Népszabadság, 1990. szeptember (48. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-12 / 214. szám

1990. szeptember 12., szerda NÉPSZABADSÁG - ORSZÁGGYŰLÉS - HAZAI KÖRKÉP ÜDVÖZLET A MAGYAR NEMZETNEK Jeszenszky: Jobb kibeszélni, mint hallgatni (Munkatársunktól.) Míg a politikai botrányt ka­varó külügyminiszteri felszóla­lás után a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP közös sajtótájékozta­tót tartott, Jeszenszky Gézát arról kérdeztük, ha előre sej­tette volna, hogy milyen reak­ciót vált ki Bossányi Katalin­nak adott válasza, elmonda­ná-e újra, amit az ülésterem­ben felolvasott? — őszintén válaszolva: le­het, hogy mást mondanék, il­letve írnék, mert én soha sen­kit szándékosan nem sértettem meg, s ez most sem volt szán­dékom. Ha a képviselőnő kér­désében nem lettek volna bi­zonyos elemiek, akkor nem így válaszoltam volna. És bizonyos dolgokat azért nem mondanék el újra, mert a dialógus esé­lyét nem kívánom rontani. Vi­szont, ha nem mondom el, ak­kor elmarasztalnak, hogy meg­­kerültem a konkrétan megfo­galmazott kérdést. — Önt meglepte, ahogyan az el­lenzék reagált az elhangzottakra, hogy kivonulással tüntetett? — őszintén szólva megle­pett. — Nem jelent ez „súlyozási” problémát, ami egy külügyminisz­ternél még hangsúlyozottabban ér­dekes? — Hangsúlyozásban? — Nem. Hanem a mondandó, súlyozásában.­­ Itt tulajdonképpen azt a pár sort kellene megnézni, amit a Magyar Nemzet közölt. És ebben azon van a hangsúly, hogy azokat az értékeket tar­tom fontosnak, amelyeket a pártok közül az MDF, a Ke­reszténydemokrata Néppárt és a Kisgazdapárt képvisel orszá­gunkban. Ezt vállalom, és sem­mi kételyem az iránt, hogy az ellenzékiben is sokan vállal­ják ugyanezeket az értékeket. Úgy érzem, vagy rossz he­lyen ülnek, vagy pedig azok a pártok, amelyeknek tagjai, nem jól választották meg a hangnemüket. — Miként ítéli meg, hogy a Fi­desz és az SZDSZ sajtótájékozta­tóján pontosan ezekben a percek­ben az ön iránti bizalom megvo­násáról beszél? — Erről ők­től értesülök. Az ő dolguk. — Ha külföldről, egy kollégája szemszögéből nézné a magyar kül­ügyminiszter ma délutáni parla­menti szereplését, miként véleked­ne? — Azt mondhatom, egyfajta kritikát el tudnék fogadni. Azt, hogy nem külpolitikai témáról volt szó. De egy külpolitikai vonatkozása volt ennek, amit hangsúlyoztam is. A Magyar Nemzet privatizációjában részt kévő svéd laptulajdo­nos egy lapjának, helyesebben e lap néhány munkatársának irányvonalát kifogásoltam. Valóban nem az a feladatom, hogy a belpolitikába beavat­kozzam, ugyanakkor én nem pártonkívüliként beszéltem, hanem az MDF alapító tagja­ként. És ez az, ami miatt igen sok más teendőm közepette is időt szakítok, hogy elmenjek egy-egy választási gyűlésre, és ha tetszik, egy-egy ilyen ma­gánakcióra is. Azért teszem ezt, mert nagyon sokan va­gyunk most az olyan gondolko­dó értelmiségiek, akik politikai szerephez jutottunk. Én a Ma­gyar Nemzet irányvonalának kialakításában értelmiségiként foglaltam állást. És ami­ikor egy futó üzenet formájában érke­zett hozzám a kérdés, hogy hozzájárulok-e magánlevelem közléséhez, akkor a kontextus ismerete nélkül — tulajdon­képpen a levelet sem néztem meg újra — hozzájárultam a közléshez. Alapjában véve a Magyar Nemzet iránti üdvöz­letnek szántam az eredeti pasz­­szust. Jelöltállítás szeptember 13-ig Szerdán befejeződik a jelölt­­állítás a szeptember 30-i ön­­kormányzati választásokra. Ez alkalomból az Országos Vá­lasztási Bizottság számos kér­désben állásfoglalást tett köz­zé. E szerint a jelöltet és a lis­tát szeptember 13-án 24 óráig kell az illetékes választási szervnél bejelenteni. A jelöltállítás során több esetben is előfordult: az