Népszabadság, 1990. február (48. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
1990. február 10., szombat NÉPSZABADSÁG -HAZAI KÖRKÉP A kombinált választási rendszer politikai kompromisszum eredménye Magyar—amerikai választási párbeszéd A közelgő márciusi választások szinte valamennyi fontosabb elvi és gyakorlati kérdése terítékre került a magyar—amerikai választási szakemberek tanácskozásának tegnapi zárónapján. Az amerikai Republikánus Párt külügyi Intézete támogatásával szervezett választási kollokvium részvevőit dr. Csiba Tibor, az Országos Választási Iroda vezetője, valamint dr. Kara Pál, az Országos Választási Bizottság elnöke tájékoztatta a választások előkészületeiről. A magyar politikai pártok képviseletében, sok izgalmas kérdést fogalmaztak meg a jelen levők. Egy-egy probléma kapcsán az amerikai szakértők is kifejtették véleményüket. Hozzászólt a vitához Schmidt Pál alkotmányjogász, aki felhívta a figyelmet a választási törvény előírásainak gondos megtartására, ami a demokratikus átmenet elengedhetetlen feltétele. A választási harc szükségszerű velejárója a kiélezett vita, az etikai kódexnek elsősorban az a funkciója, hogy kulturált mederbe szorítsa a kampányt — húzta alá az etikai kódex egyik szerkesztője. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt szakértője viszont a pártok anyagi támogatása körüli mítosz okait feszegette. A többség egyetértésére talált az a vélemény, hogy hosszú távon egy párt anyagi ereje a társadalmi elfogadottság, a tömegtámogatás kifejezője is lehet, a jelenlegi átmeneti időszakban azonban ez a tétel csak fenntartásokkal fogadható el. A tanácskozás második napján többen bírálták a választási törvényt. Egyesek bonyolultnak, jelöltállítási rendjét jogellenesnek nevezték, a kispártokat sújtó négyszázalékos küszöbérték aláírása miatt pedig kifejezetten antidemokratikusnak minősítették. Mások rámutattak: a kombinált választási rendszer politikai kompromisszum eredménye. A háromoldalú egyeztető tárgyalásokon az egyéni választókerületi rendszert kiegészítették a pártlisták módszerével, ugyanakkor gondoskodtak arról is, hogy a töredékszavazatok se vesszenek el .. . Az amerikai választási szakértők kissé értetlenül álltak a többek által hangoztatott aggodalmak előtt, nem értve az erőltetett arányosítási törekvéseket, a „szavazat-visszacsurgatásos” választási módszert. Ezek a példák is jelzik, hogy a választási szakemberek eszmecseréje nemcsak a küszöbönálló választások sikeres lebonyolításához, hanem a magyar választási rendszer későbbi továbbfejlesztéséhez is hozzájárulhat. A választási kollokvium igen gyakorlatiasnak bizonyult, második napja a Béke Szállóban megtartott sajtótájékoztatóval ért véget. Bodnár Lajos A szocialisták hidat vernek Esztergomnál Legyen a barátság szimbóluma (Folytatás az 1. oldalról.) Mint ismeretes, a parlament legutóbbi ülésszakán elhangzott egy képviselői kérdés az illetékes miniszterhez, a honatya abban is a fent említett híd mielőbbi helyreállítását sürgette. Akkor az Ipari és Közlekedési Minisztérium egyeztetett válasza úgy hangzott: a kormányközi tárgyalásokon az esztergomi Dumaihiíd ügye ismét napirendre került. A tegnapi tanácskozáson Pozsgay Imre erre is utalt, amikor megemlítette: nem gazdasági okai voltak annak, hogy ez a híd mindmáig megmaradt háborús emléknek. Az újjáépítés elmaradásában apolitikának meghatározó szerepe volt. Ezzel az esztergomiak is tisztában voltak. Nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban a Duna mindkét partján mind harsányabban követelte a lakosság a híd újjáépítését. December 21-én a Tőkés Lászlóért és Romániáért rendezett gyertyás megemlékezésen, majd szilveszter éjszakáján a „Hídbálon” is ezt követelték az egybegyűltek. Sok esztergomi mondta a hídtorzóra mutatva, hogy ez a barátság nélküli testvériség szimbóluma. Pozsgay Imre tegnap elismerte a fenti kijelentés igazát, mondván, eljött az az idő, amikor a két nép valódi tartalommal is bíró kapcsolatainak kialakításához, erősítéséhez meg kell építeni a hidat. Az államminiszter mindamell ezt hangoztatta, indokolja