Népszabadság, 1991. február (49. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
1991. február 1., péntek NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Konzervatív nyomás az SZKP KB ülésén Válságos helyzetben ült öszsze tegnap Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Nem egészen egy évvel azután, hogy a szovjet alkotmányból törölték a párt társadalmi vezető szerepét rögzítő cikkelyt, a KB-nak egy szétesett, működésképtelen gazdaság talpra állításával és egy sok irányba széthúzó szövetségi állam egybentartásával összefüggő kérdéseket kell áttekintenie. A párt vezetői az alkotmány módosítása, valamint a párt belső megosztottságát egyértelműen feltáró tavaly nyári kongresszus óta is hangoztatják, hogy — alkotmányos úton — meg akarják őrizni a mindmáig legnagyobb létszámú és súlyú politikai erő vezető szerepét. Számos jele van annak, hogy a legkonzervatívabb erők akár diktatórikus eszközökkel is visszagyömöszölnék a palackba azt a szellemet, amelyet a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó újraélesztése szabadított ki. Több köztársaság parlamentje, nagyvárosok és alsóbb szintű tanácsi testületek kerültek demokratikus választások eredményeként a reformerők kezébe, s ez olyan új folyamatokat indított el, amelyek egyfelől a reakció felerősödését eredményezték, másfelől szétfeszítik a korábbi társadalmi és jogi kereteket. Gorbacsov elnök továbbra is betölti az SZKP főtitkári tisztét, s határozottan elutasítja az utóbbi poszt feladását sürgető követeléseket. Mégis: az ő személyes kezdeményezésére alakult úgy át az ország tényleges hatalmi központja, hogy abban egyre kevesebb érdemi szerep jutott az egykor mindenható legfelsőbb párttestületeknek. Ennek ellenére tanácsadói, közvetlen munkatársai közül több főtisztet is fel kellett áldoznia a reformcsapatból az apparátus elhúzódó utóvédharcai során. Ki önként mondott le, ki kényszer hatására távozott. A kiépülő elnöki hatalmi rendszerben mindinkább konzultációs fórummá változott központi bizottság — talán éppen a korábbi évek hataiMihail Gorbacsov szovjet elnök nem ellenőrzi többé teljes egészében a kormányt, s lényegében megosztja a hatalmat a hadsereggel — állítja elemzésében magas beosztású szovjet kormányzati tisztségviselőkkel készített interjúk alapján az AP amerikai hírügynökség. Az egyik forrás kijelentette: Gorbacsov nem tud egyedül döntéseket hozni, és nem számíthat arra, hogy azokat végrehajtsák. Majd hozzáteszi: „A hadsereg Legfelső vezetése nyomást gyakorol Gorbacsovra, hogy országos mának elvesztése felett sajnálkozó, ki tudja hány testületi tag nyomására — olyan döntések felé tereli a főtitkár-államfőt, amely ismét háttérbe szorítja a demokráciát, s nagyobb teret ad az egy központból érkező parancsoknak. (MTI) méretben folytassa a rend helyreállítását.” Dmitrij Jazov szovjet védelmi miniszter, akit általában az elnökhöz hűségesnek és reformjai támogatójának tekintenek, nem szükségszerűen található azok között, akik Gorbacsovot keményebb álláspont kialakítására ösztönzik. A Gorbacsov esetleges lemondását firtató kérdésre a forrás úgy válaszolt, hogy nem lehet visszafordítani a főtitkárnak a nyitottabb, demokratikusabb társadalom felé megtett lépéseit, és továbbra sincs más választás, mint Gorbacsov. (AP) Gorbacsov és a hadsereg „Kamionügy” (Bukaresti tudósítónktól.) A román rádió kedden saját forrásból származó információt sugárzott arról, hogy a romániai gyermekotthonoknak szánt svédországi eredetű humanitárius segélyt szállító járművet a magyar hatóságok nem engedték Románia területére lépni. A bukaresti magyar nagykövetség sajtóközleménye szerint a szóban forgó svéd kamion január 25-én délután érkezett a hidasnémeti csehszlovák—magyar határátkelőhelyre. Mivel a kamion nem rendelkezett nemzetközi vámokmányokkal, és