Népszabadság, 1991. március (49. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-12 / 60. szám
1991. március 12., kedd NÉPSZABADSÁG - HONGKONGI ÜDVÖZLET Bevonják a brit lobogót Január 26-án nem emlékeztek meg Hongkongban arról a történelmi eseményről, hogy 150 évvel ezelőtt ezen a napon szálltak partra a brit csapatok az Illatos Kikötő jobbára lakatlan szigetén. Charles Eliot kapitány a birtokbavétel pontján felvonta a brit nemzeti lobogót, s röviddel később hozzáfogott a terület kiparcellázásához, betelepítéséhez. Mindez az első ópiumháború idején történt. A második ópiumháború eredményeként 1860-ban a szemközti Kowloon félszigetre is rátették a kezüket a brit gyarmatosítók. Végül 1898. június 9-én a Pekingben aláírt egyezmény keretében Kína 99 évre bérbe adta Nagy-Britanniának a Sencsen folyóig terjedő új területeket, valamint 235 szigetet. A bérleti szerződés 1997. június 30-án jár le. Július elsejétől a brit koronagyarmat viszszakerül az eredeti tulajdonos birtokába, a Kínai Népköztársaság különleges közigazgatási körzete lesz. Az erről szóló közös nyilatkozatot 1984. december 19-én írta alá Pekingben Margaret Thatcher brit és Csao Ce-jang kínai miniszterelnök. Kína kötelezettséget vállalt arra, hogy a békés újraegyesítést követő ötven évig érintetlenül marad Hongkong jelenlegi tőkés társadalmi-gazdasági rendszere. A békés újraegyesítés Makaóra és Tajvanra is érvényes filozófiáját a kínai reform és nyitás kezdeményezője, Teng Hsziao-ping fogalmazta meg az „egy ország — két rendszer” sokat idézett formulájában. Hosszadalmas tárgyalások, alkudozások után tavaly április 4-én a pekingi parlament határozatot hozott a hongkongi különleges közigazgatási terület felállításáról és jóváhagyta annak alaptörvényét. Ez egyebek között kimondja, hogy a helyi közigazgatási terület magas fokú autonómiát élvez és közvetlenül a központi kormány alá tartozik. A Hongkonggal kapcsolatos külügyek intézése, a terület védelme a központi kormány felelőssége, de az ott állomásozó katonai erők nem avatkoznak be a különleges hongkongi régió belső ügyeibe. A Tienanmen téri tragédia máig is beárnyékolja Hongkong jövőjét. Az üzletemberek, az egyszerű polgárok a kínai -brit megállapodásnál és az alaptörvénynél megnyugtatóbb, kézzelfoghatóbb biztosítékokat szeretnének kapni arra, hogy Peking nem vet véget a vállalkozás, a kereskedelem, a gyarapodás, a véleménynyilvánítás régóta élvezett szabadságának. Hongkongi árubemutató kizárólag üzletembereknek A Hongkongi Kereskedelemfejlesztési Tanács (Hong Kong Trade Development Council) •• meghívja Önt, keresse fel a hongkongi fogyasztási cikkek bemutatóját. Helyszín: Hotel Duna Intercontinental, Ballroom, I. emelet Budapest V., Apáczai Csere János u. 4. 1364 Időpont: március 12-14. (keddtől csütörtökig). Nyitva tartás: mindennap 9-től 16 óráig. --------------------------------------------------------------. A bemutatott termékek: * textiláruk, készruhák és kiegészítők * szórakoztatóelektronika * elektronikai részegységek és alkatrészek * számítógéprendszerek és perifériák * elektromos és háztartási cikkek * órák * ajándék- és dísztárgyak * cipők * elemek * vegyes cikkek * játékok. I________________) Örömünkre szolgál minden olyan üzletember látogatása, aki kereskedelmi vagy vegyes vállalati üzletről kíván tárgyalni a 34 fős hongkongi delegáció tagjaival. ___________________________________________________________________________________________ A siker titka: a tenni akarás Csak utólag döbbenek rá, hogy hongkongi beszélgetőpartnereim közül soha, senki nem nevezte kis tigrisnek vagy kis sárkánynak a viharos tempóban fejlődő koronagyarmatot. Pedig kötelező módon mindenkinek feltettem a kérdést: mi a hongkongi siker titka? — írja kiküldött munkatársunk. Anthony Leung, a Flóra kötöttárugyár vezérigazgatója így válaszol: — Nincs más titok, csak a szorgalom, a kemény munka, a szigorú munkaerkölcs, a hatékonyság, az üzleti szellem. Mi kérem száz százalékig pénzben gondolkozunk. A szüntelenül erősödő verseny állandóan jobb munkára kényszerít bennünket. A nagyüzemi méretekhez szokott vendég számára eleve szokatlan, hogy a hatalmas épülettömb minden emeletén egy-egy önálló gyáracska működik. A Flóra több részlegből álló, de egybefüggő műhelyében pulóvereket, kardigánokat gyártanak — kizárólag exportra. A Flóra hongkongi viszonylatban közepes méretű üzemnek számít a maga hatvan alkalmazottjával, akik közül négy-öt a szomszédos Kínai Népköztársaság állampolgára. Azt már a kereskedelmi kamara tisztviselőjétől tudom, hogy az együttvéve 900 ezer embert foglalkoztató ipar túlnyomórészt olyan kisüzemekből áll, amelyekben a húszat sem éri el az alkalmazotti létszám. Ebben rejlik a rugalmasság titka. Ezek a kisüzemek ugyanis szinte egyik napról a másikra képesek véghezvinni a profilváltást. Teszem azt, ma kvarcórát gyártanak, holnap elektronikus számítógépet — mondják. A Styland vállalatnak sok hongkongi céggel szemben helyzeti előnye Kelet-Európában, hogy 1976 óta szállít ruházati és elektronikai cikkeket Magyarországra, s állandó képviselete van Varsóban. Mint Timothy Skevington cégvezető elmondta, az öt leányvállalatot, köztük egy beruházó vállalatot is egyesítő társaság szeretne új gyárakat építeni, részben külföldön, de egyelőre semmi sem végleges, az átalakulás folyamata bizonytalanná teszi a feltételeket. A Stylandnak egyebek között Dél-Kínában és Burmában van saját üzeme. A Kanton közelében levő gyár ezer munkása két műszakban tranzisztoros rádiókat, tévékészülékeket gyárt. Sokaktól hallom: még hat év van hátra a Kínához való visszatérésig. Hat év hosszú idő, ez alatt sok minden történhet, és főleg sok mindent lehet tenni. A siker titka végül is ez: a tenni akarás. Minden héten „Good bye party” Hirdetés egy hongkongi újságban: „Nemzetközi fejvadász- és munkaközvetítő ügynökség vagyunk, kaliforniai székhellyel. Általunk eszményi állást találhat abban az országban, ahová kivándorolni szándékozik.” Az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában szinte automatikusan jogosult a letelepedésre, amint alkalmazzák. Szakembereket különösen szívesen látunk — folytatódik a hirdetés, amelyet jelentkezési űrlap egészít ki. Hivatalos adatok szerint 1989-ben 55 ezren, tavaly pedig 62 ezren hagyták el a bizonytalan jövőjű gyarmatot. A külföldi álláskeresés, a második útlevél hajszolása főként a pekingi demokratikus követelések erőszakos elfojtása után gyorsult fel. Tom Bonsberg, a liberális demokraták fiatal politikusa a jövő szempontjából különösen veszélyesnek tartja az „agyelszívást”, a képzett szakemberek menekülését, elcsábítását. Értesülése szerint a vezető beosztású szakemberek egyötöde vette már a kalapját. Peking erőteljesen bírálta, a kínai—brit egyezmény megsértéseként fogta fel azt a londoni döntést, hogy ötvenezer hongkongi családnak megadják a letelepedési engedélyt. De megindult a tőke is, a múlt év végéig 61 Hongkongban bejegyzett vállalat tette át székhelyét külföldre, s ez a kereskedelmi tőke több mint tíz százalékát jelenti. Francois Wong, az Általános Kereskedelmi Kamara igazgatóhelyettese nem látja enynyire sötétnek a jövőt. Szerinte a távozók egyik csoportja csupán kanadai, amerikai, ausztrál útlevelet akar szerezni arra az esetre, ha 1997 után nem a remélt módon alakulnának a dolgok. Wong úr szerint Magyarország előnyös hídfőállás lehet az európai piachoz. Kérdés, hogy mi a célja a magyar kormánynak. Meg kell győznie a hongkongi üzletembereket, hogy vannak előnyös kereskedelmi, befektetési lehetőségek. Megerősíti, hogy Hongkongban kétirányú a mozgás. Vannak, akik elmennek, mások visszajönnek. Kínát és Hongkongot összeköti a közös múlt, a nyelv, az azonos kultúra és hagyomány. Kína Hongkong legnagyobb kereskedelmi partnere, a hongkongi reexport több mint négyötöde Kínához kötődik. Személyesen is, helybeli barátaim segítségével is megpróbáltam felkutatni azt a hongkongi befektető céget, amelyik tavaly megállapodást kötött a magyar kormánnyal hongkongi beruházásokról, hongkongi üzletemberek esetleges letelepítéséről. Az ilyen nevű cég rég megszűnt — hangzott a válasz. — Vagy szintén elmenekült Hongkongból — teszem hozzá. — Minden hétre jut egy „Good bye party”. De rendkívül valószínűtlen, hogy nagyobb számú hongkonginak Magyarország lenne az úti célja — mondja Tom Boasberg. Hongkong, 1991. március. B. S. Közvetlenül a legolcsóbb Beszélgetés George Oleksynnel, a HKTDC igazgatójával A Hongkongi Kereskedelemfejlesztési Tanácsot (HKTDC) 1966-ban alapította a helyi kormány azzal a céllal, hogy előmozdítsa a kereskedelmet a brit gyarmat és a világ többi része között. Működését az export- és importcikkekre (az élelmiszer kivételével) kivetett 1—1,2 százalékos adóból finanszírozzák. George Oleksyn kelet-európai igazgató hongkongi irodájában válaszolt a Népszabadság kérdéseire. — Mikor vették fel a kapcsolatot Magyarországgal és más kelet-európai államokkal? — 1972-től, bécsi irodánk megnyitása után kezdtük kiépíteni a közvetlen kapcsolatokat Magyarországgal és más kelet-európai országokkal. A bécsi iroda feladata az, hogy elősegítse a kereskedelmet Ausztriával, Közép- és Kelet-Európa minden országával. A közvetlen kereskedelem lassan indult. Sok hongkongi áru nyugat-európai országok közvetítésével jut el Kelet-Európába. Ám újabban erősödik a törekvés Magyarországon és más kelet-európai országokban is arra, hogy többet vásároljanak közvetlenül Hongkongtól. Már csak azért is célszerű ez, mert természetesen olcsóbb közvetlenül vásárolni. Tavaly rekordot ért el Hongkong teljes közvetlen kereskedelme Kelet-Európával. A múlt év első 11 hónapja alatt 61 százalékos volt a hazai exportot és a reexportot is magában foglaló forgalom növekedése. A kelet-európai országok Hongkongba irányuló kivitele viszont 11 százalékkal csökkent. Ami a hongkongi kivitelt illeti, alapjában véve ruházati cikkekről, textilféleségekről van szó, de igen gyorsan tör előre az elektronika is. Albániával a kereskedelem jelentéktelen, Bulgáriával és Romániával sincs sok kapcsolatunk. A legfontosabb piacaink Magyarország, Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és többékevésbé a Szovjetunió. Magyarországgal a teljes kereskedelmi forgalom tavaly november végéig 56 százalékkal nőtt az előző évhez képest, és 374,6 millió hongkongi dollárt tett ki. A magyar kivitel hét százalékkal visszaesett, 1990 novemberéig 118 millió volt. Pedig képesek lennének növelni az exportot, csak erőteljesebben kell próbálkozni. Hongkong többet importál, mint exportál. — Ez meglepő. — Pedig így van. Hongkong mindent importál, amire a gyáriparának szüksége van, sőt fogyasztási cikkeket is. Hongkong lakossága nagyon fiatal, dinamikus, mindenből a legjobb minőséget keresi, emellett fejlett a turisztikai ipara is, elismert bevásárlóközpont. — ösztönzik-e a magánexportot, korlátozzák-e a behozatalt? — Nem, nem. Hongkong szabadkikötő, mindent importálhat és exportálhat, aki csak akar. A kormány nem avatkozik bele a magánkereskedelembe. Hongkong a legjobb példája a laissez-faire gazdaságnak. — Az ismert változások után ígéretes piacot lát-e Kelet-Európában a hongkongi gyártók és beruházók számára? — Szilárd meggyőződésem, hogy Kelet-Európa hatalmas piac Hongkong számára. A hetvenes, nyolcvanas években a HKTDC segítségével kiépített kapcsolatok most hozzák meg a gyümölcsüket. Mi a magyar külkereskedelmi vállalatok útján kezdtük a kapcsolatépítést, most az újonnan létesített magánvállalatokra, -üzemekre is kiterjesztjük az együttműködést. Nincs kétségem afelől, hogy a hongkongi termékeket kedvezően fogadják Kelet-Európában, látva, hogy minőségben, árban is versenyképes áruk. Ám a magyarok igen magas tarifát fizetnek, ha Ausztrián, Németországon át vásárolnak. Ezért mi szorosan együtt akarunk működni a magyar cégekkel, segíteni akarunk nekik a kapcsolatfelvételben, a kétirányú kereskedelem kiépítésében. A HKTDC abban is segíteni tudja a magyar exportőröket, hogy ne csak Hongkongban találjanak piacot, hanem Hongkong révén Kínában és az egész térségben. — Milyen akadályokba ütköznek a hongkongi üzletemberek Magyarországon? — A fő akadály az, hogy nem lehet tudni, melyik a járható út, ki a hiteles partner. Időbe telik, amíg az újonnan létesített vállalatok pénzügyi erőforrásai lehetővé teszik az életképes alapokon nyugvó kereskedelmi együttműködést. Még sokak kezét megköti a szabaddeviza hiánya. Noha nagy az érdeklődés a magyarországi befektetések iránt, az itteniek kissé vonakodnak a befektetéstől, amíg nem tisztázódnak a jogi, törvényi feltételek. — Mit kell még ezenkívül tennie Magyarországnak, hogy jobban vonzza a befektetőket? — Talán első lépésként küldhet néhány magas szintű delegációt Hongkongba. Tavaly volt már itt egy minisztériumi küldöttség. Ez igen hasznos módja az érintkezésnek, felkelti az üzleti körök, a sajtó figyelmét. Fontos, hogy mielőbb legyen itt magyar képviselet. Úgy tudom, hogy ennek megnyitására sor kerül. Lényeges továbbá, hogy a hongkongi és magyar üzletemberek szoros kapcsolatokat létesítsenek egymással. A kereskedelemfejlesztési tanács ösztönzi ezt. Bócz Sándor