Népszabadság, 1991. július (49. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
MA: PIACGAZDASÁG (ÜZLETI MELLÉKLET A 13-24. OLDALON) • 24 oldal - Ara: 10,50 Ft NÉPSZABADSÁG 1991. július 1., hétfő SZOCIALISTA NAPILAP XLIX. évfolyam, 152. szám VSZ-vég Prágában (Prágai tudósítónktól.) Prágában ma tartja a szervezet történetének utolsó tanácskozását a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete. A VSZ megmaradt hat tagállamának küldöttsége a zárótanácskozáson szentesíti a katonai tömb megszűnését. A csehszlovák fővárosba egymás után érkeztek a PTT-n részt vevő küldöttségek. Még az utolsó pillanatra is maradt ilyen szempontból egy nagy meglepetés: az előre bejelentettel szemben a lengyel delegáció élén nem Bielecki kormányfő, hanem Lech Walesa köztársasági elnök áll. A delegációkat egyébként többnyire államfő vezeti, így eljött Prágába Zselju Zselev, Ion Iliescu. A csehszlovák tárgyalódelegáció élén Václav Havel áll. A szovjet küldöttséget Janajev alelnök vezeti. A részvevők közül egyedül a magyar delegáció élén áll miniszterelnök, Antall József személyében. Václav Havel óránkénti váltásban fogadta a Hradzsinban a küldöttségvezetőket. A program szerint a politikai tanácskozó testület ma reggel kezdi meg munkáját. A találkozót Havel elnök nyitja meg, ezután valamennyi delegációvezető felszólal. A Varsói Szerződés működésének befejezéséről rendelkező jegyzőkönyvet délben írják alá. Az eljárási szabályok szerint e dokumentumot a nemzeti parlamenteknek ratifikálniuk kell; ez remélhetőleg még ez évben megtörténik. A VSZ megszűnése felől intézkedő dokumentumokat Csehszlovákiában helyezik letétbe. A mai zsúfolt program Havel elnök díszebédjével, majd pedig nemzetközi sajtótájékoztatóval fejeződik be. Kis Tibor É A MINISZTERELNÖK TORGYÁNRÓL „Amíg árnyékban maradnak, nincs baj” (Megyei tudósítónktól.) (Szülőföldjén köszöntötte a szovjet csapatok kivonulását Antall József miniszterelnök. Mint a Somló hegy lábánál elterülő nagyréten, több ezer ember előtt elmondott beszédében utalt rá, szinte a környék valamennyi temetőjében fekszik hozzátartozója. Itt élte át a háború befejezését, látta érkezni a németeket kiszorító Vörös Hadsereget. Különös örömmel ünnepli ugyanitt az ország szuverenitásának helyreállítását. Antall József egyórás beszédében helyi kötődésein túl az ország gondjairól is szólt. A néptől bizalmat, hitet kért, cserébe becsületes politikát, s a gondok legyűrése után biztató jövőt ígért. „Ki fogjuk vezetni az országot a nehézségekből, ha nem ülnek fel sem a bal-, sem a jobbboldali szószátyár demagógoknak” — mondotta egyebek között. A népes hallgatóság a beszéd befejeztével gyűrűbe fogta a miniszterelnököt, aki a nap egy részét még az ismerős vidéken töltötte, s időt szakított arra, hogy válaszoljon lapunk megyei tudósítójának kérdéseire is. — Miniszterelnök úr! A hétvége nagy ünnepe az ország önállóságának helyreállítása. A zaklatott belpolitikai élet fontos eseménye viszont minden bizonnyal a Kisgazdapárt nagyválasztmányának ülése, s Torgyán József elnökké választása volt. Torgyán már jó előre kijelentette, hogy kevesli a Kisgazdapárt kormányzati szó(Folytatás a 7. oldalon.) Búcsú egy korszaktól Bár az utolsó szovjet katona már tíz nappal ezelőtt elhagyta hazánkat, a hét végén — főleg vasárnap — országszerte ünnepségekkel, különféle rendezvényekkel emlékeztek meg a csapatkivonás befejezésének hivatalos dátumáról. A magyar kormány ebből az alkalomból nyilatkozatot tett közzé. Megszólaltak neves politikusok is, Szabad György, az Országgyűlés elnöke Szombathelyen mondott beszédet, Für Lajos honvédelmi miniszter Galyatetőn, Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke Szécsényben ünnepelt. A hangulat vasárnap estére érte el csúcspontját, a leggazdagabb programot a két központi helyszín, Gödöllő és Budapest kínálta az ünneplőknek. A főváros búcsújának vendége volt egyebek között Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter is, képünkön Demszky Gábor főpolgármester társaságában. (Tudósításaink a 6. oldalon.) TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE A kormány nyilatkozata „A mai napon Magyarország visszanyert szuverenitását ünnepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen katona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büszkeségre mindazért, amit ebben a mi érdemünk. De van okunk arra is, hogy hálásak legyünk a történelmi szerencsének, és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében.” — Ezekkel a sorokkal kezdődik az a nyilatkozat, amelyet a magyar kormány juttatott el tegnap a Magyar Távirati Irodának. A dokumentum részletesebb szövege lapunk 6. oldalán olvasható. Torgyán József az FKgP elnöke (Munkatársunktól.) Jóska és az igazság egy, s az igazság ma győzni fog! — fogadták Torgyán Józsefet szombat reggel a Kisgazdapárt nagyválasztmányi ülése előtt. Tizenkét órával később a Testnevelési Egyetemen tartott egész napos tanácskozás végére a küldöttek kétharmada megszavazta Torgyánnak az elnöki posztot. Egyetlen komoly vetélytársa, Nagy Ferenc József — szombatig pártelnök — már délben otthagyta a pártfórumot. A tanácskozás délelőtt tíz órakor kezdődött, a sajtót az ülésterembe nem engedték be. Azt azonban még az előtérben is hallani lehetett, hogy már az első percekben szóba került a III/III-as ügynöklista. Nagy Ferenc József — akkor még pártelnökként — Torgyán József szemére vetette, hogy tisztázatlan az ’56-os forradalom utáni szerepe. A küldöttek egyszerűen lehurrogták Nagy Ferencet, akinek természetesen válaszolt a megtámadott Torgyán is. A párt korábbi vezetéséről azt állította, hogy eladta az FKgP-t. Ezek után Nagy Ferenc József, eltérően az előzetes megállapodástól, nem kívánt lemondani posztjáról. Az 519 küldött fölényes többséggel, hat ellenszavazattal azonban megszavazta a vezetőség teljes megújítását. Néhány perccel tizenkettő előtt Nagy Ferenc József távozott a tanácskozásról. Rövid nyilatkozatában elmondta, hogy nem hajlandó Torgyánnal együtt dolgozni, s ha a tagság nem vonja is le a megfelelő következtetéseket a III/III- as listákkal kapcsolatban, ő ezt megteszi. A társelnök meg(Folytatás a 7. oldalon.) FÜZES OSZKÁR JELENTI LJUBLJANÁBÓL Tárgyalások és légiriadó Noha szombat nulla óra óta forma szerint tűzszünet van a jugoszláv szövetségi hadsereg (JNA) és a szlovén területvédelmi erők (TO) között, vasárnap estig nem csökkent sem a katonai, sem a politikai feszültség. Ljubljanában vasárnap reggel két légiriadó volt, tíz-tizenöt helyen összecsapások voltak. A szlovén parlament vasárnapra virradó éjjel titkos rendkívüli ülést tartott, miközben kisebb lövöldözés volt a szlovén biztonsági szervek és — itteni források szerint — a fővárosba behatolt civil ruhás JNA-kommandósok között. A katonai akcióknak polgári áldozatai is vannak, közöttük újságírók is. Szlovéniában nyugodt a hangulat, de még nagyobb lett az elszántság Marko Negovanovics tábornok szombat esti ultimátuma után. Az eddig nem létező „jugoszláv fegyveres erők főparancsnoksága” nevében a tábornok ultimátumot intézett a szlovén kormányhoz. Ennek határideje vasárnap reggel kilenckor járt le. Ezután a szlovén elnökség a katonai gépek közelednek, minrádióban bejelentette: Zadar, denki vonuljon óvóhelyre. Pula és Zágráb felől jugoszláv (Folytatás a 2. oldalon.) Ljubljanai asszonyok útban a légópincék felé az egyik tegnapi légiriadó alatt. POGRR DEMETER JELENTI SZLOVÉNIÁBÓL Ljubljana barikádjai Ljubljanában felsivítottak a légiriadó szirénái. Tegnap reggel kilenc órakor járt le a jugoszláv hadsereg ultimátuma, s Szlovénia-szerte az eget kezdték kémlelni, gyilkos teherrel feltöltött repülőgépek után kutatva. A függetlenség kikiáltását követő támadás nem okozott különösebb riadalmat a zöldellő hegyektől övezett Ljubljanában. A szirénák hangjára és a rádió felszólítására kiürültek a hétvégeken amúgy sem túlságosan zsúfolt utcák, de a nyári verőfényben pánikhangulatnak, letörtségnek semmi jelét sem tapasztalni. A város fontosabb kereszteződéseiben és épületeinél géppisztolyos területvédelmisek és rendőrök őrködnek, itt-ott a házak közé húzódott páncélosodat látni. A külső szemlélő benyomásai szerint azonban az élet ennek ellenére is „normális” mederben zajlik. A járdákon asszonyok járnak csinos bevásárlókosárral, a sörözők és éttermek teraszain nyugodt vendégek beszélgetnek. Az üzletek nyitva tartanak, a közlekedési lámpa működik. A ljubljanaiak kedélyesek, mintha tudomást sem vennének az alig néhány kilométerre várakozó tankokról. Gondterhelt kimerültség csak a kormány tagjain látszik. Kucsan elnök és Janisa védelmi miniszter hangja rekedtes, fáradt, szemüket nehezen tudják nyitva tartani. Miközben (Folytatás a 3. oldalon.) mit ORTUTAY L. GYULA JELENTI AZ OLASZ HATÁRRÓL Idegháború a határállomásokon Az újságíró nem kívánja diplomáciai bakival terhelni a helyzetet. Ám zavarban van, hogy helyszíni riportját az olasz—jugoszláv avagy az olasz—szlovén határról küldi. Ugyanis ahány az átkelő Trieszttől Gorizián át észak felé az osztrák határig, szinte annyiszor változik a kiírás, hogy Jugoszláviába avagy a Szlovén Köztársaságba lép be. Attól függően, hogy éppen a szövetségi hadsereg avagy a helyi milíciák tartják ellenőrzésük alatt a határállomást. Az Isonzó folyót elhagyva érünk be Goriziába, a közel ötvenezer fős békés kelet-itáliai kisvárosba. Péntek este a helybéliek fültanúi, sőt néhányan, a domboldalon levő kastély környékének lakói, szemtanúi is voltak a majd egyórás tűzharcnak. A két kilőtt harckocsi lángjai hosszú időn át bevilágították az egész körzetet. „őrültség mindez a huszadik század végén" — hadonászik fél kézzel a busz vezetője. A szirénázó mentőautók olasz területről még éjféltájban is átvágtattak a másik oldalra. A sofőr úgy tudja, hogy legalább négy jugoszláv katona meghalt, s több tucat volt a sebesült, akiket a goriziai, tehát az olasz kórházban ápolnak. „Igen, őrültség ez az egész” — ismétli. Csütörtökön még maga is volt odaát, mint a határ menti olaszok nagy része, teletankolni a feleannyiba kerülő jugoszláviai benzinből. Számos rokon él a másik oldalon, néhányan most félelmükben át is jöttek. A buszvezető tévedett, amikor úgy tudta, hogy a csata után lezárták a határt a Casa (Folytatás a 3. oldalon.) Szövetségi hadifoglyokat kísérnek a szlovén védelmi erők fegyveresei.