig: Román Szocialista Köztársaság), immár Románia és a legkevesebb, amit le kell szögeznünk (mint szocialista napilap, keserűséggel tesszük ezt), hogy a politikai maffiacsalád feje a szocia­lizmus eszményeinek lejáratásáért többet nem is tehetett volna. Vezető politikusok sora mondta az utóbbi napokban, hogy vártaatlanul érte őket a diktátor bukás­a, ha nem is a tény, de a folyamat gyorsasága. Senkinek sincs oka kétel­kedni ezeknek a nyilatkozatoknak az őszinteségében: a diktatúrák, az elnyomó apparátusok ugyanis erőt sugall­tak és az emberek — iköztük a politikusok — hajlamosak arra, hogy­­túlbecsüljék a „Secu­k”, a fegyveresek erejét. És hogy alábecsüljenek más erőket: egyebek közt az ellen­állást, amit az önkény, a dühöt, amit a nepotizmus, a ha­talommal való visszaélés és a korrupció vált ki. Továbbá, hogy alábecsüljék a példa erejét: azét, ami a szögesdrótok­kal, falakkal immár nem bezárható határokon túl történik, s amit a modern globális tömegkommunikáció korában nem lehet eltagadni a nép előtt. (A történészre vár az a feladat, hogy megmutassa, épp ennek a tényezőnek mek­kora szerepe volt abban, hogy forradalmi átalakításra ke­rült sor az NDK-ban és népfelkelésre Romániában.) A vi­lág vezető politikusai közül sokan misztifikálták a nacio­nalista diktatúra erejét, különben nem borította volna el a Draculescunak nevezett politikus mellkasát a kitünteté­sek sokasága. Szerényeknek kell lennünk, mielőtt szemrehányást teszünk azoknak, akik lovaggá ütötték és lakik — egy má­sik fővárosban — hősinek járó ,aranycsillaggal ékesítették ezt a gengsztert. Szerényeknek, mert­­a magyar politikai vezetés sem értékelte a dolgokat másképpen. A korábbi miagy­ar vezetőik­­sora­­tudta, hogy a király meztelen — mégis úgy vélték, hogy ez az igazság nem tartozik a nép­re. Kemény „csattanások” voltak annak idején a debre­­cen—nagyváradi találkozón, ezek azonban megmaradtak „szigorúan titkosnak”. És még Arad után is olyan be­nyomást keltettek, mintha legalábbis engedményeket le­hetne kicsikarni ebből a betegesen hazudozó diktátorból. Holott ott és akkor egyszerűen ennyit kellett volna mon­dani: terhes kötelességünk volt megpróbálni tárgyalni Ceausescuval az erdélyi magyarság érdekében is, de ez a politikus hajt­ha­tatla­nul tárgyalóképtelen. A hosszú ideig a „szövetséges” Ceausescu vonatkozásában érvényesült „mi kutyánk kölyke” szemlélet sokbe került­­a korábbi politikai vezetéseknek, mindenekelőtt azért, mert a té­nyekkel került ellentmondásba. A román rendszer már év­tizedek óta kísértetiesen emlékeztetett a fasizmusra, mi­alatt Magyarországon egy ellentmondásos folyamat lénye­gében a békés átmenet feltételeit készítette elő ... Vannak akik azt hiszik, hogy a politika nem képes tanulni a múltból. Tévednek. A viilágpoliiti­kába­n katarti­­kus korszakot élülnnk meg. Nem egészen három héttel az­után, hogy a VSZ országai először ítélték el kollektíven az 1968-as tragikus Csehszlovákiai beavatkozást — s ame­­lyet­­a Nyugat kezdettől elítélt — a francia és az amerikai külügyminiszter kijelentette: ha a­­Szovjetunió, ha la VSZ beavatkozna a népfelkelés oldalán, a Nyugat és a NATO helyeselné. Ez a nyilatkozat egy roppant kiélezett törté­nelmi pillanatban hangzott el, amikor még nem volt bi­zonyos, ki kit győz le Romániában. E pillanat bizonyos­sággal mögöttünk van, a felkelt nép és a hadsereg győ­zött; a szovjet vezetés egyébként nem is mérlegelte a ka­tonai beavatkozást. De az a zöld jel Párizsból és Washing­­ból, mint vízcseppben a tenger, mutatja, hogy teljesen más világban élünk, mint egy éve: ez már a Jalta utáni világ. És a Draculescu utáni Európa. Vajda Péter TRAIAN POP NAGYKÖVET MONDJA: A kivégzett személyekhez hasonló zsarnokokat nem ismer történelmünk Még mindig zárt kapu, lehú­zott redőnyök fogadják a láto­gatókat a Thököly úti román követségen. A filmekről, fo­tókról jól ismert zárt, fekete kerítés, vasajtó, rajta kisablak, amely a csöngetéskor résnyi­­re nyílik. Gondos irratvizsgálat. Aztán kinyílnak a biztonsági zárak, kinyílik a villa ajtaja. Naftalinszagú szürkés, félho­mályos helyiségeken át vezet­nek bennünket, homályos tük­rök között, a kopottnak látszó empire szalonba. Dr. Traian Pop nagykövet három munka­társával együtt fogadja lapunk képviselőjét. Szívélyesek, kész­ségesek. A nagykövetség