Népszabadság, 1992. február (50. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

NÉPSZABADSÁG 1992. február 1., szombat SZOCIALISTA NAPILAP 50. évfolyam, 27. szám 48 Oldal ára: 14 Ft Bush és Jelcin erősítené az ENSZ-et Jeszenszky a Vajdaság autonómiáját szorgalmazta (Kiküldött tudósítónk jelenti New Yorkból) A BT történetének első csúcsszintű ülése pénteken megbízta Butrosz Gáli ENSZ- főtitkárt, hogy július elsejéig terjesszen elő javaslatot az ENSZ válságelhárító munkájá­nak - egyebek között katonai vonatkozású - hatékonyabbá tételére. A részt vevő állam- és kormányfők, illetve - két kény­szerűen távol levő miniszterel­nököt helyettesítő - külügymi­niszterek közül többen is sür­gették ezt, köztük az Antall Jó­zsef miniszterelnök képvisele­tében felszólaló Jeszenszky Gé­za külügyminiszter. A magyar kormány nevében olyan, bár­mikor mozgósítható ENSZ- gyorshadtest felállítását szor­galmazta, amely a világ bár­mely konfliktus sújtotta részén a legrövidebb időn belül bevet­hető. A szupercsúcsra - a hatórás időkülönbség miatt - röviddel lapunk zárta előtt érkeztek az ENSZ-palotába a nagyhatal­mak és a kisebb BT-tagorszá­­gok vezetői. A protokoll szerint Jelcin orosz elnök volt az első, és Bush amerikai elnök zárta a sort. De enélkül is rajtuk volt minden szem: szombati Camp David-i különcsúcsuktól egy minden eddiginél messzebbre vezető atomleszerelési tárgya­lási folyamat kereteinek kiala­kítását várják a diplomaták. Mellettük - más­­okból - Li Peng kínai miniszterelnök je­lenléte keltett feltűnést, vele - nyugat-európai megállója után - Jelcin is, Bush is találkozott New Yorkban, először a Tie­­nanmen téri vérengzés óta. Ma­jor brit miniszterelnök, a BT- csúcs kezdeményezője, aki egyszersmind a tanácskozás el­nöke is volt, erről szólván úgy nyilatkozott: nem szabad meg­feledkezni arról, hogy Kína a BT egyik állandó tagja, s fontos szerepe volt az iraki agresszió visszaverésének lehetővé téte­lében. (Folytatás a 2. oldalon) Jelcin világvédő rakétarendszert javasol Hivatal a hazai űrkutatásnak (Munkatársunktól) A magyar űrkutatás tavalyig az Interkozmosz Tanács kere­tein belül folyt, ám ez a szerve­zet 1991 végén megszűnt. Az utód viszont hivatalosan teg­naptól létezik, s a neve: Magyar Űrkutatási Tanács. A munkájában hét miniszté­rium, három kormányhivatal és öt független tudományos szak­értő vesz részt. Elnöke Pungor Ernő akadémikus, az OMFB el­nöke, mellesleg tárcanélküli miniszter. Ez a testület lesz hi­vatott dönteni a magyar űrku­tatást érintő kérdésekről. A döntéselőkészítést viszont két másik egységre bízták. Egyikük a már megalakult Magyar Űrkutatási Iroda. A másik, az Űrkutatási Tudomá­nyos Tanács, a munka szakmai részét végzi, s ennek most ki­nevezett vezetője, Tófalvi Gyula, a műszaki tudomány doktora. Munkatársunknak elmond­ta, hogy a csak kutatókból álló szakértői csoport február vé­géig áll fel s a tavasz folyamán nemzetközi konzultációk után elkészíti a magyar űrkutatás jövőbeni koncepcióját és prog­ramját, amely az eddigi egy­irányú orientáció helyett a ki­tágult nemzetközi együttmű­ködésre, s feltehetően tudomá­nyos bérmunkára alapul. A­­MAIHrt -től a NÉPSZABADSÁG-ig Ötven évvel ezelőtt, 1942. február 1-jén jelent meg az ille­gális Szabad Nép első száma, amely önmagát „a szabadság világítótornyaként” határozta meg. Ez a sokszorosított füzet pártorgánum volt a szó teljes értelmében (a Kommunisták Magyarországi Pártja - a Kommunista Internacionálé frakci­ója - hivatalos lapja). Klasszikus értelemben vett hírközlés­nek csupán az az anyaga minősíthető, amely a szovjet offenzí­­va első hat hetének német veszteségéről tudósít. Az első Szabad Nép viszont kommentárt közöl Ciano olasz külügyminiszter budapesti látogatásáról, a bebörtönzöttek helyzetéről, a Bárdossy-kormány revíziós politikájáról, a mun­kásság megosztottságáról, Keresztes-Fischer belügyminiszter­nek a szakszervezeteknek küldött átiratáról, a nagybirtokok helyzetéről, az újvidéki vérengzésről, a fontosnak nevezett szláv orientációról, az ellátási nehézségekről, a Pest megyei helyzetről, az Egyesült Izzóról, a Beszkártról (a budapesti tö­megközlekedési vállalatról), a munkáslevelezés fontosságáról. így kezdődött, illegálisan, egy pincében, életveszélyben egy lap élete. (Első szerkesztőjét, Rózsa Ferencet megölték.) Az­tán a fél évszázados történelem sodrában előbb legális lappá, majd a Rákosi-rendszer politikai intézményévé alakult a Sza­bad Nép. A rettegett, hatalmas, egy újság szerepénél sokkal nagyobb befolyású pártintézmény 1956 októberében új haj­nalról cikkezve kimúlt. A Népszabadság, az utód a forradal­mat támogatva született meg november 2-án. Aztán jött még egy rövid életű sztrájk, és a pártlap újra intézményesült, a Kádár-korszak vezető orgánuma lett. A változás 1989 elején - jóval a rendszerváltás előtt - meg­kezdődött. 1990 márciusától pedig megszűnt az újság minden pártköteléke. 50 évesen a Népszabadság hétköznaponként 303 ezer, pénteken és szombaton 310-360 ezer példányban je­lenik meg, több mint egymillió olvasója van. Tizenhat oldalon felvillantunk néhány epizódot abból az ötven évből, amelynek eseményei átzúgtak rajtunk. Ahogy új­sághoz illik, a Szabad Nép és a Népszabadság néhány első ol­dalának segítségével tekintünk a tükörbe. A kép nem mindig felemelő. Az ötvenedik születésnapon nem ünnepelni, doku­mentálni kívánunk. VÁCLAV HAVEL ELNÖK NYILATKOZATA LAPUNKNAK Megtalálhatjuk az együttélés módját Régen nem volt annyira problematikus a cse­hek és szlovákok együttélése, mint éppen napja­inkban. Sokak szerint az ellentétek olyan fokot értek el, hogy a föderáció puszta léte is veszély­ben forog. A belső viharok tengerében rengeteg cseh és szlovák számára lassan Václav Havel el­nök személye jelenti szinte az egyedüli megbíz­ható tájékozódási pontot - jóllehet, főként Szlo­vákiában, az ő tekintélyét is megpróbálják bizo­nyos erők (s nem is teljesen eredménytelenül) ki­kezdeni. Ezzel együtt is változatlanul ő a csehsz­lovák föderáció legnépszerűbb politikai szemé­lyisége. A csehszlovák államfő a Hradzsinban, hivatali dolgozószobájában fogadta a hét első felében Eötvös Pált, a Népszabadság főszerkesz­tőjét és Kis Tibort, lapunk prágai tudósítóját. - Elnök úr! Országában hamaro­san parlamenti választások lesznek, s az alkotmány rendelkezései sze­rint az idén nyáron az ön elnöki működésében is véget ér egy hivata­li ciklus. Milyen érzésekkel gondol a megválasztása óta eltelt időszakra? Milyen mértékben sikerült eredeti elképzeléseit megvalósítania? - Magától értetődő dolog, hogy a sikeres ügyeknél inkább foglalkoztatnak azok a problé­mák, amelyek eddig megoldatla­nul maradtak. Ezekre a kérdé­sekre gyakrabban gondolok, eze­ken tépelődöm. Aránylag sok mindent sikerült elérnünk, de nagy gondot nem csinálok ma­gamnak ezekből, éppen azért, mert túl vagyunk a dolgokon. Ami viszont nem sikerült - nos, amiatt sokat szenvedek. Közülük a legfontosabb az, hogy valószí­nűleg - minden jel erre mutat - a mostani választási időszakban már nem lesz végső formába önt­ve az új szövetségi alkotmány, nem sikerül az új államjogi for­mát megtalálni. Márpedig annak idején mindannyian ígéretet tet­tünk rá, hogy e rövid, két eszten­dőt átfogó, átmeneti választási periódusban erre sort kerítünk. Megítélésem szerint ez egy meg­lehetősen súlyos ügy, amelynek következményei vannak a társa­dalmi élet minden területén. (Folytatás a 6. oldalon) PRÁGAI EBEÉ-ÉRTEKEZLET Az elv: konszenzus mínusz egy Elutasítják az agresszív nacionalizmust (Prágai tudósítónktól) Nagyon fontosnak és igen si­­keresnek minősítette az EBEÉ kétnapos prágai külügyminisz­teri tanácsülését a testület most leköszönő elnöke Gen­­scher német külügyminiszter, s véleményét minden jel szerint a jelenlevő országok túlnyomó többsége osztja. Genscher záró sajtóértekez­letén péntek délután részt vett az EBEÉ-folyamat új elnöke, Dienstbier csehszlovák külügy­miniszter, aki részletes áttekin­tést adott a konferencia lefo­lyásáról és eredményeiről. Dienstbier egyebek között kiemelte, hogy a szovjet utód­államok felvételével az EBEÉ- folyamat „ázsiai dimenziót” is kapott, majd kifejtette azt a véleményét, hogy a szovjet és a jugoszláv válság kapcsán bebi­zonyosodott: a helsinki folya­mat képes kezelni olyan konf­liktusokat is, amelyek nem vol­tak előre láthatók. A kétnapos prágai tanácsülés több dokumentumot is jóváha­gyott. Az eredményeket a záró­­dokumentum összegzi, amely ismételten hitet tesz amellett, hogy az EBEÉ-tagországok fontos és pótolhatatlan szere­pet játszanak az új Európa épí­tésében és konszolidálásában. Az EBEÉ kiemelt jelentőséget tulajdonít a „helsinki régió” keretei között a bizalom és a biztonság erősítésének, és kife­jezi meggyőződését, hogy a nyáron esedékes újabb helsinki csúcstalálkozó megszilárdítja a stabilitás és a biztonság alapja­it földrészünkön. A miniszterek egyidejűleg nyugtalanságukat fejezték ki az intolerancia, az agresszív nacionalizmus, a nemzetek közötti gyűlölködés és a fajgyűlölet új jelenségei miatt és fontosnak mondták a diszkrimináció elutasítását. Külön dokumentum foglalko­zik az EBEÉ intézményeinek és struktúrájának fejlesztésével. Ezt két területen tartják a részt­vevők különösen kívánatosnak, nevezetesen: az úgynevezett em­beri dimenziót és a nemzetközi biztonságot illetően. A doku­mentum kifejti a konszenzus mínusz egy új fogalmát is. (Folytatás a 3. oldalon) Ismeretterjesztésre egy vasat se? (Munkatársunktól) Pártállásra való tekintet nél­kül több mint 60 igazán neves képviselő írta alá azt a minisz­terelnöki hivatalhoz címzett kérvényt, amellyel a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat igyekszik módosíttatni a költ­ségvetés rá vonatkozó tételét, illetőleg azt, ami már nem lé­tezik. Az idei államháztartási tör­vény ugyanis megfeledkezett(?) a másfél száz éves hagyományt továbbörökítő TIT-ről s a dön­tés felülvizsgálatát szorgalma­zó interpellációt - talán az év végi hajrá nagy rohamában - szavazásra sem bocsátották, holott a beterjesztő képviselők azt nem vonták vissza - mond­ja Piróth Eszter, a szervezet igazgatója. - A kormány úgy véli, hogy a TIT-et a társadalmi szerve­zetek részére elkülönített 420 milliós összegből lehetne pá­lyázat útján támogatásban ré­szesíteni, ám ez mindenképpen hátrányosan érinti az önmagá­ban is 43 egyesület szövetsége­ként működő társulatot. Amennyiben megkapnánk a kért mintegy százmilliós összeget, ez a többi, ki tudja hány pályázó szervezetet érin­tene hátrányosan. Ha pedig nem, akkor szétesik egy 150 éves múltra visszatekintő, tu­dományos ismeretterjesztést felvállaló szervezet. Lehet, hogy egyesek szerint nincs ránk szükség, de ezt az ilyen pénzügyi manőverek helyett talán becsületesebb volna megmondani - véli az igaz­gató. Jellemző a dolgok folyására, hogy a TIT még a kultuszmi­nisztérium által a társadalmi szervezeteknek odaítélt 86 mil­lió forintos összegből sem ré­szesül, mondván a parlament külön összeget szavazott meg e célra. Kéz kezet mos alapon, a tavaly még 86-87 millióval gazdálkodó TIT-et minden szubvenciótól megszabadí­tották. Ezt a kiesést az ismeretter­jesztő tevékenységből bajosan lehet pótolni, hiszen a Planetá­rium belépődíját nem lehet 200 forintra emelni, az Élet és Tu­dományt 70 forintért adni, s az is igen szomorú lenne, ha azt kellene mondani, hogy az Urá­nia csillagvizsgálóba ezentúl ne j­öjjenek a gyerekek. NEM VÁLTOZIK A TURISTAKERET Még az MNB-ben is meglepődtek Sem a Pénzügyminisztérium­ban, sem a Magyar Nemzeti Bankban nem tudnak arról az illetékes szakemberek, hogy a jegybank hamarosan felülvizs­gálná, mit tehet az évi ötven dolláros turistakeret felemelé­séért. Mint ismeretes, Bod Péter Ákos MNB-elnök washingtoni látogatása után tartott csütör­töki sajtótájékoztatóján szóba hozta a valóban kicsi, ötven­­dolláros lakossági turistakeret bővítésének lehetőségét. Az MNB-ben már csak azért is meglepetéssel értesültek főnö­kük nyilatkozatáról, mivel az egyéni és szervezett turizmus résztvevői által igénybe vehető egyes szolgáltatások és a me­netjegy megvásárlásának sza­bályairól szóló kormányrende­let alig két hete jelent meg. Ez egyértelműen a „valódi” uta­zók számára teszi lehetővé, hogy legalább szállásuk árát forintban fizessék, s mellesleg konvertibilis költőpénzhez jus­sanak. A jegybankosok tehát nem tartják valószínűnek, hogy hamarosan megváltoznak a va­lutaellátási szabályok. Mellesleg december végén éppen Hárshegyi Frigyes, az MNB alelnöke nyilatkozta la­punknak, hogy ’92-ben több mint hárommillióan kaphat­nak hivatalosan kétszáz dol­lárnak megfelelő külföldi valu­tát. Ennyien nem vették ugya­nis igénybe az elmúlt időben évi ötven dolláros keretüket, s a szabályok szerint nekik ezért évről évre­ több valuta jár. Aki pedig jövőre sem veszi fel újabb „ötvenesét” (ez 1992-t jelentett - a szerk.), az 1993- ban már háromszáz dollárt igényelhet. Az alelnököt egyébként annak kapcsán kér­deztük, hogy - mint arról már többször is beszámoltunk - de­cember elsejétől már magán­­személyek és egyéni vállalko­zók is kérhetnek pénzváltási engedélyt. Az egyéni vállalko­zók azonban egyáltalán nem adhatnak el valutát, csak fo­rintra válthatják át a külföldi pénzeket. Az évi ötven dolláros kerethez csak a kereskedelmi bankokban, illetve a valutaela­dásra feljogosított helyeken juthatunk hozzá. Cs. K. K. Százmillió ECU Magyarországnak Az Európai Közösségek Bi­zottságának képviseletében Tom Garvey, a Phare program igazgatója és Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának ál­lamtitkára pénteken Budapes­ten aláírták a Phare segély­­program 1992. évi Indikatív Programját. A szerződés meg­jelöli az ez évben folyósítandó 100 millió ECU támogatás fel­használási területeit. Különös hangsúlyt kap a humán erőfor­rások fejlesztése, a szociális problémák enyhítése, a kisvál­lalkozások támogatása, a piac­­gazdaság háttérintézményeinek erősítése, a közigazgatási me­nedzsment fejlesztése, a Kör­nyezetvédelmi Alap támogatá­sa. (MTI)

Next