Népszabadság, 1990. december (48. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

• 32 oldal - Ára: 9,50 Ft NÉEVERADSÁG 1990^jdecember^^szombat^13^/^ SZOCIALISTA NAPILAP XLVIII. évfolyam, 282. szám Ma választ Németország (Berlini tudósítónktól.) Az egyesült Németországban minden készen áll a vasárnapi parlamenti választásokra, né­mi túlzással az eredményt is beleértve. A politikai baromé­ter egyértelműen konzervatív győzelmet jelez, senki sem vonja kétségbe a nyolcéves ke­resztény-liberális koalíció fel­bomlását, fennmaradását, s a „nagy kérdés” így már csak az, hogy a szociáldemokraták önmagukhoz képest miként szerepelnek. Többen azt jósolják, hogy az SPD háború utáni történelmé­nek legsúlyosabb veresége előtt áll. Mindez, bár az adott körülmények között nem meg­lepő, igen elgondolkoztató, kü­lönösen ha figyelembe vesz­­(Folytatás a 2. oldalon.) Az utolsó falmaradványok is eltűnnek Berlinben. SZDSZ- KÜ­LDÖTTGY­Ű­LÉS Kis János: A magyar demokrácia válsága nem végzet Kis János pártelnök előadói beszédével kezdődött tegnap este 7 órakor Szombathelyen az SZDSZ országos küldött­­gyűlése. A városi sportházban rendezett háromnapos tanács­kozást Wágner András, Szom­bathely polgármestere nyitot­­t meg. A küldöttek ma egész napos politikai vitát tarta­nak, illetve az SZDSZ új alap­szabályáról tanácskoznak. Va­sárnap tisztújításra kerül sor, majd elfogadják a pénzügyi beszámolót.­­­ ­ — A rendszerváltás véron­tás és népítéletek nélkül zaj­lott le, a bukott rendszer örö­köseit nem erőszak söpörte el, hanem a választópolgárok sza­vazatai — kezdte a több száz küldött előtt tartott előadói beszédét péntek este Kis Já­nos. Hozzáfűzte: ennél tisz­tább, békésebb forradalom nem volt a történelemben. A magyar demokrácia még nem szilárd, és fölöttébb kényes a magyar gazdaság állapota. De ha összevetjük helyzetünket a többi volt szocialista országé­val, megállapíthatjuk: Ma­gyarország jutott a legmesz­­szebbre az alkotmányos de­mokrácia és a magántulajdo­non alapuló piacgazdaság megteremtésében. Mégis meg kell állapítanunk — mondta a pártelnök —, hogy nem telt el fél év az el­ső szabad választások óta, és a bizakodás szertefoszlott. A magyar társadalom rosszked­vű és hitevesztett. Egyre töb­ben fordulnak el a kormány­tól, a parlamenti pártoktól, a képviseleti demokrácia intéz­ményeitől. Mélyül a szakadék a társadalom és a politikai vezető réteg között. Az embe­rek ma megint úgy érzik, hogy az állapotok romlása feltar­tóztathatatlan. Kevesen érzik magukat biztonságban az inf­láció és a munkanélküliség fe­nyegetésével szemben. A válság nyomása alatt kell újjáépítenünk a civil társadal­mat — mondta hosszan tartó, a hazai politikai és gazdasági életet elemző beszéde végeze­téül Kis János. — A tavaszi vá­lasztásokon az volt az SZDSZ jelmondata: van kiút. Van ki­út a pártállam romjai közül, van kiút a szocialista gazda­ság válságából. Ma is csak azt mondhatjuk: van kiút. A ma­gyar demokrácia válsága, nem végzet. Pogonyi Lajos A­­ KÖN­KÉRPÉSE Mit tanácsolna Antall Józsefnek? ( Munkatársainktól.) Senki sem szereti a kéretlen jó tanácsokat, bizonyára még egy miniszterelnök sem. Mi is inkább olvasóink tájékoztatá­sára kérdeztünk meg találom­ra különböző foglalkozású em­bereket arról: milyen tanácsot adnának Antall Józsefnek a kormányátalakításhoz? SZŰCS ISTVÁN, 34 éves szekszárdi műszaki vezető: — Kizárólag szakmai szem­pontok alapján választanék minisztereket magam mellé. Volt osztálytársaim nem jö­hetnének számításba. Komoly­ra fordítva a szót: a legkivá­lóbb és a legradikálisabb szakembereknek adnék meg­bízást. Olyan embereknek, akik garantáltan egy-két éven belül megmozdítanák ezt a gazdaságot. A­­mostani nem­zetközi kapcsolatok miniszté­riumát átalakíttatnám mened­zser, befektető, üzleti minisz­tériummá és egy Palotás Já­­nos-szerű embert neveznék ki miniszternek. Engem nem ér­dekel a pártoskodás, hanem csak a ráció. Ha eredményes egy kormány — a mai nem az —, akkor senki sem kér­dezi, hogy nagy-, vagy kiskoa­­lícióban kormányoz-e. VÁTI ZOLTÁN budapesti taxisofőr: — Semmilyen változtatást nem javaslok, maradjon Ra­bár miniszter úr és Antall miniszterelnök úr. Létre kell hozni a nemzeti egységet, mert a nyugati tőke csak akkor fog segíteni. Az oroszokkal jóban kell lenni, és a német segítsé­get csak ki kell várni. A leg­fontosabb, hogy a rendőrség ne működhessen önállóan, mert akkor itt is az lesz, mint Romániában. NAGY JÓZSEF budapesti nyugdíjas: — Mindenkit le kell válta­ni, és létre kell hozni egy pártállástól független, csak szakemberekből álló kor­mányt, mert nagyon sok most az amatőr, és az ország hely­zete napról napra rosszabb. Tehetséges embereket rúgtak ki csak azért, mert MSZP-sek, és a helyüket most elfoglalták a „professzor urak”, akik nem értenek semmihez. (Folytatás a 4. oldalon.) BT-ULTIMÁTUM: INDUL A „JÓAKARAT VISSZASZÁMLÁLÁSA" Senki sem kívánja, de nem blöff a katonai opció (Washingtoni tudósítónktól.) Nem teszi kötelezővé, de fel­hatalmazást ad a katonai ak­cióra az ENSZ tagállamainak, ha Irak január 15-ig nem tel­jesíti a BT eddigi határozatai­ban foglalt követeléseket, és nem vonul ki Kuvaitból. Ez a BT péntekre virradóra hozott, 678. számú döntésének lénye­ge. Az ülésen részt vett kül­ügyminiszterek zömének érté­kelése szerint a határozat cél­ja nem az erőszak alkalmazá­sa, hanem ellenkezőleg: az, hogy a tárgyalásoknak adott további 45 napos eséllyel sike­rüljön elkerülni a konfrontá­­ ciót. A Biztonsági Tanács az ENSZ történetében mindössze negyedszer ülésezett külügymi­niszteri szinten, és két hóna­pon belül második alkalommal éppen az iraki agresszió ügyé­ben. Ez önmagában is jelzés értékű, amit csak növelt az a körülmény, hogy a határozat­­tervezet végső változatát — Kína kivételével — a BT négy állandó tagja (a három nyugati nagyhatalom és a Szovjetunió) együtt, további két, nem ál­landó taggal (Kanada és Ro­mánia) közösen terjesztette elő. A BT az előzetes várakozások­nak megfelelően túlnyomó többséggel hozta meg határo­zatát, amely — mint szövege is kimondja — „még egy utol­só esélyt kíván adni” Iraknak, mielőtt az ENSZ tagállamai „minden szükséges eszközzel" érvényt szereznek a világszer­vezet eddigi döntéseinek. A határozatot a BT 15 tagja közül 12 megszavazta, kettő el­lene voksolt (Jemen és Kuba). Kína, amely a BT egyik állan­dó, vétójogú tagja, tartózko­dott. A Szovjetunió a három nyugati hatalommal együtt igennel szavazott. Ugyancsak megszavazta a határozatot a nem állandó BT-tagok széles alkalmi „koalíciója”: Kanada, Románia, Finnország, Malaj­zia, Kolumbia, Etiópia, Ele­­fántcsonttpart, Zaire. Az ülés soros elnöke az Egyesült Államok volt, ame­lyet Baker külügyminiszter képviselt. Az előző külügymi­niszteri ülés elnöke két hónap­pal ezelőtt az akkor soros Szovjetunió nevében Sevard­­nadze volt. A BT-ülés a döntéshozatal előtt meghallgatta a meghívott kuvaiti külügyminisztert és Irak ENSZ-képviselőjét. Előbbi a bekebelezés okozta szenvedé­seket ecsetelte, utóbbi azt mondta, hogy Irak egy ember­ként fog harcolni, „ha jön az Egyesült Államok által rá­­kényszerített háború”. A döntéshozatalban való szovjet—amerikai—angol— francia egyetértés mellett nagy figyelmet keltett, hogy mind a négy külügyminiszter — a sza­vazást külön-külön indokló beszédében — azonos fogalma­zásban jelentette be: a január 15-i határidő lejártáig nem kezdeményez további ENSZ- lépést Irak ellen. Egyszersmind azonban mind a négyen azo­nos kifejezésekkel hívták fel a figyelmet arra is, hogy ezt az önmérsékletet nem fogják kö­telezőnek tartani magukra, ha Irak veszélyezteti túszként visszatartott állampolgáraik életét és testi épségét. (Sevard­­nadze itt hozzátette, hogy az emberiség elleni bűntettként fognák­ fel azt, és ekként is vonnák felelősségre elköve­­t Folytatás a 2. oldalon.) Az iraki ENSZ-nagykövet szavazás után. Az első riporter a kozmoszban A kilövőhelyre emelik a Szojuz—TM—1­-et, amely a japán újságíró-űrhajóst szállítja majd a világűrbe. (Interjúnk a 2. oldalon.) Öt óra ötven ügynökkel a Szent Péter-templomban Milánói beszélgetés a Száll házaspárral (Munkatársunktól.) Röviddel ezelőtti telefonin­terjúja után, amellyel húszéves hallgatását törte meg, s ame­lyet maga kezdeményezett, most Milánóban személyes be­szélgetést folytattunk Száll Jó­zseffel, Magyarország egykori római nagykövetével — aki, miután 1970. október 3-án tá­vozott Magyarországról, politi­kai menedékjogot kapott Olasz­országban —, valamint Száll Józsefnéval. A beszélgetés azoknak a kér­déseknek tisztázására szolgált, amelyeknek keretei túlmutat­tak egy, a lapzárta óráiban folytatott telefonbeszélgetésen. Az elmondottak történelmi ér­dekessége — személyes vonat­kozásokon túlmenően —, hogy rámutat azokra a hideghábo­rútól elválaszthatatlan politi­kai-titkosszolgálati intrikákra, amelyek a szó szoros értelmé­ben menekülésre kényszerítet­ték Száll Józsefet és feleségét. Száll most először szól titkos találkozóiról egy magas rangú budapesti küldöttel a római Szent Péter­-templomban. Meg­­cáfolja a Rajk-per kirobbantá­sában neki tulajdonított szere­pet, és ezzel kapcsolatban ed­dig nem ismert, valóban szen­zációs, új adatokkal szolgál. Először arról a „dokumen­tumról” beszéltünk, amely Szállók kálváriájának közvet­len kiváltó oka volt. Ez össze­sen egy sűrűn gépelt oldal, a Szabad Európa Rádió bulletin­­­jából (tehát nem a rádió adá­sában hangzott el, hanem saj­tószolgálati anyag volt). Ez az az irat, amelyet 1970.­augusztus harmadik hetében írtak, rö­viddel Szállék hazatérése után publikáltak, eljutott a magyar vezetéshez, és most ott van a dosszié tetején, amelyet a Száll házaspár összeállított. „Ritkán testesíti meg egy kommunista diplomata az ambíciót, a ráme­­nősséget, a korrupciót, a kelle­mes életet, mint Száll József római magyar nagykövet, akit hazarendeltek. A fiatal kom­munistát felesége szorította a diplomáciai pályára, teljesen önző okokkal.” (A mai Száll­­(Folytatás a 8. oldalon.) Vége a számháborúnak? (Munkatársunktól.) Jövőre a kormány 78 mil­liárd forintos költségvetési és 1,2 milliárd dolláros folyófize­tési­ mérleghiányt tervez. Amennyiben a parlament el­fogadja a jövő évi költségve­tést, valószínűleg sikerül meg­egyezni a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel a jövőre szük­séges 4,5 milliárd dollár hi­tel felvételéről — jelentette ki Király Péter, a Pénzügymi­nisztérium közigazgatási ál­lamtitkára a tegnapi sajtótá­jékoztatón. A kormány tegnap terjesz­tette be hivatalosan a jövő évii­­költségvetés tervezetét a parlamentnek. Megszűntek te­hát a találgatások és az ilyen­kor általában szokásos szám­háború. Király Péter elmond­ta, hogy a képviselők ezúttal teljesen más szerkezetű költ­ségvetési tervet kapnak kéz­hez, amely például az utóbbi évtizedekkel szemben az Ál­lami Fejlesztési Intézet beru­házásait is tartalmazza.; ez az (Folytatás a 4. oldalon.) Alagút a La Manche alatt (Párizsi tudósítónktól.) Megtörtént a huszadik szá­zadi egyik legnagyobb műsza­ki kalandja, és egyben válto­zás a föld évmilliárdos geoló­giai történetében: nem sziget többé Anglia. Brigitte, a nyolc méter át­mérőjű­­alagútfúró pajzs fran­cia oldalról, és Robbins, a ha­sonló méretű angol fúrópajzs szembekerült egymással. Rob­­bins kitért és elkanyarodott jobbra, majd néhány száz mé­terre megállt. Brigitte tovább­haladt egyenesen, és szombat délben áttörte az ötven kilo­méter hosszú műszaki alag­út mészkő falát, több mint negyven méterre a La Manche csatorna medre alatti A nagy kaland mindössze hét éve kezdődött el a terve­zéssel, s 1986-ban a fúrás, s íme, az első kapcsolat most létrejött. 1993 őszére elkészül (Folytatás a 8. oldalon.) Alagútterv, 1986-ból.

Next