Népszabadság, 1991. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

1991 augusztus 3., szombat Nőtt a szervezettség, több a gyermektettes 1991 első félévének végén, amikor lezárták a rendőrség és az ügyészség egységes bűnügyi statisztikáját, 206 234 bűncse­lekmény volt ismert a bűnül­döző szervek előtt.­­Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy csak ennyi bűntény történt. Egyes becslések szerint az ismertté vált bűncselekmények száma csak a fele, harmada annak, amennyit valójában elkövet­nek.) Az év első hat hónapjá­ban 67 570-nel több bűncselek­ményt követtek el, mint az el­múlt év hasonló időszakában, azaz, mintegy másfélszer any­­nyit. Tavaly egész évben összesen valamivel több mint 341 ezer ismertté vált bűncselekményt regisztráltak a statisztikák. A bűnözés növekedése tehát to­vább tart, az elmúlt esztendő első hat hónapjához viszonyít­va 38,8 százalékkal több bűn­tényt jelentettek be. 1991 vé­gére a legoptimistább jóslatok szerint is meghaladja az is­mertté vált bűncselekmények száma a félmilliót. Az összes bűncselekmény területi megoszlása lényegében nem változott. A megyék bűn­ügyi toplistáján vezet a fővá­ros; az országban ismertté vált bűncselekmények harmadát Budapesten követték el. A má­sodik Pest megye, majd Bor­sod, Hajdú, Szabolcs és Bács következik. E hat megyei rend­őr-főkapitányság területén kö­vették el az első félév 206 234 bűncselekményének kéthar­madát. A rendőrség féléves jelenté­se szerint a gazdasági bűncse­lekmények kivételével vala­mennyi bűnténycsoportban — ha eltérő mértékben is — nö­vekedés tapasztalható. A sze­mély elleni bűncselekmények száma tíz, a házasság, a csa­lád, az ifjúság és a nemi er­kölcs elleni bűncselekmények száma öt százalékkal emelke­dett. Igaz, ez utóbbi csoporton belül megközelítőleg tizedével nőtt az erőszakos közösülések, és 33,7 százalékkal a kiskorúak veszélyeztetésének száma. 21,5 százalékkal több közlekedési bűncselekményt követtek el az év első hat hónapjában, mint tavaly ugyanebben az időszak­ban, ezen belül a legnagyobb mértékben — 23,5 százalékkal — az ittasan vezetők aránya emelkedett. Az ismertté vált bűncselek­mények 81,2 százalékát a va­gyon elleni bűncselekmények teszik ki. S ebben a kategóriá­ban a legnagyobb még mindig a növekedés üteme is. 1991 el­ső hat hónapjában 61 051-gyel több, ebbe a csoportba tartozó bűntényt követtek el, mint a múlt év azonos időszakában, összesen 167 491-et. Ezen belül 75 százalékkal nőtt a betöréses lopások, 65,9 százalékkal a rab­lások száma. Vagyon elleni bűncselekményekkel a bűnö­zők összesen 9 milliárd 351 millió forint kárt okoztak a magánszemélyeknek és gazdál­kodóknak. Ez az összeg 6 mil­liárd 280 millió forinttal na­gyobb az elmúlt év első hat hónapjában okozott kárnál. A közrend elleni bűncselek­mények száma 39,7, az erősza­kos, garázda jellegű bűnügye­ké pedig 22,5 százalékkal emel­kedett. Kiemelkedően nőtt a rendőrök elleni támadások, a rendőrökkel szemben alkalma­zott erőszakos cselekmények száma. 1991 első félévében 182 bűn­­cselekmény elkövetéséhez hasz­náltak lőfegyvert. Pisztollyal, puskával hat ember életét ol­tották ki, s öt emberölési kí­sérlet elkövetésének is lőfegy­ver volt az eszköze. A rend­őrséget mindemellett különö­sen az aggasztja, hogy mind több utcai garázdaság során kerül elő a bűnözők zsebeiből lőfegyver, vagy annak látszó tárgy. Szervezetten (bűnszövetke­zetekben) 896 bűncselekményt követtek el, mintegy 25 száza­lékkal többet, mint 1990 első hat hónapjában, s az ilyen jel­legű cselekmények harmadát a fővárosban hajtják végre. Az idén 57 796 bűnelkövetőt derített fel a rendőrség, meg­közelítőleg húsz százalékkal többet, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Egy-egy bű­nözőre — statisztikailag­­ — 3—4 ismertté vált bűncselek­mény jut. A felderített bűnel­követők közül 2494 nem ma­gyar állampolgár volt; a kül­földről érkezett tettesek két­harmada turistaként jött Ma­gyarországra, s a létfenntartá­sukhoz szükséges pénzt lopás­sal, rablással s más bűncselek­mények elkövetésével terem­tették elő. Több mint tíz százalék a bűnelkövetők között a fiatal­korúak aránya; a bűncselek­ményekben részt vevő 14—18 évesek száma a tavalyi év azo­nos időszakához képest mint­egy húsz százalékkal emelke­dett. Ugyanakkor 3093 gyer­mekkorú (14 év alatti) bűnel­követő jutott rendőrkézre 1991 első hat hónapjában, 104,2 szá­zalékkal több mint egy évvel korábban. Adatok arról, hogy a legismertebb bűncselekmény­fajták közül melyikből hányat követtek el az év első hat hónapjában. Szándékos emberölés 214 Halálos közúti közlekedési baleset okozása 125 Ittas járművezetés 9 787 Cserbenhagyás 340 Kiskorú veszélyeztetése 329 Erőszakos közösülés 204 Szeméremsértés , 130 Garázdaság 2 083 Erőszakos, garázda jellegű bűncselekmény 10 995 Jármű önkényes elvétele 4 603 Rablás 1938 Lopás 87 881 Betöréses lopás 56 158 Devizagazdálkodás megsértése 3 326 Csalás 7931 Sikkasztás 1264 EMLÉKEZETES ÜGYEK Az elkövető ismeretlen 1977. MÁRCIUS 4., 14 ÓRA 25 PERC: Budapesten, az OTP VIII. kerület, Hungária körút 10/a. szám alatti kirendeltségé­ben holtan találták a fiók ve­zetőjét és pénztárosát. A nagy erőkkel indított nyomozás megállapításai szerint a bűn­­cselekményt vélhetően 14 óra és 14 óra 25 perc között hajtot­ták végre. Az ismeretlen tettes (vagy tettesek) az OTP-fiók két alkalmazottját a mellékhelyi­ségbe terelte, és ott egy 7,65-ös kaliberű TT-pisztollyal agyon­lőtte. A rablógyilkos, aki a rendőrség korabeli tájékoztatá­sai szerint maga is megsebe­sült, 110 ezer forintnyi zsákmá­nyával a helyszínről elmene­kült. S bár a bűnüldözők a tör­téntek után még hónapokig kutatták a szemtanúkat, a gyil­kost máig nem sikerült kézre­­keríteniük. A nyomozás azon­ban tulajdonképpen még min­dig nem fejeződött be. Ha el­hagyott TT-pisztolyt találnak, vagy elfogott bűnözőknél le­foglalnak ilyet, a fegyverszak­­értők azonnal lövéspróbát vé­geznek vele, a lövedék hüve­lyét összehasonlítják az OTP- kirendeltségben találtakkal. Ed­dig eredménytelenül. 1990. MÁJUS 16-A, REGGEL 8 ÓRA: Második emeleti Szon­di utcai lakásában barátja-üz­­lettársa-körzeti orvosa holtan találja Fried Ernőt. A nyugal­mazott órásmester évtizedeken át aktív műgyűjtő volt, vásá­rolt, cserélt szinte az egész vi­lággal. Órákat, festményeket, ékszereket és drágaköveket. Vagyonát a gyilkosságot köve­tően hozzávetőlegesen egymml­­liárd forintra becsülték a szak­értők. Fried Ernő meggyilkolásának részleteiről a rendőrség — a nyomozás érdekeinek védelmé­re hivatkozva — továbbra sem mond részleteket. Annyi tud­ható csupán, hogy az elkö­vetés módja példa nélküli a magyar kriminalisztika történe­tében, s profi elkövetőre vall A történtek után a nyomozók maguk sem cáfolták a szóbe­szédeket: Fried Ernőt minden bizonnyal kivégezték, azaz al­világi üzletfelei — mert a felté­telezések szerint ilyenek is le­hettek a környezetében —, konkurensek vagy mások le­számoltak vele. Ezt a verziót látszik alátámasztani, hogy az értékekkel zsúfolt lakásból csupán néhány tucat ékkő, gyűrű tűnt el.* 1991. JÚNIUS 27., ESTE: Sze­ged és Orosháza között isme­retlen tettesek elrabolják a 18 éves Farkas Helgát. Másnap hajnalban Algyő megett, egy szervizúton a rendőrség meg­találta a lány elhagyott autó­ját, a piros Mazdát. Farkas Helgáról azonban azóta sincs hír. A család a történtek után több zsaroló telefont kapott, Helga elrablói — mert a telefo­nálók azoknak adták ki magu­kat — állítólag félmillió már­kát követelnek a lány szaba­don engedése fejében. A rend­őrség nagy erőkkel nyomoz, s mélyen hallgat. Úgy tudni, megszakadt a kapcsolat az em­berrablók és a család között. NÉPSZABADSÁG - CÉLPONT Ötpercenként egy betörés A legfrissebb statisztika sze­rint ötpercenként követnek el egy-egy betöréses lopást Ma­gyarországon. Érthető tehát, hogy a bűnügyi helyzet rom­lásával gombamódra szaporod­tak a különböző vagyonvédel­mi vállalkozások. A legveszé­lyeztetettebbek ugyanis a la­kások, irodák, üzletek, melyek biztonságáról eddig nem igazán gondoskodtak tulajdonosaik. Nehéz lenne pontosan meg­mondani — nincs is ilyen ki­mutatás — vajon hány kft., rt. és kisszövetkezet kínálja szol­gáltatásait, betörőbiztos ajtóit, szuper riasztóit a vásárlóknak. Azt pedig a rendőrség is csak szeretné tudni, mely cégek mi­vel is foglalkoznak valójában. Emlékezetes, hogy az eszter­gomi maffiaügy főszereplője is egy vagyonvédelmi és szolgál­tató betéti társaság ügyvezető­jének szerepében tetszelgett. Jelenleg azonban ezt jogilag megteheti bármelyik bűnöző. S megtörténhet, hogy később éppen a bombabiztos ajtót fel­szerelő „vállalkozó” pakolja ki a lakást. A rendőrség tehetetlen, egy­előre nincs joga semmiféle szakmai kontrollt gyakorolni az efféle vállalkozások felett, s még abba sem szólhat bele, kik folytathatnak ilyen tevé­kenységet. A vagyonvédelem­mel foglalkozó cégek a közel­múltban vagyonvédelmi szövet­ségbe tömörültek, melynek tagja a rendőrség is, hogy míg a jogi környezet nem változik, ily módon nyújtson garanciát az üzletfeleknek arra, hogy va­lóban tisztességes vállalkozók­kal van dolga. z­ r.­ Paradoxnak mondható a helyzet: miközben a kormány egymás után nyújtja be a bün­tetőtörvénnyel kapcsolatos mó­dosítási javaslatait, a többpár­ti parlament — noha büntető­jogi érzékenységének már szá­mos jelét adta — érdemben még nem foglalkozott a Btk. reformjával. Legutóbb 1990. március el­sején módosult a magyar Bün­tető Törvénykönyv, amikor is a katonákra vonatkozó néhány rendelkezést pontosították a honatyák. Tavaly februárban viszont két új tényállással gaz­dagodott a törvény, megjelent ugyanis jogrendszerünkben a tiltott értékpapír-kereskede­­lem, valamint a választás, a népszavazás és a népi kezde­ményezés rendje elleni bűn­cselekmény. Másfél éve azonban csak tervekről, elképzelésekről be­szélhetünk. Pedig a szakem­berek egybehangzó vélemé­nye szerint — különös tekin­tettel arra, hogy időközben hazánk az Európa Tanács tag­jává vált — a törvényhozásra komoly feladatok hárulnának. Ezek a módosítások elsősorban az úgynevezett eljárási garan­ciákat érintenék. A lassan egy­­esztendős törvényjavaslatnak az a legfontosabb rendelkezé­se, amely az őrizetbevételi időt 72 órára csökkenti. A másik jelentős módosítás lényege: a jövőben a vallomást megta­gadó gyanúsítottnak a nyomo­zás során tett vallomását a tárgyaláson a bíróság felhasz­nálhatná. Ez utóbbi korrekció­val kapcsolatosan többen úgy vélekednek, hogy némiképp csorbítaná a hallgatás jogát, még akkor is, ha a megoldás nem idegen az európai jog­rendszerektől. Ugyancsak tervezik, hogy a végrehajtási kegyelem intézé­séből kivonják az igazságügyi minisztert, s így a kegyelem iránti előterjesztést a bíróság közvetlenül a köztársaság el­nökének küldené meg. A büntetőjogászok hossz­ú ideje foglalkoznak azzal is, hogy miképpen lehetne módo­sítani az üzletszerű kéjelgés­­sel, valamint a közszemérem megsértésével kapcsolatos sza­bály­okat. A sokak által támo­gatott felfogás ezeknél a cse­lekményeknél a keretszabályo­zást részesítené előnyben. Te­hát a Btk. megmondaná, mi az az üzletszerű kéjelgés, s egy másik norma pedig azt, hogy hol és mikor, milyen feltéte­lek mellett folytatható a te­vékenység. Ugyanezt a jogi megoldást preferálja a szak­emberek egy része a pornog­ráfia esetében is. A kormány már beterjesz­tett törvényjavaslata kivenné jogrendszerünkből azokat a bűncselekményeket, amelyek lényegüknél fogva a tervgaz­dálkodás időszakához kapcso­lódtak. Ilyen például a beru­házási fegyelem, a pénzügyi fegyelem megsértése. Az in­dítvány ezenkívül kiemelné a Btk.-ból a társadalmi tulajdon elsőbbségének elvére épülő tényállásokat is: a gondatlan rongálást és a hanyag keze­lést. Az igazságügyi kormány­zat a devizagazdálkodás meg­sértését szabályozó norma vo­­natkozásában pedig azt java­solja, hogy a törvényben so­rolják fel az elkövetési maga­tartásokat, vagyis ne utaljanak vissza magára a devizajog­­szabályra. A parlamenti tárgyalásra váró kormányindítványaik érin­tik a visszaesőket és a men­tesítést is. A visszaesőkkel kapcsolatos szabályozás mó­dosításával azt szeretnék se­gíteni, hogy esetükben a bíró­ság kezét az eddigihez képest kevésbé kösse a törvény. Vagy­is a bíró egy egészen, triviális cselekménynél — mondjuk — tudjon szabadságelvonással nem járó szankciót is alkal­mazni. Például ne kelljen le­­csukatnia azt a visszaesőt, aki az ABC-ből egy kiló cukrot lo­pott. A kormány szintén sze­retné enyhíteni a Btk. mente­sítési szabályait is, mert meg­ítélése szerint Magyarországon rendkívül hosszú ideig kell vi­selni a büntetett előélethez fű­ződő hátrányokat. Hogy az Antall-kabinet „hu­­­maniitárius” büntetőjogi törek­vései mennyire állnak össz­hangban a növekvő bűnözés­sel, különösen a bűnüldözési szakemberek vitatják. A kor­mányzati tisztségviselők ezzel összefüggésben hangsúlyozzák: hiba lenne azt hinni, hogy de­mokrácia idején csak dekr­­inim­alizálás, meg­enyhítés lesz. Erre példaként a legújabb tör­vénymódosítási csomagra hi­vatkoznak, amely egyebek mellett bevezetné az ember­rablást, az adó- és társadalom­­biztosítási csalást, valamint több közjogi méltóságot védő tényállást. Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a kormánypárti képviselők néhány önálló ja­vaslatot is letettek az Ország­­gyűlés asztalára. Ezek sorából különöse­n Zétényi Zsolt (MDF) indítványa keltett nagy figyel­met, mely három súlyos bűn­­cselekmény esetében 1990. má­jus másodikától (a többpárti parlament első ülésnapjától) „újraindítaná az elévülési időt”. A politikai indíttatású­nak tekintett indítványtól utóbb az MDF befolyásos sze­mélyiségei is elhatárolták ma­gukat. Mindezek az elképzeléseik és törekvések végül is azt jelzik, hogy a magyar büntetőjogi re­form már nem halogatható to­vább, a sok — gyakran egy­másnak ellentmondó — ja­vaslat összességében egységes koncepció után kiált. Bár a rendőrség az utóbbi időben évről évre több, „a tet­tes ismeretlen” jelzéssel indí­tott bűnügyben fejezte be si­keresen a nyomozást, az úgy­nevezett felderítési mutatót (azaz hogy az ismertté vált bűncselekmények hány száza­lékában sikerült tettest fogni) folyamatosan romlanak. Igaz, ma már kisebb mértékben, mint az elmúlt esztendőkben. E felemás helyzetet az ma­gyarázza, hogy a rendőrség munkájának eredményességé­nél lényegesen nagyobb ütem­ben nő a bűnözés. S immáron az ügyek több mint 70 szá­zaléka ismeretlen tettessel kezdődik. A nyomozók túl­terheltek, több tuca­t akta he­ver az asztalaikon, s a régen bevált módszerek, tudniillik, hogy elég a sértett, illetve az áldozat ismeretségi körében körülnézni, s nagy valószínű­séggel meglesz az elkövető, ma már csak elvétve vezet siker­re. Többnyire nincs, vagy csak laza, nehezen felfedhe­tő kapcsolat van tettes és ál­dozata között. Másfelől ko­rábban a nyomozás meglehe­tősen „b­eismerő vallomás­­centrikus" volt, azaz az volt a szépen megoldott ügy — mondják a rendőrök —, mely­nek végén a gyanúsított be­ismerő vallomást tett. Csak­hogy a világ és a jogszabályi környezet az utóbbi években alapjaiban megváltozott. A gyanúsított jogai védetteb­bek, mint korábban bármi­kor ... A rendőrség azonban nem készült fel a tárgyi bizonyí­tásra. Hiányoznak a bűnügyi technikusok, akik összegyűjt­­hetnék az ujjlenyomatokat, elemi szálakat a helyszíne­ken, s ha találnak is egy ér­tékelhető ujjnyomot, s a nyil­vántartás ma használatos kö­zépkori módszereivel hetekbe telik, mire kiderül, ki a gaz­dája. Ha kiderül ,egyáltalán. Mert korszerű, számítógépes nyilvántartás nélkül ez in­kább szerencse kérdése, mint hozzáértésé. A rendőrség vezetése azt is hajlandó nyilvánosan elismer­ni, hogy testületen belül ba­jok vannak a hozzáértéssel is. Egyfelől mert az oktatás elavult, talán soha nem is volt jó, másfelől mert nagy a fluktuáció. Az újonnan fel­­vetteket azonnal a „mély víz­be dobják”, hiszen a munka sok, nincs idő betanítani a frissen jötteket. Ez is közre­játszik abban, hogy sok a si­kertelen nyomozás. Nem, vagy rosszul kiképzett, gya­korlatlan nyomozóktól persze — tisztelet a kivételnek — aligha várható el eredmény. A polgár mindebből csak annyit érzékel, hogy ha vala­hol baj van és hívja a rend­őrt, elviselhetetlenül hosszú ideig kell várnia rá. Támadó­ja, túlrablója két határon túl­jutott már, mire az első rend­őr megjelenik. Hol vannak a rendőrök? — Magyarországon — az Országos Rendőr-főkapitány­ság tájékoztatása szerint — 11 900 „hívható” rendőr tel­jesít szolgálatot. Ekkora az utcai gépkocsizó és gyalogos rendőrök csisalétszám­a. Kö­zülük egy huszonnégy órás szolgálat alatt megközelítőleg másfél ezren van miaik az u­tcán. Elméletileg. A gyakorlatban ugyanis közülük kerülnek ki az ügyeletesek, a fogdaőrök, őket (is) mozgósítják, ha egy elfogott bűnözőt az ügyész­hez, majd a bíróhoz kell vin­ni, hogy előzetes letartózta­tásba helyezzék. S azok, akik efféle feladatot nem kapnak, kimennek az utcára. Persze ritka kivételtől el­­itetkitin­tése sohasem ott van­nak, ahol — ahogy mondani szokás — lenniük kellene. Ami önmagában még nemm lenne baj, hiszen kevés bűnö­ző kockáztatja meg, hogy a rendőr szemle láttára topjon, öljön vagy raboljon. Csak­hogy a magyar rendőrség technikailag, létszámgondjai miatt és szervezeti felépítése okéin képtelen gyorsan rea­gálni az eseményekre. Ná­lunk kivihetetlen az, amit a legrosszabb krimikben is lát­ni, hogy az ügyeletes rádión bemondja, hol történt a bűn­tény, s máris fél tucat sziré­názó rendőrautó fogja körbe a helyszínt. Először is, mert egy időben még Budapesten sincs minidig fél tucat mozgó­sítható járőrkocsi. S ha van, az ügyelet képtelen rádiókap­csolatba lépni velük. Ezzel együtt — s ezt a rend­őrség vezetői állítják — az adott feltételek mellett is vé­gezhetné a testület jobban a munkáját. Mert látni autóban békésen szunyókáló, az utcán zsebre dugott ikézzel vidáman cseverésző rendőröket is. Az oldalt írta: Fekete Gy. Attila és Sereg András ELHÚZÓDÓ KODIFIKÁCIO A Btk. reformra vár Itt a tolvaj, hol a rendőr? r-Taxiban (0.1%) l bh l ^ ^ ^ Más kereskedelmi helyen (0 3%) Pénzintézetben (0,4%) — ^ --------Személy eleni (3%) Az ismertté vált rablások megoszlása főbb helyszínek szerint: 1991, első félév.­ ­­­ Gazdasági (2%) Közrend eleni (4%) ÜTÍJ / Atom igazgatás eleni (1 %) Házasság­, nemi erkölcs el. (2%) ----Közlekedési (7%) Az ismertté vált bűncselekmények megoszlása főcsoportonként: 1991, első félév. )

Next