Népszabadság, 1990. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-14 / 12. szám

6 NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR 1990. január 15., hétfő PÁRTKÖRKÉP Kampánytitkok, guruló forintok Mennyibe kerül egy honatya ? Beindult a választási kampány gépezete. A pártokhoz in­tézett kérdéseinkben arra kívántunk választ kapni, miből fi­nanszírozzák, s mennyibe kerül a választási hadjáratuk, me­lyek programjuk főbb elemei, kikhez szólnak, és nem utolsó­sorban, milyen eredményt tekintenének sikernek, illetve ku­darcnak. Szándékunkban áll erről más pártokat is megkér­dezni. Összeállításunkban több olyan nyilatkozat található, amely­­lyel a legcsekélyebb mértékben sem azonosulunk. Az olvasók tárgyilagos tájékoztatása és a pártok arculatának megvilágítása érdekében azonban nem tekintünk el közlésüktől. És még vala­mi: a mellékelt táblázat segítségével ki-ki maga eldöntheti, mennyire felelnek meg a valóságnak a választási kampány költségeire vonatkozó nyilatkozatok. MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT, Meruk József (kam­pánymenedzser) : — A szocialista párt pénz­ügyi forrásai közismerten a tagság által befizetett tagdí­jak és az önkéntes felajánlá­sok, adományok. Természete­sen az országos méretű válasz­tási kampányhoz, lévén, hogy minden választókerületben in­dítottunk jelöltet, hitelek fel­vételén is gondolkodunk. Mi nem kívánjuk megtéveszteni a közvéleményt azzal, hogy ne­vetségesen csekély összeget je­lölünk meg a választási kam­pány szükséges és várható költségvetéseként. Nemzeti ügynek tekintjük a márciusi szabad választásokat, ezért a szocialista párt nem külföldi erőforrásokra támaszkodik, és egyetért a lakosság ama óha­jával, hogy a külföldről pén­zelt politikai csoportok vallja­nak színt: honnan és milyen összegeket kapnak látványos propagandafellépésükhöz. A szocialista párt egyébként a pénzadományokat az alábbi csekkszámlára várja: MSZP Választási Alap MNB 235­ 90172-6797. Megközelítőleg 200 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy az egyéni válasz­tókerületekben induló 176 je­löltünk kampányát, valamint a megyei és az országos kam­pányokat a kellő színvonalon és hatékonysággal valósíthas­suk meg. Választási stábunk immár működik, és ismeretes, hogy a politikai koordinátor Pozsgay Imre. Elkészültek előzetes tézi­seink a szocialista párt válasz­tási programjához, ezeket az országos választmány alakuló ülése -megvitatta, s egyetértett velük. Hozzátenném azt is: eb­ben a munkában nem kellett nulláról indulnunk. Hiszen csak három hónap telt el kongresszusunk óta, ahol is korszerű szocialista program­­nyilatkozatot fogadtunk el, amely jó alap a választási programhoz is. Más a viszo­nyunk a múlthoz, s ebből kö­vetkezően máshogy látjuk fel­adatainkat is. Térségünkben elsőként ismertük fel, hogy ra­dikálisan szakítani kell a szo­cializmusról vallott eddigi koncepcióval, mert az alkal­matlan arra, hogy az ország lé­pést tartson a világgal. Ha pe­dig ez így van — s ebben a magyar társadalom túlnyomó többsége egyetért —, akkor gyökeresen új társadalom- és gazdaságfejlesztési stratégiát kell választanunk, amely ugyanakkor baloldali szocia­lista értékekre épül. A szocialista párt az euró­pai baloldaliság szellemében tevékenykedik, s ily módon kívánja megjelölni társadalmi bázisát is. Ez utóbbival kezd­ve, elsősorban azok pártja kí­vánunk lenni, akik saját fizi­kai és szellemi munkájuk alapján tudnak csak boldogul­ni. Manapság egyes pártok szívesen hangoztatják, hogy ők a „nemzet pártja”. Mondhatják, mert új (vagy újból működő) pártok, s mert még az első szabad választások előtt va­gyunk. Néhány