Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

• 16 oldal­­ Ára: 6,50 Ft NÉPSZABADSÁG 1990. március 13., kedd SZOCIALISTA NAPILAP XLVIII. évfolyam, 62. szám ÜLÉST TARTOTT A KORMÁNY Népszámlálás: fogy a magyar Olcsóbb 400 gyógyszer (Kormányszóvivői tájékoz­­ták, hogy nyi­ilvántar­tottt La­ta­tó.) Bajnok Zsolt szóvivő szavai­val élve, tegnapi ü­lésén semmi jele nem mutatkozott a kor­mányon a tavaszi fáradság­nak. Mintegy kéttucatnyi elő­terjesztéssel foglalkoztak a mi­niszterek. Elsőként Somogyi Ferenc külügyi államtitkár tájékoztat­ta a Minisztertanácsot a szov­jet csapatkivonásokról márci­us 10-én aláírt megállapodás részleteiről. Hozzávetőlegesen 80 településen 300 ingatlan, to­vábbá 20 ezer hektár földterü­let átadásáról, átvételéről, őr­zéséről, állagmegóvásáról kell gondoskodni. A beszámoló sze­rint az épületek értéke meg­haladja a százmilliárd forin­tot. A döntés értelmében az ingatlanokat, épületeket a honvédelmi tárca veszi át, il­letve — ha annak nem kell — a kezelői jog a helyi önkor­mányzatoké lesz. A megüre­sedő lakásokat a helyi taná­csok és a fegyveres erők kap­kás igénylőik között szétoszt­hassák őket. Az ingatlanok ér­tékesítése nyilvános verseny­­tárgyalásokon történik meg. A kormány a feladatok megol­dására tárcaközi bizottságot hozott létre.­­Meghallgatta a Miniszter­tanács a KSH elnökének je­lentését a február 20-án befe­jeződött népszámlálásról. Né­hány érdekesebb adat: hazánk lakossága ez év január else­jén 10 450 000 fő volt, 260 ezer­rel kevesebb, mint a korábbi népszámlálásion. (Hozzátette a szóvivő, hogy a népesség mint­egy 0,6—0,7 százaléka külön­féle okokból kimaradt a nép­számlálásból, ám ez nem ma­gyar hanyagság, a nemzetközi gyakorlatban ugyanis ez az arány gyakran eléri a 2 szá­zalékot is.) Mind kevesebb a férfi, 5 023 000-et regisztrál­ták, s ez 3,2 százalékkal ma­rad el a korábbi adattól. Ke­(Folytatás az 5. oldalon,) • Vesztésre áll a kamatadó­ s Az Alkotmánybíróság nyilvános tárgyalása Esztergomban Vesztésre áll a kamatadó, bár a döntés pillanatáig elvi­leg nem teljesen reménytelen a helyzete. (Röviden így foglal­hatnánk össze az Alkotmány­bíróság Esztergomban tartott nyilvános ülésének mérlegét,­­ahol eddig a­­ közgazdasági megfontolásokkal szemben az alkotmányjogi érvek és az ál­lampolgári indulatok kerültek túlsúlyba. A kamatadó nyilvános tár­gyalásán Surányi György, az Országos Tervhivatal, vala­mint Kunos Péter, a Pénz­ügyminisztérium államtitkára képviselték az államot, de je­len voltak az indítványozók is, pontosabban képviselőik népes csoportja. Az eszter­gomi szabadidő-központban pontosan tíz órakor vonult be az öt alkotmánybíró, akik ez­úttal — Magyarországon elő­ször — bírói talárt viselték. Sólyom László elnök az ügy előadó túrájának, Ádám An­talnak adta meg elsőnek a szót, aki részletesen ismertet­te az indítványok tartalmát, valamint a Tervhivatal és a pénzügyi tárca ellenérveit. A kamatadó ellenzői meglehetős jogi felkészültséggel, s egyes esetekben indulattól fűtve ér­veltek, így rövidesen parázs vita alakult ki a teremben. Ám egy-két intermezzótól el­tekintve a tárgyalás nem ala­kult át népgyűléssé, választá­sa gyűléssé, jóllehet ez a ve­szély is fenyegetett. A leggyakoribb jogi kifogá­sokra csak dióhéjban utalunk: a kamatadó sérti a jövedelmi viszonyok szerinti közteher­viselésről szóló alkotmányos elvet; az adóalanyoknál tulaj­donképpen nem is keletkezik jövedelem; a jelzáloggal biz­tosított épület