Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
1990. március 13., kedd NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Hajmáskérről elindult a vonat (Folytatás az 1. oldalról.) Sikerül megszólítanom Ruth Anderson asszonyt, az USA budapesti nagykövetségének véderő- és légügyi attaséját, aki olyan derűs, mintha egy szilveszteri fogadáson lenne. — Természetesen mindannyiunkat érdekel ez a történelmi esemény — mondja érdeklődésünkre, majd így folytatja: — Nekünk a magyar— szovjet kétoldalú kapcsolatokba nincs beleszólásunk. Ami van, azt a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokra összpontosítottuk. Pontban 12 órakor elkezdődik a hivatalos ünnepség. A himnuszok után szónokok sora következik. A harckocsizó kiskatonától Silov hadseregtábornokig, a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokhelyetteséig mindenki azt hangsúlyozza, hogy a kivonulók a jól elvégzett küldetés tudatában, jó néhány barát hátrahagyásával térhetnek haza. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság jelenlévő képviselője még kitüntetéseket is átad néhány katonának. Egy szőke orosz fiatalasszony hagyományos süteménnyel kínálja végig a zászlóaljat. Veszprém tanácselnöke hatalmas virágkosárral kíván jó utat. S az Internacionálé hangjai után a szovjet kiskatonáknak a díszlépése utoljára veri fel a hajmáskéri port. Tizenhárom óra, a vonat indul. Integetés, kiabálás, néhányan virágot dobálnak be a kocsik nyitott ablakán. Aztán a tehervagonok következnek hosszú sorban. Mindegyik terhe egy-egy harckocsi. S ahogy a váltókon csattog a vonatkerék, a lánctalpak hézagaiból ki-kirázódik néhány sárdarab, magyar földre visszakívánkozó göröngy. Czingráber János „Mindenütt jó, de legjobb otthon...” A nemzetközi hírügynökségek és a világsajtó bő terjedelemben számoltak be a szovjet csapatkivonás megkezdéséről. Valamennyien emlékeztetnek rá, hogy a Csapatkivonás Horn Gyula és Eduard Sevardnadze szombaton Moszkvában aláírt megállapodása értelmében vált lehetségessé. Megírják azt is, hogy a kivonás megkezdésére két héttel a magyarországi választások előtt kerül sor. A tudósítások leírják az ünnepségük részleteit, megemlítve, hogy nagyon sok újságíró volt tanúja az eseménynek. Beszámolnak arról, hogy a kontingens búcsúztatása alatt fideszi tagoik „Gyorsan haza, szovjet katonák, a napfényes Azerbajdzsánba” és „Olyan gyorsan menjetek, mint ahogyan jöttetek” feliratú tábláikat emeltek a magasba. A Reuter így idézi Somogyi Ferenc külügyminisztériumi állami titkárnak a búcsúztatás alkalmából adott nyilatkozatát: — A magyarok túlnyomó része kívánta, hogy ez a kivonulás a lehető leggyorsabban végbemenjen. Ez nagyon fontos lépés hazánk történelmében és a magyar—szovjet kapcsolatokban. — Somogyi — írja a Reuter — hozzátette: ha van rá lehetőség, hogy valaki meggyorsítsa a h haderőkivonásit, csak a legjobbakat kívánhatom neki, banki legyen is az. A leglényegesebbnek azt tartom, hogy meg kellett teremtenünk a lehetőséget a haderőkivonás haladéktalan megkezdéséhez. Hiszem, hogy a tárgyalásokon a legjobb feltételeket értük el. A brit hírügynökség megszólaltat egy szovjet tisztet, Nyikolaj Gutort is: — Jó érzés hazamenni, örülünk, hogy hazatérünk. Mindenütt jó, de a legjobb otthon ... Elégtétel címmel közölte hétfőn a Neues Deutschland budapesti tudósítójának kommentárját a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról kötött megállapodásról. Aligha véletlen, hogy Csehszlovákia és Magyarország az első két ország, ahonnan távoznak a szovjet katonák — írja Helling —, hiszen 1956-ban, illetve 1968-ban a fenti két ország népfölkelését verték le szovjet csapatok segítségével — mégpedig a sztálini önkény ellen