Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. december 28., csütörtök „LEÁLDOZI­K A DIKTÁTOROK NAPJA" Bush: Nyugalmat és szabadságot kívánok Romániának ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Azt kívánja, hogy Romániában nyugalom és szabadság legyen - mondta rögtönzött sajtóérte­kezletén Bush amerikai elnök szerdán a texasi Corpus Christ-i repülőtéren. Meglepetéssel és tisztelettel fogadta a romániai változást — fűzte hozzá, mellékesnek minősítve, hogy az Egyesült Államok jobban szerette vol­na, ha Ceausescut nyílt tár­gyaláson ítélik el. A fő dolog az — vélekedett az elnök —, hogy a fegyveres erők sikere­sen haladnak előre a Ceauses­­cu-féle biztonsági szolgálat tagjai által kifejtett ellenál­lás felmorzsolásában. Egy kérdező felidézte, hogy Bush a beiktatási beszédében azt mondta: „Leáldozik a diktátorok napja.” Az elnök válaszában hangsúlyozta, hogy a romániai eseményeket ter­mészetesen a másokhoz ha­sonlóan — ő sem látta előre, de örömmel üdvözli. Amiként azt is, hogy a demokrácia és a szabadság ügye világszerte előrehalad, Bush elmondta: rá a legnagyobb benyomást az tette, amikor a romániai je­lentésekben azt hallotta, hogy a bukaresti televízió évtizedek óta először karácsonyi éneke­ket sugárzott. Számára ez szinte a változás sűrített jel­képe volt. A szerdai amerikai lapok — romániai helyszíni tudósítása­ik mellett — immár az új ve­zetés összetételét és a jövő kilátásait elemzik. A The Washington Post kiemeli, hogy Ion Iliescut még diák­éveiből baráti szálak fűzik Mihail Gorbacsovhoz, és az új román elnök olyan politikai és gazdasági reformprogram hí­ve, mint amilyen a többi ke­let-európai országban zajlik. A The Wall Street Journal megírja, hogy diákok egy cso­portja tüntetett az új kor­mánynak a kommunista párt­ból jött (habár Ceausescu el­len már korábban fellépett) tagjai ellen. Külföldi diploma­tákat idézve rámutat, hogy „a bátor és idealista fiatal for­radalmárok nem képesek az ország vezetésére. Ahol az utóbbi negyvenöt évben csak­nem mindenki párttag volt, nyilván szükség van pártta­gokra a kormányban”. A lap — szintén egy diplomatára hivatkozva — a pártok töme­gének megjelenéséről írva megállapítja: „Szokatlan for­radalom volt ez. Senkinek sem volt terve. Azt tudták, hogy mi ellen vannak, de senkinek nem volt programja.” A The New York Times Ha­lál és újjászületés Romániá­ban című szerkesztőségi cik­kében azt írja, hogy az új­rakezdés feladata „egy rögtön­zött, átmeneti rendszerre há­rul”. Miközben Keletről és Nyugatról már áramlik az élelmiszer- és gyógyszersegély (az Egyesült Államok a Nem­zetközi Vöröskereszten keresz­tül juttatja el félmillió dollá­ros, humanitárius segítségét), a legnagyobb teherrel — a lap szerint — a politikai teendők nehezednek majd az új veze­tés vállára. Ezek: „felépíteni a hitet a törvényességben, el­lenállni a mérgező nemzetisé­gi vitáknak, és 45 évi egypár­­ti abszolutizmus után kiala­kítani egy szabadabb politikai rendet”. A The New York Times hozzáfűzi, hogy Romá­nia ebben szolidaritásra talál a hasonló úton járó, korábbi egypárti államokban, külön