Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
24 oldal - Ára: 7,50 Ft NÉPSZABADSÁG 1990. szeptember 1., szombat SZOCIALISTA NAPILAP XLVIII. évfolyam, 205. szám BERLINBEN ALÁÍRTÁK AZ EGYESÜLÉSI SZERZŐDÉST Pecsét a német egységre Berlinben pénteken aláírták az október 3-án megvalósuló német egyesítés szerződésének dokumentumait. Lothar de Maiziere keletnémet kormányfő jelenlétében Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügyminiszter és Günther Krause keletnémet külügyi államtitkár írta az okmányokat. A vajta- és szociális uniót megteremtő, majd az össznémet választások útját egyengető szerződés után aláírták a harmadik német— német szerződést is: az egységes Németország működésének jogi-politikai kereteit rögzítő, csaknem ezeroldalas egyesülési dokumentumot. A vaskosokmányt péntekre virradó éjszaka Bonnban parafálták, a délelőtt folyamán pedig a két kormány is rábólintott, így kerülhetett sor délben az aláírásra. Az aláírási aktusra a keletberlini Unter den Linden sugárúton levő palotában került sor, abban az épületben, amely egykor a porosz, illetve a német trónörökösök rezidenciája volt. Méltató beszédében Lothar de Maiziere konstruktív szellemet tükröző, gondos tárgyalások eredményeként született dokumentumnak nevezte a szerződést, amely egyike a második világháború utáni német történelem legjelentősebb okmányainak. Kiemelten szólt a tulajdonkérdés és a tulajdonviszonyok rögzítéséről, az NDK területén a beruházások védelméről, a nyugatnémet szociális rendszer átvételéről, a keletnémet tartományok pénzügyi hátterének biztosításáról, a merev, központi közigazgatási rendszer föderalisztikus alapokra helyezéséről. Wolfgang Schäuble arra mutatott rá, hogy az egyesülési szerződés megteremti az egységes jogrend és az egységes életfeltételek létrehozásának alapját német földön. Kiemelte, hogy a tőke és a vállalkozói kezdeményezés oly kívánatos beáramlásának immár semmi sem ál az útjában. ő maga bizonyos benne, hogy az NDK-ban is beköszönt a föllendülés, mégpedig hamarabb, mint azt sokan gondolják. (Folytatás a 2. oldalon.) ANTALL-HOLKERI TALÁLKOZÓ HELSINKIBEN Jól hasznosíthatjuk a finn tapasztalatokat Befejeződött az európai konzervatív pártok tanácskozása A konzervatív pártokat tömörítő Európai Demokrata Szövetség pártvezetői konferenciája tegnap is lehetőséget adott kétoldalú megbeszélésekre. Antall József magyar miniszterelnök Harri Holkeri finn kormányfővel találkozott. Délután meglátogatta a Nokia céget. A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről és az európai fejleményekről folytatott eszmecserét pénteken Helsinkiben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszterelnök. A megbeszélés utáni sajtóértekezleten Antall József magyarországi beruházásokra biztatta a finn befektetőket. Úgy vélte, még két nehéz esztendő vár hazánkra, s ezután fellendülést várhatunk a magyar gazdaságban. Említést tett az országot sújtó váratlan eseményekről, így az aszályról, amely 50-60 milliárd forint, valamint a középkeleti konfliktusról, amely a magyar kintlevőségek és az embargó miatt 300-400 millió dollár veszteséget okoz az országnak. Reményét fejezte ki, hogy Magyarország is részesül az amerikai kormányzat minap meghirdetett segélyprogramjából, amelyből az Irak elleni embargó miatt kárt szenvedő államok részesülnek. Holkern elmondta, hogy hasznos információkat kapott a magyar kormányfőtől nemcsak a magyarországi helyzet(Folytatás