Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-27 / 305. szám

2 NÉPSZABADSÁG - ROMÁNIAI KÖRKÉP 1989. december 27., szerda A Ceausescu-diktatúra haláltusája Románia népeinek forradalma néhány nap alatt végleg és visszafordíthatatlanul lesöpörte Európa térképéről a XX. szá­zad végének legtovább fennálló, legmegalázóbb és legvéresebb diktatúráját. Bár az elpusztított zsarnok hívei még folytatják kilátástalan ellenállásukat, a harc kimenetele nem lehet kér­déses. Az alábbiakban a Ceausescu-rezsim összeomlásának krónikáját foglaljuk össze. A holnap győztesei. NOVEMBER 20.: A Román Kommunista Párt XIV. kong­resszusán több mint ötórás be­szédet tart Nicolae Ceausescu. Hangsúlyozza, hogy a párt nem mondhat le a saját ma­ga vállalta forradalmi felada­tok megvalósításáról, teljesí­tenie kell politikai küldetését. A proletárdiktatúra helyett már néhány éve az itt forra­dalmi munkásdemokráciának nevezett formában gyakorolja hatalmát. A főtitkár maró gúnnyal szól azokról, akik a szocializmus viszonyaiba más tulajdonformákat is be akar­nak építeni, mondván, hogy akkor a rabszolgatartást is ide képzelné. Hasonlata szerint a romániai szocializmus „'kis­gyermekből deli legénnyé ser­dült”. DECEMBER 17.: Temesvár felháborodott lakosai — magya­rok és románok — megpróbál­ják megakadályozni, hogy Tő­kés László református lelkészt elhurcolják a városból. A ha­tóságok erőszakot alkalmaz­nak. A tiltakozás, amelyet ere­detileg a lelkipásztor sorsáért való aggodalom váltott ki, többezres Ceausescu-ellenes megmozdulásba torkollik. A biztonsági erők a tömegbe lő­nek, páncélosokat is bevetnek. A halottak száma legalább háromszáz. DECEMBER 18.: A hadsereg körbezárja Temesvárt és Ara­­dot, s csapatokat irányítanak más erdélyi városok körzeté­be is. A karhatalom helikop­terekkel, páncélosokkal, víz­ágyúval és szuronyokkal tá­mad a tömegre. Bukarest kor­látozza a nemzetközi vasúti forgalmat, a turistákat nem engedik be az országba. Ceau­sescu időközben hivatalos lá­togatásra Teheránba érkezik. DECEMBER 19.: Románia jelentős részén rendkívüli ál­lapotot vezetnek be. Temesvá­ron statáriális bíráskodást lép­tetnek életbe, polgári lakoso­kat és katonákat lőnek agyon. Fokozott készültségbe helyezik a fegyveres erőket. DECEMBER 20.: Temesváron ismét az utcára vonulnak az emberek. Az esti órákban már csaknem százezres tömeg tün­tet, közöttük átállt katonák is vannak. Ismét belelőnek a til­takozó tömegbe. A városban valóságos embervadászat fo­lyik. Hírügynökségek Arad­ról, Kolozsvárról, Nagyvárad­ról, Brassóból, Nagyszebenből, Besztercéből, Kürtösről, Cons­tantából és Búzádból jelente­nek demonstrációkat. Buka­restben is készültségbe helye­zik a hadsereg egyes egységeit. A hazafias gárdák tagjai ré­szére fegyvereket osztanak ki. A nagyobb városokban fegy­veres járőrcsoportok cirkálnak. Az Iránból hazaérkezett Ni­colae Ceausescu este a televí­zióban és rádióban szózatot intéz az országhoz. A temes­vári eseményeket huligánok, fasiszta terroristák cselekmé­nyének minősíti, s „más orszá­gok” soviniszta, irredenta kö­reit felbujtással vádolja. Ki­jelenti: az ország megvédi szu­verenitását, függetlenségét, szocialista eredményeit, és le­számol a fasiszta, terrorista, huligán elemekkel. Ügy fogal­maz, hogy a hadsereg teljesí­tette a néppel és a hazával szembeni kötelességét. Szem­tanúk szerint a román kor­mánygépeket hatalmas ládák­kal és költözésre való tárgyak­kal kezdik megpakolni. A nap folyamán többször is elterjed Tőkés László halálhí­re. Az értesülést több forrás­ból