Népszabadság, 1991. július (49. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

2 Tárgyalások és légiriadó Szlovéniában (Folytatás az 1. oldalról.) Másfél óra múlva újból fel­vijjogtak a szirénák, de gépek ezúttal sem érkeztek. Minden­esetre Ljubljana amúgy is el­­barikádozott utcái teljesen néptelenek, csak egyenruhások és újságírók mozognak. Vasár­nap érkezett Ljubljanába Ante Markovics szövetségi kormány­fő, akivel Milan Kucsan szlovén elnök többször is telefonon tárgyalt a JNA-akciók meg­kezdése óta. Szlovén részről péntek óta próbálják elérni, hogy a JNA szüntesse be moz­gását a köztársaság területén, egységei vonuljanak vissza a laktanyákba. Mivel a JNA szlovéniai akcióit Belgrád elő­ször azzal indokolta, hogy a szövetségi hadsereg át akarja venni a határok ellenőrzését, szlovén részről ismét kinyilvá­nították: a katonailag fontos határsávok, a „zöld csíkok” el­lenőrzése egyelőre maradhat a szövetségi hadseregnél, de a határ- és vámállomásokon szlovén tiszteknek kell dolgoz­niuk. Szombaton egyébként tizen­két pontos szóbeli megállapo­dás született a TO és a jugo­szláv ötödik katonai körzet Szlovéniában állomásozó egy­ségei között. Eszerint fogoly­csere lenne­­a TO 471 jugoszláv katonát ejtett foglyul, több száz JNA-katona átállt vagy megtagadta a támadási paran­csot). A körülzárt JNA-egysé­­gek szabadon visszavonulhat­nának laktanyáikba. Szlovén részről elutasították azt a két pontot, amely a függetlenség kinyilvánítása előtti állapot visszaállítását követelte tőlük, illetve azt, hogy a JNA heli­kopterei akadálytalanul repül­hessenek a köztársaság felett. A többi pontban elvben meg­állapodtak, de a tűzszünet va­sárnap estig mégis tucatszor felborult. A JNA ugyanis most már valójában nem a határátkelő­­helyekre, hanem a szlovén bel­ső településekre összpontosí­tott. A JNA tankjai megpró­bálják áttörni a minden fon­tosabb utat elzáró barikádo­kat. A szlovén erőknek, paran­csuk van arra, hogy maguk ne kezdeményezzenek tűzharcot, de azonnal viszonozzák azt. A JNA viszont a legtöbbször ha­bozás nélkül tüzet nyit a bari­kádokra. Míg pénteken néhány ilyet át tudtak törni, szombat hajnal óta mindenütt néhány perces tűzharc után meghát­rálnak. Mivel Horvátország és Bosznia-Hercegovina a szlové­neket támogatja, a JNA szá­razföldi utánpótlást nehezen kap. Ljubljana ezért tart a lé­gitámadásoktól és a deszanto­­soktól, továbbá a polgári la­kosság elleni támadásoktól. Ismét hírek terjengenek arról, hogy a JNA vegyi fegyverrel is rendelkezik. Még tűzszünet előtt vált is­meretessé az Európai Közösség küldöttségének belgrádi és zágrábi tárgyalásain kialakult hárompontos politikai rende­zési tervre adott szlovén vá­lasz. Ez igent mond arra, hogy a JNA alakulatai térjenek vissza a laktanyákba. A máso­dik elemre — három hónapra felfüggeszteni a szlovén és a horvát függetlenségi nyilatko­zat hatályát a szlovén részről közölték, hogy mindig is a fo­kozatos, megegyezéses elválás mellett voltak. Kucsan többször kifejtette: Szlovénia demokra­tikusan döntött az önállósulás­ról, és ezt legfeljebb erőszak tudná ideiglenesen hátráltatni. Ugyanakkor Ljubljana tovább­ra is el akarja kerülni a lét­­fontosságú politikai, gazdasági és más szálak megszakadását a maradék Jugoszláviával, sőt, szoros együttműködést szeret­ne. A harmadik pont a horvát nemzetiségű Mesic államel­nökségi beiktatására vonatko­zik. Ljubljana szerint ez már Zágráb és Jugoszlávia ügye. (Amikor az alkotmány szerint Mesicet meg kellett választa­ni, akkor ezt Szlovénia támo­gatta, Szerbia akadályozta meg.) Horvátország egyébként fel­szólította a JNA-ban szolgáló tisztjeit és katonáit, hogy ne teljesítsék a Szlovénia ellen kiadott parancsokat. Zágráb azt is bejelentette, hogy