Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-17 / 218. szám

1990. szeptember 17., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 3 Antall József olaszországi tárgyalásai (Folytatás az 1. oldaltól.) ra a Népszabadság tudósítójá­nak a megállapodás újszerű­ségét azzal kommentálta, hogy egy NATO és egy VSZ ország között első ízben említenek „baráti viszonyt”. Magyarország európai integ­rálódása volt az egyik köz­ponti téma Andreotti és An­tall József tárgyalásán is. Is­mét csak olasz kormányszóvi­vői közlés szerint a plenáris ülés rendkívül szívélyes lég­körben. kezdődött, a magyar miniszterelnök budapesti vi- szon'tláitogatásra hívta meg olasz kollégáját. László Balázs kormányszóvivő beszámolója szerint Antall József beveze­tőben arról beszélt, hogy Ma­gyarország távlati célja a ha­gyományos szövetségi rendszer helyreállítása. A Varsói Szer­ződésből Magyarország a jövő év végéig mindenképpen kilép, feltéve, ha addig közösen nem döntenek a feloszlatásáról. Szombat délelőtt Antall Jó­zsef Róma városi tanácsában találkozott Franco Carraro polgármesterrel. Amíg a római városi tanácsban latin idéze­tekkel fűszerezte beszédét An­tall József, az IRI székhazá­ban a gazdasági terminológiák kerültek előtérbe. Miniszterel­nökünknek a kormányfői tár­gyalásokat követő díszvacso­rán alkalma volt az olasz gaz­dasági élet néhány „nagyágyú­jával”, a vegyipari óriással, Gardinival, avagy Ciampival, a Banca de Italia elnökével találkoznia. (Az IRI állami holding, több tucat nagyválla­lat — például az Alitalia, az olasz cégek toplistáján szerep­lő Finmeccanica, Stet, Ital­stat — ’artozik hozzá. Éves forgalma meghaladja az 50 000 milliárd lírát, s ezzel egyelőre megelőzi a FIAT mamutvál­lalatot is. (A holdinghoz tar­tozó Ansaldo beszállt a Ganz Villamossági Művekbe.) Antall József félórás megbeszélést tartott Franco Nobilivel, az IRI elnökével, az állami szek­tort felügyelő Piga miniszter jelenlétében. Antali József el­mondta : a kormány a gyors privatizáció híve, ám egy hosz- szabb szakaszban, sőt egy bi­zonyos százalékig véglegesen is számol az állami részesedés fennmaradásával. A nap második felét Antall József az olasz főváros ma­gyar „területein” töltötte: elő­ször a Római Magyar Akadé­miát, majd este nagykövetsé­günket kereste fel, ahol a lá­togatás eseményeit követő magyar újságírókkal kötetlen formában elbeszélgetett. Köz­ben látogatást tett a máltai lovagrend római székházában. (Hazánk 45 év után helyreál­lította a diplomáciai kapcso­latot a lovagrenddel.) A Római Magyar Akadé­mián Kelemen János igazga­tó tájékoztatta. A pápai ma­gyar intézet rektora, Ternyák Csaba elmondta: az intéz­mény több mint száz növen­déket fogadott, s a magyaror­szági teológiatanárok mintegy 70 százaléka kapott itt alkal­mat, hogy különféle pápai egyetemeken képezhesse ma­gát. — Általában az egyház pré­dikál türelmet, most én kérek az állam nevében türelmet az egyháztól — mondta a kor­mányfő a tulajdonviszony rendezéséről. Az egyedüli jár­i ató megoldás a nemzeti ki z teherviselés keretében képzel­hető el. A miniszterelnök sze­rint az egyház olyan ingatla­nokra és épületekre tart jog­gal igényt, amelyek működé­séhez szükségesek: iskolák, egyházi intézmények, így ko­lostorok. Ám ezt nem a tulaj­don helyreállítása, hanem az egyház közfunkciója szem­pontjából kell vizsgálni. Az állam vállalhatja, hogy az 1948-as állapot szerint, illetve az államosítást megelőzően egyházi tulajdonban lévő in­gatlanokat, amelyek egyházi avagy közcélokat szolgáltak, nem privatizálja. Tehát vagy átadja az egyháznak, vagy megtartja állami tartalékként. Antall József vasárnap az Olasz Kereszténydemokrata Párt fesztiválján, a szardíniái Cagiliariiban a marxizmus vál­ságáról, a keresztényi értékek jelentőségéről rendezett nem­zetközi kerekasztal'-konferen- cián mondott beszédet. Módja volt a pártközi kapcsolatok ápolására: találkozott Arlando Forlanival, a DC főtitkárával s Scotti főtitkárhelyettessel, to­vábbá a 82 éves Amintore Fan- fani volt miniszterelnökkel. A díszebéd alkalmával folytat­hatta eszmecseréjét Andreotti kormányfővel is. A marxizmus válságáról An­tall József ezt mondta: a ma­gyar nép többsége körében ez a „múlt századi” gondolat- rendszer nem tartozott a von­zó eszmék közé, s sosem ju­tott volna uralkodó szerephez, ha nem erőszakkal kénysze­rítik rá a társadalomra. Az 1989—90-es békés forradalom a mérsékelt, szélsőségektől mentes keresztény és nemzeti eszméket juttatta újra vezető szerephez, megközelítően ugyanolyan arányban (60 szá­zalék), ahogyan azok a háború után is képviselve voltak. Az MDF és a kormánykoalíció másik két pártja — hangoz­tatta a kormányfő — ma az európai korszerű keresztény­demokrácia értékeit vallja: a nemzeti értékeket mindenfaj­ta nacionalizmustól mentesen, az európai egyesülési folyamat híveként és támogatójaként, a jogállam és a szociális állam összeegyeztetését. Keresztes Sándor a pápánál Antall József hétfőn látoga­tást tesz II. János Pálnál. A több mint négy évtizede meg­szakított diplomáciai kapcso­latok tavaszi felújítása óta ér­telemszerűen első ízben fo­gadja a pápa a magyar mi­niszterelnököt. A miniszterelnöki látogatást megelőzően, szombaton adta át megbízólevelét Keresztes Sándor, szentszéki nagyköve­tünk II. János Pálnak. A Népszabadságnak nyilat­kozva Keresztes Sándor el­mondta: a pápa hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy csak­nem 45 év után létesült újra hivatalos diplomáciai viszony. II. János Pál emlékeztetett a második világháború utáni nyugat-európai egység kiala­kulási folyamatára, arra, hogy a nacionalista vetélkedést, a faji gyűlölködést egy új gon­dolkodásmód váltotta fel. Ortutay L. Gyula GÖNCZ ÁRPÁD AMERIKÁBAN Ne legyen szovjetellenes egyoldalúság Bay Zoltán kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról.) beavatkozása tragikus tévedés volt. Ezt ma Moszkvának meg­nehezíti, hogy Magyarországon katonákat veszített. Ezek a ka­tonák parancsra harcoltak, s őket magyar részről szintén ötvenhat áldozatainak kell te­kinteni. A másik gondolat Tóm Lan­tosé, illetve Tőkés Rudolfé. Az amerikai képviselőház tagja óvott a nem demokratikus je­lenségektől, mert ezek hátrá­nyosan hathatnak az amerikai törvényhozók Magyarország megsegítése iránti hajlandósá­gára. Ezt mintegy kiegészítette a connecticuti politológuspro­fesszor, amikor azt mondta: a harmincas évek iránti nosztal­giától áthatott, Magyarország­nak a második világháborúban játszott szerepét, az Egyesült Államokkal Hitler ellen szö­vetséges Szovjetunióval szem­beni háborúját átminősítő par­lamenti hangok hallatán a magyar politikai vezetésnek tennie kellene valamit. Még pénteken, magyar idő szerint éjjel Göncz Árpád saj­tóértekezletet tartott. A többi között elmondta: a magyar kormányzat mérlegeli annak, lehetőségét, hogy csatlakoz­zunk az Öbölben levő külföl­di erőkhöz. Elsősorban egész­ségügyi alakulatok az ENSZ lobogója alatt tartózkodjanak a térségben. A szovjet csapatok kivoná­sával kapcsolatban azt mond­ta, hogy az menetrend szerint folyik, és nincs oka annak fel­tételezésére, hogy a szovjet csapatök ne távoznának a megadott határidőre. Olyan po­litikai megoldást kellene ta­lálni, amely a kölcsönös kár­térítéseket végül nullszaldóra futtatja ki. Magyarország — hangsúlyozta — a Nyugathoz kíván tartozni, de kiegyensú­lyozott és jó kapcsolatot óhajt a Szovjetunióval gazdaságilag és politikailag is. A köztársasági elnök szom­bat este, mielőtt Virginiába, Charlottes vilié egyetemi köz­pontjába indult volna, a wa­shingtoni nagykövetségen az itteni magyarság jeleseivel ta­lálkozott. Ezt az alkalmat ra­gadta meg, hogy személyesen nyújtsa át Bay Zoltánnak, a nagy természettudósnak a Ma­gyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét. A ki­lencvenéves tudós, aki a Ma­gyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, évtizedek óta az Egyesült Államokban él. A kitüntetést születésnapja al­kalmából adományozta neki a köztársasági elnök az emberi­ség egyetemes érdekeit szol­gáló, kiemelkedő tudományos tevékenységének elismerése­ként. Vasárnap Göncz Árpád Vir­giniában előbb Montpelier-be látogatott. Itt az amerikai al­kotmány Polgári Jogok Bullá­ja néven híressé vált, neve­zetes kiegészítéseit megfogal­mazó James Madisonnak (a ne­gyedik amerikai elnöknek) egykori otthonában (közép- és kelet-európai oktatási minisz­terek részvételével is) nemzet­közi konferenciát szerveztek. Ott van Andrásfalvy Bertalan is. A téma: az oktatók felelőssé­ge az alkotmányos örökség éb­ren tartásában. Göncz Árpád — az esemény díszvendége­ként — rövid beszédben kö­szöntötte az egybegyűlteket. A köztársasági elnök, aki­nek szavait többször is nagy taps szakította meg, elmond­ta: nálunk 150 évbe telt, amíg végre megalkothattuk azt az alkotmányt, amely az ameri­kaihoz hasonlóan a francia felvilágosodás és a francia forradalom eszményeit tükrö­zi. Szembeállította az alattva­lói magatartást a szabad pol­gáréval, aki úgy építi fel tel­jes biztonsággal a maga köz­társaságát, hogy egyszerre tudja biztosítani a kisebbségek jogait és a többség akaratát. Az amerikai alkotmány példá­ja e türelmes, pragmatikus magatartásnak, ezért lett mo­dellje a szabad világ alkotmá­nyának: mindenki ösztönösen a magáénak érzi. — Önöknek igazuk volt, s adtak valamit a világnak — mondta Göncz Árpád, aki az egybegyűltek nagy tapsa közepette jelentet­te ki, hogy „kalandozó ma­gyarként” eszméket „zsákmá­nyolva” kíván hazatérni Ame­rikából, s mindenekelőtt e sza­bad polgári magatartás szelle­mét szeretné tarisznyájába tenni. Serény Péter * Amikor Bay Zoltán megszü­letett, az autó, a repülőgép, a rádió, a televízió gyerekcipő­ben járt — vagy még abban sem. Nem csoda, hiszen a XIX. századot, igaz, annak már az utolsó esztendejét, 1900-at ír­ták. Aztán eltelt négy és fél év­tized, gyors autók és repülőgé­pek zsugorították össze a tá­volságot, sokak lakásában szólt a rádió, sőt a televíziózás is már a maga iskoláskorát élte. A világűr, az égitestek azon­ban még mindig elérhetetlenek voltak. Közben Bay fölcseperedett, elvégezte az egyetem matema­tika—fizika szakát, professzor- kodott Szegeden, Budapesten, a fővárosban egy gyári kutatóla­boratórium élére is kinevezték; 1946 elején pedig — temérdek fáradság, sikertelen és csak fé­lig sikeres kísérlet után — fel­fogták az első olyan radarjele­ket, amelyeket a Hold vert vissza Magyarországra. És ezeket a jeleket Bay Zoltánék indították útnak. Az ember — ha nem is a szó szoros értel­mében, mint majd’ két évtized­del később — eljutott egy má­sik égitestre. Először történel­mében. A tudós utána az Egyesült Államokba ment. Ottani tevé­kenységével jeles egyetemek, kutatóintézetek hírnevét öreg­bítette. Egyszersmind a ma­gáét. És a szülőföldjéét. Mert arról máig nem feledkezett meg. Éppen egy évtizede a ma­gyar tévénézők százezrei hall­hatták tőle: „Én mindig Ma­gyarországot tekintem ottho­nomnak.” D. Gy. Centrumpárti kerekasztal a régiók Európájáról (Tudósítónk jelenti Pozsony­ból.) Tizenöt közép-európai ke­reszténydemokrata és centrum­párt tartott vasárnap Pozsony­ban kerékasztal-tanácskozást A régiók Európája címmel. A pozsonyi várban tartott tanácskozáson Jan Carnogurs- ky, a szlovák keresztényde­mokrácia vezetője üdvözölte a részvevőket, köztük az MDF küldöttségének vezetőjét, Je­szenszky Géza külügyminisz­tert, Nagy Ferenc Józsefet, az FKgP elnökét és Surján Lász­lót, a KDNP elnökét. Részt vett a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség keresztény­demokrata szekciójának kép­viselője, valamint (megfigyelő­ként) Duray Miklós, a szlová­kiai Együttélés mozgalom ve­zetője. A központi gondolat az volt, hogy Európa közepén nap­jainkban már nem létezhet­nek elszigetelt nemzeti álla­mok, mert ezek külön-külön nem képesek megoldani a gaz­dasági, környezeti és egyéb problémákat. Jeszenszky Géza. nagy teret szentelt a közép-európai ki­sebbségi problémának. Az el­múlt évtizedekről szólva úgy fogalmazott, hogy kommunista álruhában valójában naciona­lizmus jelentkezett; a nemzeti feszültségeket a szőnyeg alá söpörték. Ezzel is magyarázha­tó, hogy a demokratikus for­dulat nyomán jelentkező öröm­érzést követően térségünkben erősödtek azok a hangok, hogy a megszerzett szabadság csu­pán „a konfliktusok szabadsá­ga”. A mi küldetésünk — hangoztatta a magyar külügy­miniszter —, hogy bebizonyít­suk: e félelmek alaptalanok. Nyomatékkai felhívta a figyel­met az etnikumok közötti kap­csolatok megromlásának meg­akadályozásával összefüggő tennivalókra. Kifejezte meg­győződését, hogy a nemzetiségi problémát Közép-Európában is meg lehet oldani. Életbevágó­nak nevezte a régió számára a szoros gazdasági együttműkö­dést, amely nemcsak a gazda­ság előmozdítását szolgálná, hanem a történelmileg felgyü­lemlett gyanakvások eloszlatá­sát is. Síkraszállt az egységes Európa kiépítése mellett. Pozsonyi nyilatkozat cím­mel a részvevők dokumentu­mot tettek közzé. A dokumen­tum sürgeti, hogy az Európai Közösség fordítson különleges figyelmet Kelet-Közép-Euró- pára. Kis Tibor Kortesautók Négyszázezer forintos mikrobuszokat kapott hu­szonhárom csereháti falu „ajándékba " az elmúlt napokban. Cserehát különben Borsod-Abaúj-Zemplén megyének a Bódva és a Hernád közé eső része; a falvak jobbára olyan települések, amelyeket kimondva-kimondatlanul pusztu­lásra ítélt a korábbi évtizedek mindentudó és főleg min­denható megyei tanácsi és pártvezetése. „Szerepkör nélküli” települések, ahogyan akkoriban a tudóskodó regionális fejlesztési tervekben szerepeltek ezek a kis falvacskák. Ugyan milyen szerep várható el egy falutól azon kívül, hogy lakói otthon érezzék magu­kat benne, ezt most hagyjuk! A lényeg most az autó­kon van. Pár héttel az esedékes önkormányzati választások előtt csudák csudájára milliók kerültek elő valahonnan, mégpedig azok számára, akik korábban meg sem szagol­hatták az ilyesfajta, „dugi” milliókat. Olyan falvak kaptak most négyszázezer forintos „aján­dékot” a megyei tanácstól, amelyeket korábban „fölülről" még jószerivel egy farba rúgásra sem érdemesítettek. Az autók mellé a ráadás egy-egy státus volt. Hiszen a mikrobuszokat valakiknek vezetniük kell, márpedig kö­zös lónak és autónak túrós a háta vagy olajos a motorja, tehát a megyeiek felállították a falugondnok intézményét. A falugondnok feladata ezentúl, hogy a falvacska lakóit meghallgatva, elkészítse a mikrobusz menetrendjét, majd vezesse és karbantartsa a kocsit. Bevásárlókörútra viszi reggelente — ingyen — a falu­belieket Miskolcra, mert ezekben a falvakban — ha akad is vegyesbolt — még a tej meg a kenyér sem számít a mindig kapható áruk közé. Elviszi és hazahozza az isko­lásokat, óvodásokat, a hét bizonyos napjain szőlőbe járó járattá változik, este meg mozi- vagy éppen diszkóvonalon teljesít szolgálatot. És némi térítés fejében fuvarozza a nász- és gyásznépet, vagy elviszi a családot a rokon, is­merős gyerek katonai esküjére. A falugondnoknak megbízásokat is lehet adni; meg­hozza a városból a gyógyszert, de bármi mást is, amiért nem akar valaki a városba utazni. Mindezt teszi, ha esik, ha fúj. Nem szívességből. Ezért fizetik. Majd élfelejtem, a benzinpénzt is a megyei tanács állja. Túl sok a jóból? Abból nemigen lehet sok, errefelé, a Csereháton meg különösen nem, ahol az elmúlt évtize­dekben a Himnuszból is csak a balsors jutott, sose tellett víg esztendőre. A tanácsot dicsérik most arrafelé lépten-nyomon, ami egészen természetes. Hiszen^ kinek ne esne jól ez a hir­telen jött nagy nyájasság? Mit tagadjam, hajlamos lennék elérzékenyülni, pedig én csak egyetlen próbaútra vettem igénybe az egyik új mikrobuszt. Talán én is sírtam volna örömömben, ha nem forrt volna bennem lassacskán a méreg. Hiszen ha a magas stallumok viselői évekkel ko­rábban tekintenek alá „birodalmukra”, akkor a huszon­három falu jó néhánya menthető lett volna. Míg ma, kö­zelgő önkormányzat ide vagy oda, sokuk túlélési esélye a nullával egyenlő. Miért lett hirtelen ilyen jószívű a megyei vezetés? Talán mert ezek a kortesautók valahol, valakiknek még jól jöhetnek a következő hetekben. A szokatlan nagylelkűség másik oka valószínűleg a tavaly megalakult Csereháti Településszövetség kiállásá­ban kereshető. Egy református lelkész vezetésével még tavaly szövetségre léptek a csereháti falvacskák, mondván, ha nem próbálják megvédeni saját érdekeiket, arra ugyan várhatnak, hogy más megteszi ugyanezt, helyettük. Lehet valami az „egységben az erő” elgondolásban, mert egyet­len esztendő alatt, közösen, többet értek el, mint külön- külön negyven esztendő alatt. Szeptember első napjaiban — hatodikán és hetedikén — tudományos tanácskozást hívtak össze a településszö­vetség tagjai Edelénybe. Az elmaradott térségek gondjai­val foglalkozó rendezvény tanulságos lehet a szatmári, beregi vagy éppen őrségi részvevők számára is. Hiszen, ha a tanácsok el is tűnnek, kezük nyoma ott marad, a Csere­háton éppen úgy, mint az Őrségben. A pusztuló falvak zömét még egy mikrobuszra sem érdemesítette a vezetés, a különbség az ország egyes részei között máris szinte behozhatatlan. Márpedig, ha az önkormányzati rendszer egyenlő feltételeket teremt a települések számára, akkor csak a korábbi állapotok konzerválódnak. A cserehátiak- nak ezután lesz igazán szükségük a figyelemre. Aki hallja, adja át! Csendes Csaba Az EK-tagság nem lesz csodaszer — Ügy gondolom, hogy Ma­gyarország számára az Euró­pai Közösségekhez való csatla­kozás kívánatos cél, de önma­gában nem oldaná meg ösz- szes problémáit — mondotta az MTI tudósítójának (hétfőn kezdődő budapesti látogatása előtt) EnTique Báron Crespo, az Európai Parlament elnöke. Felidézte júliusi találkozá­sát Antall József miniszterel­nökkel: — Ekkor hallottuk Antall úr nyilatkozatát Ma­gyarországnak arról a törek­véséről, hogy 1995-től tagjává váljon az Európai Közössé­geknek. A történelemnek lé­pésről lépésre kell haladnia. Mindennek megvan a maga ideje: akkor, és ha Magyaror­szág is úgy akarja, sor kerül­het a csatlakozásra. Az elnök óvott attól az illú­ziótól, hogy a csatlakozás min­den problémát megoldó cso­daszer. — A tagság kívánatos cél, ami nagy erőfeszítést kö­vetel. Az Európai Parlament sze­repéről szólva Enrique Báron Crespo rámutatott: ez a kö­zösségek fő pilléreinek egyike. Nagy szerepe van a közösség külkapcsolatainak formálásá­ban, jóváhagyása szükséges a más országokkal kötött szer­ződések, megállapodások ér­vényesítéséhez. E választott testületnek döntő szerepe volt eddig is, s lesz ezután is a ti- zenkettek és Magyarország kö­zötti kapcsolatépítésben. (MTI) Horvát kultúránk Zágrábban A zágrábi ifjúsági kulturális központban nemzetiségi kul­turális műsorral fejeződött be a magyarországi horvátok há­romnapos rendezvénysorozata. A nagyszámú közönség nagy tetszéssel fogadta a Senoa asz- szonykórus, a budapesti szerb- horvát gimnázium énekkara és a garai népi együttes fellépé­sét, majd a koljnoti népi mű­vészeket. A tudományos ülés kereté­ben előadások összegezték a két országban élő nemzetisé­gek helyzetét. Foglalkoztak a magyarországi horvátok isko­latörténetével, írásbeliségével, néprajzával, népviseletével és mesekincsével. A rendezvény megnyitóján részt vett Szokai Imre külügyi helyettes állam­titkár, aki megbeszélést foly­tatott Zdravko Mrsic horvát külügyminiszterrel. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék