Népszabadság, 1992. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

NÉPSZABADSÁG s­­ ar - r­ r r n ^nr ^ S58q888888888g8^.w^^w^wji^mf^^ Ti rT rilliprr f PIWT mnp 8 fiP i­fP 7 iniy­'n­r­r n 1992. augusztus 1., szombat SZOCIALISTA NAPILAP •50. évfolyam, 181. szám Egerszegi + Darnyi : öt arany Fényes búcsú a barcelonai uszodától Bejött a papírforma - tegnap újabb kettővel gyarapodott a magyar aranyérmek száma az olimpián. Egerszegi-Darnyi 3:2 - vagy talán sze­rencsésebb így írni: Egerszegi-Darnyi 3 meg 2, azaz öt. Ennyi aranyéremmel távoznak a magyar úszók Barcelonából, eggyel túlteljesítve a szöuli „szállítmányt”. Ami akkor persze még egy kicsit szokatlan volt, Barcelona előtt már holtbiztos tippnek számított. A hét éve világversenyeken veretlen - nyugodtan leírhatjuk, úszókirály - Darnyi Tamás, ha a szokottnál szorosabb ver­senyben is, elsőként csapott a célba a 200 méteres vegyes úszásban. A trónkövetelő Czene Attila 150 méternél még elsőként fordult, aztán a nagy haj­rában a 3. helyet szerezte meg. Ritka dolog, hogy az Eurosport angol riportere jól ejtsen egy ma­gyar nevet. Tegnap délelőtt nem hibázott. Nem tudott hibázni. Az Egerszegi nevet volt alkalma megtanulni. Krisztina valószínűleg példa nélkül álló, négy másodperces előnnyel, jutott a döntőbe 200 háton, s mint ahogy a riporter, ő sem hibá­zott. Nem tud hibázni. Az uszoda szépen búcsú­zott. Ami a többi sportágat illeti: Izland kézilab­dában is erősebb Magyarországnál, nem csak lab­darúgásban, súlyemelés semmi, férfi tőrvívás semmi, sportlövészet semmi. Az öklözők közül Béres viszont még egyet lépett előre. (Részletes tudósításaink a 14., 15., 16. oldalon) A világ leghiperebbnek tartott inflációja után 46 éve megjelent a forint. Akkoriban a legmaga­­­­sabb fizetések nem ha­­l­­adták meg a 700 forin­tot, igaz egy kiló kenyér­­ sem került többe, mint 96 fillér. Bár azóta kissé elsza­ladt az infláció, de az is tény, hogy a Váci utcai­­ feketevaluta-váltóknál­­ már csaknem konvertib­­lis a magyar fizetőeszköz. (Összeállításunk a forint­­r­­ól a 9. oldalon.) Egyre kevesebb jut élelmiszerre is Mennyit eszik a magyar? E kérdésre senki nem tud pontos választ adni. A Központi Sta­tisztikai Hivatal a kiskereske­delmi forgalmat méri, ami megközelítően sem azonos a tényleges fogyasztással. Az adatokból viszont bizonyosan kiderül, hogy­­ folyamatosan csökkenő tendenciával - 30-40 százalékkal kevesebb élelmi­szert fogyasztunk mint két és fél évvel ezelőtt. A Központi Statisztikai Hi­vatal közzétett adatai szerint 1989-ben a kiskereskedelem­ben 315,7 milliárd forint érték­ben vásároltunk élelmiszert és élvezeti cikkeket. Egy évvel ké­sőbb a forgalom 359 milliárd forintra emelkedett, ám az el­adott mennyiség 15 százalékkal csökkent. Tavaly az élelmiszer­­boltokban tovább mérsékeltük vásárlásainkat. Már csak 292,5 milliárd forintot költöttünk a különféle termékekre, s ez 19 százalékos mennyiségi csökke­nésnek felel meg. A hanyatlás nem állt meg az idén sem. A legfrisebb adatok szerint május végéig 123,3 milliárd forint volt az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom, s ez időarányosan újabb tízszázalékos mennyiségi csökkenést takar. A hivatalos adatok is a kiske­reskedelmi vásárlásokat mutat­ják, amelyek nem egyeznek meg a fogyasztást jelző számokkal. A statisztika ugyanis nem méri a feketekereskedelmet, az úgy­nevezett MDF-piacok árusítá­sát, de az önfogyasztást sem. Ezek a hivatalos, a kiskereske­delmi forgalomhoz képest nyil­vánvalóan emelik a tényleges élelmiszerfogyasztást. Másfelől a hivatalos adatok magukba foglalják az idegenforgalmi vá­sárlásokat is, amelyek viszont csökkentik az egy hazai lakosra jutó fogyasztást. (Folytatás az 5. oldalon) Kísérlet van, pénz nincs Késésben az egészségügy Mentőbotrány, kórházi gyógyszer- és kötszerhiány, dühös és csalódott háziorvosok, dühös és csalódott, no meg kártyavissza­tartó betegek, zavarok az egészségügy reformjában. És az előre­jelzések arra utalnak, hogy a neheze - az év második felében - még hátravan. Erről kérdeztük dr. Kameniczky Istvánt, az egészségbiztosítási felügyelőbizottság februárban megválasztott elnökét, aki főállásban a szakszervezeti gazdaságkutató igazga­tója. (5. oldal) A jugoszláv hadsereg a béke hadserege? Holnap elnökválasztás Horvátországban A harcias póz nem a véletlen műve. Miközben a független Horvátország gőzerővel készül a vasárnapi elnökválasztásra, s Franjo Tudjman eddigi államfő tűnik a legesélyesebbnek, Bosz­niában változatlan hevességgel folynak a harcok. Szarajevóban tegnap sem akart végeszakadni az állandó gránátesőnek. Első hallásra kevésbé, tűnik harciasnak Milan Panics kije­lentése - „A jugoszláv hadsereg a béke hadserege!” -, amit a kormányfő az egyik szerbiai lé­gitámaszponton tett. Panics sie­tett hozzátenni, hogy a hadsereg számára mindenképpen muszáj pénzt biztosítani, hogy „móresre taníthassa azokat”, akik esetleg megtámadnák Kis-Jugoszláviát. Belgrádban a hadsereg határo­zottan cáfolta azt a horvátokkal kötött csütörtöki megállapodást, mely szerint a szerb erők kivo­nulnának Dubrovnikból. Közben Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője azt mondta: kész területi engedmé­nyeket tenni, csak hogy a mu­zulmánok is „kantonhoz” jussa­nak. A boszniai menekültkérdés­ben leginkább érdekelt Ausztria belügyminisztere szerint orszá­ga nem viheti túlzásba a jótette­ket, mert ezzel egyrészt a mene­kültáradatot növelné, másrészt megakadályozná, hogy más nyugat-európai országok is hoz­zájáruljanak a probléma megol­dáshoz. MI VAN A POGGYÁSZBAN? Bizonytalan reptéri biztonság (Munkatársunktól) Ha Budapesten vagy akár vi­déken azt mondják: repülőtér - Ferihegy jut az emberek eszé­be. Pedig az országnak ezen a nemzetközi légikikötőn kívül csaknem egy tucat polgári re­pülőtere van, amely kisebb-na­­gyobb gépek le- és felszállására alkalmas. A „légi KRESZ” ügye rendezett, az üzemeltetési szabályok adottak. Ami viszont anarchikus: a fővároson kívüli repülőterek biztonságáról való gondoskodás. A probléma oka főleg az, hogy az élet megelőzte a szabá­lyozást. A repülőterek, amelyek korábban általában szovjet kézben voltak, magyar fennha­tóság alá kerültek, gazdasági társulások kezelésébe, illetve tulajdonába. E társulások, kft.-k számára, mint az ott dolgozóktól meg­tudtuk, gyakorlatilag nem léte­zik szabályozás arról, hogyan kell őrizni a repülőtereket, mi­ként kell az épületeket, a repü­lőgépeket, az utasokat oltal­mazni, miként lehet és kell át­vizsgálni a poggyászt, hogy ne kerülhessen robbanóanyag, vagy az utasok biztonságát fe­nyegető más eszköz a gépre. Némely kis repülőtereken nincs határ- és vámőrség, előfordul­hat tehát, legalábbis elméleti­leg, hogy megérkezik Bécsből, vagy máshonnan egy kis Cess­na, és utasa a reptéren átszáll poggyászával a bérelt kocsiba, a­nélkül, hogy átesett volna a megfelelő ellenőrzésen. Azután néhány óra múlva visszaszáll a repülőgépre és hazarepül. A fentiekből nem következik, hogy semmiféle őrzés és véde­lem nincs a szóban forgó repü­lőtereken. Privát őrző- és védő­szervezetek tevékenykednek ám nem bizonyos, hogy mun­katársaik tudják azt, amit tud­niuk kell, rendelkeznek a szük­séges eszközökkel, az pedig tény, hogy nincs egységes sza­bályozás. Ez a repülésről szóló törvényben valósulna meg; ter­vezetében a biztonsággal fog­lalkozó rész állítólag lényegé­ben készen van, bár informáto­raink ezt nem láthatták. Mivel azonban a törvény elfogadása 1993 előtt aligha várható, fon­tos, hogy addig is szülessen egy kormányrendelet, amely egyér­telműen és minden érdekeltet kielégítően gondoskodik a re­pülőterek biztonságáról. Nem csak a kifutó szabad BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE „Fejpénzt” kér a balatoni maffia? (Megyei tudósítóinktól) Rossz hírbe keveredett a ba­latoni üdülőkörzet: maffiák háborújáról, stricik csatájáról, kábítószer-kereskedők térhó­dításáról, nagy értékű gépko­csik ellopásáról hallani külön­böző híreket. Mi az igazság? - ennek nézett utána Veszprém és Somogy megyei tudósítónk. Horeczki László alezredes, a Veszprém megyei rendőrfőka­pitány bűnügyi helyettese sze­rint nem növekedett az erősza­kos bűncselekmények száma a Balaton északi partján. Ami a maffiák működésével kapcso­latos híreszteléseket illeti, az­zal kapcsolatban az alezredes elmondta: a közvélemény álta­lában arra gondol, ha balatoni maffiáról hall, hogy egyes cso­portok a biztonság garantálá­­sáért „fejpénzt” erőszakolnak ki vendéglősöktől, butikosok­tól. Az alezredes nem zárta ki, hogy ilyen eset nem fordul elő, ám az tény, hogy a rendőrség­hez eddig egyetlen, ezzel kap­csolatos bejelentés sem érke­zett. Pedig - mint azt Horeczki László megjegyezte - „annyira nem vagyunk gyengék, hogy ne tudnánk védelmet nyújtani ilyen esetekben.” A Balaton északi partján je­lentősen megnőtt a nagy érté­kű gépkocsilopások száma. A rendőrség jól szervezett kül­földi „csapattal” áll szemben. A tavalyi szezon végén sikerült elfogniuk egy Bulgáriából ér­kezett társaságot, amelynek tagjai autólopásra specializál­tá­­ magukat. Az eddigi ta­pasztalatok szerint könnyen lehetséges, hogy a közelmúlt­ban történt autólopások nyo­mozása során ismét külföldi nyomra bukkanhat a rendőr­ség. Segítséget jelenthet az úgynevezett Karc típusú riasz­tórendszer amely rádiójeleket sugározva jelez. (Folytatás a 12. oldalon)

Next