nem ad többé újoncot a szövetségi hadseregbe, és nem fizeti be a ráeső részt a szövetségi kato­nai költségvetésbe. Fontolóra veszik azt is, hogy visszahívják a szövetségi kormány horvát nemzetiségű tisztségviselőit. (Mivel Markovics is horvát, ez furcsa helyzetet teremtene.) A szerb sajtó egyértelműen Szlovéniát teszi felelőssé a fejleményekért. Eszerint a „szlovén területvédők provo­kálták ki a JNA fellépését, mert veszély fenyegette a JNA szlovéniai létesítményeit és katonáit”. (Eredetileg a néphadsereg bevetését a ha­tárposztok fölötti vitával ma­gyarázták. — A tud.) Belgrád arra is hivatkozik, hogy a Nyu­gat az egységes Jugoszláviát támogatja. Ljubljanában egyébként megdöbbenést kel­tett az a Spiegel-hír, amely szerint Baker amerikai kül­ügyminiszter állítólag hallga­tólagosan egyetértett volna az­zal, hogy a szövetségi szervek erőt alkalmazzanak. Eaglebur­ger, Baker egyik helyettese va­sárnap cáfolta ezt, amit Ljub­ljanában úgy értelmeznek, hogy Washington a legjobban a jugoszláv konföderációnak örülne. Vasárnapra virradó éjjel ti­tokban rendkívüli ülést tartott a szlovén parlament. Elítélte a „Szlovénia elleni brutális agressziót” és visszautasította a Negovanovic-utlimátumot. A parlament teljes egészé­ben jóváhagyta az elnökség és a kormány lépéseit. Gya­korlatilag elutasítva az ENK- javaslatot, a­ szlovén parla­ment megerősítette a függet­lenségi lépést, és megbízta az il­letékes szerveket a végrehaj­táshoz szükséges további in­tézkedések meghozatalával. Ugyanakkor továbbra is a bé­kés, politikai és demokratikus megoldás mellett van. Vasárnap délután négykor érkezett Ljubljanába Marko­vics, és azonnal megkezdte tár­gyalásait Lojze Peterle szlo­vén miniszterelnökkel. Az utóbbi a tárgyalások megkez­dése előtt a Népszabadság tu­dósítójának kérdéseire vála­szolva elmondta: " Szlovénia minden szükséges eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy el­lenálljon az agressziónak, ugyanakkor minden lehetősé­get felhasznál a véres konf­liktus beszüntetésére. Sokat segíthet a demokratikus Euró­pa azzal, ha nem téveszti ösz­­sze az agresszort a védekező­vel. Mivel a formális paran­csot a támadásra Markovics adta ki, mindenekelőtt ezt kellene visszavonnia a kibon­takozás érdekében. Megfigyelők szerint a vasár­nap esti kormányfői tárgyalás szinte az utolsó lehetőség a nagyobb mérvű katonai konf­liktus elkerülésére. A szlové­neket valamelyest „lassíthatja” a súlyos katonai fenyegetés. A JNA mögött álló erőknek vi­szont számolniuk kell azzal, hogy nem sikerült a szlovének megfélemlítése korlátozott ka­tonai akciókkal. Azt pedig ne­héz elképzelni, hogy a szlovén nagyvárosok elleni bombatá­madásokra szánják el magu­kat. Szerbián és Crna Gorán kívül egyébként ezek az erők szinte teljesen elszigetelődtek. Macedónia után Bosznia- Hercegovina is elítélte a szlo­vének és a horvátok elleni fegyveres fellépést. A tűzszünet hozta pillanatnyi nyugalmat kihasználva jugoszláv szövetségi katona pihen egy légelhárító fegyverrel felszerelt páncélkocsi tetején Ljubljanában. Eagleburger nyilatkozata Amerika dilemmáját tükrözi (Washingtoni tudósítónktól.) Eagleburger amerikai első külügyminiszter-helyettes hét­végi tévényilatkozata tükrözi, hogy a jugoszláv helyzet mi­lyen dilemma elé állította a kormányzatot, amely hivatalo­san nem ismerte el a horvát és a szlovén függetlenségi nyi­latkozatot, ugyanakkor állást foglalt egy új jugoszláv egység bázisának felkutatására, sőt a nemzeti törekvések érvényre juttatásának valamilyen módja mellett. Eagleburger az említett té­véinterjúban, amelyben az ön­rendelkezési jogra hivatkozó riporterek meglehetősen táma­dóan léptek fel a kormányzat politikájával szemben, úgy fo­galmazott: „Mi nem azt mond­juk, hogy ezeket az embereket meg kell akadályozni abban, hogy olyan irányban menje­nek, amire mi mindig bátorí­tottuk őket. Mi azt mondjuk, hogy ezt békés úton tegyék, mert — mint megjegyezte — igen nagy a veszélye egy igazi polgárháborúnak, amelyben ár­tatlan emberek ezrei veszíthe­tik életüket.” Az amerikai kormányzat a válság első napjától elutasítot­ta az erőszak alkalmazását minden oldalról, és békés, tár­gyalásos rendezést sürgetett, miközben mind a Fehér Ház, mind a külügyminisztérium többször is állást foglalt Jugo­szlávia területi épségének meg­őrzése mellett. Az utóbbi tá­madó érvekre tájékozott for­rások általában azt válaszol­ták, hogy Jugoszlávia az első világháború utáni rendezés kö­zepette született, míg — a bí­rálók által felhozott példában szereplő — a balti államokat Sztálin egyszerűen bekebelezte Mi több, Jugoszlávia egysége mellett még a második világ­háború idején az amerikai tör­vényhozás különhatározatban foglalt állást, míg a balti ál­lam bekebelezését az Egyesült Államok soha nem ismerte el. A The New York Times va­sárnap az amerikai kormány­zat balkáni dilemmáját ele­mezve azt írja: az Egyesült Államok egyszerre a rendet fenntartó erő és a változások katalizátora a világban. Serény Péter NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1991. július 1., hétfő Antall:Markovics telefonmegbeszélés Antall József miniszterelnök Ante Markovics tájékoztatta szombat délután 40 perces­te­ Horvátország és Szlovénia, va­­lefonbeszélgetést folytatott va­­lamint más köztársaságok ve­­je Markovics jugoszláv minisz­­tereivel, illetve az Európai Kö­­telelnökkel a kialakult jogeö­rösség minisztereivel folytatott szláviai helyzetről. Antall Jó­­tárgyalásairól, az ezzel össze­­zset részletesen ismertette a függő megállapodásokról, és a magyar kormány álláspontját, tervezett, következő lépésekről, amelyet más kormányokkal is várható fejleményekről. (MTI) egyeztettek és koordináltak. A Magyarországi Horvátok Szövetségének levele A Magyarországi Horvátok Szövetségének elnöke a hét végén levélben fordult Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, Antall József miniszterelnök­höz, valamint Szabad György­höz, az Országgyűlés elnöké­hez, hogy ítéljék el a jugoszláv katonai agressziót Szlovéniá­ban és Horvátországban. Fran­­kovics György — utalva a vaj­dasági magyar kisebbség ér­dekeire is — kérte hazánk ve­zető politikusait: a Magyar Köztársaság eddigi gyakorla­tához hűen szorgalmazza és tá­mogassa a népek, így a horvá­tok és a szlovének demokra­tikus akaratát és törekvéseit. A késlekedés és a tétlenség megölheti a két új demokrá­ciát, ha azokat a világ orszá­gai nem ismerik el, és nem tá­mogatják — írja nyílt levelé­ben a Magyarországi Horvátok Szövetségének elnöke. Török ostrom Hegyeshalomban H­egyeshalomnál szombaton 11 összesen 90 ezren lépték át a magyar határt. Az utasok hatalmas többsége Németor­szágban dolgozó török vendég­­munkás volt. Vasárnap dél­után már csaknem öt órán át kellett vesztegelniük hazánk nyugati kapujában a vízumra váró törököknek. A Magyaror­szágra tartó többi utas számá­ra — mindeddig példátlan mó­don — a kifelé vezető diplo­­matasávot nyitotta meg a ha­tárőrség. Szombat éjfélkor indulok a határra. A szemközti sávban, Mosonmagyaróvártól Győrig összeszűkül a kocsisor. Abdán és öttevényen néhányan kiáll­nak a konvojból, s a színes neonokkal hiv­nko­dó, új m­­iti nonstop-pavilonokban vesz­nek kólát, gyümölcsöt. Mosonmagyaróváron egy stoppos fiút veszek föl. — Hegyesbe mennék — mondja, és a zsebére csap —, a törökkel mindig lehet csen­­cselni valamit. Aranyat akar venni. Apró mérleget is hozott magával. De nincs szerencséje. Ez nem az isztambuli öreg bazár. Végül már almateával is beérné, de az sincs. Német áruktól roska­doznak a törökök egészen friss évjáratú autói. A határ egyébként úgy néz ki, mint egy hevenyészett me­nekülttábor. Kisgyerekkel az ölükben, falnak támaszkodva bóbiskolnak az asszonyok. Odébb teástermosz körül ku­porog egy csoport. Az IBUSZ irodájában bokáig ér az elron­tott vízumkérelmek papírhal­maza. A negyvennyolc órára szóló tranzitvízum egyébként ötven márkába kerül. Hetvenötért „retúrt” válthat az utas, de ez­zel a lehetőséggel nem túl so­kan élnek. Szombaton hatezer vízumot adtak ki Hegyeshalomban. So­kan érkeztek a követségtől ka­pott, érvényes tranzitengedély­­lyel. A vízumkiadó előtt férfiak és a fiatalabb nők százai ácso­­rognak. Néha megjelenik egy kéz a magasban, és a tömeg­től láthatatlan „kikiáltó” re­kedten üvölt néhány nevet. Tülekedés, majd rohanás a Mercedeshez, Opelhez, Audi­­hoz. Akinek szerencséje van, az utat tör magának. Akit be­szorítottak, reggelig várhat a sorára. Elég hűvös az éjszaka, töb­ben fűtenek, járatják a mo­tort. Nagy a füst és a szemét mindenütt: műanyag poharak, zacskók, csomagolópapírok, kólásdobozok... Egy hegyeshalmi házaspár hat órája jön a szomszédos osztrák faluból. Ráadásul ki­merült az akkumulátoruk, von­tatni kellett a kocsit. A hatá­ron aztán megáll a tudomány. Becsukják a kocsit, és gyalog hazabandukolnak. A törökök irigykedve nézik őket. Ankara és Isztambul messze van. Vasárnap délelőtt van. A magyar határőrök térképen mutogatják, melyik úton lehet eljutni a jugoszláv határra. Ar­ról is folyamatosan tájékoz­tatják a törököket, hogy hol, mennyit kell várakozni. Visszaindulok Győrbe. Az útszéli árusok péntek óta egy percre sem zártak be. Egyikük most éppen azt bizonygatja valamelyik töröknek, hogy a Pick szalámi birkahúsból ké­szül. De a török csak a fejét rázza. Nem vásárol, csak kér­dez, hogyan tudná a leggyor­sabban elhagyni az országot? Hajba Ferenc Zsúfolt a nagylaki határátkelő (Megyei tudósítónktól.) A Magyarország érintésével hazafelé tartó török vendég­­munkások többsége Nagylakon keresztül akart eljutni Romá­niába a hét végén. Ezen az át­kelőhelyen vasárnap délután négy-hat óra volt a várakozá­si idő. A javulás csak átme­neti volt: estére újra kilenc órára nőtt a várakozási idő. Szombaton ugyanis a nagylaki határátkelőhely előtt Magyar­csanádig állt a kocsisor, s a rendőrség, a határőrség és a vám- és pénzügyőrség összehangolt munkájára volt szükség ahhoz, hogy a rendet ilyen körülmények között is fenntartsák. A határőrök már Hegyes­halomban azt tanácsolták a tranzitutasoknak, hogy Nagy­lak helyett a biharkeresztesi határátkelőhelyet válasszák a Romániába való átlépéskor. Csiki-csuki Zubek János alezredes, a ha­tárőrség szóvivőjének tájékoz­tatása szerint vasárnap reggel kilenc órától ismét lezárták a bajánsenyei átkelőhelyet, így Szlovénia továbbra sem volt átjárható. Fennakadások jelle­mezték a magyar—horvát ha­társzakasz átkelőhelyeit is, Röszkén megközelítőleg négy órát kellett várni az áthaladás­ra. Tompán és Hercegszántón délután már kedvezőbb hely­zet alakult ki. A zöldhatáron hárman pró­báltak átjutni, köztük Rédics­­nél egy belga állampolgár, aki feltételezhetően ittas állapot­ban, egyszerűen áttörte a le­eresztett határsorompót­ a határon A MÁV központi ügyeleté­nek információja szerint a vasúti közlekedés zavartalan. Kritikus helyzet alakult ki vasárnap délutánra több főút­vonal és autópálya (többek között az M1, M5) mellett a parkolókban és benzinkutak­nál. Az országunkon áthaladó török vendégmunkások általá­ban itt töltötték az éjszakát, majd hatalmas szeméthalmot hagyva maguk után, indultak tovább — tudtuk meg Tóth László őrnagytól, az Országos Rendőr-főkapitányság útellen­­őrző parancsnokságán. A hét végén hat baleset — többnyi­re koccanás­t okozói voltak törökök. F. A. ­ Moszkva aggódik, Bonn közvetít MOSZKVA A jugoszláviai események drámai alakulása mélységes aggodalmat vált ki. Az egysé­ges, független Jugoszlávia léte a balkáni és az európai stabi­litás fontos eleme — állapítot­ta meg a szovjet külügymi­nisztérium legutóbbi, a jugo­szláviai helyzettel foglalkozó nyilatkozata. A szovjet külügyminisztéri­um megállapította, hogy ebben a történelme szempontjából nehéz időszakban a Jugoszlá­viának nyújtott segítség a konstruktív európai és világ­­politika feladata. A Szovjet­unió rokonszenvét és szolidari­tását fejezi ki a baráti Jugo­szlávia iránt. Mint moszkvai tudósítónk, M. Lengyel László jelentette, Moszkva üdvözölte a szövetsé­gi kormánynak azt a döntését, amely az eddigi döntések há­rom hónapra szóló felfüggesz­tésére szólított fel, s amelynek célja, hogy demokratikus, köl­csönösen egyeztetett megoldást lehessen találni a válságra. A nyilatkozat megállapította, hogy a helyzet normalizálásá­hoz vezető út feltétlenül a bé­kés párbeszéden keresztül ve­zet, s mindkét oldalról lépése­ket kell tenni egymás irányá­ba. BONN Hans-Dietrich Genscher né­met külügyminiszter vasárnap nyilatkozatban szólította fel a jugoszláv központi kormányt, haladéktalanul szüntesse be katonai akcióit Szlovéniában és Horvátországban, és kato­náit rendelje vissza kaszár­nyáikba — jelentette bonni tu­dósítónk, Léderer Pál. A kül­ügyminiszter egyúttal támoga­tásáról biztosította a szlovén vezetés vasárnap hajnalban megfogalmazott óhaját, hogy az Európai Közösség küldjön megfigyelőket az országba a közös piaci külügyminiszteri trojka által még pénteken elő­terjesztett hárompontos rende­zési megállapodás végrehajtá­sának ellenőrzésére. Genscher egyúttal a Közös Piac luxemburgi elnökségét arra kérte, tegye meg a szük­séges lépéseket a megfigyelők kiküldésére. Egy vasárnapi rá­dióinterjúban a német külügy­miniszter kifejezésre juttatta reményét, hogy a Közös Piac másik tizenegy tagországa po­zitívan reagál Ljubljana ké­résére. Azt is bejelentette, hogy a más értelmű nyilatko­zatokkal ellentétben Németor­szág befagyasztotta a Jugo­szláviának folyósított pénzügyi segélyeket. Az adott helyzetben a központi kormány katonai akcióinak bátorítását jelente­né, ha Németország akár az EK kereteiben, akár bilaterá­lis alapon segélyeket nyújtana Belgrádnak — mondta Gen­scher, aki immár egyértelműen a szerb kommunistákat tette felelőssé a helyzet elmérgese­déséért. Nyilatkozatában egy szóval sem említette a jugo­szláv államszövetség megóvá­sának korábban hangoztatott fontosságát, sem azt, hogy a tárgyalásos rendezés érdeké­ben Ljubljanától és Zágrábtól elvárják, helyezze hatályon kí­vül függetlenségi nyilatkoza­tát. A Jugoszláviában rekedt né­met turisták hazahozatalára a bonni külügyminisztériumban felállított válságstáb közben megkísérli, hogy újabb komp­hajók beállításával gyorsítsa fel a német állampolgárok Olaszországba szállítását. VATIKÁN „Jogos és legitim törekvé­sek” — II. János Pál pápa ek­ként minősítette Szlovénia és Horvátország függetlenedési törekvését szombaton, a Péter- Pál-napi áldáson mondott be­szédében — jelentette római tudósítónk, Ortutay L. Gyula. A kereszténység előretolt bástyájának számító Horvátor­szág és Szlovénia autonómia­nyilatkozatát a Vatikán egy­értelműen támogatja — tűnt ki a pápa szavaiból. „Újból meg­ismétlem — mondotta II. Já­nos Pál —, hogy nem lehet és nem szabad a népek legitim törekvését az erő alkalmazá­sával elnyomni.” A pápa tá­mogatásáról, bátorításáról biz­tosította mindazokat a kezde­ményezéseket, amelyek az egyedüli igazságos megoldást célozzák: békét és testvéri együttélést biztosíthatnak a né­pek között.

Next