hónap múlva azonban már ismerni fogjuk konkrét gyakorlati céljaikat, s látni fogjuk, mely társadalmi rétegek érdekeinek védelmét tekintik valójában elsődleges feladatuknak. Az „össznemze­­ti” illúziók kora hamarosan le­jár. Nem ígérgetni akarunk, ha­nem határozott lépéseket sür­getünk, amelyek néhány ke­mény év után kivezethetnek bennünket a válságból. Ma a legégetőbb feladat kétségtele­nül a válságkezelés és a struk­túraváltás felgyorsítása. Átfo­gó társadalmi-gazdasági mo­dernizáció nélkül nem lesz felzárkózás Európához. De mi ezt a szocialista értékek védel­mével kívánjuk összekötni. Magyarán: korszerű szerkeze­tet akarunk, ám a munkanél­küliség lehető legalacsonyabb szintje mellett. Vállalkozás­­pártiak vagyunk, de fellépünk a munkateljesítmények elis­meréséért. Elkerülhetetlennek tartjuk a jövedelmek munká­tól függő differenciálódását, egyszersmind sürgetjük az esélyegyenlőséget, s az önhibá­jukon kívül hátrányos helyzet­be kerülőkről a hatékony tár­sadalmi gondoskodást. Valós árak nélkül nincs piacgazda­ság, ugyanakkor ma az egyes számú közellenségnek a gyor­suló inflációt tartjuk. Végül azt valljuk: az elmúlt évti­zedek túlállamosításával szem­ben sokszínű tulajdonszerke­zetre van szükség. Ezt azon­ban összekapcsoljuk a valódi közösségi, valamint a munkás­­alkalmazotti tulajdonnal. Jó eredménynek tekinte­nénk, ha a szabadon megvá­lasztott parlamentben tekinté­lyes parlamenti csoportot al­kothatnánk. MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM, Pősze Lajos (kam­pánymenedzser) : — Az MDF választási pénz­alapját elsősorban a kormány által a választásokra, a kép­viselőjelöltekre adott összeg képezi. A jogi szabályozás és terveink szerint is ezt a pénzt a választókerületekben levő MDF-szervezetek és MDF-je­­löltek használhatják fel. A központi támogatáson túl szá­mítunk hazai és esetleg kül­földi szimpatizánsaink kisebb­­nagyobb adományaira is. En­nek összegét azonban még csak meg sem becsülhetjük, de valószínűleg nem lesz szá­mottevő. Szükség van a helyi választókerületekben folyta­tott kampányon túl megyei és országos listás kampányra, vagyis központi kampányra is, elsősorban a televízió, a rá­dió, a napi- és a hetilapok közreműködésével. Jól tud­juk, hogy mindez nem kerül kevésbe, ezért talán szeren­csés volna, ha több ingyenes bemutatkozási lehetőséget kap­hatnának a pártok, és nem a fizetett reklámfilmek ideje válna korlátlanná. Az MDF programjának kö­zéppontjában a nemzeti sors­kérdések állnak. Az MDF te­hát nem szűken vett pártér­deket akar képviselni, hanem az egész nemzetet érintő problémákkal akar foglalkoz­ni („nemzeti függetlenség, né­pességfogyás, tömeges elsze­gényedés, határainkon túl élő magyarság helyzete stb.). Ezért mi a kampány során nem egy-egy társadalmi réte­get célzunk meg, hanem ab­ban bízunk, hogy az egész nemzet kortól, foglalkozástól, vallástól függetlenül érezni fogja programunk őszintesé­gét és alkalmasságát. Ha az aktuális dolgokra gondolok, akkor első helyen a kiváltsá­gok végleges felszámolását említem meg. Az esélyekről nagyon ne­héz beszélni, mert feltehetjük úgy is a kérdést: lehet-e itt egyáltalán győzni, ilyen poli­tikai-gazdasági körülmények közepette? A felelősség elől azonban az MDF sem térhet ki, nem teheti meg. 30—35 százalékos parlamenti képvi­selet mindenesetre már azt mutatná, hogy a demokrata fórum megtalálta helyét, sú­lyát a megváltozott magyar politikai életben, 20 százalék­nyi vagy az alatti eredmény pedig nyilván programjának újragondolására késztetné. MAGYAR NÉPPÁRT, Varga Csaba (országos titkár, szer­vezési és választási igazgató): — Magunkra számítunk. Pártunk eddig sem