Népszabadság, 1991. november (49. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-18 / 270. szám

32 FTC: nehéz idők Nincs már veretlen az első osztályú labda­rúgó-bajnokságban, miután az MTK-VM csa­pata — némi játékvezetői közreműködéssel — legyőzte a még mindig listavezető Vác együttesét. Jellemző a mezőny teljes egyhan­gúságára, hogy az élen álló gárda 13 mérkő­zésből szerzett 17 ponttal, alig 65 százalékos teljesítménnyel vezeti a tabellát. Azt a táb­lázatot, amelyen a hetedik helyre esett vissza az FTC , egyelőre, hiszen a Pécsett hagyott két ponton túl még a Veszprém elleni kettőt is elvesztheti... ÚJPEST—VASAS 1-0 (1-0) Football feeling Újpesten mintegy háromez­ren voltak kíváncsiak a cso­dákban bízó szurkolók által még mindig rangadónak titu­lált UTE—Vasas mérkőzésre. A nézőszám emlegetése azért különösen fontos, mert véle­ményem szerint megnyugod­hatnak a hazai labdarúgásért aggódók, ennél kevesebben sohasem lesznek ilyen kate­góriájú derbin. Azt is elma­gyarázom, miért. Nem lehe­tett több öt foknál, zuhogott az eső, a két csapat (momen­tán) távolról sem tartozik a hazai elitbe, vagyis, aki ezek ismeretében mégis kíváncsi a mérkőzésükre, az más mécs­esekre is hajlandó kimenni, azaz ő a magyar futball tö­megbázisa. Nincs egyedül, van még 2999 társa, ez az igazi football feeling, ne csügged­jünk, sporttársak...! Kövezzenek meg, átkozza­nak el, tépjék szét a cikkei­met, mégis bevallom, ha nem engem sorsol ki „tudósítási­­lag” a vakvéletlen, ezt a mér­kőzést bizonyára kihagyom. Igénytelenebb szerzők az ilyen időjárásra mondják, hogy a kutyát sem verik ki a házból — tájegységenként más a meg­fogalmazás, ez ne zavarjon meg senkit —, szóval, labdarú­­gásilag meg nem fertőzött egyén ilyen körülmények kö­zött lepihen, netán továbbkép­­zi magát, esetleg beszélgetést kezdeményez az anyósával. Úgy a harmincadik perc tá­jékán mondtam azt először, hogy ezért a meccsért mégis érdemes volt odahagyni a dél­utáni csucsukálást. A máso­dik félidő hasonló időszaká­ban pedig megkockáztattam, hogy ez a mérkőzés megérte a belépő árát. Azt nem állítom, hogy huszonkét labdaművész terelgette a játékszert, ezt még száraz talajon sem kockáztat­nám meg. Amiért mégis meg­lengettem nem létező kalapo­­­mat, az a magyar pályán rit­kán látható küzdeni tudás volt: pocsolyában, vizes füvön ritkán hempergőzik meg fér­fiember, pláne nem ötfokos zi­mankóban. Ezek a legények az elképesztő minőségű talaj da­cára vitézül küzdöttek, csúsz­­tak-másztak a dagonyában, próbáltak elrugaszkodni, pe­dig erre minimális esélyük volt. Az UTE a vizes talajon talált egy gólt a 12. percben — bár rögvest hozzáteszem, hogy szárazon talán esélye­sebb lett volna a Cigan, Esze­­nyi, Bácsi összetételű, ideha­za páratlan trükkökre képes hármas —, s ezt a minimális előnyt sikerült is megtartania. Innen kezdve nyugodtan nö­velhette volna előnyét a hazai csapat, illetve kedvére egyen­líthetett volna a Vasas, azon­ban utóbbi kapuját Fortuna védte, az újpestieknél pedig — hosszabb szünet után — is­mét egy viszonylagosan maga­biztos Brockhauser repkedett. A második félidő — nem fogják elhinni — kifejezetten izgalmas volt, hiszen bárme­lyik csapat megszerezhette volna a győzelmet. Ahány tá­madás, annyi