Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
4 Durcás a miniszter A határozat után néhány perccel az ülésterem folyosóján sopánkodó bizottsági tagok gyűrűjében találtuk az éppen leszavazott minisztert. Aki kesernyésen fordult a sajtó ott tébláboló képviselőihez, mondván, az újságok és a tévé is ludas abban,hogy a képviselők nem támogatták eléggé a bizottság javaslatát. Ebben lehet némi igazság, mint ahogy azon szavaiban is, miszerint a korábban gondosan, cenzúrázott sajtó most afféle postaládává vált, ahová boldog-boldogtalan bedobhatja világmegváltó terveit. Érdemes meditálni az újságok felelősségén, ám az a mozdulat is elgondolkoztató, mellyel az egyik bizottsági tag egy tömött aktatáskára mutatott, mondván: itt az „anyagban” az összes ellenvetésre megadtuk a választ. Tisztelt miniszter úr, és tisztelt bizottság! A postaláda önök előtt is nyitva áll. Igaz, a vaskos bizottsági jelentések és az unalmas, terjengős beszédek nem férnek be a nyíláson, ám frappáns nyilatkozatok és szellemesen érvelő, meggyőző parlamenti felszólalások elől, vélhetően egyik média sem zárkózik el. NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS 1990. március 1., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) tás és a mindenki számára elérhető képzés között. Varga Lajos a pedagógusok ellenérzéseiről beszélt, példaként említve az orosz nyelv kötelező oktatásának megszüntetését, ami a szükséges feltételek megteremtése nélkül csak feszültséget keltett. Kovács Lászlóné úgy vélte, hogy egy nemzeti alaptanterv hiányában, továbbá az államháztartási és az önkormányzati törvény nélkül a javasolt változtatás nem vezet eredménybe, ezért javasolta, hogy a tervezet vitáját tekintsék első olvasatnak. Véleményéhez csatlakozott Dauda Sándor is, aki attól tartott, hogy az állami oktatás mostohagyermekké válik, és az érvényesülés nem a tehetségen, hanem a szülők pénztárcáján fog múlni. Tamás Gáspár Miklós azon véleménynek adott hangot, miszerint az oktatás hatalmi kérdéseiben már az új Országgyűlés feladata állást foglalni. Hová lett a Glassznoszty? — tette fel a kérdést Bodonyi Csaba, akii részletesen kitért a miskolci magánegyetem kálváriájára, hozzátéve, hogy ha a kezdeményezők egyházi közösséget alakítanának, már megkapták volna az engedélyt az iskola működtetésére. Ezuttán a miniszterhez fordult: vajon támogatja-e a miskolci kezdeményezést? A vita után Glaitz Ferenc művelődési miniszter válaszolt az elhangzottakra. Kifejtette: a hozzászólások sorozata megerősítette abban, hogy a társadalom várja az oktatási rendszer radikális átalakítását. A miniszter szerint a hozzászólók joggal ostorozták az elmúlt 40 év politikai rendszeréhez illesztőedő oktatási szisztémát. Ebből a rendszerből fakad, hogy e területen is törvények rendelik el és mondják ki, maiit tegyenek az állampolgárok. Az oktatási törvény módosítása viszont csak lehetőségeket biztosít a hagyományos 8 plusz 4 iskolatípus mellett, például 11 a 4 plusz 8 vagy akár a 6 plusz 6 osztályos iskolarendszer bevezetésére, illetve magániskolák és magánegyetemek alapítására. E törvényjavaslat elfogadása egyébként törvényessé tenné a milskolci bölcsész-magánegyetem működését. Természetesen — folytatta a miniszter — ez a törvény csupán az új helyzethez igazítja az 1985-ben elfogadott oktatási törvényt, de nem, pótolja az új, átfogó oktatási rendszer megalkotását. A következő percekben létszámellenőrzést rendelt el az elnöklő Horváth Lajos, ugyanis az alkotmány erejű törvénymódosítás elfogadásához kétharmados többség szükséges. A teremben 290-en voltak jelen, ami még éppen elegendő ahhoz, hogy a T. Ház ne veszítse el a határozatképességét. A módosítás elfogadásához minimálisan 252 igenlő szavazatra lett volna szükség, ezzel szemben 229-en