Népszabadság, 1990. november (48. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-01 / 256. szám
1990. november1 csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Szlovákiai magyarok Havelnál (Folytatás az 1. oldalról.) ember elvben nem beszélhet a jövőben magyarul. E feltétel szélsőséges esetben odavezethet, hoigykülön is megjelölhetik valamilyen módon azokat, akik használhatják a kisebbségek nyelveit. Az MKDM képviselői ugyanakkor felhívták az elnök figyelmét, hogy a szlovákiai magyarok mindig hű állampolgárai voltak Csehszlovákiának, már csak ezért sem érdemlik meg a jelenlegi bánásmódot. — Mit válaszolt minderre Havel elnök? — Annak a reményének adott hangot, hogy a gyűlölködés szelleme csupán átmenet lesz, s a kedélyek csillapultával talán pár éven belül egy jobb nyelvtörvényt lehet majd hozni. Az elnök úgy látja, hogy a készülő új szövetségi alkotmány megvetheti a megértés alapját. — Osztották ezt a véleményt a jelenlevő kisebbségi vezetők? — Az előkészületben levő, a polgári és az emberi jogokat tartalmazó úgynevezett alkotmánylevél eredetileg a következő jogokra terjedne ki: a politikai, a gazdasági, a nemzeti kisebbségi, a szociális és a kulturális jogokra. Az eredeti tervezet az Együttélés szerint veszélybe került azzal, hogy a szlovák politikai élet prominens képviselői tudomásunk szerint csak a polgári jogok kodifikálását szeretnék látni az említett alkotmánylevélben. Úgy tudjuk, a cseh és a szlovák vezetők között egy olyasfajta megegyezés körvonalazódik, hogy a szövetségi szintű alkotmánylevélben csak általános megfogalmazások lennének, a konkrét sotokról a két tagköztársaság parlamentjének kellene döntenie. — Milyen benyomásai voltak a találkozóról? — Az Együttélés képviselői sajnálják, hogy az elnök és mozgalmunk vezetői között csak most jöhetett létre első ízben egy ilyen találkozó, jóllehet mi már ezt több alkalommal kértük korábban is. Én magam úgy gondolom, hogy e találkozóra túl későn került sor, csak az utáni, hogy Szlovákiában bizonyos vonatkozásban kész helyzet alakult ki. Ezért azonban nem az Együttélés képviselői okolhatók. Havel fogadta a Független Magyar Kezdeményezés vezetőit is, élükön Tóth Károly elnökkel. Huncik Péter, az FMKügyvivője kifejtette: a helyzet rendezése érdekében fontos a polgári értékrend megerősítése Szlovákiában, továbbá a gazdasági reform radikális beindítása és a jogállamiság megszilárdítása. Úgy fogalmaztak, hogy a polgári jogokat öszszegző alkotmánylevélnek nem szabad csupán szövetségi ügynek lennie, hanem ebben köztársasági szinten is állást kell foglalni. Felhívták Havel figyelmét, hogy a kassai kormányprogramnak a nemzeti kisebbségek kollektív jogai tagadását jelentő passzusai elvben még mindig nem veszítették érvényüket. Felkérték az államfőt, hogy az említett passzusokat nyilvánítsák érvénytelennek jogilag is. Kis Tibor Pulitzer-díjasok Hemingwaytől James Restonig Pulitzer-díjasnak lenni Amerikában szinte „nemesi” cím a sajtóban s a szépirodalomban is. A Makóról a múlt században kalandos körülmények között Amerikába vándorolt, botcsinálta önkéntesből lett újságkirály által alapított díj kitüntetettjei között olyan nevek vannak, mint (a sajtóban) Walter Lippman, Harrison Salisbury, James Reston, illetve (a szépirodalomban) Hemingway, Steinbeck, Tennessee Williams. Volt író, aki nem volt hajlandó átvenni a Pulitzer-díjat, például Sinclair Lewis, aki négy évre rá (1930- ban) irodalmi Nobel-díjat kapott. S volt újságíró, Janet Cooke, aki 1981-ben kénytelen volt lemondani a Pulitzer-díjáról, miután kiviláglott, hogy a megrázó riport, amelyért kapta, valójában kitalált történet volt. Joseph Pulitzer (1847—1911), kit a modern amerikaibulázssajtó atyjaként tartanak számon, végrendeletében két-lió dollárral járult hozzá a 1s New York-i Columbia érem újságíró-iskolájának mgalapításához. Ám kikötötte, hogy ebből félmilliót a — róla elnevezett és hamarosan fogalommá lett — díj alaptőkéjébe kel fektetni. Az alapítványtevőnek az volt a kívánsága, hogy előbb nyíljon meg, működjék több tanéven át eredményesen az újságíróiskola, s csak azután kezdjék kiosztani a díjakat, így is történt. A Columbia Unniversity Graduate School of Journalism 1912-ben nyílt meg, a Pulitzer-díjaikat pedig először 1917-ben ítélték oda: kiosztásuk azóta is minden májusban az amerikai szellemi élet jeles eseménye. (A The New York Times, amelynek — vélhetnénk — nincs szüksége „cégérre”, 1990 októberében ezzel ajánlja magát a nagyérdemű közönségnek: „A lap, amely már 61 Pulitzer-díjat kapott") A Pulitzer-díj kezelője a Columbia Egyetem újságíróiskolája. A díj odaítéléséről az egyetem kuratóriuma dönt, amely előbb meghallgatja — a végrendelet értelmében 14 jeles szerkesztőből, professzorból álló — tanácsadó testület ajánlását — utóbbi maga is az egyetem által felkért szakmai zsűrik javaslataira támaszkodik. A díj összege mind a 14 (nyolc sajtó, öt irodalmi és egy zeneszerzői) kategóriában egységesen háromezer dollár. Amerikában nemcsak riporter és vezércikkíró (ilyen kategória is van), hanem fotóriporter és karikaturista is lehet sajtó Pulitzer-díjas. Külön díjazzák az országos, és külön a helyi ügyek — szakmailag kiváló és a közérdeket szolgáló — kezelését. Így kapott Pulitzer-díjat a The Washington Post a Watergate-leleplezéseteért, és így a Lexington Heirald Leader a helyibéli kosárlabdacsapat bundaügyének megszellőztetéséért. (Az irodalmi díjak amerikai szerzők amerikai tárgyú műveit ösztönzik, a zeneszerzői díjra is amerikai komponisták eredeti alkotásai jelölhetők.) Joseph Pulitzer meghalt, mielőtt a díjat először kiosztották volna, így odaítélésében soha nem lehetett közvetlen A Népszabadság munkatársa szerda délután telefonon beszélgetett Joseph III. Pulitzer úrral, az alapító unokájával. — Mi volt magyarországi utazásának a célja? — Magyarországi tartózkodásomnak két célja volt. Egyrészt felkerestem nagyapáim szülőhelyét, Makót. Itt nagyapám tiszteletére a város díszpolgárává avattak. A második kívánságom az volt, hogy találkozhassak a magyar Pulitzer-emlékdíj kuratóriumának elnökével, Vásárhelyi Miklós úrral. Vásárhelyi úr, akivel ez volt az első találkozásom, nagy benyomást tett rám, és úgy érzem, méltónképviseli alapító nagyapám szava. De a Pulitzer-díj tanácsadó testületében hét évtizeden át mindig volt egy Pulitzer. Előbb Ralph, az idősebb fiú, aztán 1920-tól a kisebbik: Joseph, majd (halála után) 1955-től 1986-ig az ő fia, a sajtó-birodalomalapító unokája és első lapjának, a St. Louis Post-Dispatchnak mai kiadófőszerkesztője, a harmadik Joseph Pulitzer. Ám ma már ő is visszavonult. Washington, 1990. október 31. Serény Péter szellemiségét a demokratikus magyar újságírás javába. Egyet azonban szeretnék hangsúlyozni: a magyar Pulitzer-emlékdíjban az én szerepem formális, közvetett, már csak egyéb elfoglaltságaim miatt is. — Miért egyezett bele, hogy e nevet használják fel egy magyar újságíródíj alapításához? — A díj alapítása nagyapám emlékét tiszteli. — Mivel foglalkozik ön most az Egyesült Államokban? — A Pulitzer Publishing Corporationnak vagyok az elnöke. Cégünk nagyapám liberális eszméi terjesztésének hagyományát vállalja fel és folytatja. Szalai Zoltán Budapesti beszélgetés az unokával Hazánk elsőként teljesítette az ET-feltételeket Anders Björck római nyilatkozata (Római tudósítónktól.) Magyarország felvételével az Európa Tanács elindul azon az úton, hogy a kilencvenes évek közepére egyetemes európai szervezetté váljon. Ezenkívül kész otthont adni annak az összeurópai parlamenti testületnek, amely az európai biztonsági és együttműködési konferencia párizsi csúcsértekezlete nyomán intézményesülhet a földrészen. Mindezt Anders Björck, az Európa Tanács parlamenti gyűlésének svéd elnöke jelentette ki, ahol szerdán megbeszéléseket folytatott az olasz fővárosban, és nyilatkozott a Népszabadság és az MTI tudósítójának. Magyarországot a jövő kedden veszik fel végleg az Európa Tanács teljes jogú, 24-ik tagjának a szervezet külügyminiszteri bizottságának római ülésén az eddig kizárólag nyugat-európai országokat tömörítő szervezet első keleteurópai tagjaként. Björck szerint az olasz kormány támogatja, hogy az Európa Tanács fogadja tagjai közé jövőre Csehszlovákiát és Lengyelországot is. Björck a magyar újságíróik kérdéseire elmondta: " Nem véletlen, hogy éppen Magyarország az első kelet-európai állam, amely előtt megnyílnak az Európa Tanács kapui. Egyöntetű a vélemény, hogy Magyarország ma minden tekintetben megfelel az Európa Tanács tagságára előírt feltételeknek. Magyarország után legelőször Csehszlovákia és Lengyelország nyerheti el a teljes jogú tagságot, esetleg jövő év tavaszára, de Varsónak előzőleg meg kell rendeznie a demokratikus parlamenti választásokat, felmerült, hogy ez a két ország szavazati jog nélkül részt vehessen addig is a miniszteri bizottság ülésein. O. L. Gy. A NYÍREGYHÁZI 1i GUMIGYÁR Taurus november 1-jén megnyitotta Taurus Depó gumiipari szaküzletét Telefon: (42)-15-122. Telex: 73-260. Ajánlatunk: gumiabroncsok és tömlők, matracok és kempingcikkek, egyéb gumiipari termékek. KÉSZPÉNZÉRT, DE MEGÉRI! Változatlanul várjuk kedves vásárlóinkat Budapesten, az Ócsai úti raktárüzletünkben, a szokott abroncsválasztékkal. AZ ANTALL-BESZÉD VISSZHANGJA Politikai fegyverszünet A keddi Antall József-beszédből a legtöbb külföldi jelentés a békülékeny hangnemet emeli ki, ami elősegítheti a „politikai fegyverszünet” létrejöttét. •Antall József kétéves politikai fegyverszünetre szólította fel a pártokat — jelentette a Reuter. A brit hírügynökség szerint a kormányfő beszéde azt jelzi, hogy az arroganciával és alkalmatlansággal vádolt kormánykoalíció békülékenyebb hangot kíván megütni. A TASZSZ hírügynökség Antall József beszédéből azt emelte ki, hogy a taxissztrájk tanulsággal szolgált minden párt, a kormány, a parlament és az érdek-képviseleti szervek számára, amelyeknek sikerült tárgyalóasztal mellett megoldást találni a válságos helyzetre. A kormányfő ígéretet tett arra, hogy a nyilvánosság elé tárják az ország valós helyzetét, még akkor is, ha ez a kormány bukásához vezet. Antall József konstruktív együttműködésre hívta fel a parlamenti ellenzéket, hogy az országot kivezessék a válságból — írta a szovjet hírügynökség. Kasza László, a SZER tudósítója a nap meglepetéseként értékelte, hogy Antall József kormányfő kedd délben megjelent a parlamentben. — Úgy gondolom — állapítja meg —, nem is annyira a parlamentben, mint inkább kint, az országban ijedhettek meg az emberek. A miniszterelnök tekintélye nagy a politikai ellenfelei táborában is. A lehetőség, hogy esetlegfélreáll, azok közül is sokakat elbizonytalanít, akik nem tartoznak egyik kormánypárthoz sem. (MTI) Szeressétek Szabó Marit! Jó másfél órás betonozást követően, s nem sokkal egy szokásos élelmiszerbolti anyázás után, jelentős töprengés végeredményeképpen úgy határoztam, hogy Szabó Marit nagyon, de nagyon szeretni fogom a jövőben, s életem hátralevő részében nem engedem őt bántani. Szabó Mari lesz nekem az, akire mindig fel fogok nézni, akit nem hagyok sértegetni, lejáratni, és mindenféle nagygyűléseken védelmezni fogom őt. Szabó Mari lesz az én angol királynőm. Nagyon nehezen akadtam rá, most már meg fogom becsülni ezt az embert. Nem fog például érdekelni, hogy Szabó Mari „komenista” volt-e vagy sem; hogy ’56-ban a barikádnak melyik oldalán állt; hogy népnemzeti-e vagy csak egyszerűen „szabómari”; hogy van-e neki legitimációja meg kompetenciája; hogy csendben vívja-e a forradalmat vagy csak úgy átadotában; hogy elénekli-e a Himnuszt otthon a paprikás krumpli előtt; hogy szereti-e Antallt, vagy inkább az Orbán felé húz a szíve; hogy ballábas-e, jobbkezes-e, hogy hány füle van, hogy normális-e... Innentől a Szabó Mari már azt csinálhat, amit akar, én mindent megengedek neki, és mindent el is hiszek neki. Ha például azt mondja, hogy fogjam be a pofámat, akkor én kushadni fogok a sarokban. De ha arra biztat, hogy most nyugodtan beszélhetek, akkor nyugodtan fogok beszélni. Én, kérem, bízni fogok ebben a Szabó Mariban, a számomra egyetlen feddhetetlen magyar állampolgárban, a minden vádaskodásra érzéketlen köztekintélyben. És ha például egy görög azt meri mondani, hogy „milyen csámpás ez a ti Szabó Maritok”, akkor fel leszek háborodva és meg leszek sértve. (Mi is. — A szerte.) Sokáig azt hittem, soha nem lesz szükségem arra, hogy kitaláljak magamnak egy ilyen minden gyanún és mocskolódáson felül álló magyar embert. A köztársasági elnököt képzeltem magam elé mindenben követhetőnek, minden párton felül állónak. Nem bírálhatatlannak persze, mert most jövök éppen a „fáradalomból”, a szám tépett, hős már megint nem lettem, s úgy le vagyok pusztulva moralice, hogy nincs az a talpraesett erkölcsrendész, aki egyhamar valami rendes útra állítana engem — még mielőtt beesnék Európába, hogy valahogy azért ki is nézzek. Szóval, azt hittem, legalább Göncz Árpád személye körül kialakul olyan konszenzus, hogy őt majd békén hagyják. Mondom, a kis fehér bajuszkájával olyan nagypapásan fest, a szereplései is megerősítettek, mert „Árpi bácsi” szépen elmondta, nem kell mindig kinyirbászolni egymást, gyerekek, ne idegeskedjetek, jut mindenkinek hely az üresen maradt talapzatokon — és a többi. Jól van, nyugtáztam, végre egy higgadt pofa, s innentől már csak napjában három-négy alkalommal szidtam egy-egy politikust, gondosan ügyelve a nagy nyilvánosságra, mindenki lássa, milyen bátor fickó vagyok én. Betonozás közben hallottam a rádióból, baj van az „öregapámmal”, hogy már őt sem kímélik. Az éter hullámain hömpölygő értelmiségi maszlagra már nem emlékszem. (Hogy kicsit én is okoskodjam: a taxishétvége ennek a „kompetenciás” meg „legitimációs” értelmiségi politikának is következménye, de lehet, hogy nem így van, a Szabó Mari még nem mondta.) Nesze neked, Göncz Árpád, te sem úszod meg, gondoltam, s a lapátot odavágtam a fészer oldalához, az legalább nem ugat vissza. A történet többi része s Mari tudatos kiválasztásának módszere ott szerepel az írás legelején. Ha valaki követni óhajtana, s szintén Marit választaná első számú köztekintélynek a hazában, már most elárulhatom, ne várjon csodát, mert királynőm nem hőstípus, viszonylag ritkán szakért (sic), véleményt még ritkábban mond, kiábrándító — lengyelpiaci — divat szerint öltözködik, s teljesen megdöbbentő, de így van, nem ír zárt, nyílt levelet, cikket, esszét és egyebeket a zsidó—arab— magyar—muzulmán—kínai—német problémák egy-egy izgalmas aspektusáról — mert ez ilyen, ez a Mari. És egy kicsit csámpás is, ezt kár lenne tagadni. Rab László Kutyasors Van némi remény a benzinsokk után. Arra, hogy az önkormányzati testületekben nem egymás anyját, származását és pártját szidják a képviselők, hanem együttműködnek a település érdekében. Létrejön a személyeskedések, a csankodások nélküli pár(t)beszéd. Legalábbis a végeken, hiába ugranak egymásnak a pártok vezetői „odafenn”, Budapesten. Az önkormányzati testületi helyi koalíció sok helyen immáron kicsit véd- és dacszövetség is. Többen felismerték, hogy ilyen helyzetben, nincs túl sok értelme a kiszorítósdiinak. A minden kétséget kizáróan legitim képviselők — valószínűleg nem is a nagyotmondás szándékával, csupán a lehetőségek és jogok ismeretének hiányában — bőkezűen ígérgettek az önkormányzati választások előtti időszakban. Ha az ígéreteknek csak egyetlen százaléka teljesülne öt esztendő alatt, akkor nem nekünk kellene felzárkóznunk Európához, hanem Európának hozzánk. Erre viszont vajmi kevés a remény. Ráadásul az a kínos a demokráciákban, hogy az ígéreteket számonként. A győztesektől. Az új önkormányzatoknak az lesz a legfőbb dolguk, hogy megpróbálják ellensúlyozni a pénzügyi kormányzat ellentmondásos intézkedéseinek hatásait és mellékhatásait. Arra kell összpontosítaniuk, hogy megerősítsék a gyenge fonalból szőtt szociális hálót. Olyan konfliktusokban kell testületenként is színt vallaniuk, mint hogy utcára tegyék-e a sokgyerekes családokat, ha azok egyszerűen képtelenek kifizetni a lakbért és a fűtési díjat. Kemény próbatétel lesz. Ha nem is mossa el a pártok közti természetes különbözőségeket, de a figyelmet valamelyest eltereli róluk. A végeken -mintha kissé alábbhagyottvolna a pártok közti ellenségeskedés, a hangzatos vádaskodás. Az önkormányzatok a hétköznapi tennivalókra koncentrálnak. Ez még Pamacs kutya sanyarú sorsában is érzékelhető. Pamacs egy kisalföldi faluban tengeti életét. Az MDF- szürekben babérokra pályázó gazdája azt ordította neki a rendszerváltás napjaiban: — Megállj, te rohadt kommunista, kibelezlek, ha elkapod a kacsáimat! Hónapokkal később Pamacs „pártot váltott”: — Vén fiideszes, a csontjaidattöröm össze! Az idő nem állt meg. Pamacs mára „kilépett” minden pártból,mert minősítő jelzőik nélkül harsog felé gazdájának fenyegetése: — Széttaposlak, ha nem hagyod békén a többi jószágot! A kutyának ez gyaníthatóan kevés vigasz. De talán a falu szempontjából biztató. Hajba Ferenc 3