Népszabadság, 1991. február (49. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

1991. február 1., péntek NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Konzervatív nyomás az SZKP KB ülésén Válságos helyzetben ült ösz­­sze tegnap Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága. Nem egészen egy évvel az­után, hogy a szovjet alkot­mányból törölték a párt tár­sadalmi vezető szerepét rögzítő cikkelyt, a KB-nak egy szét­esett, működésképtelen gaz­daság talpra állításával és egy sok irányba széthúzó szövet­ségi állam egybentartásával összefüggő kérdéseket kell át­tekintenie. A párt vezetői az alkotmány módosítása, valamint a párt belső megosztottságát egyér­telműen feltáró tavaly nyári kongresszus óta is hangoztat­ják, hogy — alkotmányos úton — meg akarják őrizni a mind­máig legnagyobb létszámú és súlyú politikai erő vezető sze­repét. Számos jele van annak, hogy a legkonzervatívabb erők akár diktatórikus eszközökkel is visszagyömöszölnék a pa­lackba azt a szellemet, ame­lyet a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó újra­élesztése szabadított ki. Több köztársaság parlamentje, nagy­városok és alsóbb szintű ta­nácsi testületek kerültek de­mokratikus választások ered­ményeként a reformerők ke­zébe, s ez olyan új folyamato­kat indított el, amelyek egy­felől a reakció felerősödését eredményezték, másfelől szét­feszítik a korábbi társadalmi és jogi kereteket. Gorbacsov elnök továbbra is betölti az SZKP főtitkári tisz­tét, s határozottan elutasítja az utóbbi poszt feladását sür­gető követeléseket. Mégis: az ő személyes kezdeményezésére alakult úgy át az ország tény­leges hatalmi központja, hogy abban egyre kevesebb érdemi szerep jutott az egykor min­denható legfelsőbb párttestüle­teknek. Ennek ellenére tanács­adói, közvetlen munkatársai közül több főtisztet is fel kel­lett áldoznia a reformcsapat­ból az apparátus elhúzódó utóvédharcai során. Ki önként mondott le, ki kényszer hatá­sára távozott. A kiépülő elnöki hatalmi rendszerben mindinkább kon­zultációs fórummá változott központi bizottság — talán éppen a korábbi évek hatai­Mihail Gorbacsov szovjet el­nök nem ellenőrzi többé tel­jes egészében a kormányt, s lényegében megosztja a ha­talmat a hadsereggel — állít­ja elemzésében magas beosz­tású szovjet kormányzati tiszt­ségviselőkkel készített inter­júk alapján az AP amerikai hírügynökség. Az egyik forrás kijelentet­te: Gorbacsov nem tud egye­dül döntéseket hozni, és nem számíthat arra, hogy azokat végrehajtsák. Majd hozzáte­szi: „A hadsereg Legfelső vezetése nyomást gyakorol Gorbacsovra, hogy országos mának elvesztése felett sajnál­kozó, ki tudja hány testületi tag nyomására — olyan dön­tések felé tereli a főtitkár-ál­lamfőt, amely ismét háttérbe szorítja a demokráciát, s na­gyobb teret ad az egy központ­ból érkező parancsoknak. (MTI) méretben folytassa a rend helyreállítását.” Dmitrij Ja­­zov szovjet védelmi miniszter, akit általában az elnökhöz hűségesnek és reformjai tá­mogatójának tekintenek, nem szükségszerűen található azok között, akik Gorbacsovot ke­ményebb álláspont kialakítá­sára ösztönzik. A Gorbacsov esetleges lemondását firtató kérdésre a forrás úgy vála­szolt, hogy nem lehet vissza­fordítani a