Népszabadság, 1992. május (50. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-06 / 106. szám
8 NÉPSZABADSÁG - ÉRVEK, VÉLEMÉNYEK 1992. május 6., szerda Miért kellett erre több mint két évet várnunk? Haraszti Miklós és Pető Iván interpellációja a főszerkesztő-helyettes úrhoz a május 2-ai protokollinterjú tárgyában Tisztelt Helyettes Főszerkesztő Úr! Évtizedek óta lelkes olvasói vagyunk lapjuknak, s különösen így május elseje körül szokott izgalmunk a tetőfokra hágni. Amint az ünnep előestéjén a hagyományos tévéhíradóból megtudjuk, hogy a szakszervezetek hagyományos főnöke kiosztotta a hagyományos kulturális díjakat, máris lemegyünk a Blahába, ott várjuk a lapot, így volt az idén is. El voltunk szánva: ha a Népszabadság nem hozza, amire várunk, megvesszük, az Új Magyarországot. Természetesen arra voltunk kíváncsiak: vajon mit fog mondani az ország első embere az elmaradhatatlan május 2-ai interjújában? Ugye rendben van minden, ugye csak a bajkeverők...? Ugye jól meg tud válaszolni a mi vezetőnk a mi legnagyobb lapunk minden kérdésére? Ugye lehet megint a sorok között olvasni,és a meg nem válaszolt, mert föl sem tett kérdésekből ismét kitalálni, mi a vonal? Tisztelt helyettes főszerkesztő úr, nagyon megnyugtató volt tapasztalnunk, hogy rendszerek jönnek, rendszerek mennek, de a május másodikai protokollinterjú örök. Felemelő volt rögtön az első kérdésben újra ízlelni a régvárt sajtótisztességet: minek köszönhető, hogy ilyen kiválóan tetszenek kormányozni? Boldogsággal töltött el bennünket a miniszterelnök ismerősen szerény válasza: külső és belső körök aknamunkája ellenére teszik a dolgukat, biztosítják a stabilitást. Nem az-e a sokat dicsért magyar stabilitás titka, hogy a kormányfő ellenzékének (ellentétben volt koalíciós partnerével) eszébe sem jut a gazdasági bajok, a több százezres munkanélküliség közepette, hogy az utcára vigye a szociális elégedetlenséget? Pedig, mint azt a miniszterelnök úr most is helyesen kifejti, az ellenzék igen ádáz, s módfelett törzsi. Ha egyszer magától nem akarta mondani, miért is kellett volna éppen az ünnepen kiszedni a miniszterelnökből, hogy az ellenzék konstruktív, s erre más oka nem lehet, mint hazafisága? Milyen kár lett volna levelekkel és más tényekkel megzavarni a tekintélyes történész fejtegetéseit arról, hogy ő nem Grósszal és nem a reformkommunistákkal képzelte az átmenetet. S amikor azt mondta, „a hazai ellenzék nem volt képes felismerni” a Varsói Paktum, s a KGST megszűnésének jelentőségét, miért is kellett volna emlékeztetni őt, a liberális ellenzék javasolta a Varsói Szerződés fölmondását, s éppen két éve a koalíció még ellenezte. Micsoda gazdag anyag, s még csak a címoldalon vagyunk! Lapozunk, s az interjú folytatása újabb élmény: a lap és a miniszterelnök egyetértően korholja a parlamentet és a pártokat. A helyettes főszerkesztő úr a legnemesebb szokások szerint járt el, amikor diákos tüsszentéssel sem vonta kétségbe az állítást: országunk vezető ereje az egyetlen párt, amely nem küszködik belső bajokkal. Zavarosban halászás lett volna kipécézni, hogy a békés átmeneten alapuló kormányzásnak a kormányfő saját pártjában van a legvehemensebb ellenzéke. Mire lett volna jó megkérdezni, vajon a magyar Chirac hogyan kormányozhat együtt a magyar Le Pennel? Ízetlen lett volna a jól értesültség látszatáért megemlíteni, hogy miniszterelnökünk gazdaságpolitikája annyiféle, ahány a minisztere, nem is beszélve a pártbeli lázadókról. Ünneprontás lett volna felvetni, hogy a koalíció bizony két év után felbomlott, hiába borítékozta meg a jeles taktikus a partner pártelnököt. Magára adó újság nem használ fel egy „beszélgetést”, hogy álnokul megkérdezze: bánja-e, hogy a koalíciós egység oltárán feláldozta pártjának agrárprogramját, s valószínűleg a magyar mezőgazdaságot is a miniszterelnök, aki oly büszke az ország stabilitására. Színes fonálként húzódik végig a beszélgetésen a kormányfői jó szándék: mennyire szükséges volna a pártok közötti összefogás, megegyezés, normális párbeszéd. A miniszterelnök szép szóval imigyen csalogatja a pártokat: sajátján kívül mind alkalmatlan a párbeszédre; szélsőséges, szakrális vezetőik, politikai főpapjaik nem engedik a magyar politika összesen 30-40 igaz emberének, hogy összejöjjenek." Kik az előbbiek, s kik az utóbbiak?* Kit érdekel... Nem tesz-e rosszat az összefogásnak, amikor a miniszterelnök pártja az ellenzéket ellenségként kezeli? Nem áll-e az áhított együttműködés útjában az immár szinte túlteljesített Kónya-program, s pártjának fő szellemi tápláléka, a Magyar Fórum? Mindezt megkérdezni mi sem volna alkalmatlanabb pillanat, mint amikor éppen a párbeszéd a téma. Antall József azt állítja, a parlamenti erők között hiányzik az egyetértés a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság, az érdekvédelmi rendszer kialakításában, továbbá a határokon kívüli magyarság megítélésében. Ugyan maga a feltételezés, hogy ezekben az alapértékekben ne volna egyetértés, kizárja a párbeszédet és destabilizálja a Magyar Köztársaságot! De hálásak lehetünk, hogy ilyen akadékoskodással nem akasztották meg az ünnepi interjút. Antall úgy emlékszik, „számtalan kísérletet tett arra, hogy helyreállítsa a normális párbeszédet”. Barátságtalan lett volna lapjuk, ha akár udvarias kérdésben firtatja: mikor fordult elő, hogy az MDF, a kormány, Antall József párbeszédet kezdeményezett volna a szociális rendszerről, a privatizációról, a lakásrendszerről, az oktatási rendszerről, a múlt kezeléséről, az igazságszolgáltatás rendszeréről, egyszóval bármiről, ahelyett, hogy az Országgyűlésben lepné meg partnereit egyoldalú elképzeléseivel? Vagy azt: mi az oka, hogy az ellenzék ilyen tárgyalási javaslatait mindeddig elutasította? „Büszke vagyok arra, hogy azt a két alapvető politikai megállapodást, amit másokkal együtt aláírtam, mind megtartítottam”. Jusztícia-program, Nemzeti Bank-ügy, bírósági kinevezések, médiaháború, alkotmánybírósági keresetek a köztársasági elnök ellen, mind-mind Antall kijelentését igazolják. Híres mondat lesz ez, kár lett volna bármivel szembesíteni. „Aktuális belpolitikai kérdéseket” ígért az interjú. Valóban fontos dolog az Orvostörténeti Múzeum-beli politika, ha nem is megnyugtató, de kimerítő tisztázása. Igaza van legnagyobb napilapunknak, ha ezen kívül más aktualitásokkal nem is terheli kormányfőnket, s megelégszik a május elsejei vezetői nyilatkozatok bevett fordulatával: „reményünk van arra, hogy megindul a lassú növekedés a gazdaságban”. Kérdések? Interjúban? Hogy: mikor? miből? mekkora? Magától a miniszterelnöktől? Köszönjük, nem. Tisztelt főszerkesztő-helyettes úr! Reméljük, megbocsátja, hogy túlléptük a számunkra engedélyezett két percet. Mentségünkül szolgáljon elégedettségünk azzal, ahogyan önök most végre élni tudtak a szabadsággal, elutasítván a szabadosság csábításait, a keresztkérdés sunyiságát, a visszakérdezés erőszakát, a tényekkel való szembesítés unalmát. Következzék tehát kérdésünk. Kedves Népszabadság: miért kellett erre több mint két évet várnunk? Tisztelettel: Haraszti Miklós-Pető Iván (képviselők a sajtó pártján) Tisztelt Helyettes Főszerkesztő Úr! évtizedes út.S telimélvenés voffj-uzik lapjuksek. « különösen így május elseje körül szokott izgalmunk a tetőfokra hágni. Amint az ünnep előestéjén a hagyományos tévéhíradóból megtudjuk, hogy a szakszervezetek hagyománya Igazoló jelentés az agitpropnak Tisztelt Képviselő Urak! Engedjék meg, hogy mind a magam, mind a lapom nevében ezúton gyakoroljak önkritikát, s kérjem bölcs megértésüket homályban tévelygő kollektívánk iránt. Enyhítő körülményként számítsák be, hogy immár évek óta nélkülözzük azt a határozott, elvszerű irányítást, amelyhez hozzászoktunk, s amelynek hiánya oly bonyolulttá tette életünket. A korábbi bevett gyakorlattól eltérően magunknak kellett kitalálnunk, hogy kit kérdezzünk és miről, ami tapasztalatunk szerint rendkívül fárasztó, nem is beszélve a felelősség nyomasztó terheiről. Ezért üdvözöljük most kitörő örömmel azt a hangot, amelyhez egykor hozzászoktunk, remélvén, hogy az urak, éppúgy mint fehér házi elődeik, leveszik rólunk az önállóság unt nyűgét. Ha szabadna kérnünk Bölcsességteket, a jövőben ne csak utólag és ne csak a felteendő kérdéseket határozzák meg számunkra, hanem a rájuk adandó válaszokat is. Ez nagymértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy olyan újságot készíthessünk, amely önöknek tetszik. Bízva megértésükben és reménykedve bölcs irányításuk áldásaiban, már csak egy tiszteletteljes kérdésünk maradt: miért vártak erre két évig? Üdvözlettel: Karcagi László (a szabadság és a demokrácia híve) 4 Ford haszon járművek bemutatója Most egy Ford Transitot is nyerhet! ~ £fS:rZfk A jó üzlethez persze némi szerencse is kell. És a Transit nemcsak megnyerő üzleti fi ’mil Vk partner, de most ráadásul megnyerhető! A sorsoláson minden bejegyzett vállallét,. Változás és vállalat részt vehet. Mindössze a lap alján található kupont kell kitölteni és bedobni a legközelebbi hivatalos Ford márkakereskedőnél elhelyezett gyűjtő't-; * - • ládába, hogy részt vegyen a sorsoláson, melyen egy FORD TRANSIT 100-ast nyer'' -■ -------_ hét a vállalkozásának és magának. (A sorsolásra kerülő Ford Transit 100 a Ford Motor Co export specifikacH szernti modellje húgon, kisbusz vagy kombi 1 . 1M, i Jászatban, benzin vagy dízelüzemű az On 1 A sorsolas mm 1992 n,ájus 24én- 14 órakor a FORD TRANSIT SHOW-n lesz A nyílt hétvégéken mindenkit szeretettel várunk A FORD TRANSIT SHOW azoknak is tartogat meglepetést, akik nem a megbízható flut-QpQ legnépszerűbb furgonjai üzlettársat keresik vállalkozásukhoz. Május 16-17-én és május 23-24-én szeretettel . „ . ., . .. , várjuk a Ford autók magyarországi barátait is, hogy megismerkedjenek a híres Ford Az új Ford Transit Európában már vállalkozások ezreinek bizonyította: méltó az üzleti eloltok Választéka Volt bizalomra. Annyiféle, ahány vállalkozásnak csak szüksége lehet rá. A Ford haszonjárművek könnyű- és középkategóriájú választékából minden vállalkozás megtalálhatja a számára leginkább megfelelőt. Megnövelt hasznos terhelhetőség, alacsony üzemeltetési költségek, tartósság és kényelem: mindezek egyszerre teszik a legújabb Ford Benn UniCGt On V6761. Transitot a legsikeresebb üzlettárssá Európában. Az üzlethez választható társak pat________________________________________________________________________________________________________ 'lottáját csak tovább színesítik az Escort furgonok, a személyautóktól megszokott mi- * Név: ..................................................................................Beosztás: ........................ nőségű kényelemmel és gazdaságos üzemmel. ii , i i i I Tpip fran fa v ’ I Ford haszonjárművek bemutatója Márkakereskedő neve, címe: .................................................................................... Most eljöttek Budapestre, hogy bemutatkozzanak Önnek és vállalkozásának is. Már Dátum: ............................................................................................................................................................................................. jus 11 és 24 között a FORD TRANSIT SHOW-n, a margitszigeti Thermál Hotel előtt Ez a kupon egy sorsjegy. Ha a kupont május 20-án 17 óráig kitöltve bedobja a legközelebbi már minden üzletember és flottatulajdonos vállalkozás közelebbről is megismerkedik a kereskedőnél elhelyezett gyűjtőládába, akkor részt vesz a sorsoláson, amelyen egy új Ford .. . ! Transitot nyerhet. A sorsolásra egy vállalkozás egy kuponnal nevezhet. A sorsolás ideje: 1992. hét az új Ford Transzokkal. Kérjük, forduljon hivatalos Ford márkakereskedőjéhez, május 24 14 óra. helye: a FORD TRANSIT SHOw a margitszigeti Thermál Hotel parkolójában , Pixri A sorsolásról, a Ford Transit Show-ról és a Transit modellekről részletesebb információval hivatalki önt vagy munkatársát személyre szóló meghívóval látja el. Vele egyeztetheti a ! , „ . . . . . .... , i Ilos Ford márkakereskedője szolgál majd I látogatására megfelelő időpontot is. I_________________________________________________ | /