is kiemelve, hogy a gorbacsovi Szovjetunióban forradalom­ként üdvözölték (nem pedig ellenforradalomnak minősítet­ték) a romániai felkelést. Vé­gül az új kormány kínai el­ismerését említve, a lap úgy véli: „Még Peking kemény­vonalasai is beismerik, hogy az ő (Tienanmen téri) megol­dásuk nem vált be Romániá­ban.” Serény Péter A szlovákiai magyarság Románia megsegítéséért ( PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A Csemadok, a szlovákiai ma­gyar kulturális szervezet szerdán levélben üdvözölte a Romániai Magyarok Demokratikus Szövet­ségének megalakulását, s szoli­daritásáról, támogatásáról biz­tosította az új testületet. Neszméri Sándornak, a Csemadok KB vezető titkárá­nak tájékoztatása szerint a le­vél emlékeztet rá, hogy a szlo­vákiai magyar szakszövetség már korábban is kereste a kapcsolatokat a romániai ma­gyarság képviselőivel, ez azonban az akkori viszonyok között kudarcra volt ítélve. Mint ahogy Jakes volt párt­főtitkár sem reagált a Csema­­doknak arra a kérésére, hogy lépjen közbe a Romániai fa­lurombolás leállítása érdeké­ben. A nemzeti kisebbségek — hangsúlyozza a levél — hozzá tudnak járulni orszá­gaik demokratizálásához, s e folyamat szerves részeként a nemzetiségek jogainak biztosí­tásához, egyéni és kollektív egyenlőségük és egyenjogúsá­guk kialakításához. A Csemadok vezető titkárá­nak elmondása szerint Szlo­vákia magyar ajkú lakossága is megmozdult az utóbbi na­pokban Románia megsegítésé­re. Barak László, a Független Magyar Kezdeményezés szó­vivőjének szerdai közlése sze­rint az FMK a Nyilvánosság az Erőszak Ellen állampolgá­ri mozgalommal együtt szer­vezi segélyszállítmányait. Az első szállítmány még péntek este elindult Dunaszerdahely­­ről. Azóta Temesvárra és Aradra juttattak el élelmi­szert, gyógyszert, kötszert. K. T. Prága új szerződést akar a szovjet jelenlétről Új szerződés kidolgozását tartja szükségesnek a szovjet csapatok csehszlovákiai állo­­másoztatásáról Jiri Dienstbier. A csehszlovák külügyminisz­ter a francia Le Monde című lapnak adott, és az újság szer­dai számában megjelent nyi­latkozatában kifejtette, hogy a Varsói Szerződés tagállamai elítélték csapataik 1968-as be­vonulását Csehszlovákiába, így a szovjet csapatok ideig­lenes állomásoztatásáról szóló megállapodást érvénytelennek kell tekinteni. Az új szerződés kidolgozá­sakor figyelembe kell venni a kérdés politikai, katonai, gaz­dasági és pszichológiai vonat­kozásait. Az alapvető problé­ma Közép-Európa stabilitásá­nak megőrzése — mondta Dienstbier. Országának a Varsói Szer­ződésben játszott szerepéről szólva a külügyminiszter ki­jelentette, hogy Csehszlová­kia a két katonai tömb felszá­molását tekinti alapvető cél­jának. Ezzel megteremtődné­nek a feltételek a demokrati­kus és pluralista biztonsági struktúra kialakításához, amelyben részt venne a hel­sinki záróokmányt aláíró va­lamennyi állam. A német újraegyesítés kap­csán a csehszlovák diplomá­cia irányítója úgy nyilatko­zott, hogy minden népnek jo­ga van az önrendelkezésre. A német újraegyesítésnek Euró­pa egyesülésével párhuzamo­san kell végbemennie. Cseh­szlovákia minél előbb az Eu­rópa Tanács teljes jogú tagja kíván lenni — nyilatkozta a Le Monde-nak a csehszlovák külügyminiszter. (TASZSZ) Nem válaszolt a diktátor A Ceausescu-per részletei Nicolae Ceausescunak­ is fe­leségének perében a román te­levízió által sugárzott videofel­vétel-részlet szerint a következő szóváltás hangzott el a vád kép­viselője és a vádlott között: CEAUSESCU: A Nagy Nem­zetgyűlésen kívül semmilyen más bíróságot nem ismerek el. Ez államcsíny. VÁDLÓ: Ön az alkotmány alapján áll bíróság előtt. Ez most nem az az idő, amikor kioktathat minket. Tudjuk, mit kell tennünk és ismerjük a törvényeket. CEAUSESCU: Egyetlen kér­désére sem felelek. VÁDLÓ: A vádlottnak és feleségének drága ruhái vol­tak, pazar fogadásokat adtak, míg a népnek csak 200 gramm felvágottja volt, amelyhez csak a személyi igazolvány felmutatásával jutott hozzá, Ön kifosztotta a népet és most tagadja ezt. Nem akar beszél­ni, gyáva. Mindent tudunk. Tisztelt bíróság, Nicolae és Elena Ceausescu bíróság előtt áll, mert olyan bűnöket követ­tek el, amelyek összeegyeztet­hetetlenek az emberi jogok­kal, a nép ellen léptek fel. Az elkövetett bűnökért és az ál­dozatokért halálbüntetést kö­vetelek. CEAUSESCU: Csak a Nagy Nemzetgyűlés előtt válaszolok. Nem fogadom el a vádakat. Nem írok alá semmit. VÁDLÓ: ön ismeri az or­szág helyzetét. Nincs orvos­ság, élelmiszer, villany és fű­tés. Ki rendelte el a temesvá­ri népirtást? Ki rendelte el, hogy a bukaresti tömegre lő­jenek? Még most is lőnek ár­tatlan emberekre. Kik azok a fanatikusok, aki­k lőnek? CEAUSESCU: Nem válaszo­lok. Nem lőnek a (Köztársa­ság) téren. Senkit sem öltek meg. VÁDLÓ: Ma már több mint 64 ezer halott van a városok­ban, ön nyomorba döntötte a népet. A tanult emberek, iga­zi tudósok elhagyták az orszá­got, hogy elmeneküljenek ön elől. Kik azok a külföldi zsol­dosok, akik lőnek? Ki hozta őket ide? ELENA: Ez provokáció. CEAUSESCU: Nem vagyok hajlandó válaszolni erre a kérdésre. VÁDLÓ: Ő (Elena) a beszé­desebb. ELENA: Igen. VÁDLÓ: Íme az analfabéta tudós, aki se beszélni, se ol­vasni nem tud. ELENA: Kíváncsi vagyok, mit szólnának ehhez kollégá­im, ennek az országnak az ér­telmiségei. VÁDLÓ: Melyek azok az okok, amelyek megakadályoz­zák önt abban, hogy beszél­jen? CEAUSESCU: Csak a Nagy Nemzetgyűlés és a munkás­­osztály előtt beszélek. Csak a munkásosztályt ismerem el. Nem válaszolok ez előtt az ál­lamcsíny előtt. Önök hozták a zsoldosokat. Senki sem is­meri el önöket ebben az or­szágban, ezért harcol a nép még mindig. VÁDLÓ: Miért harcol a nép? CEAUSESCU: A nép a füg­getlenségért és a nemzeti szu­verenitásért harcol. VÁDLÓ: Azt mondta, hogy az államcsínyt külföldi ügy­nökök hajtották végre. CEAUSESCU: Én, mint egy­szerű állampolgár, abban a reményben, hogy önök egy nap megmondják az igazságot... VÁDLÓ: Tudatában van an­nak, hogy önöket mindkettő­jüket megfosztották valameny­­nyi állami és kormánytisztsé­güktől ? MINDKETTEN: Igen. VÁDLÓ: Tudják, hogy a kormányt feloszlatták ? CEAUSESCU: Önöknek tisz­telniük kell a törvényeket. Én Románia elnöke vagyok és a fegyveres erők