aján­lóív megnyitásakor a jelölt azt nyilatkozta, hogy ő egy adott párt színeiben indul, ám párt­ja nem tekintette támogatott­jának. Ilyen esetben a nyilat­kozatot tevő párt álláspontja a mérvadó. Arra is van példa, egy pártnak két vagy több, önmagát legitimnek tekintő helyi szervezete működik. Ezekben az esetekben az ala­kilag megfelelő bejelentéseket elfogadják a választási bizott­ságok, feltéve, hogy a jelöltek személye eltérő. A választási törvény előírá­sa szerint a jelölt az ajánlások összegyűjtése után nem módo­síthatja az ajánlóív adatait. Ennek megfelelően ha egy meghatározott párt, társadalmi szervezet jelöltjeként indult, akkor nem lehet párt által tá­mogatott független jelölt, ha­csak nem nyit új ajánlóívet. Ez esetben a jelölt dönthet úgy, hogy az utóbbi jelölést fogadja el. A szavazólapokon egyébként a pártok, társadal­mi szervezetek nevét hivata­los alapító okiratuk szerint kell feltüntetni. A „független jelölt” megnevezését a pártok neveinek írásánál használt be­tűtípussal, kis betűvel kell megjelölni. Az OVB állásfoglalása sze­rint a fogva tartottak csak ab­ban az esetben élhetnek sza­vazati jogukkal, ha a fogva tartásuk helye az állandó la­kóhelyük szerinti szavazókör területén van. Ebben az eset­ben kérhetik a szavazatszám­láló bizottságot a mozgóurnás szavazás biztosítására. (MTI) * A helyi önkormányzati kép­viselők és polgármesterek vá­lasztásáról szóló 1990. LXIV. tv. 30. § (2) bekezdés értelmé­ben a fővárosi listát a Fővá­rosi Választási Bizottságnál is legkésőbb 1990. szeptember 13- ig kell bejelenteni. A bizott­ság a listákat legkésőbb szep­tember 17-én veszi nyilvántar­tásba. A listák átvételével kap­csolatos ügyeletet a Fővárosi Választási Bizottság megbízá­sa alapján a Fővárosi Válasz­tási Munkacsoport látja el. A munkacsoport ügyeletet tart szeptember 12-én és 13-án 8- tól fél ötig a Budapest V. ker., Városház u. 9—11. I. pav. I. em. 526. sz. helyiségben, szep­tember 13-án éjfélig az I. em. 150. sz. alatti szobában. A BIT SZERINT: A kormány nem jövőpárti „Ellenzéki főpolgármester Budapesten!” Ezzel a választá­si jelszónak is beillő mondattal invitálta az újságírókat tegna­pi sajtótájékoztatójára a Bal­oldali Ifjúsági Társulás, ahol képviselői többek között a helyhatósági választásokkal és az MDF Justitia-tervével kap­csolatos állásfoglalásukat is­mertették. — A kormány nem jövőpár­ti, hiszen ha az ifjúság oldalá­­ ról vizsgáljuk intézkedéseit, bi­zony elszomorító képet kapunk — Kiss Péter, a BIT elnöke konkrét példával is alátámasz­totta fenti kijelentését. Az if­júsági munkanélküliség sze­rinte egyre nagyobb mértékű Magyarországon. Erről pontos adatok nincsenek, a végzett kö­zépiskolások sorsát ugyanis szinte senki nem vizsgálja. A közelgő helyhatósági vá­lasztásokon a főváros nyolc ke­rületében egyébként 54 egyéni jelölttel indulnak. A Magyar Demokrata Fórum Justitia-tervét határozottan bí­rálja a Baloldali Ifjúsági Tár­sulás. Úgy tartják, a korábbi hatalom szervezeteinek va­gyonelszámoltatása például csupán hangulatkeltésre alkal­mas, és arra, hogy a kormány egyértelműen megítélhesse el­lenzéke eszközrendszerét. F. A. Máról péntekre napolták el az SZDSZ- képviselők és a Magyar Fórum perét Mint azt lapunk munkatár­sával az SZDSZ sajtóosztá­lyán közölték, Budapesten má­ról péntekre napolták el annak a pernek a tárgyalását, ame­lyet néhány SZDSZ-képviselő indított az MDF-hez közel álló Magyar Fórum című lap ellen. Mint ismeretes, a Csurka István szerkesztette Magyar Fórum, amelynek megjelente­tését egyelőre felfüggesztették, március 31-i számában Apák és fiúk címmel közölt írást, amely több szabaddemokrata képviselő politikai múltjával, illetve szüleinek