Népszabadság, 1992. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
14 NÉPSZABADSÁG - HIRDETÉS 1992. OKtóber 15., csütörTök Tárt kapukkal várjuk! Október 19-én nyílik a „%-OS” ! a Ramovill új discount üzlete. Kínálatunknál csak az áraink jobbak! 100%, hogy itt talál kedvére valót. Ramovill Rt. Százalékos Bolt ||m| m| Jjpr Ira, Budapest V. Sorház 3-5. Telefon: 118-90-07 , Nyitva: hétfőtől-péntekig 9-17h RAMOVILL (R) audioson /cS*2*\ HHTHRENI / \ Antennen * Electronic / S KOMPLETT ASTRA-SZETT AZ 1, 2 ÉS 3 MŰHOLDAKRA audioson kathrein 3 év garancia 50 program (tv és rádió) szabadon programozható sztereó (5 MHz-8.5 MHz) RCA sztereó hangkimenet EURO-SCART csatlakozó , távirányítós mágneses és fesz. polárváltó FM küszöb: 6 dB alumínium ofszet antenna Ár 28 403 Ft áfával együtt 11 év garancia ( H) program (tv és rádió) szabadon programozható sztereó (5.7 MHz-8.5 MHz) RCA sztereó hangkimenet - EURO-SCART csatlakozó távirányítós mágneses és fesz. polárváltó FM küszöb: 17 dB - PLL synthesizer hangolás Ár 31 790 Ft áfáival együtt! Components Ltd. England Több mint 1600 oldalas katalógus az elektrotechnika minden területéről - 30 (KM)- féle termék állandóan londoni raktárunkban - Ma megrendelheti a SOLAMEX Kft.-nél, két hét múlva átveheti. Vigye el tőlünk ingyenes katalógusunkat. Látogasson meg a Budapesti Műszaki Egyetem „K" épületében tartandó szimpóziumunkon: 1992. okt. 26-28. között. Salamon NÉMET-MAGYAR KERESKEDELMI KFT., BUDAPEST V., AULICH U. 7. 1054. Elektronikai cikkek kül-, kis- és nagykereskedelme. Telefon: 111 -2251. Telefax: 111 -4039. 24021 NPO) -ro ■ mamo N (O si D O) O N (O C :0 ■ co -Q ^0 (/ sCO CO IpIjlP' tat**fS# “ \\0 We I ao B|r ^ W ^ A SZERENCSEKOVÁCSA* I SZERENCSEJÁTÉK RT. 1 A SZERENCSE KOVÁCSA Radioaktív hulladékok és kibocsátások - népegészségügyi szempontból ......................................................................................—’—.......... Csaknem valamennyi termelő tevékenység során keletkeznek a környezetet, az élővilágot, s magát az embert veszélyeztető hulladékok. A veszély mértéke - természetesen - alapvetőért függ a keletkező hulladékok környezeti kibocsátása nagyságától, valamint a környezetszennyező anyagok veszélyességi fokától, így igaz ez az ionizáló sugárzás orvosi, ipari és egyéb célokra történő hasznosítása során is. Az utóbbi 15 évben a fejlett ipari országokban az elektromosenergia-fogyasztás 55%-kal nőtt, míg a nem villamos energiák felhasználása 7%-kal csökkent. 1990-ben az USA-ban 112, a többi országban együttesen 316 atomreaktor üzemelt (1). S bár a korábbi Szovjetunió területén található a Föld olajkészletének 30%-a, mégis - főképpen gazdaságossági és kisebb részben környezetvédelmi szempontok miatt - az energiatermelés 12%-a atomerőművekben folyik (2). A nukleáris energiatermelés részesedése Franciaországban és Belgiumban a legnagyobb - 70, illetve 65%. Az energiahordozókban (is) meglehetősen szegény hazánkban megtermelt elektromos energia felét adja a Paksi Atomerőmű, hasonlóképpen a jó minőségű feketeszénben (is) bővelkedő Svédországhoz (2). A nukleáris energia az „üvegházhatásért" felelős, súlyos egészségkárosodást kiváltó szennyező anyagok - így széndioxid, nitrogén- és kénoxidok - kibocsátása nélkül biztosítja számunkra a létfontosságú elektromos energiát. Évente 2 milliárd tonnával több széndioxid termelődne világszerte, ha az atomerőművekben jelenleg előállított elektromos energiát széntüzelésű hőerőművek szolgáltatnák. Pedig a Föld 5 milliárd lakosának mindegyikére évente így is átlagosan egy tonna széndioxid keletkezik súlyos - és évente egyre fokozódó - környezetszennyeződést okozva. S ettől csak az Amerikai Egyesült Államokban átlagosan tízezer fő hal meg minden évben (3). Ugyanakkor a nukleáris energiatermelés valamennyi fázisa - így az uránbányászat, a nukleáris fűtőelemgyártás, az atomerőművek üzemeltetése, valamint a radioaktív hulladékok kezelése - együttesen kevesebb, mint 0,1%-kal növeli meg az amerikai lakosság természetes eredetű sugárterhelését (3).Magyarországon pedig - ahol nincs sem nukleáris fűtőelemgyártás, sem a kiégett (elhasznált) fűtőelemek újrafeldolgozására nem kerül sor (e feladatokat államközi egyezmények alapján Oroszországban végzik el számunkra) még jobb a helyzet. A Paksi Atomerőmű környezetellenőrző rendszereinek mérési eredményei szerint a környezeti radioaktív kibocsátások révén csupán 0,01%-kal növekedett a környék népességének sugárterhelése az 1982. évihez (a Paksi Atomerőmű,,PAE" - üzembe helyezése előtti értékhez) viszonyítva (4). A Paksi Atomerőmű környezeti sugáregészségügyi hatásainak megítélésére hozták létre és üzemeltetik az Üzemi, illetve a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszereket (OKSER, illetve HAKSER). A mérések kiterjednek mindazon „útvonalakra", amelyeken az atomerőműből kikerülő radioaktív anyagok külső vagy belső sugárterhelést okozhatnak a környék lakosságának 1-1. ábra (5). A Paksi Atomerőműben a sugárzó anyagok kibocsátási helyein - így a 100 m magas szellőzőkéményben és a Dunába folyó hűtővízben - állandóan üzemelő távmérő detektorokkal mérik a távozó közeg radioaktív anyag tartalmát. E két helyen, valamint a szennyvízcsatornában folyamatos mintavétel is történik részletes laboratóriumi vizsgálat céljából. A radioaktív anyagoknak a környezetben - a talajfelszín közelében - történő tényleges megjelenéséről a PAE körül telepített 7 távmérő állomás 60 - de akár 6 percenként nyújt információt. A HAKSER keretében a felügyeleti hatóságok szakintézeteinek és hálózatainak mérési adatai - az egységes kiértékelés és a lakosság környezeti sugárterhelésének minél körültekintőbb és pontosabb becslése céljából - az Országos „Frédéric Joliot-Curie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben (OSSKI) működő Adatfeldolgozó és Értékelő Rendszer számítógépein kerülnek feldolgozásra. A környezeti sugáregészségügyi, sugárvédelmi vizsgálatok fontosságát és volumenét tükrözi, hogy a HAKSER évente 4-5000, az UKSER pedig mintegy 20 000 környezeti mérést végez és mintát gyűjt be a PAE 30 km sugarú körzetében (4-7). Sugáregészségügyi szempontból számunkra az a lényeges és fontos, hogy a Paksi Atomerőmű az üzembehelyezés óta még egyszer sem bocsátott ki a levegőbe vagy a vizekbe a hatósági határértéket elérő mennyiségben radioaktív anyagokat - 1. táblázat (7). A PAE-től 3,5 km-re élő népesség atomerőművi eredetű sugárterhelésének jelenlegi hatósági dóziskorlátja 400 pSv/év. Ezzel szemben a ténylegesen radioaktív kibocsátások alapján becsült (4) dózis mindössze 0,3 nSv/év, ami a fenti dóziskorlát ezredrészét sem éri el s a természetes eredetű sugárterhelésünknek csupán a tízezred része! Ennyi többletsugárzásnak egészségkárosító hatása nem tehet, NINCS! A radioaktív hulladékok képződésének mértékéről: Radioaktív hulladékok keletkeznek az atomerőművek és a kísérleti atomreaktorok üzemeltetése, valamint a nyitott és zárt sugárforrások felhasználása során. Az USA-ban - ahol a világ atomerőműveinek egynegyede üzemel - ez ideig összesen 17 ezer tonna kiégett fűtőelem keletkezett. Ugyanakkor csak vegyi hulladékból ott évente képződik 300 millió - az Európai Közösség államaiban pedig 40 millió tonnányi! S amíg az előbbi a környezetet nem szennyezheti, hiszen biztonságos tartályokban, szigorú előírások szerint tárolják, addig az utóbbi jelentős része közvetlenül kikerül a környezetbe (8). 