Népszabadság, 1990. augusztus (48. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
1990. augusztus 1., szerda NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 3 Pentagonale-csúcs Velencében Antall József és Jeszenszky Géza a lagúnavárosban (Folytatás az 1. oldalról.) fékműve."Mindent el kell követni, hogy ne folyjon benne víz, legfeljebb, ha csónalkázásra. Nyilvánvalóan a kérdést ezúttal nem tudjuk megoldani. De meggyőződésem, ezen a fórumon is jelezni kell aggályainkat, sőt azt a véleményünket: nem csupán hazánk, hanem Csehszlovákia, sőt valamennyi Duna menti állam közös érdeke, hogy a csatornaberuházás ne lépjen működésbe.” A velencei Il Gazzettino a csúcstalálkozót beharangozó keddi írásában úgy véli, hogy az együttműködés regionális jellegének az új Európa keretében van különös jelentősége. Olyan kiegészítő térségről van szó, amely esetében elkerülendő, hogy egész Közép- Európa a német újraegyesítés eredményeként létrejövő Németország gazdasági és politikai pólusának vonzáskörébe kerüljön. Olaszország ennek érdekében tevékenykedik a térségben, a több mint egy évtizedes múltra visszanyúló Alpok—Adria munkaközösség tapasztalatai alapján. Kedden a Szent Márk térrel szemben lévő Szent György szigeten, a szerdai csúcstalálkozó színhelyén neves kulturális személyiségek részvételével fórum kezdődött a közép-európai térség közös történelmi és kulturális gyökereinek témájáról. Ortutay L. Gyula A magyar kormánykoalíció is tagja lesz a jobbközép pártok európai szervezetének Sir Geoffrey Pattié nyilatkozata budapesti látogatásáról „Óvatos optimizmussal, alapjában derűlátóan tértem haza múlt hét végi kétnapos budapesti látogatásomról” — mondta Sir Geoffrey Pattié, a brit konzervatív párt alelnöke az MTI londoni tudósítójának adott nyilatkozatában. Első magyarországi látogatásának közvetlen célja az volt, hogy személyesen is bekapcsolódjék a magyar kormánykoalíció három pártjával kibontakozó kapcsolataik építésébe, és a helyszínen tájékozódjék arról, hogy milyen természetű segítséget vagy tapasztalat átadását várnák a brit kormánypárttól. Kiemelte, hogy a pártközi kapcsolatépítésnek jelentős állomása lesz a jobbközép pártok európai demokratikus szövetségének augusztus végén Helsinkiben sorra kerülő találkozója, amelyen felveszik tagjaik közé a magyar kormánykoalíciót alkotó három pártot. Ezen az ünnepélyes aktuson jelen lesz Margaret Thatcher asszony is, aki egyébként nagy várakozással tekint szeptember 18-án kezdődő magyarországi látogatása elé. „őszinte csodálattal figyeljük Magyarország demokratikus újjászületését, a legteljesebb elismeréssel adózunk annak a bátorságnak, amellyel a magyar kormánypártok nekivágtak iszonyúan nehéz feladatuknak. Nagy benyomást tett rám mindaz, amit rövid látogatásom alatt láttam és hallottam. Tulajdonképpen azt tapasztaltam, ami bármely újraszülető , demokráciában várható, azzal a lényeges különbséggel, hogy Magyarországon sikerült elkerülni a pártpolitika túlságos széttagolódásának egyes szomszéd országokban érzékelhető legrosszabb vonásait. Mély benyomást tett rám a külföldi beruházók bekapcsolódásának mértéke és üteme. A brit üzletemberek nagyra értékelik azt az elszánt erőfeszítést, amellyel megpróbálnak felülkerekedni az ország súlyos gazdasági problémáin, olyan politikai stratégia kialakításával, amely ezt lehetővé teszi” — összegezte általános benyomásait a brit politikus. (MTI) Budapest élen járó a gazdasági reformokban Brit vélemény Közép-Európa gazdasági kilátásairól A közép-európai beruházások nevű brit konzultáns cég három posztkommunista ország, Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország gazdasági stratégiáját, illetve nyugati beruházókhoz fűződő viszonyát elemző összehasonlító jelentést tett közzé. A tanulmányt a Financial Times ismertette keddi számában azzal a megjegyzéssel, hogy a maga nemében első ilyen feldolgozás szerzői arra sürgetik a három közép-európai országot: nyugati versenyképességük fokozása érdekében nyissák meg gazdaságukat minél nagyobb arányú közvetlen külföldi beruházás előtt. A cég érvelése szerint a közvetlen beruházás tőkét és szakértelmet hoz ezekbe az országokba, és a külföldi cégek által fizetett adók jelentős szerepet játszhatnak Magyarország és Lengyelország óriási adósságterheinek csökkentésében. A tanulmány leszögezi, hogy Kelet-Európában világos a nyugatnémet tőke dominációja. Magyarországon 30 százalékra teszi a nyugatnémet részesedést az összes külföldi tőkebefektetésből, ezt szorosan követi Ausztria 28 százalékkal, majd Svájc következik 14 százalékkal, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Svédország csekély mértékben képviselteti magát. Kiemeli, hogy a közvetlen tőkeberuházások Magyarországon a mezőgazdasági, ipari és az elektronikai szektorba irányulnak, míg Lengyelországban az iparba. A jelentés gazdasági teljesítményük alapján osztályozza a három országot, és mint a Financial Times megjegyzi, „komplex képet ad a három gazdaság erősségeiről és gyengeségeiről”. Megítélésük szerint Magyarország jár az élen a Nyugat iránti nyitottság és a gazdasági reformok tekintetében, Lengyelország ajánlja a legnagyobb piacot és létfontosságú „folyosóvá” válhat Németország és a Szovjetunió (vagy Oroszország) között, Csehszlovákiában legjobb az infrastruktúra, legmagasabb az életszínvonal és a szakképzettségi szint. „Magyarországon kevesebb a hátráltatótényező, mint a másik két országban, jóllehet lakossága és területe kisebb, s szárazföldi ország. Az élvonalban van a politikai eltökéltség, a külföldi beruházások szabályozása, a kereskedelmi banküzlet, privatizációs politika, vállalkozó szellem és önálló marketing tekintetében. Az alapvető erőforrások szempontjából azonban Magyarországnál jobb osztályzatot kap mind Lengyelország, mind Csehszlovákia” — állapítja meg a brit cég összehasonlító tanulmánya. A demokrácia nem habos torta Az ABC elemzése a kelet európai gazdaságról Több kelet-európai állam úgy vélte, hogy politikai rendszerének demokratizálásával az életszínvonal igen jelentős növekedése jár. Erre azonban nem került sor — hangzott el az ABC amerikai tévéhálózatnak abban a kommentárjában, amely a TASZSZ szovjet hírügynökség tudósítása szerint a kelet-európai államok gazdasági helyzetével foglalkozott. A hírügynökség idézi: azzal, hogy gazdaságukat a Nyugat felé fordították, olyan problémákkal találták magukat szemben, amelyekkel korábban nem kellett megküzdeniük. Gondjaikat régebben könnyen megoldották a Szovjetunió segítségével, amely a világpiaci árnál lényegesen alacsonyabb áron juttatta hozzá őket a földgázhoz és a kőolajhoz, és felvásárolta azokat a termékeket, amelyeket lehetetlen volt értékesíteni a világpiacon. A kelet-európai államok gazdasági kapcsolatai az Európai Közösségen belüliekre hasonlítottak, volt azonban egy igen fontos különbség: az, hogy a KGST- országok termékei minőségileg általában nem feleltek meg a világszínvonalnak. Kétségtelen, hogy mára kezdik felismerni ezt a tényt. Valamennyi , kelet-európai állam kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat próbál kialakítani a Nyugattal, hogy termékeiért keményvalutát kapjon. Ez azonban nem tűnik egyszerűnek. Vannak még a KGST-országokban olyan politikusok és gazdasági szakértők, akik jelenleg is abban a tévhitben élnek, hogy képesek lesznek termékeikkel megjelenni a világpiacon. Így vélekedik egyebek között a magyarországi Ikarus autóbuszgyártó vállalat vezetősége is. Nyugati szakemberek véleménye szerint azonban az alacsony minőség miatt terméküket Kelet-Európán és Kubán kívül sehol sem lehet eladni. Hasonló jelenség tapasztalható Csehszlovákiában is, ahol egyes vállalatok már nem is tudják, hol tárolják eladhatatlan termékeiket. Mindezen bajok mellett a Szovjetunió mintegy egyharmadával csökkentette a szövetségeseinek szállított kőolajmennyiséget, amit a jövő évtől kezdődően kizárólag konvertibilis valutáért, a világpiaci áraknak megfelelő szinten akar eladni. Ennek a szovjet szándéknak a hatását máris érzékelik Kelet-Európában, Bulgáriában és Csehszlovákiában az üzemanyag árának azonnali emelésére került sor. A szovjet kormánynak a döntése, hogy valamennyi KGST-országgal áttér a konvertibilis valutaelszámolásra, igen erős megrázkódtatással fog járni a többi tagállam gazdaságára nézve. Ezen államok legnagyobb baja az, hogy a közeljövőben igen kevés dolgon tudnak majd módosítani, mivel a KGST fennállásának évei alatt igen szoros kapcsolatokat alakítottak ki a szovjet gazdasággal. Ezeken pedig igen nehéz lesz változtatni — fejeződik be az idézet. (MTI) Az örmény parlament elutasította a fegyverek beszolgáltatását Az örmény parlament másodszor is elutasította Mihail Gorbacsov szovjet elnöknek a fegyveres csoportok felszámolásáról hozott rendeletét. A döntés szerint a július 25-i elnöki rendelet „ellentétes az örmény népnek a köztársaság alkotmányában és az ENSZ alapokmányában foglalt természetes önvédelmi jogával” — közölte Ovanesz Muradjan, az örmény nemzeti mozgalom szóvivője. A szóvivő szerint az örmény parlament azért döntött így, hogy elkerülje a szovjet fegyveres erők és az örmény lakosság közötti esetleges „konfliktusokat és vérontást”. A határozat azt is kimondja, hogy a szovjet hadseregnek és a belügyi csapatoknak nem áll jogukban semmiféle büntető akciót indítani Örményország területén a köztársaság legfelsőbb tanácsának engedélye nélkül. (MTI) Az NDK belügyminisztere a Stasi munkatársairól Az NDK belügyminisztere szót emelt az olyan követelések ellen, amelyek szerint foglalkoztatási tilalmat kellene elrendelni a volt állambiztonsági minisztérium, a Stasi minden volt munkatársával és alkalmazottjával szemben. Peter-Michael Diestel a Der Morgen című berlini lap keddi számában megjelent interjújában egyszerűen „időtlenségnek” nevezte az ilyen követeléseket, amelyek állítólag szociáldemokrata körökből szár maznak, bár a miniszter rögtön hozzátette: a maga részéről nem hiszi, hogy tényleg onnan eredne. Mint mondta, ennél a minisztériumnál is — akárcsak bármely más főhatóságnál — dolgoztak például szakácsok és más egyszerű alkalmazottak, akiket nagy igazságtalanság lenne „agyröntgenvizsgálat” alá vetni, velük szemben szellemi terrort, foglalkoztatási korlátozásokat vagy éppen tilalmat elrendelni. (MTI) Az írástudók hallgatása Amióta először fölröppent a