Népszabadság, 1991. május (49. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 101. szám
1991. május 2., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Kupa Mihály a Valutaalap főasztalánál (Folytatás az 1. oldalról.) omlott. E félév végére elkészül a bank terveinek vázlata, és Sarcinelli jelezte, hogy lesz mód Magyarország bekapcsolódására az egyes programokba. Az új bank első ilyen jellegű akciójaként — közölte a magyar miniszterrel az alelnök — a maguk részéről készek bekapcsolódni a magyar távközlési fejlesztés társfinanszírozásába. A Népszabadság kérdésére Kupa Mihály elmondta, hogy a Nemzetközi Valutaalapot és társintézményeit aggasztja a hitelek forrásainak szűkülése. A pénzügyminiszter, aki ezúttal — a főasztalnál ülve — első ízben szólalt fel országcsoportok nevében, mindamellett rámutatott, hogy ebben a helyzetben két út kínálkozik. Az egyik az összeomlott gazdaságok adósságainak átütemezése, a másik viszont annak figyelembevétele, hogy nem szabad hátrányos helyzetbe hozni azokat, akik jó fizetők, sőt lehetőleg piacra jutásukat is támogatni kell. Ezt a gondolatmenetet — mint Kupa Mihály elmondta — elfogadták, amit mintegy vissza is igazolt számára Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója, akivel szintén külön tárgyalt. Ez azért is fontos, mert mind a Valutaalapnak, mind a Világbanknak igen nagy a szerepe a magántőke és a piacok megnyerésében. Maga Camdessus igen pozitívan ítéli meg Magyarországot — vélte Kupa miniszter, aki hozzátette: most már csak az a fontos, hogy mi otthon képesek legyünk jól működni, amilyennek a külső megfigyelők látnak minket. Lapunknak arra a kérdésére, hogy az itteni tárgyalásokon hallottak alapján lesz-e szükség a ,,Kupa-program" kiigazítására, a pénzügyminiszter azt mondta, hogy partnerei szerint a helyes nyomvonalon haladunk, de a hazai fejlemények, ezen belül a hatpárti tárgyalások, illetve a kárpótlási megoldások nyomán nyilván lesz szükség kiigazításra. Mindent egybevéve, nemzetközi hátterünk javult, s valószínű, hogy az itteni megbeszélések előmozdíthatják pozícióinkat az Európai Közösséget illetően is. Ugyanakkor Kupa Mihály azt is elmondta, hogy a nagy (Washingtoni tudósítónktól.) A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank rendes tavaszi miniszteri és bankkormányzói tanácskozása, amelyen részt vett Kupa Mihály pénzügyminiszter és Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is, nagy figyelemmel fordult a kelet-közép-európai térség problémái felé. A tanácskozás záró sajtóértekezletén Michel Camdessus, a Valutaalap ügyvezető igazgatója külön is kiemelte: a külföldi pénzügyi és technikai segítség e pillanatban igen fontos, de ebben fokozatosan a magántőkének kell átvennie a vezető szerepet. Ez bizonyos követelményeket támaszt a térség országaival szemben: nekik ugyanis a magánvállalkozás iránt barátságos, stabil gazdasági környezetet kell kialakítaniuk. Camdessus a tanácskozás záróközleményének Kelet-Közép- Európáról szóló megállapításait értelmezve azt mondta, nemzetközi pénzügyi szervezetek most mérik fel, mit is jelent Kelet-Közép-Európa számára a szovjet problematika, illetve a KGST-kereskedelem összeomlása. E pillanatban inkább a probléma felismerése, nem az orvosláshoz való hozzájárulás van napirenden, de a félév végére felmérik az egyes érintett országok szovjet kereskedelmét, s várható, hogy a Valutaalap októberi közgyűlésének fontos témája lesz ezen országok esetleges további támogatása, aminek szükségességére fel kell készülni. Kupa Mihály tárgyalt John Robson amerikai első pénzügyminiszter-helyettessel, és hogy a helyzet a második világháború utáni nyugat-európai talpra állás tapasztalatát idézi fel, amennyiben az akkori, szintén intenzív gazdasági szerkezeti átalakítások is öt-hat-hét évet vettek igénybe. Ebből