főparancsnoka. Nem kérek semmit, egyszerű állampolgár vagyok. VÁDLÓ: Egyszerű állam­polgár vagy elnök? CEAUSESCU: Románia el­nöke és a fegyveres erők fő­­parancsnoka. Csak a Nagy Nemzetgyűlés előtt beszélek. ELENA: Micsoda puccsista komédia! VÁDLÓ: Miért nyomta el a népet? A parasztoknak a vá­rosokba kellett jönniük ke­nyeret vásárolni. Miért éhez­­tette a népet? CEAUSESCU: Nem válaszo­lok. De azt megmondom, mint egyszerű állampolgár, hogy minden személy jogosult volt 200 kilogramm búzára, min­den személy és nem család. VÁDLÓ: Ez nem igaz, ez hazugság. CEAUSESCU: Kérem? VÁDLÓ: Amit ön leírt pa­píron, az valóságban teljesen másnak bizonyult. Gondolt va­laha is erre? A falurombolá­si terv, elgondolkozott-e ön ezen is? CEAUSESCU: A román falu sose volt olyan gazdag, mint ma. Kórházakat, iskolákat épí­tettem ... A világon egy or­szágban sincsenek ilyenek. VÁDLÓ: Utolsó kérdés. Lát­tam lányának villáját. Van egy konyhamérlege arany­ból... ELENA: Miféle villa? Egy lakásban él, mint bárki más. Semmije sincs. Úgy élt, mint bárki más. Hihetetlen, micsoda szégyen! VÁDLÓ: Mondjon nekünk Ceausescu valamit a svájci bankszámlákról ! ELENA: Bizonyítékot, bizo­nyítékot, bizonyítékot! CEAUSESCU: Nincs egyet­len számla sem, ön provoká­tor. VÁDLÓ: Rendben van, rend­ben van. Nincs számla, de ha van, egyetért azzal, hogy az a pénz a román államé? CEAUSESCU: Ez provoká­ció. VÁDLÓ: Aláírja az eljárás jegyzőkönyvét? CEAUSESCU: Nem teszek semmilyen nyilatkozatot. Ez a bíróság törvénytelen. Csak a Nagy Nemzetgyűlést ismerem el. Önök államcsínyt hajtottak végre. Egy nap felelni fognak a nép előtt. VÁDLÓ (Elenához): Talán ön inkább hajlandó együttmű­ködni. Tud valamit a temesvá­ri népirtásról? ELENA: Nem. VÁDLÓ: Ön csak a tudo­mánnyal foglalkozott, a poly­­merekkel. CEAUSESCU: Munkáit kül­földön is kiadták. ELENA: A Román Tudomá­nyos Akadémia elnöke, a mi­niszterelnök első helyettese vagyok. VÁDLÓ: Mit tud Temesvár­ról? ELENA: Egy­­kérdésre sem válaszolok. VÁDLÓ: Mit tud ön elmon­dani a Bukarestben megölt fia­talokról? A terroristák a Secu­­ritate tagjai, így van? Ők nem felelősek a főparancsnoknak? CEAUSESCU: A temesvári népirtás ... (A vádló félbesza­kítja) VÁDLÓ: Önnel végeztem. Hozzá (Elena) beszélek. Ho­gyan halt meg Milea tábor­nok? ELENA: Kérdezze az orvo­sokat és a népet. CEAUSESCU: Ezt ki fogom vizsgálni. VÁDLÓ: Miért vádolta Mi­­leát árulással és miért mon­dotta, hogy öngyilkosságot kö­vetett el, hogy elkerülje a bün­tetést? CEAUSESCU: Milea áruló volt, és saját elhatározásából lett öngyilkos. A tisztek azt mondták, hogy megtagadta a parancsot a rend helyreállítá­sára. VÁDLÓ: Nosza, együtt tu­dunk működni, önök ketten értelmiségiek. Milyen pénzen adták ki műveiket? ELENA: Természetesen, hm. CEAUSESCU: Miért árult el minket Milea? VÁDLÓ: Elena Ceausescu, van-e önnek problémája az el­méjével ? ELENA: Ez durva provoká­ció, nem szégyelli magát? VÁDLÓ: Azért kérdezem önt, mivel ha ön nem beszá­mítható, van esélye. Ez az utolsó kísérlet, további kérdé­seket teszek fel. ELENA CEAUSESCU: (fér­jéhez fordulva): Semmit se mondj ! CEAUSESCU: Nem ismerek el sem vereséget, sem bármi mást. ELENA: Ez nem bíróság. Nem írok alá semmit. 