Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám

. (Munkatársunktól.) A közlekedés működési, gazdasági feltételeit az utób­bi évek tendenciái jelentősen befolyásolták. A beruházások erőteljes visszafogása, az ipar termelésének visszaesése, a KGST—EGK pozíciók megvál­tozása, a kiskereskedelem for­galmának csökkenése, a tar­tós aszály nyomán fellépő ter­mék- és áruhiány, az élet­­színvonal süllyedése — meg­annyi ok a teljesítmények visz­­szaesésére. A közlekedési vállalatok és szövetkezetek az év első felé­ben kétmilliárd utast szállí­tottak, csaknem 9 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ugyanezen idő alatt. Az utas­kilométer-teljesítmény ennél kisebb mértékben, 5,6 száza­lékkal csökkent. Míg a koráb­bi években (az autózás költ­ségeinek gyors növekedése kö­vetkeztében) folyamatosan nőtt a távolsági személyszál­lítás teljesítménye, ez a ten­dencia az idén megfordult. Az eddig rendelkezésre álló ada­tok szerint a távolsági forga­lom utasainak­ száma belföl­dön 13,6 százalékkal kevesebb, a nemzetközi utasforgalom vi­szont nagyjából ugyanilyen arányban nőtt. Kirívóan, több mint 21 százalékkal vissza­esett a vasúti személyforga­lom. Ezen belül is érzékelhe­tő az előbb említett kettősség, azaz a belföldi forgalom nagy­arányú csökkenése mellett a nemzetközi utasforgalom 20 százalékos növekedést mutat. Figyelmet érdemel, hogy a nemzetközi forgalomban az utaskilométer-teljesítmény 56 százalékkal emelkedett. A légi közlekedés teljesít­ményei, mindenekelőtt az iz­raeli charter járatok követ­keztében, jócskán növekedtek. A helyi utasforgalomban már érezteti hatását a tarifaár­­emelés: Budapesten még a metró forgalma is csökkent 9 százalékkal. Vidéken főként a trolibuszok igénybevétele mérséklődött. A közlekedési vállalatok és szövetkezetek 25 százalékkal kevesebb árut szállítottak, mint tavaly, azaz 118 millió tonnát. A visszaesés alapve­tően a belföldi fuvarozásra jellemző. Kirívó a belföldi fo­lyami áruszállítás teljesít­ménycsökkenése, hiszen az mindössze 20 százaléka a ko­rábbinak. Ebben azonban nagy a szerepe a tartósan alacsony vízállásnak. A teljesítmények visszaesé­se következtében csaknem kétmilliárd forinttal csökkent a közlekedési ágazat nyeresé­ge. A korábbi évekhez képest jóval több gazdálkodószerve­zet zárta negatív eredménnyel a félévet. F. Gy. Fizetésképtelen Volán-vállalatok Bankot alapított a Konsumex A Konsumex a számára kedvezőtlen hatósági intézke­dések miatt augusztus elsejé­vel megszüntette ügyfelei szá­mára a folyószámla-vezetést. Egyúttal értesítette a számla­­tulajdonosokat, hogy az And­­rássy út 19. szám alatt meg­nyitotta új devizaszámla-keze­lő fiókját. A Konsumex neves a köz­tudatban évekig a sokak ál­tal irigyelt diplomatákkal fo­nódott össze. A cég által mű­ködtetett diplomata-áruhá­zakban ugyanis igazán szem­­revaló árucikkeket lehetett kapni külföldi valutáért. Ké­sőbb a Konsumex bővítette országos üzlethálózatát kon­­sumtouristboltokkal, ahol már minden magyar állampolgár vásárolhatott négyezer forint­nak megfelelő valutáért. Tet­ték ezt sokan egészen addig, amíg a hatóságok elő nem ír­ták, hogy általános forgalmi adót és vámot kell felszámol­ni az eladott termékek után. Ezután természetesen az em­bereknek már nem volt érde­kük, hogy belföldön vásárol­janak, összekuporgatott már­káikat, dollárjaikat inkább külhonban költik el. Valószínűleg azonban még ez az intézkedés sem érte el a kormányzat által kívánt ha­tást, hiszen a szigorú állam bácsi ekkor még fogyasztói adóval látta el az árucikkek döntő hányadát. Pedig a cég nem működött eredménytele­nül. Az autószolgálatot i­s be­számítva, a