Népszabadság, 1991. április (49. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
2 Gorbacsov: Az SZKP erősítheti pozícióit Az oroszországi vezetés, az ellenzék erőteljes bírálata jellemezte a szovjet államfő hét végi beszédét, amelyet a hadsereg pártvezetőinek értekezletén mondott. Mihail Gorbacsov egyértelműen értésre adta, hogy a szovjet fegyveres erők politikamentessé tétele a mai körülmények között elképzelhetetlen, ez a hadsereg széteséséhez vezetne. A szovjet elnök kijelentette: az országot sújtó válság leküzdése érdekében haladéktalanul meg kell valósítani azt a minimumprogramot, amelyet a miniszteri kabinet rövidesen elő fog terjeszteni. Gorbacsov rendkívül feszültnek jellemezte a szovjet belső helyzetet, amely számos veszélyt és fenyegetést hordoz magában. Nézete szerint a peresztrojka folytatása révén úrrá lehet lenni a nehézségeken, s ebből kiindulva ismételten hitet tett a szovjet átalakítási politika töretlen megvalósítása mellett. A közelmúltban megtartott népszavazáson az ország egyértelműen az államszövetség megőrzése mellett foglalt állást — mondotta az elnök. — Ez lehetővé teszi, hogy a szövetségi szerződés aláírását mielőbb a gyakorlati megvalósítás útjára tereljék. Részletesen taglalva a kommunista párt kilátásait, annak a véleménynek adott hangot, hogy az SZKP-nak nagy esélyei vannak nemcsak pozíciói megőrzésére, hanem vezető szerepének megszilárdítására is. Ehhez azonban az szükséges, hogy a párt napról napra bebizonyítsa: képes kedvezően befolyásolni a dolgok menetét, elősegíteni a társadalom stabilizációját. Egyes mai ellenzéki irányzatok különös veszélye abban rejlik, hogy saját politikai céljaikra használják ki, és szítják a társadalmi feszültséget, a „minél rosszabb, annál jobb” elv alapján — jelentette ki Gorbacsov. Az elnök kifejtette: az ország vezetése megkülönböztetett figyelmet fordít a hadseregre, s biztosítani fogja a feltételeket az ország védelmi képességének megőrzéséhez. Borisz Jelcin híveinek és ellentáborának párharca jellemezte az oroszországi népképviselő kongresszus hét végi ülését. Az oroszországi parlament elnöke és támogatói viszszautasították azokat a vádakat, amelyek szerint Jelcin politikai vonala a szovjet államszövetség szétzúzására irányulna. A Gorbacsov és Jelcin közötti vetélkedés káoszhoz és anarchiához vezet — hangsúlyozta Eduard Sevardnadze volt szovjet külügyminiszter, kiemelve, hogy a szovjetunióbeli politikai bizonytalanság kihat az ország diplomáciai tevékenységére is. „Egy labilis Szovjetunió fenyegetést jelent Európára és Ázsiára nézve" — hangsúlyozta Sevardnadze a Kyodo japán hírügynökségnek nyilatkozva. — Fenyeget a diktatúra veszélye is, és még erőteljesebben, mint azt decemberben véltem — mondta Sevardnadze. Véres ünnep Jugoszláviában (Folytatás az 1. oldalról.) A glinai község küldött-testülete úgy határozott, hogy a szerb község kiválik a Horvát Köztársaságból. Hasonló határozatot hozott a posztojnicai küldött-testület is, bejelentve városuk csatlakozását a szerb autonóm Krajinához. Hétfő hajnalban megszakadt a vasúti közlekedés Belgrád és az adriai-tengeri kikötő, Split és Zadar között. Egy ismeretlen telefonáló közölte, hogy aláaknázták a síneket, és minden szerelvényt felrobbantanak. Hasonlóképpen szünetel a vasútforgalom Kninben, ahol több mint fél éve rendszertelenül járnak a szerelvények a vasút aláaknázottságára vonatkozó, folytonos bejelentések miatt. Koliger Károly Tankok a plitvicei hídon. Irak: harc és ígéretek Szaadán Hammadi iraki kormányfő a hét végén azt ígérte, hogy kormánya politikai reformokat dolgoz ki, miután a Szaddám Huszein elnök elleni lázadást leverte. Mint kifejtette, a felkelés „kifulladóban van”. Hammadi szerint az országot vezető Baath Párt az