cáfolják. Kiderül: Tőkés Lászlót a Szilágy megyei Me­­nyő községbe vitték. Temes­várról való kitoloncoltatása után hetedik hónapos terhes feleségével együtt bántalmaz­ták. DECEMBER 21.: Az esemé­nyek súlypontja áttevődik Bu­karestbe. A déli órákban sok tízezres nagygyűlést szervez­nek a Ceausescu-rendszer de­monstratív támogatására. A Conducatorba elégedetlen mo­raj fojtja bele a szót. A tele­vízió és a rádió néhány perc­re megszakítja az adását. Visszakapcsolás után Ceauses­cu beszédében felhívja a dol­gozókat a szocialista vívmá­nyok megvédésére. Ígéretet tesz, hogy januártól felemelik a fizetéseket. A gyűlés befejeztével a tö­meg nagy része nem oszlik szét, az emberek a főváros ut­cáin vonulnak szabadságot követelve, eltépik Ceausescu képeit, megtapossák a transz­parenseket, és a zászlókból ki­vágják az állami címert. A tö­meget a karhatalom vízágyúk­kal és páncélozott járművek­kel próbálja meghátrálásra késztetni, majd belelő az osz­lana nem akaró tüntetőkbe. Egyeseket páncélosok tipornak agyon. A holttesteket nem en­gedik elvinni. A Securitate a város több pontján előre el­rejtett bombákat robbant föl. A román rádió eközben haza­fias dalokat sugároz, és az or­szág gazdasági eredményeiről olvas be tájékoztatókét. Az összecsapások este is folyta­tódnak. Mind több jelentés ér­kezik airról, hogy a hadsereg szembefordul a Securitatéval. Országszerte kijárási és gyü­lekezési tilalmat rendelnek el. A román televízió esti műso­rában több alkalommal arra hívják fel az állampolgárokat, hogy „azonnal kezdjék meg a szocialista vívmányok és ér­tékek megvédését”. Felszólít­ják a lakosságot, hogy „Romá­nia területi épségének érdeké­ben a lakó- és munkahelye­ken hozzanak létre védelmi csoportokat”. Egy másik fel­hívás arra szólít fel, hogy az állampolgárok őrizzék meg az ország rendjét és nyugalmát. „Szánjatok szembe mindazok­kal, akik az ország egyensú­lyának megbontására törek­szenek.” A hírügynökségek az ország több vidékéről harcokról ad­nak hírt. Temesvár fölött a felkelők veszik át az ellenőr­zést. DECEMBER 22.: A hadsereg és a rendőrség megtagadja az engedelmességet, és átáll a tüntetők oldalára. A felkelők elfoglalják a rádió és a te­levízió épületét, és más köz­épületeket. A Conducator és a kormány lemond, a hatal­mat a Nemzeti Megmentés Frontja veszi át. A bukaresti tévé és rádió déltől egyenes adásban követi a fejleménye­ket. A műsorban korábban ül­dözött neves személyiségek ér­tékelik a történteket, a biz­tonsági szolgálat, a Securitate elleni fellépésre szólítanak fel, a fordulat beteljesítését szor­galmazzák. Ceausescu menekülni pró­bál, repülővel kísérli meg el­hagyni az országot. (Feltéte­lezések szerint Kínába tartott volna.) Amikor ez nem sike­rül, autóval szökik tovább. Fe­leségével, Elenával együtt el­fogják. Fiát, Nicut is letar­tóztatják. Nicolae Militar u vezérőr­nagy kiadja a parancsot, hogy a hadsereg azonnal vonuljon vissza laktanyáiba, ne tüzel­jenek többé, hagyják abba a gyilkolást. Militaru vizsgálatot kezdeményez Vasile Milea nemzetvédelmi miniszter ha­lálának körülményeiről. Ko­rábban hivatalosan azt állí­tották, hogy a miniszter ön­gyilkos lett. A Securitate egy­ségei tűzharcot kezdenek a hadsereggel. Késő éjjel a Nemzeti Meg­mentés Frontjának Tanácsa — amelynek tagja Doina Cornea és Tőkés László is — nyilat­kozatot tesz közzé, amelyben fő céljaként a többpártrend­szer bevezetését, szabad vá­lasztásokat, új alkotmány el­fogadását és a nemzetiségek jogainak biztosítását jelöli meg. Bukarestben este a hadse­reg megkísérli