Népszabadság, 1991. november (49. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-01 / 256. szám
1991. 1., péntek NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Új államot kell teremtenünk Interjú a grúz parlament elnökével Grúzia függetlenségi törekvéseiben számít a világ országai, köztük hazánk segítségére is, de megérti, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele csak egy folyamat részelehet — nyilatkozta a Népszabadságnak adott interjújában Akaki Asatiati, a grúz parlament hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnöke. — Elnök úr! Mennyiben volt mostani utazásának a célja Grúzia diplomáciai elismerésének előmozdítása? — Mostani ■látogatásom célja elsősorban a kapcsolatfelvétel, ezen belül is a parlamentközi kontaktusok megalapozása volt. A parlamentek közötti kapcsolatok idővel az államközi kapcsolatok alapjaivá válhatnak. Természetesen szeretnénk a diplomáciai elismerést, de nem sietünk, ez egy hosszabb folyamat eredménye lehet. Látogatásomnak számunkra szimbolikus értéke is van, hiszen fogadtak minket egy olyan szabad, független állam képviselői,, amely ország szintén a szovjet birodalom elnyomása alatt élt. — A világ azonban, úgy tűnik, egyelőre nem igazán akarja elismerni a független grúz államot. .. — Grúzia idén áprilisban deklarálta függetlenségét, úgy gondoljuk, a világ nem siet, hiszen először jött Kelet-Európa, aztán a Baltikum, és a világnak az a meggyőződése, hogy ennek a folyamatnak fokozatosnak kell lennie. A mai napiig egyedül Románia ismerte el Grúziát, vélhetően azért, hogy ,ne csak egyedül Moldávia függetlenségét fogadja el. Természetesen ennek azért nagyon örültünk. Először persze Moszkvával kell rendezni viszonyunkat, de kívánatos volna, ha a világ országai valamilyen módon támogatnának miniket törekvéseinkben. — A politikai függetlenség azonban nem elválasztható a gazdasági önállóság kérdésétől. Ismert tény, hogy Grúzia gazdasága igen nagy mértékben függ a volt Szovjetuniótól, főleg Oroszországtól. Én ezt így nem mondanám: a politikai, illetve a gazdasági önállóság az két külön dolog. Teljes mértékben a világ egyetlen országa sem önálló gazdaságilag. Vegyük csak Oroszországot: óriási gazdasági erőforrásaik vannak, de ők is függenek néhány dologban például Grúziától. Egymásra vagyunk utalva. A politikai függetlenség előremozdíthatja a gazdasági önállóság ügyét is, hiszen egy szuverén állam könnyebben köthet gazdasági szerződéseket más országokkal. Ugyanakkor ezen a téren is történt már előrelépés: nagyon jó kapcsolataink vannak Törökországgal, Örményországgal, Azerbajdzsánnal vagy éppen az orosz üzleti körökkel is. Térjünk át a grúz belpolitika kérdéseire. Dél-Oszétiában valóságos háború folyik, ön szerint hogyan lehetne véget vetni a vérontásnak? — Ezt a háborút mi ,nem úgy értékeljük, hogy ez a grúzok és az oszétok közötti háború volna. Ez Tbiliszi és Moszkva küzdelme a grúz területekért. Az oszétokat arra használják fel, hogy diiszkreditálják a Grúz Köztársaságot. Ott valójában bandák harcolnak egymás ellen, amelyek már azt a fáradságot sem veszik, hogy nacionalista jelszavakkal takarózzanak. Az oszétok öltik a grúzokat, a grúzok ölik az oszétokat, nincs még semmiféle törvényes hatalom. A háttérben persze Moszkva áll: ők bújtatták fel az oszétokat, és miivel most egyértelműen mégsem állnak mögöttük, az oszétok becsapva érzik magukat. Abbáziával sikerült megoldanunk a kérdést, de az oszét területek stratégiailag fontosak Moszkvának. Reméljük, hogy Jelcin más ember, és az oroszországi általános demokratizálódással ez a kérdés is megoldódik. — A hajdan egységes grúz ellenzék az utóbbi hónapokban egymás ellen fordult, és nem ritkák az erőszakos közjátékok sem. Mi ennek az oka? — Nincsenek demokratikus hagyományaink. Magyarország ebből a szempontból sokkal szerencsésebb volt nálunk, hiszen önök csak negyven évig éltek a kommunizmus alatt. Grúziában sokan azt gondolják, hogy ha valaki másképp vélekedik, mint ők, akkor azt csak ököllel lehet meggyőzni az igazunkról. Nem létezett a többpártrendszer, a parlamentarizmus sem. Az az ellenzék, amelynek fegyver van a kezében, az már nem ellenzék: ezek pucscsisták, akik erővel akarják akaratukat érvényre juttatni. Nem állítom, hogy nálunk már demokrácia volna, és semmilyen hibát nem követnénk el, de még meg kell tanulnunk a dolgokat, hiszen semmilyen tapasztalatunk sincs. A szovjet rendszer alatt törvényesség nem létezett, most egy új államot kell megteremtenünk. — Ön hogyan értékeli Gamszahurdia elnök személyét, hiszen őt mostanában, nem minden alap nélkül, egyfajta tekintélyelvű vezetés kialakításával vádolják? — Én nehezen tudnám objektíven értékelni az elnök személyét, hiszen egész életemben úgy tekintettem rá, mint a hazánk szabadságáért küzdő hősre. Úgy érzem, megérdemli, hogy most ő álljon a grúz állam élén. Természetesen, mint minden ember, ő is hibázhat, annál is inkább, mivel Gamszahurdija nem tapasztalt politikus, eredetileg bölcsésznek tanult. Az azonban nem tisztességes dolog, ha az ebből származó hibáit propagandacélokra használják fel. Szalai Zoltán : Grúzia nem csatlakozik a Szovjetunió volt szövetséges köztársaságainak gazdasági közösségéhez döntött egybehangzóan az ellenzék és a kormányzó többség Tbilisziben a grúz legfelsőbb tanács ülésén. A határozat szerint a szerződés aláírása Grúzia szuverenitásának csorbítását jelentené. (MTI) GÖNCZ GALVIN A válságövezet határán vagyunk A közép-európai térség, Európa biztonsága, Magyarország és a NATO kapcsolatairól, valamint együttműködésének lehetséges formáiról volt szó azon a megbeszélésen, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök folytatott csütörtökön John R. Galvin tábornokkal, a NATO európai szövetséges haderőinek főparancsnokával a Parlamentben. A köztársaság elnöke emlékeztette beszélgetőpartnerét arra, hogy Magyarország nem válságövezet, hanem a válságövezet határán van, gondoskodni kell arról, hogy ne is váljék azzá. Éppen ezért szükség van olyan válságkezelő programok és mechanizmusok kialakítására, amelyek lehetőséget teremtenek a térségben bekövetkező bármilyen fejleményekre való rugalmas reagálásra. (MTI) PRECEDENS ABORTUSZÜGYBEN Új polgárjogi törvény Amerikában (Washingtoni tudósítónktól.) Bush elnök több vétója után az amerikai szenátus elsöprő, 93:5 arányú — kétpárti — többséggel fogadta el az új polgárjogi törvénytervezetet, amely a korábbinál egyértelműbbé teszi a hátrányos megkülönböztetést tiltó, illetve kártérítéssel szankcionáló jogszabályaikat. A döntés politikai érdekessége nemcsak az, hogy sikerült olyan kompromisszumot találni, amelyet immár az elnök sem fenyeget vétóval (képviselőházi megszavazása a jövő héten várható). A honatyák ugyanis olyan törvényt készítettek elő, amely keresztülhúz za a — konzervatív többségű — Legfelsőbb Bíróság több, az utóbbi két évben hozott határozatát. Egyelőre nem tudható, hogy ennek milyen hatása lesz az abortusz kérdésében kirobbant országos vitára. Clarence Thomas legfelsőbb bírósági taggá való beiktatásával immár kialakult a művi vetélést alkotmányos jognak minősítő korábbi határozat felülvizsgálatához szükséges abszolút többség. Kérdéses azonban, hogy a törvényhozás készen áll-e a felülvizsgálattal szemben biztosítékot nyújtó abortusztörvény megalkotására. Serény Péter Ig wMMmMimm Kohl a közép-európai