Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-15 / 139. szám

6 NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR 1990. június 15., péntek A VESZPRÉMI EGYETEM ÁTVÁLTOZÁSA EÖRSI ISTVÁN: Nagyra törő tervek végveszélyben A veszprémi egyetem a csőd szélén áll: az idei költ­ségekből 67 millió forint hi­ányzik, s ha az intézmény nem kap központi segítséget, ősszel végveszélybe kerül az oktatás. A veszprémi egyetem már­­már fantasztikusan nagyra tö­rő terveket dédelget. Néhány év alatt megtöbbszörözi a hallgatói létszámot, új profilo­kat alakít ki Hogyan lehetsé­ges mindez? A két állítás között kibékít­­hetetlennek látszó ellentmon­dás feszül — s mégis mind­kettő igaz. Liszt János rektor:, — A pénzügyi helyzetünk valóban rendkívül nehéz — mondja a professzor —, de hasonló gonddal küzd vala­mennyi hazai egyetem. Ép­pen ezért elképzelhetetlen, hogy a kormányzat ne sies­sen a felsőoktatás segítségére. A józan ész azt diktálja, hogy az ország vezetőinek fel kell ismerniük: csak a tudás se­gíthet az országon. Kibővített képzés A veszprémi egyetem igé­nyesebb oktatói, kutatói rég­óta nyitni akartak. Az utóbbi években beindították a szili­­kátgépészek, automatizálási üzemmérnökök képzését, de ez alapvető profilváltást nem jelentett. Csakhogy most az élet is lépéskényszerbe hozta a vezetést. Annak ellenére, hogy tavaly minden végzett vegyészmérnökre hét állás jutott, s a konjunktúra továb­bi növekedése várható, csök­kent a fiatalok érdeklődése e szakma iránt, a felvételizők­nek mindössze harmada akar vegyész lenni. Ha tehát csak egyetlen szak maradt volna, az halálát jelentené az egye­temnek. A változás lényege, hogy július 1-jétől az intézmény új neve: Veszprémi Egyetem, s ennek két kara van: a mér­nöki és a tanárképző. A rek­tor szerint elindulnak a mély­pontról fölfelé, a képzést ki­bővítik az általános emberi értékek, a humán tudomá­nyok, művészetek irányába, új alapokra helyezik a város­sal kialakított kapcsolatot. Kiváló tudósok nevét említi, akik bekapcsolódnak a mun­kába, s a mostani 700 fős hallgatói létszámot néhány év alatt 2000-3000-re növelik. — E nagyra törő tervekhez megvannak-e a tárgyi felté­telek? — Van elképzelésünk — válaszolja Liszi János. — Még nem mondtunk le teljesen a volt pártiskola megszerzéséről, ,bár itt nagy csalódások értek bennünket. Bízunk abban, hogy kapunk a kivonuló szov­jet katonák épületeiből, aztán az egyetem mellett is van sza­bad terület. Mindehhez ter­mészetesen kormányzati se­gítség kell, de ebben a tekin­tetben is optimista vagyok. Fehérvártól Dél-Koreáig Ami már biztos: az ősztől megkezdődik az angol—kémia szakos tanárok képzése, egye­lőre ötven hallgatóval. Ezt várhatóan két év múlva köve­ti a német szak bevezetése, s gondolnak a spanyol, francia, orosz nyelv későbbi oktatásá­ra is. A teljesen új kar kiépí­tésének felelőse Németh Attila egyetemi docens, Veszprém országosan ismert nyelvtaná­ra. — Legjobb úton vagyunk az egyetem nyelvi intézetének megteremtése felé — mondja. Már eddig is sok segítséget kaptunk a pécsi egyetemtől, s fontosnak tartom, hogy Bár­dos Jenő, a hazai idegennyelv­tanítás kiemelkedő személyi­sége az Egyesült Államokból hazatérve vállalja az itteni munka irányítását. Az ősszel induló nappali ta­gozat mellett várhatóan erős lesz a levelező is: itt zajlik majd az orosz szakos tanárok átképzése, ami számukra új diplomát, biztos munkahelyet, az országnak pedig újabb nyelvtanárokat jelent. Ez a munka talán már szeptember­től, de jövő februártól bizto­san indul, s a mostani elkép­zelések szerint körülbelül tíz évig tart, egyre emelkedő hallgatói létszámmal. Várha­tóan 1991-től megnyílik Szé­kesfehérvárott a Veszprémi Egyetem Tanárképző Kará­nak kihelyezett tagozata. A későbbiekben szó lehet egy pápai tagozatról is.