Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

4 Durcás a miniszter A határozat után néhány perccel az ülésterem folyo­sóján sopánkodó bizottsá­gi tagok gyűrűjében talál­tuk az éppen leszavazott minisztert. Aki kesernyésen fordult a sajtó ott téblábo­­ló képviselőihez, mondván, az újságok és a tévé is lu­das abban,­­hogy a képvise­lők nem támogatták eléggé a bizottság javaslatát. Eb­ben lehet némi igazság, mint ahogy azon szavaiban is, miszerint a korábban gondosan, cenzúrázott sajtó most afféle postaládává vált, ahová boldog-boldog­talan bedobhatja világmeg­váltó terveit. Érdemes me­ditálni az újságok felelős­ségén, ám az a mozdulat is elgondolkoztató, mellyel az egyik bizottsági tag egy tömött aktatáskára muta­tott, mondván: itt az „anyagban” az összes ellen­vetésre megadtuk a választ. Tisztelt­­ miniszter úr, és tisztelt­­ bizottság! A posta­láda önök előtt is nyitva áll. Igaz, a vaskos bizottsá­gi jelentések és az unal­mas, terjengős beszédek nem férnek be a nyíláson, ám frappáns nyilatkozatok és szellemesen érvelő, meg­győző parlamenti felszóla­lások elől, vélhetően­ egyik média sem zárkózik el. NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS 1990. március 1., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) tás és a mindenki­­ számára el­érhető képzés között. Varga Lajos a pedagógusok ellenér­zései­ről beszélt, példaként említve az orosz nyelv köte­lező oktatásának megszünte­tését, ami a szükséges feltéte­lek megteremtése nélkül csak feszültséget keltett. Kovács Lászlóné úgy vélte, hogy egy nemzeti alaptanterv hiányá­ban, továbbá az államháztar­tási és az önkormányzati tör­vény nélkül a javasolt változ­tatás nem vezet eredményb­e, ezért javasolta, hogy a terve­zet vitáját tekintsék első ol­vasatnak. Véleményéhez csat­lakozott Dauda Sándor i­s, aki attól tartott, hogy az állami oktatás mostohagyermekké válik, és az érvényesülés nem a tehetségen, hanem a szü­lők pénztárcáján fog múlni. Tamás Gáspár Miklós azon véleménynek adott hangot, miszerint az oktatás ha­talmi kérdéseiben már az új Or­szággyűlés feladata állást fog­lalni. Hová lett a Glassz­­noszty? — tette fel a kérdést Bodonyi Csaba, akii részlete­sen kitért a miskolci magán­­egyetem kálváriájára, hozzá­téve, hogy ha a kezdeménye­zők egyházi közösséget alakí­tanának, már megkapták vol­na az engedélyt az iskola mű­ködtetésére. Ezuttán a minisz­terhez fordult: vajon támogat­ja-e a miskolci kezdeménye­zést? A vita után Glaitz Ferenc művelődési miniszter vála­szolt az elhangzottakra. Ki­fejtette: a hozzászólások so­rozata megerősítette abban, hogy a társadalom várja az oktatási­ rendszer­­ radikális át­alakítását. A miniszter sze­rint­­ a hozzászólók joggal os­torozták az elmúlt 40 év po­litikai­­ rendszeréhez illesztőedő oktatási szisztémát. Ebből a rendszerből fakad, hogy e te­rületen i­s törvények rendelik el és mondják ki, maiit tegye­nek az állampolgárok. Az ok­tatási törvény módosítása vi­szont csak lehetőségeket biz­tosít a hagyományos 8 plusz 4 iskolatípus mellett, például 11 a 4 plusz 8 vagy akár a 6 plusz 6 osztályos iskolarendszer be­vezetésére, illetve magánisko­lák és magánegyetemek ala­pítására. E tör­v­ény­javas­la­t elfogadása egyébként törvé­nyessé­­ tenné a mi­lsk­olci böl­csész-magánegyetem