gólesély, kö­szönhetően a lyukas védel­meknek és a csúszós talajnak. Az Újpest csatársora minden támadásnál életveszélyes volt, míg az ellenfélnél — tetszik, nem tetszik, mégis tény — a hazai élvonalhoz felzárkózott Claude volt az, akitől gólt vár­hatott Gellei edző. A kongói fiú rúgott is egy felső kapu­fát, amúgy — társak hiányá­ban — többnyire magára ha­­gyatottan küzdött. Leginkább Sirinbekovtól remélhetett vol­na némi támogatást, ám a szovjet-orosz fiú újabban meg­elégszik azzal, hogy Vasas­mezt húz, a többit rábízza a társakra. Amit az ősszel mu­tat, az még magyar pályákon is kevés, meglepő, hogy kiváló képességeihez képest különö­sen szerény teljesítményét még nem kritizálta angyalföl­di vezető. Így aztán megérdemeltnek mondható az UTE-győzelem, s az inkább küzdő, mint fut­ballozó együttes immár hato­dik a táblázaton. Ez persze nem a lilák sikere, sokkal in­kább a vetélytársak kritiká­ja. .. UTE: Brockhauser — Tomka, Szőnyi, Szabó, Szlezák — Miovecz, Rubold, Balázs — Cigan, Bácsi (Tiefenbach, 67. p.), Eszenyi (Vé­­ber, 87. p.). Vasas: Babócsy — Turbék, Ju­hár, Mészöly, Künk — Nagy (Gu­­bicz, 34. p.), Kecskés (Szeibert, 77. p.), Coco-Aires, Sirinbekov — Szilveszter, Claude. Megyeri út, 3000 néző. Jv.: Puhl. Gól: Rubold (12. p.). Jakab József őszi homály, boros Jenő felvétele RABA—BVSC 2-1 (2-1) Rába: Végh — Sánta, Bimbó, Urbán — Csikós, Tóth, Szántó (Bordás, 56. p.), Virág — Cser­tői, ördög (Rugovics, 76. p.), Pa­cis . BVSC-MAVTRANSSPED: Gás­pár — Krómner, Pintér, Iscsak, Huszár — Farkasházy, Szalvel­­jev (Seserbakov, 68. p.), Tu­­boly (Nahóczky, 65. p.), Far­kas J. — Balogh, Gracsov. Győr, 3000 néző. Jv.: Márton. Gól: Farkasházy (16. p.), Farkas L. (18. p.), Urbán (42. p.). VIDEOTON-WALTHAM­­— HALADÁS 2-0 (1-0) Videoton-W­altham: Mitring— Molnár, Németh, Vadász — Kuttor, László, Sallói, Bekő, Salacz — Földes (Takács, 75. p.), Horváth. Haladás: Kutasi — Szekér, Mikos, Görög — Marton, Illés, Na­gy, Topor, Elekes — Schaf­­fer (Szöllősi, 77. p.), Borbás. Székesfehérvár, 3000 néző. Jv.: Nagy. Gól: Bekő (8. p.), Sallói (60. p.). KISPEST—ZTE 1-1 (0-1) Kispest-Honvéd: Tarlósi — Bérczy, Plókai, Cseh — Urbá­­nyi, Kovács E., Pisont, Maro­zsán (Csehi, 65. p.) — Cserven­­kai, Negrau (Komódi, 46. p.), Vincze. Zalaegerszeg: Tóth — Halápi, Szabó Zs., Horváth — Rózsa, Czigány (Gyurkity, 66. p.), Pe­­csics, Kovács L., Karbuczky — Palosa, Kovács J. (Dobos, 66. p.). Kispest, 5000 néző. Jv.: Báty. Gól: Kovács L. (42. p.), Vin­cze (62. p.). VESZPRÉM—SIÓFOK 1-0 (1-0) Veszprém: Andorka — Pál, Lantai, Csík, Szécsi — Csornai, Varga, Kelemen — Kénoszt, Sü­le (Szabó, 69. p.), Lehota (Hor­váth, 57. p.). Siófok: Bíró — Keszeg, Zare, Olajos, Wolf — Máriási, Meksz, Duró (Kirchmayer, 67. p.) — Fi­­scher, Gregor, Kánaán. Veszprém. 2000 néző. Jv.: Molnár. Gól: Varga (43. p.). PÉCS—FTC 1-0 (0-0) Pécs: Bodnár (Kovacsevics, 90. p.) — Kónya, Balog, Braun, Palaczky — Ulveczki (Mörtel, 60. p.), Bódog, Jenei — Magyar, Czéh, Belansky. Ferencváros: Balogh T. — Si­mon, Telek, Kuznyecov, Keller — Páling, Lipcsei, Rácz — Nagy, Szenes, Deszatnik (Ba­logh G., 70. p.). Pécs, 10 000 néző. Jv.: Pillér. Gól: Belansky (66. p.). MTK-VM—VÁC 3-1 (0-0) MTK-VM: Zsiborás — Tanapa, Híres, Bognár, Kriszt — Iva­­nics, Vancsa. Balog, Hámori — Lakatos (Keresztúri, 46. p.), Jován (Morozov, 46. p.). Vác: Koszta — Hahn, Nagy, Kriska, Szalai (Répási, 64. p.) — Horváth (Romanek, 31. p.), Víg, Puglits, Zombori — Orosz, Nyilas. Hungária körút, 1500 néző. Jv.: Németh. Gól: Morozov (49. p.), Balog (55. p.), Nyilas (63. p.), Hámori (86. p.). TATABÁNYA—DIÓSGYŐR 0-0 Tatabánya: Józsa — Miksi, Váczi D., Udv­a­rdi, Csanálosi — Járfás, Klausz, Bankca — Sü­veges, Sass (Kanyok, 75. p.), Szekeres (Szendrei, 46. p.). Diósgyőr: Kiss — Bémi, Ker­tész, Leskó, Szabó — Petcu, Parhomenko (Farkas, 62., majd Váczi B., 85. p.), Dancs, Vitelki — Szvisztun, Kiser. Tatabánya, 1500 néző. Jv.: Huták. KÖVETKEZIK 14. forduló (november 23.-24.) műsora. Szombat: Vassas— MTK-VM, Haladás—Rába, Vác —Tatabánya (mind 13), ZTE— Videoton (14), Kispest—Pécs (15), Siófok—Ferencváros (16). Vasárnap: BVSC—Újpest (11), DVTK—Veszprém (13). A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA 1. Vác 135 7 125-1517 2. Kispest 137 3 322-1317 3. Siófok 138 1 421-1417 4. Pécs 136 5 2­9- 517 5. MTK-VM 136 3 422-1115 6. Újpest 134 7 219-1415 7. FTC 134 7 214- 915 8. Videoton 134 7 216-1315 9. BVSC 135 4 417-1314 10. Vasas 135 3 513-1113 11. Haladás 134 4 512-1412 12. Rába 133 5 5­12-1411 13. Veszprém 133 4 610-1910 14. Diósgyőr 133 3 710-229 15. Tatabánya 131 6 6 8-228 16. ZTE 133 310 7-283 NÉPSZABADSÁG - SPORT 1991. november 18., hétfő ARGENTÍNA Ha arra gondol az ember, hogy a hagyományos futballis­ta-exportőr Argentína az utób­bi öt esztendőben ellátta a vi­lágot vb-arany, illetve­­ezüst­érmes, továbbá Amerika Ku­pa-győztes játékosokkal, oly­annyira, hogy a legutóbbi fél évtized nagy sikereinek fősze­replői­­közül szinte senkit sem tartott otthon, akkor mindjárt feltehető az is: mostanában szegényes színvonalú lehet az argentin bajnokság. Hát éppen ez az ... nem az! A csaknem teljes kiárusítás ellenére a dél­amerikai ország csapatai ha­sonlóképpen magas nívón fut­balloznak, mint eddig, mivel a jelek arra vallanak: a pampá­kon páratlanul gazdag a lab­darúgótermés. A bajnokság ki­bírja a Burruchagák, Goyco­­echeák, Leonardo Rodriguezek távollétét (Maradonákat szán­dékosan nem írok, mert halla­ni vélem sokak jogos felhor­kanását: Maradona csak egy van!), hiszen jönnek az újabb és újabb labdaművészek, akik a felülmúlhatatlannak hitt ré­giek helyébe lépnek, mégpedig olyan természetességgel, mint­ha ez lenne a legegyszerűbb dolog a világon. Az ottaniak talán észre sem veszik a névsorváltozást, el­végre elsősorban nem a sze­reposztás, hanem a produkció a fontos. Ezért fordulhat elő, hogy minden nagyobb Buenos Aires-i klub mérkőzésén — játszhat akár a River Plate, a Boca Juniors, az Estudiantes, az Independiente, vagy bár­mely más, neves fővárosi együttes — rendre zsúfolt ház van, és alkalmanként annyi konfetti hullik a pályára a né­zőtérről, hogy a fehér papíreső már-már ugyanúgy beborítja a gyepet, mint az Argentíná­ban egyébként csak hírből is­mert hólepel. A jelenlegi szezon szuper­csapata a River Plate. A nagy múltú együttes — amely a szá­zad első évében történt meg­alakulása óta immár 59. idé­nyét tölti az első osztályban, 21-szer volt bajnok, három­szor Libertadores Kupa- és egyszer Interkontinentális Ku­pa-győztes — igazán méltó­képpen ápolja a tradíciókat. Ezen az őszön tíz mérkőzést játszott eddig, s csak egyetlen pontot vesztett: legutóbb gól nélküli döntetlent ért el a Bo­ca Juniors csapatával szem­ben. Érthető, ha Daniel Passa­­rella, az 1978-ban világbajnoki címet nyert argentin válogatott védője és kapitánya, a River jelenlegi edzője állandóan ugyanazt a kezdő tizenegyet szerepelteti (majd bolond len­ne változtatni egy ilyen széria közben!): Comizzo — Higuain, Enrique, Basualdo, Astrada, Rivarola, Medina Bello, Her­­nan Diaz, Ramon Diaz, Borrel­­li, Berti. A sorozat fényét eme­li, hogy az argentin bajnokság­ban nagyon csekély a különb­ség a részvevők között. (Ne tessék mondani, hogy nálunk is, mert ott szinte mindenki tud futballozni...) Hogy meny­nyire kicsi a differencia, azt bizonyítja: a legutóbb arany­érmes Newell’s Old Boys csa­pata tizenegy forduló után az utolsó helyen áll. (A River egy mérkőzéssel kevesebbet ját­szott.) Így hát valóban szenzá­ciós a listavezető 19 pontja a megszerezhető húszból, miként az is, hogy a diadalmas együt­tes idáig mindössze három gólt kapott. Azért a bajnokság koránt­sem nevezhető lefutottnak, hi­szen Argentínában őszi és nyá­ri bajnokot hirdetnek, majd a két félidény győztese küzdhet az igazi elsőségért. Elvben te­hát még a Newell’s is remény­kedhet benne, hogy — miként a múlt szezonban — aranyér­met nyer, bár a River Plate táborából mosolyogva üzenge­tik a címvédő rosariói klub híveinek: hol van­ az a nyár? Mellesleg, egyelőre a Newell’s berkeiben is ugyanezt emlege­tik ... Hegyi Iván wr .wíMvi w Hull a hófehér papír Gullit—Sampdoria 2-0 OLASZORSZÁG (Római tudósítónktól.) Gullit két góljával a Milán vasárnap ismét bebizonyította — ezúttal a Sampdoria ellen —, hogy a mostani bajnokság nagy esélyese. Pedig elsősor­ban a Sampdoria számára volt tétje a mérkőzésnek. A baj­nokcsapat gyengén kezdett az idei őszön, nyolc pontjával a középmezőny végén, a 13. he­lyen állt a meccs kezdetéig. A Milan viszont, egy elmaradt találkozóval is — szerdán ját­szik a Genova ellen — a ta­bella élén állt 14 pontjával. Igaz, a Luigi Ferraris sta­dion eddig hagyományosan a vörös-feketék „vesztőhelye" volt: 16 éve nem tudtak győz­ni itt a Sampdoria ellen. S egy hétközi fejlemény, amely a Milant nyugtatta meg: a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága megke­gyelmezett, s nem tiltotta el Van Bastent, akit két hete az AS Roma elleni meccsen állított ki a bíró. A történet megérdemel egy kis kommen­tárt is a technika korának ellentmondásairól. Van Basten teljesen vétlen volt, a partjel­ző egyszerűen összetévesztette Serenával, aki valóban sza­bálytalankodott. Azóta több tu­catszor bemutatta a tévé a je­lenetsort s a piros lap miatt joggal értetlenkedő hollandot. Ám a bírói testület s így a fegyelmi bizottság sem haj­landó bizonyítékként elfogad­ni fotót avagy tévéfelvételt, döntéseit a bíró és a partjel­zők jegyzőkönyve alapján hoz­za meg. Persze ők is látták utólag a televíziós felvételt, így született meg a bírói tes­tület tekintélyét mentő komp­romisszumos ítélet, mely sze­rint Van Basten ugyan sza­bálytalankodott, ám tette nem volt szándékos, s ezért kivé­telesen nem büntetik eltiltás­sal. A döntés nem okozott meg­lepetést, inkább csak ironikus megjegyzéseket. Boskov, a Samp edzője, még a fegyelmi bizottság ítélete előtt közölte, hogy — mint hagyományosan — Vierchowod követi majd Van Bastent, miközben a sé­rült Mannini hiányában San­­na őrzi­ majd Gullitot. A szak­vezető különben nem fűzött nagy reményeket a meccshez, elismerve, hogy a Milán — még ha nem is ragyog úgy, mint két éve , rendkívül meggyőző formában van, és célszerűen játszik. Nos, a Samp trénerének előzetes vé­leményét teljes mértékben igazolták a látottak. Pedig az első félidőben a Sampdoria jól játszott, különösen Vialli volt aktív, a brazil Silas segítségé­vel. A második félidőre teljessé vált a Milán mezőnyfölénye. A három holland egyre nagyobb kedvvel játszott, s a 65. perc­ben Van Basten labdáját — Katanec hibája után — Gul­lit a bizonytalanul kifutó Pa­gliuca kapus mellett a hálóba fejelte (0-1), öt perccel később — ismét a Samp védelmi hi­bájából — Van Basten adha­tott be, ezúttal a bal oldalról, s Gullit 8—9 méterről lőtt gól­jával bebiztosította a vörös­feketék — mint említettük — másfél évtizede első győzelmét Genovában a Samp fölött. A két ponttal a Milan meg­erősítette vezető helyét, még ha csak egy pont „távolságból" követi is a Juve, amely vasár­nap az immár 202. derbin 1-0- ra győzött a Torino ellen. Csak hát szerdán a Milán to­vábbi pontot, pontokat gyűjt­het a Genovával szemben. Sampdoria: Pagliuca — Sanna, Orlando, Vierchowod — Lombardo, Katanec, Cerezo, Pari (Invernizzi, 78. p.), Silas (Buso, 67. p.) — Vi­­alli, Mancini. Milán: Rossi — Tassotti, Baresi, Costacurta, Maldini — Massaro, Ancelotti, Rijkaard (Galli, 84. p.), Evani — Van Basten, Gullit, Ortutay L. Gyula NÉPSZABADSÁG EÖTVÖS PÁL elnök, főszerkesztő KERESZTY ANDRÁS, felelős szerkesztő KARCAGI LÁSZLÓ, TAMÁS ERVIN, főszerkesztő-helyettesek FRISS RÓBERT, KONCZ ISTVÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ segédszerkesztők CSERKUTI FERENC, GYENES LÁSZLÓ, olvasószerkesztők ROVATVEZETŐK: Gazdaság: LAKATOS MÁRIA, hazai tudósítások: FALUS GÁBOR, hír és információ: VAJDA PÉTER, külföld: ZALAI ISTVÁN, kultúra: VÖRÖS T. KÁROLY, olvasószolgálat: KOVÁCS GY. ATTILA, riport-publicisztika: MIKLÓS GÁBOR, sport: JAKAB JÓZSEF. Fotó: RÉDEI FERENC. Művészeti vezető: TESZÁR PÁL Kiadja a NÉPSZABADSÁG Részvénytársaság a Hírlapkiadó Vállalat közreműködésével Felelős kiadó: DR. BREITNER MIKLÓS vezérigazgató Igazgató: LENGYEL L. LÁSZLÓ Szerkesztőség és Kiadóhivatal, Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-2399, 138-4300 Telex: (22) 5551 — Telefax: 1-384-815 A Népszabadság Rt. levélcíme: 1960 Budapest Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1990, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj egy hóra 299, negyedévre 897, félévre 1794, egy évre 3588 forint SZIKRA LAPNYOMDA. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP.­­ ISSN 0237-3777 VIDÉK A mai lapszám külpolitikai szerkesztője: ESZES TIBOR, belpolitikai szerkesztője: FARAGÓ JÓZSEF, grafikai szerkesztője: IFJ. RÓKAI SÁNDOR.­­ ------------------------------------------------------------------------------------------------------1— y ■ ’ RENDKÍVÜLI ajánlatunk MÁR­A ÚTVONALHÁLÓZATUNK SZÁMOS VÁROSÁBA. V­i vá r a ■ _J áfm I­i

Next