Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

1990. március 13., kedd NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Hajmáskérről elindult a vonat (Folytatás az 1. oldalról.) Sikerül megszólítanom Ruth Anderson asszonyt, az USA budapesti nagykövetségének véderő- és légügyi attaséját, aki olyan derűs, mintha egy szilveszteri fogadáson lenne. — Természetesen mindan­­­nyiunkat érdekel ez a törté­nelmi esemény — mondja ér­deklődésünkre, majd így foly­tatja: — Nekünk a magyar— szovjet kétoldalú kapcsolatok­ba nincs beleszólásunk. Ami van, azt a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokra össz­pontosítottuk. Pontban 12 órakor elkezdő­dik a hivatalos ünnepség. A himnuszok után szónokok so­ra következik. A harckocsizó kiskatonától Silov hadseregtá­bornokig, a Szovjet Déli Had­seregcsoport parancsnokhe­lyetteséig mindenki azt hang­súlyozza, hogy a kivonulók a jól elvégzett küldetés tudatá­ban, jó néhány barát hátra­hagyásával térhetnek haza. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság jelenlévő képviselője még kitüntetéseket is átad né­hány katonának. Egy szőke orosz fiatalasszony hagyomá­nyos süteménnyel kínálja vé­gig a zászlóaljat. Veszprém tanácselnöke hatalmas virág­kosárral kíván jó utat. S az Internacionálé hangjai után a szovjet kiskatonáknak a díszlépése utoljára veri fel a hajmáskéri port. Tizenhárom óra, a vonat in­dul. Integetés, kiabálás, né­­hányan virágot dobálnak be a kocsik nyitott ablakán. Az­tán a tehervagonok következ­nek hosszú sorban. Mind­egyik terhe egy-egy harcko­csi. S ahogy a váltókon csattog a vonatkerék, a lánctalpak hézagaiból ki-kirázódik né­hány sárdarab, magyar föld­re visszakívánkozó göröngy. Czingráber János „Mindenütt jó, de legjobb otthon...” A nemzetközi hírügynöksé­gek és a világsajtó bő terje­delemben számoltak be a szov­jet csapatkivonás megkezdé­séről. Valamennyien emlékeztet­nek rá, hogy a­­ Csapatkivonás Horn Gyula és Eduard Se­­vardnadze szombaton Moszk­vában aláírt megállapodása ér­telmében vált lehetségessé. Megírják azt is, hogy a kivo­nás megkezdésére két héttel a magyarországi választások előtt kerül sor. A tudósítások leírják az­ ün­nepségük részleteit, megemlít­ve, hogy nagyon sok újságíró volt tanúja az eseménynek. Beszámolnak arról, hogy a kontingens búcsúztatása alatt fidesz­i tagoik „Gyorsan haza, szovjet katonák, a napfényes Azerbajdzsánba” és „Olyan gyorsan­­ menjetek, mint aho­gyan jöttetek” feliratú táblá­ikat emeltek a magasba. A Reuter így idézi Somogyi Ferenc külügyminisztér­iumi álla­mi titkárnak a búcsúztatás alkalmából adott nyilatkoza­tát: — A magyarok túlnyomó része kívánta, hogy ez a kivo­nulás a lehető leggyorsabban végbemenjen. Ez nagyon fon­tos lépés hazánk történelmé­ben és a magyar—szovjet kap­csolatokban. — Somogyi — ír­ja a Reuter — hozzátette: ha van rá lehetőség, hogy valaki meggyorsítsa a h haderőkivo­­násit, csak a legjobbakat kí­vánhatom neki, banki legyen is az. A leglényegesebbnek azt tartom, hogy meg kellett te­remtenünk a lehetőséget a haderők­ivon­ás haladéktalan megkezdéséhez. Hiszem, hogy a tárgyalásokon a legjobb fel­tételeket értük el. A brit hírügynökség meg­szólaltat egy szovjet tisztet, Nyikolaj Gutort i­s: — Jó ér­zés hazamenni, örülünk, hogy hazatérünk. Mindenütt jó, de a legjobb otthon ... Elégtétel címmel közölte hétfőn a Neues Deutschland budapesti tudósítójának kom­mentárját a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról kö­tött megállapodásról. Aligha véletlen, hogy Csehszlovákia és Magyarország az első két ország, ahonnan távoznak a szovjet katonák — írja Hel­ling —, hiszen 1956-ban, il­letve 1968-ban a fenti két or­szág népfölkelését verték le szovjet csapatok segítségével — mégpedig a sztálini ön­kény ellen irány­ul­­ó felkelése­ket. Így azután a Duna és a Moldva menti népek végre — bár megkésve — elégtételt kapnak. A magyar belpolitikai hát­teret vizsgálva a tudósító rá­mutat: ,,A választási hadjárat közepén jár az ország, így aztán joggal feltételezhető Budapesten, hogy Horn kül­ügyminiszter és Németh kor­mányfő a szerződéssel újabb jó pontokat szerzett magának és a Szocialista Pártnak. Eh­hez a külpolitikai tényeket maguk a pártpolitikusok te­remtették meg már jóval ko­rábban. Lépésről lépésre, és nyilvánvalóan partneri vi­szonyban a Szovjetunióval — olyan viszonyban, amely, el­térően 1956-tól, mindkét fél valós érdekeit szolgálja. Ez pedig nem nevezhető Moszk­vából jövő olcsó választási se­gítségnek.” (MTI) BOROS JENŐ FELVÉTELE SMUSíífMMÍ, Magyarország: Durva harcmodor A magyar választásokat meg­előző kampány szélsőséges je­gyeivel ismerteti meg olvasóit a tekintélyes nyugatnémet hírma­gazin, a Der Spiegel múlt heti számának Külföldi panoráma c. rovata. Magyarországon, ahol egy héttel az NDK után, március 25 -én tartanak választásokat, nehézkesen fut fel a válasz­tási kampány, mivel a több mint ötven párt között a sza­vazók alig igazodnak­ ki. Ahol azonban­ a politikai viták ki­éleződnek, ott ezt antikom­­­mun­izmussal és oroszgyűlö­lettel forrósítják. A korábbi KB-t főtittkárt és kormányfőit, Grósz Károlyt, aki az ortodox MSZD­­P jelöltje, Leninváros­­ban füttyszóval és lökdöséssel űzte el az őt látni és hallani nem kívánó, tomboló tömeg. A Demokrata Fórum szovjet­ellenes érzületekre építve va­n 32 DER SPIEGEL 10/1990 dássza a szavazatokat. Egyiiik választási plakátjukon egy szovjet tiszt szemölcsös bika­­nyaka látható és a „Vége, elv­társak!” cirill betűs felirat — holott a Magyarországon ál­lomásozó csapatok teljes ki­vonásáról szóló szerződést még a választás előtt aláírják ... Ungarisches Wahlplakat Gazdasági konferencia Bonnban (Munkatársun­któl.) Az NDK-ban lezajló válasz­tások másnapján nyílik az a gazdasági konferencia Bonn­ban, melynek megrendezésé­ben 1989. január 19-én állapo­dott meg Bécsben 33 európai ország, az USA és Kanada. A március 19-jén kezdődő, egy hónapig tartó nemzetközi gazdasági fórum ideje alatt már hazánk is túl lesz a vá­lasztások első fordulóján, így a régiónkban zajló folyama­tok nyomán Nyugat-Európa először találkozik hivatalos tárgyalási fórumon a­ megúju­ló K­ele­t-Eu­rópával. A magyar delegáció vezető­je, Balázs Péter keres­k­ed­el­mi minisztériumi főosztályvezető tegnapi sajtótájékoztatóján­ el­mondta, hogy az lenne a sze­rencsés, ha a kelet-európai or­szágok nem egyenként verse­nyeznének a nyugati gazdasági integrációhoz való csatlakozá­sért, hanem immár nem kí­vülről kényszerített egységben lépne fel például Csehszlová­kia, Lengyelország és Magyar­­ország. Lelkünk jó pásztorai Az utóbbi hónapok politikai hangzavarából egyre gyakrabban tűnik ki türelemre intő, engesztelő tónusával a különböző egyházak hangja, íme, néhány példa. Lapunk karácsonyi számában egymás mellett sür­gette a nemzeti megbékélést, és fog­almazta meg a­nnak feltételeit a mágia hite-tudása szerint a katolikus egyház legtekintélyesebb hittudósa, Nyíri Tamás és Schőner Alf­réd, a magyar zsidóság első számú vallási vezetője. Ugyancsak lapunkban tette közzé a minap az antisze­­mitizmusról-antijudaizmusról írott tanulmányának fontos tételeit Nyíri Tamás. Az a hittudós, aki bizonnyal igen előkelő helyet kap abban a műben, amely a huszadik szá­zad második felének magyar szellemi életéről szól majd. Az a Nyíri Tamás, aki, ha Európa „szerencsésebb” tájain születik, ma világszerte ismert, esetleg ünnepelt teológus lehetne. A mi szerencsénkre azonban épp e kicsi haza szülötte. A múlt héten Mayer Mihály, az új pécsi megyés püs­pök szintén a megértésről beszélt, s higgadt számvetésre intett. E nagyon kicsi haza igen távoli pontjáról, Somogy­­aszalóról hozott nekem levelet a postás. A levél írója Mol­nár Gyula, hetvenkilenc éves nyugalmazott református lelkipásztor, aki huszonéves szellemi frissességgel ír egy sereg mai kérdésről, emellett egy igazi magyar történetet ad az újságíró kezébe. Szó szerint idézem Molnár tiszte­­letes urait: „Voltak a pártnak közismert lelkész tagjai is. Titkosak is, de róluk nem beszélek. Egyről azonban igen, mert jól ismertem. Barátom és 1931-ben szobatársam volt a debreceni kollégium egyetemi internátusában, s három éve bekövetkezett haláláig őszinte barátság kötött össze bennünket. A háborúban tábori lelkész volt. Hazatérése után belépett az újonnan szervezett néphadseregbe, amelyben minden tiszt számára előírás volt, hogy vala­mely pártnak tagja legyen. Ő a Szociáldemokrata Pártot választotta. Az "egyesülés­" alkalmával átvették az MDP- be, s amikor a tábori lelkészek feleslegessé váltak, előbb Kéken, majd Mándokon lett lelkipásztor. Ez azért volt érdekes, mert 1944-ben Mándokon a Nyilaskeresztes Párt­nak hétszázötven tagja volt... Előbb volt némi fe­szültség, de aztán megszerették egymást és 1956-ban sem történt semmi említésre méltó. Nagyváthy Jóska ba­rátom néha elmesélte, hogy a kollégák mindig hozzá for­dulnak, ha valamiben segítségre van szükségük, de ha egy beszélgető csoporthoz közeledik, meglökik egymást. — Vigyázz, jön! — 1956-ig volt párttag, utána nem kérte fel­vételét az MSZMP-be, igaz, nem is tartottak rá igényt. Kétszer töltöttem egy-egy hetet Mándokon. Igét hirdet­tem és lelkipásztorként csodálatos dolgokat tapasztaltam.” Én pedig a múlt héten tapasztaltam csodálatos dol­got. Egy szintén református lelkipásztor (a nevét nem volt szerencsém hallani) az ellen tiltakozott a rádióban, hogy valamely lap erdélyi és nem erdélyi magyarokat toboroz Dél-Afrikába mesés ígéretekkel. A nagy tiszteletű úr nemcsak arra apellált, hogy ígérhet­nek gyémántot, lakást, jólétet, a magyarnak akkor is eb­ben a kicsi hazában a helye, hanem arra is, hogy nem le­hetnek egy nacionalista politika által üldözötté, hazátlan­ná tett magyar csoport tagjai, egy másik faji politika esz­közei. Ha jól értettem, a nagytiszteletű úr azt mondta, hogy az itthon maradás parancsa nemcsak a nemzeti meg­maradás parancsa, hanem általános emberi parancsolat is. E parancsolat s­zerint a román nacionalizmus elől me­nekülők nem válhatnak bantu, zulu és egyéb fekete bőrű embertársaik, testvéreik ellenségeivé. Kis magyar emberi nyáj. Ebben a nagy tülekedésben állj meg egy szóra, s figyelmezz lelked jó pásztoraira! Hovanyecz László 3 Szűrös Mátyás levele Václav Havelnek Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke levélben fordult Václav Havel­­hez, Csehszlovákia köztársasá­gi elnökéhez. Az MTI értesülése szerint a magyar Köztársaság ideigle­nes elnöke levelében emlékez­tet arra, hogy Budapesten folytatott tárgyalásukon egyet­értettek abban: a két ország kapcsolatainak új alapokra he­lyezésében az egyik legsürge­tőbb feladat a Magyarorszá­gon élő szlovák, illetve a Csehszlovákiában élő magyar kiseb­bség sorsának megnyug­tató rendezése. Mi a magunk részéről a hazánkban élő ki­sebbségek — köztük a szlo­vákság — egyéni és kollektív jogainak legszélesebb körű biztosítását a demokrácia nél­külözhetetlen alkotóelemének tekintjük. Sajnálatos viszont, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete nem javul a csehszlovákiai demokrácia kiépítéséhez hasonló ütemben és mértékben. Szűrös Mátyás aggodalmát fejezi ki a fő­ként Szlovákiá­ban tapasztalható és egyre erősödő nacionalista megnyil­vánulások miatt. Meglepőnek tartja, hogy az új csehszlovák jog- és intézményrendszer ki­alakításakor több döntésnél