működé­sét. Természetesen — folytat­ta a miniszter — ez a törvény csupán az új helyzethez­­ iga­zítja az 1985-ben elfogadott oktatási törvény­t, de nem, pó­tolja az új, átfogó oktatási rendszer megalkotását. A következő percekben lét­­számellenőrzést rendelt el­­ az elnöklő Horváth Lajos, ugyan­is az alkotmány erejű­­ törvény­­módosítás elfogadásához két­harmados többség szükséges. A teremben 290-en voltak je­len, ami még éppen elegendő ahhoz, hogy a T. Ház ne ve­szítse el a határozatképessé­gét. A módosítás elfogadásá­hoz minimálisan 252 igenlő szavazatra lett volna szükség, ezzel szemben 229-en támo­gatták a törvénymódosító ja­vaslatot, 34-en nemmel sza­vaztak, míg 35-en, a tartózko­dás feliratú gombot nyomták meg. Így az oktatási törvény módosításáról szóló javaslatot az Országgyűlés nem fogadta el. A következő napirendi pont­ban a társadalombiztosítási bi­zottság önálló indítványát tár­gyalták meg a képviselők. Szirtesné Tomsits Erika azzal kezdte szóbeli kiegészítését, hogy a Társadalombiztosítási Alap önállósága formálás. Ezért a bizottság szorgalmaz­za a társadalombiztosítás ön­kormányzatának mielőbbi lét­rejöttét, amivel az érdekvé­delmi szervezetek többsége is egyetért. Ennek ellenére azt indítványozta, hogy a tör­vényjavaslat részletes vitáját ne most folytassa le a parla­ment. A bizottság elnöke azt kérte az Országgyűléstől, hogy tegyen javaslatot a határozat­­tervezet társadalmi vitájára. Szavazás másnap Meglepetést keltett, hogy az expozét követően Horn Péter rövid hozzászólásában vissza­tért az oktatási törvény vitá­jára. Példaként a londoni par­lament gyakorlatát hozta fel, ahol a szavazást megelőzően a környék összes kocsmájában megszólal egy figyelmeztető csengő. Ami azért is tanulsá­gos, mert nálunk egy alkot­mányerejű törvény feletti ha­tározathozatal idején bizottsá­gi ülések akadályozzák meg, hogy a képviselők részt ve­gyenek a szavazáson. Ezután az elnök indítványára a plé­­num úgy döntött: miután a csütörtök reggeli szavazáson — mely az alkotmánymódosí­tásról dönt — egyébként is minősített többség szükséges, ismét szavazzanak az oktatási törvény módosításáról. A társadalombiztosítási tör­vényjavaslathoz azonban ez­után sem akartak hozzászólni a képviselők, így határozatho­zatal­ következett, melynek so­rán a ház elfogadta a terve­zetet. Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter terjesztette elő a deregulációs törvényjavaslatot. A minisz­ter elmondta, hogy a múlt év­ben­­ meginduló széles körű közigazgatási és gazdasági de­regulációt olyan törvények, il­letve törvényerejű rendeletek akadályozzák, amelyek mára elavultak, így szükségessé vált ezek hatályon kívül helyezése, illetve módosítása. Természe­tesen a munka dandárja az új parlamentre vár, ám a régi törvények legkirívóbb, a kor­szerűsítést­ leginkább gátló rendelkezéseit már most hatá­lyon­­ kívül kell helyezni. A törvényjavaslat vitájában először Tallóssy Frigyes kért szót. Támogatta a miniszter előterjesztését, mondván: a je­lenleg hatályos jogszabályok gyűjteménye nem kevesebb, mint hét kötetet tesz ki. Ez lehetetlenné teszi az érdekel­tek számára az eligazodást, ar­ról nem is beszélve, hogy egyes jogszabályok évente többször is módosulnak. Az elnöklő Horváth Lajos a vitát megszakítva köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Douglas Hurd angol külügy­minisztert. Ezt követően pedig azzal a javaslattal állt elő, hogy a deregulációs törvényt egészítsék ki a feddhetetlenség intézményének hatályon kívül helyezésével. Cselőtei László azonban vitába szállt a tör­vényjavaslattal, mondván­, in­kább foglalkozzanak a kisajá­títási eljárások problémaköré­vel. A felvetésekre válaszoló Kulcsár Kálmán egyetértett Tallóssy Frigyes és Horváth Lajos javaslatával, Cselőtei Lászlóéval azonban nem. A plénu­m végül közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvényja­vaslatról­ csütörtökön fognak szavazni. Az ebédszünet előtt utolsó­ként tárgyalt napirendi pont­ban Solymosi József, a mező­­gazdasági bizottság tagja ter­jesztette elő a földről szóló 1987. évi első törvény módo­sító javaslatát. Közölte: a bi­zottság továbbra is kitart az Országgyűlés előző ülésszakán megfogalmazott véleménye mellett, és ma is azt tartja, hogy a földdel kapcsolatos va­lamennyi probléma megoldása már a következő parlamentre maradjon. Ugyanakkor néhány mezőgazdasági nagyüzemben felgyorsult a földek értékesí­tésének folyamata, és a bizott­ság a beterjesztett módosító indítvánnyal szeretné elejét venni a nagyobb mértékű föld­­eladásoknak, anélkül azon­ban, hogy a földforgalmazást befagyasztaná. A javaslat ér­telmében a szövetkezetek tu­lajdonában álló földterületnek évente legfeljebb egy százalé­kát — ami nagyüzemenként átlagosan 27 hektárnyi termő­földet jelent — lehetne elide­geníteni. Az általános vitában Vassná Nyéki Ilona ellenezte a mező­­gazdasági bizottság javaslatát, mert szerinte az egyszázalékos földeladási lehetőség nem old­ja meg a problémát, sőt fenn­tartja a korábbi feszültsége­ket. Ezért azt javasolta, hogy a termelőszövetkezet csak azt a földet és ingatlant adhassa el, azzal vállalkozhasson, ame­lyet maga „produkált”. Vége­zetül hozzátette: előterjeszté­sével egyetért pártja, a Ma­gyar Néppárt, és támogatja a Független Kisgazdapárt is. Ez­után Dr. Marx Gyula követke­zett, aki elmondta: korábbi ál­láspontjával ellentétben ma úgy vélekedik, hogy be kell fa­gyasztani a szövetkezeti föld­­tulajdon bármiféle elidegení­tését. Nem így vélekedett Fo­dor Sándor, aki szerint telje­sen indokolatlan lenne az ér­tékesítés befagyasztása, ezért azt szorgalmazta: maradjon érvényben a parlament januá­ri döntése, és a szövetkezetek közgyűlése dönthessen ezekben a kérdésekben. Végül Lakos László kapott szót, aki szerint a beterjesztett javaslatok lé­nyegében a föld tulajdonjogát vonják kétségbe, ezért sem a bizottság, sem pedig Vassné Nyéki Ilona indítványa nem elfogadható. A témában szót kért volna még Tallóssy Fri­gyes, Marx Gyula és Tamás Gáspár Miklós, de ezt az Or­szággyűlés nem adta meg, mint ahogy a módosító javaslat részletes vitára bocsátását is leszavazta. Így a földtörvény módosítása lekerült a napi­rendről. Elsőbbség a tsz-eknek Az ebédszünet után a gaz­dálkodószervezetek és gazda­sági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosítási ja­vaslatának tárgyalásával foly­tatta munkáját az Országgyű­lés. Dr.­­ukacs Péter és húsz­­ képviselő indítványa az vol­t, hogy a mezőgazdasági szövet­kezeteknek ne az alaptőke 50 százalékának erejéig adjanak részvényeiket az élelmiszer­­ipari cégekből , mi­vel az nem a tőkét gyarapítja, hanem tu­lajdonképpen ingyenes rész­vényjuttatás. A részvényvá­sárlásikor viszont elsőbbséget kell biztosítani a téeszeknek és az állami gazdaságoknak. A képviselői indítványt az Országgyűlés nagy­­ többséggel elfogadta. A képviselők egyhangúlag megszavazták, hogy a szociá­lis foglalkoztatók beruházási célú beszerzéseinél teljes egé­szében engedjék el az általá­nos forgalmi adót. Egymon­datos módosítást hajtottak végre a képviselők a szemé­lyi jövedelemadóról szóló tör­vényen. A következő napirendi pont tárgya a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testületé­be meghatalmazott kijelölésé­ről szóló határozattervezet volt. Sebők János hozzászólá­sában hangsúlyozta, hogy ha a jogá­lllamisság felé akarunk haladni, akkor a jövőben az Országgyűlésnek kell kijelöl­nie a­­ meghatalmazott szemé­lyét. Ez eddig­­ automatikusan a kormányzó pár­t főtitkára volt. A meghatalmazott leg­főbb feladata most az legyen — mondotta —, hogy segítse elő a szervezet mielőbbi meg­szűnését. Ezután a Házszabályok mó­dosítása kerüllt napirendre. Filló Pál szerint a szabályo­kat a módosított alkotmány alapján kell átdolgozni. Az MSZMP és a HNF jelölési jo­ga megszűnt, ehelyett a több­pártrendszerhez igazodó sza­bályokat kell kidolgozni, hogy az új Országgyűlés munkája kezdetén ne ügyrendi, hanem érdemi kérdés­ekkel foglal­kozzon. Nézetével mindenki egyetértett. Tömpe és Martonyi a jelölt Az idei vagyonpolitikai irányelvekről szóló határozat­tervezet szerepelt következő­ként napirenden. Dr. Tömpe István pénzügyminiszter-he­lyettes felszólalásában ki­emelte annak jelentőségét, hogy az 1990. szeptember 30-i határidőig megtalálják a mó­dot a tulajdonreform kezelé­sére és kiépítsék a Vagyon­ügynökség szervezetét. Addig az ügynökség a vagyon és a tulajdon kérdésében nem­ kí­ván semmilyen fontos intéz­kedést tenni. Dr. Szabó Kál­mán hozzászólásában a­rra fi­gyelmeztetett, hogy a Va­gyonügynökség működésének tényleges megkezdéséig a pri­vatizációs folyamatot szigorú­an ellenőrizni kell, és az ese­ményeknek nyilvánosságot kell kapniuk. A tőkeimportot és a tullajdonreformot bürok­ráciamentesen kell kezelni és kézben tartani. Dr. Marx Gyu­la szerint haladéktalanul meg kell alakulnia az új intéz­ménynek, mert a békés átme­net folyamata veszélyben v­an, sokan a közvetlen forradalmi cselekvést hatékonyabbnak vélik, mint a lassú átalakulá­si folyamatokat. Aki nem ért egyet a privatizációval, az po­­li­tikai rövidlátással, önző egyéni érdekeinek képvisele­tével, sőt provokációval is vá­dolható. Dr. Szabó Kálmán immáron mint a Vagyonügynökség ügy­vezető igazgatóját jelölő bi­zottság elnöke­­ szólalt fel is­mét. Elmondta, hogy hét pá­lyázó közül két jelöltet lát­tak szakmai szempontból és nyelvtudása alapján alkalmas­nak az ügyvezető igazgatói poszt betöltésére, dr. Marto­nyi Jánost és dr. Tömpe Ist­vánt. Az öt évre szóló meg­bízatással összefüggésben ja­vasolta, hogy az Állami Szám­vevőszék elnökéhez hasonló fizetési besorolással hagyja jó­vá az Országgyűlés. Továbbá kérte, hogy a képviselők fo­gadják el az Állami Vagyon­ügynökség ideiglenes költség­­vetését. Ez utóbbi megtörtént. A Magyar Nemzeti Bank pénzügyi helyzetéről szóló be­számoló előadója dr. Bartha Ferenc, az intézmény elnöke volt. Tájékoztatta a képviselő­ket