irányuló felkeléseket. Így azután a Duna és a Moldva menti népek végre — bár megkésve — elégtételt kapnak. A magyar belpolitikai hátteret vizsgálva a tudósító rámutat: ,,A választási hadjárat közepén jár az ország, így aztán joggal feltételezhető Budapesten, hogy Horn külügyminiszter és Németh kormányfő a szerződéssel újabb jó pontokat szerzett magának és a Szocialista Pártnak. Ehhez a külpolitikai tényeket maguk a pártpolitikusok teremtették meg már jóval korábban. Lépésről lépésre, és nyilvánvalóan partneri viszonyban a Szovjetunióval — olyan viszonyban, amely, eltérően 1956-tól, mindkét fél valós érdekeit szolgálja. Ez pedig nem nevezhető Moszkvából jövő olcsó választási segítségnek.” (MTI) BOROS JENŐ FELVÉTELE SMUSíífMMÍ, Magyarország: Durva harcmodor A magyar választásokat megelőző kampány szélsőséges jegyeivel ismerteti meg olvasóit a tekintélyes nyugatnémet hírmagazin, a Der Spiegel múlt heti számának Külföldi panoráma c. rovata. Magyarországon, ahol egy héttel az NDK után, március 25 -én tartanak választásokat, nehézkesen fut fel a választási kampány, mivel a több mint ötven párt között a szavazók alig igazodnak ki. Ahol azonban a politikai viták kiéleződnek, ott ezt antikommunizmussal és oroszgyűlölettel forrósítják. A korábbi KB-t főtittkárt és kormányfőit, Grósz Károlyt, aki az ortodox MSZDP jelöltje, Leninvárosban füttyszóval és lökdöséssel űzte el az őt látni és hallani nem kívánó, tomboló tömeg. A Demokrata Fórum szovjetellenes érzületekre építve van 32 DER SPIEGEL 10/1990 dássza a szavazatokat. Egyiiik választási plakátjukon egy szovjet tiszt szemölcsös bikanyaka látható és a „Vége, elvtársak!” cirill betűs felirat — holott a Magyarországon állomásozó csapatok teljes kivonásáról szóló szerződést még a választás előtt aláírják ... Ungarisches Wahlplakat Gazdasági konferencia Bonnban (Munkatársunktól.) Az NDK-ban lezajló választások másnapján nyílik az a gazdasági konferencia Bonnban, melynek megrendezésében 1989. január 19-én állapodott meg Bécsben 33 európai ország, az USA és Kanada. A március 19-jén kezdődő, egy hónapig tartó nemzetközi gazdasági fórum ideje alatt már hazánk is túl lesz a választások első fordulóján, így a régiónkban zajló folyamatok nyomán Nyugat-Európa először találkozik hivatalos tárgyalási fórumon a megújuló Kelet-Európával. A magyar delegáció vezetője, Balázs Péter kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az lenne a szerencsés, ha a kelet-európai országok nem egyenként versenyeznének a nyugati gazdasági integrációhoz való csatlakozásért, hanem immár nem kívülről kényszerített egységben lépne fel például Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország. Lelkünk jó pásztorai Az utóbbi hónapok politikai hangzavarából egyre gyakrabban tűnik ki türelemre intő, engesztelő tónusával a különböző egyházak hangja, íme, néhány példa. Lapunk karácsonyi számában egymás mellett sürgette a nemzeti megbékélést, és fogalmazta meg annak feltételeit a mágia hite-tudása szerint a katolikus egyház legtekintélyesebb hittudósa, Nyíri Tamás és Schőner Alfréd, a magyar zsidóság első számú vallási vezetője. Ugyancsak lapunkban tette közzé a minap az antiszemitizmusról-antijudaizmusról írott tanulmányának fontos tételeit Nyíri Tamás. Az a hittudós, aki bizonnyal igen előkelő helyet kap abban a műben, amely a huszadik század második felének magyar szellemi életéről szól majd. Az a Nyíri Tamás, aki, ha Európa „szerencsésebb” tájain születik, ma világszerte ismert, esetleg ünnepelt teológus lehetne. A mi szerencsénkre azonban épp e kicsi haza szülötte. A múlt héten Mayer Mihály, az új pécsi megyés püspök szintén a megértésről beszélt, s higgadt számvetésre intett. E nagyon kicsi haza igen távoli pontjáról, Somogyaszalóról hozott nekem levelet a postás. A levél írója Molnár Gyula, hetvenkilenc éves nyugalmazott református lelkipásztor, aki huszonéves szellemi frissességgel ír egy sereg mai kérdésről, emellett egy igazi magyar történetet ad az újságíró kezébe. Szó szerint idézem Molnár tiszteletes urait: „Voltak a pártnak közismert lelkész tagjai is. Titkosak is, de róluk nem beszélek. Egyről azonban igen, mert jól ismertem. Barátom és 1931-ben szobatársam volt a debreceni kollégium egyetemi internátusában, s három éve bekövetkezett haláláig őszinte barátság kötött össze bennünket. A háborúban tábori lelkész volt. Hazatérése után belépett az újonnan szervezett néphadseregbe, amelyben minden tiszt számára előírás volt, hogy valamely pártnak tagja legyen. Ő a Szociáldemokrata Pártot választotta. Az "egyesülés" alkalmával átvették az MDP- be, s amikor a tábori lelkészek feleslegessé váltak, előbb Kéken, majd Mándokon lett lelkipásztor. Ez azért volt érdekes, mert 1944-ben Mándokon a Nyilaskeresztes Pártnak hétszázötven tagja volt... Előbb volt némi feszültség, de aztán megszerették egymást és 1956-ban sem történt semmi említésre méltó. Nagyváthy Jóska barátom néha elmesélte, hogy a kollégák mindig hozzá fordulnak, ha valamiben segítségre van szükségük, de ha egy beszélgető csoporthoz közeledik, meglökik egymást. — Vigyázz, jön! — 1956-ig volt párttag, utána nem kérte felvételét az MSZMP-be, igaz, nem is tartottak rá igényt. Kétszer töltöttem egy-egy hetet Mándokon. Igét hirdettem és lelkipásztorként csodálatos dolgokat tapasztaltam.” Én pedig a múlt héten tapasztaltam csodálatos dolgot. Egy szintén református lelkipásztor (a nevét nem volt szerencsém hallani) az ellen tiltakozott a rádióban, hogy valamely lap erdélyi és nem erdélyi magyarokat toboroz Dél-Afrikába mesés ígéretekkel. A nagy tiszteletű úr nemcsak arra apellált, hogy ígérhetnek gyémántot, lakást, jólétet, a magyarnak akkor is ebben a kicsi hazában a helye, hanem arra is, hogy nem lehetnek egy nacionalista politika által üldözötté, hazátlanná tett magyar csoport tagjai, egy másik faji politika eszközei. Ha jól értettem, a nagytiszteletű úr azt mondta, hogy az itthon maradás parancsa nemcsak a nemzeti megmaradás parancsa, hanem általános emberi parancsolat is. E parancsolat szerint a román nacionalizmus elől menekülők nem válhatnak bantu, zulu és egyéb fekete bőrű embertársaik, testvéreik ellenségeivé. Kis magyar emberi nyáj. Ebben a nagy tülekedésben állj meg egy szóra, s figyelmezz lelked jó pásztoraira! Hovanyecz László 3 Szűrös Mátyás levele Václav Havelnek Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke levélben fordult Václav Havelhez, Csehszlovákia köztársasági elnökéhez. Az MTI értesülése szerint a magyar Köztársaság ideiglenes elnöke levelében emlékeztet arra, hogy Budapesten folytatott tárgyalásukon egyetértettek abban: a két ország kapcsolatainak új alapokra helyezésében az egyik legsürgetőbb feladat a Magyarországon élő szlovák, illetve a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség sorsának megnyugtató rendezése. Mi a magunk részéről a hazánkban élő kisebbségek — köztük a szlovákság — egyéni és kollektív jogainak legszélesebb körű biztosítását a demokrácia nélkülözhetetlen alkotóelemének tekintjük. Sajnálatos viszont, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete nem javul a csehszlovákiai demokrácia kiépítéséhez hasonló ütemben és mértékben. Szűrös Mátyás aggodalmát fejezi ki a főként Szlovákiában tapasztalható és egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások miatt. Meglepőnek tartja, hogy az új csehszlovák jog- és intézményrendszer kialakításakor