Népszabadság, 1991. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

A KELETITŐL A HILTONIG Szilveszteri koktél (Munkatársunktól.) Széttaposott papírtrombiták, mázsaiszám elszórt ,konfetti, szerpentin, kartondobozok, de­rekáig érő szemét —­csalta utá­ni tájképpel köszöntötte lakóit Budapest 1991. január 1-jén. Szilveszter délutánjától újév hajraáilásig dúlt a „háború”, percenként robbantak­­a petár­­d­ák, szóltak a műanyag harci kürtök. A nagy zaj ellenére szinte kihaltak voltak az utcák, s még a Keleti pályaudvar „ágy­bér­lői” is elhagyták szokott he­lyüket. A külöldl­ ottlakók­­ta­lán hazamentek ünnepelni, mindössze három öreg hobó várta, mikor üti el az éjfélt a pályaudvar óriás órája. Egy mozdony hosszú kürtszóval köszöntötte az új évtizedet, egy környékbeli flakos riassztópisz­­tolyával házi tűzijátékba kez­dett. Az öregek szájról szájra a­dták az almaboros üveget, újévi köszöntőképpen­ legyin­tettek egy nagyot, s vissza­feküdtek rongyos kartonlap­jaikra. Meglepően sok külföldi (fő­ként olaszok) ünnepelt Buda­pesten.. A drágább szórakozó­helyek környékén, a Várban szinte kizárólag dallamos itá­liai beszédet lehetett hallani. A Hilton Szálloda is dél-euró­pai látogatókra!­s készült, medi­terrán hangulatú Nyár a tél­ben című, egzotikus műsorá­val. Pazar nagyestélyikbe öl­tözött hölgyek, szmokiiigos urak ropták a­ bálteremben. A nyalcfogá­sos vacsora (csak íze­lítőül a koktél utáni fogások: salátatányér, Matassa! kaviár­ral, vesztfáliai sonkával és scampival, szar­vaserőleves hú­sos rétessel és tojáskocsonyá­­val, lepényhal kapros vermut­­mártá­ssal) potom 6800 forint­ba került. A Hilton vendégei a medi­terrán szilveszter után gyorsan belecsöppentek a kelet-i közép­­eu­rópai valóságba. Hiába vár­tak taxira­tai szálloda előtt, a (Folytatás az 5. oldalon.) BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE FEGYVER- ÉS LŐSZERLOPÁSOK Géppisztolyok, kézigránátok tűntek el A székesfehérvári kommen­­dáns ezred lőszerraktárából nagyobb mennyiségű lőszert — köztük géppisztolyhoz is­­rend­szeresítetteket —, támadó ké­zigránátokat és robbanószer­kezeteket tulajdonítottak el. A hiányt szombaton vették észre, ám a veszélyes bűncselekményt valószínűleg korábban­­­követ­ték el — tájékoztatta az MTI-t vasárnap Suha György, az Or­szágos Rendőr-főkapitányság szóvivője. A szóvivő ismertet­te az ORFK és a HM közös közleményét. Az információ szerint az utóbbi időben" különböző ka­tonai egységek objektumai sé­relmére — fegyver, lőszer, robbanóanyag megszerzése cél­jából — ismeretlen tettesek betöréses lopásokat követtek el. Így novemberben az ercsi hidászezred fegyverjavító mű­helyéből­­hat AMD géppisztolyt és tíz tárat vittek el. A szom­baton­ felfedezett lopás­­sajná­latos módon gyarapítja ezt a sort. A katonai ügyészség és a rendőrség ezekben az ügyek­ben nagy erők bevonásával folytatja a­­nyomozást. A rend­őrség kéri a lakosság segítsé­gét a tettesek kézrekerítésé­­hez. Kérik, hogy minden olyan információról, ami fegyver, lő­szer vagy robbanószerkezet jogtalan tárolásáról, birtoklásá­ra, felhasználásra utal, azon­nal tájékoztassák — telefonon, fl­evelben vagy személyesen — a Fejér megyei rendőr-főkapi­tányságot (telefon­: 22-12700/ 113 mellék), melynek címe: Székesfehérvár, Józ­sef utca 50., illetve bármely más rend­őri szervet. (MTI) Göncz Árpád újévi beszéde Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke az új év alkal­mából beszédet mondott a rá­dióban és a televízióban. Honfitársaim! Alig néhány perce, hogy el­búcsúztattuk a magunk mö­gött hagyott sorsfordító évet. Most hadd kívánjak én, innét hazánk minden polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igen­csak nehéz esztendeje ígérke­zik. Ne áltassuk magunkat, ami­ben eddig éltünk, s amit so­kan, jó ideig, egy igazságo­sabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül össze­omlott. Látszólagos létbizton­ságunkért, szerény jólétün­kért most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a helyzetből csak előremenekülhetünk: alkal­mazkodnunk kell a világ — sokunk által annyira és oly régóta áhított — gazdasági rendjéhez, hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülke­rekedjünk. A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kide­rült, hogy nem elég jogszabá­lyokból, törvényekből, parla­mentarizmusból felhúznunk a demokrácia intézményfalait, attól az épület még nem­ váli­k lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható le­­gyen, be is kell rendeznünk,, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig eljutunk, — márpedig biztos, hogy elju­tunk —, meg kell tanulnunk békességben együtt élni eb­ben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk áll: ehhez­­mástól — kívülről­­— hiába várunk segítséget. De valljuk be. (Folytatás a 4. oldalon.) V /*/« .­­ A MAGYAR GALLUP ÉV VÉGI HANGULATJELENTÉSE A pesszimizmus világrekordja A Magyar Gallup Intézet 1990 decemberében Magyaror­szágon és négy kelet-európai országban közvélemény-kuta­tást végzett; e munka egyik megrendelője a Népszabadság volt. A kutatás a Gallup évti­zedek óta folytatott hagyomá­nyos év végi vizsgálatsorozatá­nak a része. Az eredmények szerint a magyar lakosság köz­érzete minden más vizsgált or­szághoz viszonyítva a legrosz­­szabb. Az emberek 1990 végén min­den feltett­­kérdésben pesszi­mistább álláspontot foglaltak el, mint egy évvel­­korábbam. A közhangulat romlása, ugyan illeszkedik az általános euró­pai és világtrendhez, de annál markánsabb: a­­borúlátás a la­kosság sokkal nagyobb részé­re jellemző, min­t a világ bár­mely más országában. A Gallup eddigi mérései egy országban sem regisztráltak még ilyen mélypontot a köz­hangulatban. Magyarország felnőtt lakos­sága az 1990-es évet mind sa­ját életkörülményeinek, mind az ország gazdasági helyzeté­nek alakulását tekintve rend­kívül negatívan értékeli. Ami 1991 -et illeti, a túlnyomó többség pesszimista­. A sztráj­kok, a munkahelyi érdekkonf­­liktusok számának növekedé­sét több mint háromnegyedük, a munkanélküliek számának emelkedését kilenctizedük tartja valószínűnek. Hasonló azok aránya is, a­kok szerint 1991 általában a gazdasági ne­hézségek éve lesz. Tíz ember közül nyolcnak az a vélemé­nye, hogy számára 1991 rosz­­szabb év lesz, mint 1990 volt. A világpolitikai kilátásokat is borúlátóan értékelik az em­berek: a felnőtt lakosság két­harmada szerint 1991-et a nemzetközi feszültségek fogják jellemezni. A világháború ki­törésének azonban csak keve­sen adnak reális esélyt: rela­tív többségük — egyharmaduk — úgy vélekedik, hogy a kö­vetkező tíz évben nem lesz világháború. Magyarország gazdasági helyzetében az elmúlt egy év során bekövetkezett változáso­kat az emberek negatívabban ítélik meg, mint saját anyagi helyzetük alakulását. Az or­szág felnőtt lakosságának 84%-a szerint romlott a gaz­dasági helyzet, 77% családjá­nak, háztartásának anyagi kö­rülményeiben észlelt romlást. Az országos és a személyes szféra értékelésében határo­zott különbség van. Az­ ország gazdasági helyzetének „jelen­tős” romlásáról az emberek fele (52%), családjuk anyagi (Folytatás a 7. oldalon.) Magyarország Csehszlovákia Szovjetunió Bulgária Lengyelország Jugoszlávia 100 80 60 40 20 0 20 40 60 80 100 i00 rosszabb lesz [___| jobb lesz % Derűlátók, borúlátók Kelet-Európában 1990 végén: 1991 jobb vagy rosszabb lesz, mint 1990? MARATONI ÜLÉS A PARLAMENTBEN Költségvetés már van (Munkatársunktól.) Csoda nem történt: a parla­ment 214 igen szavazattal 5 tartózkodás mellett és 128 nem ellenében a múlt év utolsó előtti napján, éjfél előtt 76 perccel elfogadta a Magyar Köztársaság ez évi költségve­tését. A kiadások összege 931,695 milliárd, a bevételeké 852,909 milliárd, a hiány pedig 78,786 milliárd forint. Az alakuló ülésen voltak utoljára olyan sokan a T. Házban, mint vasárnap, a költ­ségvetési törvény megalkotá­sának zárónapján. Antall Jó­zsef miniszterelnök mindjárt az ülés elején elmondotta: a tervezet nem nyerheti el sem a parlament, sem az ország osztatlan rokonszenvét. Kény­szerhelyzetben született, a kormány azonban kész menet közben rugalmasan átalakíta­ni. Kétóránként váltották egy­mást az ülés soros elnökei, s miként Czoma László (függet­len) képviselő megjegyezte: felkészülten, flottul vezényel­ték a pulpitusról az „együt­test”, elmaradtak a honatyákat ingerlő intelmek. A költségvetés csökkentette a Pénzügyminisztérium, a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium, az Ipari és Ke­reskedelmi Minisztérium fen­n­tartására fordítható összege­iket. A képviselők úgy vélték, hogy az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési H­iv­atal (APEH) ro­vására is takarékoskodhatnak 300 millió forintnyi összeggel,­­a Zárolt Állami Vagyonikeze­lő Intézet támogatása pedig 200 millió forinttal csökkent­hető. A honvédelemmel össze­függő kiadásoknál 200 milliót, az önkormányzati adók feldol­gozására adott támogatásnál 100 milliót, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámoga­tásnál 1 mill­liárdot, egyéb vál­lalati­­támogatásoknál szintén 1 milliárdot, a termelési árki­egészítésre, dotációra — a MÁV támogatására — fordít­ható összegből félmilliárd fo­rintot faragtak le. (Folytatás a 4. oldalon.) KÉT ÓRÁRA MEGÁLLNAK A VONATOK Tétlen­ül a masiniszta (Munkatársunktól.) Kölcsönösen elfogadható megállapodás helyett nyilatko­zatpárbajjal fejeződött be a MÁV és a Mozdonyvezetők Szakszervezetének tárgyalása, s így ma reggel öttől hétig két­órás figyelmeztető sztrájkot tartanak a masiniszták. A december­ 29-én délután megtartott sajtótájékoztatóju­kon a szakszervezet képviselői még reménykedtek, hogy sike­rül megállapodni a MÁV-val, és elmaradhat a sztrájk. Az­nap még egyszer leültek a tár­gyalóasztalhoz, ahol késő estig vitatkoztak, majd 30-án foly­tatták, de hiába. — Mind több és több érvet sorakoztattunk fel, bizonyítan­dó, hogy követelésünk teljesí­tése nem sérti az összvasutas­­ság érdekeit, s hogy a kocká­zat, amelyre a MÁV mindvé­gig hivatkozott, korántsem ak­kora, mint mondják — mond­ta Németh László, a szakszer­vezet ügyvezető alelnöke. — Mindvégig az volt az érzé­sünk azonban, hogy a MÁV nem is akar kompromisszumot kötni. Mi 29 százalékos bér­emelést követeltünk, ők csak 25-öt voltak hajlandók megad­ni. Őszintén szólva kellemetle­nül éreztük volna magunkat, ha — miután javasoltuk, hogy a két határ között, mondjuk 27 százalékban állapodjunk meg — a MÁV is tesz egy kis en­gedményt, s az eredeti javas­latánál néhány százalékkal több, de a követeléseinktől el­maradó mértékű emelésre tesz javaslatot. El kellett volna fo­gadnunk, bármennyire nem (Folytatás az 5. oldalon.) 12 oldal — Ára: 8,50 Ft NÉPSZABADSÁG 1991. január 2., szerda SZOCIALISTA NAPILAP XLIX. évfolyam, 1. szám 3000 albán szökése Háromezer albán menekült érkezett gyalogosan Görögor­szágba újév napjára virradóra — közölte a görög rendőrség. Ilyen méretű menekülthullám­ra hosszú évek óta nem volt példa albán—görög viszonylat­ban. Tiranában kedden nyilvá­nosságra hozták az új albán alkotmány tervezetét, amely garantálni kívánja az alapvető emberi jogokat, egyebek közt a lelkiismereti és vallássza­badságot, a magántulajdonnak és a pártok alakításának jo­gát, a szabad utazásra való jogot. Az alkotmánytervezet szerint az ország népi szocia­lista köztársaság kíván lenni, amelyben a nép a választott képviseleti szerveken keresz­tül gyakorolja a hatalmat. Több tízezren vettek részt vasárnap kora este az Albá­nia délkeleti részében fekvő Korcéban azon az ellenzéki nagygyűlésen, amelyen fel­szólították a hatóságokat, hogy halasszák el a február 10-re kiírt parlamenti választáso­kat, és engedjék szabadon a politikai foglyokat. Gene Polo, az ellenzéki De­mokrata Párt szóvivője el­mondta, hogy a tiltakozók a politikai foglyok szabadon bo­csátását is követelték. Közöl­te, hogy nem hisz a hivatalos adatoknak, amelyek szerint csupán 85 olyan személy len­ne Albániában, akit politikai indítékok alapján vetettek börtönbe. (A parlament külügyi bi­zottságának állásfoglalása a 3. oldalon.)

Next