Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-01 / 127. szám
2 „JOBBAK VOLTAK, MINT A KGB” Hogyan dolgozott a Stasi Lengyelországban? (Varsói tudósítónktól.) A keletnémet titkosszolgálat, a Stasi 35 embere dolgozott egészen a tavalyi év végéig az NDK varsói nagykövetségén, s ugyancsak nagy számban voltak jelen a szczecini, a wroclawi és a gdanski konzulátuson — állítja a Stasi egyik meg nem nevezett vezetője. A szervezet mindenről tudott, ami Lengyelországban a Szolidaritás megalakulása óta történt. A nyilatkozó egyébként azt is kijelentette, hogy a bolgár titkosszolgálat benne volt a pápa elleni merényletben. A csütörtöki lengyel lapok szenzációja a keletnémet ügynök leleplező nyilatkozata, amelyet egy nyugatnémet napilap legfrissebb számából vettek át. A Stasi-ügynök elmondása szerint a Honeckerféle vezetést a nyolcvanas évek elején nagyon izgatta, ami keleti szomszédjukban történt. Varsó engedi, hogy az ellenzék az orránál fogva vezesse — így vélekedtek a ber lini politikaformálók. Ezért úgy döntöttek, hogy , a keletnémet állambiztonsági minisztériumnak kell „megmentenie” Lengyelországot. A varsói NDK-,nagykövetség két emeletét foglalták el az úgynevezett operatív csoport tagjai. A nyilatkozó tiszt szerint Berlinben tudták, hogy a KGB soha nem tudta igazán megvetni a lábát Lengyelországban, méghozzá főleg a lengyel biztonsági szolgálat soraiban is tapasztalható szovjetellenesség miatt. Moszkvában a következőket mondták az NDK hírszerzése vezetőinek: „Magukra, németekre és a bolgárokra bizton építhetünk, a többieket elfelejthetjük, a lengyelekre meg végképp nincs szükségünk.” Amit tehát a KGB nem tudott megtenni,, azt az ugyancsak jól felszerelt Stasi vállalta, hogy ,,megmentse a szocializmust”. Hogyan működött a keletnémet titkosszolgálat Lengyelországban? A Stasi emberei mindenütt ott voltak, a LEMP-től kezdve a Szolidaritásig. A lengyel kollégáknak fogalmuk sem volt arról, kik a keletnémet ügynökök a különböző szervezetekben. Sőt arról sem tudtak, hogy a lengyel biztonsági szolgálatba miként épült be a Stasi, azt pedig végképp nem sejtette senki, hogyan fizetik a keletnémetek helyi besúgóikat. Eredményesen lehallgatták a Szolidaritás és az egyház vezetőit, így Walesát és Glemp bíborost is. Természetesen bizonyos mértékben együttműködtek a lengyel biztonságiakkal, s információkkal is ellátták helyi kollégáikat. A Stasi figyelte az emigráns Szolidaritás-aktivistákat Nyugat-Berlinben, az NSZK- ban, Hollandiában és Franciaországban is, ,s tevékenységükről tájékoztatták Varsót. Természetesen azonban nem mindenről, hogy azért megmutassák fölényüket a lengyel kollégákkal szemben. De a Szolidaritás országos bizottságának 1981-es nevezetes radomi ülésén elhangzottakat — az itteni kemény hangú felszólalások is hozzájárultak a szükségállapot bevezetéséhez Lengyelországban — a Stasi ügynökei vették hangszalagra. A keletnémet hírszerzés nyilatkozó vezetője szubjektív véleményét mondja el, amikor kijelenti: a pápa elleni merényletet követően a Stasi apparátusa — bár bizonyítéka nem volt — a szófiai hallgatás ellenére meg volt győződve arról, hogy a bolgár titkosszolgálat keze van a dologban. S még egy: a lengyelországi tapasztalatokat kiválóan hasznosították, amikor a nyolcvanas évek közepén a keletnémet hírszerzés — bár más feladatokkal — kiépítette hálózatát Csehszlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában. Csak Románia maradt számukra fehér folt — állítja a nyilatkozó Stasi-vezető. Ritecz Miklós A litván államfő Václav Havelnél Vytautas Landsbergis litván elnök szerda este Prágában találkozott Václav Havel csehszlovák köztársasági elnökkel. Landsbergis tájékoztatta a csehszlovák államfőt a litvániai helyzetről, a várható fejleményekről, illetve Vilnius együttműködéséről Lettországgal és Észtországgal. A megbeszélésen Havel támogatásáról biztosította Litvániának a nemzeti és állami önállóságra vonatkozó követeléseit. Ugyanakkor megemlítette Mihail Gorbacsov szovjet elnök érdemeit abban, hogy megváltozott a politikai helyzet Közép- és Kelet-Európában, ahova Litvánia is tartozik. Havel és Landsberg is véleményt cseréltek a konkrét együttműködés lehetőségeiről a gazdaság, a kultúra és a politika területén, illetve annak lehetőségeiről, hogy a balti országok részt vehessenek a helsinki folyamatban. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1990. június 1., péntek Népszavazás lesz a szovjet gazdasági reformról A szovjet kormány kitart amellett, hogy a piacgazdaság bevezetéséhez szükséges támogatás érdekében népszavazást tartsanak — jelentette ki Leonyid Abalkin miniszterelnökhelyettes. Nyugati üzletemberekkel és a Szovjetunióval folytatott kereskedelem nyugati szakértőivel tartott megbeszélésén Abalkin elmondta, hogy a kormány úgy döntött: a súlyos társadalmi konfliktus elkerülése végett lassú reformprogramot kíván megvalósítani. A kormány ragaszkodni fog a referendumhoz, mert ellenkező esetben nem képes végrehajtani a reformot — jelentette ki Abalkin, aki a szigorú tervutasításos rendszerrel való szakítás tervét kialakítani hivatott munkacsoport vezetője. A reformok központi eleme az árak nagyarányú emelése a piacgazdaságra való áttérés jegyében. Július 1-jével kezdődnek és lépésről lépésre folytatódnak az áremelések, mígnem a kenyér — például —, amelynek árát évtizedeken át mesterségesen alacsonyan tartották, a jelenlegi ár háromszorosáért lesz kapható. A népszavazás gondolatát elsőként Abalkin vetette fel. Rizskov miniszterelnök csak a közvéleménnyel való konzultációról beszélt. Gorbacsov elnök pedig vasárnap közvetített tévébeszédében hasonlóképpen kerülte a referendum említését. Több szovjet politikus szerint a népszavazás könnyen balul üthet ki a kormány számára. Abalkin szerint a reformokra olyan időszakban kerülne sor, amikor általános bizalmatlanság alakult ki minden hivatalos intézménnyel szemben. A radikálisabb reformintézkedések végrehajtása 1995- ig 40 százalékos növekedést eredményezne a jelenleg stagnáló gazdaságban. Ugyanakkor az első két esztendőben 25 százalékkal csökkenne az ipari termelés, tömeges munkanélküliség keletkezne, komolyan visszaesnének a beruházások, az árak pedig meredeken emelkednének. (MTI) Csehszlovákia nem hadizsákmányként kapta a nemzeti kisebbséget Fonod Zoltán nyilatkozata a Népszabadságnak . A tavalyi demokratikus fordulat idején valószínűleg kevesen gondolták, hogy fél évvel később a szlovákiai magyar írók „Karabah-szindróma” megjelenésétől fognak tartani. Valóban ennyire súlyos a helyzet? — kérdezte prágai tudósítónk a pozsonyi írószervezet titkárától, Fónod Zoltántól. — Éppen az úgynevezett Karabah-szindróma megjelenése ellen kívántunk tenni e dokumentummal. Egyáltalán nem áll szándékunkban a kialakult helyzetet a valóságosnál sötétebb színekben feltüntetni. Viszont lebecsülni sem szabad a veszélyeket, igenis, ki kell mondani: aggodalomra ad okot, hogy Szlovákiában egyes körök, pártok, mozgalmak hangulatkeltést folytatnak, szítják a gyűlöletet a nemzeti kisebbségekkel szemben. Ennek része, hogy bizonyos pártok — így a Szlovák Nemzeti Blokk — választási kampányukban a nacionalizmust állították előtérbe. — Pontosan a választási kampány sajátosságait figyelembe véve nem lehetséges, hogy pusztán átmeneti, konjunkturális jelenségről van szó? — Nem hiszem. Úgy látom, e dolog beleivódott