­­ Mindehhez azonban pe­dagógiai képzésre is szükség lesz, hiszen felkészült szakem­berek nélkül nem lehet meg­valósítani az egyetemi profil­­bővítést. Gondolnak erre? — Természetesen. A peda­gógiai tanszék élére sikerült megnyernünk Orosz Sándort, a neveléstudományok dokto­rát, s több ismert szakember is elígérkezett hozzánk. Kitű­nő gyakorlóiskoláink lesznek a veszprémi gimnáziumok s az almádi két tannyelvű gim­názium, amelyben minden bi­zonnyal áttérnek majd a ké­mia angol nyelvű tanítására is, s ez még szorosabb kap­csolatot tesz lehetővé. A veszprémi egyetem is belép az Erasmus-programba, melynek keretében a világ kétezer egyeteme igyekszik azonos értékű diplomát adni a tananyag lehetséges egyez­tetésével. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók átmehetnek egyik intézményből a másikba, s e tekintetben a veszprémieknek jó esélyeik lehetnek. A nyel­vi képzéshez kilátásba helyez­te segítségét a Világbank, Angliából, az Egyesült Álla­mokból érkeznek tanárok, a Tesco-program lehetőséget kí­nál, hogy minden hallgató legalább egy fél évet külföldi egyetemen töltsön. Dél-Ko­­reával most tárgyalnak otta­ni hallgatók veszprémi angol nyelvű képzéséről. Definíció nélkül Sokat jelenthet a mérnöki kar hallgatóinak a magas szin­tű idegen nyelvű oktatás. Itt — a vegyészek képzése mellett — az alapvető fordulatot a műszaki informatika szak 1991-es beindítása je­lenti. A téma Magyarországon teljesen új, olyannyira, hogy a tan­könyvek jelentős részét az Egyesült Államokból hozzák, le sem fordítják. — Aki nem tud megfele­lően angolul, az üzemmérnök­ként végez majd — mondja Vass József, az automatizálá­si csoport vezetője. — Ez a gárda készíti elő az új sza­kot, illetve két éve oktatja is az automatizálást. — Mi is az a műszaki in­formatika? — Talán tíz év múlva lesz definíció! Most érje be any­­nyival: minden ide tartozik, ami a számítógépek haszná­latával összefügg. Ugye nem kell mondanom, hogy napja­inkban milyen fontos téma ez Magyarországon. Vass József úgy véli: Veszprémnek előnyt jelenthet, hogy friss szemlélettel fog hozzá ehhez a területhez. Ve­zetőnek, menedzsernek az egyik legkiválóbb hazai tu­dóst, Roska Tamást nyerték meg, aki több ismert szak­emberrel együtt érkezik Veszprémbe. Ugyanakkor itt vannak már azok az érdeklő­dő fiatal oktatók, akik hazai és külföldi intézetekben né­hány év alatt olyan szintre jutnak, hogy átvehetik a munkát. — A beruházásokat az utóbbi években már úgy irá­nyítottuk, hogy kinőhessen belőle az informatikához szükséges oktatói és kutatói bázis — mondja Vass József. — Aztán nyertünk egy pá­lyázaton 13 millió forintot, jelentős segítséget kaptunk a Sortomat Részvénytársaságtól, s régi partnerünktől, a darm­­stadti egyetemtől. Egy angol és egy holland egyetem is tá­mogat bennünket, de említ­hetném a Vescont nevű veszprémi kisvállalkozást, amely már mintegy másfél millió forintot fektetett be a bázis kiépítésébe. A fejlődő egyetem Veszp­rém egész szellemi életére kíván hatást gyakorolni. Így látja mindezt a város tanács­elnöke, Maróti Rezső is. — Az egyetem fejlesztésé­re is úgy tekintünk, mint an­nak idején az alapítására: a városi lét egyik fő hordozója. Amiben tudunk, segítünk. Most néhány lakással, aztán úgy, ahogy a fejlődés megkí­vánja. — Miért nem kapja meg az egyetem a pártiskola épüle­tét? — Ha rajtunk múlna! Az épület a Cimbriana Kft. tu­lajdona, amelynek a bejegy­zését a bíróság egyelőre tör­vényesnek ítélte. A kiürült katonai épületekkel viszont igyekszünk segíteni. Az egye­tem fejlesztésében viszont a központi támogatásnak kell meghatározónak lennie. Czingráber János Az egyetem