Népszabadság, 1990. május (48. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-02 / 101. szám
1990. május 2., szerda NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Tőkés levele Bushnak a SZER cenzúrájáról Tőkés László református püspök kedden levelet küldött George Bush amerikai elnökhöz, melyben megköszönte az amerikai útján nyújtott támogatásokat. Egyben felhívta az amerikai elnök figyelmét azokra a visszásságokra, amelyek a Szabad Európa Rádiónál folynak. „Olyan dokumentumok jutottak el hozzám, melyek arra vallanak, hogy a SZER tevékenységét valóságos cenzúra korlátozza.” — írja Tőkés László, majd így folytatja: „Így esik aztán cenzúra alá például 127 magyar értelmiségi nyilatkozata a marosvásárhelyi eseményekről, olyannyira, hogy még a nevük nyilvánosságra hozatala is tilos. Hasonlóképpen zárolják nem egy nyilatkozatomat, ami ellen ezúton is tiltakozom.” „A mellékelt dokumentumokból kitűnik, hogy a SZER adásaiban nem lehet szabadon bírálni például a Vatra Romaneasca szélsőjobboldali szervezetet és a Szabad Román Televízió félretájékoztató gyakorlatát: nem szabad kimondani, hogy erdélyi magyarok életveszélyben vannak és félelemben élnek; tilalom alá esik a román nacionalizmussal, sovinizmussal, az etnikai ellentétekkel kapcsolatos tematika és általában a marosvásárhelyi tragédia: adott esetben tiltott forrásnak minősül nemcsak a „forradalom hősének” titulált Tőkés László, de a DPA és az AFP hírügynökség is, valamint a torontói Globe and Mail, a londoni Observer vagy a berlini Tageszeitung” — mutat rá a levél. (Mint ismeretes, a világsajtóban először a Népszabadság mutatott rá a SZER-nél az erdélyi eseményekkel kapcsolatos cenzúrázási gyakorlatra.) Tőkés László felhívással fordult a romániai ortodox egyházakhoz, hogy a tartsanak közös román—magyar istentiszteleteket. Az első ilyen istentiszteletet már meg is tartották a temesvári református templomban, azon román és magyar hívők vettek részt, illetve hallgatták Tőkés László és a temesvári ortodox egyház érsekének igehirdetését. VERSENYBEN A JAPÁNOKKAL Új kelet-európai fejlesztési alap az Egyesült Államokban Amerikai törvényhozók a segélyezés növelését sürgetik Új kelet-európai fejlesztési alapot állítanak fel, amelynek tevékenységéhez részben állami biztosítékokat adnak majd — jelentette be hétfőn George Bush amerikai elnök az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarájának éves közgyűlésén. Az új alap célja, hogy vonzza a kelet-európai beruházásokhoz a magántőkét—mondta az elnök. Az alap beruházásaihoz végső soron kétszázmillió dollár áll majd rendelkezésre. Tevékenységéhez részben biztosítékot nyújt az OPIC, az amerikai gazdaság külföldi beruházásait garantáló kormányintézmény. (Az OPIC tevékenységét tavaly terjesztették ki Magyarországra.) Az elnök világossá tette, hogy a vetélytársak kelet-európai megjelenése miatt is ösztönözni kívánja az amerikai beruházásokat a térségben. Utalt arra, hogy a japán Suzuki Magyarországon, a Daihatsu Lengyelországban jelent meg. „Ez jelzi, hogy egyik fő vetélytársunk szívósan keres előnyös lehetőségeket egy új piacon ... Amennyiben az amerikai gazdaság meg akarja előzni a vetélytársakat, most kell cselekednünk” — hangoztatta. George Bush szólt arról, hogy a General Electric 150 millió dollárt ruházott be a Tungsramba, s hogy megalakult Budapesten az amerikai kereskedelmi kamara helyi szervezete. Az érdeklődést mutatja, hogy az amerikai vállalatok már több mint kétmilliárd dollárnyi beruházásokhoz kértek OPIC-biztosítékokat Magyarországon és Lengyelországban — mondotta az elnök. Az amerikai törvényhozás mindkét pártbeli tagjai sürgették kedden a kormányt: nyújtson nagyobb támogatást Kelet-Európának, nem utolsósorban azért, mert az Egyesült Államok elmaradt gazdasági vetélytársai mögött. A vélemények az illetékes szenátusi albizottság ülésén kaptak hangot, ahol James Baker külügyminiszter beszélt a segélyprogramról. A jövő költségvetési év kereken 15 milliárdos külföldi segélyeiből a kormány 300 milliót szán a hat átalakuló kelet-európai országnak. A külügyminiszter egyúttal megerősítette, hogy Izraelnek — függetlenül a Washington és Tel-Aviv közötti újabb nézeteltérésektől — jövőre is hárommilliárdos segítséget szánnak. Baker ugyanakkor újra sürgette a törvényhozást: szavazzon meg soron kívül 800 millió dolláros támogatást Panamának és Nicaraguának. Patrick Leahy demokrata szenátor, az albizottság elnöke hangoztatta, hogy Amerika vetélytársai előretörnek az „óriási kelet-európai piacon”, ezért a törvényhozási pártoknak összefogva kellene átformálni a külföldi segélyprogramot, új súlypontokat alakítva ki. Robert Kasten, a testület rangidős republikánus tagja is arról szólt, hogy nem vették megfelelően figyelembe Kelet-Európát. (A törvényhozás a folyó költségvetési évben az eredeti javaslat többszörösére emelte a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtott támogatást.) Több szenátor ellenezte, hogy a Szovjetunió megkapja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, amíg meg nem oldódik a litván kérdés. Alfonse d’Amato republikánus szenátor elmondotta: Landsbergis litván elnök aznap telefonon közölte vele, hogy valótlanok a szovjet gázszállítások részleges felújításáról szóló hírek. (MTI) Ceausescu nehézvizet reexportált A Ceausescu-kormány Indiának adta el a Norvégiától atomreaktora számára kapott nehézvizet, amely atomfegyver előállítására is felhasználható — jelentette hétfőn a The New York Times. A lap értesülése szerint a román kormány a közelmúltban közölte Norvégiával, hogy az előző rendszer 1966-ban továbbadott Indiának 12,5 tonna nehézvizet, amelyet saját, békés célú atomreaktorai számára rendelt. Politikai-katonai körökben erős a gyanú, hogy mind India, mind Pakisztán titokban atomfegyverek kifejlesztésén és gyártásán dolgozik. (MTI) TELJES KAPCSOLATRENDSZERÜNKET ÚJ ALAPOKRA HELYEZTÜK A hangzatos jelszavak kora lejárt A távozó szovjet nagykövet nyilatkozata a Népszabadságnak (Folytatás az 1. oldalról.) telesen gazdag volt szokatlan eseményekben. Tanúi lehettünk annak, hogy a Szovjetunióban végbemenő radikális reformok növelték az irántunk való érdeklődést és megváltoztatták kapcsolatainkat. Immár nem konzervatív, hanem az átalakítások mellett álló erőt láttak bennünk. Az egész világ meggyőződhetett arról, hogy komolyan vesszük a politikai választás szabadságát, és következetesen tiszteletben tartjuk a szuverenitás elvét, a belügyekbe való be nem avatkozást. Ezek az elvek határozzák meg viszonyunkat a magyarországi átalakuláshoz is. A szovjet peresztrojka és a magyar reform elkerülhetetlenné tette teljes kapcsolatrendszerünk új alapokra helyezését. Természetesen helytelen lenne azt állítani, hogy 1985 áprilisáig az országaink közötti viszony a kölcsönös érdekek teljes figyelembevétele nélkül alakult volna. Ugyanakkor az is igaz, hogy ezek a kapcsolatok túlideologizáltak voltak, és az elvek, valamint a gyakorlat gyakran eltért egymástól. Jelenleg a hangsúly a pártközi viszonyról az államközi kapcsolatokra helyeződik át. Jelentős előrelépés történt a közvetlen emberi kapcsolatok, általában a humanitárius kapcsolatok szélesítésében is. A nemzetközi helyzet kedvező változásai elősegítették a döntést a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonásáról. Reméljük, hogy ezt a lépést megfelelően értékelik itt és az összeurópai folyamat valamennyi országában egyaránt. A fentiek alapján milyen irányban fejlődhetnek tovább a kétoldalú kapcsolatok? Milyen viszonyra törekszik a jövőben a Szovjetunió Magyarországgal? — Erre a kérdésre már bizonyos mértékig válaszoltam. Azzal egészíteném ki, hogy mi készek vagyunk kapcsolatainkat a kölcsönös bizalom, jószomszédság és természetesen egymás nemzeti érdekei figyelembevétele szellemében építeni. Egyidejűleg meg kell szabadulnunk a múlt torzulásaitól, ami bonyolult és meglehetősen fájdalmas folyamat, de egyaránt fontos mindkét ország számára, és együtt kell végrehajtanunk. A barátságot éltető, hangzatos jelszavak kora lejárt. Ideje a normális, civilizált, a reális követelmények és prioritások talaján álló kapcsolatok útjára lépni. Országaink egyformán érdekeltek a béke és a biztonság megóvásában, a közös európai ház építésében. Szerintem ennek kell meghatároznia jövőbeni együttműködésünket a külpolitikában is. Nagy reményeket fűzünk a világpiaci viszonyokra való áttéréshez a gazdasági együttműködésben. Meg vagyok győződve arról, hogy több lehetőségünk lehetne kapcsolataink dinamikus fejlesztésére a tudomány, a kultúra, az oktatás és a személyi kapcsolatok területén. E lehetőségek valóra váltása mindkét fél konstruktív erőfeszítéseitől függ, s attól, sikerül-e megtalálni az érdekek egyensúlyát. A Magyarországon zajló politikai változások hatásait kollégáimmal együtt abban is érezhetjük, hogy kapcsolataink szovjet ismerőseinkkel, partnereinkkel az utóbbi időben némiképp nehézkesebbé, vontatottabbá váltak. Mi ennek az oka? összefüggésbe hozható-e ez hazánk megítélésének változásával? — Köszönöm az őszinte kérdést, bár szerintem a személyes kapcsolatokból nem szabad túlzott következtetéseket levonni. Mi nagy tisztelettel viszonyulunk a magyar néphez, értékeljük mindazt, amit együttműködésünkben az elmúlt évtizedekben felhalmoztunk. Mindamellett nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy munkatársaim között az utóbbi hónapok szovjetellenes megnyilvánulásai nem váltottak ki semmiféle érzelmi reakciót. Ezek között említeném azokat a kísérleteket, amelyek torzítva igyekeznek bemutatni mindazt, ami a szovjet csapatok jelenlétével és Magyarországról való kivonásával öszszefügg, és azt a felszabadító küldetést, amelyet a szovjet hadsereg a második világháborúban teljesített. Jó néhányszor már követségünk előtt is hallhattunk barátságtalan megnyilvánulásokat. E tüntetők közül sokakban talán nem tudatosult eléggé, hogy durva szovjetellenes kinyilatkoztatásaikkal mennyire sértik hazánkat, népünket, és ezzel mesterséges akadályokat gördítenek a kétoldalú kapcsolatok útjába, károkat okozva ezzel saját hazájuknak is. Ezzel együtt az az öt év, amit az önök országában töltöttem, meggyőzött arról, hogy a szovjetellenességgel a magyarok többsége nem ért egyet. Ezért derűlátóan ítéljük meg együttműködésünk perspektíváit, ami megfelel mindkét nép alapérdekeinek, és kölcsönösen hasznukra válik. — Budapesti diplomáciai szolgálatában mit tart legnagyobb sikerének és mit legnagyobb kudarcának? — A szovjet nagykövet tevékenységét Moszkvában bírálják el, ezért a saját „nagy sikereimről” és „nagy kudarcaimról” már csak a szolgálati etika miatt sem beszélhetek. Csak annyit mondhatok, hogy mindig nagy megelégedésemre szolgált, ha személyes beszélgetéseim során tudatosíthattam új politikánk, a peresztrojka folyamatának lényegét, annak teljes bonyolultságában, ellentmondásosságában, s ezzel eloszlathattam a fenntartásokat, kételkedéseket, a bizalmatlanságot. El voltam keseredve viszont, ha értetlenséggel, régi sztereotípiákkal találkoztam. Boldog voltam, amikor a kölcsönös erőfeszítések nyomán hozzájárulhattunk a szovjet—magyar együttműködés gazdagításához, akármilyen konkrét kérdésben. Rosszulesett ugyanakkor, ha közös munkánk eredménytelen vagy kevéssé hatékony volt. — Most nem a diplomatát, hanem az embert kérdezem: milyen érzésekkel távozik hazánkból? Milyen benyomásokat szerzett Magyarországon? — Tudja, aligha tudnám élményeimet aszerint osztályozni, hogy ez a diplomatáé, az pedig az emberé. A Magyarországon töltött évek meglehetősen nehezek, ugyanakkor rendkívül érdekesek voltak. Szerencsére jóakaratú légkör, érdeklődő figyelem és támogatás vett körül partnereim döntő többségének részéről. Nagyszerű élményeket szereztem utazásaim, az emberekkel való találkozásaim során. Az állandó időzavar ellenére viszonylag gyakran látogathattam színházba, hangversenyre, múzeumokba, őszinte örömet okozott, hogy megismerkedtem a magyar kultúrával. Magyarországon sok olyat láttam, ami szerintem a mi országunk számára is érdekes lehet. Például a fogyasztói piac megszervezése, a szolgáltatások, a közellátás, a nemzeti szellemi értékekhez való felelős viszony és sok minden más. Egyszóval szép emlékekkel és benyomásokkal távozom Magyarországról, mindig őszinte hálával gondolok majd az itt élők kedvességére és figyelmére. — Megvan-e már a pontos dátum, mikor hagyja el Magyarországot? Eldőlt-e, mikor érkezik az utódja? — Május 11-én utazom el, ez biztos. Az új nagykövet érkezése összefügg az új magyar kormány megalakulásával, hiszen a diplomáciai szokásoknak megfelelően előbb annak hozzájárulását kell kérni kinevezéséhez. Mihelyt megkapja a hozzájárulást, azonnal ideutazik. Ennek időpontját azonban ma még nem lehet megjósolni. Lengyel L. László Premier a parlamentben Ma bemutatóira kerül sor a magyar Parlamentben. Annyi kihagyás után ismét színre kerül a többpártrendszer. A premier már csak azért is szenzációsnak ígérkezik, mivel ezen a fertályon — amint az egyébként közismert — a modern politikai drámatörténet eme kétségtelenül klasszikusnak nevezhető darabját korábban egyszer s mindenkorra próbálták rendeletileg kitörölni a repertoárból. A Tisztelt Nagyérdemű számára az előkészületek nem rejtettek semmiféle kulisszatitkot, minthogy nemcsak bepillanthatott a színfalak mögé, hanem maga is részt vehetett a rendezői elképzelések kialakításától a szereplők kiválasztásáig úgyszólván mindenben, ami a nagyszabású produkciót megelőzte. Talán ezzel is magyarázható, hogy nem vár egyetlen, nagy, mindent feloldó katartikus élményt. S ezt jól teszi. Az Antall József által oly találóan szomorú forradalomnak nevezett társadalmi atmoszférát a leghibátlanabb társulati bemutatkozás sem varázsolhatja azonnal valamiféle általános közujjongássá. Ilyesmi egyszerűen nem létezik. Nemcsak arról van szó, hogy az immár szabad választások révén képviselőséghez jutottak túlnyomó többségének nincs semmiféle olyan közvetlen tapasztalata, amely mintául szolgálhatna számukra a legitim és intézményesített parlamenti pluralizmus viselkedési normáinak követéséhez. E tapasztalatlanságon kívül egy olyan korszak következményeit is megöröklik, amelyet az jellemzett, hogy a bürokrácián kívül nem volt semmi, sem ellenőrző mechanizmus, sem önálló szervek, sem társadalmi csoportosulások, semmiféle legális vagy hagyományos szervezet, amely kifejezésbe juttathatta volna az eltérő véleményeket, s így az elkövetett hibát mindig későn vették észre, és nem volt, aki kijavítsa azokat. Eme állapotok felszámolásában talán a legjelentősebb aktus ez a mai. De mégis: csak egyetlen aktus! Nem várható tőle, hogy a mindent felfaló, maga alá gyűrő bürokrácia évtizedeken keresztül felhalmozott hibáit és vétségeit jóvátegye. S éppúgy: a kormányzottaktól sem várható el, hogy most mindennek a terhei alatt görnyedve, üdén, csillogó szemekkel, ünnepi hangulatban lelkendezzenek. A Tisztelt Nagyérdemű nem üde, nem csillog a szeme, nincs ünnepi hangulatban, s szikrányi kedve sincs a lelkendezéshez. Ellenkezőleg: roppant szkeptikus és megviselt. S nem azért, mert felvilágosulatlan, hanem mert felvilágosult. Józan. Nem hisz a csodákban. Tudja, hogy most a legjobb alakítás is csak a legkisebb rossz lehet. Akár a profi kritikus, árgus szemmel méregeti, ami színre kerül. Népszuverenitás ide, népszuverenitás oda, továbbra sem gondolja, hogy minden hatalom az övé. Sőt mindinkább érzékeli, hogy aktuálisan mily keveset tehetnek azok is, akik a papírforma szerint annyi mindent megtehetnek. A néző egyszerűen