arról, hogy visszamenőle­gesen felülvizsgálják a külső és belső pénzügyi adatokat, s a vizsgálat eredményeit eljut­tatják a nemzetközi pénzügyi intézeteknek is. Az adatszol­gáltatást ezután folyamatosan végzik. A közvélemény aggo­dalma arra vonatkozik, hogy a tavalyi politikai élet fella­zította a gazdasági irányítást, és sokan kételkednek, lesz-e erő 1990-ben pozitív hatású lé­pések megtételére. Hangsú­lyozta, hogy a januárra ki­dolgozott pénzügyi program megalapozott, a Valutaalap is elfogadhatónak tartja. Az idei pénzügypolitikának három sarkalatos pontja van: a ke­resletszabályozás, a kínálat­­bővítés és a reformfolyamat továbbvitele. Fájdalmas és ne­héz intézkedéseket kell meg­tenni, de ezek mellett követ­kezetesen ki kell tartani. Az állami költségvetés pénzügyi finanszírozásában ez az év döntő fordulatot jelent, mivel a­­ tavalyi 96 milliárd forinttal szemben az államháztartás mindössze 10 milliárd forin­tot kap. A vállalatok a lehe­tőségek szerinti legjobb fel­tételek mellett kapnak majd hiteleket. A legfontosabb az ország fizetőképességének megőrzése, mert az ország nemzetközi megbízhatósága függ ettől. A­ témához hozzászólt Feke­te János képviselő is. Szerinte tavaly csökkent a nemze­ti jö­vedelmünk és a termelés is, ami nem utolsósorban a rest­­riktív hitelpolitika következ­ménye. Ma már százhúszmil­liárd forintnyi hitelért állnak sorba a vállalatok. A normá­lis vállalati kapcsolatok is kezdenek szétzilálódni. Véle­ménye az, hogy szelektív mó­don kellene kezelni a kiadott pénzeket. A témához hozzászóló Kasó József Baranya megyei képvi­selő is Fekete Jánossal értett egyet a szelektív hitelpolitika alkalmazását illetően, és ab­ban, hogy nem szabad felad­ni nemzetközi fizetőképessé­günket. Végezetül dr. Bartha Ferenc bejelentette, hogy a költségvetés a tervek szerint az idén 50 milliárd forinttal csökken, és 22 százalékkal nő a vállalatoknak nyújtható hi­tel. A bankelnök közölte a képviselőkkel azt is, hogy teg­nap délelőtt az osztrák tőzs­dén 200 millió DM értékű ál­lamkötvényt bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. Március 8-án kerül sor az első meghallgatásra a parla­mentben, amikor a vagyoni nyilatkozattételre kötelezettek a sajtó nyilvánossága előtt is válaszolnak az iletékes par­lamenti bizottság kérdéseire. Ezt Eke Károly jelentette be tegnap délután, amikor be­számolt a vagyonnyilatkoza­tok eddigi állásáról. Mint mondotta, a beérkezett nyi­latkozatokat szakmai ellenőr­zésre az APEH-nek adják át. Az első meghallgatásokat azokkal kezdik, akik valami­lyen okból nem tettek eleget a felhívásnak. Már eddig is levelek özöne érkezett a bi­zottsághoz — mondotta —, s azt is megemlítette, hogy a levelek mind aláírtak, pontos címmel ellátottak. Ezután Roszik Gábor szá­molt be a társadalmi szerve­zetek költségvetését elbíráló bizottság munkájáról. A par­lament elfogadta a bizottság beszámolóját, bár Tamás Gás­pár Miklós megjegyezte, hogy a Hazafias Népfront ugyan valóban társadalmi szervezet, a Hazafias Koalíció viszont indul a választásokon, s így pártként is értelmezhető. Pár­tok viszont nem részesülhet­nek a társadalmi szervezetek­nek fenntartott támogatásból. Roszik Gábor azt válaszolta: a bizottság többségi döntése alapján részesült a HNF a tá­mogatásból. Vita az MSZP-vagyonról Újabb jelentés megvitatásá­ra került a továbbiakban sor. Az Állami Számvevőszék az MSZP-vagyon vizsgálatáról készített előterjesztéséről kez­dődött hosszabb disputa. Berecz János úgy vélte, a Szocialista Párt nem tette le­hetővé, hogy az MSZMP tisz­tességgel részesüljön a volt pártvagyonból, így minden­képpen szükségesnek tartott valamilyen egyezkedést az MSZP és az MSZMP között, hogy a két párt együtt szá­moljon el a vagyonnal. Balla Éva képviselőnő azt javasol­ta, a parlament adjon felha­talmazást a kormánynak, hogy az számoltassa el vagyonával a Szocialista Pártot. Simon Pé­ter leszögezte: a Szocialista Párt 90 százalékát átadta va­gyonának, vagyis több mint kétezer objektumot juttatott vissza a társadalomnak. Hosszas vita folyt, amely­ben többnyire az SZDSZ és az MSZP érvei csaptak ös­­­sze. Erre jegyezte meg Géczi István, hogy a parlament nem lehet a választási kampány nyílt terepe. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke elmondta, hogy a bizottság az Állami Számvevőszék jelenté­sét megvitatta, elfogadta, a Szocialista Párt elnöke pedig levélben jelezte, hogy a párt bírósági bejegyzése óta eltelt időszakról tételes vagyonlel­tárt nyújt be az Állami Szám­vevőszéknek. Mint mondotta, az MSZP a párttörvénynek megfelelően számolt el va­gyonáról, ám ha a vagyon­­forráseredetét pontosan ki akarná kutatni az Állami Számvevőszék, akkor több­éves gazdaságtörténeti és po­litikatörténeti elemzést is el kellene végezni, amelynek pénzügyi-szakmai eredménye igencsak kétséges lenne, vi­szont nagyon sokba kerülne. A parlament végül elfogadta az Állami Számvevőszék, va­lamint a terv- és költségve­tési bizottság jelentését. A Legfelsőbb Bíróság elnö­ke, dr. Szilbereky Jenő, va­lamint a legfőbb ügyész, dr. Szíjártó Károly azzal a kéréssel fordult az Ország­­gyűlés elnökéhez, hogy ment­sék fel őket hivatali beosz­tásuk alól, tekintettel arra, hogy mindketten elérték a nyugdíjkorhatárt, Szilbereky Jenőnek ötvenéves munkavi­szonya van. Az Országgyűlés érdemeiket jegyzőkönyvbe rögzítve fogadta el nyugdíja­zási kérelmüket. A parlament ezután el nem fogadott interpellációkat tárgyalt, melyek közül László Béla Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőit új tárgya­lásra visszautalta a terv- és költségvetési bizottsághoz. Autóbusz-interpelláció A tegnapi ülés utolsó moz­zanataként Maróthy László képviselő interpellált az ipa­ri miniszterhez a közútijár­­mű-gyártás jövője ügyében. Az ipari tárca jelen levő kép­viselője, Szabó Imre államtit­kár válaszában elmondta, hogy az autóbuszgyártás ki­fejezetten a rubelexportra orientáltan fejlődött ki. Mint mondotta, olyan nagy hagyo­mányú iparágról van­ szó, amely 130 ezer magasan kva­lifikált munkást foglalkoztat, s az ágazat nemzetközi mér­cével mérve is jelentős ered­ményeket ért el. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az iparág sem tett meg mindent a kockázati tényezők csökken­téséért. Elmulasztott integrá­ciós lépések, felajánlott, de igénybe nem vett világbanki hitelek, valamint mellőzött tőkés piaci exportpályázatok is hozzájárultak a mai krízis­hez. Az államtitkár közölte, hogy a kormány március 13-i ülésén megtárgyalja a közúti­­jármű-gyártás helyzetét is. A parlament ma folytatja munkáját, s egyebek között megválasztja a Vagyonügy­nökség vezetőjét is. A Egyleti támogatások Hatvanhat különböző szervezet igényelt összesen 2,9 milliárdnyi állami támogatást a költségvetés­ből. Tavaly ez a segély 1,6 mil­liárd volt, az idén összesen 520 milliót lehetett kiosztani. Az Or­szággyűlés kiküldött bizottsága szigorú alapelvek szerint ítélt, el­sősorban a karitatív szervezetek, a rászoruló betegek egyesületei, kisebbségek, érdekképviseletek kapjanak — mondták ki. A leg­inkább nagyvonalúan a rokkan­tak szervezeteinek kérelmeit vizs­gálták. Az igényeket ugyan itt sem lehetett teljesíteni: a Vörös­­kereszt a tavalyi 14? millió 500 ezer forintot kapja a kért 241 millió helyett, s a többi igénylő egyesület, alapítvány hasonló el­bánásban részesült. A támogatáscsökkentés a ha­gyományos nagy szervezeteket érinti legérzékenyebben. A Ha­zafias Népfront 125 milliója az igényelt és tavaly megkapott ös­­­szegnek alig több mint egyharma­­da. A nőszövetség 11 milliót kért , kettőt kapott. Az ifjúsági szer­vezetek 1,2 milliárdos igényére 100 miliós kiutalás a válasz. (Tavaly majdnem nyolcszázmilliót kap­tak.) Az Országos Béketanács a tavalyi 38 millió helyett 15 mil­liót kap az idén, a Magyar Szo­lidaritási Bizottság pedig nyilván beszünteti ténykedését, ugyanis egyetlen forintot sem kap, holott a múlt évhez hasonlóan 64 mil­liót igényelt. Az MSZBT-nek is tevékenysége reformján kell majd gondolkoznia, mert a tavalyi (és 1990-re is igényelt) 40 millió he­lyett csak 5 millióhoz jut. A MUOSZ csak oktatási és szociá­lis tevékenységére való tekintet­tel részesült 15 milliós támogatás­ban (52 milliót kértek), mivel az újságíró-szövetség szűk szakmai érdekképviseletnek minősült. A bizottság egyébként nem adott támogatást a pártjellegű szervezeteknek, amelyeknek tag­díjakból, gazdasági tevékenysé­gekből kellene magukat eltarta­niuk. Általában takarékosságra és jobb gazdálkodásra szólította fel az eddig költségvetésből tényke­dő egyleteket. Akibe belefojtották a szót Miután a földvita általá­nos részében a képviselő­­társak megtagadták a hoz­zászólás jogát Tallóssy Fri­gyestől, az elnök malició­zusan megjegyezte: ez nem zárja ki, hogy Tallóssy kép­viselőtársunk a kérdés rész­letes vitájában szót kapjon. Nos, kizárta, ugyanis a T. Ház úgy döntött, nem lesz részletes vita a föld ügyé­ben. Bár így a gond a kö­vetkező parlamenté, mégis megkérdeztük Tallóssy Fri­gyest: mit szeretett volna elmondani? — A tsz-lobby akadályo­zott meg felszólalásomban, mert a hátralévő időben is üzletelni akarnak az annak idején bagóért megszerzett, úgynevezett megváltott föl­dekkel. Véleményem sze­rint hamis az az állítás, mely szerint a földtulajdon visszaállítása a termelőszö­vetkezetek szétveréséhez vezetne, hiszen a jól mű­ködő szövetkezetektől az „újdonsült" régi tulajdono­sok tisztes bérleti díjat kap­hatnának. — Ön kit tekintene tu­lajdonosnak, azt, aki 1947- ben, vagy azt, aki mond­juk 1945 előtt birtokolta a földet? — Ebben a kérdésben most nem foglalnék állást, mert ezt alaposan végig kell gondolniuk a törvényho­zóknak. Azt azonban még szeretném elmondani, hogy elsősorban a mezőgazdasá­gi kormányzat ostoba poli­tikája következtében vált a földkérdés pártpolitikai csa­tározások színterévé. A parlament munkájáról tudósított Faragó József, Regős Zsuzsa, Szigethy András.

Next