Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-29 / 307. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. december 29., péntek NEM LEHET KÉTSÉGES HAVEL ÁLLAMFŐVÉ VÁLASZTÁSA Dubcek a csehszlovák parlament elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) ítélt személyek vannak, mint például Alexander Dub­cek, Venek Silhan, Jaroslav Sabata, Tomás Hradilek. Az újonnan megválasztott képviselők letették az esküt. A legtöbb gratulációt Alexander Dubcek kapta képviselőtársai­tól, köztük szinte elsőként Si­­dó Zoltántól, a Csemadok el­nökétől, s Dubcek, amíg csak az emelvényre nem szólították, Sidó mellett foglalt helyet a teremben. Ezután a parlament elnöké­nek Dubceket javasolták. A vitában nagy visszhangot vál­tott ki Újlaky Géza Tőketere­­bes környéki agronómus kép­viselő felszólalása, aki válasz­tói nevében egyrészt támogat­ta Václav Havel államfői jelö­lését, másrészt Dubcek parla­menti elnökké való megválasz­tását. Beszédében Újlaky olyan dolgokat tett szóvá, amelyek a csehszlovák parlamentben az elmúlt évtizedekben még soha nem hangozhattak el. Például igen élesen szólt a csehszlová­kiai nemzeti kisebbségek gond­jairól, egyebek között művelő­dési, oktatási nehézségeikről, az anyaországgal való kapcso­lattartás problémáiról. Tabut döntött meg azzal, hogy ki­mondta: át kell értékelni az 1945-ben elfogadott, úgyneve­zett „kassai kormányprogra­mot”, mivel az kollektív bű­nösnek mondta ki a szlovákiai magyarságot. A képviselő sür­gette a nemzetiségi oktatás újjászervezését, és szövetségi nemzetiségi minisztérium lét­rehozását. A vitát követően Alexander Dubceket egy tartózkodással megválasztották a parlament elnökévé. A székfoglaló beszé­dében megköszönte a bizal­mat, hangoztatta a 68-as tavasz és a mostani esemé­nyek közötti folyamatosságot. Rámutatott, hogy az ország nemzetei és nemzetiségei bé­kés forradalommal döntötték meg az életképtelennek, em­bertelennek bizonyult politikai struktúrákat. Sajnálattal szólt arról, hogy a 68-as tavasz után üldözésnek kitett sok százezer ember közül jó néhányan nem élhették meg a mostani ese­ményeket. Meggyőződését fe­jezte ki, hogy a mostani de­mokratikus folyamat vissza­fordíthatatlan Csehszlovákiá­ban. Hangsúlyozta azt is, hogy a szabad választásoknak szi­lárd alapul kell szolgálniuk az ország demokratikus beren­dezkedéséhez, felvirágoztatá­sához. Rámutatott, hogy a prá­gai tavasz új tettekre ösztönzi a csehszlovák embereket. Vé­gezetül emlékeztetett rá, hogy pénteken ő maga is Václav Havelre fogja adni a szavaza­tát, amikor a parlament az ál­lamelnök személyéről dönt. Az új csehszlovák államfő­ről a parlament egyébként a prágai várban tartott ülésén fog dönteni. Havel megválasz­tása nem kétséges. A tervek szerint a déli órákban a Hra­­dzsin egyik erkélyéről fog szólni a tömeghez. Havel nem tervez beiktatása után elnöki fogadást, hanem ennek össze­gét Románia megsegítésére ajánlja fel.* Vizsgálati fogságban van Miroslav Stepán, a prágai pártbizottság volt vezető tit­kára. Hivatali hatalommal va­ló visszaéléssel vádolják. Ste­­pánt az egyik fő felelősnek tartják Prágában a november 17-i véres rendőrattakért. Kis Tibor JÖVŐRE ÚJABB EGYSÉGEK TÁVOZNAK Burlakov vezérezredes a szovjet csapatkivonásról Matvej Burlakov vezérezre­des, a szovjet déli hadsereg­csoport parancsnoka, aki a szovjet kormány megbízásából a Magyarországon tartózkodó szovjet csap­atok ügyeivel fog­lalkozik, a Magyar Távirati Irodának nyilatkozott csütör­tökön a csapatkivonás jelenle­gi helyzetéről és az 1990-es menetrendről. Elmondotta, hogy a szovjet kormány legújabb, a magyar és a szovjet sajtóban közel­múltban közzétett döntésének megfelelően a Magyar Köztár­saság területéről 1990-ben újabb katonai egységeket von ki. Így távozik Magyarország­ról egy repülőezred, egy lö­vészezred, két harckocsizó zászlóalj és más egységek. Több mint hatezer katonával, több min­t 40 repülőgéppel, 120 harckocsival, s körülbelül 180 páncélozott járművel és több mint 400 gépkocsival csökikén az itt állomásozó haderő állo­mánya. Matvej Burlakov hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet kormány­nak ez a döntése a korábbi egyoldalú csapatkivonáson fe­lüli csapatcsökkentést eredmé­nyez. A döntés meghozatala­kor figyelembe vették a deb­receniek kérését is, hogy he­lyezzék el a környéken állo­másozó szovjet repülőegységet, mert az igen közel van a la­kott területekhez. Jövőre ezt az egységet is kivonják Ma­gyarországról. A szovjet csa­patok további csökkentése ré­sze az új szovjet katonai vé­delmi doktrína megvalósításá­nak, az ésszerű, elégséges vé­delem elvei valóra váltásának. — A szovjet kormány dön­tése alapján 1989-ben — a szovjet haderő és fegyverzet egyoldalú csökkentésének ré­szeként — Magyarországról egy teljes harckocsihadosz­­tályt, egy harckocsikiképző ezredet, egy vadászrepülő-ez­­redet és több más egységet vontak ki, összesen­­­több mint 10 ezer katona, 470 harckocsi, több mint 200 löveg és ak­navető, több mint háromezer gépkocsi és más katonai jár­mű távozott Magyarországról a Szovjetunióba. Ez a döntés már előirányozta 1990-ben to­vábbi egységek , amelyek létszáma körülbelül kétezerre tehető — kivonását is. Mindezek alapján 1990 vé­gére a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok hadereje és állománya össze­sen több mint 30 egységgel csökken, s körülbelül 18 ezer katona távozik Magyarország­ról. A meghirdetett csapatkivo­nás a terveknek megfelelően alakul, ennek eredményekép­pen az idén laktanyák, kikép­zőbázisok, lakóházak egész sorát adták át a távozó szov­jet egységek a magyar félnek. A magyar—osztrák határ öve­zetéből is kivonták már a szovjet egységeket, és így lét­rejött az úgynevezett „bizal­mi zóna”. Csendesebb lett Bu­dapest környéke is, már nem nyugtalanítja a főváros déli kerületeinek lakosságát a tö­köli repülőegység, mivel a korábban ott állomásozott va­dászrepülő-ezredet kivonták. A szovjet csapatok kivonása ko­rábban és most is a nyíltság és a nyilvánosság jegyében történik. A Varsói Szerződés tagálla­mainak illetékességi körébe tartozik az, hogy milyen gyor­sé­n csökkenjen a szovjet csa­patok állománya, hogyan és mikor történjen ezek kivoná­sa. Mindez azonban szorosan összefügg az összeurópai fegy­verzetcsökkentési és leszere­lési folyamattal, valamint a bécsi haderőcsök­kentési tár­gyalások helyzetével, előreha­ladásával. A szovjet csapatok magyarországi­­tartózkodása kizárólag stratégiai okokkal magyarázható. A NATO egye­sített haderejének déli szárnya ugyanis lényeges erőfölénnyel rendelkezik. Ezért csak igen megfontoltan kerülhet sor a csapatok további csökkentésé­re. Az újabb csapatcsökkentés feltétele, hogy az kiegyensú­lyozottan és paritásos alapon történjen — mondta Matvej Burlakov. CEAUSESCU ADOTT TŰZPARANCSOT, BOBU „VEZÉNYELT” TEMESVÁROTT Szemtanú a diktátor végnapjairól Mileát meggyilkolták — Menekülés az alagútrendszeren át Hogyan teltek Ceausescu utolsó napjai? Erre keresett választ az MTI és lapunk bu­karesti tudósítója. Kapcsola­tot létesített egy olyan hiteles szemtanúval, aki a pártköz­pont épületében dolgozott az „utolsó napig”. Nevét nem kö­zöljük, hiszen a terroristák vé­res akcióitól, bosszújától még tartani lehet. A szemtanú elmondta: de­cember 17-én vasárnap dél­után négy órára telebeszélge­­tésre hívta össze a rendszer országos vezérkarát. Az ilyen telebeszélgetés úgy zajlott le, hogy évekkel ezelőtt minden megyei pártbizottsággal kü­­lönvonalakat építettek ki. A főközpont az RKP KB szék­háza volt, Ceausescu külön irányítókabinetjében. Ebbe a „körkapcsolásba” besorolták a Securitatét, a hadsereget, a belügyminisztériumot, a milí­ciát is, azok szűk vezetőivel. Ceausescu az ilyen telebeszél­­getések (telefonon történő oda­­vissza rendszerű kiépített lánc) időpontját mindig ön­kényesen és saját elgondolá­sa alapján döntötte el. December 17-én azért hívta egybe az ország vezérkarát, hogy közölje mindegyikőjük­kel: a hadsereg Milea veze­tésével habozott és késleke­dett, ezért alakult ki a jelen­legi helyzet. A főtéma a Te­mesváron kialakult bonyolult állapot volt, ahol már kasza­bolták a tüntetőket. Ceauses­cu ekkor, a fegyveres erők fő­­parancsnokaként közölte az ország illetékes vezérkarával, hogy tüzet rendel el minde­nütt, ahol csak a legcseké­lyebb megmozdulás történik. Lőni, lőni, lőni kell — mond­ta, és hozzáfűzte: mindenkit, aki rendszerellenesen viselke­dik, tartóztassatok le! A pártközpontban erről a telebeszélgetésről még készült jegyzőkönyv — a szemtanú ezeket olvasta —, s másnap, hétfőn a diktátor elrepült Iránba. Hétfőn és kedden, va­lamint szerda délelőtt Elena Ceausescu irányította az or­szág és a párt ügyeit. Min­denben átvette a hatalmat. Emil Bobu, a „második em­ber” ekkor Temesvárott tar­tózkodott, és rejtekhelyről „vezérelte” a mészárlásokat, a rettenetes akciókat. Elena és Nicolae Ceausescu között — Bukarest és Teherán között — „forródrótot” kellett kiépíteni, és a feleség állandóan tájé­koztatta férjét a fejlemények­ről. Szerda délután három óra tájban érkezett vissza a Con­­ducator az iráni látogatásról, s azonnal munkába kezdett: kiadta az utasítást „íródeák­jainak” — Constantin Mileá­­nak, Eugen Florescunak és Gheorghe Sprinteroiunak —, hogy egy órán belül írjanak neki beszédet, amelyet 7 óra­kor elmond a televízióban. Kiadta az irányelveket, és a stáb hozzákezdett a szózat el­készítéséhez az ismert dema­góg szólamokkal. Ezt a beszé­det is nagybetűs géppel írták, hogy szemüveg nélkül tudja olvasni a diktátor, mert erre nagyon kényes volt. A tv- és rádióbeszéd el­hangzott, s nyomban utána, még az esti órákban, a tv ké­sői híradójában már jöttek is a dolgozók „csatlakozásai”. Ceausescu utasítására az or­szágban röpgyűléseket kellett szervezni, amelyeken beszé­deit, irányelveit dicsérték és magasztalták. Ezen az estén Elena asszonnyal együtt tó­parti villájába hajtatott, on­nan adta ki az utasításokat, hogy csütörtök délelőttre szer­vezzenek a bukaresti nagy­üzemek dolgozóinak részvéte­lével nagygyűlést, ahol majd ország-világ előtt demonstrál­ja: a nép mellette áll. A nagygyűlést meg is szervez­ték, csakhogy akkor még sen­ki sem tudta, hogy a felvo­nulókhoz diákok is csatlakoz­tak. Arra meg végképp nem gondolt senki, hogy két egye­temi hallgató kis átlátszó sza­tyorban két petárdát bab kö­zött becsempészett a térre, ahol a nagygyűlést tartották. Egyikük a tér jobb, másikuk távolabb, a tér bal oldalán he­lyezkedett el. Amikor a gyűlés megkezdő­dött, az elő­szónoklatot tartó üzemi küldöttek rendben el­mondták a dicsérő és vádasko­dó szövegeket, majd követke­zett Ceausescu beszéde. Rövid idő múlva a két petárda — amelyet a szemtanú a pártköz­pont egyik emeleti ablakából észlelt — nagy robajjal meg­szakította a gyűlés „menet­rendjét”. Ekkor nők sikolya hangzott, majd a tömeg egy ré­sze eldobta Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu képeit, a transzparenseket. Ekkor meg­szakadt a televíziós közvetí­tés, de a biztonsági erők há­rom perc alatt helyreállították a trendet, és folytatódott a gyű­lés. Elena odasúgta a diktá­tornak: „Mondj nekik valamit, ígérj!” Ceausescu nem habozott — meséli a szemtanú. Azonnal fi­zetés javításokat ígért arra hi­vatkozva, hogy ezt a határoza­tot a politikai végrehajtó bi­zottság hozta. Szó sem volt er­ről, ilyen napirendje a PVB- üléseknek nem volt , hiszen a szemtanú birtokában van a napirendeknek: az ígérgetés csak úgy vaktából, a dolgozók „megnyugtatására” történt. Alighogy lepergették a nagy­gyűlést, az utca népe megboly­dult, és megkezdődött a tulaj­donképpeni forradalmi meg­mozdulás. Ceausescut állan­dóan tájékoztatták a helyzet­ről. Este 6 órára ismét össze­hívta a belső vezetést, utasítá­sokat adott ki, és élesen tá­madta Mileát a hadsereg sza­­botálása miatt. A megyék ve­zetőit is „készültségbe” helyez­tette. Ebbe a „tel­ébeszélgetés­­be” Elena mindig beleszólt, no­szogatta Ceausescut: legyen ha­tározottabb. A vészjósló hírek­re, hogy Bukarest utcáin már nem biztonságos a közleke­dés, nem is vállalkozott arra, hogy tóparti lakásába térjen. Közben tankok, páncélos jár­művek vették körül a párt­központot. Ezen az estén, nagyon későn feküdt le a pártközpontban kiépített lakosztályában. Mire a szemtanú másnap, péntek reggel bement az épületbe, az egyik Securitate-tiszt a fülébe súgta: „Milea nem él! Lelőt­ték!” Még nincs véglegesített kép arról, hogy Ceausescu vagy biztonsági emberei vé­­gezn­ek-e vele, de a­­szemtanú­nak a pártközpontból szerzett akkori információi szerint biz­tosra vehető. Milea honvé­delmi miniszter nem lett ön­gyilkos! A menekülés napján, dél­előtt vészterhes volt a helyzet a pártszékház környékén. A szemtanú úgy tudja, Ceauses­­cunak „vészhelyzetre” volt egy hasonmása. Amikor a tömeg betörte a pártház ablakait, és behatolt a pártfőtitkár folyo­sójára, akkor ez a hasonmás fogadta őket, de amikor meg­kapta az első kődarabokat, egyszer csak az egyik ajtón át eltűnt. Közben Ceausescut a pártszékház és az államtanács épülete között kiépített föld alatti folyosón menekítették. Bár köröztek helikopterek a székház fölött, a szemtanú ál­lítja: ő többször járt az épü­let tetején, de ott nem volt he­likopter-állomás, tehát nem szöktethették onnan légi úton. A gyakorlat az volt, hogy a pártközpont előtti téren szállt le a főtitkári helikopter, de ilyen alkalmakkor mindig biztosították a teret, a leszál­lóhelyet. Most a menekülés a rejtett alagútrendszeren át tör­tént, onnan tűnt el Nicolae Ceausescu. Akkor vették üldö­zőbe, amikor Dacia kocsival Arges megyében feltűnt. A szemtanú ezeket a menekülési részleteket már nem ismeri, mert ő sem volt­­beavatva a föld alatti rejtekhelyekbe. Az elmondottak viszont ta­núsítják, hogyan töltötte utol­só „munkanapjait” a véreng­ző diktátor, Scornicesti „Dra­­kulája”. Oltványi Ottó A titkos alagútrendszer egy kijárata. Titkos alakulatot tartott fenn az NSZEP az NSZK-ban? Az egykori Német Szocialis­ta Egységpárt (NSZEP) három­száz személyből álló, titkos szervezetet tartott fenn az NSZK-ban azzal a céllal, hogy emberei válság esetén merény­leteket kövessenek el, és sza­botázscselekményeket hajtsa­nak végre. Ennek a földalatti alakulatnak a tagjait a jelen­leg felbomlás állapotában­­levő Német Kommunista Pártból (DKP) toborozták. Minderről a Der Spiegel című hetilap szá­mol be szombaton utcára ke­rülő legújabb számában. A le­leplezés fontosságára való te­kintettel azonban a befolyásos hamburgi hírmagazin már csü­törtökön nyilvánosságra hozta értesüléseit. A Der Spiegel szerint a har­ci csoportot, amelyet Kelet- Berlinből az NSZEP tisztség­­viselői, az NSZK-ban pedig a DKP úgynevezett katonai ta­nácsa irányított, az NDK-beli Odera-Frankfurtban képezték ki. Herbert Mies, a DKP elnöke a Der Spiegelnek cáfolta, hogy pártjában bármiféle katonai szervezet vagy katonai tanács működnie. — A DKP-nak ki­zárólag rendezőgárdája van — mondotta. A kiképzés részeként — áll a lapban — az illegális csapat „katonáit” megtanították fegy­verrel és robbanóanyaggal bánni, hogy ily módon készít­sék fel őket rajtaütésszerű tá­madásokra, foglyok kiszabadí­tására, vasúti szerelvények kisiklatására, nemkülönben távközlési berendezések tönk­retételére. A hírmagazin állításait olyan személyek nyilatkozatai­ra, illetve — egy esetben — eskü alatt tett vallomására alapozza, akik valamikor a csoportban szolgáltak, de az­óta elhatárolták magukat tő­le. Ezek most a lapban köz­zétett nyilatkozatukban fel­szólították még illegalitásban levő társaikat, hogy ők is hagy­janak fel ezzel az esztelen ka­­landorsággal. (MTI) Öngyilkos lett Ceausescu fivére (Hírügynökségeik jelentései­ből.) Holtan találták Bécsben csü­törtökön Marin Ceausescut, a volt román diktátor hetvenöt éves bátyját, aki 1973 óta a bécsi román nagykövetség ke­reskedelmi tanácsosa volt. Mint a rendőrség közölte, fel­akasztott tetemére az általa vezetett kereskedelmi kiren­deltség épületének pincéjében bukkantak rá, s az idős ember minden jel szerint öngyilkos lett. A Kurier című bécsi lap csü­törtökön előző napi informá­ciók alapján Marin Ceausescu személyével és szerepével ri­portban foglalkozott. Ez az új román kormányzat köreiből származó értesülésekre hivat­kozva arról írt, hogy Buka­restben azzal gyanúsítják Ceausescu fivérét: az osztrák fővárosban főnöke volt a ro­mán titkosszolgálat, a Securi­­tate nyugat-európai központ­jának, s ő toborozta azokat az arab zsoldosokat is, akik pár napja bekapcsolódtak a titkos­rendőrség romániai vérengzé­seibe. A Kurier szerkesztőségével szerdán a bécsi román keres­kedelmi képviselet egyik mun­katársa még azt közölte: a ta­nácsos — aki már napokkal előbb eltűnt lakásáról — Bu­karestbe utazott ott élő gyer­mekeiért érzett aggodalmai miatt. Környezetének tagjai úgy nyilatkoztak az újságnak, hogy Marin Ceausescu elhatá­rolta magát zsarnok öccsétől, s nemrégiben is „őrültnek” ne­vezte. Az Agerpres román hírügy­nökség csütörtökön bejelentet­te, hogy letartóztatták a néhai diktátor három közeli család­tagját. Az őrizetbe vett személyek között van: Ceausescu lány­testvére, Elena Barbulescu és annak fia, valamint a volt honvédelmi miniszterhelyet­tes, Ilie Ceausescu felesége. Ilie Ceausescu felesége a Ceausescu család szülőhelyén, Scornicestiben próbált elrej­tőzni.

Next