1000 MWe energia megtermelése szénerőműben naponta közel 7000 tonna szenet igényel és évente félmillió tonna hamu képződésével jár, amely olyan, soha nem elbomló toxikus anyagokat is tartalmaz, mint a kadmium, arzén, ólom, vanádium és higany. Ezen utóbbiakból évente fél ezer, nitrogén- és kén-dioxidokból 5,5 ezer, míg széndioxidból 6,5 millió tonna kerül ki a környezetbe. Ugyanennyi energia előállításához atomerőműben - így a paksiban is - csak napi 80 kg után szükséges és mindössze 6 m3 kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék keletkezik évente (8-10). S ami még inkább lényegessé teszi a fenti különbséget, amíg a szénerőműben évről évre keletkező sok millió tonnányi hulladék- egészségromboló vegyi anyagok és toxikus nehézfémtartalmú porok - teljes mennyiségben kijutnak a környezetbe súlyosan veszélyeztetve a népességet, addig az atomerőműben keletkező radioaktív hulladékok egésze hermetikusan zárt tartályokba, majd tározókba kerül olyan kezelést (tömörítést és/vagy szilárdítást) követően, amely az eddigi tapasztalatok szerint évtizedeken át - de a reális feltételezések, számítások alapján évszázadokon át - képes meggátolni a radioaktív hulladékok okozta környezetszennyezést. A radioaktív hulladékok feldolgozása és végleges elhelyezésére szolgáló módszerek, ezek biztonságossága: A radioaktív hulladék olyan hulladékanyag, amelynek aktivitáskoncentrációja nagyobb, mint 100 kBq/kg, illetve természetes izotópokat tartalmazó szilárd anyagok esetén 500 kBq/kg feletti (1). A radioaktív hulladékokat a keletkezésük helyén kell gyűjteni zárható (befedhető) tartályokban (edényekben, kannákban stb.) és nyilvántartást kell vezetni róluk (a hulladék megnevezésével, a keletkezési hely, idő és az izotópösszetétel feltüntetésével). A radioaktív hulladék-feldolgozás célja: a lehető legkisebb térfogatú és szilárd halmazállapotú radioaktív hulladék előállítása. A szilárd hulladékok tömörítésére legbiztonságosabb módszerek a préselés és a hamvasztás, de az utóbbi kevésbé terjedt el a speciális hamvasztó berendezés drágasága miatt. Préseléssel a szilárd hulladékok térfogata átlagosan az egyötödére csökkenthető, így könnyebb a végleges elhelyezésük. A folyékony radioaktív hulladékok szilárdítása cement vagy bitumen hozzáadásával, illetve üvegbe ágyazással (vagy porcelánná égetéssel) az egyik legegyszerűbb és világszerte elterjedt és biztonságosnak talált módszer. A zárt tartályban végzett bepárlás az egyik leggyakoribb térfogatcsökkentő eljárás. A légnemű radioaktív hulladékok megkötésére főképpen membránszűrőket használnak, amelyek 99%-nál nagyobb szűrési hatásfokot biztosítanak aeroszolok esetén. Alkalmazzák még az elektrosztatikus lecsapást is. A használt szűrőket, illetve a leválasztott port a továbbiakban szilárd hulladékként kezelik. A radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére ún. izotóptemetőket létesítenek. Erre a célra alkalmasak a már nem művelt bányák (főképpen a sóbányák), a barlangok, a mesterséges üregek, illetve a magaslati tárolóhelyek, ahol a talajvízzel való kimosódás veszélye nem áll fenn. Korábban alkalmazták az óceánokba való süllyesztést is (5-10 km mélységbe), de a környezetvédők tiltakozására ezzel ma többnyire már alábbhagytak. Igaz, az utóbbi tiltakozás indokoltságát sokan vitatják, hiszen azt mérési eredmények nem alapozzák meg, így pl. Kanadában 1959-ben nagyaktivitású radioaktív hulladékot üvegbe ágyaztak, majd 4 m mélyen közvetlenül a nedves talajba rakták az üvegtömböket. Húsz éven át tesztelték ott a talajvizet, de abban kioldódó radioaktív anyagot kimutatni nem lehetett (13). Persze, az üvegbe ágyazott anyagok kioldódása évszázadok alatt sem várható: a régészek 3500-4000 éves üvegtárgyakat is találnak, amelyeken az erózió legcsekélyebb jelei sem mutatkoznak - színüket és formájukat tökéletesen megőrzik (8). Radioaktív hulladékok keletkezése, feldolgozása és végleges elhelyezése Magyarországon: A nagyaktivitású radioaktív hulladékot - a kiégett nukleáris üzemanyag-kazetákat - 5 évig a PAE-ben tárolják a reaktorok melletti „pihentető medencékben”, majd megfelelő védelmet biztosító konténerekben vasúton Oroszországba szállítják új fűtőelemek gyártása („újradúsítás") céljából (9,10). Hazánkban évente 40-50 m3 kis- és közepes radioaktivitású hulladék keletkezik a PAE-n kívüli valamennyi radioizotópos munkahelyen. Ezt 1978-tól a Püspökszilágyon - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) Fővárosi Intézete által - üzemeltetett Radioaktív Hulladékfeldolgozóba és Tárolóba (RHFT) szállítják, dolgozzák fel és tárolják a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő korszerű és biztonságos technológiával. A korábbi solymári izotóptemetőből is ide szállították át - speciálisan kialakított betonmedencékbe - a védőtartályokban lévő radioaktív anyagot. 