Népszabadság, 1991. július (49. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

MA: PIAC­GAZDASÁG (ÜZLETI MELLÉKLET A 13-24. OLDALON) • 24 oldal - Ara: 10,50 Ft N­ÉPSZABADSÁG 1991. július 1., hétfő SZOCIALISTA NAPILAP XLIX. évfolyam, 152. szám VSZ-vég Prágában (Prágai tudósítónktól.) Prágában ma tartja a szer­vezet történetének utolsó ta­nácskozását a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tülete. A VSZ megmaradt hat tagállamának küldöttsége a zárótanácskozáson szentesíti a katonai tömb megszűnését. A csehszlovák fővárosba egy­más után érkeztek a PTT-n részt vevő küldöttségek. Még az utolsó pillanatra is maradt ilyen szempontból egy nagy meglepetés: az előre bejelen­tettel szemben a lengyel dele­gáció élén nem Bielecki kor­mányfő, hanem Lech Walesa köztársasági elnök áll. A de­legációkat egyébként többnyire államfő vezeti, így eljött Prá­gába Zselju Zselev, Ion Iliescu. A csehszlovák tárgyalódele­gáció élén Václav Havel áll. A szovjet küldöttséget Janajev alelnök vezeti. A részvevők kö­zül egyedül a magyar delegá­ció élén áll miniszterelnök, Antall József személyében. Václav Havel óránkénti vál­tásban fogadta a Hradzsinban a küldöttségvezetőket. A program szerint a politikai tanácskozó testület ma reggel kezdi meg munkáját. A talál­kozót Havel elnök nyitja meg, ezután valamennyi delegáció­vezető felszólal. A Varsói Szer­ződés működésének befejezé­séről rendelkező jegyzőköny­vet délben írják alá. Az eljá­rási szabályok szerint e do­kumentumot a nemzeti parla­menteknek ratifikálniuk kell; ez remélhetőleg még ez évben megtörténik. A VSZ megszű­nése felől intézkedő dokumen­tumokat Csehszlovákiában he­lyezik letétbe. A mai zsúfolt program Ha­vel elnök díszebédjével, majd pedig nemzetközi sajtótájékoz­tatóval fejeződik be. Kis Tibor É A MINISZTERELNÖK TORGYÁNRÓL „Amíg árnyékban maradnak, nincs baj” (Megyei tudósítónktól.) (Szülőföldjén köszöntötte a szovjet csapatok kivonulását Antall József miniszterelnök. Mint a Somló hegy lábánál elterülő nagyréten, több ezer ember előtt elmondott beszé­dében utalt rá, szinte a kör­nyék valamennyi temetőjében fekszik hozzátartozója. Itt élte át a háború befejezését, látta érkezni a németeket kiszorító Vörös Hadsereget. Különös örömmel ünnepli ugyanitt az ország szuverenitásának hely­reállítását. Antall József egyórás beszé­dében helyi kötődésein túl az ország gondjairól is szólt. A néptől bizalmat, hitet kért, cse­rébe becsületes politikát, s a gondok legyűrése után biztató jövőt ígért. „Ki fogjuk vezet­ni az országot a nehézségek­ből, ha nem ülnek fel sem a bal-, sem a jobbboldali szószá­tyár demagógoknak” — mon­dotta egyebek között. A népes hallgatóság a beszéd befejez­tével gyűrűbe fogta a minisz­terelnököt, aki a nap egy ré­szét még az ismerős vidéken töltötte, s időt szakított arra, hogy válaszoljon lapunk me­gyei tudósítójának kérdéseire is. — Miniszterelnök úr! A hét­vége nagy ünnepe az ország önállóságának helyreállítása. A zaklatott belpolitikai élet fontos eseménye viszont min­den bizonnyal a Kisgazdapárt nagyválasztmányának ülése, s Torgyán József elnökké válasz­tása volt. Torgyán már jó előre kijelentette, hogy kevesli a Kisgazdapárt kormányzati szó­­(Folytatás a 7. oldalon.) ­ Búcsú egy korszaktól Bár az utolsó szovjet katona már tíz nappal ezelőtt elhagy­ta hazánkat, a hét végén — főleg vasárnap — országszerte ün­nepségekkel, különféle rendezvényekkel emlékeztek meg a csa­patkivonás befejezésének hivatalos dátumáról. A magyar kor­mány ebből az alkalomból nyilatkozatot tett közzé. Megszólal­tak neves politikusok is, Szabad György, az Országgyűlés el­nöke Szombathelyen mondott beszédet, Für Lajos honvédelmi miniszter Galyatetőn, Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke Szécsényben ünnepelt. A hangulat vasárnap estére érte el csúcspontját, a leggazdagabb programot a két központi helyszín, Gödöllő és Budapest kínálta az ünneplők­nek. A főváros búcsújának vendége volt egyebek között Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter is, képünkön Demsz­ky Gábor főpolgármester társaságában. (Tudósításaink a 6. ol­dalon.) TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE A kormány nyilatkozata „A mai napon Magyaror­szág visszanyert szuvereni­tását ünnepeljük, 1944. március 19-e óta most mondhatjuk el először, hogy nem állomásozik idegen ka­tona magyar földön. Van okunk az ünneplésre, van okunk a büszkeségre mind­azért, amit ebben a mi ér­demünk. De van okunk ar­ra is, hogy hálásak legyünk a történelmi szerencsének, és mindazoknak az erőknek — határainkon kívül is —, amelyeknek részük volt a mai ünnep eljövetelében.” — Ezekkel a sorokkal kez­dődik az a nyilatkozat, amelyet a magyar kormány juttatott el tegnap a Ma­gyar Távirati Irodának. A dokumentum részletesebb szövege lapunk 6. oldalán olvasható. Torgyán József az FKgP elnöke (Munkatársunktól.) Jóska és az igazság egy, s az igazság ma győzni fog! — fo­gadták Torgyán Józsefet szom­bat reggel a Kisgazdapárt nagyválasztmányi ülése előtt. Tizenkét órával később a Test­­nevelési Egyetemen tartott egész napos tanácskozás végé­re a küldöttek kétharmada megszavazta Torgyánnak az elnöki posztot. Egyetlen ko­moly vetélytársa, Nagy Ferenc József — szombatig pártelnök — már délben otthagyta a pártfórumot. A tanácskozás délelőtt tíz órakor kezdődött, a sajtót az ülésterembe nem engedték be. Azt azonban még az előtérben is hallani lehetett, hogy már az első percekben szóba került a III/III-as ügynöklista. Nagy Ferenc József — akkor még pártelnökként — Torgyán Jó­zsef szemére vetette, hogy tisztázatlan az ’56-os forrada­lom utáni szerepe. A küldöt­tek egyszerűen lehurrogták Nagy Ferencet, akinek termé­szetesen válaszolt a megtáma­dott Torgyán is. A párt koráb­bi vezetéséről azt állította, hogy eladta az FKgP-t. Ezek után Nagy Ferenc József, elté­rően az előzetes megállapodás­tól, nem kívánt lemondani posztjáról. Az 519 küldött fölé­nyes többséggel, hat ellensza­vazattal azonban megszavazta a vezetőség teljes megújítását. Néhány perccel tizenkettő előtt Nagy Ferenc József távo­zott a tanácskozásról. Rövid nyilatkozatában elmondta, hogy nem hajlandó Torgyán­­nal együtt dolgozni, s ha a tag­ság nem vonja is le a megfe­lelő következtetéseket a III/III- as listákkal kapcsolatban, ő ezt megteszi. A társelnök meg­­(Folytatás a 7. oldalon.) FÜZES OSZKÁR JELENTI LJUBLJANÁBÓL Tárgyalások és légiriadó Noha szombat nulla óra óta forma szerint tűzszünet van a jugoszláv szövetségi hadsereg (JNA) és a szlovén területvé­delmi erők (TO) között, vasár­nap estig nem csökkent sem a katonai, sem a politikai fe­szültség. Ljubljanában vasár­nap reggel két légiriadó volt, tíz-tizenöt helyen összecsapá­sok voltak. A szlovén parla­ment vasárnapra virradó éjjel titkos rendkívüli ülést tartott, miközben kisebb lövöldözés volt a szlovén biztonsági szer­vek és — itteni források sze­rint — a fővárosba behatolt civil ruhás JNA-kommandó­­sok között. A katonai akciók­nak polgári áldozatai is van­nak, közöttük újságírók is. Szlovéniában nyugodt a han­gulat, de még nagyobb lett az elszántság Marko Negovano­­vics tábornok szombat esti ultimátuma után. Az eddig nem létező „jugoszláv fegyve­res erők főparancsnoksága” ne­vében a tábornok ultimátumot intézett a szlovén kormány­hoz. Ennek határideje vasár­nap reggel kilenckor járt le. Ezután a szlovén elnökség a katonai gépek közelednek, min­­rádióban bejelentette: Zadar, denki vonuljon óvóhelyre. Pula és Zágráb felől jugoszláv (Folytatás a 2. oldalon.) Ljubljanai asszonyok útban a légópincék felé az egyik tegnapi légiriadó alatt. POGR­R DEMETER JELENTI SZLOVÉNIÁBÓL Ljubljana barikádjai Ljubljanában felsivítottak a légiriadó szirénái. Tegnap reg­gel kilenc órakor járt le a ju­goszláv hadsereg ultimátuma, s Szlovénia-szerte az eget kezdték kémlelni, gyilkos te­herrel feltöltött repülőgépek után kutatva. A függetlenség kikiáltását követő támadás nem okozott különösebb riadalmat a zöldel­lő hegyektől övezett Ljublja­nában. A szirénák hangjára és a rádió felszólítására kiürül­tek a hétvégeken amúgy sem túlságosan zsúfolt utcák, de a nyári verőfényben pánikhan­gulatnak, letörtségnek semmi jelét sem tapasztalni. A város fontosabb kereszte­ződéseiben és épületeinél gép­­pisztolyos területvédelmisek és rendőrök őrködnek, itt-ott a házak közé húzódott páncélo­sodat látni. A külső szemlélő benyomásai szerint azonban az élet ennek ellenére is „nor­mális” mederben zajlik. A jár­dákon asszonyok járnak csinos bevásárlókosárral, a sörözők és éttermek teraszain nyugodt vendégek beszélgetnek. Az üz­letek nyitva tartanak, a köz­lekedési lámpa működik. A ljubljanaiak kedélyesek, mint­ha tudomást sem vennének az alig néhány kilométerre vára­kozó tankokról. Gondterhelt kimerültség csak a kormány tagjain látszik. Ku­­csan elnök és Janisa védelmi miniszter hangja rekedtes, fá­radt, szemüket nehezen tud­ják nyitva tartani. Miközben (Folytatás a 3. oldalon.) mit ORTUTAY L. GYULA JELENTI AZ OLASZ HATÁRRÓL Idegháború a határállomásokon Az újságíró nem kívánja dip­lomáciai bakival terhelni a helyzetet. Ám zavarban van, hogy helyszíni riportját az olasz—jugoszláv avagy az olasz—szlovén határról küldi. Ugyanis ahány az átkelő Trieszttől Gorizián át észak fe­lé az osztrák határig, szinte annyiszor változik a kiírás, hogy Jugoszláviába avagy a Szlovén Köztársaságba lép be. Att­ól függően, hogy éppen a szövetségi hadsereg avagy a helyi milíciák tartják ellenőr­zésük alatt a határállomást. Az Isonzó folyót elhagyva érünk be Goriziába, a közel öt­venezer fős békés kelet-itáliai kisvárosba. Péntek este a hely­béliek fültanúi, sőt néhányan, a domboldalon levő kastély környékének lakói, szemtanúi is voltak a majd egyórás tűz­harcnak. A két kilőtt harcko­csi lángjai hosszú időn át be­világították az egész körzetet. „őrültség mindez a huszadik század végén" — hadonászik fél kézzel a busz vezetője. A szirénázó mentőautók olasz te­rületről még éjféltájban is át­vágtattak a másik oldalra. A sofőr úgy tudja, hogy legalább négy jugoszláv katona meg­halt, s több tucat volt a sebe­sült, akiket a goriziai, tehát az olasz kórházban ápolnak. „Igen, őrültség ez az egész” — ismétli. Csütörtökön még ma­ga is volt odaát, mint a határ menti olaszok nagy része, tele­tankolni a feleannyiba kerülő jugoszláviai benzinből. Számos rokon él a másik oldalon, né­hányan most félelmükben át is jöttek. A buszvezető tévedett, ami­kor úgy tudta, hogy a csata után lezárták a határt a Casa (Folytatás a 3. oldalon.) Szövetségi hadifoglyokat kísérnek a szlovén védelmi erők fegyveresei.

Next