kapott külföldről támogatást, és itt­hon sem vezetett hozzánk rej­tett csatornákon ,anyagi jutta­tás. A tervek szerint a Ma­gyar Néppárt indul minden egyéni kerületben, minden megyei és országos listán. Ha minden körzetben meg tudjuk szervezni az induláshoz szük­séges ajánlócédulákat, akkor körülbelül 10-11 millió forint állami támogatást kapunk. Ennyi pénzünk van, illetve le­het a kampányra. A Magyar Néppárt, a Nem­zeti Parasztpárt folytatója­ként, a magyar vidéket — az apró falvaktól egészen a kis­városokig — célozza meg. A nemzeti centrum egyik párt­jaként pedig a „harmadik­utas” gazdaságpolitikát képvi­seli. Egyértelműen kimond­juk: nem lehet csak szabad­piacban gondolkodni, mert ha most hirtelen bevezetnék a pi­acgazdaságot, akkor az állam­polgárok 80 százaléka azon­nal alattvalóvá és kiszolgálta­tottá válna, lévén, nincs saját tőkéje, földje, munkaeszköze, piaci ismerete stb. Éppen ezért radikális tulajdonre­formra van szükség. Az eddi­gi állami magántulajdont — a mezőgazdaságban, a keres­kedelemben és az iparban egyaránt — valódi közösségi és önkormányzati tulajdonra kell felbontani. Valljuk: csak a szabad vállalkozásokon és a tulajdon biztonságán alapu­ló gazdaság lehet életképes. Mindez azonban nem vezethet a nyugati minta szolgai má­solására. A keleti kizsákmá­nyolást nem válthatja fel a nyugati kizsákmányolás. Meg­győződésünk, hogy a tőkét nemcsak az egyének, hanem a közösségek is képesek haté­konyan működtetni. Pártunk tehát a vegyes tu­lajdonú gazdaság mellett tör lándzsát. A vállalkozások mel­lett meg akarjuk teremteni azt az egyensúlyt is, ami a társa­dalmi igazságosság és a tár­sadalmi béke alapja. Fel kí­vánjuk számolni az igazság­érzetet joggal sértő kiváltsá­gokat. A Néppárt kiemelt fel­adatnak tekinti, hogy minden embernek meglegyen a lét­biztonsága, a munkalehetősé­ge. Ellene van az állami va­gyon felelőtlen elherdálásá­nak, kiárusításának és min­den olyan­­kísérletnek, amely az állami tulajdon lebontása során egyesek részére hatal­mas vagyonok összeharácsolá­sát teszi lehetővé. Mindent el­követünk azért, hogy a hata­lom a szükséges gazdasági és társadalmi átalakulás terheit ne a dolgozó emberek, a bér­ből és fizetésből élők vállára rakja, mint ezt teszi jelenleg. Külön feladatnak tekintjük a nyugdíjak értékállóságának biztonságát. A Néppárt úgy véli, hogy egy demokratikusan működő parlament mellett alapvetően szükség van arra is, hogy a jelenlegi kiégett, fejre állt, megbukott tanács­­rendszer helyett valódi önkor­mányzás jöjjön létre, amely­ben kiteljesedhet a nép poli­tikai öntudata, és amelyben ellensúlyozhatják a pártérde­keket hajszoló politikát. Véleményem szerint a vá­lasztásokon három meghatá­rozó politikai erő fog össze­csapni. Az egyik a szocialis­ta, szociáldemokrata irány, az MSZP körül, a másik egy anarchikus, neoliberalista irány, főleg az SZDSZ, a Fi­desz és bizonyos szociálde­mokrata körökből szervező­dik. A harmadik utat pedig, ahová a Magyar Néppárt is tartozik, egy nemzeti cent­rum, az MDF, a független kisgazdák, a keresztényde­mokraták, a szakszervezetek jó része és az agrárszövetsé­gek képviselik. Ha ez a cent­­rumszárny tesz szert a szava­zatok többségére, akkor látok esélyt arra, hogy stabil parla­menttel, működőképes kor­mány jöjjön létre, amely oly sok válság után elindíthatja végre a nemzetet a felemelke­dés útján. Balsikernek azt te­kinteném, ha a nemzeti cent­rum nem érné el a voksok 50 százalékát. SZABAD DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE, Vidos Tibor (ügyvezető titkár): — A kérdések közül csak az elsőre áll módomban vála­szolni, mert a további kérdé­sekre adandó válaszok nyil­vánosságra hozatalának idő­pontja választási kampányunk szerves részét képezi. A Szabad Demokraták Szö­vetsége választási kampányá­nak központi költségkerete 10 millió forint. Az egyes válasz­tókörzetekben tevékenykedő csoportjaink saját jelöltjeik támogatására egyéb forráso­kat is igénybe vehetnek. A kampány teljes költsége így előre nem becsülhető fel pon­tosan. A kampány költségeit tagdíjakból, adományokból és hitelekből kívánjuk fedezni. FIATAL DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE, Áder János (vá­lasztási kampányfőnök): — A kampány indításához azt a költségvetési támogatást használjuk fel, amit bejelen­tett létszámunk arányában kaptunk. Miután külső forrá­saink — minden ellenkező hí­resztelés ellenére — nincse­nek, a kampány további költ­ségeit csak akkor tudjuk fe­dezni, ha jelöltjeinkre a 750 ajánlócédulát összegyűjtöttük. Ebben az esetben ugyanis a választójogi törvény szerint minden párt jelöltenként 20— 30 ezer forint közötti összeget kap. Programunk rövid ismerte­tése csak jelszószerű lehet: mit kíván a Fidesz? Szabad és tisztességes választásokat, parlamentáris demokráciát, felelős kormányt és független bíróságokat. Emberi jogokat! Tanulni a Nyugattól és együtt­működni a közép-európai né­pekkel. Visszatérni Európába! Takarékos államot, virágzó kisvállalatokat, társadalmilag ellenőrzött magánkézbeadást. Szabad vállalkozást! Valódi önkormányzatot, egyenlő le­hetőségeket a településeknek, a megyei kiskirályok meg­szüntetését. Demokratikus, ideológiamentes oktatási rend­szert, az iskolák önállóságát. Gyermekeink által is lakható környezetet! Az államtól meg­szabadított egyházakat, egy­háztól mentes államot. A sor­katonai szolgálat idejének csökkentését, a polgári szol­gálat egyenrangúságát. Hol­nap: kis létszámú hivatásos hadsereget. Holnapután: had­sereg nélküli világot. Érde­mes legyen dolgozni, élni Ma­gyarországon. Fiataloknak le­hetőséget, időseknek bizton­ságot! Türelmes és előzékeny kisebbségi politikát. Határo­zott fellépést a határainkon kívül rekedt magyarság érde­kében. Szovjet — és más ide­gen — katonáktól mentes független, semleges Magyar­­országot. Fegyvermentes, egy­séges Európát! Félelemmentes életet, szabadságot, szolidari­tást! Esélyt a jövőnek! Közvélemény-kutatási ered­mények alapján a 10 százalék fölötti szavazatszerzés sem le­hetetlen számunkra. Szerveze­tünk mérsékeltebb tagjai vi­szont már hét-nyolc százalékos eredményt is sikernek tarta­nának. Sok múlik azon, hogy a még ingadozó választópolgá­rok végül is kire adják szava­zatukat. MAGYAR OKTÓBER PÁRT, Bánlaki József (a képviselő­­testület tagja). — Pártunk vagyona 17 000 Ft. Ez nyilvánvalóan kevés a „harchoz”, ezért a képviselő­­testület valószínűleg úgy fog dönteni, hogy az idén igénybe veszi a taglétszám arányában a központi költségvetésből já­ró kétmillió forintot. Eddig egyébként egyetlen forintot, dollárt, rubelt sem vettünk fel senkitől. Választási programunk leg­fontosabb pontjai: 1. Követel­jük a megszálló szovjet csapa­tok azonnali kivonását hazánk területéről, Magyarország kilé­pését a Varsói Szerződésből és teljes katonai, politikai sem­legesség kinyilvánítását. 2. Meggyőződésünk, hogy a gaz­dasági életben a hatékonysá­got csak a különböző tulajdon­­formák egyenlő esélye és ver­senye biztosíthatja. E formák között kapjon helyet — egyik lehetőségként — a munkásön­igazgatás is: a gyárak munká­sai alakíthassanak munkásta­nácsokat, amelyek elővételi joggal rendelkeznek üzemük megvásárlására, de dönthesse­nek úgy is, hogy termelőesz­közeiket hosszú lejáratú vétel­ár-törlesztési feltételekkel el­adják dolgozóiknak. A terme­lőszövetkezetek tagsága hason­ló elvek alapján határozhassa meg a föld és a vagyon sorsát. 3. Azonnal szűnjék meg az életkörülmények további mes­terséges rontása. A bűnös gaz­daságpolitika árát nem fizet­heti meg az ország lakossága, kiváltképpen akkor nem, ami­kor a hatalom nincs a nép vá­lasztotta kormány és parla­ment kezében. Az árak továb­bi növekedésével arányosan emelkedjenek a bérek, már csak azért is, mert a társadal­mi feszültségek további növe­kedésének kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Épp ezért, követeljük a már-már elviselhetetlen alacsony élet­­színvonalat eredményező gaz­dasági és politikai döntések­ben részt vevő személyek azonnali eltávolítását a vezető pozíciókból és anyagi felelős­­ségrevonásukat. Országosan a voksok öt-tíz százalékára számítunk. Persze csak akkor, ha a kommunis­ták és az ellenzékieknek ne­vezett szervezetek által közö­sen kidolgozott , durván an­tidemokratikus és csaló — vá­lasztójogi törvény szerinti kö­rülbelül 40 000 kék cédulát (ajánlószelvényt) — mint a vá­lasztásokon történő indulás előfeltételét — össze tudjuk szedni. KERESZTÉNYDEMOKRA­TA NÉPPÁRT, Hasznos Miklós (választási irodavezető): — Pártunk anyagi háttere a nullával egyenlő. Nem szégyell­jük, szegények vagyunk, mint a templom egere. Hogy honnan várunk egyáltalában támoga­tást? A költségvetésből, jog­szabály alapján. Ez az összeg természetesen csak akkor áll rendelkezésünkre, amikor be tudjuk jelenteni, hogy hány helyen szedtük össze a 750 ajánlást. Ez a 750 azonosítha­tó, sorszámozott és aláírással ellátott ajánlócédula egyedül­álló az európai választójogi gyakorlatban. Ellenőrizhetet­len, hogy megkapta-e a cím­zett, ki lopta ki esetleg a pos­taszekrényből. Gondoljuk csak meg, ha minden egyéni vá­lasztókörzetben mondjuk 12 párt akar jelöltet állítani az 12­750 szavazói ajánlás, ami 60 százalékos részvételt véve alapul, a szavazók több mint negyedének aláírása. Mi erre a „titkos” választójogra va­gyunk büszkék? Ezenkívül számítunk az esetleges önkén­tes adományokra. Nem ké­rünk, nem koldulunk, de elfo­gadjuk a támogatást akkor is, ha netán nem pénzben, hanem eszközben kapjuk, összességé­ben talán hárommilliót költhe­­tünk kampányra. Ezzel az ösz­­szeggel, sajnos, nem tudnánk megoldani a nyugdíjak érték­­állandóságát, mert akkor in­kább arra ajánlanánk fel. Programunk centrumában a keresztény állameszme meg­valósítása áll, mely meghatá­rozza az egyén és a hatalom viszonyát, a gazdaság rugal­masságát és lehetőségeit, a tu­lajdonviszonyokat, beleértve a földtulajdont is. Ránk fognak szavazni, akiket nem a nagy csinnadratta befolyásol, hanem hisznek pártunk hitelességé­ben, tiszta múltjában. A gaz­daságban a magánkezdemé­nyezés érvényesüljön, akár társas formában is, ne az ál­lam gazdálkodjon, mert ha az állam gazdálkodik, ő a legna­gyobb kizsákmányoló, a leg­nagyobb pazarló, a legrosszabb gazda. Az állam feladata az igazságos elosztás. A „justitis dist­ributiva” megteremtése, a szociális biztonság megoldása oly módon, hogy lehetővé kell tenni a többet vállalóknak a többet szerzést, és azoktól töb­bet elvonni, nem a társadalom egészét sarcolni fokozódó mér­tékben. Fontos része progra­munknak az egyéni földtulaj­don megteremtése az önkéntes szövetkezés lehetőségének biz­tosításával. A szabad és állam­tól független gazdálkodók vá­lasszák meg helyi önkormány­zatukat, és saját ügyeiket ma­guk intézzék döntési joggal. A demokrácia fokmérője nem az, hány párt van a parlament­ben, hanem hogy a helyi igaz­gatás mennyiben önkormány­zati, vagy inkább a felülről vezérelt diktatúra érvényesül. Pártunk azt tartaná siker­nek, ha a választás után létre­jönne egy olyan nemzeti egy­ségkormány, amely a társada­lom valódi politikai arculatát és érdektagoltságát tükrözné, és ezt a kormányt a parlamen­ti képviselőinken keresztül ar­ra tudnánk befolyásolni, hogy a 40 évi beidegződésekkel sza­kítva új megközelítésben kezd­je meg az ország és gazdasá­gunk stabilizálását, majd fel­emelését. Kudarcnak azt tartanánk, és ez méltatlan len­ne a kereszténydemokrácia európai súlyához és befolyásá­hoz, ha nem érnénk el a négy százalékot. MAGYARORSZÁGI CIGÁ­NYOK DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉGE, Mezei István (főtitkár): — Választási kampányra nem költünk egyetlen fillért sem, mivel üres a kasszánk. Jelölteket nem indítunk, mert a cigányság Magyarországon olyannyira szétszóródott, hogy nem lenne reális esély önálló képviselő megválasztására. Mégsem leszünk passzív szem­lélői a választásoknak. Megke­resett bennünket jó néhány párt, azzal a szándékkal, hogy az ő listájukon indítsunk je­löltet. Hogy mely pártokén, azt ne kérdezze, mert ma még ti­tok. MAGYAR LIBERÁLIS NÉP­PÁRT, Sz. Nagy Sándor (ügy­vivő) : — A Liberális Néppárt vá­lasztási célokra idegen pénzt nem kap, és nem is fogad el. A választási kassza kizárólag a pártot illető állami támoga­tás egy részéből és a tagság adományaiból gyűlik össze. En­nek összege várhatóan annyi lesz, amennyit egyetlen „gaz­dag” párt egyetlen kerületben felhasznál. Pártunk a választásokon szinte kizárólag gazdasági programmal lép fel. Jelsza­vunk: vissza Európa demokrá­ciájába, ahol gazdája van min­den szögnek és értéke minden tisztességes tettnek. Vagyis: a kifosztottság helyett olyan tu­lajdonosi társadalmat akarunk, amelyben az önálló vállalkozás és kezdeményezés veszi át a központi tehetetlen irányítás szerepét. Ehhez elengedhetet­len a stabil pénzrendszer. Leg­első tennivaló tehát az inflá­ció feltétlen és mielőbbi meg­fékezése. Változatlan érvényű az 1956-ban megkezdett, de a terror miatt kényszerűen fél­behagyott, általános alkalma­zotti részvényrendszer kiépíté­se, amelynek kifejezői a mun­kástanácsok. Valljuk, hogy a föld és a mezőgazdaság reha­bilitációjának alapja az ország művelhető földterületének 60— 65 százalékára kiterjedő szi­lárd farmergazdasági rendszer, valódi szövetkezeti háttérrel. Az önálló kisvállalkozók szá­mának legalább 500—600 ezerre kell bővülnie. Napi feladat­ként tartjuk számon az ifjú­ság lakás- és munkafeltételei­nek biztosítását. Ugyanakkor tűrhetetlen a nyugdíjasok óriá­si tömegének szegénysége. Az országot, a népet és a gazda­ságot ebbe a nehéz helyzetbe sodró kádertömeget pedig, akik a saját javukra milliárdokban kifejezhető értékű vagyontö­meget halmoztak fel, vagyon­­válság alá kell vonni. Nem a tulajdonuktól kívánjuk tehát megfosztani őket, hanem „csupán” az indokolhatatlan vagyontömeg egy részét köve­teljük vissza a közös célok ér­dekében. Józanul számolva a sza­vazatok 10 százalékának meg­szerzését reméljük. EGY JELÖLT M­ITASANAK VÁRHATO KÖLTSÉGEI EGY 60 EZER LAKOSÚ VÁLASZTÓKERÜLETBEN (15 EZER LAKÁS) Plakátok (négyszínnyomás) 10 ezer 65 Ft/db 150 ezer Ft + 25% ára 562 500 Ft Szórólap (fekete-fehér) 1s ezer­­ Ft/db 10 ezer Ft + 25% áfa 75 ezer Ft Levél a választóknak 15 ezer 6,50 posta + 3,50 másolat 10 Ft/db 150 ezer Ft Terembérlet 10 alkalomra 3 órányi 13 ezer Ft Plakát, szórólap, levél, terembérlet együtt: 805 500 Ft Kossuth rádió reggel krónika fél perc hirdetés: 7500 Ft Tv 1 főműsoridőben (20—21 óra) félperces reklám: 60 ezer Ft egy hétig napi egy rádió- és tv-hirdetés: 172 500 Ft + 25% áfa , 500 625 Ft 173 egyéni választókörzetben,­­ tv és rádió nélkül (Ft-ban): 10 millió 180 500 Ft

Next