1983-tól a PAE-ból mintegy 1300 m3 kis- és közepes aktivitású szilárd radioaktív hulladékot is itt helyeztek el. Az RHFT-ben és a PRE-ben a szilárd radioaktív hulladékok térfogatát préseléssel csökkentik, a folyékony hulladékokat pedig cementbe ágyazva szilárdítják meg (9,10,14). A szociális és egészségügyi miniszter 7/1988. sz. rendelete előírja, hogy az RHFT környezetében élő lakosság sugárterhelése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezéséből eredően nem haladhatja meg az évi 0,25 pSv effektív dózisegyenértékkorlátot (11)A RHFT-ben és környezetében az ÁNTSZ folyamatosan végez sugárvédelmi méréseket, így pl. a radioaktív hulladéktároló aknák területéről lefolyó csapadékvizet „ellenőrző kutakban" (betontartályokban) gyűjtik össze, és csak ellenőrző mérés után engedik ki. Az OSSKI munkatársai pedig rendszeresen ellenőrzik az RHFT környezetéből származó minták (patakok és halastó vize, iszap, talaj, növények, hal) radioaktivitását. Megállapítottuk, hogy ez ideig semmilyen radioaktív izotóp sem „szivárgott ki" a püspökszilágyi RHFT területéről, s a környék lakossága a radioaktív hulladéktárolótól sugárterhelést egyáltalán nem kapott (15). Mindamellett az RHFT befogadó kapacitása véges, továbbá arra is fel kell készülnünk, hogy - a jelenlegi szerződések lejártával - Oroszország esetleg nem veszi át a PAE nagyaktivitású radioaktív hulladékait, s 10- 15 éven belül magunknak kell gondoskodnunk azok biztonságos hazai elhelyezéséről. HIVATKOZÁSOK: (1) IAEA: Power Info, IAEA, Vienna, 1990. (2) IAEA: Nuclear Engineering International, IAEA, Vienna, 1989 (3) Johnson E. R. & McBride J. A. eds: Dry Storage & Spent Fuet Elements. Proc. NEA Workshop, Paris, 1982. (4) Kanyár B.: Az atomerőmű hatósági környezeti sugárvédelmi ellenőrző rendszerének eredményeiről, 1989 Izotóptechnika, Diagnosztika, 33:237-247., 1990. (5) Virágh E.: Atomerőművek személyzetének, illetve a környezetben élők sugárzás elleni védelme. MMDOK-81. 546, Budapest, 1981. (6) Virágh E. szerk.: Sugárvédelem a Paksi Atomerőműben. Paks, 1991. (7) Germán E.: A Paksi Atomerőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzése. PAV, Paks, 1990. (8) IAEA: The management of radioactive wastes. IAEA Vienna, 1981. (9) Rósa G.: Atomenergiával a tisztább környezetért. PAV, Paks, 1991. (10) Virágh E.: Radioaktív hulladékok. PAV, Paks, 1991. (11) A szociális és egészségügyi miniszter 7/1988. SZEM rendelete (12) Magyar Szabványügyi Hiv.: Radioaktív hulladékok MSZ 14344, 1989. (13) Health Physics Society Newsletter, May 1979 (14) Juhász L.: A püspökszilágyi RHFT működése OSSKI, Budapest, 1989. (15) Juhász L. és Túrai I.: Az RHFT környezeti sugáregészségügyi ellenőrzési programja és az 1991 évi környezeti mérések eredményei. OMFB kutatási jelentés OSSKI, Budapest, 1991 Dr. Túrai István az orvostudomány kandidátusa sugáregészségügy szakorvos A Paksi Atomerőmű tényleges radioaktív anyag kibocsátásai a hatósági határérték százalékában LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁS (%) vízi KIBOCSÁTÁS (%) ÉV BLOKKOK --------------------------77-----------------------------------------------------------------------------------SZÁMA Nemesgázok Aeroszolok Izotópe* összes béta "SRPH _____________ Összesen (T1/2024H) 1111 egyenérték________________________________________ 1983 1 *3,3 *0,1 s0,1 15,0 nincs mérés 84 1984 2 s2,7 s0,1 s0,1 7,6 8,9 52 1985 2 *1,8 *0,1 s0,1 7,5 8,0 57 1986 2 s2,4 s0,1 s0,1 5,7 3,3 41 1987 3 *2,8 s0,1 s0,1 8,6 3,1 49 1988 4 s1,2 s0,1 s0,1 3,4 1,1 55 1989 4 s1,5 0,15 s0,1 4,0 3,9 50 1,9x100 TixTo* 1,1x10* 3/7 37 7,5 Hatósági (Bq/nap) 1000 MW-ra vonatkoztatva (GB*évi (TBq,év) határérték blokkonként