támogatták a törvénymódosító javaslatot, 34-en nemmel szavaztak, míg 35-en, a tartózkodás feliratú gombot nyomták meg. Így az oktatási törvény módosításáról szóló javaslatot az Országgyűlés nem fogadta el. A következő napirendi pontban a társadalombiztosítási bizottság önálló indítványát tárgyalták meg a képviselők. Szirtesné Tomsits Erika azzal kezdte szóbeli kiegészítését, hogy a Társadalombiztosítási Alap önállósága formálás. Ezért a bizottság szorgalmazza a társadalombiztosítás önkormányzatának mielőbbi létrejöttét, amivel az érdekvédelmi szervezetek többsége is egyetért. Ennek ellenére azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját ne most folytassa le a parlament. A bizottság elnöke azt kérte az Országgyűléstől, hogy tegyen javaslatot a határozattervezet társadalmi vitájára. Szavazás másnap Meglepetést keltett, hogy az expozét követően Horn Péter rövid hozzászólásában visszatért az oktatási törvény vitájára. Példaként a londoni parlament gyakorlatát hozta fel, ahol a szavazást megelőzően a környék összes kocsmájában megszólal egy figyelmeztető csengő. Ami azért is tanulságos, mert nálunk egy alkotmányerejű törvény feletti határozathozatal idején bizottsági ülések akadályozzák meg, hogy a képviselők részt vegyenek a szavazáson. Ezután az elnök indítványára a plénum úgy döntött: miután a csütörtök reggeli szavazáson — mely az alkotmánymódosításról dönt — egyébként is minősített többség szükséges, ismét szavazzanak az oktatási törvény módosításáról. A társadalombiztosítási törvényjavaslathoz azonban ezután sem akartak hozzászólni a képviselők, így határozathozatal következett, melynek során a ház elfogadta a tervezetet. Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő a deregulációs törvényjavaslatot. A miniszter elmondta, hogy a múlt évben meginduló széles körű közigazgatási és gazdasági deregulációt olyan törvények, illetve törvényerejű rendeletek akadályozzák, amelyek mára elavultak, így szükségessé vált ezek hatályon kívül helyezése, illetve módosítása. Természetesen a munka dandárja az új parlamentre vár, ám a régi törvények legkirívóbb, a korszerűsítést leginkább gátló rendelkezéseit már most hatályon kívül kell helyezni. A törvényjavaslat vitájában először Tallóssy Frigyes kért szót. Támogatta a miniszter előterjesztését, mondván: a jelenleg hatályos jogszabályok gyűjteménye nem kevesebb, mint hét kötetet tesz ki. Ez lehetetlenné teszi az érdekeltek számára az eligazodást, arról nem is beszélve, hogy egyes jogszabályok évente többször is módosulnak. Az elnöklő Horváth Lajos a vitát megszakítva köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Douglas Hurd angol külügyminisztert. Ezt követően pedig azzal a javaslattal állt elő, hogy a deregulációs törvényt egészítsék ki a feddhetetlenség intézményének hatályon kívül helyezésével. Cselőtei László azonban vitába szállt a törvényjavaslattal, mondván, inkább foglalkozzanak a kisajátítási eljárások problémakörével. A felvetésekre válaszoló Kulcsár Kálmán egyetértett Tallóssy Frigyes és Horváth Lajos javaslatával, Cselőtei Lászlóéval azonban nem. A plénum végül közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvényjavaslatról csütörtökön fognak szavazni. Az ebédszünet előtt utolsóként tárgyalt napirendi pontban Solymosi József, a mezőgazdasági bizottság tagja terjesztette elő a földről szóló 1987. évi első törvény módosító javaslatát. Közölte: a bizottság továbbra is kitart az Országgyűlés előző ülésszakán megfogalmazott véleménye mellett, és ma is azt tartja, hogy a földdel kapcsolatos valamennyi probléma megoldása már a következő parlamentre maradjon. Ugyanakkor néhány mezőgazdasági nagyüzemben felgyorsult a földek értékesítésének folyamata, és a bizottság a beterjesztett módosító