informatikai központjában. ANDRONYI ANDRÁS FELVÉTELE A pártfétis szívóssága­ ­képzeljük el, hogy egy ifjú szultán feloszlatja háre­mét, és inkognitóban a párizsi diáknegyedbe költözik, a Sor­bonne hallgatója lesz. Nyil­vánvalóan más alapokra kell ott helyeznie szerelmi életét. Feltételezhető, hogy kevesebb partnerrel kell beérnie. De mi történik, ha élvezni kezdi az új kihívást, azt, hogy a nőket meg kell hódítania? Márpedig a legnagyobb háremben sincs annyi szép nő, mint a Quarti­­er Latin-ben. Ezeket azonban csak úgy nyerheti meg, ha gyökeresen átalakítja viszo­nyát a szexhez, a szerelemhez, a női nemhez. A férfiakkal is másfajta kapcsolatokat kell kiépítenie. Más szemmel kell néznie a természetet, a munka világát, egész énjét át kell for­málnia. Gyakran értekezünk arról, hogy a pártállam csak úgy fej­lődhet át pluralista demokrá­ciává, ha átalakítjuk intéz­ményrendszerét, a gazdasági és tulajdonviszonyokat, azokat a törvényeket, amelyek az ál­lampolgárok jogait, kötelessé­geit és lehetőségeit szabályoz­zák. Az viszont kevésbé foglal­koztat bennünket, hogy gon­dolkodásmódunkat, erkölcsi beidegzettségeinket, reflexein­ket is másképpen kell működ­tetnünk, ha nem érjük be az­zal, hogy valamiféle épp­hogy­­elviselhető társadalomba tor­násszuk fel magunkat. Tovább működnek, pártál­lásra való tekintet nélkül, az elmúlt korszak fétisei; minde­nekelőtt magának a pártnak, a pártszerűségnek a kritikátlan tisztelete. Emlékezzünk: a pártállam és vezetői nem té­vedhettek. A rendszerkorrek­ciókat, sőt az egymással el­lentétes tartalmú intézkedése­ket is a szerves fejlődés fo­lyományának, az általános bölcsesség egymással harmo­nizáló megnyilatkozásainak tüntették fel. A pártszerűségnek ugyanez az eszménye ihlette az MDF demokratikus hitvallású ve­zetőit, amikor a választási hadjárat utolsó szakaszában képtelennek bizonyultak arra, hogy elhatárolják magukat a saját soraikból áradó becsület­sértő uszítástól és antiszemita hőbörgéstől. Kötelességüknek vélték, hogy mentegessék még a galádságot és ostobaságot is, ha ezt a párt valamely orgá­numa vagy vezető embere kö­veti el. A szóban forgó esetben ez nemcsak ennek a pártnak — és tagjai között néhány kedves barátomnak —, hanem a még csak vágyainkban lé­tező magyar demokráciának is a szégyene volt. A pártvezetés, zárójelbe téve saját fennen hirdetett ideológiáját, a pár­ton belüli szabad véleményal­kotás jogáról értekezett. En­nek a jognak nincs határa? Egy keresztény pártban sza­bad volna Krisztust gyalázni? Egy katolikusban a pápát? Egy demokratikus mozgalom csak a pártfétis szellemében becézheti a soraiban jelentke­ző faji uszítást írói tevékeny­ségnek. Az SZDSZ-ben is tapasz­­talhatók — bár nem köz­­veszélyes, hanem önveszélyes formában — a pártfétis meg­nyilatkozásai. Például: Pető Iván a választás után egy saj­tóértekezleten kijelentette, hogy a szabaddemokraták eddigi politikai alapállása folytatható, sőt folytatandó, csak stiláris módosításra van szükség. Régóta viszolygok az ilyen nyilatkozatoktól. Kádár is, bármi történt az országban vagy a világban, ha Hruscsov bukott meg, ha felszabadítot­tuk Csehszlovákiát saját ma­gától, ha beindították, ha le­fékezték a gazdasági reformot, minden alkalommal bejelen­tette, hogy politikánk alapvo­nala nem változik, mert iga­zolta az idő. Az SZDSZ politikáját — a választások második forduló­jának tanúsága szerint — nem mindenben igazolta az idő. A vereség némely okát az ország politikai tradícióiban kell ke­resnünk, mások viszont a párt hibáiból fakadtak. Ezek a hi­bák túlnyomórészt nem stilá­­risak, de még a stílushibák egy része is tartalmi jellegű. Például: némely szabadde­mokrata vezetők pökhendisé­­ge, másokat lekezelő