országok EK-tagságáért A közép- és dél-európai országok számára lehetővé kell tenni a teljes jogú tagságot az Európai Közösségekben, amenynyiben az érintett államok teljesítik a felvétel politikai és gazdasági feltételeit — jelentette ki Helmut Kohl német kancellár. Úgy vélekedett, hogy a Magyarországgal, Cseh-Szlovákiával és Lengyelországgal kötendő társulási szerződések az első komoly lépést jelenthetik ezen az úton. (Bonni tudósítónktól.) Magyar miniszterhelyettes Szlovákiában Ma lép hivatalba a szlovák oktatási miniszter gazdasági ügyekkel foglalkozó helyettese, Tóth János, akit a Független Magyar Kezdeményezés nevű mozgalom jelölt erre a posztra. (MTI) Brüsszel hazahívja az ejtőernyősöket Franciaország után Belgium is úgy döntött, hogy visszavonja ejtőernyőseit Zaire-ból, ahova a több mint egy hónappal ezelőtt kitört zavargások nyomán a tízezer fős belga kolónia hazatérésének biztosítása végett küldte őket. A brüsszeli kormány szerint a belgák hazatelepítését követően a legrövidebb időn belül hazatér a Zaire-ba vezényelt mintegy 900 ejtőernyős. (MTI) Magyar szakértő balti tanácsai Dan Quayle amerikai alelnök és a három balti ország miniszterelnökének jelenlétében a héten nemzetközi bizottság alakult, amelynek célja, hogy független szakértők tanácsaikkal segítsék Lettország, Litvánia és Észtország gazdaságának átalakítását. Az amerikai és nyugat-európai szakemberekből álló testületben Kelet-Közép-Európából az egyetlen tag Tardos Márton közgazdász, magyar országgyűlési képviselő. (MTI) COCOM: itt a lista vége? A kelet-európai országokkal kapcsolatos új kereskedelmi törvénytervezetet hagyott jóvá szerdán az amerikai képviselőház. A tervezet, amely üzleti körök nyomására született, a Kelet-Európába irányuló — elsősorban távközlési és számítástechnikai berendezés- és szoftverexport - ellenőrzési rendszerének könnyítését készíti elő, s egyúttal újabb egyezményeket vetít előre a COCOM-bizottság számára. Az egyik pont értelmében az Egyesült Államok akár javasolhatja is Magyarország, Lengyelország és Cseh-Szlovákia törlését a COCOM-listáról. (MTI) Egyiptom: piac és iskola Ne csak a Nyugattól akarjunk mindent elsajátítani, hanem forduljunk azokhoz is, akik a gazdasági reformokban jóval előttünk járnak. Még ha fejlődő országnak is minősülnek — így összegezhető dr. Mohamed Dakrouri profeszszornak, az egyiptomi parlament tervezési és költségvetési bizottsága elnökének a tanácsa. A nagy befolyású gazdaságpolitikus, aki korábban ipari miniszter is volt, és az egyiptomi magyar baráti társaságnak alapító elnöke, a napokban járt hazánkban, és ebből az alkalomból exkluzív interjút adott a Népszabadságnak. Dakrouri professzor hangsúlyozta, hogy Egyiptom a Naszszer-féle szocializmus útjáról tizenhat évvel ezelőtt tért át a gazdasági reformokra. Az azóta eltelt másfél évtized alatt tizenkétmilliárd dollárnyi külföldi tőke áramlott a legnagyobb arab országba. Nyolcszázötven ipari beruházás valósult meg ennek a tőkének a segítségével, és négy új város született a fejlődés eredményeként. Dakrouri úr arra is felhívta a figyelmet, hogy korábban a Nemzetközi Valutaalapról és a Világbankról elítélően vélekedtek Egyiptomban, és a közvélemény tiltakozott a szervezetek úgymond diktátuma ellen, de az évek során rá kellett jönniük, hogy e szervezetek tanácsai az ország javát szolgálták. A jövő heti egyiptomi Antalllátogatás lesz a magyar kormányfő első útja egy fejlődő országba. A látogatástól Egyiptomban azt várják, hogy új korszak kezdődik a két ország hagyományosan jó kapcsolatainak történetében. Az idén az árucsere-forgalom értéke eléri a százmillió dollárt, a legfontosabb azonban az, hogy mi olyan tapasztalatoknak vagyunk a birtokában, amelyekkel Magyarország csak most ismerkedik — hangsúlyozta a professzor, rámutatva, hogy az egyiptomi szakemberek készek átadni tapasztalataikat. Konkrét üzleti lehetőségekre is felhívta a figyelmet dr. Dakrouri. Szerinte ugyanis a most csődbe jutó magyar iparvállalatok között biztosan több is akad olyan, amelyik a közelkeleti térség országaiba még exportálhatná a Magyarországon, illetve Európában már nem versenyképes árucikkeket. Arra is lát lehetőséget, hogy magyar konzervtöltő gépsort üzemeltessenek Egyiptomban, és a magyar paradicsompürét konténerben szállítsák az észak-afrikai országba kiszerelésre. Traktor-összeszerelésre is igény lenne Egyiptomban, amihez a szerelőszalagot és az alkatrészeket adhatná Magyarország. Egyiptomi részről ugyanakkor elsősorban a magyarországi vegyes vállalatokat finanszírozó bankokba fektetnének szívesen tőkét — mondotta el a profeszszor, aki szerint a hivatalos csatornák mellett a legfontosabb a közvetlen együttműködés kiépítése lenne. Trom András Csak gesztus? Kigyulladtak a gyertyáik a temetőkben, a régi és a friss hantokon, és fények lobbantak egy nagy ábrándért is. Hisz’ így utóbb akár fátumasként is értelmezhető, hogy éppen halottak napján, 1956. november elsején deklarálta a Nagy Imre-kormány az ország semlegességét. Ama csütörtökön, este nyolckor felhangzott a Kossuth rádióban a mártír miniszterelnök kissé rekedtes hangja: „Magyarország népe! A magyar nemzeti kormány, a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép osztatlan akaratát kifejezve, kinyilvánítja a Magyar Köztársaság semlegességét.” Akik hallották, ma is megborzonganak a pillanat nagyszerűségétől. Mert ez volta forradalom Rubiconja. Akkor is, ha tudjuk: a megszállás nem erre volt ellenlépés. Az elvtársi tankok már korábban megindultak, sorsunk a nagyhatalmak érdekszövetsége és a szovjet—jugoszláv—kínai paktum szellemében már november elseje előtt eldőlt. Igaz, a történelmi emlékezet csalóka. S még inkább az a mindenkori hatalomé. Mai birtokosai — akik szívesen tekintik magukat ’56 igazi, már-már kizárólagos örököseinek — a történelmi pillanat drámai főszerepét most éppen szívesebben osztanák a „mégiscsak kommunista” miniszterelnök helyett például Tildy Zoltánra, a semlegesség harcos képviselőjére. Ám szerencsére élnek még a „statiszták”, a külügyi titkárság akkori munkatársai, akik tanúsíthatják, hogyan utasította őket N. I. a semlegességi dokumentum megfogalmazására, s miként javított azon még saját kezűleg, mielőtt a kabinet elé vitte. A koalíciós kormány elé, amely e kérdésben mindvégig egységes volt. A kezdeményezés elsőbbségének elvitatásán túl tán — itt és most — inkább az erkölcsi-politikai kontinuitás sajátos értelmezésén lehetne gondolkodni. Esetleg felidézni, hogy még a monori és a lakitelki találkozókon, majd később valamennyi — másra kormányzóvá, illetve ellenzékivé váló — párt programjában jelen volt, a szuverenitás követelése mellett a semlegességé is. Mint ahogy 1990 májusában még erre a — politikai? jogi? erkölcsi? — státusra utalt emelkedett hangvételű parlamenti székfoglaló beszédében a miniszterelnök is. Azután a kormány nemzeti megújhodási programjában már hiába keresnénk. Mint ahogy nemigen hozta szóba azóta egyetlen számottevő politikai erő sem. Sőt, ha úgy veszszük, „kihagyták” a nagy alkalmat, 1991. júniusának végét is, amikor az utolsó szovjet katona elhagyta az országot. Így foszlanak szét történelmi illúziók? Holott sem jogi, sem katonai akadálya a magyar semlegesség mostani kinyilvánításának — nincs. De sok értelme sincs! — dorongolják le tétova kérdéseimet pártkörökben, ellenzéken innen és kormányon túlról is. Mi több, a miniszterelnök október 23-i ünnepi beszédéből egyenesen az tűnik ki, hogy idejétmúlt fogalomnak keresgélek helyet. Hiszen az ország független, nem tagja egyetlen katonai szövetségnek sem. Viszont: múlhatatlan érdemeket szerzett a Varsói Szerződés lebontásában, majd pedig a három- és többoldalú együttműködések kialakításában. S miután tett néhány sikertelen kísérletet, hogy mégis szorosabbra fűzze kapcsolatait az Észak-atlanti Szövetséggel, mára — az udvarias eltanácsolások láttán — ettől elállt. Ezentúl „csak” politikai együttműködésre törekszünk a megújuló NATO-val, s álmodozunk egy átfogó összeurópai biztonsági ernyőről. Ám miivel a fejlett Nyugat nem óhajt többet garanciákat vállalni ismét kissé vérzivatarossá váló térségünkért, hát megelégszünk azzal is, ha a kollektív biztonság ködbe vesző képe helyett a regionális béketeremtéssel kecsegtetnek bennünket. Persze tehetséges, hogy ma már tényleg politikai naivitás a semlegesség óhajtása. Csak hát van a semlegesség értelmezésének — túl a jog- és katonapolitikán — érzelmi és főként morális tartalma, gesztusértéke és ekként hatósugara is. Éppen azért, mert a Magyar Köztársaság jószomszédi viszonyra törekszik minden környező országgal, s mert katonai doktrínája hangsúlyozottan védelmi jellegű, nincs mit veszítenünk a semlegesség kinyilvánításával. Viszont nyerhetnénk vele némi bizalmat, s tán több megértést — a határainkon túl élő magyarok érdekében. Csak gesztus vagy egy kis ország nagy erkölcsi tőkéje lehet a semlegesség? Ezen az ismét elhantolt álmon tűnődöm halottak napján. Bossányi Katalin Nyugtalan erő Megfontoltságot és higgadtságot sugalmaz a Miniszterelnöki Sajtóiroda tegnapi közleménye a kisgazdapárti önszalámi taktikára reagálva. Leszögezi, hogy a kormány működését az FKGP állásfoglalása, minisztereinek viszszahívása nem érinti. A kormány úgy reagált, ahogyan egy felelős kormánynak reagálni kellett. Más kérdés, hogy a Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye nem taglalhatja azt a dilemmát, melyet a kormánykoalíció nyugtalan ereje — a Kisgazdapárt, pontosabban: e párt egy csoportja — felvet. A Kisgazdapárt jelenlegi vezetése olyan időpontban kívánja sarokba szorítani Antall József miniszterelnököt, amikor közvetlen szomszédunkban polgárháború folyik, menekültáradat fenyeget, a költségvetés vitája jelentős politikai energiákat kíván, a nemzetközi porondon meghiúsuló garanciákért csatázik a külügy, folyik az EGK-hoz közeledés diplomáciai-adminisztrációs végjátéka. Mindezeket figyelembe véve, talán nem túlzás a megállapítás, hogy egyetlen parlamenti ellenzéki párt nem venné a bátorságot, hogy nyílt kormányválságra ösztönző manőverekbe fogjon. A kisgazdapárti kör felelőtlenségét méltán lehetne a szűkkeblű pártérdekek érvényesítésének morális mélypontjaként értékelni. De hát a politikát nem morálra mérik. A támadást a legkedvezőbb időpontban kell végrehajtani, a siker reményében. Csak éppen az nem világos, hogy mit tekintene sikernek a hajdani történelmi FKGP lassan-lassan botránypárttá süllyedő csoportja. Az álprogramokat felvonultató, mindig az aktuális indulatokat meglovagoló, egyre inkább szabadcsapatra emlékeztető tömörülés módszeresen és következetesen bizonyítja be, hogy alkalmatlan arra, amit egyetlen céljának tart: a hatalom széles körű megragadására. Antall József sűrű nemzetközi teendői közepette a belpolitikai küzdelmekben mindeddig kiváló taktikusnak bizonyult. Erre a képességére inkább politikai partnerei, mint ellenfeleikörében volt igazán szükség. Úgy tűnik, ez a korszak lejáróban van. Most már taktika helyett stratégia is kell a jövőt illetően. Szigethy András