Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

24 oldal - Ára: 7,50 Ft NÉPSZABADSÁG 1990. szeptember 1., szombat SZOCIALISTA NAPILAP XLVIII. évfolyam, 205. szám BERLINBEN ALÁÍRTÁK AZ EGYESÜLÉSI SZERZŐDÉST Pecsét a német egységre Berlinben pénteken aláírták az október 3-án megvalósuló német egyesítés szerződésének dokumentumait. Lothar de Maiziere keletnémet kormány­fő jelenlétében Wolfgang Schäuble nyugatnémet belügy­miniszter és Günther Krause keletnémet külügyi államtit­kár írta az okmányokat. A va­jta- és szociális uniót megteremtő, majd az össz­­német választások útját egyengető szerződés után aláírták a harmadik német— német szerződést is: az egysé­ges Németország működésé­nek jogi-politikai kereteit rögzítő, csaknem ezeroldalas egyesülési dokumentumot. A vaskos­­okmányt péntekre vir­radó éjszaka Bonnban para­­fálták, a délelőtt folyamán pe­dig a két kormány is rábólin­tott, így kerülhetett sor dél­ben az aláírásra. Az aláírási aktusra a kelet­berlini Unter den Linden su­gárúton levő palotában került sor, abban az épületben, amely egy­kor a porosz, illetve a német trónörökösök rezi­denciája volt. Méltató beszédében Lothar de Maiziere konstruktív szel­lemet tükröző, gondos tárgya­lások eredményeként született dokumentumnak nevezte a sze­rződést, amely egyike a második világháború utáni német történelem legjelentő­sebb okmányainak. Kiemelten szólt a tu­lajdonkérdés és a tu­lajdonviszonyok rögzítéséről, az NDK területén a beruházá­sok védelméről, a nyugatné­met szociális rendszer átvé­teléről, a keletnémet tartomá­nyok pénzügyi hátterének biztosításáról, a merev, köz­ponti közigazgatási rendszer föderalisztikus alapokra he­lyezéséről. Wolfgang Schäuble arra mutatott rá, hogy az egyesü­lési szerződés megteremti az egységes jogrend és az egysé­ges életfeltételek létrehozásá­nak alapját német földön. Ki­emelte, hogy a tőke és a vál­lalkozói kezdeményezés oly kívánatos beáramlásának im­már semmi sem ál az útjá­ban. ő maga bizonyos benne, hogy az NDK-ban is bekö­szönt a föllendülés, mégpedig hamarabb, mint azt sokan gondolják. (Folytatás a 2. oldalon.) ANTALL-HOLKERI TALÁLKOZÓ HELSINKIBEN Jól hasznosíthatjuk a finn tapasztalatokat Befejeződött az európai konzervatív pártok tanácskozása A konzervatív pártokat tö­mörítő Európai Demokrata Szövetség pártvezetői konfe­renciája tegnap is lehetőséget adott kétoldalú megbeszélé­sekre. Antall József magyar miniszterelnök Harri Holkeri finn kormányfővel találkozott. Délután meglátogatta a Nokia céget. A kétoldalú gazdasági együttműködés bővítésének le­hetőségeiről és az európai fej­leményekről folytatott eszme­cserét pénteken Helsinkiben Antall József magyar és Harri Holkeri finn miniszterelnök. A megbeszélés utáni sajtó­­értekezleten Antall József ma­gyarországi beruházásokra biz­tatta a finn befektetőket. Úgy vélte, még két nehéz esztendő vár hazánkra, s ezután fel­lendülést várhatunk a ma­gyar gazdaságban. Említést tett az országot sújtó várat­lan eseményekről, így az aszályról, amely 50-60 milli­árd forint, valamint a közép­keleti konfliktusról, amely a magyar kintlevőségek és az embargó miatt 300-400 millió dollár veszteséget okoz az or­szágnak. Reményét fejezte ki, hogy Magyarország is részesül az amerikai kormányzat mi­nap meghirdetett segélyprog­ramjából, amelyből az Irak el­leni embargó miatt kárt szen­vedő államok részesülnek. Holkern elmondta, hogy hasznos információkat kapott a magyar kormányfőtől nem­csak a magyarországi helyzet­­(Folytatás a 3. oldalon.) Grósz Károly: Figyelnek (Megyei tudósítónktól.) Meglehetősen önkritikus han­got ütött meg Grósz Károly volt miniszterelnök és pártfő­titkár azon a tegnap délutáni zalaegerszegi gyűlésen, amely­nek megrendezését úgyszólván teljes titoktartás övezte. Az MSZMP Pázmány utcai helyiségében összegyűlt párt­tagok előtt Grósz kifejtette, hogy a baloldali mozgalmak az egész világon elveszítették lendületüket, s hogy az MSZMP-nek már nem maradt ideje megakadályozni a jobb­oldali fordulatot Magyaror­szágon. Ha a nép a választá­sokon erre a fordulatra szava­zott, annak a népnek nem le­het szemrehányást tenni. A fordulatot éppen meg lehetett volna adminisztratív úton aka­dályozni — sokan tették már fel ezt a kérdést a volt főtit­kárnak —, de az Magyaror­szág szempontjából tragikus következményekkel járt volna, s egy népet — hangzott a pa­rányi terem izzadt levegőjé­ben — nem­­lehet akarata el­lenére boldogítani... — Ön szerint hogyan kell értékelni Thürmer pártelnök szovjetunióbeli tárgyalásait? — kérdeztük az összejövetel után., — Szerintem ez nagyon fon­tos, mert úgy érzem, hogy a jelenlegi kormányzat — fino­man fogalmazva — nem fordí­tott kellő figyelmet a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolataink­ra. Pedig a Szovjetunióval va­ló együttműködés nélkül nem lehet elképzelni egyetlen kelet­­európai ország jövőjét sem. (Folytatás a 4. oldalon.) MEGNYÍLT A 71. OMÉK Hagyományos tükörben a következő évek mezőgazdasága Göncz Árpád köztársasági elnök megnyitójával pénteken kezdetét vette a tíznapos ag­rárseregszemle, a 71. OMÉK. A Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmezésipari Kiállítás és Vásárnak 611 hazai és — 27 országból — 178 külföldi ki­állítója van. Kilenc ország — közöttük Hollandia, Franciaország, Iz­rael, Chile és Líbia — nem­zetközi bemutatóval is szerepel a vásáron. A rendezvény rang­ját mutatja, hogy hét ország szakminisztere is megjelent. Ez a köztársasági elnök sze­rint azért is fontos, mert kül­gazdasági agrárkapcsolataink segítik a világgazdaság előre­mutató áramlataiba való be­kapcsolódásunka­t. Az élelmiszer-gazdaság meg­újulásához szervesen­­illeszke­dik a Budatranspack nemzet­közi anyagmozgatási és cso­magolási kiállítás, amely az OMÉK-kal együtt a kulturált kínálat, a korszerű fogyasztás kellékeit is bemutatja az ag­rárszakembereknek. Hogy ez mennyire fontos, azt a mint­egy száz külföldi és magyar kiállító jelenléte is bizonyítja. Új és egyre meghatározóbb színfoltjai a vásárnak az ag­rár- és élelmiszer-ipari ter­melésben egyre sikeresebb vállalkozások, amelyek több száz négyzetméteren állítot­tak ki az utolsó budapesti OMÉK-on. A jövőben ugyan­is az Agrocenter alapítvány segítségével Gödöllőre költö­zik és némileg átalakul az ed­dig ötévente megrendezett vá­sár: állandó kiállításként fog­ja szolgálni az agrárszféra megújulását. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE CSAK AZ A KÉRDÉS, MIKOR További benzináremelés várható Most már véglegesnek te­kinthető, hogy a Szovjetunió tovább csökkenti kőolajszállí­tásait. Az ezzel kapcsolatos augusztus 29-én megjelent in­formációinkat megerősítette Antall Lajos, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ke­reskedelmi vezérigazgató-he­lyettese, aki részt vett a varsói tárgyalásokon. Amíg a szovjet olajexportá­ló vállalat korábban a szerző­dött mennyiség 80 százaléká­nak leszállítását ígérte, most már csak 78,6 százalék szállí­tására vállalkozott. Amint azt Antall Lajos úr elmondta, nem tudták szovjet