14 éves korom óta a népért harcolok, és ez a nép az én népem. (Egy hang a háttérből beje­lenti, hogy a bíróság tanácsko­zásra visszavonul.) A következők hallatszanak ezután: A vádlottakat bűnös­nek találjuk a büntető tör­vénykönyv 162., 163., 165. és 167. cikkelye alapján, és a hadbíróság ma, december 25-én a következő döntést hoz­ta: halálbüntetés és az összes vagyon elkobzása. A VÉDELEM KÉPVISE­LŐJE: Mint védőügyvéd, úgy végzem a munkámat, mintha bárki mást védenék. A Nem­zeti Megmentés Frontjának Tanácsa intézkedéseket foga­natosított a kormány és vala­mennyi kormányszerv meg­döntésére. Jogászként úgy vé­lem, hogy a törvény értelmé­ben minden feltétel teljesült ahhoz, hogy a két vádlottat bíróság elé állítsák. Elítélhe­­tők, amennyiben bizonyíték van ellenük, akár aláírnak bármit is, akár nem. Amennyi­ben beszámíthatatlannak nyil­vánították volna magukat, lett volna némi esélyük, hogy mentsék magukat. De szellemi képességeik teljes birtokában vannak. A bizonyíték fényé­ben bűnösnek találom őket.. Mégis arra kérem a bíróságot, hogy döntése ne a bosszú le­gyen. Ez a bíróság ugyanolyan törvényes, amilyen a vádeme­lés Nicolae Ceausescu és fele­sége ellen. (További vádak felsorolása után a védőügyvéd nem emel kifogást, csak megismétli, hogy a döntést ne bosszú vezérelje.) VÁDLÓ: Nehéz döntést hoz­ni, amikor a vádlottak még a bíróság előtt is tagadják, hogy népirtást követtek el, nemcsak most Temesvárott és Buka­restben, hanem azt is, hogy erőszakot alkalmaztak ország­­lásuk 25 éve alatt. Erőszakot alkalmaztak a nép éhezteté­­sével, a fűtés és villany meg­vonásával, és különösen sú­lyos volt a szellemi erőszak. Harckocsik tapostak el ártat­lan gyerekeket. A Securitate tisztjeit ön katonai egyenru­hába bújtatta, hogy a népet a hadsereg ellen fordítsa, ön el­rendelte, hogy a kórházakban kapcsolják ki a lélegeztető ké­szülékeket, robbanószerkezetet telepítsenek a vérplazmarak­­tárakba. Ön Iránba utazott, hogy térdre essen az ajatollah előtt, ön azt állítja, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja nem törvényes, és 1947-ben, amikor átvettük a hatalmat Mihály király rezsimjétől, ugyanez volt a helyzet. A ki­rályban akkor több méltóság volt, mint önben, önnek al­kalma volt politikai menedék­jogot kérni Iránban, hogy megmentse bankszámláit. ELENA (ironikusan): Igen, igen. VÁDLÓ: És most gúnyt űz­nek a bíróságból. (Ceausescu karórájára te­kint.) VÁDLÓ: Meddig kellett a román népnek eltűrnie önt és félelemben élni, hogy bárme­lyik pillanatban letartóztat­ják, kábítószerezik és pszichi­átriai intézetbe hurcolják. ELENA: Mondják meg az elvtársaim, hogy ez igaz-e vagy nem. VÁDLÓ: Az ön legnagyobb tévedése az volt, hogy kiren­delte a tömeget a temesvári bűn után. Azt a szégyenletes döntést hozták, hogy összehív­ják az embereket. ELENA: Azt mondják, gye­rekeket öltünk meg. Ez nem igaz. VÁDLÓ: Nicolae Ceausescu vádlott. .. CEAUSECU (közbeszól): Nem vagyok vádlott, Romá­nia elnöke vagyok, a fegyve­res erők főparancsnoka és a