Népszabadság, 1990. október (48. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

1990. október 1., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK _ ÁLLÁSPONT GÖNCZ ÁRPÁD HAZAÉRKEZETT UKRAJNÁBÓL Valami példaértékű kezdődött (Folytatás az 1. oldalról.) vényre. — Honfitársaim! Ma­gyar Testvérek! Különös jelen­tőségűnek érzem, hogy három ölelkező himnusz elhangzása után beszélhetek a Kárpát-me­dence legszebb Petőfi-szobra előtt. Jelképes az is, hogy ez a költő — akinek anyja szlo­vák, apja szerb volt — bizo­nyította be, hogy a magyar­ság: sorsvállalás. Különös ér­téke van ezért itt ennek a szo­bornak, hiszen olyan magya­rok élnek Kárpátalján, akik a legnehezebb időkben is meg­őrizték magyarságukat. Göncz Árpád beszámolt ki­jevi tárgyalásairól. Elmondta: Magyarország egy új Ukraj­nával, egy új Szovjetunióval szorít­­kezet, hiszen ezek ter­mészetes szövetségeseink. Leo­­nyid Kravcsuk is megerősí­tette a magyar köztársasági el­nöktől­ hallottaikat. Komlós Attila, a Magyarok Világszö­vetségének főtitkára a világ­ban élő magyarok üdvözletét tolmácsolta Kárpátalja ünnep­lő magyarságának. A két államfő és a többi vendég koszorút és virágokat helyezett el a felavatott Pető­­fi-szobor talapzatán. Göncz Árpád a hivatalos programok végeztével nyilat­kozott az újságíróknak — Si­keresek voltak a tárgyalások — mondta. — Többet értünk el, mint amennyit terveztünk. Meggyőződésem, hogy a tárgya­lásoknak jó folytatása lesz, és remélem, egy hónapon belül létrejön az a kormányközi bi­zottság, amely a­­gyakorlati kérdéseket kidolgozza. Prob­lémák legfeljebb abból adód­hatnak, hogy a skót­­gazdasági rendszernek és a rendszervál­tási folyamatoknak némi fá­ziseltolódása van. Valószínű­leg modellértékű lesz a kap­csolatépítés abból a szempont­ból, hogyan lehet jó akarattal áthidalni a nehézségeket. Úgy vélem, hogy itt valóban törté­nelem íródott és valami pél­daértékű kezdődött. Ha elkép­zeléseink sikerülnek, akkor a Franciaország méretű Ukraj­nával a szomszédos országok számára példaértékű kisebb­ségi politikáit tudunk megte­remteni. Ez fontos nekünk is, Ukrajnának is. F. Gy. Két elnök között az ungvári Petőfi-szobor. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE ANTALL-BESZÉD BÉCSBEN Újabb vasfüggönyök keletkezése ellen A szabad nemzetek össze­fogása leküzdheti az olyan ve­szélyeket is, amilyenek a Ku­­vait elleni iraki agresszióval keletkeztek, és ugyanilyen ösz­­szefogásra van szükség Euró­pában is. Többek között erről beszélt Antall József, az MDF elnöke, kormányfő Bécsben azon a több ezer személy rész­vételével tartott gyűlésen, ame­lyet a jelenleg a szocialista párttal együtt kormányzó Oszt­rák Néppárt, az ÖVP rendezett szombaton az október 7-i ausztriai parlamenti választá­sok kampányának keretében. Antall rámutatott: itteni je­lenléte a Közép- és Kelet-Eu­­rópában az utóbbi hónapok folyamán lezajlott nagyszabá­sú fordulatoknak is köszönhe­tő. „Az eltelt tizenkét hónap­ban öreg kontinensünk arcu­lata többet változott, mint előtte 40 év alatt. Amikor ma reggel átutaztam az osztrák— magyar határon, akkor egy ál­lamok közötti, de nem társa­dalmi rendszereket elválasztó határon jöttem át. A vasfüg­göny már a múlté, és teljes lebontásának folyamata éppen itt kezdődött el” — mondta. Antall József emlékeztetett a magyarok mindig töretlen szabadságvágyára, s hangoz­tatta, hogy a magyar nép az 1945—1947-es és az 1950-es si­kertelen kísérletek után most, „harmadik nekifutásra” visz­­szaszerezte szabadságát és szu­verenitását. Az MDF elnöke az Európába való visszatérés fontos belső feltételének mi­nősítette a magyar gazdaság­nak a jelenlegi válságból való kilábalását, a szociális piac­­gazdaság létrehozását, s az utóbbival kapcsolatban köve­tendőnek ítélte a Riegler ve­zette Osztrák Néppárt politi­káját. Nehéz útját Magyaror­szágnak magának kell megten­nie, de természetesen köny­­nyebb a dolga, ha számíthat barátainak segítségére is — állapította meg, és köszönetet mondott az osztrák népnek a magyar szabadságtörekvések támogatásáért. A politikus kifejtette, hogy a sokat emlegetett, a konflik­tusoktól mentes és egyesült Európa biztosítéka lehet a to­vábbi demokratikus fejlődés­nek Magyarországon és az egész térségben. „Nem szabad megengednünk — hangsúlyoz­ta —, hogy a vasfüggöny he­lyébe újabb akadályok kelet­kezzenek. Csakis az együttmű­ködés lehet a reális alternatí­va Európa népei számára. Ezért tulajdonítunk nagy je­lentőséget a regionális együtt­működés különféle formái­nak.” Beszédében Antall József ki­tért arra, hogy a Magyar De­mokrata Fórum már ellenzéki időszakában is szoros kapcso­latban volt az Osztrák Nép­párttal, s eredményeinek el­érését előmozdította e testvér­párt támogatása. Mint az MDF elnöke közölte, a mostani bé­csi választási gyűlésen való részvétele viszonzása annak a szolidaritásnak, amelyet ta­vasszal, a magyar országgyű­lési választások előtt­ pártja iránt az ÖVP tanúsított. A rendezvényen ott volt Ke­resztes K. Sándor, az MDF el­nökségének tagja, környezet­­védelmi és területfejlesztési miniszter is, aki a Fertő tavi közös nemzeti park létrehozá­sáról szóló magyar—osztrák nyilatkozat aznapi aláírása al­kalmából tartózkodott szomba­ton Bécsben. (MTI) SIKERES VOLT A VAJDASÁGI MAGYAROK KONGRESSZUSA Európai mércével a kisebbségi jogokért Az adai művelődési ház színháztermében 500 küldött és vendég részvételével meg­tartotta I. kongresszusát a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége (VMDK). Ezúttal is beigazolódott: a több mint 20 ezer tagot szám­láló szervezet egységes és érett politikai tényezővé vált a vaj­dasági magyarok sorsának ala­kításában. Ágoston András, a VMDK elnö­ke, üdvözölte a megjelent vendégeket, közöttük őszi Ist­vánt, a Ma­gyar Köztársaság belgrádi nagykövetét. Duray Miklóst, a szlovákiai Együtt­élés mozgalom képviselőjét, Anton Skenderovicot, a Vaj­dasági Horvátok Demokrati­kus Szövetségének alelnökét és Mihálic Antalt, a bajai t­u­­nyevácok Olvasókörének kül­döttét. Zalatnay István, a Ma­gyar Köztársaság kormányfő­jének tanácsosa is köszöntöt­te a kongresszust. A tanács­kozás megkezdése előtt a kongresszus elénekelte az El­indultam szép hazámból kez­detű népdalt. Ezután mintegy negyvenen szólaltak fel. A Népszabadság interjút ké­szített Ágoston Andrással, a VMDK vezetőjével, akit a kongresszus egyöntetűen meg­erősített négy évre szóló el­nöki megbízatásában, a többi elnökségi, tanács- és ellenőr­ző bizottsági taggal együtt. A közeljövő teendőiről és a ki­látásokról Ágoston elmondta: " Eddigi akcióink helyes­ségéről a kongresszus idején valamennyien ismételten meg­győződhettünk. Sajnos azon­ban ,a minap elfogadott szerb alkotmány lehetőségeinket, esélyeinket cseppet sem teszi kecsegtetőbbé az eddigieknél. Marad tehát a folyamatos, ke­mény munka, természetesen európai mércével mérhető módszerek és stílus alkalma­zásával. Nincs olyan nehéz­ség, ami miatt ettől eltér­nénk. Bízom benne, hogy Vaj­daság magyarjainak többsége mellettünk fog kiállni a vá­lasztásokon. Roppant fontos, hogy szavazópolgáraink jelen­jenek meg az urnáknál, ahányszor csak kell. Így ugyanis egy-két, esetleg há­rom képviselőnkkel több jut­hat be a parlamentbe. Koliger Károly EURÓPA TANÁCS Támogató, objektív jelentés Magyarországról Egyértelműen támogatja Ma­gyarország felvételi kérelmét Peter Schieder osztrák szocia­lista párti képviselő abban a terjedelmes jelentésben, ame­lyet az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének keddi magyar vitájához készített. A közgyűlés kedd délelőtt foglal állást Magyarországnak az Európa Tanácshoz való csatlakozási kérelméről, s a 23 parlamenti demokráciát tömö­rítő európai szervezet minisz­teri bizottsága ezt követően november 6-ai római ülésén dönt a felvételről. A keddi vi­tán beszédet mond Antall Jó­zsef miniszterelnök, aki kü­lön ebből az alkalomból láto­gat el Strasbourgba. Az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének doku­mentumaként körözött Schie­der-jelentés már első monda­tában kiemeli, hogy Magyar­­ország az első ,a keleti tömb­ országai közül, amely csatla­kozni kíván az Európa Ta­nácshoz. Tekintettel erre, a terjedelmes (mintegy 90 gé­pelt oldalnyi) jelentés készí­tője nemcsak Magyarország jelenkori történelmi fejlődésé­vel foglalkozik, hanem múltjá­val is, visszautalva 1100 éves történelmére, a török uralom­ra, térképpel illusztrálja Tria­nont, ugyanakkor utal arra is, hogy a Trianon előtti Magyar­­országon nem volt abszolút többségük a magyaroknak. A történelmi rész behatóan tár­gyalja a második világháború utáni eseményeket, az 1956-os felkelést, a demokratikus moz­galmak kialakulását a hetve­nes években, s részletesen elemzi a választások után ki­alakult politikai és gazdasági helyzetet. Ismerteti a dokumentum a magyar jogállam kiépítésére tett lépéseket, a magyar tár­sadalom politikai és gazda­sági problémáit, a kisebbségek, köztük a zsidók és a cigányok helyzetét is. Nem hallgat az antiszemita jelenségekről sem, de hozzáfűzi, hogy ha tapasz­talhatók is ilyenek, mint más európai országokban, ezek nem uralkodó irányzatok, és nem lehet az országra jellem­zőnek tekinteni őket. A jelen­tés nemcsak hivatalos forrá­sokból, hanem az érdek-képvi­seleti­ szervektől eredő, eltérő adatok alapján is foglalkozik a kisebbségekkel. Röviden összefoglalja Peter Schieder az Antall-­kabinet kormánynyilatkozatát, célki­tűzéseit, és részletesen foglal­kozik a környezetvédelmi problémáikkal, köztük Bős- Nagymarossal is. A jelentés­hez csatolt határozati javas­lat, amelyről kedden szavaz­nak az Európa Tanácsban, fel­szólítja a tanács miniszteri bi­zottságát, hogy hívja meg azonnali hatállyal Magyaror­szágot az Európa Tanácsba, és biztosítson számára két helyet a tanács parlamenti közgyűlé­sében. (MTI) MAGYAR, CSEHSZLOVÁK, LENGYEL Honvédelmi miniszterhelyettesek tárgyalása A Zakopane melletti Koscie­­liskában Véget értek Raffay Ernő honvédelmi államtitkár, Bronislaw Komorowski len­gyel nemzetvédelmi miniszter­­helyettes és Antonin Rasek csehszlovák nemzetvédelmi miniszterhelyettes hivatalos tárgyalásai. A háromoldalú megbeszélé­sekről kiadott közös közle­mény szerint a felek tájékoz­tatták egymást az országaik­ban és hadseregeikben végbe­menő változásokról, a fegyve­res erőik nemzeti identitásának helyreállításáról, nemzeti vé­delmi doktrínának való alá­rendeléséről, és alkalmassá té­telükről a parlamenti demok­rácia keretein belüli műkö­désére. A felek hangsúlyozták, hogy országaik és nemzeteik egyet­len szomszédos országot vagy más államot sem tekintenek potenciális ellenségüknek. Raffay Ernőt, Antonnin Rase­­scet és Bronislaw Komorows­­kit Varsóban fogadta Piotr Kolodziejczyk ellentengernagy, lengyel nemzetvédelmi minisz­ter. (MTI) FRANCIÁK ÉS MAGYAROK Baráti társaság a jövőért Milyen módon nyújthat se­gítséget Franciaország Ma­gyarországnak az átalakulás­hoz, az igazi demokrácia meg­teremtéséhez? Ezekről a kérdésekről ta­­tanácskoztak neves francia közéleti személyiségek a Fran­cia—Magyar Baráti Társaság a Jövőért nevű, tavasszal ala­kult szervezet első közgyűlé­sén. A szervezet Magyarország francia barátait fogja össze, tagjai között vannak ismert politikai­­személyiségek, diplo­maták, a kulturális és a gaz­dasági élet képviselői. (MTI) 3 Részvétünk öregfiúcsapatunk meccseinek napján mindig az volt a kérdés, vajon leszünk-e elegen. Leszünk-e annyian, hogy pályára léphessünk? Olyan volt ez, akár most a helyható­sági választás. Vasárnap még az egymást befürdető jelöltek is együtt izgultak: elmennek-e annyian szavazni, hogy nem lesz szükség — főként a városokban, a budapesti körzetek­ben — ismétlésre. A szavazópolgárok közönye létrehozta az annyit emlegetett nagykoalíciót. Vékony jégen bokázik hát a nyertesek öröme. Nemcsak az ünneplésnek, hanem talán még a cselekvő szándéknak is akadályává válik a tömeges távolmaradás, hogy az önkor­mányzatok jelentős részének a választók kevesebb mint fele adta a megbízatást — ha adta. Ez nemcsak a helyható­ságok tettvágyát, hanem a nagy kérdések között csak szla­­lomozó koalíció határozottságát is sorvaszthatja. Az orszá­got megülő politikai közöny ősködében az okos szándékok is eltévedhetnek. Az persze nem lenne baj, ha csitulna a fel­kent „népképviselők” melldöngetősdije, ha a politika szarva tovább töredezne, ha a gazdaság legalább úgy tudna dik­tálni a parlamentnek, mint a parlament a gazdaságnak, ha a gyomorsavtúltengéses böffentések helyett az infláció, a gazdasági hanyatlás, a munkanélküliség elleni intézkedé­sek töltenék meg a lapok első oldalát. Lapzártakor a helyhatósági választás eredménye még 1, 2 vagy 2 is lehet. Az­­ azt jelenti, hogy a kormánykoa­líció nagyjából megismétli képviselő-választási eredmé­nyét. Elmozdulások persze várhatók a koalíciós pártok kö­zött. A legnagyobb mellénnyel néhány kisgazda vezér kia­bálta, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, a legszebbek, a legerősebbek, de ez nemigen több erősödő fütyülésnél az egyre félelmesebb temetőben. Az előzetes jelek inkább a csöndes kereszténydemokraták mérsékelt erősödésére mu­tatnak, ami lehűtené az MDF keresztes vitézeit. A hűtésre szüksége is lenne az olykor már állampárti allűröket felöl­tő MDF-nek (lásd az állampolgárok különféle osztályozása, ide nekem a gazdaságot, a sajtót, Justitiát, a trianoni em­lékművet, a kiegyenesített Don-kanyart stb., stb.). Ha a szinte biztos győztes párt túlnyeri magát, fölborulhat a vo­nulatai közti kényes egyensúly, s a civilizált államokban meghaladott archaikus politikai törekvések további tér­nyerésének arányában lehet, hogy csak az isteni csoda lök­het előre bennünket. Cáfolnom kell az 1, X, 2-t, csak kétesélyes ez a meccs. A 2-es egyelőre (?) kizárt: nem nyerheti meg a választást a három ellenzéki párt. Nem nyerhet, mert féltartós össze­fogásuk is elképzelhetetlen. Nem nyerhet, mert markáns győzelemre nincs erejük, s ha minden más csoport, függet­len jelölt melléjük állna is — amire nincs esély —, akkor sem lehetne oly vitathatatlan a győzelem, hogy a koalíció elismerje. És nem nyerhet az ellenzék azért sem, mert a diktatúrák tartósították a konzervatív nézeteket. Marad az X. Nem abban az egyre demagógabbá váló ér­telmezésben, hogy mától pedig teljessé válik a rendszervál­tás, s különösen nem úgy, hogy kolbászból kezdik fonni a kerítéseket. Mindennapjainkat inkább az olyasféle válto­zások fogják uralni továbbra is, mint amilyenek a pénztá­raknál hökkentenek meg, s afféle politikai döntések, mint a régi címerek kivakarása a stemplikből. Ennek ellenére a (hétfő esti?) végső eredményhirdetéskor és utána még hetekig ünnepelni fognak a politikai élet hangadói, mert ez ilyen sokörömű választás. Tapsikolni fognak, ahol épp­­csak átlépték a negyven százalékot, hogy nem kell újból szavazni, örvendezni fog az SZDSZ, hogy a győztes MDF- től elhódítja majd, mondjuk, a budapesti (szombathelyi?, kőszegi ?) főpolgármesteri állást. A Fidesz narancsa tovább­gurul a majdani kormányzópártiság felé azért is, mert a leghatározottabban (a hókotrókat is bevetve) ők éreztek rá, hogy a részvétlenség az igazi mumus. A talán mögéjük szoruló FKgP-s Dózsa György meg azt fogja a képünkbe mennydörögni, hogy több száz polgármester mellett Hód­mezővásárhely (Lajosmizse?) is az övék lesz. A mind reménytelenebből aszalódó MSZP azt fogja lobogtatni, hogy hány helyen, ki mindenkivel sikerült ágyba bújnia, s az MSZMP-nek is futja majd a helységnévtárból egy siker­listára. De örülhetnek a kormányzó pártok is a hatalmi ellenpontoknak, mert a következő választásokig egyértel­műbbé válhat, ki sáfárkodik jobban a voksokkal. De hátrább az örömagarakkal! A rövid időn belül immár ötödik választás jelöltlistája, és az eredménye is arra figyelmeztetheti a pártokat, hogy a nép (szavazó része) ko­rántsem csupán párt (­politikai)­­szempontok szerint méri vezetőinek rátermettségét, hitelességét. A polgármesterje­löltek többségének függetlensége, sokuk győzelme és izgal­makra okot adó „részvétünk” azt mondja: még mindig túl sok a politika a tettekhez képest. Pünkösti Árpád

Next