Népszabadság, 1992. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
NÉPSZABADSÁG • Ma: ithon 24 oldal ára: 12,50 Ft 1992. január 2., csütörtök SZOCIALISTA NAPILAP • 50. évfolyam, 1. szám ÚJÉVI ÜZENETEK A remények esztendeje A megrázkódtatások és a nagy remények éveként értékelték az elmúlt esztendőt az állam- és kormányfők, szokásos újévi üzeneteikben. Helmut Kohl, német kancellár úgy ítélte meg, hogy 1991 egészében véve ugyan nehéz év volt, a németek számára azonban végül is kedvezően alakult. Míg a hidegháború éveiben a fegyverkezésre kellett milliárdokat fordítani, a jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a felszabaduló eszközöket a béke, demokrácia és szabadság megszilárdítására fordítsák. A maga nemében példa nélküli volt Francesco Cossiga olasz köztársasági elnök újévi szózata Itália lakosságához. A tévéállomások által közvetített hagyományos beszéd ezúttal három percig sem tartott. „Remélem, megért és megbocsát a lakosság, majd egy másik, megfelelő alkalommal elmondom véleményemet” - jelentette ki emlékeztetve arra, hogy hosszú ideje támadások kereszttüzében áll közszereplése. „Hívők, egyesüljetek a béke építésében” - ez volt II. János Pál újévi üzenetének központi gondolata. Beszédében érzékeltette, hogy a világegyház a decemberi Európa-szinódus után az 1992-es évben mindenekelőtt Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulójára, összpontosít majd. François Mitterrand francia köztársasági elnök újévi beszédében soha nem látott megrázkódtatásokkal teli esztendőként értékelte a távozót. Kiemelte az események közül a Szovjetunió megszűnését, elismeréssel adózott Mihail Gorbacsovnak. „Eseményektől terhes, bonyolult és nehéz évnek” nevezte az óesztendőt a román államfő. Ion Iliescu igen szőrmentén fogalmazott diagnózisa szerint „1991 a román gazdasági életben kedvezőtlen konjunktúra éve” volt. Hangoztatta: 1992-ben Románia a környező országokkal való jószomszédság, a nemzetközi enyhülés és a stabilizáció ügyét igyekszik szolgálni. Újévi jókívánságait Iliescu „Románia valamennyi honpolgárához, Pruton túli testvéreinkhez, a világ összes románjához” szólva fogalmazta meg. ENSZ - új év, új főtitkár Kedd éjfélkor megtörtént a jelképes „őrségváltás” a világszervezet élén: ekkor járt le Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár mandátuma. Utóda Butrosz Gáli egyiptomi politikus. A most 71 éves perui politikus tíz igen sikeres évet töltött posztján. Az 1981-es főtitkárválasztáson kompromisszumos jelöltként győzött, a szélesebb közvélemény akkor még alig ismerte. Később azonban - többek között diplomáciai tehetségének, kitartásának és nyugodt, kiegyensúlyozott tárgyalási stílusának köszönhetően - számos regionális konfliktus rendezésében játszott kulcsfontosságú szerepet. Főtitkársága során sikerült változtatnia az ENSZ-ről kialakított, mindaddig eléggé lesújtó képen, és így Butrosz Gáli, aki csütörtökön érkezik New Yorkba, egy megnövekedett presztízsű világszervezet irányítását veheti majd át. Pérez de Cuellar egyébként még főtitkári tisztének utolsó perceit is munkával töltötte: kedden az egymással küzdő Salvadori felek küldöttségeivel tárgyalt, és - mintegy eddigi sikereinek megkoronázásaként - sikerült rábírnia őket a tűzszüneti megállapodás aláírására. (MTI) 1 1 OROSZORSZÁGI KENYÉRRIPORT Másfél kiló hús a moszkvai minimálbér Ha megkérdeznék a moszkvaiakat, mivel töltötték 1991 szilveszterének napját, a legtöbb azonos válasz így hangzana: kenyérért álltam sorban. Az elmúlt évnek amúgy is visszatérő jelensége volt a kenyérboltok előtti sorban állás minden egyes ünnep előtt, de az újévi minden korábbit felülmúl. Hatásvadász módon most a tudósító is hosszasan mesélhetne saját „magánkalandjáról”, amelynek eredménye ötven kilométernyi autózás, kilenc kenyérbolt és négy kenyérgyár felkeresése után két meleg vekni, de hát minden jó, ha jó a vége. Mégis meglepő volt az óév utolsó televíziós híradójában azt hallani a sorokban verekedőket és káromkodókat bemutató képsorok szemlélése közben, hogy az orosz főváros sütőüzemei a szokásosnál 30-40 százalékkal több kenyeret küldtek a boltokba. A magyarázat szerint a január 2-i árfelszabadítást megelőző hisztérikus méretűre nőtt kereslet okozta a kenyérhiányt. Igaz-e ez vagy sem, az új év legfontosabb eseménye errefelé valóban az áremelés, amely példátlan méretű lesz. Egyes kenyérfajták árát például a korábbi háromszorosában maximálták. Ugyanez a szorzó érvényes, ha tejről, kefirről, sovány tehéntúróról, bébiételekről vagy gyerektápszerekről, illetve étolajról van szó. A cukor ára három és félszeresére nő. A gyufáért, a gyógyszerekért, sóért négyszer annyit kell majd fizetni. A vodka és a tisztaszesz négy és félszeresére drágul. Háromszor annyiba kerül majd a benzin és a cseppfolyósított gáz, a városi közlekedés, a telefonszolgáltatás és a városokban az elektromos áram (ez a falvakban és az olyan lakóházakban, ahol eleve villanytűzhelyt szereltek a konyhába, csak kétszer lesz drágább). Háromszor annyit kell fizetni a távfűtésért és a melegvízszolgáltatásért is, a hideg víz és a csatornadíj viszont az ötszörösére drágul. Különböző mértékben, de a többszörösükre emelkednek a vasúti, közúti, légi és vízi közlekedés viteldíjai. Hogy a nem maximált árú termékek és szolgáltatások mennyibe kerülnek majd, arra vonatkozóan csak a piacok, a valamiért „kereskedelminek” nevezett szabadáras üzletek, a gombamódra szaporodó tőzsdék eddigi árai adnak útmutatást: méregdrága lesz minden. Ehhez képest nem tudni, mire lesz elegendő a 342 rubeles minimálbér, amely nagyjából másfél kiló húst ér majd. Nem véletlen, hogy a fő kérdés: sikerül-e békésen, társadalmi robbanás nélkül túljutni a legfájdalmasabb (legalábbis annak hitt) elkövetkező időszakon, amelyre a televízióban egy megkérdezett a türelmet és a humorérzék megőrzését tanácsolta. Nem volt béke az óév utolsó és az új év első napján sem a grúz fővárosban, sem Karabahban. A karabahi örmények helyzete kilátástalannak látszik, olyan támadás kezdődött ellenük, mint Horvátország ellen. A grúz fővárosban kisebb rakétákkal, aknavetőkkel is lövik egymást a szembenálló felek. Zviad Gamszahurdia elnök sem lemondani, sem tárgyalni nem hajlandó, az ellenzék viszont az elnök távozásán kívül másról hallani sem akar. A végsőkig kitartani szándékozó (az ellenzék szerint magából mindenáron mártírt faragni akaró) Gamszahurdia árulónak bélyegezte és „leváltotta” az ország védelmi miniszterének helyettesét, a rendeletnek azonban nem tud érvényt szerezni, csakúgy, mint Tengiz Szigua és Tengiz Kitovani annak a döntésnek, amellyel megfosztották Gamszahurdiát elnöki hatalmától. M. Lengyel László INTERJÚ Katona Tamás: Szerbia nem felel A jugoszláv válság, a Szovjetunió felbomlása, a volt szovjet köztársaságokkal való kapcsolatok alakítása - csak néhány a magyar külpolitika számára különösen fontossá vált kérdésekből. Tavalyi tapasztalatairól és idei reményeiről kérdezete a Népszabadság diplomáciai tudósítója Katona Tamást, a Külügyminisztérium politikai államtitkárát. - Szakmai szempontból az ön számára mi volt 1991 legkedvezőbb és legrosszabb fejleménye? - E kettő - a legjobb és a legrosszabb - voltaképp egybeesett. Mi már 1990 nyara óta szinte mániákusan hajtogattuk. Európa keleti felében két elavult típusú szövetség létezik, egy kicsi és egy nagy - és mindkettő a szomszédunk. Nyilvánvaló volt, hogy a régi módon fenntartani, kormányozni e szövetségeket már nem lehetett. Mindkét esetben úgy éreztük, e szövetségek túlélésére csak az ad lehetőséget, ha minél több döntési hatáskört - politikait és gazdaságit - leadnak az egyes tagköztársaságoknak. Ez volt az oka, hogy Magyarország külön kereste a kapcsolatokat az egyes jugoszláv tagköztársaságokkal, s már 1990 nyarától kezdve megállapodások sorát készítettük elő Ukrajnával, közvetlenül Budapest és Kijev között, s nem Moszkván keresztül. Látható volt, hogy ha ez az önkéntes hatalomátadás vagy újraelosztás nem történik meg, komoly megrázkódtatásoknak nézünk elébe. És ez az egyik helyen be is következett. A jugoszláv tragédia a mi számunkra is az. Nemcsak azért, mert emberi szolidaritással kell, hogy nézzük e nemzeteknek, az ott élő embereknek a szenvedését, de azért is, mert Magyarországot gazdaságilag is hallatlanul súlyosan érinti ez a válság. (Folytatás a 3. oldalon) A magyar országgyűlés eddigi munkájában példa nélkül álló politikai összecsapások után fogadta el a törvényhozás az 1992 évi költségvetést. Az ellenzék- az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP - szerint a kormány lehetetlen feltételeket teremtve, pártállami módszerekkel, erőszakolta keresztül a költségvetést. Az ellenzék különösen élesen bírálta Szabad György házelnököt, mivel - úgymond - nem tartotta magát a házbizottsági megállapodáshoz, amely szerint december 31- én éjjel egy órától reggel 8 óráig felfüggesztik az ülést, hogy a mintegy 1000 módosító indítványért felelős képviselők felkészülési idejét biztosítsák. A házelnök újabb házbizottsági ülést hívott össze, amelyen a folytatólagos munka mellett döntöttek. Ezért az ellenzék pártjai hosszabb-rövidebb ideig távoltartották magukat a vitától. Az MDF viszont azért bírálta az ellenzéket, mivel - mint mondották - politikai tőkét kíván kovácsolni a költségvetési vitából, obstrukciót folytat, veszélyezteti az ország nemzetközi pénzpiaci megítélését. Ilyen viharos előzmények után fogadta el az Országgyűlés, mintegy húszórás szavazási procedúrát követően, 215 igen és 120 nem szavazattal, három tartózkodás mellett az 1992. évi költségvetést. A kiadások főösszege 1050,741 milliárd forint, a bevételek főösszege 900,962 milliárd forint. A módosítások során bizonyos változtatásokra is sor került, más módosítási törekvések meghiúsultak. Elutasították azokat az indítványokat, amelyek a kormány mozgásterét kívánták volna korlátozni, úgy, hogy a költségvetési átcsoportosításokat alapvetően az Országgyűlés hatáskörébe utalták volna. Jóváhagyták az egyházak támogatásának némi növelését, 1,6 milliárd forintról 1,9 milliárd forintra. A költségvetés általános tartalékát a tervezett 10 milliárd forint helyett 5 milliárd forintban állapították meg, arra hivatkozván, hogy a vállalt szociális kötelezettségek terven felül terhelik a költségvetést. Némileg csökkentették a pénzbeli kárpótlás keretét, míg növelték az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos állami forrást. Úgy döntöttek, hogy zárolják a Magyar Televízió költségvetési támogatásának egy részét. Kupa Mihály pénzügyminiszter a költségvetés elfogadását követő nyilatkozatában a kialakult konfrontációt enyhíteni igyekezvén, kijelentette, így működik egy demokratikus parlament. Azt is közölte, hogy az elfogadott költségvetési törvény kihirdetése igen rövid időn belül megtörténik. (Részletes beszámolónk a 4. oldalon) , A HÚSZÓRÁS SZAVAZÁS A KÖLTSÉGVETÉSRŐL ZVÁNy 1000 milliárd -70 milliárd hiánnyal Kupa: így működik egy demokratikus parlament Kétszer több a borúlátó, mint a bizakodó magyar A magyar társadalom többsége aggodalommal várta az 1992-es esztendőt - bizonyítja az a felmérés, amit a Magyar Gallup Intézet december elején a Népszabadság felkérésére végzett. Körülbelül kétszer annyian vannak a borúlátók - 56 százalék - , mint az optimisták (30 százalék). A nők jobban aggódnak az esztendő alakulása miatt, mint a férfiak. És általános szabály lehet: minél hátrányosabb társadalmi-gazdasági helyzetű valaki, annál inkább tart az előttünk álló tizenkét hónaptól. A felmérés vizsgálta azt is, miként gondolkodnak 1992 kilátásairól azok, akik Budapesten, a vidéki városokban, illetve a községekben laknak. És azt is, miként oszlanak meg a vélemények aszerint, milyen iskolát végzett a kérdezett. Szoros összefüggés van a között, hogy valaki a közeli jövőt optimistán vagy pesszimistán látja-e, s a között, mit tervez az idén. Szinte pontosan ugyanannyian, ahányan aggodalommal várták 1992-t, erre az esztendőre terveket sem készítettek. Érdekesség viszont, hogy a megkérdezettek valamivel több mint 10 százaléka az idén lakást szeretne építeni, vásárolni vagy felújítani. (A Gallup-felmérés részleteit az 5. oldalon közöljük) Saját sorsának alakulását tekintve reményekkel vagy aggodalommal néz az 1992-es év elé? aggodalommal 57% reményekkel 30% mindkettővel 13% Magyar Gallup Intézet,1991. BENZINÁR „Csak” 3 plusz Január 6-tól 4 forinttal nő a benzinárban lévő fogyasztási adó. De valószínűleg csak 3 forinttal drágul a benzin, egy forintot a MOL Rt. „le tud nyelni”. Csak emlékeztetőül: a benzinár tavaly vagy féltucatszor változott, többnyire nőtt, olykor csökkent is. Az év elején egy liter 86-os oktánszámú benzinért 44 forintot, az év végén 53-at fizettünk. A 92-es 47- ről 56-ra, a 98-as 50-ről 59 forintra, a 95-ös pedig 49-ről 57 forintra drágult. Most újabb benzináremelés következik: az árakba beépített jövedelmekért folytatott versenyben ugyanis ezúttal a költségvetés szerzett előnyt: 4 forinttal, 34,50-ről 38,50-re emelte a 86-os, a 92-es és a 98-as benzin, s 33,60-ra az ólommentes benzin fogyasztási adóját. Várhatóan május 1-től újabb adóemelésre kerül sor: ekkorra a fogyasztási adó literenként eléri a 42,40 forintot. Megkérdeztük Gábor Józsefet, a MOL Rt. vezérigazgatóhelyettesét, hogyan érinti az adóemelés az üzemanyagok fogyasztói árát. A vezérigazgatóhelyettes elmondta, hogy ez nem jelent feltétlenül 4 forintos fogyasztói áremelést. A mai hazai benzinárak ugyanis, figyelembe véve a világpiaci árcsökkenést, 1 forinttal magasabbak a kelleténél. (Folytatás az 5. oldalon)