Népszabadság, 1992. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-01 / 181. szám

_ Bagdad: fatális félreértés Ha helytálló a brit Guardian pénteken közölt értesülése, ak­kor fatális félreértés vezetett az Öböl-háború utáni eddigi leg­veszélyesebb konfliktushoz s kevés híján a hadműveletek ki­­újulásához az ENSZ-szövetsé­­gesek és Irak között. A The Guardian washingtoni tudósítója - az egyik névtelen­ségbe burkolózó ENSZ-szakér­­tő nyilatkozatát idézve - azt ír­ja, hogy a bagdadi ENSZ-cso­­port bizalmas értesülés alapján jelentette be igényét a mező­­gazdasági minisztérium épüle­tének átkutatására, de közvet­len bizonyítéka nem volt arra, hogy az intézmény valóban a keresett katonai­ dokumentu­mokat rejtené. A megfigyelők állítólag nem is tudták, hogy az épület, amely előtt strázsálnak, a mezőgazdasági minisztériu­mé, erre csak a belépés megta­gadása után jöttek rá. Ha erről korábban tudomást szereznek, valószínűleg nem vesződtek volna a bejutással - mondta az ENSZ-illetékes. A megfigyelő szerint a konf­liktus éleződésével az ügy mind­inkább elvi kérdéssé vált s ami­kor a súlyos nemzetközi bonyo­dalmak árán kicsikart házkuta­tási engedély után semmit sem leltek a szakértők, mindenki úgy vélte, hogy az irakiak a hu­zavona idején elvitték onnan a terhelő dokumentumokat, ame­lyek azonban „valószínűleg so­ha nem is voltak ott”. Az ENSZ-vizsgáló az irakiak ellenállását azzal magyarázta, hogy jóllehet a világszervezet szakértőinek a BT-határozatok alapján mindenhova belépési joguk van, az ENSZ és Bagdad között korábban egyetértés született az iraki kormányin­tézmények „tapintatos” kezelé­séről. Az iraki vezetés tehát in­zultusként könyvelte el, hogy az ENSZ-csoport hirtelen tűnt fel a mezőgazdasági miniszté­rium bejáratánál - mondotta az idézett szakértő. A konfliktus tetőzésével a térségben tevékenykedő ameri­kai haditengerészeti erőket ké­szültségbe helyezték, brit ille­tékesek pedig lehetőségként emlegették az újabb fegyveres beavatkozást. (MTI) _____ BOSZNIA ISMÉT LÁNGOKBAN Sztrájkol a belgrádi Politika kiadó (Újvidéki tudósítónktól) Fellángoltak a harcok Szara­jevóban és Bosznia más vidé­kein. A Nyugat-európai Unió stratégái korlátozott beavatko­zás lehetőségeit mérlegelik. Nem jelent meg az államosítási törvény ellen sztrájkoló belgrá­di Politika. Színjáték volt csu­pán Milosevics és Jovics össze­­különbözése? Bosznia fővárosában hetek óta nem volt olyan heves az el­lenségeskedés, mint a péntekre virradó északán. A szerb rádió arról számolt be, hogy a muzul­mán erők általános támadást indítottak a szarajevói szerb ál­lások ellen. Az említett forrás szerint több mint kétszáz grá­nát és akna robbant a „szerb” kerületekben, egy harcos halá­lát okozva. A szarajevói rádió a Dobrinja kerület muzulmán ré­sze elleni szerb támadásról adott hírt. Ennek az ágyúzás­nak két halottja és 18 sebesültje volt. Az összecsapások pénte­ken délben még tartottak. Nem hallgattak a fegyverek a többi boszniai fronton sem. Tre­binje és Mostar közelében a horvát erők a szerb állások át­törésével kísérleteztek, a Tanjug szerint sikertelenül. Kora reggel Horvátország területéről raké­tával lőtték a doboji (Észak- Bosznia) hidat, amelynek stra­tégiai jelentősége van a szerbiai segély Krajinába juttatásában. A Tanjug római tudósítója arról számolt be, hogy a Nyu­gat-európai Unió stratégái az intervenció különféle opcióit készítik elő arra az esetre, ha a Biztonsági Tanács újabb hatá­rozatokat hozna a jugoszláv válsággal kapcsolatban. A ró­mai La Republica úgy tudja, az Unió néhány tagja - az ostrom­gyűrűbe zárt­ Gorazsde humani­tárius megsegítése címén - ké­szen áll a korlátozott célú kato­nai beavatkozásra. Az egyre fo­kozódó boszniai háború kap­csán hasonló hangok hallatsza­nak Londonban is. Miután a szerb nemzetgyűlés csütörtök este végül mégis meg­szavazta a Politika kiadóház államosításáról szóló törvényt, Szerbia legnagyobb hagyomá­nyú és (az utóbbi éveket leszá­mítva) legtekintélyesebb napi­lapjának újságírói határozatlan tartamú sztrájkot hirdettek. Eredményképpen pénteken nem volt kapható sem a Politi­ka, sem a kiadóház másik két naponta megjelenő kiadványa. A Bozsovics-kormány önké­nyeskedése ellen tiltakozó hír­lapírókat rokonszenvükről és támogatásukról biztosították azok a szakmabeliek és politi­kusok is, akikről a Politikának - ötéves rezsimhű korszakában - nem volt jó szava. A sztrájko­lók Panics „szövetségi” minisz­terelnöktől várják a megmen­tést (minthogy székfoglalójában erélyesen síkraszállt a sajtósza­badság mellett), s ő péntekre ígérte a választ. A kormányfő egyébként a repülőtérről egye­nesen a kabinet ülésére sietett, az elsőre, amelyen hivatalba lé­pése óta részt vett. Ha hinni lehet Petar Skand­­ricsnak, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) főtitkárának, nincs többé nézeteltérés Milose­vics államfő és Boriszlav Jovics, a párt elnöke között, írja a belg­rádi Borba. A főtitkár ugyanis ilyen értelmű körlevelet intézett az SZSZP jeles és kevésbé jeles vezetőinek, amelyben a minapi összekülönbözést ártalmatlan demokratikus eszmecserére ma­gyarázza. A Borba ennek ellené­re feltételezi, hogy az októberi kongresszuson a személyi válto­zások nem lesznek elkerülhetők. Érdekesebb magyarázatot ad­nak az ügyre a szocialista disszidensek, akik kilépésük (az SZSZP szempontjából: kizárá­suk) után szociáldemokrata „ruhát” öltöttek. Vezetőjük, Jo­­van Cvetkovics képviselő ugyan­is úgy tartja, Milosevics és Jo­vics összekülönbözése attól a szándéktól vezérelt tett, hogy a felelősség Jovicsra, Skandricsra és a pártideológus Mihajlo Mar­­kovicsra háruljon, Milosevics pedig mentesüljön a felelősség­től az uralkodó párt sikertelen­ségéért, noha ő is ugyanahhoz a keményvonalas szárnyhoz tar­tozik, mint a többiek. Pilcz Nándor HORVÁT VÁLASZTÁSOK Demokratúrából a demokráciába? (Kiküldött munkatársunk je­lenti Zágrábból) Vasárnap nyolc köztársasági elnök és tizenhét, a parlamentbe törekvő politikai párt között vá­laszt az immár független Horvát­ország. A legesélyesebb az eddig kormányzó Horvát Demokrata Közösség (HDZ) és az eddigi ál­lamfő, Franjo Tudjman. Tudjman jelszava ,a függet­lenségből a jólétbe, arra utal, hogy a diktatórikus hajlamok­kal megvádolt államfő, már számol a nemzeti örömünnep elmúlásával. A romantikus és erőszakos nacionalizmust a Tudjmant engedékenységgel vádoló szélsőjobboldali Horvát Jogpárt tűzi zászlajára. Ennek vezetője, Dobroslav Paraga a minap Belgrád bombázását is javasolta. Sok más politikai erő is bírálja az eddigi, Tudjman által közvetlenül vezérelt nem­zeti egységkormányt Vukovár elvesztéséért. A Néppárt jelöltje, Savka Dabceviv Kucar asszony és a szociálliberális Drazen Budisa azt ígéri, hogy a demokratúra helyett erősebb demokráciát, nagyobb helyi és regionális ön­­kormányzatot ígér. A volt kom­munisták és a szociáldemokra­ták főleg a gazdaságra kon­centrálnak, a régebben neves reformkommunista, Branko Horvát például munkavállalói versenyprogramot ígér. A választási jelszavak a tud­juk, jobban tudjuk, legjobban tudjuk szófacsarásai mellett elsősorban a bizalomra apel-jálnak. Mégis szinte bizonyos, hogy a másfél éve kétharmados többséget szerzett HDZ-nek ezúttal kevesebbel kell beér­nie, noha nyer, hiszen fő ígére­tét, a függetlenség nemzetközi elismertetését és megvédését, teljesítette. A horvát jövőkép azonban sok szempontból még vázlatszerűen sincs kidolgozva. A pártprogramok e szempont­ból nem nagyon különböznek. A szerbek által megszállt terü­letek polgárai Zágrábban sza­vaznak. Az emigráns horvátok is voksolnak. A horvátországi etnikai kisebbségeknek öt hely van fenntartva. Eközben Belg­­rádban a jugosz­láv hadsereg cá­folta, hogy alá­írta volna a hor­­vátokkal azt a megállapodást, amely szerint a szerb erők elvo­nulnak Dubrov­nik környékéről. A városban min­denesetre nyu­galom van, nem úgy, mint a bosz­niai gócponto­kon. Panics jugosz­láv kormányfő és Granic horvát miniszterelnök­helyettes viszont tényleg megálla­podott a hadi­foglyok cseréjé­ről, ha betartják a megállapo­dást, akkor napokon belül az összes hadifogoly kiszabadul­hat. Tudjman választási beszédé­ben kiemelten szólt a horvát­­magyar kapcsolatok fontossá­gáról. Megemlítette, hogy a Ri­­jeka-Zágráb-Budapest autóút, valamint a kereskedelem és a tranzit fejlesztése nagyon sokat ígér mindkét országnak. Felsorolva a Közép-európai Kezdeményezés tagországait, leszögezte: Horvátország szá­mára jelenleg a mi térségünk országai a legfontosabb partne­rek. Füzes Oszkár Zágrábi nyár ’92 BOROS JENŐ FELVÉTELE M­ ­­argot Honeckert is bíróság elé akarják állítani ? Les Echos: Bonnban, 1987-ben egészen másképp fogadták a volt NDK-vezetőt Erich Honecker visszatérte utáni eufória csendesülésével a német pártok figyelmüket a Chilébe utazó Margot Ho­­neckerre összpontosították és ellene is nyomozást követelnek. A francia sajtóban pedig olyan véleményt fogalmaztak meg, hogy nem is olyan régen - 1987-ben - államfői pompával fogadták Honeckert Bonnban. - Lesz idő amikor Margot Honeckernek is felelnie kell - jelentette ki Horst Eylmann, a Bundestag jogi bizottságának elnöke. A berlini igazságszol­gáltatásnak most azt kell meg­vizsgálnia, hogy büntetőjogilag ez hogyan lehetséges. Bonnak azután kiadatási kérelmet kell benyújtania a chilei kormány­nak - vélte a politikus. Az SPD egyik szakértője sze­rint a kényszer-örökbefogadá­sokért, amelyek Margot Ho­necker korábbi miniszteri tevé­kenységéhez fűződnek, az asszonyt gyermekrablás, illetve személyes szabadságtól való megfosztás miatt lehetne fele­lősségre vonni. Margot Ho­necker annak idején politikai foglyok gyermekeit - úgymond átnevelés céljából - állami gon­dozásba vetette, illetve nevelő­szülőkhöz adatta ki. A chilei külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Honecker felesége - akinek egyébként pénteken délután kell Santia­­góba érkeznie - turistavízum­mal beutazhat az országba. En­­rique Silva Cimina tagadta azokat a vádakat, amelyek sze­rint Erich Honecker nem ön­szántából hagyta el a nagykö­vetséget. Margot Honecker közben a luxemburgi repülőtéren, útban Santiago felé, azt mondta az ARD német televíziónak: - Az új Németország többé nem a hazám. Ami az elmúlt években történt, az egy nagy tévedés. A németek ezt még meg fogják bánni. A férjére vonatkozó kér­désekre azonban nem válaszolt. Margot Honecker Sonja nevű lányához és annak családjához utazik. A 39 éves Honecker­­lány egy chilei menekülthöz ment férjhez, aki a hetvenes években az NDK-ban talált menedéket. A család két gyer­mekével két éve él Chilében. A francia sajtó változatlanul bő terjedelemben foglakozik a moabiti börtönben ülő Honek­­ker körül zajló eseményekkel. A Les Echos megállapítja: a perben ugyanarról az emberről van szó, akit Kohl kancellár 1987-ben államfőnek kijáró tiszteletadással, katonai dísz­pompával fogadott Bonnban, s akinek akkori „szalonképessé tételéhez” antifasiszta múltját emlegették. A Libération szerint a per nyilvánvalóan „józan és látvá­nyosságoktól mentes” lesz. De ugyanazt a dilemmát válthatja ki, mint a háborús bűnösök pere 1945-ben: kit kell hibáztatni, s vajon kollektíven felelősségre vonható-e az NDK? A vezetők felelősségrevonása tisztázhatj­a-e 16 millió követőjüket? Nehezen lesz elfogadható az is, hogy Ho­neckert elítélve megfeledkezze­nek az ellenállóról, aki élete tíz évét töltötte el náci börtönök­ben és koncentrációs táborok­ban - hangoztatja a Libération. - Lehetséges, hogy Kohl - akinek a népszerűsége erősen csökkent a kelet-német tarto­mányokban az egyesítés feletti lelkesedés és a bosszúvágy el­múlásával - meg akarja mutat­ni, hogy képes a meggyalázott jog érvényesítésére - írja a Le Monde. Mindazonáltal a lap úgy véli, hogy Németországban nem „kirakatpert” akarnak rendezni. Honecker visszatérte kétségkívül azzal a kockázattal jár, hogy komoly bonyodalma­kat okoz Németországban. A német kommunista vezető pere, a romániai Nicu Ceaucescu-, illetve a bulgáriai Zsivkov-per után talán méltóbb módot ad a kommunizmus elleni eljárásra - véli a Le Monde. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. augusztus 1., szombat Kozirev mégis marad Politikai fantáziálgatásnak nevezte pénteken az Andrej Kozirev lemondásáról lábra kapott moszkvai híreket az orosz elnöki szóvivő. Vjacsesz­­lav Kosztyikov főnökére, Bo­risz Jelcinre hivatkozva hatá­rozottan cáfolta, hogy az elnök meneszteni készülne a diplo­mácia irányítóját. Korábban több lap is felrep­­pentette a hírt, miszerint Kozi­­revnek a Kuril-szigetekkel kapcsolatos túl engedékeny ál­láspontja miatt távoznia kell posztjáról. A Nyezaviszomaja Gazeta című újság pénteken már azt is tudni vélte, hogy még Jelcin szeptemberi japáni útja előtt elhagyja hivatalát. Kosztyikov nyilatkozatában ennek ellenére hangoztatta: a távozás kérdését egyetlen ille­tékes fórumon sem vetették fel és nem vitatták meg. (MTI) Arafat a Rabin találkozó? Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetője a Ha’aretz című izraeli lapnak adott interjújában úgy nyilatkozott: kész találkozni Jichak Rabinnal, Izrael új mi­niszterelnökével. A PFSZ végrehajtó bizottsá­gának elnöke az interjúban fel­szólította a jeruzsálemi kor­mányfőt, hogy a jövőben ne mi­nősítse többé terroristacsoport­nak a PFSZ-t. Arafat kijelen­tette, szervezete nélkül nem lesz béke. - Kössünk igazságos békét, tekintettel az önök és a mi gyermekeinkre - fordult a PFSZ-vezető Rabinhoz. (MTI) Az osztrák védelmi miniszter a balkáni háború esélyeiről (Bécsi tudósításunk) Egyáltalán nem lehetünk biztosak benne, hogy a boszniai események már lezárultak. Ép­pen úgy, mint korábban, fönn­áll a veszélye annak, hogy vé­res konfliktus színhelyévé válik Kosovo, hogy kiéleződik a ma­cedón kérdés - jelentette ki a Die Presse című napilapnak nyilatkozva az osztrák védelmi miniszter. Werner Fasslabend szerint a legnagyobb esélye an­nak van, hogy az albán többsé­gű szerb Kosovóban harcok robbannak ki. Az osztrák hadsereg felkészült minden, Ausztriát esetleg fenye­gető katasztrófára, igazi megol­dást azonban csak az hozhat, ha a kívülálló országok egységes ál­láspontra jutnak, ha megértetik a szerb agresszorokkal, hogy a tömegek kiűzését nem tűrik el. A harcok mostani szakaszában mindenekelőtt a politikai nyo­mást kell fokozni Szerbiára. Persze számolni kell azzal, hogy mindaddig, amíg Karadzsics szerb vezér ül a tárgyalóasztal­nál, s a kitelepítés lehetőségeit fontolgatja, addig a jelenlegi események nem érnek véget. Az osztrák védelmi miniszter megítélése szerint nyugtalan övezet marad egész Délkelet- Európa, amivel az Európa és a Távol-Kelet közötti földrajzi összeköttetés törik meg. Fass­labend nem hisz abban, hogy a helyzet a térségben rövid távon rendeződik, márpedig egy bal­káni háború az osztrák gazda­ságot is érintené. Elkerülendő a milliós tömegű újabb menekült­­áradatot, a nagy kiterjedésű háborút, amelyben elvileg két szövetséges partner, Török- és Görögország szembekerülhet egymással, Ausztriának min­den eszközzel azon kell fára­doznia, hogy megakadályozza a tűz elterjedését. Ausztria lenne az a nyugat-európai ország, amelyet földrajzi fekvésénél fogva először érintene a balká­ni háború, gazdasági helyzete is múlik azon, mennyire sikerül nyugalomban tartani a Bal­kánt. Ez érintené az ország ide­genforgalmát, s mindenekelőtt az ausztriai beruházásokat, akár mint a Kelet- és Közép- Európába irányuló befekteté­sek székhelyét, akár mint kiin­dulópontját. Földvári Zsuzsa : Ausztria segít a boszniai me­nekülteknek, de nem viheti túl­zásba a jó cselekedeteket, mert ezzel egyrészt tovább növelné a menekültáradatot, másrészt akadályozná, hogy a nyugati országok is bekapcsolódhassa­nak a segítésbe - állította az osztrák belügyminiszter. A Der Standard című lapnak nyilat­kozva Franz Löschnak nem volt hajlandó megmondani, hogy Ausztria mennyi mene­dékkérő befogadására lenne még képes. Bécs jelenlegi maga­tartásával szeretné a menekül­tekkel való szolidaritásra ösztö­nözni a nyugat-európai orszá­gokat - mondta a miniszter, majd Horvátországot bírálta, amely nem támogatja a száz­ezer menekült befogadására ké­pes sátorváros területén való felállításának ötletét. (MTI) Féléves libanoni hosszabbítás a kéksisakosoknak Az ENSZ Biztonsági Tanácsa augusztus 1-jétől újabb hat hó­nappal meghosszabbította a Libanonban állomásoztatott ENSZ békefenntartó erők mandátumát. Az ENSZ békefenntartó erőit csaknem 14 esztendővel ezelőtt küldték Libanonba, az ország déli részébe, ahol az izraeli hadsereg úgynevezett biztonsági üt­közőzónát hozott létre. Jelenleg tíz ország 5800 katonája teljesít itt szolgálatot­. (MTI) Szocialista győzelem az albán választásokon A hivatalos előrejelzések szerint az Albán Szocialista Párt nyerte meg a július 26-án tartott helyhatósági választásokat Albániában. Az előzetes adatok szerint a szocialista képviselők a helyi tanácsokban a szavazatok 51, míg a körzeti tanácsok­ban a voksok több mint 60 százakékát kapták. A választásokon a második legtöbb szavazatot az Albán Demokrata Párt sze­rezte. (MTI) Az ENSZ megfigyelőket küld Dél-Afrikába Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár bejelentette, hogy Nelson Man­dela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője kérésének eleget téve megfigyelőket küld Dél-Afrikába, az ANC által a jö­vő hétre tervezett általános sztrájk és kormányellenes megmoz­dulások ellenőrzésére. Az ENSZ várhatóan 10-12 fős csoportot küld az afrikai országba, Pretoria jelezte, hogy nem emel kifo­gást a megfigyelők jelenléte ellen. (MTI)

Next