ezt a közelgő Bécs—Budapest világkiállítás, a két ország közt várható munkaerő-áramlás is. — Szívesen támogatom a híd ügyét a Magyar Kormány előtt — mondotta Pozsgay Imre —, aki egyben érveket is kért a jelenlévőktől későbbi tárgyalásaihoz. Nem titkolta ugyanis, hogy bár a Mária-Valériának szimbolikus jelentősége van, megépíteni csak akkor célszerű, ha gazdaságos is a beruházás, azaz nemcsak az államkasszára van alapozva. Az esztergomiak leszögezték: mivel a meglevő hídimaradványok felhasználhatók az új megépítésénél, mindenképpen az újjáépítést szorgalmazzák. Igaz, ez egy kis forgalmú átkelő lenne, de ezt a helyiek a Duna egyik partján sem bánják. Se Párkány, se Esztergom központja nem bírná el ugyanis a túlontúl nagy forgalmat. A megépülő híd közműkapcsolatot is jelentene a két város között. Magyarországról jó minőségű ivóvizet szállíthatnának északi szomszédainknak, onnan pedig átvezethetnék a földgázt, ami olcsóbb lenne, mint ha Dorog felől folytatnák a gázvezeték építését. Idegenforgalmi szempontból a műemlékekben gazdag Esztergom mellett, fürdő- és idegenforgalmi központtá fejlődhetne Párkány is. A gazdasági megfontolásokról szólva Haller Zoltán, a Szocialista Párt esztergomi képviselője elmondta: a meglevő elemek felhasználásával, mintegy 600 millió forintba kerülne az új híd. A szlovák delegáció képviseletében Himmler György azt mondta: " A hídépítés szempontjából biztató Václav Hravel pozsonyi kijelentése: Bécs és Budapest beleegyezése esetén, Pozsony is szívesen bekapcsolódna a világkiállítás rendezésébe. Ha ez így lesz — vélte Himmler —, a híd a világkiállítási beruházások részeként valósulhatna meg. A többórás tanácskozás végén a város képviselői, sikert kívánva a Szocialista Párt kezdeményezésének, annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy remélik, mielőbb élvezhetik a Duna-híd áldását. Fekete Gy. Attila Haller Zoltán szocialista párti képviselőjelölt és Pozsgay Ime hídszemléje a Duna-parton. BOROS JENŐ FELVÉTELE Rendelet a fegyverkereskedelemről Diktátorok kíméljenek! Minisztertanácsi rendelet jelent meg arról, hogy haditechnikai eszközt ésszolgáltatást a Magyar Köztársaság területére behozni, vagy területéről kivonni, külön hozzájárulás alapján kiadott engedéllyel lehet. Fegyverek kiás behozatalát csak olyan esetekben lehet engedélyezni, ha az ügylet nem ellentétes a Magyar Köztársaság külpolitikai és honvédelmi érdekeivel. Nem lehet engedélyt adni fegyverek eladására olyan országba, ahol az alapvető emberi jogokat megsértik, vagy az ország más országgal fegyveres konfliktusban, háborúban áll. Ugyancsak nem lehet fegyvereket eladni az úgynevezett válságövezetekbe. A szerződéskötési engedélyt a belügyminiszter, a honvédelmi, a kereskedelmi és a külügyminiszter által kijelölt szakértőkből álló bizottság hozzájárulása után lehet kiadni. E bizottság elnöke a Minisztertanács Védelmi Irodájának vezetője. Fontos szempont, hogy a fegyverek kivitelére vonatkozó engedély csak akkor adhatókii, ha a vevő kötelezettséget vállal, hogy a fegyvereket nem adja tovább, illetve továbbeladás esetén megjelöli a végfelhasználót, és az engedély kiadása ennek figyelembevételével történik. A bizottság a fegyvereladáshoz a hozzájárulást csak akkor adja meg, ha azzal minden tagja egyetért. Vita esetén az Országgyűlés honvédelmi, valamint külügyi bizottsága véleményének meghallgatása után döntenek. (MTI) VOLT, NINCS, LESZ Pártpiac Nyíregyházán Tavaly év végén Nyíregyházán szocialista párti piacot szerveztek. Korábban létre sem jöhetett volna, mert azelőtt nem volt ilyen párt. Urbán Lajos, a mai ügyvezető titkár, illetve két aktivista, Varga György és Végh Béla volt a kezdeményező. Az utóbbiak esetében elismerést érdemel, hogy akkor már tudták, hamarosan álláskereső apparátusi obsitosok lesznek, ám ügybuzgóságukat ez nem csorbította. — Hét esztendeig dolgoztam az apparátusban, de ez alkalommal éreztem először, hogy szövegen kívül is adni tudok az embereknek — mondja Varga György. — Ez a kezdeti gáncsoskodásért, betartásért is kárpótol. Mert fölös szépítgetés lenne tagadni, hogy