tevékenyke­désével is foglalkozik. A cikk­ben, amely a választási kam­pány idején jelent meg, egye­bek között az olvasható, hogy „Kis János (az SZDSZ elnö­ke — a szerk.) az MTA Filo­zófiai Intézete párttitkára volt, 1973-ban kizárták az MSZMP- ből, „túl baloldali” nézetei miatt, ezt követően az Aka­démia különböző intézetei (Aczél legényei) tartották el titokban és bőségesen. Tamás Gáspár Miklós édesanyja a román kommunista párt alapí­tója, Kolozsvárról Budapestre költözésük után az egyik leg­nagyobb pártnyugdíjat kapja (fia ,­ebből* ellenzéki); a ma­ma dicső múltja segíti remek lakáshoz a fiút, aki szintén a Ceausescu-féle KP tagja volt...” A cikkben olvasható az is, hogy „Pető Iván párt-, Tölgyessy Péter államigazga­tási karrierjét váltotta »sza­­badra«. Mindketten az MSZMP tagjai voltak.” A Magyar Fórum említett száma —g— szignóval jelölt cikkét a Vásárhelyi Újság cí­mű MDF-kiadványból vette át. Mint azt az egyik MDF-képvi­­selőtől tegnap megtudtuk, a cikk szerzője azonos Grezsa Ferenccel, az MDF Csongrád megye 6. számú választókörze­tének képviselőjével, aki, mint ismeretes, egyike volt azok­nak, akik nemrég sajtótájékoz­tatón ismertették az újságírók­kal a történelmi igazságszol­gáltatást célzó úgynevezett Justitia-terv pontjait. P. L. POLITIKAI HIRDETÉS A kivonulások (Folytatás az 1. oldalról.) vazók, ami azt jelenti, még a magyar egyetemisták, főisko­lások igencsak alacsony ösz­töndíja sem illeti meg őket. A botrány Bossányi Katalin (MSZP) Jeszenszky Gézához címzett interpellációjával rob­bant ki. A képviselőnő ugyan­is a Magyar Nemzet privatizá­ciója kapcsán kérdőre vonta a minisztert a Magyar Nemzet­ben augusztus 27-én publikált levelének egyes mondatai kap­csán. A nyílt levél ugyanis olyan kijelentéseket tartalma­zott, miszerint az igaz magyar ügyet a­­kormánykoalíció párt­jai képviselik. A miniszter vá­laszában kifejtette azt is, hogy ezt a levelet nem külügymi­niszterként, hanem régi isme­rősként írta Bodor Pálnak. De szólt arról is, hogy sok olyan más ellenzéki párt soraiban ülő képviselőt vél­ felfedezni a parlamentben, akinek helye akár a kormánykoalícióban is lehetne. Miközben a külügy­miniszter beszélt, a Fidesz, az SZDSZ teljes egészében, míg az MSZP padsoraiból jó néhá­­nyan kivonultak. Fél öt után néhány perccel folytatódott az Országgyűlés plenáris ülése, ahol az elnöklő Dornbach Alajos arra való te­kintettel, hogy az előző szava­zásnál a Ház nem volt hatá­rozatképes, szavazásra tette fel a kérdést: elfogadja-e az Or­szággyűlés Jeszenszky Géza külügyminiszter válaszát. A T. Ház elfogadta a választ. Ezután a polgármesteri tiszt­ség ellátásának egyes kérdé­seiről szóló törvényjavaslat részletes vitájára került sor. Kónya Imre (MDF) kért szót, és elmondta, hogy az ellenzék sajtótájékoztatója miatt az al­kotmányügyi bizottság nem volt határozatképes, ezért nem tudta megtárgyalni a törvény­­javaslatot. — ítélje meg min­denki, hogy mi fontosabb, a politikai propaganda, vagy a törvényhozói munka? — kér­dezte Kónya Imre. Wekler Fe­renc (SZDSZ) azonban arról tájékoztatta Kónya képviselő kora urat, hogy az önkormányzati bizottság határozatképes volt, és ülést is tartott. Továbbá azt is megjegyezte, hogy minden bizottságban a kormánypárti­ak vannak többségben, akik éppen ezért minden körülmé­nyek között, vagyis az ellen­zék nélkül is határozatképesek lehetnek. Ezt követően mint­egy szemtanúként szólalt fel Salamon László (MDF) és Ba­lás István (MDF), akiknek a szavaiból az derült ki, hogy fél 4-től mintegy 20 percig hiá­ba várakoztak, és a két bizott­ság együttes ülését nem lehe­tett megtartani. Az elnöklő Dornbach Alajos viszont azt mondta, hogy neki is vannak személyes tapasztalatai arra vonatkozóan, hogy mi történt a szünetben, éppen ezért újabb szünetet rendelt el öt óra előtt néhány perccel, hogy az alkot­mányügyi bizottság összeülhes­sen és ezt követően lehetőség nyíljon a törvényjavaslat rész­letes vitájára. A parlamenti ülésszak lapzártakor még tar­tott. 5 Orbán Viktor: Mondjon le a külügyminiszter Miután az SZDSZ, a Fidesz és a Magyar Szocialista Párt egyik fele kivonult a parla­menti ülésteremből, fél 4-kor közös sajtótájékoztatót tartott Vitányi Iván (MSZP), Orbán Viktor (Fidesz), Tölgyessy Pé­ter (SZDSZ) és Bossányi Kata­lin (MSZP). Elsőként Tölgyes­sy Péter kért szót, és elmond­ta, hogy Bossányi Katalinnak a Magyar Nemzet ügyére vo­natkozó interpellációja után a külügyminiszter olyan kijelen­tésre ragadtatta magát, amely nem a 20-as évek Horthy-kor­­szakát, hanem a 30-as évek harcos, a nemzetfogalmat ki­záró értelemben használó Gömbös-időszakot idézte. Vilá­gosan elhangzott — folytatta Tölgyessy Péter —, hogy a nemzet, a hazaszeretet és az ezzel rokon fogalmak, értékek, a három kormányzó párt pri­vilégiumát képezik. A szabaddemokraták min­dent megtettek azért, hogy ilyen hangon ne lehessen meg­szólalni a magyar parlament­ben, és hosszú évekig harcol­tak, hogy egyetlen párt se val­­hassa magát bizonyos értékek kizárólagos letéteményesének. Különösen súlyos ez az eset azért is, mert a külügy­minisz­ter személyéhez kötődik, s a szabaddemokratáknak az az álláspontjuk,, hogy ilyen sze­mély nem képviselheti a Ma­­gar Köztársaságot, vagyis kez­,­deményezik a külügyminiszter lemondását — mondotta a szabaddemokraták frakcióve­zetője. A következő felszólaló Vitá­nyi Iván volt, aki Tölgyessy Péter szavaihoz csatlakozva arról beszélt, hogy pártjuk több megpróbáltatásnak volt kitéve az elmúlt időszakban, így vé­gig kellett hallgatniuk, amikor igazságos háborúnak nevezték a Szovjetunió elleni hadvise­lést, hogy felvetették a tria­noni emlékmű helyreállítását, most azonban, amikor az ateis­tákat, a szabadgondolkodókat és a marxistákat ki akarják re­­keszteni a nemzet testéből, be­telt a pohár. — Méltóságunkat sértette volna — folytatta Vi­tányi Iván —, ha nem távo­zunk az ülésteremből. A törté­nelmet véleményünk szerint ott kell folytatni, ahol 1945- ben elkezdődött, de sem 1944 októberéhez, sem 1944 márciu­sához, sem 1937-hez, vagy 1920-hoz nem kívánunk vissza­térni. A külügyminiszternek pedig le kell vonnia a megfe­lelő következetéseket. Végül Orbán Viktor kért szót. Egyetértve az előtte szó­lókkal, fáj­dalommal vette tu­domásul, hogy az MDF ahe­lyett, hogy válaszolt volna a Magyar Nemzet ügyében fel­tett konkrét kérdésekre, ideo­lógiai típusú vitát szított. Tűr­hetetlennek tartja, hogy egy szocialista párti interpellációt arra használjon fel a külügy­miniszter, hogy totális táma­dást indítson az ellenzék ellen. — Eddig azt hittük — folytat­ta Orbán Viktor—, hogy a kül­ügyiminiszter úrnak néha gyen­ge pillanatai vannak, de a mos­tani szereplése megerősítette korábbi kijelentéseit, más szó­val a külügyminiszter úr így gondolkodik. Majd arról be­szélt Orbán Viktor, hogy egy­szer már volt részük egy olyan mocskos kampányban, ahol le­­zsidózták és lekommunistázták az ellenzéket. Azonban nem lesz még egy ilyen kampány, és még egyszer ezt nem engedhe­ti meg magának az MDF. Majd azt is megjegyezte, a Fi­deszt nem érdekli az, hogy ko­rábban a miniszterek hol dol­goztak, milyen szerepet ját­szottak a Kádár-rendszerben, mert a fiatal demokratákat a tények és érvek érdeklik, de ha a Demokrata Fórum ilyen síkra tereli a vitát, akkor el fogják mondani ők is, hogy kikkel állnak szemben. A sajtótájékoztatón egyetlen kérdés merült fel: veszélybe kerülhet-e