érkezéséről előzetes tájékoztatást nem kaptak, a vámparancsnokságnak nem volt jogi lehetősége felmentést adni az ilyen esetekben szükséges és nemzetközileg szokásos vámbiztosíték megfizetése alól. Az ügy tisztázását követően a kamion január 28-án Románia irányában elhagyta Magyarországot. A követségi sajtóközlemény egyben értetlenségét fejezi ki a hír nyilvánosságra hozatalának időpontja és módja miatt. M. P. A. Búcsú az OKP-től (Római tudósítónktól.) Occhetto főtitkár több mint kétórás beszédével nyílt meg Riminiben csütörtök délután az OKP utolsó, huszadik kongresszusa. Az Olasz Kommunista Párt, amely 1921-ben Livornóban vált ki a szocialista pártból, hetven év és néhány nap betöltésével, a mostani kongresszus zárónapján, vasárnap átalakul a Baloldal Demokratikus Pártjává. Tizennégy hónap telt el Bologna óta, ahol Achille Occhetto főtitkár 1989 kelet-európai történelmi változásainak fényében meghirdette az OKP teljes váltásának szükségességét. Nyugat-Európa legerősebb, az olasz választók megközelítően egynegyedének bizalmát élvező kommunista pártja, éles belső viták során ért el a formális önfeloszlatás, illetve az új baloldali formáció beindításának órájához. Az OKP, amely taglétszámának csúcspontját 1976-ban érte el 1,8 millió fővel, azóta fokozatosan veszített bázisából. Tavaly, a meghirdetett váltás, illetve a kelet-európai fejlemények hatására példa nélküli méretben, több mint százezerrel csökkent a párttagok száma, jóllehet közben ötvenezer új jelentkező is volt. Aligha kérdéses, hogy a kongresszuson egyértelmű többséget élvez majd Occhetto átalakulási terve. Az utóbbi hónapokban a párt éreztetni tudta a Gladio titkosszolgálati hadsereg ügye, majd az Öböl-háború kapcsán, hogy új formációként sem kíván feladni semmit önálló arculatából. A párt átalakulására „igent” vagy „nemet” mondó tagok aránya kedvezően módosult a főtitkári javaslat szempontjából. A kezdeti kétharmad-egyharmad aránnyal szemben, miként Giglia Tedesco, a kongresszus elnöke, a csütörtöki tanácskozás megkezdésekor közölte a több mint másfél ezer küldött jelenlétében, a párttagság 71,4 százaléka egyetért az új elnevezéssel, a Baloldal Demokratikus Pártja névvel és az Occhetto javasolta új jelképpel, a tölgyfával, amely alatt azonban megőrződne — igaz, kicsinyített formában — a sarló és kalapács is. Ami viszont még vasárnap délutánig bizonytalan a rimini kongresszusi teremben, hogy az occhettói javaslatra nemet mondók miként foglalnak majd állást. Nincs kizárva, hogy egy kisebb szárny, Cossutta és Garavini nevével fémjelezve, mintegy hatvan kongresszusi küldöttel egyetemben végül nem csatlakozik majd az új párthoz. Cossutta néhány hete egy föderatív párt elképzelését terjesztette elő, amelyben az egyes szárnyak megőrizhetnék önálló véleményüket. Ezt az elképzelést azonban a többség, így Occhetto is elfogadhatatlannak minősítette. Ugyanakkor az úgynevezett kettes számú, a kommunista elnevezés megőrzéséhez ragaszkodó, ám a váltás szükségességét elismerő kezdeményezés fő képviselői, így Ingrao és Tortorella nem kívánnak szakítani. Occhetto a kongresszuson beszédének első részét a nemzetközi helyzetnek szentelte, amely közvetve indokolja a párt átalakulását. Részletesen vázolta, hogy az OKP miért ellenzi az Öböl-háborút s abban az olasz részvételt. Az olasz belpolitikát érintve vázolta, a kormányzási alternatíva szükségességét, amelyben az új pártnak és a baloldalnak általában is fontos szerepe lehet. Beszéde mentes volt az egyébként jellemző polemizáló stílustól a baloldal másik nagy pártját, az MSZP-t illetően : a baloldal egységének szükségességét hangsúlyozta az állam demokratikus megreformálása érdekében. Valamennyi olasz párt vezető személyiségeivel, főtitkáraival képviseltette magát a csütörtök délutáni megnyitón. Mintegy száz külföldi meghívott is jelen volt. Az OKP külügyi osztályától kapott értesülés szerint Magyarországról meghívták az MDF, az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz képviselőit, s nem tartották kizártnak, hogy esetleg az MSZMP is képviselteti magát. Ortutay L. Gyula Az ET a Baltikumról és Romániáról A Baltikum helyzetének megítélésekor a Molotov—Ribbentrop paktum törvénytelenségéből kell kiindulni, a kérdés megoldásához tárgyalásokra van szükség a balti országok törvényes hatóságaival — hangsúlyozta az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének erről a kérdésről rendezett rendkívüli vitájában Szent- Iványi István (SZDSZ) magyar képviselő. Rámutatott, hogy az európai országok és maga az Európa Tanács számos gyakorlati módon segíthetik a balti köztársaságokat. Egyetértett azzal, hogy a parlamenti közgyűlés ténymegállapító küldöttséget indít elnökének, vezetésével a három balti köztársaságba, és javasolta, hogy erősítsék a kapcsolatokat a választott balti hatóságokkal, hívjanak meg minél több politikust, szakértőt, nyissanak parlamentközi irodákat, utazzanak minél többen az európai országokból a Baltikumba. A felszólalók két fő csoportja közül az egyik, utalva a szovjet csapatok kivonásáról érkező hírekre is, óvatosabb magatartást sürgetett, kifejezve a reményt, hogy Gorbacsov a válság békés megoldására törekszik. Mások, különösen az északi országok képviselői, erőteljesebb fellépést sürgettek a szovjet hatóságokkal szemben. . Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének politikai bizottsága szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy javasolja a tanács illetékes testületeinek, a közgyűlés irodájának és a miniszteri bizottságnak: támogassák Románia kérését a különleges meghívotti státus elnyerésére. Románia októberben nyújtotta be igényét. A júniusi bukaresti „rendcsinálás” miatt ezt a képviselők elutasították. Ezúttal személyesen Petre Román kormányfő látogatott el Strasbourgba, hogy Bukarest igénye mellett érveljen. A politikai bizottságban a kérdésről élénk vita alakult ki. A testület ugyanis nemcsak Petre Románt, hanem a román ellenzék több képviselőjét, köztük a parasztpárt vezetőjét, Ratiut is meghallgatta, és ők annak a véleményüknek adtak hangot, hogy még nem érkezett el az ideje e lépésnek, az emberi jogokat még nem biztosították kellően Romániában. Ezért többen a státus megadása ellen szavaztak, és sokan tartózkodtak — köztük a bizottságban helyet foglaló magyar képviselők is. Bratinka József (MDF) ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az Európa Tanács elé a román kormánytöbbség és az ellenzék is saját verziót terjesztett a júniusi bukaresti eseményekről, amelyek ellentétben álltak egymással. Egy további román parlamenti dokumentum a marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatos állásfoglalást tartalmazott. A magyar küldöttek úgy vélekedtek, hogy túl sok kérdés maradt tisztázatlan vagy ellentmondásos e dokumentumokban, amelyek ráadásul egyes tényeket Magyarországra kedvezőtlen beállításban értelmeztek. A magyar képviselők azonban mindenképpen el akarták kerülni, hogy olyan benyomás alakuljon ki, mintha a kétoldalú problémák miatt akadályozni akarnák Románia közeledését az Európa Tanácshoz, és őszintén remélik, hogy a különleges" meghívott státus a demokrácia erősödését fogja szolgálni Romániában. (MTI) Mit mond a FÉG? (Folytatás az 1. oldalról.) delmet mindig a Technika Külkereskedelmi Vállalaton keresztül bonyolítottuk le — nyilatkozta dr. Meszléry Celesztin. Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy a jugoszláviai vádaskodásban említett mennyiségű fegyvert az érintett külkereskedelmi vállalat raktározta volna saját telepén, a vezérigazgató-helyettes azt mondta, mindez lehetetlen, a Technika KKV csupán a lebonyolító szerepét töltötte be meghatározott bizományosi díjért. Harminchatezer géppisztolyt egyébként is nehéz sokáig tárolni anélkül, hogy valamiféle javítást ne kellene elvégezni, erre pedig általában a FÉG jogosult — jegyezte meg. A gyár fegyverszakértője fénykép alapján csak annyit tudott megállapítani a Horvátországba került fegyverekről, hogy valószínűleg nem csehszlovák és nem román gyártmányúak. Ezen kívül, mint elmondta, technikailag, elvileg bármi lehetséges. F. A. Új főszerkesztő a Magyar Szó élén (Szabadkai tudósításunk.) Hosszabb ideje tart már a főszerkesztőválság az egyetlen jugoszláviai magyar nyelvű napilapnál, az újvidéki kiadású Magyar Szónál. Tavaly október elején a vajdasági kormány — miután néhány hónappal korábban átvette az alapítói jogok egy részét a tartományi parlamenttől — menesztette Csorba Zoltán főszerkesztőt. A leváltott főszerkesztő fellebbezett a Vajdaság alkotmánybíróságánál s az helyt is adott beadványának. Csorba egészen január 30-ig hivatalában maradt. Most azonban a vajdasági kormány, az időközben elfogadott új vállalatszervezési rendelkezésekre hivatkozva, újfent leváltotta, helyére pedig megbízott ideiglenes főszerkesztőt nevezett ki. Csorbának azt rótták fel, hogy a Magyar Szó nem informált megfelelően a szerbiai és vajdasági történésekről. Az új megbízott főszerkesztő, Kubát János egyébként 1968 és 1984 között a lap sportrovatának munkatársa volt. K. F. Családregény Lefénymásoltattam apám katonakönyvét, hogy a Kártérítési Hivatal kárpótolni tudja őt azokért az évekért, amelyeket a legszebb ifjúságából a Donyec-medencében szénbányászattal töltött. Nem szokott azokról az évekről mesélni. Az unokája például nem is hallotta a hadifogság történetét egészen addig, mígnagycsoportos óvodás korában az a megtiszteltetés nem érte, hogy ő helyezhette el a vörös szegfűt a Lenin-szobor talapzatán. Éppen azon a helyen, ahová utóbb az MDF aktivistái a „Tovariscsi konyec” plakátot ragasztották, miután a szobrot szakszerűen eltávolították a helyéről. A fiam ama régi koszorúzás napján eldicsekedett az apámnak, hogy mi mindent hallott az óvónénitől a hős szovjetunókról, akik fölszabadították az országot a német fasiszták rémuralma alól. Mondta erre apám, hogy bizony, ő is részt vett abban a háborúban. — Te is segítettél a hős szovjetunóknak? — kérdezte a fiam. Apám erre zavarba jött, nekem kellett megmagyaráznom a gyereknek, hogy bizony a tataa rémuralomnak segített akkoriban. Igaz, csak annyit, hogy egy szekérderéknyi robbanóanyaggal elkocsikázott a máramarosi havasokig meg vissza, ezt sem saját jószántából. A fiam kissé csalódottan hallgatta, hogy a tata egyáltalán nem volt akkora hős, mint a Szándókán, és a ló vontatta szekerével semmiféle kárt nem tett a vörös hadseregben. Ez azonban nem érdekelte a hős szovjetunókat, megkérték a tatát, hogy egy lelakatolt vagonban utazzék el a Donyec-medencébe és bányásszon nekik szenet néhány éviig, hogy jóvátegye agresszív kocsikázását az aknák tetején. Apám negyven évig itta a levét annak, hogy ifjúkorában rossz oldalra állt, holott ő nem akart egyik oldalra sem állni. Négy évtized után azonban kiderült, hogy igenis jó oldalon állt, amikor a robbanóanyaggal megrakott szekerén megpróbálta feltartóztatni a keresztény Európára zúduló barbár ázsiai áradatot. Együtt hallgattuk a fiammal a rádióban, hogy aki szovjet hadifogságot szenvedett, az voltaképpen a kommunizmus áldozata. — Kik voltak azok a kommunisták? — kérdezte a fiam, aki már kiskamasz, éles logikájú és tiszta tekintetű. — Hát azok, akik tagjai voltak a kommunista pártnak — feleltem.—És te tagja voltál a kommunista pártnak? — Igen — vallottam be neki. — Akkora tata tulajdonképpen a te áldozatod — vonta le a következtetést. Erre még sohasem gondoltam. Igaz, apám sem. Kettőnk kapcsolatából valahogyan kimaradt a jó és a gonosz erők küzdelme. Sohasem kértem tőle számon, hogy miért nem állt át kocsistól-lovastól a vörös hadsereghez. Amikor már én voltam az erősebb, párttagkoromban is úgy vittem helyette a tápos zsákot, mintha nem is a németek oldalán kocsikázott volna a háborúban. Haszonélvező létemre támogattam a kárvallott apámat, s így voltaképpen ő is haszonélvező volt. Ahogyan én, a volt párttag is haszonélvezője leszek annak, ha a mostani rendszer a bankóprés segítségévelkártalanítja őt, a kommunizmus áldozatát. Amíg tart a kárpótlásból, addig nem nekem kell támogatnom őt és anyámat. Azért ugyanis, hogy mindketten végiggürcölték az életüket, sem a múlt, sem a jelenlegi rendszer nem ad nekik semmit, . . Tanács István Jeszenszky Géza a svéd királynál Jeszenszky Géza külügyminiszter csütörtökön befejezte háromnapos svédországi látogatását. A magyar diplomácia vezetője a nap folyamán meglehetősen zsúfolt programot bonyolított le. Üzletemberekkel és politikusokkal találkozott, és fogadta őt XVI. Károly Gusztáv svéd király is. Jeszenszky Géza szerda este a Svédországban élő mintegy 30—40 ezres magyarság képviselőivel találkozott. A külügyminiszter tájékoztatót adott a magyarországi helyzetről. Elismeréssel adózott a svédországi magyaroknak is, akik közül sokan érvényesültek, egzisztenciát teremtettek idegen földön. Eredményességük követendő lehet Magyarországon is. Jeszenszky Géza hangsúlyozta, hogy a kormány számít a külföldön élő magyarok támogatására. A látogatás zárónapján Jeszenszky Géza találkozott Mats Hellströmmel, a mezőgazdasági és északi ügyek miniszterével. A megbeszélés jó alkalmat kínált az északi regionális integráció tapasztalatainak megismerésére. A külügyminiszter a nap folyamán találkozott Thage G. Petersonnal, a svéd parlament elnökével is. t niJUJAA yjilMAJJ %WfW^$'AA'.' '*% M.%ÉSMJ£&'&'W$%$& ¥M'& ~ A szlovák hatóságok mindeddig nem ad POZSONY ták meg az engedélyt a pozsonyi magyar --^■„ ----.----- 'kulturális központ székházénak felépítéséhez, holott a szlovák kormány képviselője január 16-án — a pozsonyi főpolgármester jelenlétében — ígéretet tett a pozsonyi magyar főkonzulátusnak arra, hogy az építési engedélyt a hónap végéig megadják. (MTI) 7—-] Magyar szakértők is részt vesznek azon a ke- PÁRIZS let-nyugati konferencián, amely csütörtökön --------3-------- kezdődött Párizsban a kábítószer-problémáról és az AIDS-f betegség elterjedésének ezzel összefüggő kérdéseiről. Európa keleti és nyugati felének szakértői első ízben vitatják megközösen ezeket a kérdéseket. A magyarországi drogproblémáiról a tanácskozás elé terjesztett jelentés mintegy 12 ezerre becsüli a különböző kábítószert használók számát az országban. Ismerteti a drogellenes programokat, a kábítószeresek kórházi kezelésének módszereit, az e téren szerzett tapasztalatokat, a kutatásokat és a jogi intézkedéseket is. ” A magyar külpolitikai függetlenség felé-LONDON nők értékelte csütörtökön ,a londoni The _____________ Times című lap azt, hogy a magyar parlament kedden nagy többséggel elfogadta az ország társult tagságát az Észak-atlanti Közgyűlésben, a NATO-országok parlamentjei tanácskozó testületében. Az újság azt is kiemelte, hogy a parlamenti határozat szerint „Magyarország fenn akarja tartani katonai semlegességét és szuverenitását, s jelenleg nincs érdekelve abban, hogy a NATO katonai szervezetének teljes jogú tagjává váljék”. (MTI) * Három jeles amerikai tudós kapta WASHINGTON meg a Magyar Tudományos Aka-...............—-------------- démia tiszteleti tagságáról szóló oklevelet, munkája és a magyar tudományos élettel tartott kapcsolatai elismeréséül: Somorjai Gábor, a kaliforniai egyetem, Oláh György, a dél-karolinai egyetem professzora (mindketten vegyészek), valamint Ernst Knobil, a texasi egyetem orvos kutatója. (MTI)