szimpatizáns. A demokráciával rokonszenvez, mert rájött, hogy „a szabadság a másként gondolkodók szabadsága”. Ehhez neki nem kellett okvetlenül tanulmányoznia Rosa Luxemburgot, akitől e szép megfogalmazás származik. Talán még az sem kellett volna hozzá, hogy érdemes politológusaink jó időre óriási méretű és csaknem mindent átfogó szemináriummá változtassák számára az országot. Meglehet, előbb-utóbb felfedezte volna csak úgy magától is ezt az igazságot. Ha másból nem, akkor hát abból a belevert, s nem minden tanulság nélkül való leckéből, amit oly sokáig az ellenkezőjéből, az intézményesített egyformán gondolkodásból, vagyis az ezzel egyértelmű általános politikai gondolatszegénységből kapott. Ám akárhogyan is, a függöny felgördül. Nem marad el a bemutató, amelyért oly sokan és sokat aggódtak. Debütál a többpártrendszer. A Tisztelt Nagyérdemű azonban ezúton is kéretik, ha lehet, ne legyen túlságosan maximalista, vegye tekintetbe, hogy nemcsak az előadás, hanem az együttes is új. Ehhez pedig még csak annyit, hogy tapsrend természetesen nem lesz. Fodor Gábor Calvin tábornok kitart a taktikai atomfegyverek mellett Alig néhány nappal azután, hogy a NATO magas szintű csoportja — amely a tagállamok külügy- és védelmi minisztériumainak szakértőit foglalja magában — a nukleáris tüzérség távlati megszüntetését, illetve jelentős csökkentését javasolta a kiszivárgott hírek szerint, Galvin tábornok, a szövetség európai erőinek főparancsnoka síkraszállt a rövid hatótávolságú atomfegyverzet megőrzése mellett. Galvin tábornok ugyanakkor lehetségesnek tartja az ilyen típusú fegyverek számának csökkentését , és nem jelölte meg, milyen típusú rövid távú atomfegyvereket kíván továbbra is a NATO-arzenálban tartani. A rövid hatótávolságú atomfegyverzetek kategóriájába az atomtüzérség (15—30 kilométer hatótávolsággal), a Lánce típusú rakéták (120 kilométer hatótávolság) és a repülőgépről indítható rövid hatótávolságú atomrakéták tartoznak. Ha az atomtüzérséget kiiktatják, és az NSZK és más országok ellenállása miatt nem korszerűsítik a Lance-rakétát, akkor csak az utóbbi kategória marad meg a rövid hatótávolságú atomfegyverek közül a NATO-ban. Az Egyesült Államokban intenzív munka folyik ezeknek a levegős föld atomrakétáknak a fejlesztésére. Az elkövetkező hónapokban a NATO védelmi miniszterei több alkalommal is találkoznak és megbeszéléseik középpontjában éppen a rövid hatótávolságú atomfegyverzet csökkentése áll majd. Május 9-én és 10-én a védelmi miniszterek a NATO nukleáris tervező csoportja keretében azt az elgondolást vizsgálják meg, hogy az atomtüzérség 4000 atomlövedékét a felére csökkentsék Európában. A kis hatótávolságú atomtüzérség a legveszedelmesebb fegyverfajta, alkalmazójára nézve is. A Szovjetunió tárgyalásokat szorgalmaz a rövid hatótávolságú atomrakéták teljes felszámolására is. A NATO álláspontja szerint erre csak a hagyományos fegyverzetről szóló megállapodás megkötése és végrehajtásának megkezdése után kerülhet sor. Galvin tábornok a belga hadsereg Fórum című lapjának nyilatkozva úgy vélekedett, hogy a NATO semmiképpen sem fogja teljesen felszámolni rövid (500 kilométert meg nem haladó) hatótávolságú fegyverzetét, de csökkenteni lehet az atomfegyverek számát. A tábornok szerint egyébként a hagyományos fegyverzet csökkentéséről Bécsben aláírt megállapodás jelentősen csökkenti majd a Szovjetunió és a Varsói Szerződés katonai erejét, a Nyugatot fenyegető veszély enyhül és a földrész biztonsága növekszik majd. A törvényhozás aligha fogja elfogadni a kormány javaslatát, hogy csak évi két százalékkal csökkentsék a védelmi kiadásokat a következő öt évben — jelentette ki vasárnap Les Aspin. A demokrata politikus, a képviselőház katonai bizottságának elnöke az ABC tv-ben kijelentette, hogy a csökkentési tervek a helyes irányba tett lépések, de aligha lesznek elegendőek. (MTI) 3