ezáltal a békés át­menet? Orbán Viktor erre azt válaszolta: — Nem gondolom, hogy veszélybe kerülne, mert a sajtótájékoztató után vissza­megyünk az ülésterembe, hi­szen nem történt semmi külö­nös, csupán a külügyiminiszter úrnak le kell mondania. Vitányi Iván annyit jegyzett meg, hogy jelen esetben nem a tiltakozás a történés, hanem a diszkrimináció, amelyért a diszkriminálók a felelősek. Végül Orbán Viktor annyit tett hozzá az elhangzottakhoz, hogy lejárt a száz nap türelmi idő, és mostantól ha egy poli­tikus valahol nyilatkozik, és kijelentéseinek politikai tartal­ma van, akkor ezért felelős, és ezt a felelősségét nem kenheti el azzal, hogy amit mondott, vagy írt, az csupán az írói munkásságának része. Faragó József A KÉPVISELŐ SZÉLJEGYZETE Kikényszerített adomány A kormány az eddig el­telt 120 napból bizony nem sokat fordított a szociálpo­litika javítására. Eddig mindössze egyszer került sorra igazán érdemben a téma, akkor is az áremelé­si csomagterv — a kormány által is elismerten alacsony, szinte nevetséges mértékű — kompenzálása kapcsán. Mindezek a gondolatok a hétfői plenáris ülésen tör­téntek miatt jutottak eszem­be, mikor is a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről volt szó, melynek során Solt Ottília és Havas Gábor SZDSZ-es képviselő azon javaslatát is napirendre tűztük, amelyik indítványozta, hogy az in­gatlanok hasznosításából származó bevételek ne a feneketlen költségvetésbe, hanem az olyannyira nél­külöző Társadalombiztosí­tási Alapba folyjanak be. A kormány nevében megszólaló Isépy államtit­kár úr először holmi jogi akadályokra hivatkozva próbálta elvenni a javaslat élét, majd miután erre a felvetésre méltó és egyér­telmű választ kapott, így nem volt más választása, mint beismerni, hogy a kor­mány ezt a pénzt bizony a költségvetésnek szánta. Ér­vet persze nem mondott rá, hogy miért nem jó a szinte teljesen vagyon nélkül lévő társadalombiztosításnak adni ezt a pénzt. Az SZDSZ-es padsorok­ban ülő egyik képviselő azért nem hagyta annyiban a dolgot, s megkérte az eb­ben a témában legilletéke­sebb minisztert, a népjóléti tárca birtokosát, Surján Lászlót, hogy ugyan fejtse már ki ő is a véleményét ebben a témában. A nem először bizonytalan szociá­lis miniszter kitérő vá­laszt adott, miután az Igaz­ságügyi Minisztérium már ismertette a hivatalos ál­láspontot, ami nyilvánvaló­an nem kedvezett a népjó­léti tárcának. Surján úr, bár éppen az előző nap fejtette ki a nyílt televíziós vitá­ban, hogy a szociális érde­keket a lehető legkemé­nyebben és legkövetkezete­sebben fogja képviselni, lát­hatólag az első adandó al­kalommal meghátrálásra kényszerült. Bár kétségte­len, hogy ebben a kormány nem megfelelő információ­­áramlása és egyeztetése is szerepet játszhatott. (Erről azonban csak ő tudna nyi­latkozni.) Az epizód folytatásaként — látva kereszténydemok­rata miniszterének szorult helyzetét, aki láthatólag nem készült felszólalásra — Kónya Imre, az MDF frak­cióvezetője próbálta megint csak az egyszer már kudar­cot szenvedett jogi síkra vinni a fejtegetést. Eszerint, mivel Isépy államtitkár úr volt a kormányzat hivata­los előadója, nem kell Sur­ján miniszter urat kikér­dezni. (No de még megszó­lítani sem lehet?) Az ügy vita része ezzel lezárult, ám csodák csodá­jára, vagy éppen a nyil­vánvaló antiszociális lépés miatt egyes kormánypárti képviselők nem merték vál­lalni ezt a hálátlan szerep­kört, s néhányan (szám sze­rint 31-en) a kormánypár­tiak közül is megszavazták az ellenzéki javaslatot. A többiekben valószínűleg győzhetett a kormányuk iránti hűség a szociális ér­zékenységükkel szemben. C­S­­ÓLICO MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz)

Next