Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-17 / 218. szám
. (Munkatársunktól.) A közlekedés működési, gazdasági feltételeit az utóbbi évek tendenciái jelentősen befolyásolták. A beruházások erőteljes visszafogása, az ipar termelésének visszaesése, a KGST—EGK pozíciók megváltozása, a kiskereskedelem forgalmának csökkenése, a tartós aszály nyomán fellépő termék- és áruhiány, az életszínvonal süllyedése — megannyi ok a teljesítmények viszszaesésére. A közlekedési vállalatok és szövetkezetek az év első felében kétmilliárd utast szállítottak, csaknem 9 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ugyanezen idő alatt. Az utaskilométer-teljesítmény ennél kisebb mértékben, 5,6 százalékkal csökkent. Míg a korábbi években (az autózás költségeinek gyors növekedése következtében) folyamatosan nőtt a távolsági személyszállítás teljesítménye, ez a tendencia az idén megfordult. Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint a távolsági forgalom utasainak száma belföldön 13,6 százalékkal kevesebb, a nemzetközi utasforgalom viszont nagyjából ugyanilyen arányban nőtt. Kirívóan, több mint 21 százalékkal visszaesett a vasúti személyforgalom. Ezen belül is érzékelhető az előbb említett kettősség, azaz a belföldi forgalom nagyarányú csökkenése mellett a nemzetközi utasforgalom 20 százalékos növekedést mutat. Figyelmet érdemel, hogy a nemzetközi forgalomban az utaskilométer-teljesítmény 56 százalékkal emelkedett. A légi közlekedés teljesítményei, mindenekelőtt az izraeli charter járatok következtében, jócskán növekedtek. A helyi utasforgalomban már érezteti hatását a tarifaáremelés: Budapesten még a metró forgalma is csökkent 9 százalékkal. Vidéken főként a trolibuszok igénybevétele mérséklődött. A közlekedési vállalatok és szövetkezetek 25 százalékkal kevesebb árut szállítottak, mint tavaly, azaz 118 millió tonnát. A visszaesés alapvetően a belföldi fuvarozásra jellemző. Kirívó a belföldi folyami áruszállítás teljesítménycsökkenése, hiszen az mindössze 20 százaléka a korábbinak. Ebben azonban nagy a szerepe a tartósan alacsony vízállásnak. A teljesítmények visszaesése következtében csaknem kétmilliárd forinttal csökkent a közlekedési ágazat nyeresége. A korábbi évekhez képest jóval több gazdálkodószervezet zárta negatív eredménnyel a félévet. F. Gy. Fizetésképtelen Volán-vállalatok Bankot alapított a Konsumex A Konsumex a számára kedvezőtlen hatósági intézkedések miatt augusztus elsejével megszüntette ügyfelei számára a folyószámla-vezetést. Egyúttal értesítette a számlatulajdonosokat, hogy az Andrássy út 19. szám alatt megnyitotta új devizaszámla-kezelő fiókját. A Konsumex neves a köztudatban évekig a sokak által irigyelt diplomatákkal fonódott össze. A cég által működtetett diplomata-áruházakban ugyanis igazán szemrevaló árucikkeket lehetett kapni külföldi valutáért. Később a Konsumex bővítette országos üzlethálózatát konsumtouristboltokkal, ahol már minden magyar állampolgár vásárolhatott négyezer forintnak megfelelő valutáért. Tették ezt sokan egészen addig, amíg a hatóságok elő nem írták, hogy általános forgalmi adót és vámot kell felszámolni az eladott termékek után. Ezután természetesen az embereknek már nem volt érdekük, hogy belföldön vásároljanak, összekuporgatott márkáikat, dollárjaikat inkább külhonban költik el. Valószínűleg azonban még ez az intézkedés sem érte el a kormányzat által kívánt hatást, hiszen a szigorú állam bácsi ekkor még fogyasztói adóval látta el az árucikkek döntő hányadát. Pedig a cég nem működött eredménytelenül. Az autószolgálatot is beszámítva, a Konsumex évente ötvenmillió dolláros forgalmat bonyolított le, emellett folyószámla-állománya tizenkétmillió dollárt tett ki. Mégsem sikerült elfogadtatni a hatóságokkal a konvertibilitáshoz vezető út szempontjából sem éppen haszontalan tevékenységet, így a Konsumex újabb lépésre szánta el magát. Még a Bankfelügyelettől kért s kapott pénzintézeti tevékenységre szóló jogosítványt. Ennek értelmében a Konsumex augusztus elsejétől lakossági devizaszámlát vezethet. Az itt fenntartott betétek alkalmasint lehetővé teszik tulajdonosaiknak, hogy a számlán levő összegből a jogszabályi értékhatárig árut is vásárolhassanak. A számlatulajdonosnak ezután külföldi utazásai előtt nem kell más pénzintézeteknél várakoznia, hiszen a Konsumex devizaszámla-kezelő fiókja — más bankokhoz hasonlóan — valutakiviteli engedéllyel láthatja el ügyfeleit. Jelenleg 2,8 millió dolláros betétállománya van, ami lényeges visszaesés a korábbi tizenkétmillióhoz képest. A csökkenésnek elsősorban az az oka, hogy az ügyfelek nagy része elvásárolta pénzét, nagy hányadaik pedig máshol helyezte el valutáját. A Konsumex devizaszámlakezelő fiókja egyelőre csendben szorgoskodik, s nem akarja nagydobra verni tevékenységét. A pénzintézet kilenc alkalmazottja egyébként sem bírná az érdeklődők nagyobb rohamát. Terjeszkedni szeretnének, terveik is vannak újabb fiókok nyitására, de egyelőre számuikra az a legfontosabb, hogy korábbi és mostani ügyfélkörüket megtartsák, és továbbra is minden igényt kielégítő szolgáltatást nyújtsanak üzleteikben. Most már csak az a kérdés, vajon mire készül eközben a pénzügyi kormányzat? Csabai Károly Hagyományőrzés a Közgázon A nyári vakáció alatt a képen látható emléktábla került a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Kinizsi utcai épületének falára, közvetlenül a bejárati ajtó mellé. Nem az ellentmondásos történelmi szerepet játszó Horthy Miklós, és nem a centrumpolitikus hírében álló Ravasz László püspök szúrja az ember szemét, miként egy polgármester vagy egy egyházkerületi főgondnok említését sem kifogásolnám. A következőket azonban mégis le kell írni tájékoztatás gyanánt, amúgy régiesen szólva. A főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzósága és vitéz Imrédy Béla miniszterelnöksége idején, az 1938. esztendő december havának 23. napján, midőn zivatarfelhők gyülekeztek a hon felett, az Országgyűlés képviselőházának ülésén dr. Szinnyei Merse Jenő elnöklete alatt, dr. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter imigyen szólott: „T. Ház’. Van szerencsém a miniszterelnök úr nevében is, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot benyújtani.” Az ellenzéki képviselők — a kor szokása szerint — nem hagyták szó nélkül a felháborító javaslatot, és sűrű közbekiabálásaikkal fejezték ki tiltakozásukat. Ezek közül kettőt idézünk: „Nem szégyellik magukat?” „Verje meg az Isten, aki ezt kitalálta!”. F. J. ki EtmeutJB VILÁGOSSÁG TERJESZTÉSÉRE A NtáiftR NEMZETI MŰVELŐDÉS SZOLGALMÁRA SOMUCSAeV UTÉZKACY&AWAr HORTHY NUKIÓS KORKIXYZÓSÁGA. Dr. SZINNYEI MERSE JENŐ vaui* és scöiOKTATAnjcyi wtNisrrEssésfc Dr RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖKSSCE. Súv csór TELEKI JÓZSEF fcGr HÁZR&l&UBtl FOnONyNOföÁGA. Dr SZENDY KÁROLY fi›l^A*MfsST8»béCe ›£?