voltaképp a hi­telező vagyona; a kamatadó sérti a szociális biztonsághoz való jogot; a joggal való ös­­­szeütközés tilalmába ütközik, s mindamellett úgy tesz, mint­ha adót vetne ki, holott való­jában módosítja a kölcsön­szerződést. (Folytatás a 4. oldalon.) Ruha-fő­próba. SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE SÜTEMÉNNYEL, DÍSZMENETBEN VONULTAK A SZOVJETEK Hajmáskérről elindult a vonat (Megyei tudósítónktól.) Verőfényes tavaszi délelőtt a hajmáskéri vasútállomáson. Tegnap tizenegy órakor már egyre nagyobb volt a tömeg, pedig csak egy órára jelezték a kivonuló szovjet hadsereg első zászlóalját szállító vonat indulását. A katonáknál csak az újságírók vannak többen: kamerák, mikrofonok, mag­nók, szélben zizegő noteszek, s németül, angolul, oroszul vitatkozó emberek mindenütt. A jelenlévő hivatalos sze­mélyiségeknek — kiskatonák­­tól a diplomatákig — érzé­kelhetően parancsba adták, hogy legyenek készségesek a riporterekkel. A sajtó embe­rei igyekeznek kihasználni ezt a lehetőséget. Somogyi Ferenc külügyi ál­lamtitkár vagy tíz mikrofon­ba beszél: — Csodálatos nap, vala­mennyien boldogok vagyunk! Még vannak tisztázandó rész­letkérdések, de a fő, hogy a kivonulás megkezdődött. Ami a befejezés dátumát illeti, amennyire lehet, igyekszünk előre hozni. A szerződés nem azt jelenti, hogy a jövő év jú­nius 30-án kell elhagynia az utolsó szovjet katonának Ma­gyarországot, hanem, hogy legkésőbb addigra. Borsits László altábornagy, a Magyar Honvédség vezérka­ri főnöke egy másik csoport­nak elmondta, hogy a veszp­­rémi szovjet ezred egy zász­lóalja vonul most ki. A kato­nák egy csoportját Herenden ültetik vonatra, a többieket Hajmáskéren. — Igaz-e hogy a magyar honvédség veszi majd át a hajmáskéri laktanyát?­ — Erről a kormány dönt. Ami tény: keressük a lehető­séget, hogy a sereg tervezett beruházásaiból minél többet megtakarítsunk. — Mi lesz az itteni hatalmas lőtérrel? — Egy részét továbbra is használni fogja a magyar had­sereg, de jóval ritkábban, mint korábban, kevesebb gondot okozva a lakosságnak. Szeretnénk minél nagyobb te­rületeket átadni népgazdasági hasznosításra. A beszélgetéseket hol egy­­egy helikopter búgása, hol a felsorakozott katonazenekar pattogó indulójának hangja teszi nehezen érthetővé. Köz­ben néhány fideszes hatalmas feliratokat emel a magasba: oroszul nógatja gyorsabb vo­nulásra az egységeket. A fúvósok közben új nótá­ra zendítenek. Az ismert tö­­megdial — „Örökkön győz e had, legendák hőse vagy!” — feszül szembe a Fidesz fel­szólításaival. Az emberek sé­tálnak, nevetgélnek, jönnek­­mennek. Feltűnő a sok idegen egyenruha. Egy fiatal magyar őrnagy készséggel tájékoztat arról, hogy valamennyi buda­pesti nagykövetség elküldte képviselőjét, csak a román­­ at­tasé mentette ki magát. (Folytatás a 3. oldalon.) BOROS JENŐ FELVÉTELEI Un­MjfádUilit Lelkünk jó pásztorai Kis magyar emberi nyáj. (3. oldal.) Útfelbontó ? Petrenkónak nincs titka. (7. oldal.) Az önámítás ára ! Mi az az EPU? (8. oldal.) A szabad piacon zuhant a Samara Autó- és ingatlanpiac. (11. oldal.) Javultak Gorbacsov esélyei (Moszkvai tudósítónktól.) Riasztónak és az egész or­szág sorsára kihatónak nevez­te hétfő reggel rövid nyitóbe­szédében a litván lépésről ér­kezett híreket Mihail Gorba­csov, az elnöki poszt váro­mányosa, a népképviselők rendkívüli kongresszusán. A tanácskozás összehívásá­nak nem titkolt célja: minél gyorsabban megteremteni az elnöki intézményt, a kong­resszusi