ilyen is volt. Amikor például az egykori elnökségi pódiumot az új cél érdekében lebontattuk, néhány „régi elvtárs” úgy vette, mintha szentélytörést követtünk volna el. A korábbi oktatási igazgatóság épületében rendezett pártpiac rövidesen a szó közgazdasági értelmében is versenypiac lett. Volt, hogy tíz árusítóhelyre húszegynéhány cég és magánzó jelentkezett be, és a hét két napján megrendezett kedvezményes vásárokon öt-hatezres tömegek fordultak meg. A házigazdák nem szedtek fejpénzt, az árusítóknak mindöszsze két feltételt szabtak. Az egyik a 30—40 százalékos árengedmény, a másik pedig az volt, hogy a minőség ennek ellenére százszázalékos legyen. — Önmagunknak azt a feltételt szabtuk, hogy itt direkt politizálás nem lesz — mondja Varga György. — A piacon kívül persze azért tartottunk olyan rendezvényeket, amelyek sokak érdeklődésére tartottak számot. Ilyen volt egyebek között az ifjúsági diszkó, a Béres József-est, vagy az a rendezvény, amelyen vállalkozókat és banki embereket ültettünk egyazon asztalhoz, hogy ne üzengessenek, hanem szemtől szembe mondják el egymásnak a véleményüket. De útközben „feltartóztattunk” és bemutattunk például egy Ausztriába tartó kiállítást az ukrán építőművészetről, a gyerekeknek videoműsorokat rendeztünk, s vendégül láttuk a berkeszi nevelőotthon félezer állami gondozottját. A lényeg az, hogy az önszerveződésről hallott és tartott számtalan prédikáció után végre megtapasztalhattuk, mit is jelent mindez a gyakorlatban. Rác T. János Búcsúülés március 14-én Az Országgyűlés programjáról tanácskozott a tisztikar Az Országgyűlés mandátumának lejártáig, március 16-ig terjedő időszak törvényhozási programjáról tanácskozott pénteken a parlament tisztikara, a különböző politikai pártok küldötteinek, valamint meghívott szakértőknek a részvételével. A plénumot a hátralévő néhány hétben még kétszer hívják egybe. Február 27-én, kedden kezdődik az utolsó „hagyományos” ülésszak, amely várhatóan négy napig tart, mert még mindig jelentős mennyiségű munka vár a képviselőkre. Ismét tárgyalják az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvényt, s ugyancsak döntésre vár a családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Januárban elmaradt a feddhetetlenség intézményének eltörléséről, a közigazgatási bíráskodásról, valamint az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalása is. Ezeket ismét a plénum elé terjesztik. Határozatra várnak az elmúlt ülésszakon elhangzott interpellációk, amelyek túlnyomó többségére a miniszteri válaszokat vagy a bizottsági jelentéseket az interpelláló képviselők nem fogadták el. Újabb interpellációkat és kérdéseket viszont nem nyújtanak be a parlamentnek. Mindezeken túl a kormány előterjeszti a Büntető Törvénykönyv módosításáról, a családi pótlékról, az oktatási törvény módosításáról, a honvédelmi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatokat, valamint egy deregulációs csomagtervet. A kormányelőterjesztések mellett az arra illetékes parlamenti bizottságok benyújtják a társadalombiztosításról, valamint az Országgyűlés ügyrendjének módosításáról szóló javaslatokat. Dönteni kell annak a népi kezdeményezésnek a sorsáról, amelyet a pornográfia elterjedése ellen nyújtottak ide állampolgárok. Számos önálló képviselői indítvány is gazdagítjamég a napirendet. A kormány is javasolta, hogy az Országgyűlés március 14-én tartson ünnepi és egyben búcsúülést. A tegnapi tanácskozáson végül is olyan megállapodás született, hogy ezen az ülésen Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke tartson összefoglaló beszámolót az Országgyűlés csaknem ötéves tevékenységéről. Ezt követően a plénum tárgyalja meg — egyetlen törvényhozási napirendi pontként — az 1945 és 1962 közötti törvénysértő ítéletek semmisségének kimondásáról szóló törvényjavaslatot, valamint az abban az időszakban történt törvénytelen elítéléseik, internálások miatt sérelmet szenvedettek kárpótlásánakirányelveiről szóló törvénytervezetet. Ezt követné az ünnepi megemlékezés március 15-e alkalmából, szónokul a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökét kérik fel. (MTI) Sajtóirányítási viták Lisszabonban és Madridban A napokban érkezett haza Portugáliából és Spanyolországból Meruk József, az MSZP választási főnöke. Mondandója mindazoknak tanulsággal szolgálhat, akik a hazai tömegtájékoztatási médiákat szeretnék ide — a választások eredménye — előtt saját érdekükben befolyásolni, kisajátítani... — Portugáliában napirenden van a tájékoztatási főtanács megalakítása. Ennek a grémiumnak a létrehozását az tette időszerűvé, hogy rövidesen beindul Portugáliában a magántelevíziózás, amely fordulat lesz az ottani tömegtájékoztatás történetében. A kormányzó szociáldemokraták azt akarják, hogy a létrejövő főtanács élén egy bíró álljon. A bizottságba három embert delegálna akormány, ötöt a parlament és négy képviselője lenne a közvéleménynek, vélhetően a tömegtájékoztatásból, illetőleg a kulturális területen dolgozó szakemberekből válogatnák ki ez utóbbiakat. A baloldali ellenzék azt javasolja, hogy ne négy, hanem 13 közéleti személyiség legyen a bizottságban, tehát bővítsék a részvételt. Például kapjon helyet a főtanácsban a fogyasztók országos szövetsége, a sajtószakszervezet, az írószövetség, az egyetemi, rektorok tanácsának képviselője is. Portugáliáról tudni kell azt is, hogy a forradalom győzelme után nem sokkal létrehoztak egy sajtótanácsot, amely a parlament mellett működött, az ottani sajtótörvény értelmezésével foglalkozott, de határozatainak semmiféle kötelező ereje nem volt. Gyakorlatilag ennek a tanácsnak szeretne a baloldal új funkciót adni, fő feladatként a magántelevíziók ténykedésének az ellenőrzését, milyen lehet például a külföldi tőke részvétele ezekben a társaságokban. Valószínűleg olyan törvényt fogadnak majd el, amely nyitott költségvetésre kötelezi ezeket a társaságokat, vagyis évről évre publikálniuk kell a hiteles költségvetésüket. — Milyen párhuzamokat lehet vonni az itthoni és a kinti tapasztalatok között? — A legfontosabb tanulság, hogy Portugáliában is a hatalomgyakorlók és — mint legfontosabb média — a televízióközött szoros összefüggés van. Ott tizenhat éve indultak meg a demokratikus átalakulás útján, de mindmáig milyen érzékeny és éles vita kavarodik abban, a pillanatban, amikor egy új képződmény jelenik meg a porondon, nevezetesen a rivális magántelevízió, s hogyan akarják ennek működését jó előre szabályozni. — És Spanyolország? Sokan állítják példaként elénk az ottani demokratikus átalakulást. — Spanyolország azért érdekes,mert ott nincs sajtótörvény. A mostani kormányszóvivő, Rosa Conde, nemrégiben mondta nekem: úgy látszik, Spanyolországban nincs is szükség egy ilyen törvényre. Most viszont, ott járva, tapasztalhattam: hatalmas vita dúl akörül, hogy bizony jó lenne önszabályozást bevezetni a spanyol sajtóéletben, megóvandó az olvasókat, nézőket, hallgatókat az öncélú szenzációhajhászástól. Példaként hozták fel, hogy a szenzációvadászat már túllépi a személyiséghez való jogok védelmének korlátait. Magyarul, arról van szó, hogy a sajtó előtt már semmi sem szent, s jó lenne ennek valamilyen etikai gátat vetni. A kormányszóvivő most amellett érvelt, hogy kívánatos lenne az informátorok szigorú önkontrollját bevezetni, vagyis mielőtt egy szenzációt közölnek, ellenőrizni kell annak valóságtartalmát. És azt — bármilyen jól cseng is valami —, hogy közlése nem ütközik-e személyiségi jogokba Ami pedig a párhuzamokat illeti: Spanyolországban a közvélemény tisztában van azzal, hogy a televízió, bár pluralista módon tevékenykedik, de a mindenkor hatalmon levő kormányzat szándékaihoz áll a legközelebb. Ezért hívják állami televíziónak. — Érthető, de ha ezt továbbgondolom, az itthoni következő kormány jogát sem lehet elvitatni, hogy igénye szerint alakítsa majd a televízió műsorpolitikáját . .. — Vélhetően Magyarországon most még egy fázissal előbb vagyunk. Valószínűleg a majdani kormány nem fog habozni szándékait érvényesíteni a Magyar Televízióban, de egyes politikai csoportok ezt már most szeretnék elérni, az irányítást magukhoz ragadni, még a választásokon kimondott verdikt előtt. Ez a különbség. K. J. T.