kiindulva a Valutaalap első embere három szakaszt vázolt fel Kelet-Közép- Európa talpra állásához. AZ elsőben, amelynek idejét 1990—1991-re tette, a Valutaalapnak vezető szerepe van a makroökonómiai keretekhez szükséges kölcsönök rendelkezésre bocsátásában. A második szakaszban, amikor a tulajdonképpeni szerkezetváltási feladatok kerülnek előtérbe, a Világbanké és az új Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banké lesz a hangsúlyosabb szerep. Végül, ilyen „alapozás” után, a harmadik szakaszban már a magántőke veszi át a finanszírozási feladatokat. Ez egybevág a Valutaalap fő — éppen a tudósítóknak adott tájékoztatója után indult oda — Lawrence Eagleburger első külügyminiszter-helyettessel is, aki az amerikai Kelet- Európa-támogatási programok tárcaközi koordinátora is. Ami a konkrétumokat illeti, Kupa miniszter elmondta, szélesebb technikai-tanácsadói segítséget kért a bankszektor korszerűsítéséhez, felajánlotta, hogy Magyarország bekapcsolódik a Közel-Keletnek szóló szállításokba, kérte az Export- Import Bank által adott garanciák kiterjesztését, valamint a magyar részről létrehozandó hasonló jellegű pénzintézetben való amerikai részvételt. pénzügyi támogatóinak tekintett „tízek csoportjának” az ülésszak alatt — miniszteri szinten — megfogalmazott véleményével, amely külön is kiemelte a támogatások reformkésztető feltételekhez kötését, hangsúlyozva, hogy a változásokat végső fokon a kelet-közép-európai országoknak maguknak kell végigvinni. A „Tízek” úgy látják, hogy a fizetésimérleg-kiegyensúlyozó támogatások csak korlátozottak és időlegesek lehetnek, nem akarnak „automatikus résbetömésbe” belemenni, és külön célként jelölik meg a hitelképesség megőrzését, illetve helyreállítását A Valutaalap záróközleménye egyébként támogatólag foglal állást abban, amit a kelet-közép-európai országok nevében Kupa Mihály vetett fel a tanácskozáson, hogy tudniillik a Nyugat nyissa meg piacait a térségből származó áruk előtt. Serény Péter Camdessus: A magántőke következik A TILTAKOZÓKAT KIVEZETTÉK A TEMPLOMBÓL Mindszenty koporsóját felravatalozták Mariazellben (Folytatás az 1. oldalról.) vezetője, Mészáros Tibor, a bíboros egykori titkára — mint korábban már hírül adtuk — azt vallja: a hercegprímás földi maradványait mindaddig nem szabad Magyarországra vinni, amíg az utolsó szovjet katona el nem hagyja hazánkat. Szerinte ez Mindszenty határozott kívánsága volt, amelyet írott végrendeletének szóbeli kiegészítéseként vele közölt. Mészáros Tibor és két társa — Schlosser Béla, Svájcban élő építész és egy nő, aki nem kívánta felfedni kilétét — hétfő reggel kezdte meg utolsó pillanatig titkolt akcióját. A mariazelli bazilikában Mindszenty kriptájához láncolták magukat, megakadályozva az aznapra tervezett szertartást. A tiltakozók csak este 11 óra tájban, hosszas tárgyalások eredményeképpen hagyták el a templomot, miután ígéretet kaptak arra, hogy másnap reggel folytathatják demonstrációjukat. Kedden újabb tárgyalások következtek Mészárosék és a mariazelli bencés apátság házfőnöke, Veremund Hochreiter atya között. A temetés ellenzői a szertartás hatvan nappal történő elhalasztása mellett, követelték a magyar egyházi vezetés lemondását is. Találkozni kívántak Seregély István egri érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével, és Habsburg Rudolffal, a bíboros hagyatékát kezelő Mindszentyalapítvány elnökével. A déli órákban a tiltakozókat képviselő Schlosser Béla és a Habsburg Rudolf között létrejött megbeszélés nem vezetett eredményre. Kedd este nyolc óra után az osztrák és magyar újságírókat, fotósokat és érdeklődőket kitessékelték a bazilikából. A következő órákban a zárt ajtók mögött — egyházi emberek, magas rangú rendőrtisztek és orvosok próbálták meg jobb belátásra bírni az extitkárt és híveit. Ismertették velük Johann Weber grazi püspök levelét, amely szerint az egyházjog lehetővé teszi, hogy a templom rendjét megzavarókat akár erőszakkal is eltávolítsák „Isten házából”. Felszólították a tiltakozókat: hagyják el önként a bazilikát, ellenkező esetben erőszakhoz folyamodnak. Éjjel fél 12 előtt váratlan sürgés-forgás támadt a kijárat környékén. Rögtönzött sajtótájékoztatóján a bencés házfőnök tudatta: a tiltakozókat — láncaik eltávolítása után — egy hátsó kijáraton át rendőrök vezették ki a templomból. A házfőnök megengedhetetlennek nevezte a tiltakozásnak ezt a formáját, főként az utolsó napokban, amikor már az ünnepség minden időpontját véglegesítették. Azt is hangsúlyozta: Mindszenty írásos végakaratát tekinti mérvadónak. Éjfél után Mészáros Tibor és Schlosser Béla a Grüner Kranz (Zöld koszorú) fogadóban találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Éles hangon bírálták a magyar egyházi vezetést, amely — szerintük — történelmi szerepét akarja tisztára mosni az egykori hercegprímás hamvainak hazavitelével. A bécsi Kurier szerdai számában egyébként Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek is kifejtette véleményét a demonstrációról. Úgy vélte: lehetséges, hogy a tiltakozó akció személyes becsvágyra vezethető vissza. „Mindszenty hazahozatala jel a világnak: Magyarország szabad — mondotta egyebek között. — Teljesül a hercegprímás végakarata, szemben azoknak az állításával, akik azt vetik a szemünkre, hogy a szovjet csapatok kivonulása még nem fejeződött be ... Mindszenty végrendeletében szó sincs semmiféle katonákról.” Mindszenty kriptáját egyébként a hajnali órákban, a nyilvánosság teljes kizárásával feltárták, a hercegprímás koporsóját felravatalozták a bazilikában. A további program feltehetően már az előzetes terveknek megfelelően alakul. Bártfai Gergely Emlékkiállítás nyílt szerdán az esztergomi bazilikában Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek halálának 16. évfordulója, valamint május 4-i magyarországi újratemetésének alkalmából. A kincstár különtermében rendezett tárlaton az Esztergomi Prímási Levéltár, a Simor János Könyvtár és a mariazelli Mindszenty Múzeum anyagából válogatott dokumentumok — fotók, könyvek, iratok, miseruhák, egyházi relikviák stb. — idézik fel a bíboros életének eseményeit, munkásságát, harcát. (MTI) GÖNCZ ÁRPÁD SVÁJCBAN Előnyös megkülönböztetés kellene Magyarország szívesen fogad minden külföldi segítséget gazdaságának talpra állításához és korszerűsítéséhez, s változatlanul ki akarja fizetni minden külföldi adósságát — jelentette ki Göncz Árpád köztársasági elnök kedden Bernben a svájci kormány vezető képviselőivel tartott megbeszélésén. Az elnök hétfő délután érkezett Svájc fővárosába, és vasárnapig tartó látogatásának első napját a hivatalos tárgyalásoknak szentelte. Göncz Árpád udvariassági látogatást tett Flavio Cottinál, a Svájci Államszövetség ez évi soros elnökénél. A találkozón röviden áttekintették Európa és benne Magyarország helyzetét. A svájci elnök érdeklődése alapján szó volt arról, hogy a Szovjetunióban lezajló folyamatok milyen hatással lehetnek erre a helyzetre. A két államfő eszmecseréje érintette a magyar fejlődés további svájci támogatásának főbb lehetőségeit is. Ez utóbbi témakörhöz kapcsolódott az a szélesebb körű tárgyalás, amelyet Göncz Árpád és kíséretének tagjai folytattak a kétoldalú együttműködésről a svájci kormány két tagjával, René Felber külügy- és Jeanpascal Delamuraz gazdasági miniszterrel, valamint szakértőik népes csoportjával. A tárgyalóasztal magyar oldalán az államelnök mellett helyet foglalt többek között Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma államtitkára, Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese és Köllner Ferenc, a Területi Önkormányzatok Szövetségének főtitkára is. Göncz Árpád kérte Svájc támogatását ahhoz is, hogy Magyarország az „előnyös megkülönböztetés" alapján építhesse ki viszonyát az EFTA-val. A svájci miniszterek közölték: nagyra értékelik a magyar demokratizálódást, teljes mértékben megértik, hogy a magyar gazdaság mostani nehézségeinek leküzdéséhez a politikai átalakuláshoz képest hosszabb idő kell, és országuk erkölcsi kötelességének tartja a segítségnyújtást a gazdasági fellendüléshez. (MTI) Miféle rendet? Időben csaknem egybeesett, hogy Szegeden három püspök áldotta meg a rendőriskola új csapatzászlaját, Pócspetriben pedig az összezúzott torkú körzeti rendőr meglőtte a verekedő karatebajnokot. Nem tudom, mikor gyógyul meg a pócspetri körzeti rendőr összerugdosott gégéje, azt sem, hogy utána megbüntetik-e jogosulatlan lövöldözésért. A Bács-Kiskun megyei Miskén a fegyverét elsütő kollégáját — hiába tüntetett mellette a lakosság — valószínűleg elmarasztalják: mégiscsak megengedhetetlen, hogy tetten ért betörőt nem hagyta meglógni a vécéablakon keresztül! A múlt héten olvastam Csizmadia Ervin tanulmányát a Valóságban. Talán leegyszerűsítően összefoglalva, a szerző azt állítja, hogy a rendszerváltozás egy szűk politikai elit műve volt, s a további fejlődés során is még jó ideig legfeljebb egy gazdasági korporatista elit juthat jelentős befolyáshoz. Kimarad viszont a társadalom többsége, amely így nem teszi magáévá a demokratikus jogállam értékrendjét. Magyarországon jelen van egy milliós nagyságrendű társadalmi csoport, amelynek sem a kormány, sem az ellenzék nem tudja azt ígérni,, hogy belátható időn belül várhat valami jót a demokratikus működési szabályoktól és intézményektől. Amíg csak politikai demokrácia létezik társadalmi demokrácia nélkül, addig a demokrácia helyzete nagyon ingatag, írja Csizmadia. Kérdés persze, hogy az egyes politikai erők eme ingatag demokrácia megerősítésen fáradoznak-e, illetve más politikai erők a maguk előítéletes reakcióival menynyire játszanak egy távlatokban diktatórikus hatalomra kacsingató elit kezére. Mit és meddig tűr el az érdekérvényesítésből kirekesztett tömeg? Növekvő ingerültségét miként lehet felhasználni a hatalmi játszmában? Nem tudom, készült-e megbízható felmérés e tárgyban: személyes tapasztalatom szerint a lakosság a közbiztonság romlását sokkal nehezebben viseli el, mint az életszínvonal csökkenését. Az emberek félnek, és nem is ok nélkül. Tehetetlen, idős férfiakat és nőket vernek agyon, hogy pálinkára költhessék a temetésre félretett pénzüket. Az erőszakos bűnözők már nemcsak kést és sprét használnak, hanem lőfegyvereket is. A bűnözők felbátorodtak, mert rendkívül kicsi a lebukás esélye. Az emberek megértik, hogy a gazdasági válság elhúzódó folyamat, de nem értik, hogy miért nem lehet a bűnözés, szemben hatékonyabban fellépni, hiszen az nyilván jóval kevesebbe kerülne. Hogy miért nem teszik ezt meg az illetékesek? (Illetékeseken nem a beosztott rendőröket s a helyi parancsnokaikat értem: nekik olykor több okuk van a félelemre, mint az átlagos állampolgárnak.) Még várnak talán, hadd gyilkoljanak meg néhány száz embert, raboljanak ki büntetlenül egy sor postát és benzinkutat? Hogy növekedjék még egy ideig az összevertek és megerőszakoltak száma, és ezzel együtt növekedjék az állampolgárokban a rend utáni vágyakozás? A Kádár-korszak rendőrségét az akkor — ebben — még egységes ellenzék bomlasztotta szét a rendszerváltást megelőző időszakban. A rendőrség által politikai okokból zaklatott értelmiségiek ösztönös szimpátiát éreztek a köztörvényes bűnözők iránt: ők is üldözöttek, mi is valahol mélyen egymáshoz tartozunk. Nem tudom eldönteni, önmentő, kései gesztus vagy cinikus társadalmi környezetszennyezés volt-e a Németh-kormány utolsó amnesztiarendelete. Tény, hogy Nagy Imre újratemetésének első évfordulója óta kevésbé lehet nyugodtan aludni és az utcán járni ebben az országban, s az érdekérvényesítésből kiszorított rétegek ezt a demokrácia számlájára írják. A szegedi zászlómegáldási ünnepséget megtekintette néhány holland középiskolai tanár. Azt mondták a végén, utoljára Spanyolországban, Franco uralma alatt láttak hasonló ceremóniát. Ám a szegediek közül sokan úgy vélték, a zászlót adományozó és a ceremóniát kezdeményező önkormányzati testülettel az élen, ami itt történik, nem az állami erőszakszervezet és az egyház öszszefonódása, nem a rendőrség átideologizálása jobboldali, konzervatív nézetekkel, hanem erkölcsi támogatás a közrend őreinek. A liberális ellenzék a régi, szamizdatos ellenszenveitől hajtva, de a jogállamra hivatkozva időnként nekitámad az erőszakos bűnözőre fegyvert emelő kis rendőrnek, miközben a kulisszák mögött alighanem kezd már kiépülni ,a becsületes állampolgárok szemmel tartásának új rendszere. A kiszolgáltatottak tömegei, akiket a jogállamiságra való hivatkozással nem engednek megvédeni a köztörvényes bűnözéstől, előbb-utóbb ki fognak kényszeríteni egy olyan szigorítást, amelyben a rendteremtés igénye megint felhasználható lesz a másként gondolkodók ellen is, Írjuk le, amíg nem késő, milyen rendet akarunk: olyat, amelyben a rendőr megvédi a polgár személyét és vagyonát a bűnözőktől; olyat, amelyben a rendőr nem egy ideológia testőre; olyat, ahol a jogrend megvédi a rendet fenntartó szakembert, amikor az a kötelességét teljesíti. Továbbá olyat, ahol a politikai erők képesek megkülönböztetni a bűnözést a másként gondolkodástól; képesek visszaszorítani a bűnözést és garantálni a másként gondolkodás jogát. Tanács István Vajdasági támadások a VMDK ellen (Újvidéki tudósításunk.) A vajdasági nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó tartományi bizottság hétfői újvidéki ülésén újra éles támadások érték a jugoszláviai magyarság zömét tömörítő kisebbségi érdekszervezetet és vezetőit. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) Szabadkán megtartott II. kongresszusán elfogadott memorandum szeparatista törekvéseket tartalmazó dokumentum, amelyvalójában nem a vajdasági magyarok, hanem a VMDK ideológiai vezéreinek törekvéseit tartalmazza. A VMDK vezetőségének a magyar nemzetet homogenizáló tevékenysége bomlasztó hatással van a vajdasági nemzetek közötti viszonyra, és a magyar nemzet állítólagos veszélyeztetettségének hangoztatása nem más, mint a Szerbiában uralkodó párt lejáratása a magyarok körében. Ezért A vajdasági magyarság a rendszerváltásban címet viselő VMDK-kongreszszusi dokumentumról majd a szerb parlament mond véleményt, de a Szerb Szocialista Párt (SZSZP) vajdasági bizottságának is idejében reagálnia kell „a nemzetek közötti viszonyokat romboló törekvésekre”. A vajdasági tartományi bizottság alaptalan vádjaival kapcsolatban Vékás János, a VMDK alelnöke telefonon nyilatkozott a Népszabadságnak. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az SZSZP — bár ezt tagadja — lényegében nemzeti párt. Az ő ideológiai koncepciójuk alapján alakult ki Szerbiában az a helyzet, amelyben a kisebbségi jogokat semmilyen, törvényben szavatolt intézményrendszer nem biztosítja. Az SZSZP olyan értelemben tekinti „megoldottnak” a nemzeti kérdést Szerbiában, hogy a köztársaságot a polgárok államának tekinti, és nem hajlandó szóba se állni a kisebbségi kérdéseket illetően. Koliger Károly Szabadkán megjelent az első magánalapítású napilap, a Pannon Hírlap. A lap megjelenését a szerb hatóságok minden eszközzel gátolták. A tulajdonosok eredetileg Szegeden szerették volna nyomtatni az újságot, de ez lehetetlen, mert a szerb belügyi szervek ragaszkodtak a napi ellenőrzéshez. (A mutatványszámot még Szegeden nyomták, de a kész újságot a határállomáson elkobozták.) A Pannon Hírlap jelenleg Újvidéken készül. (MTI) 3