is figyelmen kív­ül maradtak a kisebbségek — elsősorban a magyar kisebbség — jogos igé­nyei. Ezek teljesítése nélkül ugyanis nem valósulhat meg a tényleges jog- és esély­­egyenlőség — hangsúlyozza. A köztársaság ideiglenes el­nöke úgy véli, hogy ezek a szlovákiai fejlemények a két ország kapcsolatait veszélyez­tethetik. Éppen ezért arra ké­ri Václav Havelt: politikai és erkölcsi tekintélyét latba vet­ve tegyen­­ meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a demokratikus átalakulás fo­lyamatában megkezdődjék a csehszlovákiai magyar kisebb­ség helyzetének rendezése. Az­az mielőbb kiépülhessenek sa­ját intézményei, olyan légkör alakuljon ki, amelynek révén a magyar kisebbség otthon érezheti magát szülőföldjén, egyenrangú partnerként vehet részt az ország életének for­málásában, s megszülessenek a mindehhez szükséges jogi garanciák. (MTI) Közép-Európa a magyarok és a csehek számára jelenthet a legtöbbet Ma érkezik kétnapos láto­gatásra Magyarországra Petr Pithart, a cseh kormány el­nöke. Pithart az új prágai po­litika egyik kulcsfigurája, Václav Havel elnök közeli munkatársa. A jogászi képzettségű Pit­hart 1968 után két évtizeden át nem tudott szakmájában el­helyezkedni, a tavaly novem­beri demokratikus fordulatot kertészeti munkásként élte át. Havel elnökké választását kö­vetően egy ideig ő irányítot­ta a Polgári Fórumot, majd a közelmúltban cseh miniszter­­elnökké választották. Magyar­­országi látogatása alkalmából tegnap hivatalában fogadta a Népszabadság munkatársát és a többi Prágában dolgozó ma­gyar tudósítót. Látogatásának célja: Kor­mányfői minőségében elsőként Magyarországra látogat; ez azért is örömteli, mert meg­ítélése szerint a Cseh Köz­társaságot több közös dolog fűzi Magyarországhoz, mint bármely más államhoz. Szi­lárdan hiszi, hogy magyar részről megértik: a Cseh Köz­társaság sajátos partner Bu­dapest számára. A Cseh Köztársaság szere­pe a föderációban. A föde­rációról nagyon bonyolult tár­gyalások várhatók Csehország és Szlovákia között. Van, ami már most bizonyos : példá­ul a köztársaságok az eddigi­nél erősebb pozícióba­­ kerül­nek, maga a föderáció viszont gyengébb lesz. E pillanatban még nem világos, hogy a kap­csolatok föderációs avagy konföderációs jellegűek lesz­nek-e Csehország és Szlová­kia között. A nyitott kérdé­sek megválaszolása a követ­kező parlamentre vár : a mostani szövetségi ülés nem legitim, nem demokratikus választások révén jött létre, tagjainak több mint harmada ráadásul ikooptálás, nem pe­dig szavazás eredményeként lett képviselő. Morvaország státusa: Nem­csak Morvaországról van szó, hanem Sziléziáról is. Látni kell, hogy az ősi morva ősi­­grófság ma nem alkot egysé­ges egészet. Az észak-­morva­­országi­ak, tehát a sziléziaiak, nagyon energikusan lépnek fel kulturális identitásukért, de ugyanilyen határozottság­gal valtják magukat csehinek. Ugyanakkor a morvaizmus, vagyis a morva nemzeti érzés problémája nagyon kényes dolog. Az igazsághoz feltehe­tőleg az áll a legközelebb, hogy a morva sajátos etnikum. A csehszlovák föderáció azon­ban a nemzeti és nem, az et­nikai elven alapszik. Három­oldalú föderáció esetén Mor­vaország Szlovákiával kerül­ne egy szintb­e, ami a szlo­vákok számára természetesen elfogadhatatlan. Morvaország nemcsak kulturális autonómi­át igényel; valószínűleg olyan gazdasági autonómiára i­s szükség van, amely lehetővé teszi annak megállapítását, ki mennyi értéket hoz létre. Közép-Európa: A közép-eu­rópai térség jelentőségével tisztában kelll lennni. Közép- Európáért nemcsak barátaink dolgoztak az emigrációban, hanem mi­ is Prágában. Leg­inkább a csi­hékinek és a ma­gyaroknak áll érdekükben, hogy a Közép-­Európa fogalom újból jelentsen valamit kul­turális és egyéb értelemben. Kis Tibor

Next