indítvánnyal szeretné elejét venni a nagyobb mértékű földeladásoknak, anélkül azonban, hogy a földforgalmazást befagyasztaná. A javaslat értelmében a szövetkezetek tulajdonában álló földterületnek évente legfeljebb egy százalékát — ami nagyüzemenként átlagosan 27 hektárnyi termőföldet jelent — lehetne elidegeníteni. Az általános vitában Vassná Nyéki Ilona ellenezte a mezőgazdasági bizottság javaslatát, mert szerinte az egyszázalékos földeladási lehetőség nem oldja meg a problémát, sőt fenntartja a korábbi feszültségeket. Ezért azt javasolta, hogy a termelőszövetkezet csak azt a földet és ingatlant adhassa el, azzal vállalkozhasson, amelyet maga „produkált”. Végezetül hozzátette: előterjesztésével egyetért pártja, a Magyar Néppárt, és támogatja a Független Kisgazdapárt is. Ezután Dr. Marx Gyula következett, aki elmondta: korábbi álláspontjával ellentétben ma úgy vélekedik, hogy be kell fagyasztani a szövetkezeti földtulajdon bármiféle elidegenítését. Nem így vélekedett Fodor Sándor, aki szerint teljesen indokolatlan lenne az értékesítés befagyasztása, ezért azt szorgalmazta: maradjon érvényben a parlament januári döntése, és a szövetkezetek közgyűlése dönthessen ezekben a kérdésekben. Végül Lakos László kapott szót, aki szerint a beterjesztett javaslatok lényegében a föld tulajdonjogát vonják kétségbe, ezért sem a bizottság, sem pedig Vassné Nyéki Ilona indítványa nem elfogadható. A témában szót kért volna még Tallóssy Frigyes, Marx Gyula és Tamás Gáspár Miklós, de ezt az Országgyűlés nem adta meg, mint ahogy a módosító javaslat részletes vitára bocsátását is leszavazta. Így a földtörvény módosítása lekerült a napirendről. Elsőbbség a tsz-eknek Az ebédszünet után a gazdálkodószervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosítási javaslatának tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés. Dr.ukacs Péter és húsz képviselő indítványa az volt, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknek ne az alaptőke 50 százalékának erejéig adjanak részvényeiket az élelmiszeripari cégekből , mivel az nem a tőkét gyarapítja, hanem tulajdonképpen ingyenes részvényjuttatás. A részvényvásárlásikor viszont elsőbbséget kell biztosítani a téeszeknek és az állami gazdaságoknak. A képviselői indítványt az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta. A képviselők egyhangúlag megszavazták, hogy a szociális foglalkoztatók beruházási célú beszerzéseinél teljes egészében engedjék el az általános forgalmi adót. Egymondatos módosítást hajtottak végre a képviselők a személyi jövedelemadóról szóló törvényen. A következő napirendi pont tárgya a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületébe meghatalmazott kijelöléséről szóló határozattervezet volt. Sebők János hozzászólásában hangsúlyozta, hogy ha a jogálllamisság felé akarunk haladni, akkor a jövőben az Országgyűlésnek kell kijelölnie a meghatalmazott személyét. Ez eddig automatikusan a kormányzó párt főtitkára volt. A meghatalmazott legfőbb feladata most az legyen — mondotta —, hogy segítse elő a szervezet mielőbbi megszűnését. Ezután a Házszabályok módosítása kerüllt napirendre. Filló Pál szerint a szabályokat a módosított alkotmány alapján kell átdolgozni. Az MSZMP és a HNF jelölési joga megszűnt, ehelyett a többpártrendszerhez igazodó szabályokat kell kidolgozni, hogy az új Országgyűlés munkája kezdetén ne ügyrendi, hanem érdemi kérdésekkel foglalkozzon. Nézetével mindenki egyetértett. Tömpe és Martonyi a jelölt Az idei vagyonpolitikai irányelvekről szóló határozattervezet szerepelt következőként napirenden. Dr. Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes felszólalásában kiemelte annak jelentőségét, hogy az 1990. szeptember 30-i határidőig megtalálják a módot a tulajdonreform kezelésére és kiépítsék a Vagyonügynökség szervezetét. Addig az ügynökség a vagyon és a tulajdon kérdésében nem kíván semmilyen fontos intézkedést tenni. Dr. Szabó Kálmán hozzászólásában arra figyelmeztetett, hogy a Vagyonügynökség működésének tényleges megkezdéséig a privatizációs folyamatot szigorúan ellenőrizni kell, és az eseményeknek nyilvánosságot kell kapniuk. A tőkeimportot és a tullajdonreformot bürokráciamentesen kell kezelni és kézben tartani. Dr. Marx Gyula szerint haladéktalanul meg kell alakulnia az új intézménynek, mert a békés átmenet folyamata veszélyben van, sokan a közvetlen forradalmi cselekvést hatékonyabbnak vélik, mint a lassú átalakulási folyamatokat. Aki nem ért egyet a privatizációval, az politikai rövidlátással, önző egyéni érdekeinek képviseletével, sőt provokációval is vádolható. Dr. Szabó Kálmán immáron mint a Vagyonügynökség ügyvezető igazgatóját jelölő bizottság elnöke szólalt fel ismét. Elmondta, hogy hét pályázó közül két jelöltet láttak szakmai szempontból és nyelvtudása alapján alkalmasnak az ügyvezető igazgatói poszt betöltésére, dr. Martonyi Jánost és dr. Tömpe Istvánt. Az öt évre szóló megbízatással összefüggésben javasolta, hogy az Állami Számvevőszék elnökéhez hasonló fizetési besorolással hagyja jóvá az Országgyűlés. Továbbá kérte, hogy a képviselők fogadják el az Állami Vagyonügynökség ideiglenes költségvetését. Ez utóbbi megtörtént. A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi helyzetéről szóló beszámoló előadója dr. Bartha Ferenc, az intézmény elnöke volt. Tájékoztatta a képviselőket arról, hogy visszamenőlegesen felülvizsgálják a külső és belső pénzügyi adatokat, s a vizsgálat eredményeit eljuttatják a nemzetközi pénzügyi intézeteknek is. Az adatszolgáltatást ezután folyamatosan végzik. A közvélemény aggodalma arra vonatkozik, hogy a tavalyi politikai élet fellazította a gazdasági irányítást, és sokan kételkednek, lesz-e erő 1990-ben pozitív hatású lépések megtételére. Hangsúlyozta, hogy a januárra kidolgozott pénzügyi program megalapozott, a Valutaalap is elfogadhatónak tartja. Az idei pénzügypolitikának három sarkalatos pontja van: a keresletszabályozás, a kínálatbővítés és a reformfolyamat továbbvitele. Fájdalmas és nehéz intézkedéseket kell megtenni, de ezek mellett következetesen ki kell tartani. Az állami költségvetés pénzügyi finanszírozásában ez az év döntő fordulatot jelent, mivel a tavalyi 96 milliárd forinttal szemben az államháztartás mindössze 10 milliárd forintot kap. A vállalatok a lehetőségek szerinti legjobb feltételek mellett kapnak majd hiteleket. A legfontosabb az ország fizetőképességének megőrzése, mert az ország nemzetközi megbízhatósága függ ettől. A témához hozzászólt Fekete János képviselő is. Szerinte tavaly csökkent a nemzeti jövedelmünk és a termelés is, ami nem utolsósorban a restriktív hitelpolitika következménye. Ma már százhúszmilliárd forintnyi hitelért állnak sorba a vállalatok. A normális vállalati kapcsolatok is kezdenek szétzilálódni. Véleménye az, hogy szelektív módon kellene kezelni a kiadott pénzeket. A témához hozzászóló Kasó József Baranya megyei képviselő is Fekete Jánossal értett egyet a szelektív hitelpolitika alkalmazását illetően, és abban, hogy nem szabad feladni nemzetközi fizetőképességünket. Végezetül dr. Bartha Ferenc bejelentette, hogy a költségvetés a tervek szerint az idén 50 milliárd forinttal csökken, és 22 százalékkal nő a vállalatoknak nyújtható hitel. A bankelnök közölte a képviselőkkel azt is, hogy tegnap délelőtt az osztrák tőzsdén 200 millió DM értékű államkötvényt bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. Március 8-án kerül sor az első meghallgatásra a parlamentben, amikor a vagyoni nyilatkozattételre kötelezettek a sajtó nyilvánossága előtt is válaszolnak az iletékes parlamenti bizottság kérdéseire. Ezt Eke Károly jelentette be tegnap délután, amikor beszámolt a vagyonnyilatkozatok eddigi állásáról. Mint mondotta, a beérkezett nyilatkozatokat szakmai ellenőrzésre az APEH-nek adják át. Az első meghallgatásokat azokkal kezdik, akik valamilyen okból nem tettek eleget a felhívásnak. Már eddig is levelek özöne érkezett a bizottsághoz — mondotta —, s azt is megemlítette, hogy a levelek mind aláírtak, pontos címmel ellátottak. Ezután Roszik Gábor számolt be a társadalmi szervezetek költségvetését elbíráló bizottság munkájáról. A parlament elfogadta a bizottság beszámolóját, bár Tamás Gáspár Miklós megjegyezte, hogy a Hazafias Népfront ugyan valóban társadalmi szervezet, a Hazafias Koalíció viszont indul a választásokon, s így pártként is értelmezhető. Pártok viszont nem részesülhetnek a társadalmi szervezeteknek fenntartott támogatásból. Roszik Gábor azt válaszolta: a bizottság többségi döntése alapján részesült a HNF a támogatásból. Vita az MSZP-vagyonról Újabb jelentés megvitatására került a továbbiakban sor. Az Állami Számvevőszék az MSZP-vagyon vizsgálatáról készített előterjesztéséről kezdődött hosszabb disputa. Berecz János úgy vélte, a Szocialista Párt nem tette lehetővé, hogy az MSZMP tisztességgel részesüljön a volt pártvagyonból, így mindenképpen szükségesnek tartott valamilyen egyezkedést az MSZP és az MSZMP között, hogy a két párt együtt számoljon el a vagyonnal. Balla Éva képviselőnő azt javasolta, a parlament adjon felhatalmazást a kormánynak, hogy az számoltassa el vagyonával a Szocialista Pártot. Simon Péter leszögezte: a Szocialista Párt 90 százalékát átadta vagyonának, vagyis több mint kétezer objektumot juttatott vissza a társadalomnak. Hosszas vita folyt, amelyben többnyire az SZDSZ és az MSZP érvei csaptak össze. Erre jegyezte meg Géczi István, hogy a parlament nem lehet a választási kampány nyílt terepe. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke elmondta, hogy a bizottság az Állami Számvevőszék jelentését megvitatta, elfogadta, a Szocialista Párt elnöke pedig levélben jelezte, hogy a párt bírósági bejegyzése óta eltelt időszakról tételes vagyonleltárt nyújt be az Állami Számvevőszéknek. Mint mondotta, az MSZP a párttörvénynek megfelelően számolt el vagyonáról, ám ha a vagyonforráseredetét pontosan ki akarná kutatni az Állami Számvevőszék, akkor többéves gazdaságtörténeti és politikatörténeti elemzést is el kellene végezni, amelynek pénzügyi-szakmai eredménye igencsak kétséges lenne, viszont nagyon sokba kerülne. A parlament végül elfogadta az Állami Számvevőszék, valamint a terv- és költségvetési bizottság jelentését. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Szilbereky Jenő, valamint a legfőbb ügyész, dr. Szíjártó Károly azzal a kéréssel fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy mentsék fel őket hivatali beosztásuk alól, tekintettel arra, hogy mindketten elérték a nyugdíjkorhatárt, Szilbereky Jenőnek ötvenéves munkaviszonya van. Az Országgyűlés érdemeiket jegyzőkönyvbe rögzítve fogadta el nyugdíjazási kérelmüket. A parlament ezután el nem fogadott interpellációkat tárgyalt, melyek közül László Béla Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőit új tárgyalásra visszautalta a terv- és költségvetési bizottsághoz. Autóbusz-interpelláció A tegnapi ülés utolsó mozzanataként Maróthy László képviselő interpellált az ipari miniszterhez a közútijármű-gyártás jövője ügyében. Az ipari tárca jelen levő képviselője, Szabó Imre államtitkár válaszában elmondta, hogy az autóbuszgyártás kifejezetten a rubelexportra orientáltan fejlődött ki. Mint mondotta, olyan nagy hagyományú iparágról van szó, amely 130 ezer magasan kvalifikált munkást foglalkoztat, s az ágazat nemzetközi mércével mérve is jelentős eredményeket ért el. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az iparág sem tett meg mindent a kockázati tényezők csökkentéséért. Elmulasztott integrációs lépések, felajánlott, de igénybe nem vett világbanki hitelek, valamint mellőzött tőkés piaci exportpályázatok is hozzájárultak a mai krízishez. Az államtitkár közölte, hogy a kormány március 13-i ülésén megtárgyalja a közútijármű-gyártás helyzetét is. A parlament ma folytatja munkáját, s egyebek között megválasztja a Vagyonügynökség vezetőjét is. A Egyleti támogatások Hatvanhat különböző szervezet igényelt összesen 2,9 milliárdnyi állami támogatást a költségvetésből. Tavaly ez a segély 1,6 milliárd volt, az idén összesen 520 milliót lehetett kiosztani. Az Országgyűlés kiküldött bizottsága szigorú alapelvek szerint ítélt, elsősorban a karitatív szervezetek, a rászoruló betegek egyesületei, kisebbségek, érdekképviseletek kapjanak — mondták ki. A leginkább nagyvonalúan a rokkantak szervezeteinek kérelmeit vizsgálták. Az igényeket ugyan itt sem lehetett teljesíteni: a Vöröskereszt a tavalyi 14? millió 500 ezer forintot kapja a kért 241 millió helyett, s a többi igénylő egyesület, alapítvány hasonló elbánásban részesült. A támogatáscsökkentés a hagyományos nagy szervezeteket érinti legérzékenyebben. A Hazafias Népfront 125 milliója az igényelt és tavaly megkapott összegnek alig több mint egyharmada. A nőszövetség 11 milliót kért , kettőt kapott. Az ifjúsági szervezetek 1,2 milliárdos igényére 100 miliós kiutalás a válasz. (Tavaly majdnem nyolcszázmilliót kaptak.) Az Országos Béketanács a tavalyi 38 millió helyett 15 milliót kap az idén, a Magyar Szolidaritási Bizottság pedig nyilván beszünteti ténykedését, ugyanis egyetlen forintot sem kap, holott a múlt évhez hasonlóan 64 milliót igényelt. Az MSZBT-nek is tevékenysége reformján kell majd gondolkoznia, mert a tavalyi (és 1990-re is igényelt) 40 millió helyett csak 5 millióhoz jut. A MUOSZ csak oktatási és szociális tevékenységére való tekintettel részesült 15 milliós támogatásban (52 milliót kértek), mivel az újságíró-szövetség szűk szakmai érdekképviseletnek minősült. A bizottság egyébként nem adott támogatást a pártjellegű szervezeteknek, amelyeknek tagdíjakból, gazdasági tevékenységekből kellene magukat eltartaniuk. Általában takarékosságra és jobb gazdálkodásra szólította fel az eddig költségvetésből ténykedő egyleteket. Akibe belefojtották a szót Miután a földvita általános részében a képviselőtársak megtagadták a hozzászólás jogát Tallóssy Frigyestől, az elnök maliciózusan megjegyezte: ez nem zárja ki, hogy Tallóssy képviselőtársunk a kérdés részletes vitájában szót kapjon. Nos, kizárta, ugyanis a T. Ház úgy döntött, nem lesz részletes vita a föld ügyében. Bár így a gond a következő parlamenté, mégis megkérdeztük Tallóssy Frigyest: mit szeretett volna elmondani? — A tsz-lobby akadályozott meg felszólalásomban, mert a hátralévő időben is üzletelni akarnak az annak idején bagóért megszerzett, úgynevezett megváltott földekkel. Véleményem szerint hamis az az állítás, mely szerint a földtulajdon visszaállítása a termelőszövetkezetek szétveréséhez vezetne, hiszen a jól működő szövetkezetektől az „újdonsült" régi tulajdonosok tisztes bérleti díjat kaphatnának. — Ön kit tekintene tulajdonosnak, azt, aki 1947- ben, vagy azt, aki mondjuk 1945 előtt birtokolta a földet? — Ebben a kérdésben most nem foglalnék állást, mert ezt alaposan végig kell gondolniuk a törvényhozóknak. Azt azonban még szeretném elmondani, hogy elsősorban a mezőgazdasági kormányzat ostoba politikája következtében vált a földkérdés pártpolitikai csatározások színterévé. A parlament munkájáról tudósított Faragó József, Regős Zsuzsa, Szigethy András.