iráni— iraki háború miatt nem vezetett be korábban demokratikus reformokat. Iraki hivatalos közlés szerint a kormányerők hétfőn visszafoglaltak egy katonai szempontból fontos várost Kurdisztánban, Irak északi részén. Mint az INA iraki hírügynökség jelentette, a közvetlenül a török határ közelében lévő Zakho városból a kurd felkelők elmenekültek. Tovább folytatódtak a harcok a hét végén Irak déli részén is a kormánycsapatok és az ellenzék között. Az amerikai hadsereg két héten belül húszezer katonáját vonja ki Dél-Irakból— közölte meg nem nevezett amerikai katonai vezetőkre hivatkozva a The New York Times hétfői száma. Az amerikai hadvezetés naponta átlag háromezer katonát von ki a körzetből. Amerikai tisztségviselők szerint az Egyesült Államok attól tart, hogy belekeveredik az iraki polgárháborúba. Az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a múlt héten többnapos látogatást tett titokban a Közel-Keleten. Brent Scowcroft tábornok, elnöki tanácsadó keddtől péntekig a Közel-Keleten tárgyalt a térség problémáiról, így többek között az iraki háború utáni rendezés kérdéseiről. Az Arab Liga tanácsa a hét végén Kairóban teljes létszámmal, mind a 21 tag részvételével megtartotta első rendes ülését az öböl-háború után. Ez volt az első alkalom, hogy Bagdad közvetlen érintkezésbe lépett az Irak-ellenes koalícióban részt vett arab államokkal. A felszabadult Kuvait egyébként az ülésen — az ABC-sorrendnek megfelelően — átvette az elnökséget Katartól. Háfez Asszad Szíriai elnök a hét végén előre be nem jelentett, kétnapos tárgyalást folytatott Kairóban Hoszni Mubarak egyiptomi államfővel. A tárgyalásokról az egyiptomi tájékoztatási miniszter közölte, hogy a két államfő nézetei azonosak általában a térség és konkrétan az Öböl helyzetét illetően. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1991. április 2., kedd Litvánia újra tárgyalna Mintegy tizenöt amerikai állampolgár, közöttük a külügyminisztérium egy munkatársa érkezett Litvániába az elmúlt hónapokban, hogy katonai tanácsadóként működjön együtt aköztársaság szeparatista erőivel — közölte a Rabocsaja Tribuna című szovjet napilap szombati számában megjelent interjújában Gennagyij Tyitov tábornok, a KGB elhárítórészlegének vezetője. A szovjet kémelhárítás vezetőjének véleménye szerint változatlanul folytatódik az amerikai kémkedés a Szovjetunió területén. Vytautas Landsbergis litván elnök a hét végén elfogadta azt a moszkvai ajánlatot, hogy mielőbb újítsák fel a két fél közötti megbeszéléseket. Landsbergis ezzel Vitalij Doguzsijev szovjet miniszterelnök-helyettes ajánlatára reagált, aki a minap a balti köztársaság jövőjére vonatkozó tárgyalások azonnali és minden előfeltétel nélküli felújítását javasolta. Landsbergis a vilniusi parlament közleménye szerint beleegyezett a Moszkva által ajánlott április 4—5-i időpontba, ugyanakkor javasolta, hogy a két fél tárgyalócsoportjai már 3-án tartsanak előzetes megbeszélést. James Baker amerikai külügyminiszter, aki a hét végén fogadta Arnold Rüütel észt elnököt, kijelentette: Washingtonban a szovjet kormánnyal való tárgyalásokon ne az ország jogi státusára, azaz a függetlenségre, hanem a gyakorlati kérdésekre összpontosítsanak. Rüütelt fogadta George Bush elnök is. A The Washington Post szerint azt tanácsolták az észteknek, hogy a szovjet kormánnyal folyó tárgyalásokon a lényeges gyakorlati kérdésekre összpontosítsanak: az orosz kisebbség helyzetére, a kereskedelemre, a fizetőeszközre, a kikötők és a katonai támaszpontok ügyére. Népszavazás Grúziában Népszavazást tartottak vasárnap Grúziában a köztársaság jövőjéről. A grúz parlament információs szolgálatának egyik tisztségviselője az AFP francia hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a köztársaság lakosságának többsége feltételezhetően a függetlenségre szavaz. Néhány körzetben azonban a zavargások miatt nem tudták megszervezni a szavazást. Gorbacsov a népszavazás előestéjén a dél-oszétiai vérontás beszüntetésére, az egymással szemben álló fegyveresek tevékenységének befejezésére és tárgyalások megkezdésére szólította Zviad Gamszahurdiát, a grúz legfelsőbb tanács elnökét. (AFP) Rakowski nem ajánlja a szovjeteknek a lengyel utat (Varsói tudósítónktól.) Bielecki kormányfő e heti moszkvai útja előtt politikai vihart kavart Lengyelországban Mieczyslaw Rakowski exminiszterelnöknek egy szovjet lapban megjelent interjúja. A varsói kormány lapja, a Rzeczpospolita a lengyel államérdekeknek ártani szándékozó, tudatosan kitervelt kampányt lát a háttérben. Rakowski március második felében a Szovjetunióba látogatott, ahol a többi között fogadta őt Mihail Gorbacsov is. Útja előtt nyilatkozatot adott a Rabocsaja Tribuna című szovjet napilapnak, s ebben meglehetősen sötéten festette le a jelenlegi lengyel helyzetet. Az interjú az Isten ments, hogy a lengyel utat járjátok! címmel jelent meg. Rakowski egyre romló lengyelországi állapotokról, növekvő társadalmi feszültségekről beszélt. Azzal vádolta meg a mostani varsói vezetést, hogy nagyobb mértékben függ a Nyugattól, mint az 1956 utáni kormányok Moszkvától. Szerinte a kormány néhány túlfizetett külföldi tanácsadója kalandor terveket erőltet az országra, s ugyanúgy kísérleteznek Lengyelországgal, mint ahogy korábban Bolíviával és Peruval. A belpolitikai állapotokról szólva többek között azt állította, hogy az üzemekben a pártbizottságok helyét most a Szolidaritás bizottságai foglalták el, nélkülük semmilyen döntést nem lehet meghozni. A társadalom ideológiai vezető erejének szerepét — Rakowski szavai szerint — az egyház látja el. Jelenleg nem egy plébános vette át az egykori párttitkárok funkcióját — véli a LEMP utolsó vezetője. Óvja Moszkvát attól, hogy a lengyel utat járja, bár tanulmányozásra érdemesnek tartja azt. Mieczyslaw Rakowski magyarázkodásra kényszerül szavai miatt, hiszen a nagyobbrészt kormánypárti lengyel sajtó tudatos provokációt lát a háttérben. A Rzeczpospolita politikai demonstrációnak véli az egykori LEMP-vezető márciusi moszkvai útját, amelynek során Rakowski félretájékoztatta a szovjet vezetést és az ottani közvéleményt a lengyel helyzettel kapcsolatban. S tette mindezt Bielecki kormányfő e heti, valamint Walesa elnök másfél hónapon belül sorra kerülő szovjetunióbeli látogatása előtt — sugallják a lapok. Rakowski vállalja az interjúban elhangzottakat, azzal a megjegyzéssel, hogy ha a megjelenés előtt láthatta volna a nyilatkozatot, néhány megállapításon biztosan finomított volna. Ritecz Miklós Lusev búcsúzik Susev tábornok többé nemű főparancsnoka az Egyesített Fegyveres Erőknek, merthogy vasárnap óta nincsenek Egyesített Fegyveres Erők. Április elsejével — és ez nem tréfa — formálisan is megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete. Csendben, minden feltűnés nélkül lépett érvénybe a február végi miniszteri szintű budapesti találkozó elhatározása, s könnyen meglehet, hogy három hónap múlva Prágában összeülve a tagországok külügyminiszterei a megmaradt politikai szervezet sorsáról is döntenek. A struktúrák eltűnnek, a kérdések azonban maradnak, s változatlanul válaszra várnak. Vajon a VSZ összeomlása nyitotta új korszak a kelet-európai országok számára a biztonságpolitikai bizonytalanságok korszaka lesz-e? S ki szeret biztonságpolitikailag a ..senki földjén” élni? Az elmúlt hónapokban gyakorta hangzottak el ezek a kérdések, Budapesten éppúgy, mint Prágában és Varsóban. S a refrénszerűen ismétlődő válaszok: a VSZ elmúlásával olyan összeurópai biztonsági rendszert kell kialakítani, amelyben Európa valamennyi állama megtalálhatja helyét és a neki megfelelő garanciákat. Ez azonban meglehetősen hosszú folyamatnak ígérkezik, s a kérdések kérdése, mi történik addig. Egyvalami biztosnak tűnik: nemigen találnának visszhangra olyasfajta elképzelések — ha ugyan léteznek ilyenek —, hogy az egykori VSZ-tagok NATO-tagként leljenek biztonsági garanciákat, teljesen kitáruljanak előttük a brüsszeli kapuk. E hét végén a Magyar Rádió tudósítójának mondta Werner NATO- főtitkár: „Közép- és Kelet-Európa valamennyi állama kijelentette, hogy nem törekszik NATO-tagságra, nem érdekeltek abban, hogy alapvetően megváltoztassák a kontinens egyensúlyi helyzetét.” Nem sokat kell kutatni e kijelentés indokait. A londoni Financial Times igen egyértelműen fogalmazta meg, hogy a NATO- szövetségeseknek kellemetlen egyes kelet-európai országok nyílt vagy burkolt tagfelvételi kérelme, mert a NATO nem akarja elszigetelni a Szovjetuniót, és nem akarja provokálni a moszkvai keményvonalas katonai vezetőket. Túl a még be nem fejeződött szovjet csapatkivonáson, aligha hihető, hogy az Észak-atlanti Szerződés sietne kiterjeszteni a szövetség hatósugarát Kelet- Európa felé, és így ismét farkasszemet nézni a szovjet erőkkel, amikor épp csak most szabadult meg a túlzott közelségüktől. A dilemma a NATO számára tehát ez: meddig menjen el a kapcsolatépítésben Kelet-Közép-Európával úgy, hogy ne kerüljön indokolatlanul szembe Moszkvával? Igaz, fel lehet tenni a kérdést, melyik Moszkvával? Sok jelből ítélve, a NATO számára Moszkva változatlanul Gorbacsov Moszkváját jelenti, tudva, bárminemű elsietett lépés a szándékolttal ellentétes hatást válthat ki, Gorbacsov helyzetét nehezíti. Hogy mi lehet ez a hatás? Ízelítőül a TASZSZ vasárnapi kommentárja: magától értetődő, hogy a Szovjetunióval határos államok esetleges NATO-társult tagsága is szükségképpen befolyásolja a szovjet védelmi politikát, s feltételezhető, hogy szükségessé tenné a mostanra kialakult egész európai biztonsági rendszer meglehetősen komoly felülvizsgálatát. Ami a nyugat-európai véleményeket illeti, már inkább a realitások felé közelít az az elképzelés, amelyet a Nyugateurópai Unió főtitkára fejtett ki: eszerint a NATO ugyan nem adhat biztonsági garanciát a kelet-európai országoknak, de arról szó lehet, hogy a kelet-európai országok mostanában aláírt egymás közti bizalomerősítő megállapodásait a NATO-ban is tudomásul vegyék. E figyelemre méltó nyilatkozat, mint több más brüszszeli vélemény is, csak erősítheti azoknak az elemzőknek az érveit, akik e régió stabilitása érdekében elkerülhetetlennek tartják, hogy a keleteurópai új demokráciák új alapokon építsenek normális, működő kapcsolatrendszert Moszkvával. Ez éppúgy nélkülözhetetlen eleme egy sokrétű átfogó európai biztonsági rendszernek, mint kétoldalú kapcsolataik elmélyítése a NATO-val. Az idén ősszel — mint azt hétfőn tudatta a brüsszeli magyar nagykövet — Antall József kormányfő a tervek szerint ismét hivatalos látogatást tesz a NATO-ban, remélhetően akkorra már maga mögött tudva egy újfajta kétoldalú szerződést eredményező moszkvai utat is. Z. I. (Fél)igazságok Azt hiszem, azzal mindenki egyetért: a jelenlegi szovjet helyzetben nincs abszolút igazság. Sok kis igazság — Gorbacsov-igazság, Jelcin-igazság, Landsbergis- és Alkszniszigazság, stb. — igazság — létezik párhuzamosan egymás mellett. Az általam mindig is nagyra becsült és a tényszerű tájékoztatás mintaképének tartott 168 óra szombati műsorában a szubjektív tájékoztatás egy ideig maga alá gyűrte az objektivitást. A műsor ifjú munkatársa — amúgy a Szovjetunióban tanuló diák — drámai hangulatképet adott Moszkváról és az ottani helyzetről. Az Orson Welles Világok harca című hangjátékát idéző és sokkoló hatású beszámolóból többek között megtudhatta a kellőképpen megrémisztett publikum, hogy a majd kilencmilliós Moszkvában csak 12 gyermek születik naponta, az illegális abortuszok nagy száma miatt, a ’30-as évekéhez hasonlítható éhínség és polgárháborús helyzet van kialakulóban, a Szovjetunió elit egyetemének diákjai az éhezéstől és alultápláltságtól halottfehéren imbolyogunk a folyosón, és hullik a hajuk. Ez utóbbinál maradva, New Yorkban, Budapesten vagy Nairobiban is hullik az emberek haja. Moszkvában a biológiai okok mellett az ivóvíz nagy klórtartalma a hajhullás egyik fő oka. De most nem is a hajhullásról van szó. Hanem arról, hogy ez az élménybeszámoló inkább hasonlított rémhírek és pletykák éterbeni tálalásához, mintsem szubjektív élménybeszámolóhoz. Kétségtelen, hogy a szovjet mindennapok megélése is egyfajta részigazságot képez a már említett többi igazság mellett. De azért mégsem ICTv . . . Dési András Pápai békeüzenet az Örök Városból (Folytatás az 1. oldalról.) vált misét. II. János Pál békeszózatot intézett a világ vezető hatalmaihoz, amelyben egy igazságos nemzetközi rendet kért számon. A pápa, aki az Öböl-háborút kezdetektől fogva kifogásolta, elutasítva a fegyverek bevetését, az emberek szenvedését, ezúttal a hagyományos húsvéti békeüzenetében a nemzetközi jog érvényesítését kérte olyan népek — így a palesztin, a libanoni és a kurd — számára, amelyek évek óta hiába fordulnak a nemzetközi közösséghez. A Baltikumtól a Földközi-tengerig s a világ egyéb térségeiben is jogos igény a nemzeti identitás, a szabadság érvényesítése — hangsúlyozta a pápa. Kitért külön az albániai helyzetre, bátorságot ajánlott az ottani katolikus hívőknek, hogy végigjárják a kínálkozó új utat. Figyelmeztetett egyúttal a hatalmas különbségekre a világban. A nevezetközi rend egyenlőséget, szabadságot és fokozott demokráciát kíván Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népei számára is — intette ekként II. János Pál a fejlett országokat. A bazilika központi erkélyéről osztott áldásában, az Urbi et Orbiban 55 nyelven köszöntötte a hívőket, a nagy világnyelvek után albánul, románul, majd magyarul is, hiszen hazánkban augusztusban esedékes II. János Pál látogatása. Az olaszok nagy része a húsvéti hét végét kirándulásra, kikapcsolódásra használta fel. Mintegy tizenötmillió gépkocsi kelt útra. A hétfő esti nagy visszatérést megelőzően közel húsz halálos áldozatot követelt az autópálya. A még nem végleges közlések szerint ugyanakkor csaknem kétmillió külföldi választotta úti célként Itáliát ezen a hét végén. Ez volt az első nagy roham az Öbölháború után. Az időjárás kedvező volt, még ha a normálisnál öt-hat fokkal hidegebb is. Velence, Firenze zsúfolt volt ezekben a napokban. Firenze központjában a nagy attrakció a húsvéti tűzijáték volt. Rómában viszont egy — szerencsére — fel nem robbant bomba okozott riadalmat. A szocialista párt lapjának, az Avantinak a szerkesztőségi épületénél talált a rendőrség egy időzített bo.Tíkát. Rómában nem robbant a bomba, ám Nápolyban nagypénteken a maffia belharca több áldozatot is követelt. Az olasz belpolitika viszont Andreotti miniszterelnök pénteki lemondása után, néhány napra fellélegezhetett. A szünetet állítólag jól ki is használták pihenésre a politikusok. Néhányan külföldön, így Craxi például tunéziai nyaralójában töltötte a húsvéti ünnepeket. Mától viszont felújul majd a tevékenység a kormányválság megoldására. Ám az olasz átlagpolgárt, a jelek szerint, legalábbis a húsvéti ünnepek idején, közömbösen érintette a kormányválság ténye. Helyette élvezték a napsütéses időt, zsúfoltak voltak az éttermek, a turistahelyek, első ízben az Öböl-háború keltette félelem időszaka után. Róma, 1991. április 1. Ortutay L. Gyula