a 3. oldalon.) Grósz Károly: Figyelnek (Megyei tudósítónktól.) Meglehetősen önkritikus hangot ütött meg Grósz Károly volt miniszterelnök és pártfőtitkár azon a tegnap délutáni zalaegerszegi gyűlésen, amelynek megrendezését úgyszólván teljes titoktartás övezte. Az MSZMP Pázmány utcai helyiségében összegyűlt párttagok előtt Grósz kifejtette, hogy a baloldali mozgalmak az egész világon elveszítették lendületüket, s hogy az MSZMP-nek már nem maradt ideje megakadályozni a jobboldali fordulatot Magyarországon. Ha a nép a választásokon erre a fordulatra szavazott, annak a népnek nem lehet szemrehányást tenni. A fordulatot éppen meg lehetett volna adminisztratív úton akadályozni — sokan tették már fel ezt a kérdést a volt főtitkárnak —, de az Magyarország szempontjából tragikus következményekkel járt volna, s egy népet — hangzott a parányi terem izzadt levegőjében — nemlehet akarata ellenére boldogítani... — Ön szerint hogyan kell értékelni Thürmer pártelnök szovjetunióbeli tárgyalásait? — kérdeztük az összejövetel után., — Szerintem ez nagyon fontos, mert úgy érzem, hogy a jelenlegi kormányzat — finoman fogalmazva — nem fordított kellő figyelmet a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkra. Pedig a Szovjetunióval való együttműködés nélkül nem lehet elképzelni egyetlen keleteurópai ország jövőjét sem. (Folytatás a 4. oldalon.) MEGNYÍLT A 71. OMÉK Hagyományos tükörben a következő évek mezőgazdasága Göncz Árpád köztársasági elnök megnyitójával pénteken kezdetét vette a tíznapos agrárseregszemle, a 71. OMÉK. A Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmezésipari Kiállítás és Vásárnak 611 hazai és — 27 országból — 178 külföldi kiállítója van. Kilenc ország — közöttük Hollandia, Franciaország, Izrael, Chile és Líbia — nemzetközi bemutatóval is szerepel a vásáron. A rendezvény rangját mutatja, hogy hét ország szakminisztere is megjelent. Ez a köztársasági elnök szerint azért is fontos, mert külgazdasági agrárkapcsolataink segítik a világgazdaság előremutató áramlataiba való bekapcsolódásunkat. Az élelmiszer-gazdaság megújulásához szervesenilleszkedik a Budatranspack nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítás, amely az OMÉK-kal együtt a kulturált kínálat, a korszerű fogyasztás kellékeit is bemutatja az agrárszakembereknek. Hogy ez mennyire fontos, azt a mintegy száz külföldi és magyar kiállító jelenléte is bizonyítja. Új és egyre meghatározóbb színfoltjai a vásárnak az agrár- és élelmiszer-ipari termelésben egyre sikeresebb vállalkozások, amelyek több száz négyzetméteren állítottak ki az utolsó budapesti OMÉK-on. A jövőben ugyanis az Agrocenter alapítvány segítségével Gödöllőre költözik és némileg átalakul az eddig ötévente megrendezett vásár: állandó kiállításként fogja szolgálni az agrárszféra megújulását. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE CSAK AZ A KÉRDÉS, MIKOR További benzináremelés várható Most már véglegesnek tekinthető, hogy a Szovjetunió tovább csökkenti kőolajszállításait. Az ezzel kapcsolatos augusztus 29-én megjelent információinkat megerősítette Antall Lajos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kereskedelmi vezérigazgató-helyettese, aki részt vett a varsói tárgyalásokon. Amíg a szovjet olajexportáló vállalat korábban a szerződött mennyiség 80 százalékának leszállítását ígérte, most már csak 78,6 százalék szállítására vállalkozott. Amint azt Antall Lajos úr elmondta, nem tudták szovjet