£›*£* ««*grrs A BUDAPESTI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE az 19mO-V3 zrvMaSe* ss tT2X36\3r\ SZA&e IttRE ' UEUti?AS£70R TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1990. szeptember 17., hétfő A HARMÓNIA KILENCMILLIÓVAL TARTOZIK Hiánycikk lesz a bélyeg? A dohányüzletekben megszűnt a postai cikkek — így például a bélyegek — árusítása. A Harmónia Részvénytársaság, amely a trafikok jelentős részének tulajdonosa, csaknem kilencmillió forinttal tartozik a postának. Ez az összeg a részvénytársaság szervezeti átalakulása miatt jelenleg nem hajtható be, ezért a Magyar Posta Vállalat július elején a postai cikkek árusításánál a korábbi hitelbizonylati módszerről készpénzzel fizetésre tért át. Az árusítással foglalkozó cégek emiatt elesnek a forgalmazásból származó jutányos osztaléktól, így inkább nem vásárolnak bélyeget. — Szeretnénk a régi jó kapcsolatainkat fenntartani a postával, azonban megfelelő üzleti haszon nélkül nem érdemes bélyeget árulni — mondta Nagy János, a Harmónia Rt. kereskedelmi igazgatója. Ennek a vitának a vásárló látja kárát, hiszen amíg a forgalmazók egymással vitatkoznak, a vásárló hiába keresi a bélyeget a megszokott trafikokban. Bélyeg helyett sorba állhat a forgalmat egyre nehezebben lebonyolító postai ablakoknál. Jelenleg tárgyalások folynak egy új — mindkét fél számára megfelelő — elszámolási szerződésről. A posta szeretne olyan üzleti viszonyt kialakítani partnereivel, amely — a korábbi gyakorlattól eltérően — nem gyarapítaná kintlévőségei értékét. A szerződés aláírása azonban egyelőre várat magára. A vásárló így nem tehet mást, mint hogy előbb-utóbb lemond a levélírásról. D. Szabó Attila Ki kopog? Házunkban is megkezdődött a választási kampány: reggel a postaládában találtam az első röplapot. A röplapból megtudhatjuk, hogy a kerületünkben választási szövetségre lépett „nemzeti centrum pártjai” szerint „az országot ma a tömegkommunikáció pesszimizmussal és kétkedéssel árasztja el”. Ezzel szemben „a nemzeti centrum felelősen gondolkodó pártjai" úgy vélik, hogy „minden becsületes magyar embernek oka van az optimizmusra”. A frazeológia — az idegen szavak szótára szerint: „valamely közösségre jellemző szóhasználat” — figyelmet érdemel. Mert remélem, hogy csak frazeológiáról, s nem szemléletről van szó, amikor a felelősen gondolkodó nemzeti kormánypártok unos-untalan a „becsületes magyar emberekre" apellálnak. Ha ugyanis végiggondolt szemlélet lenne a szóhasználat mögött, akkor a „becsületesek” köréből feltehetőleg nemcsak a rablókat, sikkasztókat, tolvajokat kell kirekeszteni, hanem sok más embert is. Esetleg azokat, akiknek más a véleményük a világról, az országról, mint a kormánypártok felelős szóvivőinek. S hogy értsük a „magyar emberek” fogalmát? Okkal s joggal követeljük, hogy a Romániában, Csehszlovákiában stb. élő magyarokról essék szó. De akkor a Magyarországon élő románok, szlovákok stb. nem „magyar emberek". Elképzelhető, hogy a nemzeti pártoknak azért van anynyi bajuk a tömegkommunikációval, mert a sajtó nagy része nem szereti ezt a frazeológiát. S azon is el szokott tűnődni, milyen szemlélet van, lehet mögötte. Az pedig, miszerint a nép okkal lehetne optimista, ha a destruktív sajtó nem fertőzné pesszimizmussal és kétkedéssel, kísértetiesen emlékeztet nemcsak a rendszerváltozás előtti frazeológiára, hanem más, ugyancsak meghaladott korok szemléletére is. Gy. L. Paták és gondolatok A sárga irigység öntött el, amikor megpillantottam, mi több, elolvastam a legnyugodtabb erő egyik helyi szervezetének önkormányzati választásokra invitáló és agitáló röplapját. Elfogott az irigység, mert arra gondoltam, hogy én bizony képtelen lennék ilyen pontosan, szabatosan megtartani azt az ígéretet, mely szerint ez a választási kampány mentes lesz mindenféle rosszízű lejáratósditól, egymás gyalázásától. Bizony rosszulesik egy írással foglalkozó, mi több, abból élő embernek, ha azt olvashatja, micsoda eleganciával, előkelő mértéktartással képesek egyesek fogalmazni. Mert hát bevallhatom, hiába csiholnám az agyam és az írógépem, ilyen finomságok akkor sem kerülnének papírra, hogy „sztálinista őshüllők a más tőről fakadó és ezért egyre erősödő hajtásokat akarják otromba patáikkal letaposni”. Azt a mívesen kimunkált költői képet sem tudnám felvázolni, mely szerint az előbb már említett „otromba állatok hatalmas termetét kerülgetve” el kell viselni „iszonyú súlyú patáik terheit”. Később azt is megtudom, hogy „ezek a hüllők, érezve pusztulásukat, most akarják utoljára telezabálni magukat, megosztva a koncot az undorító életvitelű erkölcstelen szimbiótákkal. Hiénák, sakálok, kopók, keselyűk és csótányok a maguk törvénye szerinti szimbiózisban élve és végnapjaikat érezve utoljára akarnak felfalni mindent.” A kép lenyűgöző. Annak ellenére is, hogy a kopó és keselyű nem nagyon szokott szimbiózisban élni sem egymással, sem a csótányokkal. De hát a stílbravúrok láttán ilyen apróságon csak olyasvalaki akadhat fenn, akiből az irigység beszél. Minthogy az is saját értetlenségem rovására írható, hogy nem vagyok képes felfogni, miről szól az alábbi mondat: „Kihinné, hogy a demokratikus szabad választások után még mindig előfordulhat, hogy a hatalom birtokosai és bitorlói kíméletlen harcot folytathatnak a másként gondolkodó demokratikus erők ellen.” Teljes tudatlanságomat elárulva, félénken kérdem: kik azok, akik a hatalmat úgymond bitorolják? Melyek azok a másként gondolkodó demokratikus erők, akik ellen e fent említett bitorlók kíméletlen harcot folytatnak? És még egy kérdés: mindezek után nemhogy másként, de egyáltalán tud még valaki gondolkodni? Szigethy András Lövérkedés :Ugye, milyen régies hangulatú szó ez itt a címben? Lövérnek hívták középkori nyelvünkben a nyilas lövészeket (latinul: sagittarii). Emléküket számos helynév őrzi, így az erdélyi Maros-Tordában vagy Sopronban, ahol a város nyugati erdős határa kapta a besenyő íjászokról a Lövér nevet. Nem kevésbé régies hangulatú felhívás jelent meg a Hitel című folyóirat legutóbbi számának borítóján. A felhívás a polgárhoz szól. A polgárhoz, aki „nemcsak invesztál és kasszíroz és merkantilizál és mecénál. A polgár lő, ha a városa védelemre szorul. Ilyenkor úgy polgár (és cívis és burger és filiszter és burzsoá és szivájen), hogy lövér. Az első pesti polgári lőhelyet elvitte a nagy árvíz, majd éppen száz éve a nagy városrendezés. Csak neve maradt fenn és egy árnyképe valahol Budán. Keressétek meg, polgárok.” Az olvasó, miután kivonja magát a régies hangulat hatása alól, s visszaballag a mába, többfélén is eltűnődhet. Először is azon, hogy vajon ő a polgárok közé soroltatik-e. Mert hiszen burzsoának nem érzi magát, de szivájennek igen. Azután azon, hogy minő céllal kellene a polgárnak a fent említett lőhelyet felkeresnie. Csak nem tán valamely lövélkedés céljából? S ha igen, kivel szemben, s miért kellene lövélkedni? Éppen most, mikor begyűjtötték az eddig kint lévő fegyvereket. S most már a régies hangulat helyét valami kellemetlen érzés, valami balsejtelem foglalja el az olvasó szívében, amely óhatatlanul szüli a következő kérdést: vajon mire is akar buzdítani az a felhívás ott a Hitel címlapján? Hovanyecz László Engedményes Amíg a készlet tart. # Kínai teáscsészék, dísztárgyak # csőpoharak díszdobozban # cseh hőálló cumisüveg # 100 méteres alufólia # olasz zuhanyfüggöny # műanyag erkélyvirágláda. Csak az Amfora-boltokban kapható 10 Ft-ért kínai termoszbetéti