Népszabadság, 1992. április (50. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-01 / 78. szám
1992. április 1., szerda NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Schieder a szívén viseli Magyarországot Magas állami kitüntetés hazánk Európa tanácsi támogatásáért (Munkatársunktól) - Eddig csak a szívemben, ezek után már a szívem felett is fogom „hordani” Magyarországot - mondta tegnap a Parlamentben Peter Schieder osztrák szociáldemokrata képviselő, akit Göncz Árpád államfő hazánknak az Európa Tanácshoz (ET) való csatlakozásának elősegítéséért a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntetett ki. Peter Schieder volt az ET azon, a magyarországi demokratikus viszonyokat vizsgáló jelentésének elkészítője, amelynek alapján hazánkat 1990. november 6-án felvették a szervezetbe. Schieder, aki az osztrák parlament külügyi bizottságának, valamint az Osztrák-Magyar Egyesületnek is az elnöke, a Népszabadságnak nyilatkozva kijelentette: hosszú távon minden európai országnak jó esélye van az európai közösségi tagságra. Ausztria esetében az integráció gyorsabban fog menni, míg hazánknál az Európai Közösségnek - miközben elismeri a jelentős magyarországi átalakulást - gondot okoz, hogy a magyar gazdaság még nem érett az összeurópai piaci versenyre. Arra a kérdésre, hogy vajon Ausztria az Eb-tagsága elnyerése után is segíteni fogja-e hazánk integrációját, Peter Schieder tömör, de egyértelmű igennel felelt. Dési András Göncz Árpádra várva TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE VAVROUSEK BŐSRŐL Felelős kerestetik (Folytatás az 1. oldalról) Vavrousekkel egyidejűleg nyilatkozott a bősi erőművet építő szlovák vállalat igazgatója, Julius Binder is. A Slovensky Denikben közölt nyilatkozatában Binder elmondta: az építőipari cég mindent megtesz, hogy az erőmű még az idén üzemeljen. Szavai szerint Magyarország eddig sem tudományos, sem műszaki érvekkel nem tudta bizonyítani a környezeti katasztrófa bekövetkeztével kapcsolatos aggodalmait. Csehszlovákia viszont - tette hozzá - egész sor ilyen jellegű vizsgálatot végzett el, s ezek egyértelműen arra mutatnak, hogy semmilyen veszély nem fenyeget ilyen vonatkozásban. Karnyújtásnyira van a bizonyíték arra vonatkozólag, hogy az erőmű ellenzői nem tudják, mit beszélnek, vagy pedig tudatosan hazudnak - hangsúlyozta Binder, s megjegyezte azt is, hogy külföldi bankok nagy érdeklődést mutatnak a bősi beruházásba való bekapcsolódás iránt. A júniusi választásokon Csehországban jó esélyekkel rajtoló Liberálszociális Unió keddi sajtótájékoztatóján hangoztatta, hogy a bősi C-variánst a szlovák kormány erőlteti rá a szövetségi minisztertanácsra, s e verzió a párt megítélése szerint megalapozatlan. A bősi probléma kiéleződését a szervezet - amelynek egyik alapeleme a csehországi zöld mozgalom - főként a szlovák kormánynak tulajdonítja, de a magyar kormány is felelősséggel tartozik a dolgok rossz irányú alakulásáért. Kis Tibor Keleti atom, nyugati pénzBulgária feltehetően már régen eldöntötte, hogy végérvényesen bezárja elavult kozloduji atomerőművét, ám váratlan ajánlatot kapott a nyugati reaktorépítőktől, hogy a kiszolgált erőműveket felújítják. Az osztrák energiaértékesítő ügynökség (EVA) szakértője, Thomas Gatt azt állítja, a nyugati atomipar akadályozza, hogy Kelet-Európa felhagyjon az atomra épített energiapolitikájával. A Brüsszelben kidolgozott európai energiacharta felosztotta az európai energiapiacokat, s Kelet-Európára vonatkozóan az energiapotenciál kiépítését határozták el. Szlovákiában például 70 százalékra akarják fölfejleszteni az atomenergia arányát, amiből még exportra is jut majd. Az osztrák zöldek energiaszóvivője a határtól nem messze fekvő csehszlovák Temelin atomerőművét kereste föl, ahol a WER-1000 szovjet típusú reaktor burkába a Westinghouse és a Framatom által gyártott erőművi berendezéseket építik be. Ez eddig mintegy 25 milliárd schillinget emésztett föl, még egyszer ennyi kell a beruházás befejezéséhez. Most folynak a tárgyalások a Közös Piaccal hitelről, amit áramszállítással fizetnének a csehek vissza. Az EVA embere szerint illúzió, hogy tőke hiányában megakad a keleti atomprogram. „A nyugati atomipar képes rá, hogy dömpingáron kínálja technológiáját. A keleti térségben viszonylag könnyen érvényesül az atomlobby, az itt levő országoknak ugyanis haladéktalanul szükségük van devizára is és új technológiára is, nagyon könnyen zsarolhatók.” Nyugati felmérések 32 közép- és kelet-európai atomerőművet minősítettek szanálásra alkalmasnak, további 16 csernobili típusú grafitreaktort és 10 különösen elaggott víznyomásos reaktort kicserélendőnek. A nyugati atomipar képviselői hangoztatják, hogy nemcsak üzleti megfontolások vezetik őket, hanem biztonságiak is, a csernobili katasztrófa a térségben bármikor megismétlődhet. Állítják továbbá, hogy egyáltalán nem könnyű bejutniuk a kelet-európai országokba, a magyarok is, a csehek is félnek a külföldi dominanciától. Ezzel magyarázzák például, hogy Budapest a múlt év végén arra késztette a magyar energiagazdaság szanálására pályázó három külföldi céget - a Preussen Elektra AG-t, a Bayernwerk AG-t és az Electricité de France-t, hogy egy konzorciumba álljanak össze. Bécs, 1992. március Földvári Zsuzsa 4 . Az International Herald Tribüne közölte az 1990 óta érvényben lévő nemzetközi nukleáris rendellenesség-skálát. 1. Veszélytelen „rendellenesség” az atomerőmű működésében. 2. A reaktor biztonságát esetleg érintő „üzemzavar”. 3. „Komoly üzemzavar”, jelentős sugárszennyezettséggel az erőmű területén, sugárveszélynek teszi ki a dolgozókat. 4. „Baleset”, főként az erőművet érinti, de minimális sugárártalom érheti a helyi lakosságot. Az élelmiszerek ellenőrizendők. 5. A helyiek számára kockázatot jelentő „baleset”. A légkörben mérhető a sugárzás növekedése, részleges lakossági evakuálás. 6. „Komoly baleset”, amely sugárszennyezést juttat a légkörbe. Sürgősen evakuálni kell a teljes helyi lakosságot. 7. Csernobili típusú, „súlyos baleset”, jelentős sugárszennyezéssel a légkörben, hosszú távú egészségügyi károsodást okoz nagy, több országra kiterjedő területen. Politikai fogoly-e Larouche? Pofosz-premier Washingtonban (Washingtoni tudósítónktól) A Pofosz három ismert személyisége Amerikába látogatott, hogy közbenjárjon a tizenöt évi börtönbüntetését töltő Lyndon Larouche érdekében, akinek felesége különben 1990- ben részt vett a magyar szervezet október 23-i nagygyűlésén. Az amerikai sajtóban (jobboldali) „politikai szélsőségesként” emlegetett volt többszörös (sikertelen) elnökjelöltet, híveinek egy csoportjával együtt, 30 millió dollár összkihatású csalásért ítélték el 1988-ban. Az ítéletet többszöri fellebbezés után az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága helybenhagyta. Akkori amerikai sajtójelentések szerint Larouche munkatársai többnyire idős emberektől nagy összegű kölcsönöket vettek fel szervezetük céljaira, jóllehet tisztában voltak azzal, hogy a pénzt nem fogják tudni visszafizetni. Larouche-t emellett adócsalásban is bűnösnek találta a bíróság. A Washingtonban járt Pofosz-személyiségek a következők voltak: Dénes János független és Cseh Sándor kisgazda képviselő, valamint Dr. Kováts Tibor közgazdász, külügyi vezető. Mint az érintett szóvivője, Deborah Freeman lapunknak elmondta, az önmagát politikai elítéltnek tekintő Lyndon Larouche ügyében más európai országból eddig nem vállalkozott közbenjárásra parlamenti képviselő. Ugyanakkor a Népszabadság telefon megkeresésére mind az Amnesty International, mind az Amerikai Polgári Szabadságjogi Unió úgy nyilatkozott, hogy Lyndon Larouche-t nem tekinti lelkiismereti vagy politikai elítéltnek, ezért ügyével nem foglalkozik. A Pofosz küldöttei a fellépésüket - értesülésünk szerint - bizonyos meghökkenéssel fogadó amerikai törvényhozókkal és kormánytisztviselőkkel folytatott megbeszéléseik utáni sajtóértekezletükön arról beszéltek, hogy Lyndon Larouche ügyét elsősorban nem jogi, hanem érzelmi-szolidaritási alapon közelítik meg, amikor a feltételes szabadlábra helyezését és perének felülvizsgálatát kérik. Egyedül Dénes János válaszolt egyértelmű igennel arra a kérdésre, hogy politikai fogolynak tekinti-e Larouche-t. Cseh Sándor és Dr. Kováts Tibor inkább azt emelte ki, hogy - szerintük - Magyarországon is alkalmazni kellene Lyndon Larouche „közgazdasági elméletét”. A két országgyűlési képviselőt és a Pofosz külügyi vezetőjét a Larouche hívei által kezdeményezett Emberjogi Alap nevű szervezet látta vendégül Amerikában. Serény Péter í t Világcsoda lehet a Párizs—Alaszka autópálya Új világcsodát akar építtetni Alekszandr Kutetaladze, egy hamburgi német-orosz vállalkozás, a Kaukasika Consulting vezetője: 18 ezer kilométer hosszú autópályát Párizstól New Yorkig, Szibérián át. Mint a Bild am Sonntag beszámolt róla, a nevéből ítélve feltételezhetően grúz Kutetaladze tervei igen konkrétak: ha rajta múlna, Jelcin elnök, vagy valaki más, 1994 márciusának végén, a transzszibériai vasút fennállásának 100. évfordulóján már ünnepélyesen el is végezhetné az első kapavágást. A világ leghosszabb autópályájának, az útvonal mentén szállodákkal, éttermekkel, benzinkutakkal, tíz éven belül kellene elkészülnie. „Az út hárommilliárd embert kötne össze, a gazdaságnak és turizmusnak új lökést adna”- közölte a fantáziadús szakember. Kutetaladze elképzelései szerint a meglévő autópályák adnák az alapot, a Párizs és Berlin, vagy a Breszt és Moszkva közötti, de az orosz fővárostól keletre mindent meg kellene építeni. A transzkontinentális autópályából Jekatyerinburgnál (a volt Szverdlovszknál) déli irányba, India felé ágazna el egy másik autópálya, Csitánál Peking, Habarovszknál pedig Szöul és Tokió felé. Csitától az út északi irányba fordulna, Jakutszkon és Magadanon át a Bering-szorosig tartana, ahol híd vezetne az amerikai kontinensre. Onnan „már csak” ezer kilométer a távolság Fairbanksig, az amerikai-kanadai autópálya-hálózat északi végpontjáig. Kutetaladze úgy számol, hogy a költségek húszmilliárd dollárt tennének ki, ebből Oroszországnak negyven százalékot kellene vállalnia. A nehézségek nem lebecsülendőek ugyan - az autópálya 47 százalékban az örök fagy birodalmán át vezetne, de a mai technika mellett a terv kivitelezhető. A végső szót Jelcinnek kellene kimondania és Kutetaladze abban bízik, hogy az orosz elnök nyitott az elképzelés iránt. Jelcin tanulmányai után 14 évig útépítő mérnökként dolgozott az Urálban. (MTI) Fórunk van? Még van előnyünk. Még tart az a fór, amit Magyarország az elmúlt két évtized némelykor bátortalan, ám többé-kevésbé a piacgazdaság irányába mutató lépései révén szerzett. Még a legnagyobb kelet-közép-európai versenytárssal, Csehszlovákiával szemben is azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy a térségben működő több mint ötmilliárd dolláros külföldi tőkéből hárommilliárdnyi honunkban keresi a nagyobb nyereséget. Még Budapest a Keletet a Nyugattal, a FÁK-ot az EK-val, Amerikával összekötő egyik legerősebb ág. Még talán ide, Pestre jönnek a legszívesebben a New York-i Harminckettedik utcából éppúgy, mint Szaratovból, Alma-Atából, Moszkvából, Szentpétervárról, hogy egymással tárgyaljanak, üzletet kössenek. Budapesten még nem felejtették el, mivel lehet egy taganrogi, donyecki újgazdag kedvében járni oly módon, hogy ne érezze megalázónak hátrányos helyzetét, az otthon zűrzavaros viszonyainak a terhét, ne hordozza környezete szegényszagát. Budapesten még azt is tudják, miként lehet a nyugati világ kifinomult, hedonista kapcsolat- és élvezetrendszerétől enyhén megcsömörlött világfiak, pénzemberek bizalmát megnyerni, közvetíteni a Kelet és a Nyugat között. Ám nincs veszedelmesebb dolog, mint az önelégültség, a bel-, és a külgazdasági sikerjelentés-sorozat. Még egyelőre a nyugati tőke bizalmát, mennyiségét illetően mi vagyunk az élen. De nem árt, ha tudjuk, hogy az elmúlt két évtized alatt megszerzett előnyünk apadni látszik. A nyomunkban ott halad Csehszlovákia. Míg északi szomszédunknál 1989-ben nem volt számottevő nyugati működő tőke, addig két évvel később a helyzet gyökeresen megváltozott. És ha az elmúlt fél-, egy év dinamikáját tekintjük, van min elgondolkodnunk. Magyarországon 1990-ben 2000, 1991-ben már 11000 vegyes vállalat működött. A csehszlovákoknál ez a szám 90, illetve 5500. Tehát míg Magyarországon egy év alatt az öt és félszeresére, addig Csehszlovákiában több mint a hatvanszorosára bővült a külföldiek részvételével működő vállalkozások száma. Csehszlovákia a piacgazdasági intézményrendszer bevezetésének az ütemét tekintve messze Magyarország mögött marad (sőt Prágát megelőzi e tekintetben Lengyelországon és Jugoszlávián kívül még a volt Szovjetunió is). Vagyis Csehszlovákia úgy zárkózik fel Magyarország mögé mind szorosabban, hogy még nem is élt igazából a piacgazdaság kiépülő intézményrendszere kínálta előnyökkel. Figyelmeztető jel, hogy a Magyarországra beáramló nyugati tőke lassuló ütemben érkezik. És ami beérkezik, az is mindinkább szétforgácsolódik, elaprózódik, a szolgáltatásokba, azokon belül is a közvetítő kereskedelembe épül be. Ez abból a szempontból nem lenne rossz, hogy Magyarországnak ma a kis- és a középvállalkozásokat kell fejlesztenie. De ha a nagyobb, néhány százmillió dolláros, húzóágazati (autó-, elektronikai, műszeripar stb.) beruházások irányzatát tekintjük, a helyzet magyar-csehszlovák viszonylatban egyre inkább Prága javára változik. A honi nagyvállalatok zömének még csak esélye sincs rá, hogy csaknem kilátástalan helyzetét külföldi részprivatizációval oldja meg. Magyarországon a húzóágazati, nagy, ígéretes vállalkozásokba manapság alig-alig csordogál a külföldi tőke. A GM-Opel-Szentgotthárd, a Suzuki-Esztergom fényes időszaka után süket csönd, és a kudarcok (Videoton, Caola-Colgate stb.) hónapjai jöttek. A Malév-privatizáció szárnyaszegetten lezuhant, miközben a prágai parlament a magyarénál jóval gyengébb törvényi háttér mellett egyetlen szavazással felszabadította az utat a csehszlovák légitársaság átalakulása előtt. A schwechati reptér tehermentesítését, és a vele járó komoly beruházást - elhalászva a határozatlankodó, aktatologató magyarok orra elől - a pozsonyi repülőtér szerezte meg. (Nálunk öt nagy, a szovjetektől örökölt repülőtér árválkodik hosszú ideje,kihasználatlanul.) Az a külföldi tőke, amely a rendszerváltást követő eufórikus hullám hátán érkezve jó tempóban töltötte be a honi, kiszáradt vállalkozói patakmedreket, mintha megtorpant, elapadt volna. Hogy mitől? Talán a honi következetlenségtől, gazdasági és politikai provincializmustól, baklövésektől, az elbátortalanító tulajdonvitától, a Nyugatnak érthetetlen és átláthatatlan privatizációs buliktól, a jogállamok számára lúdbőrözően hangzó Zétényi-Takács törvénytől, a panamaszagú vagyonátjátszásoktól, a jól ismert, régi-új, sógor-koma-párttagkönyv alapú szinekúra-osztogatásoktól. A külföldi tőke viselkedése a legérzékenyebb barométer. Aki beruház, pénzt fektet be egy idegen országba, az a legtüzetesebben szemügyre vesz mindent, ami ott történik. Mérlegel, értékel, dönt. Bízhatunk-e benne, hogy a külföld elbizonytalanodása, a visszaesés időleges? Bízhatunk-e benne, hogy a kormány megőrzi az örökségét, a rendszerváltáskor átvett, a szomszédokhoz képest igen számottevő helyzeti előnyt? Dunai Péter