partnervállalatukat eltéríteni szándékától. Arra a kérdésre, hogy a kieső mennyiséget hogyan fogjuk pótolni, válasza az volt, hogy nyilvánvalóan tőkés importból. De hogy ennek milyen következményei lesznek, hogy számszerűen, forintban kifejezve ez mit jelent az ország számára, azt számítások hiányában nem kívánta megjósolni. „Nagy mennyiségű pótlásbról kell gondoskodni” — mondta az olajipar vezető szakembere. Nem szükséges különösebb jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk: biztosra vehető, hogy a devizáért beszerzett olaj drágább árát a fogyasztóknak kell majd megfizetniük. Tehát nyilvánvalóan szükség lesz a benzin árának újabb emelésére, csak az a kérdés, mikor. R. S. Barátság kőolajvezeték: csökken a mennyiség, nő a nyomás, teknős miklós felvétele Aki szakított a Szent Koronával (Munkatársunktól.) — Irredenta, antiszemita, dilettáns, diktatórikus és gátlástalanul rágalmazó, mocskolódó lett a lap; nem ezt akartam, és bocsánatot kérek az olvasóktól, s mindazoktól, akiket a lap megsértett vagy akik nevével visszaélt. Chrudinák Alajost, a Panoráma főszerkesztőjét pedig külön személyesen is megkövetem — mondotta tegnap délután a Népszabadság szerkesztőségében Stoffán György, a szélsőséges megnyilatkozásairól hírhedt Szent Korona című lap főszerkesztőhelyettese, majd bejelentette: azonnali hatállyal megválik átkosnak bizonyult posztjától. Stoffán György 33 esztendős újságíró. — A Dátum című lap megszűnésekor hívtak a Szent Koronához — mondja —, azzal, hogy csinálunk egy jó ellenzéki lapot. Katolikus ember vagyok, egyházi nevelésben részesültem, s nem volt ellenemre, hogy a korábbi években elnyomott keresztény irányzat végre egy kiválóan szerkesztett lappal képviselje magát. Az idő tájt a Mindszenty-emlékbizottságnak is elnöke voltam, s hamvainak hazahozatala érdekében is fontosnak tartottam, hogy fórumhoz jussak. Aztán egyszeriben észrevettem: a lap minősíthetetlenül mocskolódóba megy át. Akkor határoztam el, hogy a szerzők neve is kerüljön be az impresszumba. Jelezni szándékoztam, hogy az írók felelősek irományaikért, és a lapban levő cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. A legutóbbi lap már ilyen. — Felettük viszont az ön nevével és felelősségével (is) jegyzik a lapot... — Valóban, nemcsak önmagamért, hanem a lapban megjelentekért is terhel felelősség. — Mennyire tudott beleszólni a lap arculatába? — Alig-alig, mert Romhányi László főszerkesztő mindent a saját kezében tartott. Persze, ha nem figyelt túlságosan oda, a szélsőségesnek és antiszemitának tartott cikkeket igyekeztem visszatartani. Utóbb három-négy számot én szerkesztettem, mert Romhányi szabadságon volt. Azt hiszem, ezt meg is lehet látni rajta. A sors iróniája, hogy mégis legutóbbi lapszámunk miatt került sor kenyértörésre közöttünk. — Mi volt a nyílt összetűzés oka? — Az, hogy beleegyezésem nélkül a nyomdában Romhányiék kivettek két anyagot, és másokat adtak le helyettük. Olyanokat, amelyek abszolút dilettáns módon íródtak, a hangvételükről pedig jobb nem szólni, nyíltan antiszemita írások voltak. Akkor mondtam először: ezt a lapot ilyen körülmények között én tovább nem csinálom. — Milyen lett volna „az igazi” lap? — A Szent Korona nevét viseli az újság. Szerettem volna összehozni a Szent Korona Társasággal, ahol valóban kvalifikált, kulturált és normális emberek működnek, tudnak írni, olvasni, szerkeszteni, hisz történészek, papok (Folytatás az 5. oldalon.)