Konsumex éven­te ötvenmillió dolláros for­galmat bonyolított le, emel­lett folyószámla-állománya ti­zenkétmillió dollárt tett ki. Mégsem sikerült elfogadtatni a hatóságokkal a konvertibi­litáshoz vezető út szempont­jából sem éppen haszontalan tevékenységet, így a Konsu­­mex újabb lépésre szánta el magát. Még a Bankfelügyelettől kért s kapott pénzintézeti te­vékenységre szóló jogosít­ványt. Ennek értelmében a Konsumex augusztus elsejétől lakossági devizaszámlát vezet­het. Az itt fenntartott betétek alkalmasint lehetővé teszik tulajdonosaiknak, hogy a számlán levő összegből a jog­szabályi értékhatári­g árut is vásárolhassanak. A számla­­tulajdonosnak ezután külföl­di utazásai előtt nem kell más pénzintézeteknél várakoz­nia, hiszen a Konsumex de­vizaszámla-kezelő fiókja — más bankokhoz hasonlóan — valutakiviteli engedéllyel lát­hatja el ügyfeleit. Jelenleg 2,8 millió dolláros betétállomá­nya van, ami lényeges vissza­esés a korábbi tizenkétmillió­hoz képest. A csökkenésnek el­sősorban az az oka, hogy az ügyfelek nagy része elvásárolta pénzét, nagy hányadaik pedig máshol helyezte el valutáját. A Konsumex devizaszámla­­kezelő fiókja egyelőre csend­ben szorgoskodik, s nem akarja nagydobra verni tevé­kenységét. A pénzintézet ki­lenc alkalmazottja egyébként sem bírná az érdeklődők na­gyobb rohamát. Terjeszkedni szeretnének, terveik is van­nak újabb fiókok nyitására, de egyelőre számuikra az a legfontosabb, hogy korábbi és mostani ügyfélkörüket meg­tartsák, és továbbra is min­den igényt kielégítő szolgál­tatást nyújtsanak üzleteik­ben. Most már csak az a kér­dés, vajon mire készül eköz­ben a­ pénzügyi kormányzat? Csabai Károly Hagyományőrzés a Közgázon A nyári vakáció alatt a képen látható emléktábla került a Budapesti Közgaz­daságtudományi Egyetem Kinizsi utcai épületének falára, közvetlenül a bejá­rati ajtó mellé. Nem az el­lentmondásos történelmi szerepet játszó Horthy Miklós, és nem a centrum­­politikus hírében álló Ra­vasz László püspök szúrja az ember szemét, miként egy polgármester vagy egy egyházkerületi főgondnok említését sem kifogásolnám. A következőket azonban mégis le kell írni tájékoz­tatás gyanánt, amúgy ré­giesen szólva. A főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzósága és vitéz Imrédy Béla miniszterel­nöksége idején, az 1938. esztendő december havá­nak 23. napján, midőn zi­vatarfelhők gyülekeztek a hon felett, az Országgyűlés képviselőházának ülésén dr. Szinnyei Mer­se Jenő elnöklete alatt, dr. Tasná­di Nagy András igazságügy­miniszter imigyen szólott: „T. Ház’. Van szerencsém a miniszterelnök úr nevében is, a zsidók közéleti és gaz­dasági térfoglalásának kor­látozásáról szóló törvény­­javaslatot benyújtani.” Az ellenzéki képviselők — a kor szokása szerint — nem hagyták szó nélkül a felháborító javaslatot, és sűrű közbekiabálásaikkal fejezték ki tiltakozásukat. Ezek közül kettőt idézünk: „Nem szégyellik magukat?” „Verje meg az Isten, aki ezt kitalálta!”. F. J. ki EtmeutJB VILÁGOSSÁG TERJESZTÉSÉRE A NtáiftR NEMZETI MŰVELŐDÉS SZOLGALMÁRA SOMUCSAeV UTÉZKACY&AWAr HORTHY NUKIÓS KORKIXYZÓSÁGA. Dr. SZINNYEI MERSE JENŐ vaui* és scöiOKTATAnjcyi wtNisrrEssésfc Dr RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖKSSCE. Súv csór TELEKI JÓZSEF fcGr HÁZR&l&UBtl FOnONyNOföÁGA. Dr SZENDY KÁROLY fi›l^A*MfsST8»béCe ›£?£›*£* ««*grrs A BUDAPESTI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE az 19mO-V3 zrvMaSe* ss­ tT2X36\3r\ SZA&e IttRE ' UEUti?AS£70R TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1990. szeptember 17., hétfő A HARMÓNIA KILENCMILLIÓVAL TARTOZIK Hiánycikk lesz a bélyeg? A dohányüzletekben meg­szűnt a postai cikkek — így például a bélyegek — árusí­tása. A Harmónia Részvény­­társaság, amely a trafikok je­lentős részének tulajdonosa, csaknem kilencmillió forinttal tartozik a postának. Ez az összeg a részvénytár­saság szervezeti átalakulása miatt jelenleg nem hajtható be, ezért a Magyar Posta Vál­lalat július elején a postai cikkek árusításánál a korábbi hitelbizonylati módszerről készpénzzel fizetésre tért át. Az árusítással foglalkozó cé­gek emiatt elesnek a forgal­mazásból származó jutányos osztaléktól, így inkább nem vásárolnak bélyeget. — Szeretnénk a régi jó kap­csolatainkat fenntartani a pos­tával, azonban megfelelő üz­leti haszon nélkül nem érde­mes bélyeget árulni — mond­ta Nagy János, a Harmónia Rt. kereskedelmi igazgatója. Ennek a vitának a vásárló látja kárát, hiszen amíg a forgalmazók egymással vitat­koznak, a vásárló hiába ke­resi a bélyeget a megszokott trafikokban. Bélyeg helyett sorba állhat a forgalmat egy­re nehezebben lebonyolító pos­tai ablakoknál. Jelenleg tárgyalások folynak egy új — mindkét fél számá­ra megfelelő — elszámolási szerződésről. A posta szeret­ne olyan üzleti viszonyt ki­alakítani partnereivel, amely — a korábbi gyakorlattól el­térően — nem gyarapítaná kintlévőségei értékét. A szerző­dés aláírása azonban egyelő­re várat magára. A vásárló így nem tehet mást, mint hogy előbb-utóbb lemond a levélírásról. D. Szabó Attila Ki kopog? Házunkban is megkezdődött a választási kampány: reggel a postaládában találtam az első röplapot. A röplapból megtudhatjuk, hogy a kerületünkben válasz­tási szövetségre lépett „nem­zeti centrum pártjai” szerint „az országot ma a tömegkom­munikáció pesszimizmussal és kétkedéssel árasztja el”. Ezzel szemben „a nemzeti centrum felelősen gondolkodó pártjai" úgy vélik, hogy „minden be­csületes magyar embernek oka van az optimizmusra”. A frazeológia — az idegen szavak szótára szerint: „vala­mely közösségre jellemző szó­­használat” — figyelmet érde­mel. Mert remélem, hogy csak frazeológiáról, s nem szemlé­letről van szó, amikor a fele­lősen gondolkodó nemzeti kor­mánypártok unos-untalan a „becsületes magyar emberek­re" apellálnak. Ha ugyanis vé­giggondolt szemlélet lenne a szóhasználat mögött, akkor a „becsületesek” köréből felte­hetőleg nemcsak a rablókat, sikkasztókat, tolvajokat kell kirekeszteni, hanem sok más embert is. Esetleg azokat, akik­nek más a véleményük a vi­lágról, az országról, mint a kormánypártok felelős szóvi­vőinek. S hogy értsük a „ma­gyar emberek” fogalmát? Ok­kal s joggal követeljük, hogy a Romániában, Csehszlová­kiában stb. élő magyarokról essék szó. De akkor a Ma­gyarországon élő románok, szlovákok stb. nem „magyar emberek". Elképzelhető, hogy a nem­zeti pártoknak azért van any­­nyi bajuk a tömegkommuniká­cióval, mert a sajtó nagy ré­sze nem szereti ezt a frazeo­lógiát. S azon is el szokott tű­nődni, milyen szemlélet van, lehet mögötte. Az pedig, miszerint a nép okkal lehetne optimista, ha a destruktív sajtó nem fertőzné pesszimizmussal és kétkedés­sel, kísértetiesen emlékeztet nemcsak a rendszerváltozás előtti frazeológiára, hanem más, ugyancsak meghaladott korok szemléletére is. Gy. L. Paták és gondolatok A sárga irigység öntött el, amikor megpillan­tottam, mi több, elolvastam a legnyugodtabb erő egyik helyi szervezetének önkor­mányzati választásokra in­vitáló és agitáló röplapját. Elfogott az irigység, mert arra gondoltam, hogy én bi­zony képtelen lennék ilyen pontosan, szabatosan meg­tartani azt az ígéretet, mely szerint ez a választási kam­pány mentes lesz minden­féle rosszízű lejáratósditól, egymás gyalázásától. Bizony rosszulesik egy írással foglalkozó, mi több, abból élő embernek, ha azt olvashatja, micsoda elegan­ciával, előkelő mértéktar­tással képesek egyesek fo­galmazni. Mert hát bevall­hatom, hiába csiholnám az agyam és az írógépem, ilyen finomságok akkor sem kerülnének papírra, hogy „sztálinista őshüllők a más tőről fakadó és ezért egyre erősödő hajtásokat akarják otromba patáikkal letapos­ni”. Azt a mívesen kimun­kált költői képet sem tud­nám felvázolni, mely sze­rint az előbb már említett „otromba állatok hatalmas termetét kerülgetve” el kell viselni „iszonyú súlyú pa­táik terheit”. Később azt is megtudom, hogy „ezek a hüllők, érezve pusztulásu­kat, most akarják utoljára telezabálni magukat, meg­osztva a koncot az undorító életvitelű erkölcstelen szim­­biótákkal. Hiénák, sakálok, kopók, keselyűk és csótá­nyok a maguk törvénye szerinti szimbiózisban élve és végnapjaikat érezve utol­jára akarnak felfalni min­dent.” A kép lenyűgöző. Annak ellenére is, hogy a kopó és keselyű nem nagyon szo­kott szimbiózisban élni sem egymással, sem a csótá­nyokkal. De hát a stílbra­vúrok láttán ilyen aprósá­gon csak olyasvalaki akad­hat fenn, akiből az irigység beszél. Minthogy az is saját ér­tetlenségem rovására írha­tó, hogy nem vagyok képes felfogni, miről szól az aláb­bi mondat: „Kihinné, hogy a demokratikus szabad vá­lasztások után még mindig előfordulhat, hogy a hata­lom birtokosai és bitorlói kíméletlen harcot folytat­hatnak a másként gondol­kodó demokratikus erők el­len.”­­ Teljes tudatlanságomat el­árulva, félénken kérdem: kik azok, akik a hatalmat úgymond bitorolják? Me­lyek azok a másként gon­dolkodó demokratikus erők, akik ellen e fent említett bitorlók kíméletlen harcot folytatnak? És még egy kérdés: mind­ezek után nemhogy más­ként, de egyáltalán tud még valaki gondolkodni? Szigethy András Lövérkedés :Ugye, milyen régies han­­­gulatú szó ez itt a cím­ben? Lövérnek hívták kö­zépkori nyelvünkben a nyi­las lövészeket (latinul: sa­gi­ttarii). Emléküket számos helynév őrzi, így az erdélyi Maros-Tordában vagy Sop­ronban, ahol a város nyuga­ti erdős határa kapta a be­senyő íjászokról a Lövér ne­vet. Nem kevésbé régies han­gulatú felhívás jelent meg a Hitel című folyóirat leg­utóbbi számának borítóján. A felhívás a polgárhoz szól. A polgárhoz, aki „nemcsak invesztál és kasszíroz és merkantilizál és mecénál. A polgár lő, ha a városa védelemre szorul. Ilyenkor úgy polgár (és cívis és bur­­ger és filiszter és burzsoá és szi­vájen), hogy lövér. Az első pesti polgári lőhelyet elvitte a nagy árvíz, majd éppen száz éve a nagy vá­rosrendezés. Csak neve ma­radt fenn és egy árnyképe valahol Budán. Keressétek meg, polgárok.” Az olvasó, miután kivon­ja magát a régies hangulat hatása alól, s visszaballag a mába, többfélén is eltű­nődhet. Először i­s azon, hogy vajon ő a polgárok közé soroltatik-e. Mert hi­szen burzsoának nem érzi magát, de szi­vájennek igen. Azután azon, hogy minő céllal kellene a pol­gárnak a fent említett lő­helyet felkeresnie. Csak nem tán valamely lövélke­dés céljából? S ha igen, kivel szemben, s miért kel­lene lövélkedni? Éppen most, mikor begyűjtötték az eddig kint lévő fegyvere­ket. S most már a régies han­gulat helyét valami kelle­metlen érzés, valami bal­sejtelem foglalja el az ol­vasó szívében, amely óha­tatlanul szüli a következő kérdést: vajon mire is akar buzdítani az a fel­hívás ott a Hitel címlapján? Hovanyecz László Engedményes Amíg a készlet tart. # Kínai teáscsészék, dísztárgyak # csőpoharak díszdobozban # cseh hőálló cumisüveg # 100 méteres alufólia # olasz zuhanyfüggöny # műanyag erkélyvirágláda. Csak az Amfora-boltokban kapható 10 Ft-ért kínai termoszbetéti

Next