Népszabadság, 1991. július (49. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
2 Tárgyalások és légiriadó Szlovéniában (Folytatás az 1. oldalról.) Másfél óra múlva újból felvijjogtak a szirénák, de gépek ezúttal sem érkeztek. Mindenesetre Ljubljana amúgy is elbarikádozott utcái teljesen néptelenek, csak egyenruhások és újságírók mozognak. Vasárnap érkezett Ljubljanába Ante Markovics szövetségi kormányfő, akivel Milan Kucsan szlovén elnök többször is telefonon tárgyalt a JNA-akciók megkezdése óta. Szlovén részről péntek óta próbálják elérni, hogy a JNA szüntesse be mozgását a köztársaság területén, egységei vonuljanak vissza a laktanyákba. Mivel a JNA szlovéniai akcióit Belgrád először azzal indokolta, hogy a szövetségi hadsereg át akarja venni a határok ellenőrzését, szlovén részről ismét kinyilvánították: a katonailag fontos határsávok, a „zöld csíkok” ellenőrzése egyelőre maradhat a szövetségi hadseregnél, de a határ- és vámállomásokon szlovén tiszteknek kell dolgozniuk. Szombaton egyébként tizenkét pontos szóbeli megállapodás született a TO és a jugoszláv ötödik katonai körzet Szlovéniában állomásozó egységei között. Eszerint fogolycsere lennea TO 471 jugoszláv katonát ejtett foglyul, több száz JNA-katona átállt vagy megtagadta a támadási parancsot). A körülzárt JNA-egységek szabadon visszavonulhatnának laktanyáikba. Szlovén részről elutasították azt a két pontot, amely a függetlenség kinyilvánítása előtti állapot visszaállítását követelte tőlük, illetve azt, hogy a JNA helikopterei akadálytalanul repülhessenek a köztársaság felett. A többi pontban elvben megállapodtak, de a tűzszünet vasárnap estig mégis tucatszor felborult. A JNA ugyanis most már valójában nem a határátkelőhelyekre, hanem a szlovén belső településekre összpontosított. A JNA tankjai megpróbálják áttörni a minden fontosabb utat elzáró barikádokat. A szlovén erőknek, parancsuk van arra, hogy maguk ne kezdeményezzenek tűzharcot, de azonnal viszonozzák azt. A JNA viszont a legtöbbször habozás nélkül tüzet nyit a barikádokra. Míg pénteken néhány ilyet át tudtak törni, szombat hajnal óta mindenütt néhány perces tűzharc után meghátrálnak. Mivel Horvátország és Bosznia-Hercegovina a szlovéneket támogatja, a JNA szárazföldi utánpótlást nehezen kap. Ljubljana ezért tart a légitámadásoktól és a deszantosoktól, továbbá a polgári lakosság elleni támadásoktól. Ismét hírek terjengenek arról, hogy a JNA vegyi fegyverrel is rendelkezik. Még tűzszünet előtt vált ismeretessé az Európai Közösség küldöttségének belgrádi és zágrábi tárgyalásain kialakult hárompontos politikai rendezési tervre adott szlovén válasz. Ez igent mond arra, hogy a JNA alakulatai térjenek vissza a laktanyákba. A második elemre — három hónapra felfüggeszteni a szlovén és a horvát függetlenségi nyilatkozat hatályát a szlovén részről közölték, hogy mindig is a fokozatos, megegyezéses elválás mellett voltak. Kucsan többször kifejtette: Szlovénia demokratikusan döntött az önállósulásról, és ezt legfeljebb erőszak tudná ideiglenesen hátráltatni. Ugyanakkor Ljubljana továbbra is el akarja kerülni a létfontosságú politikai, gazdasági és más szálak megszakadását a maradék Jugoszláviával, sőt, szoros együttműködést szeretne. A harmadik pont a horvát nemzetiségű Mesic államelnökségi beiktatására vonatkozik. Ljubljana szerint ez már Zágráb és Jugoszlávia ügye. (Amikor az alkotmány szerint Mesicet meg kellett választani, akkor ezt Szlovénia támogatta, Szerbia akadályozta meg.) Horvátország egyébként felszólította a JNA-ban szolgáló tisztjeit és katonáit, hogy ne teljesítsék a Szlovénia ellen kiadott parancsokat. Zágráb azt is bejelentette, hogy nem ad többé újoncot a szövetségi hadseregbe, és nem fizeti be a ráeső részt a szövetségi katonai költségvetésbe. Fontolóra veszik azt is, hogy visszahívják a szövetségi kormány horvát nemzetiségű tisztségviselőit. (Mivel Markovics is horvát, ez furcsa helyzetet teremtene.) A szerb sajtó egyértelműen Szlovéniát teszi felelőssé a fejleményekért. Eszerint a „szlovén területvédők provokálták ki a JNA fellépését, mert veszély fenyegette a JNA szlovéniai létesítményeit és katonáit”. (Eredetileg a néphadsereg bevetését a határposztok fölötti vitával magyarázták. — A tud.) Belgrád arra is hivatkozik, hogy a Nyugat az egységes Jugoszláviát támogatja. Ljubljanában egyébként megdöbbenést keltett az a Spiegel-hír, amely szerint Baker amerikai külügyminiszter állítólag hallgatólagosan egyetértett volna azzal, hogy a szövetségi szervek erőt alkalmazzanak. Eagleburger, Baker egyik helyettese vasárnap cáfolta ezt, amit Ljubljanában úgy értelmeznek, hogy Washington a legjobban a jugoszláv konföderációnak örülne. Vasárnapra virradó éjjel titokban rendkívüli ülést tartott a szlovén parlament. Elítélte a „Szlovénia elleni brutális agressziót” és visszautasította a Negovanovic-utlimátumot. A parlament teljes egészében jóváhagyta az elnökség és a kormány lépéseit. Gyakorlatilag elutasítva az ENK- javaslatot, a szlovén parlament megerősítette a függetlenségi lépést, és megbízta az illetékes szerveket a végrehajtáshoz szükséges további intézkedések meghozatalával. Ugyanakkor továbbra is a békés, politikai és demokratikus megoldás mellett van. Vasárnap délután négykor érkezett Ljubljanába Markovics, és azonnal megkezdte tárgyalásait Lojze Peterle szlovén miniszterelnökkel. Az utóbbi a tárgyalások megkezdése előtt a Népszabadság tudósítójának kérdéseire válaszolva elmondta: " Szlovénia minden szükséges eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy ellenálljon az agressziónak, ugyanakkor minden lehetőséget felhasznál a véres konfliktus beszüntetésére. Sokat segíthet a demokratikus Európa azzal, ha nem téveszti öszsze az agresszort a védekezővel. Mivel a formális parancsot a támadásra Markovics adta ki, mindenekelőtt ezt kellene visszavonnia a kibontakozás érdekében. Megfigyelők szerint a vasárnap esti kormányfői tárgyalás szinte az utolsó lehetőség a nagyobb mérvű katonai konfliktus elkerülésére. A szlovéneket valamelyest „lassíthatja” a súlyos katonai fenyegetés. A JNA mögött álló erőknek viszont számolniuk kell azzal, hogy nem sikerült a szlovének megfélemlítése korlátozott katonai akciókkal. Azt pedig nehéz elképzelni, hogy a szlovén nagyvárosok elleni bombatámadásokra szánják el magukat. Szerbián és Crna Gorán kívül egyébként ezek az erők szinte teljesen elszigetelődtek. Macedónia után Bosznia- Hercegovina is elítélte a szlovének és a horvátok elleni fegyveres fellépést. A tűzszünet hozta pillanatnyi nyugalmat kihasználva jugoszláv szövetségi katona pihen egy légelhárító fegyverrel felszerelt páncélkocsi tetején Ljubljanában. Eagleburger nyilatkozata Amerika dilemmáját tükrözi (Washingtoni tudósítónktól.) Eagleburger amerikai első külügyminiszter-helyettes hétvégi tévényilatkozata tükrözi, hogy a jugoszláv helyzet milyen dilemma elé állította a kormányzatot, amely hivatalosan nem ismerte el a horvát és a szlovén függetlenségi nyilatkozatot, ugyanakkor állást foglalt egy új jugoszláv egység bázisának felkutatására, sőt a nemzeti törekvések érvényre juttatásának valamilyen módja mellett. Eagleburger az említett tévéinterjúban, amelyben az önrendelkezési jogra hivatkozó riporterek meglehetősen támadóan léptek fel a kormányzat politikájával szemben, úgy fogalmazott: „Mi nem azt mondjuk, hogy ezeket az embereket meg kell akadályozni abban, hogy olyan irányban menjenek, amire mi mindig bátorítottuk őket. Mi azt mondjuk, hogy ezt békés úton tegyék, mert — mint megjegyezte — igen nagy a veszélye egy igazi polgárháborúnak, amelyben ártatlan emberek ezrei veszíthetik életüket.” Az amerikai kormányzat a válság első napjától elutasította az erőszak alkalmazását minden oldalról, és békés, tárgyalásos rendezést sürgetett, miközben mind a Fehér Ház, mind a külügyminisztérium többször is állást foglalt Jugoszlávia területi épségének megőrzése mellett. Az utóbbi támadó érvekre tájékozott források általában azt válaszolták, hogy Jugoszlávia az első világháború utáni rendezés közepette született, míg — a bírálók által felhozott példában szereplő — a balti államokat Sztálin egyszerűen bekebelezte Mi több, Jugoszlávia egysége mellett még a második világháború idején az amerikai törvényhozás különhatározatban foglalt állást, míg a balti állam bekebelezését az Egyesült Államok soha nem ismerte el. A The New York Times vasárnap az amerikai kormányzat balkáni dilemmáját elemezve azt írja: az Egyesült Államok egyszerre a rendet fenntartó erő és a változások katalizátora a világban. Serény Péter NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1991. július 1., hétfő Antall:Markovics telefonmegbeszélés Antall József miniszterelnök Ante Markovics tájékoztatta szombat délután 40 perceste Horvátország és Szlovénia, valefonbeszélgetést folytatott valamint más köztársaságok veje Markovics jugoszláv minisztereivel, illetve az Európai Kötelelnökkel a kialakult jogeörösség minisztereivel folytatott szláviai helyzetről. Antall Jótárgyalásairól, az ezzel összezset részletesen ismertette a függő megállapodásokról, és a magyar kormány álláspontját, tervezett, következő lépésekről, amelyet más kormányokkal is várható fejleményekről. (MTI) egyeztettek és koordináltak. A Magyarországi Horvátok Szövetségének levele A Magyarországi Horvátok Szövetségének elnöke a hét végén levélben fordult Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, Antall József miniszterelnökhöz, valamint Szabad Györgyhöz, az Országgyűlés elnökéhez, hogy ítéljék el a jugoszláv katonai agressziót Szlovéniában és Horvátországban. Frankovics György — utalva a vajdasági magyar kisebbség érdekeire is — kérte hazánk vezető politikusait: a Magyar Köztársaság eddigi gyakorlatához hűen szorgalmazza és támogassa a népek, így a horvátok és a szlovének demokratikus akaratát és törekvéseit. A késlekedés és a tétlenség megölheti a két új demokráciát, ha azokat a világ országai nem ismerik el, és nem támogatják — írja nyílt levelében a Magyarországi Horvátok Szövetségének elnöke. Török ostrom Hegyeshalomban Hegyeshalomnál szombaton 11 összesen 90 ezren lépték át a magyar határt. Az utasok hatalmas többsége Németországban dolgozó török vendégmunkás volt. Vasárnap délután már csaknem öt órán át kellett vesztegelniük hazánk nyugati kapujában a vízumra váró törököknek. A Magyarországra tartó többi utas számára — mindeddig példátlan módon — a kifelé vezető diplomatasávot nyitotta meg a határőrség. Szombat éjfélkor indulok a határra. A szemközti sávban, Mosonmagyaróvártól Győrig összeszűkül a kocsisor. Abdán és öttevényen néhányan kiállnak a konvojból, s a színes neonokkal hivnkodó, új miti nonstop-pavilonokban vesznek kólát, gyümölcsöt. Mosonmagyaróváron egy stoppos fiút veszek föl. — Hegyesbe mennék — mondja, és a zsebére csap —, a törökkel mindig lehet csencselni valamit. Aranyat akar venni. Apró mérleget is hozott magával. De nincs szerencséje. Ez nem az isztambuli öreg bazár. Végül már almateával is beérné, de az sincs. Német áruktól roskadoznak a törökök egészen friss évjáratú autói. A határ egyébként úgy néz ki, mint egy hevenyészett menekülttábor. Kisgyerekkel az ölükben, falnak támaszkodva bóbiskolnak az asszonyok. Odébb teástermosz körül kuporog egy csoport. Az IBUSZ irodájában bokáig ér az elrontott vízumkérelmek papírhalmaza. A negyvennyolc órára szóló tranzitvízum egyébként ötven márkába kerül. Hetvenötért „retúrt” válthat az utas, de ezzel a lehetőséggel nem túl sokan élnek. Szombaton hatezer vízumot adtak ki Hegyeshalomban. Sokan érkeztek a követségtől kapott, érvényes tranzitengedélylyel. A vízumkiadó előtt férfiak és a fiatalabb nők százai ácsorognak. Néha megjelenik egy kéz a magasban, és a tömegtől láthatatlan „kikiáltó” rekedten üvölt néhány nevet. Tülekedés, majd rohanás a Mercedeshez, Opelhez, Audihoz. Akinek szerencséje van, az utat tör magának. Akit beszorítottak, reggelig várhat a sorára. Elég hűvös az éjszaka, többen fűtenek, járatják a motort. Nagy a füst és a szemét mindenütt: műanyag poharak, zacskók, csomagolópapírok, kólásdobozok... Egy hegyeshalmi házaspár hat órája jön a szomszédos osztrák faluból. Ráadásul kimerült az akkumulátoruk, vontatni kellett a kocsit. A határon aztán megáll a tudomány. Becsukják a kocsit, és gyalog hazabandukolnak. A törökök irigykedve nézik őket. Ankara és Isztambul messze van. Vasárnap délelőtt van. A magyar határőrök térképen mutogatják, melyik úton lehet eljutni a jugoszláv határra. Arról is folyamatosan tájékoztatják a törököket, hogy hol, mennyit kell várakozni. Visszaindulok Győrbe. Az útszéli árusok péntek óta egy percre sem zártak be. Egyikük most éppen azt bizonygatja valamelyik töröknek, hogy a Pick szalámi birkahúsból készül. De a török csak a fejét rázza. Nem vásárol, csak kérdez, hogyan tudná a leggyorsabban elhagyni az országot? Hajba Ferenc Zsúfolt a nagylaki határátkelő (Megyei tudósítónktól.) A Magyarország érintésével hazafelé tartó török vendégmunkások többsége Nagylakon keresztül akart eljutni Romániába a hét végén. Ezen az átkelőhelyen vasárnap délután négy-hat óra volt a várakozási idő. A javulás csak átmeneti volt: estére újra kilenc órára nőtt a várakozási idő. Szombaton ugyanis a nagylaki határátkelőhely előtt Magyarcsanádig állt a kocsisor, s a rendőrség, a határőrség és a vám- és pénzügyőrség összehangolt munkájára volt szükség ahhoz, hogy a rendet ilyen körülmények között is fenntartsák. A határőrök már Hegyeshalomban azt tanácsolták a tranzitutasoknak, hogy Nagylak helyett a biharkeresztesi határátkelőhelyet válasszák a Romániába való átlépéskor. Csiki-csuki Zubek János alezredes, a határőrség szóvivőjének tájékoztatása szerint vasárnap reggel kilenc órától ismét lezárták a bajánsenyei átkelőhelyet, így Szlovénia továbbra sem volt átjárható. Fennakadások jellemezték a magyar—horvát határszakasz átkelőhelyeit is, Röszkén megközelítőleg négy órát kellett várni az áthaladásra. Tompán és Hercegszántón délután már kedvezőbb helyzet alakult ki. A zöldhatáron hárman próbáltak átjutni, köztük Rédicsnél egy belga állampolgár, aki feltételezhetően ittas állapotban, egyszerűen áttörte a leeresztett határsorompót a határon A MÁV központi ügyeletének információja szerint a vasúti közlekedés zavartalan. Kritikus helyzet alakult ki vasárnap délutánra több főútvonal és autópálya (többek között az M1, M5) mellett a parkolókban és benzinkutaknál. Az országunkon áthaladó török vendégmunkások általában itt töltötték az éjszakát, majd hatalmas szeméthalmot hagyva maguk után, indultak tovább — tudtuk meg Tóth László őrnagytól, az Országos Rendőr-főkapitányság útellenőrző parancsnokságán. A hét végén hat baleset — többnyire koccanást okozói voltak törökök. F. A. Moszkva aggódik, Bonn közvetít MOSZKVA A jugoszláviai események drámai alakulása mélységes aggodalmat vált ki. Az egységes, független Jugoszlávia léte a balkáni és az európai stabilitás fontos eleme — állapította meg a szovjet külügyminisztérium legutóbbi, a jugoszláviai helyzettel foglalkozó nyilatkozata. A szovjet külügyminisztérium megállapította, hogy ebben a történelme szempontjából nehéz időszakban a Jugoszláviának nyújtott segítség a konstruktív európai és világpolitika feladata. A Szovjetunió rokonszenvét és szolidaritását fejezi ki a baráti Jugoszlávia iránt. Mint moszkvai tudósítónk, M. Lengyel László jelentette, Moszkva üdvözölte a szövetségi kormánynak azt a döntését, amely az eddigi döntések három hónapra szóló felfüggesztésére szólított fel, s amelynek célja, hogy demokratikus, kölcsönösen egyeztetett megoldást lehessen találni a válságra. A nyilatkozat megállapította, hogy a helyzet normalizálásához vezető út feltétlenül a békés párbeszéden keresztül vezet, s mindkét oldalról lépéseket kell tenni egymás irányába. BONN Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter vasárnap nyilatkozatban szólította fel a jugoszláv központi kormányt, haladéktalanul szüntesse be katonai akcióit Szlovéniában és Horvátországban, és katonáit rendelje vissza kaszárnyáikba — jelentette bonni tudósítónk, Léderer Pál. A külügyminiszter egyúttal támogatásáról biztosította a szlovén vezetés vasárnap hajnalban megfogalmazott óhaját, hogy az Európai Közösség küldjön megfigyelőket az országba a közös piaci külügyminiszteri trojka által még pénteken előterjesztett hárompontos rendezési megállapodás végrehajtásának ellenőrzésére. Genscher egyúttal a Közös Piac luxemburgi elnökségét arra kérte, tegye meg a szükséges lépéseket a megfigyelők kiküldésére. Egy vasárnapi rádióinterjúban a német külügyminiszter kifejezésre juttatta reményét, hogy a Közös Piac másik tizenegy tagországa pozitívan reagál Ljubljana kérésére. Azt is bejelentette, hogy a más értelmű nyilatkozatokkal ellentétben Németország befagyasztotta a Jugoszláviának folyósított pénzügyi segélyeket. Az adott helyzetben a központi kormány katonai akcióinak bátorítását jelentené, ha Németország akár az EK kereteiben, akár bilaterális alapon segélyeket nyújtana Belgrádnak — mondta Genscher, aki immár egyértelműen a szerb kommunistákat tette felelőssé a helyzet elmérgesedéséért. Nyilatkozatában egy szóval sem említette a jugoszláv államszövetség megóvásának korábban hangoztatott fontosságát, sem azt, hogy a tárgyalásos rendezés érdekében Ljubljanától és Zágrábtól elvárják, helyezze hatályon kívül függetlenségi nyilatkozatát. A Jugoszláviában rekedt német turisták hazahozatalára a bonni külügyminisztériumban felállított válságstáb közben megkísérli, hogy újabb komphajók beállításával gyorsítsa fel a német állampolgárok Olaszországba szállítását. VATIKÁN „Jogos és legitim törekvések” — II. János Pál pápa ekként minősítette Szlovénia és Horvátország függetlenedési törekvését szombaton, a Péter- Pál-napi áldáson mondott beszédében — jelentette római tudósítónk, Ortutay L. Gyula. A kereszténység előretolt bástyájának számító Horvátország és Szlovénia autonómianyilatkozatát a Vatikán egyértelműen támogatja — tűnt ki a pápa szavaiból. „Újból megismétlem — mondotta II. János Pál —, hogy nem lehet és nem szabad a népek legitim törekvését az erő alkalmazásával elnyomni.” A pápa támogatásáról, bátorításáról biztosította mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek az egyedüli igazságos megoldást célozzák: békét és testvéri együttélést biztosíthatnak a népek között.