hétfő este rövid állásfoglalást, juttatott el Bukarestbe a zsarnokok elíté­lésével, kivégzésével kapcso­latban. Megkérdezik: óhajt­ják-e, hogy felolvassák nyilat­kozatukat. — Mikor szereztek tudomást a Ceausescu házaspár kivégzé­séről? — Hétfő este a rádió hétórás híradásában olvasták fel a Nemzeti Megmentési Front Ta­nácsának nyilatkozatát, misze­rint elítélték és ki­­is végezték Nicolae és Elena Ceausescut. Alig negyedóra múlva a kö­vetség kollektívája papírra ve­tette és rögtön eljuttatta a bii­­ottsághoz ezzel kapcsolatos ál­lásfoglalását. A nagykövet ezután felolvas­ta a rövid nyilatkozatot: „Eb­ben a történelmi pillanatban tiszta szívből óhajtjuk kifejez­ni azt az elégedettséget, amely a történelmi igazságtétel híré­re eltölt bennünket. Az elítélt és kivégzett személyekhez ha­sonló zsarnokokat a román nép történelme során nem is­mert.” A nagykövet mindehhez hoz­záteszi: a követség kollektívá­ja kötelezi magát, hogy követ­kezetesen szolgálja a forrada­lom szent ügyét, és mindent megtesz Románia új külpoliti­kájának érvényesítéséért, a jószomszédság és a békés együttműködés jegyében. — Milyen kapcsolatban áll­nak Bukaresttel? Kapnak-e közvetlen, hiteles információ­kat? — Kapunk információkat. Bár amíg a körülmények nem normalizálódnak, meg-megsza­­kadna­k a­­kapcsolatok. Késnek a hírek. Hétfőn például nem működött a kormánytelefon, és csak rádión tudtunk beszélni Bukaresttel. De szerencsére fo­lyamatosan halljuk a híreket a magyar rádióból és televízió­ból, és korrekt információkat tudunk szerezni a bukaresti magyar nagykövetségtől is. — Milyen utasításokat kö­vetnek, ki irányítja most a külügyeket? — A külügyminisztériumtól m­iniszter­h­ely­ett­esi szi­ntr­ől kapjuk az utasításokat. Egyéb­ként úgy tudjuk, valamennyi minisztériumban dolgoznak, a miniszterhelyettesek irányítá­sával. A nagykövet utalt rá, hogy kedd reggeli értesülése szerint van már kinevezett miniszter­­elnök és első miniszterelnök­­helyettes. Szólt arról is, hogy folyamatosak a kinevezések, hamarosan várható a kor­mánylista. Ez is a helyzet sta­bilizálódását mutatja. " Milyen információi van­nak a Securitate erejéről, véle­ménye szerint a harcoló kom­mandók felléphetnek-e még összehangoltan? — A belügyi katonák több­sége a hadsereg és a nép ol­dalán harcol. Bizonyára önök is tudják, hogy a belügymi­nisztériumon belül létezett egy speciálisan kiképzett, közvet­lenül Ceausescu irányítása alá tartozó egység, a diktátor sze­mélyi gárdája. Ez az a terro­rista csoport, amely még most is gyilkol. — Milyen hatással lehet rá­juk a diktátor kivégzése? — Nagy lélektani hatása van az ítéletnek és a kivégzésnek. Ez azt bizonyítja a terroris­táknak is, hogy örökre elmúlt a diktatúra uralma, soha töb­bé nem térhet vissza az a kor­szak, minden reményük hiá­bavaló. Ezek az emberek most élethalálharcot vívnak, de sor­suk megpecsételődött, bár cso­portokban a hegyek között még egy ideig ellenállhatnak. — A forradalom, az esemé­nyek nyomán milyennek ítéli a magyar és a román nép kap­csolatát? — Meggyőződésem, hogy ab­ban a pillanatban, amikor rendeződik a helyzet és lesz kinevezett külügyminiszte­rünk, olyan nyilatkozatot ad majd, amely tartalmazza az új Romániának azt a szándékát, hogy normális alapokra he­lyezze külpolitikánkat. A Ceausescu család diktatúrája sokat ártott a román külpo­litikának, elszigetelte az or­szágot a világtól. Remélem, ez a helyzet most megválto­zik. — Hogyan ítéli meg a ro­mániai magyarság helyzetét? — Ami a Romániában élő nemzeti kisebbségeket illeti, a Nemzeti Megmentési Tanács programjában megfogalmaz­ták: valamennyi Romániában élő nemzetiségnek rövidesen egyenlő jogokat biztosítanak. Amennyiben a forradalom célja a valódi demokrácia lét­rehozása Romániában, min­denkinek biztosítani kell az emberi szabadságjogokat. En­nek a feltételeit népünk ki­harcolta. Most már békére van szükség. — A budapesti román nagy­­követség hogyan segíti a ha­zautazni szándékozókat? — Konzuli osztályunk ismét működik. Új a jelenlegi hely­zetben az, hogy mindenki, aki Romániában született, visz­­szatérhet hazánkba. Pillanat­nyilag azonban olyan utasí­tást kaptunk, hogy amíg a belső helyzet nem normalizá­lódik, egyelőre ne bátorítsuk a visszautazást. Dolecskó Kornélia SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE 3

Next