küldöttek által (és nem a népszavazás útján) a Szovjetunió elnökévé válasz­tani Mihail Gorbacsovot. A főtitkár-LT-elnök nyerési esélyei a kongresszus első napja után szinte biztosnak látszanak. Az ellenzők száma, beleértve a területközi képvi­selőcsoportot és négy, az el­nöki intézménnyel egyet nem értő köztársaság honatyáit, nem éri el a kongresszus részvevőinek negyedét. Ah­hoz, hogy bevezessék az ál­lamelnöki intézményt, a je­lenlévők kétharmadának igenje szükséges. Ezt az igent a Gorbacsov-csapat, úgy tű­nik föl, kedden, a szavazáskor meg fogja kapni. Hétfőn három irányra kristályosodott ki a felszólalá­sokból. A többség egyértel­műen az elnöki intézmény bevezetése mellett volt. Né­­hányan középutas megoldást javasoltak, és bírálták a ter­vezet néhány elemét. Végül az elnöki rendszert egyértelmű­en elvetők, az adott helyzetet és a körülményeket figyelem­be véve időszerűtlennek tar­tók kaptak szót. Ezek sora­(Folytatás a 2. oldalon.) Nyugdíjemelések, jövedelempótlékok Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság közleménye Az Országgyűlés 1990. már­cius 2-án határozott az öreg­ségi nyugdíj legkisebb össze­gének, továbbá egyes alacsony összegű nyugellátások, illető­leg a nyugdíj­minimumok, ez­zel összefüggésben a gyer­mekgondozási díj legkisebb összegének 1990. március 1-jé­­től történő emeléséről, vala­mint a gyermekgondozási se­gélyhez járó jövedelempótlék kiegészítéséről. A végrehaj­táshoz szükséges konkrét­­en­változatlan összegben folyó­sítják az árvaellátást és a baleseti járadékot, továbbá a nyugdíjszerű rendszeres szo­ciális ellátást. A nyugdíjak összegének emelésével egyidejűleg havi 5090 forintról 5200 forintra emelkedett az az összeghatár, delkezéseket a most közzétett minisztertanácsi rendelet tar­talmazza. I. Az időben történő egységes és részletes tájékoztatás érde­kében az Országos Társada­lombiztosítási Főigazgatóság ismerteti a változásokat. Az 1990. március 1-jétől ér­vényes nyugdíjminimumok összegei a következőik: amely mellett az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkant­sági nyugdíjhoz a házastársi pótlék megállapítható, felté­ve, ha a házastárs keresete, jövedelme, nyugellátása a ha­vi 4100 forintot nem haladja meg. Ha az érintett személynek többféle ellátást együtt folyó­sítanak, és ezek együttes ös­­­szege eléri a havi 4300 forin­tot, 1990. március 1-jétől nem jár emelés. Például az az öz­vegy, akinek 1990. január 1- jétől saját jogú nyugdíját öz­vegyi nyugdíjából havi 6000 forintra egészítették ki, to­vábbra­­ is ezt az összeget kap­ja. Az emeléseket a folyósító szervek külön kérelem nél­kül hajtják végre, így a március havi nyugdíjat az érintettek már emelt összeg­ben kapják­­ kézhez. II. Az öregségi nyugdíj legki­sebb összegének emelésével összhangban 1990. március 1- jétől emelkedett a gyermek­­gondozási díj legkisebb össze­ge napi 143 forintra. (Az öregségi nyugdíjminimum harmincad része.) 110 forint­tal emelkedett a gyermekgon­dozási segély mellett folyósí­tott jövedelempótlék összege is. Ennek megfelelően 1990. március 1-jétől a gyermek­­gondozási segélyhez — a gyermekek számától függetle­nül — havi 2150 forint jöve­delempótlék jár. Miután a tárgyhónapra já­ró ellátást utólag, a követke­ző hónapban fizetik ki, a ma­gasabb összegű gyermekgon­dozási díjat és a gyermekgon­dozási segélyhez járó emelt összegű jövedelempótlékot az azt folyósító szervek — kü­lön kérelem nélkül — 1990. áprilisban utalják ki.

Next