több döntésnél is figyelmen kívül maradtak a kisebbségek — elsősorban a magyar kisebbség — jogos igényei. Ezek teljesítése nélkül ugyanis nem valósulhat meg a tényleges jog- és esélyegyenlőség — hangsúlyozza. A köztársaság ideiglenes elnöke úgy véli, hogy ezek a szlovákiai fejlemények a két ország kapcsolatait veszélyeztethetik. Éppen ezért arra kéri Václav Havelt: politikai és erkölcsi tekintélyét latba vetve tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a demokratikus átalakulás folyamatában megkezdődjék a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének rendezése. Azaz mielőbb kiépülhessenek saját intézményei, olyan légkör alakuljon ki, amelynek révén a magyar kisebbség otthon érezheti magát szülőföldjén, egyenrangú partnerként vehet részt az ország életének formálásában, s megszülessenek a mindehhez szükséges jogi garanciák. (MTI) Közép-Európa a magyarok és a csehek számára jelenthet a legtöbbet Ma érkezik kétnapos látogatásra Magyarországra Petr Pithart, a cseh kormány elnöke. Pithart az új prágai politika egyik kulcsfigurája, Václav Havel elnök közeli munkatársa. A jogászi képzettségű Pithart 1968 után két évtizeden át nem tudott szakmájában elhelyezkedni, a tavaly novemberi demokratikus fordulatot kertészeti munkásként élte át. Havel elnökké választását követően egy ideig ő irányította a Polgári Fórumot, majd a közelmúltban cseh miniszterelnökké választották. Magyarországi látogatása alkalmából tegnap hivatalában fogadta a Népszabadság munkatársát és a többi Prágában dolgozó magyar tudósítót. Látogatásának célja: Kormányfői minőségében elsőként Magyarországra látogat; ez azért is örömteli, mert megítélése szerint a Cseh Köztársaságot több közös dolog fűzi Magyarországhoz, mint bármely más államhoz. Szilárdan hiszi, hogy magyar részről megértik: a Cseh Köztársaság sajátos partner Budapest számára. A Cseh Köztársaság szerepe a föderációban. A föderációról nagyon bonyolult tárgyalások várhatók Csehország és Szlovákia között. Van, ami már most bizonyos : például a köztársaságok az eddiginél erősebb pozícióba kerülnek, maga a föderáció viszont gyengébb lesz. E pillanatban még nem világos, hogy a kapcsolatok föderációs avagy konföderációs jellegűek lesznek-e Csehország és Szlovákia között. A nyitott kérdések megválaszolása a következő parlamentre vár : a mostani szövetségi ülés nem legitim, nem demokratikus választások révén jött létre, tagjainak több mint harmada ráadásul ikooptálás, nem pedig szavazás eredményeként lett képviselő. Morvaország státusa: Nemcsak Morvaországról van szó, hanem Sziléziáról is. Látni kell, hogy az ősi morva ősigrófság ma nem alkot egységes egészet. Az észak-morvaországiak, tehát a sziléziaiak, nagyon energikusan lépnek fel kulturális identitásukért, de ugyanilyen határozottsággal valtják magukat csehinek. Ugyanakkor a morvaizmus, vagyis a morva nemzeti érzés problémája nagyon kényes dolog. Az igazsághoz feltehetőleg az áll a legközelebb, hogy a morva sajátos etnikum. A csehszlovák föderáció azonban a nemzeti és nem, az etnikai elven alapszik. Háromoldalú föderáció esetén Morvaország Szlovákiával kerülne egy szintbe, ami a szlovákok számára természetesen elfogadhatatlan. Morvaország nemcsak kulturális autonómiát igényel; valószínűleg olyan gazdasági autonómiára is szükség van, amely lehetővé teszi annak megállapítását, ki mennyi értéket hoz létre. Közép-Európa: A közép-európai térség jelentőségével tisztában kelll lennni. Közép- Európáért nemcsak barátaink dolgoztak az emigrációban, hanem mi is Prágában. Leginkább a csihékinek és a magyaroknak áll érdekükben, hogy a Közép-Európa fogalom újból jelentsen valamit kulturális és egyéb értelemben. Kis Tibor