a Securitate fel­számolását. Románia több vá­rosában áll a harc. Temesvár­ról már több mint 4600 ha­lottat jelentenek. A városban két tömegsírra lelnek. Bukarestben megalakul a Romániai Magyarok Demok­ratikus Szövetsége, amelynek elnökévé Domokos Gézát, a Kriterion igazgatóját, a neves közéleti személyiséget választ­ják. A testület felhívással for­dul a romániai magyarsághoz, amelyben kijelenti: új alapok­ra kell helyezni a román— magyar egységet és barátsá­got. A tanács kifejezésre jut­tatja kívánságát, hogy a két nemzet egysége ezután a jog­ra, a demokráciára, a teljes egyenjogúságra épüljön. DECEMBER 23.: A szom­batra virradó éjszaka súlyos harcok zajlanak Bukarestben és több nagyvárosban. A fő­városba megérkezik a Ploesti­­ből indult páncélososzlop. A hadsereg egységei újabb táma­dásba mennek át. Rendkívül heves harcok árán sikerül ki­verni a rádió és a televízió épületébe betont Securitate­­osztagokat, miközben a felke­lők drámai felhívásokban kér­nek katonai és polgári támo­gatást. Temesváron belelőnek az ün­neplő tömegbe, a vérfürdőt itt is a Securitate okozta. Sze­­benben házról házra tisztítják meg a város központját a ka­tonák. Kolozsváron reggel nagygyűlés kezdődik, noha a környékről elszórt ágyúzás hallatszik. A világot megdöbbenti a hír: a bukaresti harcokban közel­­keleti fegyveresek támogatják a Securitatét. A felkelőik ka­tonai segítséget kérnek a Szov­jetuniótól, amit a nagykövet­ség állítólag megígér, de ezt Moszkvában később hivatalo­san cáfolják. Aradon meggyilkolják Tóth Sándor hódmezővásárhelyi magyar gépkocsivezetőt, aki segélyszállítmányt vitt teher­gépkocsiján a kórház számára. Bukarestben olyan hírek terjednek el, hogy fogytán van a hadsereg lőszerkészlete, mi­vel minden raktárát a Securi­tate csapatai őriznek. A ka­tonákat és a mellettük fegy­verrel harcoló polgári önkén­teseket .takarékosságra intik. A televízió épületét védő fel­kelőkhöz újabb erősítés érke­zik, egy ejtőernyős egység. A friss erőkkel sikerül megszi­lárdítani a helyzetet. Militaru tábornokot kineve­zik Románia nemzetvédelmi miniszterévé. Egymás után állnak át a felkelők oldalára a különböző román minisztériu­mok. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége nyi­latkozatban fordul a magyar lakossághoz, amelyben megfo­galmazzák az alapvető nem­zetiségi követeléseket. Bukarestben délután is foly­tatódik a harc. A Securitate emberei a városi partizánhá­ború módszereit alkalmazva igyekeznek terrorizálni a la­kosságot és elfoglalni a legfon­tosabb objektumokat. Találat ér több külföldi követséget is. Temesváron kétezer Securita­­t'e-fegyveres megpróbálja ha­talmába keríteni a városköz­pontot, de a hadsereg vissza­veri a támadást. Szebenben a terroristák helikopterekről lö­vik a pályaudvart. Aradon és Brassóban a Securitate egysé­gei kis csoportokban harcol­nak tovább. Kolozsváron le­mond az előző rendszert ki­szolgáló Nagy Gyula reformá­tus püspök. Példáját a hírek szerint követi Papp Gyula nagyváradi püspök is. DECEMBER 24.: Kora reg­gel a román főváros több pontján, így a televízió épüle­te körül és a diplomáciai ne­gyedben is ellentámadásba megy át a Securitate. Harco­kat jelentenek Szebenből, Te­mesvárról és Brassóból is. A bukaresti televízió évtizedek óta először kíván kellemes ka­rácsonyt nézőinek. A reggeli lapok részben új névvel és teljesen új tartalommal jelen­nek meg. Bukarestben délelőtt a had­sereg egységei harckocsikkal indítanak támadást a vártnál szívósabban harcoló Securita­­te-alaku'latök ellen. A román főváros