hír, hogy Hankiss Elemér lesz a Magyar Televízió elnöke, többször eltűnődtem rajta, milyen lesz majd ez a szerep, és hogyan alakítja az elmúlt idők társadalmi diagnózisainak sokak által — e sorok írója is közéjük tartozik — őszintén csodált szerzője. Megmarad-e független szellemű gondolkodónak, avagy valamely párt „katonája” lesz belőle, akár úgy, hogy azontúl ő fogja visszautasítani az MSZP fizetett reklámjait, akár úgy, hogy párnázott ajtók mögött fogja méricskélni. Pálfy G. István vagy Chrudinák Alajos műsorai mennyiben térnek el a pártatlan tájékoztatás általa vallott eszményétől. Én ugyan jobban örültem volna, ha Hankiss Elemér megmarad hidegfejű politikai elemzőnek, de megértem ezt a vállalkozását is; elvégre voltak már ebben az országban olyanok, akik úgy ítélték meg, a hatalom sáncain belülről sokkal többet tehet az ember a haza boldogulásáért, mint e sáncokon kívülről. Mindez csak azért jutott eszembe, mert mostanában hiányolom a neves szerző politikai elemzéseit. Nem sok szót vesztegetett a két nagy párt paktumáral ,pedig ő valószínűleg jól látta, miféle talajba ásták e megegyezés pilléreit. Tudtommal azt a folyamatot sem kommentálta, hogyan fordult az elitek kiegyezésének gondolata tavaszi (nyári, őszi, téli) nagytakarításba, összemosván a múlt rendszerrel kényszerűségből kiegyezett vagy azt belülről megreformálni akaró szakembert a semmihez nem értő,csupán az uralkodó párt iránti lojalitásából élő mamelukkal. Talán igazságtalan dolog le nem írott, esetleges gondolatokat számon kérni éppen Hankisstól. Nem is vetelmedtem volna erre, ha nem olvasom Konrád György és Szelényi Iván elemzését (Forradalom vagy reform, Magyar Hírlap, 1990. július 26.), amely elegánsan, de rendkívül visszafogottan — szerintem túl későn és emiatt hatástalanul — a szakember-társadalom politikai diszkriminációjának veszélyeire figyelmeztet. Konrád és Szelényi végre a nevével, személyisége hitelével erősíti meg azt a gondolatot, hogy a Kádár-rendszer uralmának második felében „a káderelit szakértelmiségiként kezdett viselkedni, érdemleges szerepet játszott abban, hogy a kormányhatalom átadása erőszakmentesen és viszonylag civilizált módon történt. Ésszerűtlen és méltánytalan lenne, ha ennek a folyamatnak a kislcsszereplői a jövőben, mint egykori kollaboránsok, rendszeres hátrányban részesülnének.” Kimondják azt is, hogy ha a jövőben is a politikai hovatartozás hűségjutalmaként osztogatnak vezető pozíciókat az irodalmi és művészeti életben — no meg a gazdaságiban, tegyük hozzá —, akkor ez a kelet-európai rendi hagyományok megújítását jelentené. „Lehetne azzal mentegetni az egypártrendszerű karrier többpártrendszerűvé tételét, hogy ez csak időleges és a korábbi méltánytalanságok korrigálását szolgálja, valószínűbb azonban, hogy az ilyen új politikai rendi struktúra állandósul.” Egyetértek Konrádék elemzésével, csupán azt hiányolom belőle, hogyan és miért alakult így a helyzet. Ki kezdett először kommunistázni, és a választási kampány során hogyan vált egyre alantasabbá ez a licitálás? Szívesen olvasnék Konrádéktól arról, szerintük mi indokolja, hogy az SZDSZ az egykori MSZMP reformszárnyát , azokat, akik „erőszakmentesen és viszonylag civilizált módon” adták át a kormányhatalmat — tekinti legfőbb ellenségének. Az ország jövője szempontjából mi szól emellett? És ha szerintük nem szólnak súlyos érvek, akkor hogyan ítélik meg a pártelitek személyes ellenszenvét, sértődöttségeit? Azt, hogy — Lengyel László szavaival — tíz évvel ezelőtti pofonokat adnak ma vissza? S ha van erről véleményük, miért hallgatják el? Csizmadia Ervin írt egy ragyogó esszét szintén a Magyar Hírlapban, július 25-én. Ő úgy látja, a magyar parlamentben hárompólusú politikai erőtér jött létre: a hatalom és az ellenzék elkülönülő csoportjain kívül jelen van az MSZP is, amely sem nem ellenzék, sem nem kormányzó párt, ez azonban megzavarja a viszonyokat. A legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt együttesen lép fel az MSZP ellen, amely szintén ellenzéki párt, de mert baj van a politikai szereplők szerepfelfogásával, ezért a szocialisták csepülésében közös platformra kerül a kormánypárt és az ellenzék vezető ereje, ami elfedi a köztük lévő ellentétek egy részét. Sőt azt a tényt is, hogy „a két tábor tagjai nem biztos, hogy azonos új rendszernek a pártjai”. Még azt sem tudni, mennyire lesz liberális és mennyire tekintélyelvű az új rendszer. A pártok pillanatnyilag külön világok, hiányzik közöttük a minimális konszenzus is, hogy miféle rendszerben képzelik el ennek a népnek a jövőjét. Ezt a szituációt rejtik az MSZP konzekvens kiközösítése mögé. Én úgy gondolom, ez az ország a választások második fordulójának éjszakáján, Kis János gesztusával indult meg a balkanizálódás útján. Talán emlékeznek rá: Fodor János, a tévé riportere a maga szeleburdian erőszakos módján egy jelképes kézfogást szeretett volna a nyilvánosság előtt kikényszeríteni Kis Jánosból és Vitányi Ivánból. Az SZDSZ elnöke visszautasította ezt. Rövid időn belül a két legnagyobb párt vezetői a kulisszák mögött paktumot kötöttek, amely során a döntésből nemcsak a népet, hanem a nép által választott képviselők döntő többségét is kihagyták. Miért nem kommentálja az e paktum alapján tett lépéseket Hankiss Elemér, Konrád György, vagy más nagy tekintélyű írástudó? Miért hallgat például Csoóri Sándor? Neki, a szigorú erkölcsű költő-politikusnak nincs véleménye arról, milyen fényt vet pártjára, hogy koalíciós partnerei rendőrikatonai hatalomátvételről ábrándoznak, úri bálokon lyukat ütnek egymás koponyáján? Nem kellene-e neki is, másoknak is véleményt mondaniuk,, hogy a diktatúra négy évtizede után ilyen demokráciát akartak? Vagy kényelmetlen volna szembefordulni a pártjukkal? Kényelmetlen volna szembenézni az igazsággal? A mégoly tiszta szándékok következményeivel? Egyszerűbb ehelyett a helyhatósági választásokon is az elmúlt rendszert szidni? Örülök és félek, hogy Hankiss Elemér lett a tévé elnöke. örülök, mert Hankiss minden bizonnyal tisztán látja a dolgokét, de félek, mert ahogyan az utóbbi időben hallgatott, úgy vezetői munkáját is motiválhatja elfogultság, vagy a cél szentesíti az eszközt logikája. Oly kevés ember van már, akiből a rendszerváltás próbatétele nem késztetett kiábrándulni. Jó lenne, ha számuk ezután már nem fogyatkozna. Tanács István Iszlám külügyminiszterek Kairóban Kairóban kedden megnyílt az iszlám Konferencia szervezetének 19. külügyminiszteri értekezlete. .Létrejötte óta első ízben rendezték meg Egyiptomban az iszlám országokat tömörítő szervezet ülését. A szervezethez tartozó 45 ország és szervezet külügyminiszterei, illetve magas rangú képviselői többek között megvitatják a palesztinkérdést, a szovjet zsidók Izraelbe településének problémáját, az iraki —kuvaiti konfliktust, a libanoni helyzetet, valamint az indiai Dzsammu és Kasmír tartomány helyzetét. (MTI)