nemzetgyűlés előtt akarok vá­laszolni. Önök elárulták a né­pet, elárulták Románia füg­getlenségét. VÁDLÓ: Nincs miről vitat­koznom önnel. A bíróság feláll, Elena fér­jéhez: — Nem, kedves, nem állunk fel, emberi lények va­gyunk. Felolvassák a hadbíróság egyhangú döntését, miszerint a vádlottakat halálra és tel­jes vagyonuk elkobzására ítél­ték. Ceausescu ismét megkísérli elmondani, hogy nem ismeri el a bíróságot, de a vád kép­viselője félbeszakítja és kije­lenti, hogy fellebbezésnek nincs helye. -SÜL. Dubcek kapta a Szaharov-díjat Alexander Dubceknek ítélte oda az Európai Parlament az idei Andrej Szaharov-díjat. A díjat, amelyet tavaly alapított az Európai Parlament, olyan személyiségeknek adományozzák, akik rendkívüli érdemeket szereznek az emberi jogok védel­mében. (MTI) Bel­grád és Szöul diplomáciai kapcsolata Jugoszlávia a harmadik kelet-európai ország, amellyel a Koreai Köztársaság diplomáciai kapcsolatot létesített. Az er­ről szóló dokumentumot New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete székházában cserélte ki a két ország ENSZ-nagy­­követe. (Dél-Korea csak megfigyelői státussal rendelkezik a világszervezetben.) (Tokiói tudósítónktól.) Legális lett az ukrán katolikus egyház Az ukrán köztársasági egyházügyi tanács engedélyezte az ukrán katolikus egyház (unitusok) legális működését. Az egy­házat 1946-ban tiltották be (formálisan feloszlatta önmagát) — jelentette legújabb számában a Moszkovszkije Novosztyi. (MTI) A LEVÁLTÁS KÖRÜLMÉNYEI Honecker összekülönbözött Gorbacsovval Erich Honeckert azután távo­lították el az NSZEP éléről, hogy összekülönbözött Mihail Gorba­csov szovjet pártfőtitkár-államfő­­vel annak októberi NDK-beli lá­togatása alkalmával. Erről és Honecker leváltásának egyéb részleteiről Horst Sindermann volt parlamenti elnök a Junge Welt című ifjúsági lapnak adott nyilatkozatában számolt be. Sindermann elmondta, hogy Gorbacsov a politikai bizott­ságban folytatott vita során országa és az NDK gondjairól beszélve elmondta: az átala­kítás az NDK számára lénye­gesen könnyebb, mivel gazda­ságilag fejlettebb mint a Szov­jetunió. Ekkor Honecker elő­húzta a vonatkozó ENSZ-sta­­tisztikát, amely szerint az NDK-ban magasabb a munka termelékenysége mint a Szov­jetunióban. Az NSZEP első embere erre hivatkozva vélte igazoltnak a régi kurzushoz való ragaszkodást, hangsú­lyozva, hogy az NDK jól bol­dogul a saját útját járva — idézte Lindermann Honeckert. A volt parlamenti elnök sze­rint ez volt a fordulópont. A politikai bizottság tagjai, el­hagyva az üléstermet megál­lapodtak: másnap Wil Ii Stoph kormányfő javasolni fogja Honecker leváltását. Sindermann lerántotta a leplet a régi vezetés munka­stílusáról is. Elmondta, hogy a fontos döntéseket Honecker és a gazdaságpolitikáért fele­lős Günter Mittag hozták, a politikai bizottság csak rábó­lintott a határozatokra. Sin­dermann nyilatkozatában megerősítette azokat a koráb­bi híreszteléseket, amelyek szerint Honecker nyári be­tegsége alatt szándékosan küldte szabadságra Egon Krenzet, nehogy az kihasznál­va távollétét, felváltsa az NSZEP élén. (AFP)

Next