gesztusai az illegalitásban kialakult él­­csapat-beidegzettségből, vagy felvetten arisztokratikus gőg­ből táplálkoznak. Ha a vereséget részben a párt hibái okozták, akkor a vezetésnek igenis változtatnia kell egyben-másban a párt irányvonalán. Hiba volt pél­dául csaknem kizárólag az ál­lampárt örökösei ellen hada­kozni. A népszavazás után az állampárt elvesztette minden esélyét arra, hogy megtarthas­sa a hatalmat. Az MDF felis­merte ezt, megszüntette együttműködését Pozsgayék­­kal (mert ez már semmit sem hozott volna a konyhára), de nem is nagyon támadta, mert minek is, hanem teljes tűzere­­jét az SZDSZ ellen fordította. Ez azonban továbbra is kőke­mény maradt az állampárt irányában (elriasztva magától e párt kiábrándult táborát), de puha volt az MDF-fel szembe­sülve, talán a nagykoalíció re­ményében. Továbbá: kemény­nek bizonyult az akciókban, akár helyesek voltak ezek (mint a Duna-gate esetében), akár helytelenek (mint a már­cius 15-e körüli hercehurcák­ban), de puha volt ideológiai­lag, s ily módon folyvást de­fenzívába került. Amikor pél­dául megkezdődött a zsidózás, az SZDSZ zsidó származású képviselőjelöltjei pirongni kezdtek, a nem-zsidók pedig nagyszüleik keresztlevelét lo­bogtatták. Ahelyett, hogy meg­kérdezték volna: milyen spe­ciális zsidó érdekek köré szer­vezhető Magyarországon egy nagy párt, ahelyett, hogy kö­vetelték volna ezeknek a nem­létező érdekeknek a megneve­zését, úgy viselkedtek, mint a gyerekek, akik rossz fát tet­tek a tűzre, és ezzel akaratla­nul táplálták azt a baljós hie­delmet, hogy Magyarországon bármiféle származás bárkit másodlagos állampolgárrá degradálhat. T­efenzív volt az SZDSZ a vallás kérdésében is. Még Kádár országlása idején meg­írtam, hogy a mi uralkodónk úgy marxista, ahogy Kohl ke­resztény . Európában ma mindkét világnézet pusztán alibi a hatalomgyakorlásra. Amikor az MDF a szabadde­mokratákkal szemben keresz­ténynek mondta magát, akkor ezeknek meg kellett volna kérdezniük, hogy mit jelent ez politikailag? A keresz­ténységből ugyanis tetszés szerint vonhatók le politikai következtetések. Jézus kikor­bácsolta a templomból a ku­­fárokat — ez a tette ma piacellenesnek értelmezhető. A talentumról szóló példázat el­lenében vállalkozáspárti ta­nulságokkal kecsegtet. A Má­ria-kultuszból levezethető a család, mint politikai vezér­szó, de Jézusnak ama felszó­lítása, mely szerint a gyer­mekek hagyják el őérte szü­leiket, meglehetősen családel­lenes kicsengésű. Az SZDSZ némely vezetője, nagy mulat­ságomra, bizonygatni kezdte, hogy ennek a pártnak is drá­gák a keresztény értékek, ahelyett, hogy egyértelműen leszögezte volna, már a vá­lasztás előtt, hogy az SZDSZ világi párt, mely a hitet — ellentétben a lelkiismereti szabadsággal, mely a vallás és a vallástalanság szabadságát is magában foglalja — ma­gánügynek tekinti. Az SZDSZ az ateizmusért borsóra térde­­peltetett gyerek szerepét ját­szotta, pedig vezetői már ak­kor harcoltak az elnyomott keresztények — betiltott egy­házak, szolgálatmegtagadók­b jogaiért, amikor a hivata­los egyházak még az üldözők­kel szövetkeztek, és az MDF vezetői, szívük templomának mélyén, lelkük páncélszekré­nyében őrizték a keresztény értékeket. Ezek a hibák hozzájárultak ahhoz, hogy az SZDSZ nem tudott az ország lakosságának nagy része számára meggyő­ző alternatívát kínálni. Ez az alternatíva a középjobbos Fó­rummal szemben, mely még a szélsőjobbtól sem határolta el magát, csak baloldali le­hetett volna. Mivel azonban a szabaddemokraták úgy fél­tek ettől a szótól, mint ördög a szenteltvíztől, párt nélkül maradtak mindazok, akik va­laha is hittek a baloldali ér­tékekben, mert a pártállam örökösének nincs hitele, a szociáldemokrata pártok csak papíron