főtitkárnak a nyi­tottabb, demokratikusabb tár­sadalom felé megtett lépése­it, és továbbra sincs más vá­lasztás, mint Gorbacsov. (AP) Gorbacsov és a hadsereg „Kamionügy” (Bukaresti tudósítónktól.) A román rádió kedden saját forrásból származó informá­ciót sugárzott arról, hogy a romániai gyermekotthonoknak szánt svédországi eredetű hu­manitárius segélyt szállító jár­művet a magyar hatóságok nem engedték Románia terü­letére lépni. A bukaresti ma­gyar nagykövetség sajtóközle­ménye szerint a szóban forgó svéd kamion január 25-én délután érkezett a hidasnéme­ti csehszlovák—magyar határ­­átkelőhelyre. Mivel a kamion nem rendelkezett nemzetközi vámokmányokkal, és érkezé­séről előzetes tájékoztatást nem kaptak, a vámparancs­nokságnak nem volt jogi le­hetősége felmentést adni az ilyen esetekben szükséges és nemzetközileg szokásos vám­biztosíték megfizetése alól. Az ügy tisztázását követően a kamion január 28-án Romá­nia irányában elhagyta Ma­gyarországot. A követségi saj­tóközlemény egyben értetlen­ségét fejezi ki a hír nyilvá­nosságra hozatalának időpont­ja és módja miatt. M. P. A. Búcsú az OKP-től (Római tudósítónktól.) Occhetto főtitkár több mint kétórás beszédével nyílt meg Riminiben csütörtök délután az OKP utolsó, huszadik kong­­­­resszusa. Az Olasz Kommu­nista Párt, amely 1921-ben Li­­vornóban vált ki a szocialista pártból, hetven év és néhány nap betöltésével, a mostani kongresszus zárónapján, va­sárnap átalakul a Baloldal De­mokratikus Pártjává. Tizennégy hónap telt el Bo­logna óta, ahol Achille Occhet­to főtitkár 1989 kelet-európai­­ történelmi változásainak fé­nyében meghirdette az OKP teljes váltásának szükségessé­gét. Nyugat-Európa legerő­sebb, az olasz választók meg­közelítően egynegyedének bi­zalmát élvező kommunista­­ pártja, éles belső viták során­­ ért el a formális önfeloszla­­tás, illetve az új baloldali for­máció beindításának órájához. Az OKP, amely taglétszámá­nak csúcspontját 1976-ban érte el 1,8 millió fővel, azóta foko­zatosan veszített bázisából. Ta­valy, a meghirdetett váltás, illetve a kelet-európai fejle­mények hatására példa nélküli méretben, több mint százezer­rel csökkent a párttagok szá­ma, jóllehet közben ötvenezer új jelentkező is volt. Aligha kérdéses, hogy a kongresszuson egyértelmű többséget élvez majd Occhetto átalakulási terve. Az utóbbi hónapokban a párt éreztetni tudta a Gladio titkosszolgála­ti hadsereg ügye, majd az Öböl-háború kapcsán, hogy új formációként sem kíván fel­adni semmit önálló arculatá­ból. A párt átalakulására „igent” vagy „nemet” mondó tagok aránya kedvezően mó­dosult a főtitkári javaslat szempontjából. A kezdeti két­­harmad-egyharmad aránnyal szemben, miként Giglia Te­­desco, a kongresszus elnöke, a csütörtöki tanácskozás meg­kezdésekor közölte a több mint másfél ezer küldött jelen­létében, a párttagság 71,4 szá­zaléka egyetért az új elneve­zéssel, a Baloldal Demokrati­kus Pártja névvel és az Occhetto javasolta új jelkép­pel, a tölgyfával, amely alatt azonban megőrződne — igaz, kicsinyített formában — a sarló és kalapács is. Ami viszont még vasárnap délutánig bizonytalan a rimi­­ni kongresszusi teremben, hogy az occhettói javaslatra nemet mondók miként foglal­nak majd állást. Nincs kizár­va, hogy egy kisebb szárny, Cossutta és Garavini nevével fémjelezve, mintegy hatvan kongresszusi küldöttel egye­temben végül nem csatlakozik majd az új párthoz. Cossutta néhány hete egy föderatív párt elképzelését terjesztette elő, amelyben az egyes szár­nyak megőrizhetnék önálló vé­leményüket. Ezt az elképzelést azonban a többség, így Occhet­to is elfogadhatatlannak mi­nősítette. Ugyanakkor az úgy­nevezett kettes számú, a kom­munista elnevezés megőrzésé­hez ragaszkodó, ám a vál­tás szükségességét elismerő kezdeményezés fő képvise­lői, így Ingrao és Tortorella nem kívánnak szakítani. Occhetto a kongresszuson beszédének első részét a nem­zetközi helyzetnek szentelte, amely közvetve indokolja a párt átalakulását. Részletesen vázolta, hogy az OKP mi­ért ellenzi az Öböl-háborút s abban az olasz részvételt. Az olasz belpolitikát érintve vá­zolta, a kormányzási alterna­tíva szükségességét, amelyben az új pártnak és a baloldal­nak általában is fontos szere­pe lehet. Beszéde mentes volt az egyébként jellemző polemi­záló stílustól a baloldal másik nagy pártját, az MSZP-t ille­tően : a baloldal egységének szükségességét hangsúlyozta az állam demokratikus megre­formálása érdekében. Valamennyi olasz párt vezető személyiségeivel, főtitkáraival kép­viseltette magát a csütörtök dél­utáni megnyitón. Mintegy száz külföldi meghívott is jelen volt. Az OKP külügyi osztályától ka­pott értesülés szerint Magyaror­szágról meghívták az MDF, az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz kép­viselőit, s nem tartották kizártnak, hogy esetleg az MSZMP is kép­viselteti magát. Ortutay L. Gyula Az ET a Baltikumról és Romániáról A Baltikum helyzetének megítélésekor a Molotov—Rib­­bentrop paktum törvénytelen­ségéből kell kiindulni, a kér­dés megoldásához tárgyalá­sokra van szükség a balti or­szágok törvényes hatóságaival — hangsúlyozta az Európa Ta­nács parlamenti közgyűlésének erről a kérdésről rendezett rendkívüli vitájában Szent- Iványi István (SZDSZ) ma­gyar képviselő. Rámutatott, hogy az euró­pai országok és maga az Eu­rópa Tanács számos gyakorla­ti módon segíthetik a balti köztársaságokat. Egyetértett azzal, hogy a parlamenti köz­gyűlés ténymegállapító kül­döttséget indít elnökének, ve­zetésével a három balti köz­társaságba, és javasolta, hogy erősítsék a kapcsolatokat a választott balti hatóságokkal, hívjanak meg minél több po­litikust, szakértőt, nyissanak parlamentk­özi irodákat, utaz­zanak minél többen az euró­pai országokból a Baltikum­ba. A felszólalók két fő cso­portja közül az egyik, utal­va a szovjet csapatok kivo­násáról érkező hírekre is, óva­tosabb magatartást sürgetett, kifejezve a reményt, hogy Gor­bacsov a válság békés meg­oldására törekszik. Mások, kü­lönösen az északi országok képviselői, erőteljesebb fellé­pést sürgettek a szovjet ható­ságokkal szemben. . Az Európa Tanács parla­menti közgyűlésének politikai bizottsága szavazattöbbséggel úgy döntött, hogy javasolja a tanács illetékes testületeinek, a közgyűlés irodájának és a miniszteri bizottságnak: tá­mogassák Románia kérését a különleges meghívotti státus elnyerésére. Románia októberben nyúj­totta be igényét. A júniusi bukaresti „rendcsinálás” miatt ezt a képviselők elutasították. Ezúttal személyesen Petre Ro­mán kormányfő látogatott el Strasbourgba, hogy Bukarest igénye mellett érveljen. A politikai bizottságban a kér­désről élénk vita alakult ki. A testület ugyanis nemcsak Petre Románt, hanem a ro­mán ellenzék több képviselő­jét, köztük a parasztpárt ve­zetőjét, Ratiut is meghallgat­ta, és ők annak a vélemé­nyüknek adtak hangot, hogy még nem érkezett el az ide­je e lépésnek, az emberi jo­gokat még nem biztosították kellően Romániában. Ezért többen a státus megadása el­len szavaztak, és sokan tar­tózkodtak — köztük a bizott­ságban helyet foglaló magyar képviselők is. Bratinka József (MDF) ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az Európa Tanács elé a román kor­mánytöbbség és az ellenzék is saját verziót terjesztett a júniusi bukaresti eseményekről, amelyek ellentétben álltak egymással. Egy további román parlamenti doku­mentum a marosvásárhelyi esemé­nyekkel kapcsolatos állásfoglalást tartalmazott. A magyar küldöttek úgy vélekedtek, hogy túl sok kér­dés maradt tisztázatlan vagy el­lentmondásos e dokumentumok­ban, amelyek ráadásul egyes té­nyeket Magyarországra kedvezőt­len beállításban értelmeztek. A magyar képviselők azonban min­denképpen el akarták kerülni, hogy olyan benyomás alakuljon ki, mintha a kétoldalú problémák miatt akadályozni akarnák Romá­nia közeledését az Európa­ Tanács­hoz, és őszintén remélik, hogy a különleges" meghívott státus a de­mokrácia erősödését fogja szol­gálni Romániában. (MTI) Mit mond a FÉG? (Folytatás az 1. oldalról.) delmet mindig a Technika Külkereskedelmi Vállalaton keresztül bonyolítottuk le — nyilatkozta dr. Meszléry Ce­­lesztin. Arra a kérdésre, elképzelhe­­tő-e, hogy a jugoszláviai vá­daskodásban említett mennyi­ségű fegyvert az érintett kül­kereskedelmi vállalat raktá­rozta volna saját telepén, a vezérigazgató-helyettes azt mondta, mindez lehetetlen, a Technika KKV csupán a le­bonyolító szerepét töltötte be meghatározott bizományosi dí­jért. Harminchatezer géppisz­tolyt egyébként is nehéz soká­ig tárolni anélkül, hogy vala­miféle javítást ne kellene el­végezni, erre pedig általában a FÉG jogosult — jegyezte meg. A gyár fegyverszakértője fénykép alapján csak annyit tudott megállapítani a Horvát­országba került fegyverekről, hogy valószínűleg nem cseh­szlovák és nem román gyárt­mányúak. Ezen kívül, mint elmondta, technikailag, elvileg bármi lehetséges. F. A. Új főszerkesztő a Magyar Szó élén (Szabadkai tudósításunk.) Hosszabb ideje tart már a főszerkesztőválság az egyetlen jugoszláviai magyar nyelvű napilapnál, az újvidéki kiadá­sú Magyar Szónál. Tavaly október elején a vaj­dasági kormány — miután né­hány hónappal korábban át­vette az alapítói jogok egy részét a tartományi parla­menttől — menesztette Csor­ba Zoltán főszerkesztőt. A le­váltott főszerkesztő fellebbe­zett a Vajdaság alkotmánybí­róságánál s az helyt is adott beadványának. Csorba egészen január 30-ig hivatalában ma­radt. Most azonban a vajda­sági kormány, az időközben elfogadott új vállalatszervezé­si rendelkezésekre hivatkoz­va, újfent leváltotta, helyére pedig megbízott ideiglenes fő­szerkesztőt nevezett ki. Csorbának azt rótták fel, hogy a Magyar Szó nem in­formált megfelelően a szer­biai és vajdasági történések­ről. Az új megbízott főszer­kesztő, Kubát János egyébként 1968 és 1984 között a lap sportrovatának munkatársa volt. K. F. Családregény Lefénymásoltattam apám katonakönyvét, hogy a Kár­térítési Hivatal kárpótolni tudja őt azokért az évekért, amelyeket a legszebb ifjúságából a Donyec-medencében szénbányászattal töltött. Nem szokott azokról az évekről mesélni. Az unokája például nem is hallotta a hadifogság történetét egészen addig, míg­­nagycsoportos óvodás korá­ban az­ a megtiszteltetés nem érte, hogy ő helyezhette el a vörös szegfűt a Lenin-szobor talapzatán. Éppen azon a helyen, ahová utóbb az MDF aktivistái a „Tovariscsi ko­­nyec” plakátot ragasztották, miután a szobrot szakszerű­en eltávolították a helyéről. A fiam ama régi koszorúzás napján eldicsekedett az apámnak, hogy mi mindent hallott az óvónénitől a hős szovjetunókról, akik fölszabadították az országot a német fasiszták rémuralma alól. Mondta erre apám, hogy bi­zony, ő is részt vett abban a háborúban. — Te is segítettél a hős szovjetunóknak? — kérdezte a fiam. Apám erre za­varba jött, nekem kellett megmagyaráznom a gyereknek, hogy bizony a tata­­a rémuralomnak segített akkoriban. Igaz, csak annyit, hogy egy szekérderéknyi robbanóanyag­gal elkocsikázott a máramarosi havasokig meg vissza, ezt sem saját jószántából. A fiam kissé csalódottan hall­gatta, hogy a tata egyáltalán nem volt akkora hős, mint a Szán­dókán, és a ló vontatta szekerével semmiféle kárt nem tett a vörös hadseregben. Ez azonban nem érdekelte a hős szovjetunókat, megkérték a tatát, hogy egy lelaka­tolt vagonban utazzék el a Donyec-medencébe és bá­nyásszon nekik szenet néhány éviig, hogy jóvátegye ag­resszív kocsikázását az aknák tetején. Apám negyven évig itta a levét annak, hogy ifjúko­rában rossz oldalra állt, holott ő nem akart egyik oldal­ra sem állni. Négy évtized után azonban kiderült, hogy igenis jó oldalon állt, amikor a robbanóanyaggal megra­kott szekerén megpróbálta feltartóztatni a keresztény Eu­rópára zúduló barbár ázsiai áradatot. Együtt hallgattuk a fiammal a rádióban, hogy aki szovjet hadifogságot szen­vedett, az voltaképpen a kommunizmus áldozata. — Kik voltak azok a kommunisták? — kérdezte a fiam, aki már kiskamasz, éles logikájú és tiszta tekintetű. — Hát azok, akik tagjai voltak a kommunista pártnak — felel­tem.—És te tagja voltál a kommunista pártnak? — Igen — vallottam be neki. — Akkora tata tulajdonképpen a te ál­dozatod — vonta le a következtetést. Erre még sohasem gondoltam. Igaz, apám sem. Ket­tőnk kapcsolatából valahogyan kimaradt a jó és a go­nosz erők küzdelme. Sohasem kértem tőle számon, hogy miért nem állt át kocsistól-lovastól a vörös hadsereghez. Amikor már én voltam az erősebb, párttagkoromban is úgy vittem helyette a tápos zsákot, mintha nem is a né­metek oldalán kocsikázott volna a háborúban. Haszonél­vező létemre támogattam a kárvallott apámat, s így vol­taképpen ő is haszonélvező volt. Ahogyan én, a volt párt­tag is haszonélvezője leszek annak, h­a a mostani rend­szer­ a bankóprés segítségével­­kártalanítja őt, a kommu­nizmus áldozatát. Amíg tart a kárpótlásból, addig nem nekem kell támogatnom őt és anyámat. Azért ugyanis, hogy mindketten végiggürcölték az éle­tüket, sem a múlt, sem a jelenlegi rendszer nem ad nekik semmit, . . Tanács István Jeszenszky Géza a svéd királynál Jeszenszky Géza külügymi­niszter csütörtökön befejezte háromnapos svédországi láto­gatását. A magyar diplomácia veze­tője a nap folyamán meglehe­tősen zsúfolt programot bo­nyolított le. Üzletemberekkel és politikusokkal találkozott, és fogadta őt XVI. Károly Gusztáv svéd király is. Jeszenszky Géza szerda este a Svédországban élő mintegy 30—40 ezres magyarság kép­viselőivel találkozott. A kül­ügyminiszter tájékoztatót adott a magyarországi helyzetről. Elismeréssel adózott a svéd­országi magyaroknak is, akik közül sokan érvényesültek, eg­zisztenciát teremtettek idegen földön. Eredményességük kö­vetendő lehet Magyarországon is. Jeszenszky Géza hangsú­lyozta, hogy a kormány számít a külföldön élő magyarok tá­mogatására. A látogatás zárónapján Je­szenszky Géza találkozott Mats Hellströmmel, a mező­­gazdasági és északi ügyek mi­niszterével. A megbeszélés jó alkalmat kínált az északi re­gionális integráció tapasztala­tainak megismerésére. A kül­ügyminiszter a nap folyamán találkozott Thage G. Peterson­­nal, a svéd parlament elnöké­vel is. t­ niJUJAA yjilMAJJ %WfW^$'AA'.' '*% M.%ÉSMJ£&'&­'W$%$& ¥M'& ~ A szlovák hatóságok mindeddig nem ad­ POZSONY ták meg az engedélyt a pozsonyi magyar --^■„ ----.----- 'kulturális központ székházénak felépíté­séhez, holott a szlovák kormány képviselője január 16-án — a pozsonyi főpolgármester jelenlétében — ígéretet tett a pozso­nyi magyar főkonzulátusnak arra, hogy az építési engedélyt a hónap végéig megadják. (MTI) 7—-] Magyar szakértők is részt vesznek azon a ke- PÁRIZS let-nyugati konferencián, amely csütörtökön --------3-------- kezdődött Párizsban a kábítószer-problémáról é­s az AIDS-f betegség elterjedésének ezzel összefüggő kérdései­ről. Európa keleti és nyugati felének szakértői első ízben vi­tatják meg­­közösen ezeket a kérdéseket. A magyarországi drogproblémáiról a tanácskozás elé ter­jesztett jelentés mintegy 12 ezerre becsüli a különböző kábító­­sz­ert használók számát az országban. Ismerteti a drogellenes programokat, a kábítószeresek kórházi kezelésének módszere­it, az e téren szerzett tapasztalatokat, a kutatásokat és a jogi intézkedéseket is. ” A magyar külpolitikai függetlenség felé-LONDON nők értékelte csütörtökön ,a londoni The ______­_______ Times című lap azt, hogy a magyar parla­ment kedden nagy többséggel­ elfogadta az ország társult tag­ságát az Észak-atlanti Közgyűlésben, a NATO-országok par­lamentjei tanácskozó testületében. Az újság azt is kiemelte, hogy a parlamenti határozat sze­rint „Magyarország fenn akarja tartani katonai semlegessé­gét és szuverenitását, s jelenleg nincs érdekelve abban, hogy a NATO katonai szervezetének teljes jogú tagjává váljék”. (MTI) * Három jeles amerikai tudós kapta WASHINGTON meg a Magyar Tudományos Aka­-..­.............—-------------- démia tiszteleti tagságáról szóló oklevelet, munkája és a magyar tudományos élettel tartott kapcsolatai elismeréséül: Somorjai Gábor, a kaliforniai egye­tem, Oláh György, a dél-karolinai egyetem professzora (mind­ketten vegyészek), valamint Ernst Knobil, a texasi egyetem orvos kutatója. (MTI)

Next