a társadalom mélyrétegeibe, korántsem mai indíttatású gondok bukkannak fel szemünk előtt. Sajnos a demokrácia Csehszlovákiában eddig még tulajdonképpen sosem tudta a mosolygós arcát mutatni a magyar kisebbség felé, többnyire csak a türelmetlen ábrázatával kellett ismerkednünk — a két világháború között éppúgy, mint 1945 után. Nyilatkozatunkban is utalunk rá, hogy Csehszlovákia annak idején nem ajándékba, vagy hadizsákmányba kapta a nemzeti kisebbségeket, jogaink garantálására békeszerződésben vállalt nemzetközi kötelezettségeket. S ezeket a későbbi évtizedek sem hatálytalanították. Ellenkezőleg. — Jelenleg mi az, ami a leginkább aggasztja önöket? — A csehszlovákiai magyarság mindeddig higgadtan, mértéktartóan szemlélte a fejleményeket. De egy dolog az, amikor a szélsőséges szlovák szervezetek csak néhány tucat embert tudnak kivinni az utcára, s megint más, amikor tízezres tömeg vesz részt nacionalista-szeparatista tüntetésen. Márpedig legutóbb ennyien vettek részt Pozsonyban. És erre már oda kell figyelni. Az értelmiségnek kötelessége, hogy figyelmeztessen rá: térségünkben mindenfajta nacionalizmus, anakronizmus veszélyezteti az Európába vezető út sikerét. Nem lehet úgy Európába jutni, hogy a kisebbségekkel szemben új jogtalanságokat, diszkriminációt gerjesztünk. Ilyen diszkrimináció volna például a szélsőséges szlovák erők által követelt nyelvtörvény, amely konyhanyelvvé degradálná a kisebbségek anyanyelvét. — Mit lehet ez ellen tenni?— Meggyőződésem: nem szabad megengedni, hogy a kisebbségi kérdést szlovák belügyként kezeljék, a felvetődő problémákat szövetségi szinten, alkotmányos eszközökkel kell rendezni. Tudatosítani szükséges, hogy a kisebbségek jogait térségünkben sem mítoszok, régi beidegződések szerint, hanem az Európában történelmileg bevált gyakorlatnak megfelelően szabad kezelni. Ebben igen nagy szerepe lehet az értelmiségnek. S ha már ez szóba került, hadd fűzzek valamit hozzá: örvendetesnek tartom, hogy felnőtt egy olyan új szlovák értelmiség, megjelent több olyan szlovák szervezet, amely tisztességgel felvállalja a nemzetiségi problematikát. Mi például, az itteni magyar írók közössége jó kapcsolatokat ápolunk szlovák és cseh kollégáink szakmai szervezeteivel. Nyilatkozatunkat is elküldjük nekik. Az egyik fő baj, hogy a szlovák sajtó elsősorban nem ezt az irányzatot tükrözi, s így egy része erősen manipulálja a közvéleményt. Ezért is reménykednek őszintén abban a szlovákiai magyar írók, hogy a küszöbönálló választások a demokráciának nyitnak utat. A kisebbségi kérdés megoldásának is ez ad esélyt. Kis Tibor Ha egymilliója van... A vezető amerikai lapok közgazdász-szerkesztői mindenekelőtt a jövő egyesült Németországában fektetnék be pénzüket, ha kapnának egymillió dollárt e célra. Ezt egy közvélemény-kutatás mutatta ki, amelyet a Mead Ventures cég készített. A további sorrend: Japán, Kanada, Dél-Korea, Spanyolország, Nagy-Britannia. A megkérdezettek több mint fele úgy véli, hogy Mihail Gorbacsov gazdaságpolitikája meddő marad, ám a Szovjetunió mégis viszonylag előkelő, 14. helyen szerepel a ranglistán. A kelet-európai országok közül legszívesebben , a 7. helyre rangsorolt Lengyelországban fektetnék be pénzüket az amerikai közgazdász újságírók. Magyarország a 13. helyen áll a listán. (Tanjug) " Csökkenő hitelek Kelet-Európának Az év első három hónapjában 50 százalékkal csökkent a kelet-európai országoknak nyújtott külföldi hitelállomány — írja a Nihon Keizai Simbun, Japán vezető gazdaságpolitikai napilapja. (Egy OECD-jelentés alapján.) E szerint január és március között a térség országai a nemzetközi tőkepiacról 600 millió dollár hitelhez jutottak, ami mindössze a fele a múlt év azonos időszakában folyósított hiteleknek. Az okokat elemezve az írás megállapítja, hogy noha a kelet-európai országok a gazdasági reformokkal vannak elfoglalva, és nő a tőkeigényük, a gazdasági helyzet áttekinthetetlensége következtében a hitelnyújtás jelentősen csökkent. (MTI) Rizskov szerencsés autóbalesete Sértetlen maradt Rizskov szovjet kormányfő a szerdai autóbalesetben. Rizskov páncélozott ZIL-limuzinja előzés közben a hadsereg egyik autóbuszával ütközött Moszkva nyugati részében. A kormányfői kocsi megrongálódott, s a szovjet miniszterelnök egyik munkatársa könnyebb sérülést szenvedett. (Reuter) Benazir Bhutto pakisztáni miniszterelnök szerint nem zárható ki, hogy a zavargásoktól sújtott dél-pakisztáni Szindh tartományt részleges katonai irányítás vagy közvetlen elnöki kormányzás alá helyezik, ha a törvényes rend fenntartása más módon nem biztosítható. Bhutto Haidarábádban tartott sajtóértekezletén meg nem nevezett „külföldi erők” művének tulajdonította az erőszakos cselekmények közelmúltbeli kiújulását. A miniszterelnök asszony utalása Indiára vonatkozott. (MTI) Kínában kivégezték a múlt év júniusi tüntetések egyik részvevőjét. Jü Jungcsuant azért ítélték halálra, mert 1989. június 5-én részt vett egy katonai jármű felgyújtásában. A Pejcsing Zsipao csütörtöki számában tizenegy halálos ítélet pekingi végrehajtásáról számolt be. NDK: A szabadság ára (Berlini tudósítónktól.) Július 1-jétől a szabad árképzés elve érvényesül az NDK-ban. Csak meghatározott termékek és szolgáltatások esetében tartják fenn átmenetileg az állami árszabályozást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a lakbéreken, a bérleti díjakon, a közlekedési és az energiaszolgáltatási tarifákon, valamint a szilárd tüzelőanyagok árain kívül minden árat felszabadítanak, s így azok egyik napról a másikra a nyugatnémet árakhoz igazodnak. Az államilag szabályozott árakat és tarifákat évente felülvizsgálják majd. Ugyancsak július 1-jétől bevezetik az általános forgalmi adót, valamint 117 árucsoportra — sörök, borok, kólaszármazékok, cukor, dohány, kávé, tea stb. — a termékadót. Újraszabályozzák a vállalati adók és az amortizáció rendszerét. A kormány megtárgyalta az aktív munkaerő-piaci politika megvalósítását előirányzó törvény tervezetét is, amely a hangsúlyt a meglevő munkahelyek fenntartását és újak létrehozását elsődlegesen gazdaságösztönző intézkedésekkel kívánja biztosítani. Mindazonáltal a tervezetben szó van meghatározott üzemek átmeneti állami támogatásáról is. A szóvivői tájékoztatón bejelentették, hogy július elsején megszűnik minden korlátozás az NDK és az NSZK, illetve Nyugat-Berlin határátkelőhelyein, s az egyelőre még kettéosztott városban minden eddig lezárt utcát megnyitnak a forgalom számára. A fantasztikus szabadság gyümölcseiből azonban nem mindenki vehet: az említett naptól Nyugat- Berlinben ugyanis bevezetik a vízumkötelezettséget a kelet-európai országok polgárai számára, kivéve, ha olyan országból valók, amellyel az NSZK-nak vízummentességről szóló megállapodása van. A magyar állampolgárok tehát továbbra is vízum nélkül mehetnek Nyugat-Berlinbe. Léderer Pál NÉPSZABADSÁG-KORKÉRDÉS A JELCIN-JELENSÉGRŐL Hullámlovas vagy új reménység? A Szovjetunió demokratikus átalakításáért küzdő, radikálisabb vagy mérsékeltebb politikai erők, a „nem hivatalos” mozgalmak a demokratizálási folyamatok felgyorsulását várják, míg a hivatalos pártapparátus tagjai - helyzetüktől függően — az SZKP reformtörekvései fölülkerekedését, vagy a legfelső szinten a Gorbacsov—Jelcin hatalmi vetélkedés kiéleződését jósolják Borisz Jelcinnek az Orosz Föderáció elnökévé választása nyomán íme, néhány vélemény, amelyet a Népszabadság moszkvai tudósítója személyesen, illetve telefonon gyűjtött össze a hét szenzációjáról. Drámai hangvételű nyilatkozatban hívta fel a sovén és nacionalista szenvedélyek elszabadulásával együtt járó veszélyekre a figyelmet a Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságának választmánya. MOSZKVA. Jurij Prokofjev, az SZKP Moszkvai Bizottságának első titkára: — Jelcin megválasztásában a szovjet lakosság elégedetlensége fejeződik ki. A helyzet romlik, a vezetőség részéről be nem váltott ígéretek, kormányprogramok hangzottak el, amelyek nem változtattak a dolgok állásán. Ezt a hullámot lovagolta meg Jelcin, akinek az esélyeit jelentősen növelte Rizskov miniszterelnök áremeléseket beharangozó kormányprogramja. Ha ma erről népszavazást tartanának, a lakosság válasza egyértelmű nem lenne. (A tudósító megjegyzése: a Népszabadság kérdésére adott Prokofjev-válaszból, valamint a párttitkár csütörtöki nemzetközi sajtóértekezletén elhangzott egyéb megjegyzéseiből felsejlik a jövendő kép, a rendkívül népszerűtlen kormányprogram miatt Rizskov lehetséges bukása. Az akérdés is megfogalmazódik: vajon a Rizskov-féle újabb, piaci átmenetet felvázoló program melletti egyértelmű és erőteljes Gorbacsov-állásfoglalás végső soron nem gyengíti-e a szovjet elnök pozícióit? Vlagyimir Kardajevszkij, az Oroszországi Szociáldemokrata Párt elnökségi tagja. — A pártunkhoz tartozó oroszországi parlamenti képviselők erőteljesen támogatták Jelcint. Ez nem azt jelenti, hogy programját száz százalékig elfogadjuk, de megítélésünk szerint a szóba került jelöltek közül ő volta mi álláspontunkhoz legközelebb álló RIGA. Aigass Jurgens, a lettországi kongresszus polgári bizottságának elnöke: — Mozgalmunk, amely a lettországi függetlenséget tűzi zászlajára, pozitívan fogadta Jelcin megválasztásának a hírét. A lettországi szuverenitás kérdésében Jelcin jobban elfogadható, számunkra kedvezőbb pozíciót foglal el, mint a hivatalos álláspont Moszkvában. Mint oroszországi elnökkel szándékunkban áll vele felvenni a közvetlen kapcsolatokat. VILNIUS. Renpsis Arvedas, a legfelsőbb tanács (Sajtóirodájának képviselője: — Landsbergis elnök (Csehszlovákiába való elutazása előtt) táviratban üdvözölte Jelcint. Az ő nevéhez új remények, egy demokratikus Oroszországgal kialakítandó baráti viszony lehetőségei fűződnek, hangoztatja az üdvözlet. Erőt, kitartást zárul a távirat. Arvedas szerint valamennyi litván demokratikus erő örül Jelcin magas posztra kerülésének, mert a szuverenitás, a balti kérdés tekintetében realisztikusabbnak érzik állásfoglalását Gorbacsovénál. KIJEV, Anatolij Docenko, az Ukrán Köztársasági Párt és a RUH képviselője: — Az Ukrán demokratikus erők győzelmeként értékelik Jelcin befutását. Azt remélik, hogy vezetésével Oroszország felgyorsuló ütemben halad majd egy demokratikus államrend kiformálása felé. Számítanak rá, hogy Jelcin, ha már nem támogatja is, de legalább nem fogja hátráltatni az önálló, szuverén, demokratikus Ukrajna létrejöttét. Kijevben a napokban várható az ukrán legfelsőbb tanács elnökének a megválasztása. A két legkomolyabb jelölt: a pártállami apparátus támogatását élvező vaskó és a Demokratikus Blokk által indított Juhnovszkij akadémikus. — Személyes véleményem — mondja a telefonba Docenko —, hogy Ivasko győz. JEREVÁN. Rafael Kazarjan akadémikus, az örmény legfelsőbb tanács elnökhelyettese, az össznépi Mozgalom vezetőségi tagja: — Táviratot küldtünk Jelcinnek, amelyben kifejezzük reményünket, hogy az oroszországi átalakulások előmozdítják majd az Örményország szuverenitásával, a Karabah-kérdéssel kapcsolatos problémák megoldását. Dunai Péter