központjában tűzvész pusztít. Ion Iliescu, a Nemzeti Meg­­mentési Front Tanácsának el­nöke délben bejelenti, hogy az egész országra vonatkozóan elrendelték a teljes tűzszüne­tet. Aki ezt megszegi, a nép ellensége és súlyos büntetés vár rá. A belügyminisztériu­mot a hadsereg fennhatósága alá helyezik. Az MTI közzéteszi a Romá­niai Magyarok Demokratikus Szövetségének felhívását. A dokumentum egyebek mellett tartalmazza: „Az igazság pil­lanata azt diktálja, hogy le­gyünk szolidárisak, hogy va­lóban fogjunk össze, nem ►►nemzetiségre való tekintet nélkül*, hanem annak dacára, hogy ti románok vagytok, mi pedig magyarok. Az összefo­gás győzelmünk záloga. Ren­dezzük sorainkat! Mi Romá­nia lojális állampolgárai va­gyunk, nemzetiségünktől, hi­tünktől és meggyőződésünktől függetlenül. A kölcsönös tisz­telet legyen összefogásunk alappillére.” Vasárnap délután ismét meg­nyitják a Bukarest melletti Otopeni repülőteret. Egyelőre csak a segélyszállítmányokat hozó gépeket fogadják. A bukaresti tévében beolvas­sák George Bush amerikai el­nök üzenetét. A nézők láthat­ják a Ceausescu-család vagyo­nának egy részét, Zoja Ceau­­sescunak, a diktátor lányának fényűző lakását. Arany- és ezüsttárgyakat, több bőrönd­nyi ékszert és 97 ezer dollárt találnak a menekülni készülő nőnél. Ismét műsort sugároz a te­mesvári helyi rádió és televí­zió. Kolozsváron hosszú évek után először szól magyar nyel­ven hallgatóihoz a helyi rádió. Az este beálltával Bukarest­ben és máshol is erősödik a lövöldözés. A központi televí­zió váratlanul megszakítja adását. Erdélyben lépten-nyo­­mon ellenőrzik az autókat és a járókelőket. DECEMBER 25.: Bukarest­ben egy pillanatra sem szű­nik a fegyverropogás. A fővá­rosban a hadsereg bonyo­lult alagútrendszerre bukkan, amelynek járataiban a Securi­tate fegyvert, lőszert, élelmi­szert és elektronikus eszközö­ket halmozott fel. A terroris­ták innen indítanak meglepe­tésszerű támadásokat a kato­naság ellen. Hajnalban közük a lakos­sággal, hogy egész Romániá­ban iható a vezetékes víz. A fővárosi kórházakban már operálnak a frissen érkezett francia és belga orvosok. Marosvásárhelyen a koráb­ban üldözött magyar politi­kust, Király Károlyt választ­ják a Nemzeti Megmentés Frontja Maros megyei tanácsa elnökének. A tanácsnak több közismert magyar személyiség tagja, akárcsak a Kolozsvá­ron alakult hasonló testület­nek. Délelőtt a bukaresti Piaizza Romana téren hatalmas tömeg gyűlik össze. Egy készülő em­lékmű talapzatán gyertyákat helyeznek el az áldozatok em­lékére. Néhány gyárban felve­szik a munkát, megkezdődik a romeltakarítás is. Folytatódik a lövöldözés Bulkarest több pontján és néhány vidéki vá­rosban. Délben Kolozsváron eldön­tik, másnap megalakul a Ma­gyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. Victor Ciobanu, aki a Ceau­­sescu-rendszerben egészség­­ügyi miniszter volt, de átállt a felkelők oldalára, sajtóérte­kezleten cáfolja, hogy hatvan­hetvenezer halottja van az egy hete tartó felkelésnek. Szerin­te a halottak száma „néhány ezer”. Este bejelentik, hogy rend­kívüli bírósági eljárás kereté­ben halálra ítélték és kivé­gezték Nicolae és Elena Ceau­­sescut. Későbbi hírek szerint a kivégzés délután négy óra­kor történt, a helyszínt nem hozzák nyilvánosságra, nehogy a Securitate megtámadja a titkos katonai objektumot. Ugyanilyen okokból marad homályban a bírósági eljárás­ban részt vevő személyek ne­ve is. Országszerte alábbhagy a harcok hevessége. Felkelő tüzelőállásban. Utcai helyzetkép.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék