Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-12 / 214. szám
1990. szeptember 12., szerda NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS - HAZAI KÖRKÉP ÜDVÖZLET A MAGYAR NEMZETNEK Jeszenszky: Jobb kibeszélni, mint hallgatni (Munkatársunktól.) Míg a politikai botrányt kavaró külügyminiszteri felszólalás után a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP közös sajtótájékoztatót tartott, Jeszenszky Gézát arról kérdeztük, ha előre sejtette volna, hogy milyen reakciót vált ki Bossányi Katalinnak adott válasza, elmondaná-e újra, amit az ülésteremben felolvasott? — őszintén válaszolva: lehet, hogy mást mondanék, illetve írnék, mert én soha senkit szándékosan nem sértettem meg, s ez most sem volt szándékom. Ha a képviselőnő kérdésében nem lettek volna bizonyos elemiek, akkor nem így válaszoltam volna. És bizonyos dolgokat azért nem mondanék el újra, mert a dialógus esélyét nem kívánom rontani. Viszont, ha nem mondom el, akkor elmarasztalnak, hogy megkerültem a konkrétan megfogalmazott kérdést. — Önt meglepte, ahogyan az ellenzék reagált az elhangzottakra, hogy kivonulással tüntetett? — őszintén szólva meglepett. — Nem jelent ez „súlyozási” problémát, ami egy külügyminiszternél még hangsúlyozottabban érdekes? — Hangsúlyozásban? — Nem. Hanem a mondandó, súlyozásában. Itt tulajdonképpen azt a pár sort kellene megnézni, amit a Magyar Nemzet közölt. És ebben azon van a hangsúly, hogy azokat az értékeket tartom fontosnak, amelyeket a pártok közül az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Kisgazdapárt képvisel országunkban. Ezt vállalom, és semmi kételyem az iránt, hogy az ellenzékiben is sokan vállalják ugyanezeket az értékeket. Úgy érzem, vagy rossz helyen ülnek, vagy pedig azok a pártok, amelyeknek tagjai, nem jól választották meg a hangnemüket. — Miként ítéli meg, hogy a Fidesz és az SZDSZ sajtótájékoztatóján pontosan ezekben a percekben az ön iránti bizalom megvonásáról beszél? — Erről őktől értesülök. Az ő dolguk. — Ha külföldről, egy kollégája szemszögéből nézné a magyar külügyminiszter ma délutáni parlamenti szereplését, miként vélekedne? — Azt mondhatom, egyfajta kritikát el tudnék fogadni. Azt, hogy nem külpolitikai témáról volt szó. De egy külpolitikai vonatkozása volt ennek, amit hangsúlyoztam is. A Magyar Nemzet privatizációjában részt kévő svéd laptulajdonos egy lapjának, helyesebben e lap néhány munkatársának irányvonalát kifogásoltam. Valóban nem az a feladatom, hogy a belpolitikába beavatkozzam, ugyanakkor én nem pártonkívüliként beszéltem, hanem az MDF alapító tagjaként. És ez az, ami miatt igen sok más teendőm közepette is időt szakítok, hogy elmenjek egy-egy választási gyűlésre, és ha tetszik, egy-egy ilyen magánakcióra is. Azért teszem ezt, mert nagyon sokan vagyunk most az olyan gondolkodó értelmiségiek, akik politikai szerephez jutottunk. Én a Magyar Nemzet irányvonalának kialakításában értelmiségiként foglaltam állást. És amiikor egy futó üzenet formájában érkezett hozzám a kérdés, hogy hozzájárulok-e magánlevelem közléséhez, akkor a kontextus ismerete nélkül — tulajdonképpen a levelet sem néztem meg újra — hozzájárultam a közléshez. Alapjában véve a Magyar Nemzet iránti üdvözletnek szántam az eredeti paszszust. Jelöltállítás szeptember 13-ig Szerdán befejeződik a jelöltállítás a szeptember 30-i önkormányzati választásokra. Ez alkalomból az Országos Választási Bizottság számos kérdésben állásfoglalást tett közzé. E szerint a jelöltet és a listát szeptember 13-án 24 óráig kell az illetékes választási szervnél bejelenteni. A jelöltállítás során több esetben is előfordult: az ajánlóív megnyitásakor a jelölt azt nyilatkozta, hogy ő egy adott párt színeiben indul, ám pártja nem tekintette támogatottjának. Ilyen esetben a nyilatkozatot tevő párt álláspontja a mérvadó. Arra is van példa, egy pártnak két vagy több, önmagát legitimnek tekintő helyi szervezete működik. Ezekben az esetekben az alakilag megfelelő bejelentéseket elfogadják a választási bizottságok, feltéve, hogy a jelöltek személye eltérő. A választási törvény előírása szerint a jelölt az ajánlások összegyűjtése után nem módosíthatja az ajánlóív adatait. Ennek megfelelően ha egy meghatározott párt, társadalmi szervezet jelöltjeként indult, akkor nem lehet párt által támogatott független jelölt, hacsak nem nyit új ajánlóívet. Ez esetben a jelölt dönthet úgy, hogy az utóbbi jelölést fogadja el. A szavazólapokon egyébként a pártok, társadalmi szervezetek nevét hivatalos alapító okiratuk szerint kell feltüntetni. A „független jelölt” megnevezését a pártok neveinek írásánál használt betűtípussal, kis betűvel kell megjelölni. Az OVB állásfoglalása szerint a fogva tartottak csak abban az esetben élhetnek szavazati jogukkal, ha a fogva tartásuk helye az állandó lakóhelyük szerinti szavazókör területén van. Ebben az esetben kérhetik a szavazatszámláló bizottságot a mozgóurnás szavazás biztosítására. (MTI) * A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. LXIV. tv. 30. § (2) bekezdés értelmében a fővárosi listát a Fővárosi Választási Bizottságnál is legkésőbb 1990. szeptember 13- ig kell bejelenteni. A bizottság a listákat legkésőbb szeptember 17-én veszi nyilvántartásba. A listák átvételével kapcsolatos ügyeletet a Fővárosi Választási Bizottság megbízása alapján a Fővárosi Választási Munkacsoport látja el. A munkacsoport ügyeletet tart szeptember 12-én és 13-án 8- tól fél ötig a Budapest V. ker., Városház u. 9—11. I. pav. I. em. 526. sz. helyiségben, szeptember 13-án éjfélig az I. em. 150. sz. alatti szobában. A BIT SZERINT: A kormány nem jövőpárti „Ellenzéki főpolgármester Budapesten!” Ezzel a választási jelszónak is beillő mondattal invitálta az újságírókat tegnapi sajtótájékoztatójára a Baloldali Ifjúsági Társulás, ahol képviselői többek között a helyhatósági választásokkal és az MDF Justitia-tervével kapcsolatos állásfoglalásukat ismertették. — A kormány nem jövőpárti, hiszen ha az ifjúság oldalá ról vizsgáljuk intézkedéseit, bizony elszomorító képet kapunk — Kiss Péter, a BIT elnöke konkrét példával is alátámasztotta fenti kijelentését. Az ifjúsági munkanélküliség szerinte egyre nagyobb mértékű Magyarországon. Erről pontos adatok nincsenek, a végzett középiskolások sorsát ugyanis szinte senki nem vizsgálja. A közelgő helyhatósági választásokon a főváros nyolc kerületében egyébként 54 egyéni jelölttel indulnak. A Magyar Demokrata Fórum Justitia-tervét határozottan bírálja a Baloldali Ifjúsági Társulás. Úgy tartják, a korábbi hatalom szervezeteinek vagyonelszámoltatása például csupán hangulatkeltésre alkalmas, és arra, hogy a kormány egyértelműen megítélhesse ellenzéke eszközrendszerét. F. A. Máról péntekre napolták el az SZDSZ- képviselők és a Magyar Fórum perét Mint azt lapunk munkatársával az SZDSZ sajtóosztályán közölték, Budapesten máról péntekre napolták el annak a pernek a tárgyalását, amelyet néhány SZDSZ-képviselő indított az MDF-hez közel álló Magyar Fórum című lap ellen. Mint ismeretes, a Csurka István szerkesztette Magyar Fórum, amelynek megjelentetését egyelőre felfüggesztették, március 31-i számában Apák és fiúk címmel közölt írást, amely több szabaddemokrata képviselő politikai múltjával, illetve szüleinek tevékenykedésével is foglalkozik. A cikkben, amely a választási kampány idején jelent meg, egyebek között az olvasható, hogy „Kis János (az SZDSZ elnöke — a szerk.) az MTA Filozófiai Intézete párttitkára volt, 1973-ban kizárták az MSZMP- ből, „túl baloldali” nézetei miatt, ezt követően az Akadémia különböző intézetei (Aczél legényei) tartották el titokban és bőségesen. Tamás Gáspár Miklós édesanyja a román kommunista párt alapítója, Kolozsvárról Budapestre költözésük után az egyik legnagyobb pártnyugdíjat kapja (fia ,ebből* ellenzéki); a mama dicső múltja segíti remek lakáshoz a fiút, aki szintén a Ceausescu-féle KP tagja volt...” A cikkben olvasható az is, hogy „Pető Iván párt-, Tölgyessy Péter államigazgatási karrierjét váltotta »szabadra«. Mindketten az MSZMP tagjai voltak.” A Magyar Fórum említett száma —g— szignóval jelölt cikkét a Vásárhelyi Újság című MDF-kiadványból vette át. Mint azt az egyik MDF-képviselőtől tegnap megtudtuk, a cikk szerzője azonos Grezsa Ferenccel, az MDF Csongrád megye 6. számú választókörzetének képviselőjével, aki, mint ismeretes, egyike volt azoknak, akik nemrég sajtótájékoztatón ismertették az újságírókkal a történelmi igazságszolgáltatást célzó úgynevezett Justitia-terv pontjait. P. L. POLITIKAI HIRDETÉS A kivonulások (Folytatás az 1. oldalról.) vazók, ami azt jelenti, még a magyar egyetemisták, főiskolások igencsak alacsony ösztöndíja sem illeti meg őket. A botrány Bossányi Katalin (MSZP) Jeszenszky Gézához címzett interpellációjával robbant ki. A képviselőnő ugyanis a Magyar Nemzet privatizációja kapcsán kérdőre vonta a minisztert a Magyar Nemzetben augusztus 27-én publikált levelének egyes mondatai kapcsán. A nyílt levél ugyanis olyan kijelentéseket tartalmazott, miszerint az igaz magyar ügyet akormánykoalíció pártjai képviselik. A miniszter válaszában kifejtette azt is, hogy ezt a levelet nem külügyminiszterként, hanem régi ismerősként írta Bodor Pálnak. De szólt arról is, hogy sok olyan más ellenzéki párt soraiban ülő képviselőt vél felfedezni a parlamentben, akinek helye akár a kormánykoalícióban is lehetne. Miközben a külügyminiszter beszélt, a Fidesz, az SZDSZ teljes egészében, míg az MSZP padsoraiból jó néhányan kivonultak. Fél öt után néhány perccel folytatódott az Országgyűlés plenáris ülése, ahol az elnöklő Dornbach Alajos arra való tekintettel, hogy az előző szavazásnál a Ház nem volt határozatképes, szavazásra tette fel a kérdést: elfogadja-e az Országgyűlés Jeszenszky Géza külügyminiszter válaszát. A T. Ház elfogadta a választ. Ezután a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes vitájára került sor. Kónya Imre (MDF) kért szót, és elmondta, hogy az ellenzék sajtótájékoztatója miatt az alkotmányügyi bizottság nem volt határozatképes, ezért nem tudta megtárgyalni a törvényjavaslatot. — ítélje meg mindenki, hogy mi fontosabb, a politikai propaganda, vagy a törvényhozói munka? — kérdezte Kónya Imre. Wekler Ferenc (SZDSZ) azonban arról tájékoztatta Kónya képviselő kora urat, hogy az önkormányzati bizottság határozatképes volt, és ülést is tartott. Továbbá azt is megjegyezte, hogy minden bizottságban a kormánypártiak vannak többségben, akik éppen ezért minden körülmények között, vagyis az ellenzék nélkül is határozatképesek lehetnek. Ezt követően mintegy szemtanúként szólalt fel Salamon László (MDF) és Balás István (MDF), akiknek a szavaiból az derült ki, hogy fél 4-től mintegy 20 percig hiába várakoztak, és a két bizottság együttes ülését nem lehetett megtartani. Az elnöklő Dornbach Alajos viszont azt mondta, hogy neki is vannak személyes tapasztalatai arra vonatkozóan, hogy mi történt a szünetben, éppen ezért újabb szünetet rendelt el öt óra előtt néhány perccel, hogy az alkotmányügyi bizottság összeülhessen és ezt követően lehetőség nyíljon a törvényjavaslat részletes vitájára. A parlamenti ülésszak lapzártakor még tartott. 5 Orbán Viktor: Mondjon le a külügyminiszter Miután az SZDSZ, a Fidesz és a Magyar Szocialista Párt egyik fele kivonult a parlamenti ülésteremből, fél 4-kor közös sajtótájékoztatót tartott Vitányi Iván (MSZP), Orbán Viktor (Fidesz), Tölgyessy Péter (SZDSZ) és Bossányi Katalin (MSZP). Elsőként Tölgyessy Péter kért szót, és elmondta, hogy Bossányi Katalinnak a Magyar Nemzet ügyére vonatkozó interpellációja után a külügyminiszter olyan kijelentésre ragadtatta magát, amely nem a 20-as évek Horthy-korszakát, hanem a 30-as évek harcos, a nemzetfogalmat kizáró értelemben használó Gömbös-időszakot idézte. Világosan elhangzott — folytatta Tölgyessy Péter —, hogy a nemzet, a hazaszeretet és az ezzel rokon fogalmak, értékek, a három kormányzó párt privilégiumát képezik. A szabaddemokraták mindent megtettek azért, hogy ilyen hangon ne lehessen megszólalni a magyar parlamentben, és hosszú évekig harcoltak, hogy egyetlen párt se valhassa magát bizonyos értékek kizárólagos letéteményesének. Különösen súlyos ez az eset azért is, mert a külügyminiszter személyéhez kötődik, s a szabaddemokratáknak az az álláspontjuk,, hogy ilyen személy nem képviselheti a Magar Köztársaságot, vagyis kez,deményezik a külügyminiszter lemondását — mondotta a szabaddemokraták frakcióvezetője. A következő felszólaló Vitányi Iván volt, aki Tölgyessy Péter szavaihoz csatlakozva arról beszélt, hogy pártjuk több megpróbáltatásnak volt kitéve az elmúlt időszakban, így végig kellett hallgatniuk, amikor igazságos háborúnak nevezték a Szovjetunió elleni hadviselést, hogy felvetették a trianoni emlékmű helyreállítását, most azonban, amikor az ateistákat, a szabadgondolkodókat és a marxistákat ki akarják rekeszteni a nemzet testéből, betelt a pohár. — Méltóságunkat sértette volna — folytatta Vitányi Iván —, ha nem távozunk az ülésteremből. A történelmet véleményünk szerint ott kell folytatni, ahol 1945- ben elkezdődött, de sem 1944 októberéhez, sem 1944 márciusához, sem 1937-hez, vagy 1920-hoz nem kívánunk visszatérni. A külügyminiszternek pedig le kell vonnia a megfelelő következetéseket. Végül Orbán Viktor kért szót. Egyetértve az előtte szólókkal, fájdalommal vette tudomásul, hogy az MDF ahelyett, hogy válaszolt volna a Magyar Nemzet ügyében feltett konkrét kérdésekre, ideológiai típusú vitát szított. Tűrhetetlennek tartja, hogy egy szocialista párti interpellációt arra használjon fel a külügyminiszter, hogy totális támadást indítson az ellenzék ellen. — Eddig azt hittük — folytatta Orbán Viktor—, hogy a külügyiminiszter úrnak néha gyenge pillanatai vannak, de a mostani szereplése megerősítette korábbi kijelentéseit, más szóval a külügyminiszter úr így gondolkodik. Majd arról beszélt Orbán Viktor, hogy egyszer már volt részük egy olyan mocskos kampányban, ahol lezsidózták és lekommunistázták az ellenzéket. Azonban nem lesz még egy ilyen kampány, és még egyszer ezt nem engedheti meg magának az MDF. Majd azt is megjegyezte, a Fideszt nem érdekli az, hogy korábban a miniszterek hol dolgoztak, milyen szerepet játszottak a Kádár-rendszerben, mert a fiatal demokratákat a tények és érvek érdeklik, de ha a Demokrata Fórum ilyen síkra tereli a vitát, akkor el fogják mondani ők is, hogy kikkel állnak szemben. A sajtótájékoztatón egyetlen kérdés merült fel: veszélybe kerülhet-e ezáltal a békés átmenet? Orbán Viktor erre azt válaszolta: — Nem gondolom, hogy veszélybe kerülne, mert a sajtótájékoztató után visszamegyünk az ülésterembe, hiszen nem történt semmi különös, csupán a külügyiminiszter úrnak le kell mondania. Vitányi Iván annyit jegyzett meg, hogy jelen esetben nem a tiltakozás a történés, hanem a diszkrimináció, amelyért a diszkriminálók a felelősek. Végül Orbán Viktor annyit tett hozzá az elhangzottakhoz, hogy lejárt a száz nap türelmi idő, és mostantól ha egy politikus valahol nyilatkozik, és kijelentéseinek politikai tartalma van, akkor ezért felelős, és ezt a felelősségét nem kenheti el azzal, hogy amit mondott, vagy írt, az csupán az írói munkásságának része. Faragó József A KÉPVISELŐ SZÉLJEGYZETE Kikényszerített adomány A kormány az eddig eltelt 120 napból bizony nem sokat fordított a szociálpolitika javítására. Eddig mindössze egyszer került sorra igazán érdemben a téma, akkor is az áremelési csomagterv — a kormány által is elismerten alacsony, szinte nevetséges mértékű — kompenzálása kapcsán. Mindezek a gondolatok a hétfői plenáris ülésen történtek miatt jutottak eszembe, mikor is a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről volt szó, melynek során Solt Ottília és Havas Gábor SZDSZ-es képviselő azon javaslatát is napirendre tűztük, amelyik indítványozta, hogy az ingatlanok hasznosításából származó bevételek ne a feneketlen költségvetésbe, hanem az olyannyira nélkülöző Társadalombiztosítási Alapba folyjanak be. A kormány nevében megszólaló Isépy államtitkár úr először holmi jogi akadályokra hivatkozva próbálta elvenni a javaslat élét, majd miután erre a felvetésre méltó és egyértelmű választ kapott, így nem volt más választása, mint beismerni, hogy a kormány ezt a pénzt bizony a költségvetésnek szánta. Érvet persze nem mondott rá, hogy miért nem jó a szinte teljesen vagyon nélkül lévő társadalombiztosításnak adni ezt a pénzt. Az SZDSZ-es padsorokban ülő egyik képviselő azért nem hagyta annyiban a dolgot, s megkérte az ebben a témában legilletékesebb minisztert, a népjóléti tárca birtokosát, Surján Lászlót, hogy ugyan fejtse már ki ő is a véleményét ebben a témában. A nem először bizonytalan szociális miniszter kitérő választ adott, miután az Igazságügyi Minisztérium már ismertette a hivatalos álláspontot, ami nyilvánvalóan nem kedvezett a népjóléti tárcának. Surján úr, bár éppen az előző nap fejtette ki a nyílt televíziós vitában, hogy a szociális érdekeket a lehető legkeményebben és legkövetkezetesebben fogja képviselni, láthatólag az első adandó alkalommal meghátrálásra kényszerült. Bár kétségtelen, hogy ebben a kormány nem megfelelő információáramlása és egyeztetése is szerepet játszhatott. (Erről azonban csak ő tudna nyilatkozni.) Az epizód folytatásaként — látva kereszténydemokrata miniszterének szorult helyzetét, aki láthatólag nem készült felszólalásra — Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője próbálta megint csak az egyszer már kudarcot szenvedett jogi síkra vinni a fejtegetést. Eszerint, mivel Isépy államtitkár úr volt a kormányzat hivatalos előadója, nem kell Surján miniszter urat kikérdezni. (No de még megszólítani sem lehet?) Az ügy vita része ezzel lezárult, ám csodák csodájára, vagy éppen a nyilvánvaló antiszociális lépés miatt egyes kormánypárti képviselők nem merték vállalni ezt a hálátlan szerepkört, s néhányan (szám szerint 31-en) a kormánypártiak közül is megszavazták az ellenzéki javaslatot. A többiekben valószínűleg győzhetett a kormányuk iránti hűség a szociális érzékenységükkel szemben. CSÓLICO MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz)