Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-04 / 129. szám
6 PROVINCIÁLIS SHOW Miss Hungary 1990 A tévérevü országos ügy, össznépi szórakozás. Harmonikus mosolyú, jól öltözött fellépőkkel felejtetik el velünk, hogy mi nem vagyunk ilyen harmonikus kedvűen jól öltözöttek. Nagy pénzráfordításos, mindenkit megmozgató, komoly ügynek mutatkoznak ezek a rendezvények. Mégis, amikor Héder Barna műsorvezető megjelent a tévénézők előtt és magabiztos jó svádájúsággal közölte, hogy a Budapest Sportcsarnokban már egy órája folyik a show, erre a kijelentésére a közönség hangos gúnykacaja volt a válasz. Mi történt? Mitől vált önmaga paródiájává a jól bevált, szmokingos, bárányfelhős népszórakoztatás? Miért nem ült a közönség az eddig megszokott áhítatos rajongással a helyén? Elvették ugyanis tőle a rajongás tárgyát. Több mint negyedórás késéssel kezdték a sportcsarnokban a műsort, utána egy szimfonikus zenekar helyettesítette a látványos nyitó revüképet. Majd Komár László play backje szólalt meg a művész összekötő szövegével egy időben, illúzióromboló hányavetiséggel. Ezután Körmendi János nem szólalt meg, nem is szólalhatott meg átütő erővel egy ekkora teremben. Miután a műsorvezető elpanaszolta, hogy a tévéműsor kezdési idejéből még mindig van idő, kiküldték a tiniszépségverseny válogatott lányait. Fölvonultak egyszer, majd kínos szünet után, ugyanúgy, még egyszer, aztán csak álltak előttünk bávatag mosollyal. A közönségnek minden illúziója elillant, unatkozva beszélgetett, nem éppen hízelgő megjegyzéseket tett a szereplőkre. Ezért hatott hamisnak Héder Barna üde kedélyességgel elmondott mondata, hogy „már egy órája folyik a show”. És ezért hatott csináltan izzadságszagúan szervezetlennek a tévében is közvetített produkció Bodnár István rendezésében. A revü ugyanis nem tetszés szerinti összevisszasággal egymás után rakott produkciók halmaza. Szükséges az állandó vibráló változatosság, a feszültség örökös fokozása. Ezért nem képzelhető el benne, hosszú szöveges rész, legfőképpen nem papírról előadva (Szilágyi Tibor köszöntője a nőkhöz). Nem képzelhető el, hogy a fellépők beérkezése előtt kifogy a belépőzenéjük, vagy távozásukkor zene nélkül kénytelenek kivonulni. A cirkuszi zenekarok még az elefánt vagy a ló lépteihez is pontosan tudják igazítani az általuk játszott melódiákat. Nem képzelhető el fél órára nyújtott hosszas beszélgetés a szépségkirálynő-jelöltekkel, egyéb attrakciókkal nem oldva a hosszadalmas unalmasságot. Lehetetlen, hogy a lányok úgy álljanak beszélgetés közben, hogy a helyi közönség jelentős része ne lássa az arcukat. A karmester pedig semmiképpen nem késheti le a jelenetét. A sor bánatos hosszúsággal folytatható lenne... Pedig az őszi szépségkirálynő-választás még ügyetlenségektől tarkított, de jól szervezett bizakodást mutatott. A Petőfi Csarnokban rendezett fotó- és reklámmodell-pályázat döntője pedig egyenesen azzal kecsegtetett, hogy rendbe jön minden a revüvilág háza táján. Láthattunk jól szervezett, biztosan működő külföldi revüket. Az amerikaiak Walt Disney show-járól ordított a harsogó kedélyű, kissé erőszakos, cukormázzal leöntött megtántoríthatatlan jólét. A Fővárosi Nagycirkuszban látott angol revüből áradt a túlzottan is kiszámított, kissé rideg, magas szintű profizmus. A Petőfi Csarnokban már kétszer is vendégeskedő nemzetközi Off Line show pedig az örömteli életerő, a humorral vegyített találékonyság, a sokféle európai ízlés harmonikus egymásba olvadása volt. Ettől a színvonaltól sajnos még igen távol vagyunk. Az azonban semmiképpen sem engedhető meg, hogy a show végén teljesen felbomoljon a rend. Hogy a királynőt ünneplő sorfal anarchikus szervezetlenséggel bomoljon föl, vagy esetleg setesutasággal szerveződjön keringő párokká úgy, hogy a tavalyi szépségkirálynő petrezselymet kénytelen árulni, mert nem jut neki partner. Az idei se jár sokkal jobban. A tévéközvetítés abbamaradásával — bár a produkciónak még nincs vége — a stáb már csomagol, a karmester elhagyja helyét, az előbb még ünnepelt szépségkirálynő, Czuczor Kinga a zsűrielnökkel egyetemben, kíséret, zene, taps nélkül, megszégyenülten kénytelen kisompolyogni a színről. A közönség pedig a nézőtérről. Bóta Gábor NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR 1990. június 4., hétfő A nemzetiségi központ követőkre vár A pécsi Lenau-ház vonzó példája Immár több mint egy éve a dél-dunántúli németek szellemi központja a pécsi Lenauház. Hivatalos vagy inkább ünnepélyes avatását azonban vasárnap rendezték meg. A pécsi német klub 1980-ban alakult. Találkozni, helyiség híján, csak a Nádor vadásztermében tudtunk. Elképzelhető, milyen „felszabadultan” érezték ott magukat azok az idős emberek, akik a templomban csak oldalt szoktak leülni. Aztán a városi tanács felajánlotta ezt a XVIII. századi házat, ami akkor már évek óta lakatlan volt. Igen ám, csakhogy saját épülete egy klubnak nem lehet. Ezért alakultunk egyesületté, az egyesületnek ugyanis már lehet ingatlanja. Egyébként ez volt az első nemzetiségi egyesület Kelet-Európában. — Honnan volt pénz a felújításra? — Kezdetben egy fillérünk sem volt. Ráadásul építészeink véleménye az volt, hogy ha hozzányúlunk a házhoz, összedől, ezért le kellett bontani az alapokig. A gyűjtés egyszerre kezdődött külföldön és itthon. Pécs NSZK-beli testvérvárosában, Fellbachban Lenau-házat támogatók köre alakult. A Magyarországról kitelepítettek szövetsége és a külföldön élő németek szövetsége egyaránt támogatott minket. Kohl kancellár még a Grósz Károllyal folytatott tárgyalása során azt ígérte, hogy amennyi a gyűjtésből összejön, ugyanannyit a szövetségi kormány is hozzátesz a pénzhez. Végül az itthoni és a külföldi adakozások 750 ezer márkát értek, és ezt kétszerezte meg a nyugatnémet kormány segítsége. Arra is kellett gondolnunk, hogy hétmillió forintot a beruházás adójaként befizessünk az államkasszába. Mellesleg központi segítséget egy fillért sem kaptunk. Az építkezést nehezítette, hogy a ház melletti egy értékes középkori leletre bukkantak. Mai szemmel, a kész épület ablakain kitekintve ez már inkább öröm, mint bonyodalom. Báling József a szomszédos romokról történészi elhivatottsággal beszél: — Ez az 1238-ban Becket Tamás tiszteletére felszentelt dominikánus kolostor maradványa. Ha meggondoljuk, hogy a dominikánus rendet 1216-ban alapították, akkor ez az adat is bizonyítja, hogy a XIII. századi Magyarország és ezen belül Pécs mennyire benne volt az európai szellem áramlásának útvonalában. A kolostor alapítója Johannes de Teutonicus lett, a rendalapító harmadik utódja. Nagyon büszkék vagyunk erre a kolostorra és komoly terveink vannak. Bár pénzünk volna rá! — A Lenau-ház 1988 augusztusától 1989 májusáig felépült. Ez a szinte hihetetlen gyorsaság nem ment l a minőség rovására? — Egyáltalán nem. A kivitelező, a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat olyan munkát végzett, hogy arra már potenciális nyugatnémet megrendelők is felfigyeltek. Pedig itt egy archaizáló, a műemléki környezethez illeszkedő épületről van szó. A Roller József tervezte Lenau-ház valóban szép pontja lett az építészetileg amúgy is roppant gazdag pécsi belvárosnak. Belül három szín dominál: a mész fehérsége, a fa nyersbarnája, és a festett textíliák mélykékje. Csak egy nagyobb terem van az épületben, ebben hetvenen férnek el, a többi helyiség kiscsoportos foglalkozásra alkalmas. A harmadik szinten, a padlástérben öt vendégszobát alakítottak ki. Az épület életét két szóval lehetne jellemezni: nyelvtanulás és vállalkozás. Ami a nyelvtanulást illeti, tartanak itt foglalkozást az óvodásoknak, az iskolásoknak, a szülőknek vagy például az NSZK- ba készülő szakmunkásoknak. Aházban a vállalkozóknak is köze van, ők praktikus ismeretekhez jutnak egy-egy előadásból és a könyvtár megrendeli számukra a megfelelő német nyelvű szaklapokat. Mellesleg a Lenau-ház maga is vállalkozik, hiszen részvényese egy utazási irodának és a pécsi rádió délutánonkénti kereskedelmi adásának. Báling József — miközben körbevezet a tetszetős épületben — már az egyesület őszi terveiről beszél. — Szeretnénk, ha minden olyan faluban, ahol svábok élnek, hasonló egyesületek alakulnának. Ebben mindenütt igyekszünk segíteni. Talán a mi példánk vonzó lesz. Ezek az egyesületek az élet nagyon sok területén képviselhetnék a német lakosság érdekeit. Ungár Tamás Ilyen a Lenau-hoz kívülről. A névadó Azegyesület és a ház névadója, Nikolaus Lenau 1802-ben született a Bánságban. Osztrák nemesi családból származott, apja ezredes volt. S Lenau iskoláit Magyarországon járta, aztán kalandos élete során beutazta a Monarchia egész területét, eljutott Amerikába is. Romantikus költő, a világ számos részén az ő német nyelven írt verseiből ismerték megMagyarországot és a magyar tájat. Századunk harmincas éveiben Lenau még tananyag volt az iskolákban. A múlt héten fizetésnap volt a Parlamentben. Szenátoraink bölcs önmérsékletet tanúsítva nem lökdösődtek, nem tolakodtak, kormánypárti, ellenzéki és független egyformán kivárta a borítékját, amelyben azért nem cincogott a krajcár. — Visszaadod felét? — kérdem Ómolnár Miklóstól. — Miért adnám? — ugrik olyan magasra a szemöldöke, hogy majd’ a haját éri. — Ó, barátom —, mondom —, választáskor azt ígértétek: amíg az ország szekere a kátyúban rostokol, addig a képviselői fizetésnek csak a felére tartotok igényt... — Ilyet sohasem ígért a párt, legfeljebb Torgyán! — No, most megfoghatod a kisgazdák vezérszónokát — biztatnak nem kevés kárörömmel a szocialisták. — Ebből vágja ki magát ha tudja! — Félpénz az így is! — hunyorít hamiskásan Torgyán, majd ujjával a nemlétező kalapja felé bök és hozzáteszi: — Sőt nem is fél, harmadpénz! Hát ez meg hogy lehet? — kérdeznénk többen, de feleslegesen, mert arra már Torgyán a „firkászok” legnagyobb ámulatára fejből levezeti a „képlet” bizonyítását. — Tudniillik — mondja — amikor részt vettem a képvi Torgyán számtan delők jogállásáról szóló törvénytervezet megvitatásában, még mint az ellenzéki kerekasztal tagja, akkor ott a miniszteri fizetés száz százalékából — 120 ezer forintból — indultunk ki azzal, hogy az legyen az alapja a képviselői fizetéseknek. Ehhez viszonyítva indítványoztam, hogy amíg az ország bajban van, ennek csak a felét vegyék fel. Azaz hatvanezret. A parlament elé azonban már úgy került a javaslat, hogy megfeleződött: a miniszteri fizetés 65 ezerben, a képviselőké pedig ennek felében, 32 500 forintban határozódott meg. Ami viszont, nettóban számolva, a levonások következtében csak 20 ezer. A felajánlásunkat tehát már többszörösen is beépítették, hisz az általam javasolt fél fizetés felének a harmadát kapják a képviselők... !T frakcióelnöke van az MDF-nek: Kónya Imre. Szakállas és ifjú, legalábbis pártja nagy öregjeihez képest. Száraz jogi fordulatokat használ, a gyengébbek kedvéért többször ismétel. Ha azt mondja, hogy „most rövid leszek”, már kuncognak a fideszesek, akik a héten megint nem hoztak narancsot. Antall Józsefnek róluk szólva azonban igaza lett: a T. Ház fárasztó és meddő vitáiban valóban serkentően hatottak. A folyosón a honatyák sokkal tömörebben, értelmesebben fogalmaznak, pedig ezeket a beszélgetéseket nem közvetíti a televízió. Amiről odabent az ülésteremben fél órát vagy fél napot is elvitatkoznak, arról idekinn két-három perc alatt megállapítják: okos dolog-e avagy ostoba. A miniszteri meghallgatások utórezgéseként mesélik, hogy amikor a költségvetésről kérdezték a pénzügyi tárca gazdáját, széttárta a kezét, mondván, nem ismeri azt. De hát a programban szó van róla — érveltek — mire azt válaszolta: ezt nem olvastam. A héten szolid volt az SZDSZ is. A parlamenti bizottságok ülésein elmondott javaslataik jó részét ugyanis — bár ezt nem mondták — a kormány beépítette indítványaiba, így az ülésteremben nem volt értelme látványosan támadni azokat. Antall József arca rezdületlen mint a szobroké. Felváltva, egy vagy két ujjal támasztja állát, úgy gondolkozik. Mióta miniszterelnök lett, egyre többen utánozzák e pózban. Mikszáth róluk is írhatta volna : „Ha az ember végignézett a sok magyaros fejen, mind egyformának, egykedvűnek látszott. Ember azokból ki nem kombinálhatta volna, mi tetszik nekik, mi nem.” Bartha Szabó József PÜNKÖSDI BÚCSÚ ANDOCSON A lélek menekül A somogyi lankák között megbúvó, 1350 lakost számláló Andocs már a tatárjárás előtt lakott hely volt. Akkoriban három települést illettek ezzel a névvel, Egyházas-, Kápolnás- és Nemes-Andocsot. A legenda szerint az angyalok Kalocsáról hozták ide Szűz Mária szobrát, menekítendő a török elől, elrejtették az akkor még végeláthatatlan somogyi tölgyerdőben lévő templomocskába. Amióta a szobor itt van, zarándokhely, búcsújáróhely Andocs. Évi nyolc búcsút tart a templom, a legnagyobbat Nagyboldogasszony napján, augusztus második felében. Szabó Imre esperes-plébános úr kicsit szomorúan mondta szombat este, hogy a háború óta eltelt évtizedek eszközökben és módszerekben nem válogató hivatalos propagandája elfordította az embereket a vallástól, a templomjárástól. Úgy vélte, az idei pünkösd andocsi búcsúja nem lesz igazi nagy egyházi ünnep. Vasárnap délelőttre azért megjöttek a hívők két autóbusszal Öreglakról, sok magánautóval a Balaton déli partjáról, négyen a szlovákiai Nyitra környékéről. Mielőtt benépesedett volna a templom a 11 órai szentmise alkalmából, nagyon sokan betértek a kegytárgyboltba, a több mint 170 Mária-ruhát kiállító kicsiny múzeumba. A nagymisét a templom oldalfalához húzódva néztem végig. Láttam imádságot motyogva könnyező, görnyedt hátú nénikét, délceg fiatalembert — pöttyös csokornyakkendőben — buzgón keresztet vetni, serdülő leányokat áhítattal énekelni. Arcukról, szelíd szemükből a hittel élő ember békéje sugárzott. Könyörtelen, folytonos harcot követelő világunkban a lélek olykor nem tehet mást — menekül. Hegyes Zoltán VÖRÖS SZILÁRD FELVÉTELEI