partner­vállalatukat eltéríteni szándé­kától. Arra a kérdésre, hogy a kieső mennyiséget hogyan fogjuk pótolni, válasza az volt, hogy nyilvánvalóan tőkés importból. De hogy ennek mi­lyen következményei lesznek, hogy számszerűen, forintban kifejezve ez mit jelent az or­szág számára, azt számítások hiányában nem kívánta meg­jósolni. „Nagy mennyiségű pótlásbról kell gondoskodni” — mondta az olajipar vezető szakembere. Nem szükséges különösebb jóstehetség ahhoz, hogy meg­állapítsuk: biztosra vehető, hogy a devizáért beszerzett olaj drágább árát a fogyasz­tóknak kell majd megfizet­niük. Tehát nyilvánvalóan szükség lesz a benzin árának újabb emelésére, csak az a kérdés, mikor. R. S. Barátság kőolajvezeték: csökken a mennyiség, nő a nyomás, teknős miklós felvétele Aki szakított a Szent Koronával (Munkatársunktól.) — Irredenta, antiszemita, di­lettáns, diktatórikus és gátlás­talanul rágalmazó, mocskolódó lett a lap; nem ezt akartam, és bocsánatot kérek az olva­sóktól, s mindazoktól, akiket a lap megsértett vagy akik nevé­vel visszaélt. Chrudinák Ala­jost, a Panoráma főszerkesz­tőjét pedig külön személyesen is megkövetem — mondotta tegnap délután a Népszabad­ság szerkesztőségében Stoffán György, a szélsőséges megnyi­latkozásairól hírhedt Szent Ko­rona című lap főszerkesztő­helyettese, majd bejelentette: azonnali hatállyal megválik átkosnak bizonyult posztjától. Stoffán György 33 esztendős újságíró. — A Dátum című lap meg­szűnésekor hívtak a Szent Ko­ronához — mondja —, azzal, hogy csinálunk egy jó ellen­zéki lapot. Katolikus ember vagyok, egyházi nevelésben részesültem, s nem volt elle­nemre, hogy a korábbi évek­ben elnyomott keresztény irányzat végre egy kiválóan szerkesztett lappal képviselje magát. Az idő tájt a Mind­­szenty-emlékbizottságnak is elnöke voltam, s hamvainak hazahozatala érdekében is fontosnak tartottam, hogy fó­rumhoz jussak. Aztán egysze­riben észrevettem: a lap mi­nősíthetetlenül mocskolódóba megy át. Akkor határoztam el, hogy a szerzők neve is kerül­jön be az impresszumba. Je­lezni szándékoztam, hogy az írók felelősek irományaikért, és a lapban levő cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség vé­leményét tükrözik. A legutób­bi lap már ilyen. — Felettük viszont az ön nevével és felelősségével (is) jegyzik a lapot... — Valóban, nemcsak önma­gamért, hanem a lapban meg­jelentekért is terhel felelősség. — Mennyire tudott beleszól­ni a lap arculatába? — Alig-alig, mert Romhá­­nyi László főszerkesztő min­dent a saját kezében tartott. Persze, ha nem figyelt túlsá­gosan oda, a szélsőségesnek és antiszemitának tartott cikke­ket igyekeztem visszatartani. Utóbb három-négy számot én szerkesztettem, mert Rom­há­­nyi szabadságon volt. Azt hi­szem, ezt meg is lehet látni rajta. A sors iróniája, hogy mégis legutóbbi lapszámunk miatt került sor kenyértörés­re közöttünk. — Mi volt a nyílt összetű­zés oka? — Az, hogy beleegyezésem nélkül a nyomdában Romhá­­nyiék kivettek két anyagot, és másokat adtak le helyettük. Olyanokat, amelyek abszolút dilettáns módon íródtak, a hangvételükről pedig jobb nem szólni, nyíltan antisze­mita írások voltak. Akkor mondtam először: ezt a lapot ilyen körülmények között én tovább nem csinálom. — Milyen lett volna „az igazi” lap? — A Szent Korona nevét viseli az újság. Szerettem vol­na összehozni a Szent Korona Társasággal, ahol valóban kvalifikált, kulturált és nor­mális emberek működnek, tudnak írni, olvasni, szerkesz­teni, hisz történészek, papok (Folytatás az 5. oldalon.)

Next