léteznek, és a radiká­lis parasztpárti hagyományt sem vállalta fel senki. Az SZDSZ-nek ilyen körülmé­nyek között nagyobb súlyt kellett volna helyeznie a munkavállalók érdekképvise­letére. Ezt nemcsak taktikai szempontból tartom kívána­tosnak. Mindig is felháborí­tott a részvétlenség, ahogyan például legeslegszabadabb demokratánk — tamáskodá­sát szegre akasztva — a munkanélküliségről, vagy akár a reprivatizációról és a piac­­gazdaságról nyilatkozik. Ezek­ről a témákról csak olyasva­laki nyissa ki a száját, aki tudja és érzi, hogy ez a szük­ségszerű fejlődés tömeges tragédiákat okoz. Az SZDSZ programot dolgozott ki e tra­gédiák számának és súlyának csökkentésére, de ez a vá­lasztási hadjárat során a párt féltve őrzött titka maradt. Ráadásul hiányosnak is bizo­nyult ez a program. Az SZDSZ fontos feladatot hárí­tott el magától, amikor nem karolta fel a még bátortala­nul jelentkező önigazgatási, szövetkezeti és köztulajdonra irányuló törekvéseket. Annál erősebb a demokrácia, minél többfajta önszerveződésre, és minél szélesebb tulajdonosi rétegre támaszkodik. Az ef­féle problémák megvitatása helyett elharapódzott az a né­zet, hogy a következő vá­lasztást megnyeri az SZDSZ, ha nyakkendőt köt, és jobban alkalmazkodik az átlagos té­vénézők elvárásaihoz. A trianoni szerződés het­i*t­venedik évfordulóján az MDF legszabadabb demokra­tája, aki minden elődjénél dialektikusabban valósítja meg a bőbeszédűség és a semmitmondás egységét, vá­ratlanul Talpra magyart-t ve­zényelt a parlamentben. Noha könnyű belátni, hogy az ef­féle üres gesztusok Romániá­ban és Szlovákiában csak fo­kozzák a magyarellenes bizal­matlanságot, a gyűlöletet, és emiatt a következő alkalom­mal sem honatyáink szemét nyomja majd ki a csőcselék, a szabaddemokrata nebulók mind egy szálig talpra pattan­tak az Országházban. Vajon miért? Mert nem akadt olyan SZDSZ-es vezető, aki — Or­bán Viktorhoz hasonlóan — ellenkező utasítást adott vol­na. Meggyőződésével egybe­csengő parancs híján számos képviselő meggyőződése elle­nére cselekedett. Ez volt a pártfétis szívósságának leg­­csüggesztőbb bizonyítéka az utóbbi időben. EXECUTIVE MBA FÓR ENGINEERS I MAC INTERACTIVE MANAGEMENT CENTER High-potential engineers or scientists who wish to acquire management skills are faced with the difficult problem of overcoming long periods of training away from their work and responsibilities. Traditional executive education pro­­grams offer no solution to the problem. IMAC, a top levet management course leading to a certified qualification, is the answer to this dilemma. IMAC has been developed speciflcally fór high-potential engineers and scientists likely to be called upon to take on multi-functional managerial responsibilities in the future. Built on a new interactive learning concept corresponding to international academic standards, this program in English can be attended by participants located in all European countries. The overall program includes alternating on­­campus seminars and off-campus individual work combined with group working sessions through an electronic link. Grants available fór scholarship. Fór further information, please phone or return the coupon to : Framjoise DOREY IMAC - SUP DE CO ROUEN B.P. 188 76136 MONT-SAINT-AIGNAN CEDEX FRANCÉ Tél. 33 35 74 03 00 Fax 33 35 76 06 62 COUPON NAME......................................................................................... ADDRESS ................................................................................. ACADEMIC QUALIFICATIONS ............................................ PROFESSIONAL EXPERIENCE............................................ I wish to récéivé further information on IMAC.

Next