Népszabadság, 1992. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

14 NÉPSZABADSÁG - HIRDETÉS 1992. OKtóber 15., csütörTök Tárt kapukkal várjuk! Október 19-én nyílik a „%-OS” !­­ a Ramovill új discount üzlete.­­ Kínálatunknál csak az áraink jobbak! 100%, hogy itt talál kedvére valót. Ramovill Rt. Százalékos Bolt ||m| m| Jjpr Ira, Budapest V. Sorház 3-5.­­ Telefon: 118-90-07 , Nyitva: hétfőtől-péntekig 9-17h RAMOVILL (R) audioson /cS*2*\ HHTHREN­I / \ Antennen * Electronic / S KOMPLETT ASTRA-SZETT AZ 1, 2 ÉS 3 MŰHOLDAKRA audioson kathrein­ 3 év garancia 50 program (tv és rádió) szabadon programozható sztereó (5 MHz-8.5 MHz) RCA sztereó hangkimenet EURO-SCART csatlakozó , távirányítós mágneses és fesz. polárváltó FM küszöb: 6 dB alumínium ofszet antenna Ár 28 403 Ft áfával együ­tt 1­1 év garancia ( H) program (tv és rádió) szabadon programozható sztereó (5.7 MHz-8.5 MHz) RCA sztereó hangkimenet - EURO-SCART csatlakozó­­ távirányítós­­ mágneses és fesz. polárváltó FM küszöb: 1­7 dB - PLL synthesizer hangolás Ár 31 790 Ft áfáival együtt! Components Ltd. England Több mint 1600 oldalas katalógus az elektrotechnika minden területéről - 30 (KM)- féle termék állandóan londoni raktárunkban - Ma megrendelheti a SOLAMEX Kft.-nél, két hét múlva átveheti. Vigye el tőlünk ingyenes katalógusunkat. Látogasson meg a Budapesti Műszaki Egyetem „K" épületében tartandó szimpóziumunkon: 1992. okt. 26-28. között. Salamon NÉMET-MAGYAR KERESKEDELMI KFT., BUDAPEST V., AULICH U. 7. 1054. Elektronikai cikkek kül-, kis- és nagykereskedelme. Telefon: 111 -2251. Telefax: 111 -4039. 24021 NP­O) -ro ■ mam­o N (O si D O) O N (O C :0 ■ co -Q ^­0 (/­ sCO CO IpIjlP' tat**fS# “ \\0 We I ao B|r ^ W ^ A SZERENCSEKOVÁCSA* I SZERENCSEJÁTÉK RT. 1 A SZERENCSE KOVÁCSA Radioaktív hulladékok és kibocsátások - népegészségügyi szempontból ......................................................................................—’—.......... Csaknem valamennyi termelő tevékenység során keletkeznek a környezetet, az élővilágot, s magát az embert veszélyeztető hulladékok. A veszély mértéke - természetesen - alapvetőért függ a keletkező hulladékok környezeti kibo­csátása nagyságától, valamint a környezetszennyező anyagok veszélyességi fokától, így igaz ez az ionizáló sugárzás orvosi, ipari és egyéb célokra törté­nő hasznosítása során is. Az utóbbi 15 évben a fejlett ipari orszá­gokban az elektromosenergia-fogyasztás 55%-kal nőtt, míg a nem villamos energiák felhasználása 7%-kal csökkent. 1990-ben az USA-ban 112, a többi országban együttesen 316 atomreaktor üzemelt (1). S bár a korábbi Szovjetunió területén ta­lálható a Föld olajkészletének 30%-a, mégis - főképpen gazdaságossági és kisebb rész­ben környezetvédelmi szempontok miatt - az energiatermelés 12%-a atomerőművek­ben folyik (2). A nukleáris energiatermelés részesedése Franciaországban és Belgiumban a legna­gyobb - 70, illetve 65%. Az energiahordo­zókban (is) meglehetősen szegény hazánk­ban megtermelt elektromos energia felét ad­ja a Paksi Atomerőmű, hasonlóképpen a jó minőségű feketeszénben (is) bővelkedő Svédországhoz (2). A nukleáris energia az „üvegházhatásért" felelős, súlyos egészségkárosodást kiváltó szennyező anyagok - így széndioxid, nitro­gén- és kénoxidok - kibocsátása nélkül biz­tosítja számunkra a létfontosságú elektro­mos energiát. Évente 2 milliárd tonnával több széndioxid termelődne világszerte, ha az atomerőművekben jelenleg előállított elektromos energiát széntüzelésű hőerőmű­vek szolgáltatnák. Pedig a Föld 5 milliárd la­kosának mindegyikére évente így is átlago­san egy tonna széndioxid keletkezik súlyos - és évente egyre fokozódó - környezet­szennyeződést okozva. S ettől csak az Ame­rikai Egyesült Államokban átlagosan tízezer fő hal meg minden évben (3). Ugyanakkor a nukleáris energiatermelés valamennyi fázisa - így az uránbányászat, a nukleáris fűtőelemgyártás, az atomerőmű­vek üzemeltetése, valamint a radioaktív hul­ladékok kezelése - együttesen kevesebb, mint 0,1%-kal növeli meg az amerikai lakos­ság természetes eredetű sugárterhelését (3).Magyarországon pedig - ahol nincs sem nukleáris fűtőelemgyártás, sem a kiégett (elhasznált) fűtőelemek újrafeldolgozására nem kerül sor (e feladatokat államközi egyezmények alapján Oroszországban végzik el számunkra)­­ még jobb a helyzet. A Paksi Atomerőmű környezetellenőrző rendszereinek mérési eredményei szerint a környezeti radioaktív kibocsátások révén csupán 0,01%-kal növekedett a környék népességének sugárterhelése az 1982. évihez (a Paksi Atomerőmű­­,,PAE" - üzembe helyezése előtti értékhez) viszo­nyítva (4). A Paksi Atomerőmű környezeti sugáre­gészségügyi hatásainak megítélésére hoz­ták létre és üzemeltetik az Üzemi, illetve a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszereket (OKSER, illetve HAKSER). A mérések kiterjednek mindazon „útvonalak­ra", amelyeken az atomerőműből kikerülő ra­dioaktív anyagok külső vagy belső sugárter­helést okozhatnak a környék lakosságának 1-1. ábra (5). A Paksi Atomerőműben a sugárzó anya­gok kibocsátási helyein - így a 100 m ma­gas szellőzőkéményben és a Dunába folyó hűtővízben - állandóan üzemelő távmérő detektorokkal mérik a távozó közeg radioak­tív anyag tartalmát. E két helyen, valamint a szennyvízcsatornában folyamatos mintavé­tel is történik részletes laboratóriumi vizsgá­lat céljából. A radioaktív anyagoknak a kör­nyezetben - a talajfelszín közelében - törté­nő tényleges megjelenéséről a PAE körül te­lepített 7 távmérő állomás 60 - de akár 6 percenként nyújt információt. A HAKSER keretében a felügyeleti ható­ságok szakintézeteinek és hálózatainak mé­rési adatai - az egységes kiértékelés és a lakosság környezeti sugárterhelésének mi­nél körültekintőbb és pontosabb becslése céljából - az Országos „Frédéric Joliot-Cu­­rie” Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben (OSSKI) működő Adatfel­dolgozó és Értékelő Rendszer számítógépe­in kerülnek feldolgozásra. A környezeti sugáregészségügyi, sugárvédelmi vizsgála­tok fontosságát és volumenét tükrözi, hogy a HAKSER évente 4-5000, az UKSER pedig mintegy 20 000 környezeti mérést végez és mintát gyűjt be a PAE 30 km sugarú körzeté­ben (4-7). Sugáregészségügyi szempontból szá­munkra az a lényeges és fontos, hogy a Paksi Atomerőmű az üzembehelyezés óta még egyszer sem bocsátott ki a levegőbe vagy a vizekbe a hatósági határértéket elérő mennyiségben radioaktív anyagokat - 1. táblázat (7). A PAE-től 3,5 km-re élő népes­ség atomerőművi eredetű sugárterhelésének jelenlegi hatósági dóziskorlátja 400 pSv/év. Ezzel szemben a ténylegesen radioaktív ki­bocsátások alapján becsült (4) dózis mind­össze 0,3 nSv/év, ami a fenti dóziskorlát ez­redrészét sem éri el s a természetes eredetű sugárterhelésünknek csupán a tízezred ré­sze! Ennyi többletsugárzásnak egészségká­rosító hatása nem tehet, NINCS! A radioaktív hulladékok képződésének mértékéről: Radioaktív hulladékok keletkeznek az ato­merőművek és a kísérleti atomreaktorok üzemeltetése, valamint a nyitott és zárt su­gárforrások felhasználása során. Az USA-ban - ahol a világ atomerőművei­nek egynegyede üzemel - ez ideig össze­sen 17 ezer tonna kiégett fűtőelem keletke­zett. Ugyanakkor csak vegyi hulladékból ott évente képződik 300 millió - az Európai Kö­zösség államaiban pedig 40 millió­­ tonná­nyi! S amíg az előbbi a környezetet nem szennyezheti, hiszen biztonságos tartályok­ban, szigorú előírások szerint tárolják, addig az utóbbi jelentős része közvetlenül kikerül a környezetbe (8). 1000 MWe energia megtermelése széne­­rőműben naponta közel 7000 tonna szenet igényel és évente félmillió tonna hamu kép­ződésével jár, amely olyan, soha nem el­­bomló toxikus anyagokat is tartalmaz, mint a kadmium, arzén, ólom, vanádium és higany. Ezen utóbbiakból évente fél ezer, nitrogén- és kén-dioxidokból 5,5 ezer, míg széndioxid­ból 6,5 millió tonna kerül ki a környezetbe. Ugyanennyi energia előállításához atome­rőműben - így a paksiban is - csak napi 80 kg után szükséges és mindössze 6 m3 kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék ke­letkezik évente (8-10). S ami még inkább lé­nyegessé teszi a fenti különbséget, amíg a szénerőműben évről évre keletkező sok mil­lió tonnányi hulladék- egészségromboló ve­gyi anyagok és toxikus nehézfémtartalmú porok - teljes mennyiségben kijutnak a kör­nyezetbe súlyosan veszélyeztetve a népes­séget, addig az atomerőműben keletkező ra­dioaktív hulladékok egésze hermetikusan zárt tartályokba, majd tározókba kerül olyan kezelést (tömörítést és/vagy szilárdítást) kö­vetően, amely az eddigi tapasztalatok sze­rint évtizedeken át - de a reális feltételezé­sek, számítások alapján évszázadokon át - képes meggátolni a radioaktív hulladékok okozta környezetszennyezést. A radioaktív hulladékok feldolgozása és végleges elhelyezésére szolgáló módszerek, ezek biztonságossága: A radioaktív hulladék olyan hulladéka­nyag, amelynek aktivitáskoncentrációja na­gyobb, mint 100 kBq/kg, illetve természetes izotópokat tartalmazó szilárd anyagok ese­tén 500 kBq/kg feletti (1). A radioaktív hulladékokat a keletkezésük helyén kell gyűjteni zárható (befedhető) tar­tályokban (edényekben, kannákban stb.) és nyilvántartást kell vezetni róluk (a hulladék megnevezésével, a keletkezési hely, idő és az izotópösszetétel feltüntetésével). A radio­aktív hulladék-feldolgozás célja: a lehető legkisebb térfogatú és szilárd halmazállapo­tú radioaktív hulladék előállítása. A szilárd hulladékok tömörítésére legbiz­tonságosabb módszerek a préselés és a hamvasztás, de az utóbbi kevésbé terjedt el a speciális hamvasztó berendezés drágasá­ga miatt. Préseléssel a szilárd hulladékok térfogata átlagosan az egyötödére csökkent­hető, így könnyebb a végleges elhelyezé­sük. A folyékony radioaktív hulladékok szilárdí­tása cement vagy bitumen hozzáadásával, illetve üvegbe ágyazással (vagy porcelánná égetéssel) az egyik legegyszerűbb és világ­szerte elterjedt és biztonságosnak talált módszer. A zárt tartályban végzett bepárlás az egyik leggyakoribb térfogatcsökkentő el­járás. A légnemű radioaktív hulladékok megkö­tésére főképpen membránszűrőket használ­nak, amelyek 99%-nál nagyobb szűrési ha­tásfokot biztosítanak aeroszolok esetén. Al­kalmazzák még az elektrosztatikus lecsa­pást is. A használt szűrőket, illetve a levá­lasztott port a továbbiakban szilárd hulladék­ként kezelik. A radioaktív hulladékok végleges elhelye­zésére ún. izotóptemetőket létesítenek. Erre a célra alkalmasak a már nem művelt bá­nyák (főképpen a sóbányák), a barlangok, a mesterséges üregek, illetve a magaslati tá­rolóhelyek, ahol a talajvízzel való kimosódás veszélye nem áll fenn. Korábban alkalmaz­ták az óceánokba való süllyesztést is (5-10 km mélységbe), de a környezetvédők tiltako­zására ezzel ma többnyire már alábbhagy­tak. Igaz, az utóbbi tiltakozás indokoltságát sokan vitatják, hiszen azt mérési eredmé­nyek nem alapozzák meg, így pl. Kanadában 1959-ben nagyaktivitá­sú radioaktív hulladékot üvegbe ágyaztak, majd 4 m mélyen közvetlenül a nedves talaj­ba rakták az üvegtömböket. Húsz éven át tesztelték ott a talajvizet, de abban kioldódó radioaktív anyagot kimutatni nem lehetett (13). Persze, az üvegbe ágyazott anyagok kioldódása évszázadok alatt sem várható: a régészek 3500-4000 éves üvegtárgyakat is találnak, amelyeken az erózió legcsekélyebb jelei sem mutatkoznak - színüket és formá­jukat tökéletesen megőrzik (8). Radioaktív hulladékok keletkezése, feldol­gozása és végleges elhelyezése Magyaror­szágon: A nagyaktivitású radioaktív hulladékot - a kiégett nukleáris üzemanyag-kazetákat - 5 évig a PAE-ben tárolják a reaktorok melletti „pihentető medencékben”, majd megfelelő védelmet biztosító konténerekben vasúton Oroszországba szállítják új fűtőelemek gyár­tása („újradúsítás") céljából (9,10). Hazánkban évente 40-50 m3 kis- és köze­pes radioaktivitású hulladék keletkezik a PAE-n kívüli valamennyi radioizotópos mun­kahelyen. Ezt 1978-tól a Püspökszilágyon - az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) Fővárosi Intézete által - üzemeltetett Radioaktív Hulladékfeldolgozó­ba és Tárolóba (RHFT) szállítják, dolgozzák fel és tárolják a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő korszerű és biztonságos technoló­giával. A korábbi solymári izotóptemetőből is ide szállították át - speciálisan kialakított be­tonmedencékbe - a védőtartályokban lévő radioaktív anyagot. 1983-tól a PAE-ból mint­egy 1300 m3 kis- és közepes aktivitású szi­lárd radioaktív hulladékot is itt helyeztek el. Az RHFT-ben és a PRE-ben a szilárd radio­aktív hulladékok térfogatát préseléssel csök­kentik, a folyékony hulladékokat pedig ce­mentbe ágyazva szilárdítják meg (9,10,14). A szociális és egészségügyi miniszter 7/1988. sz. rendelete előírja, hogy az RHFT környezetében élő lakosság sugárterhelése a radioaktív hulladékok végleges elhelyezé­séből eredően nem haladhatja meg az évi 0,25 pSv effektív dózisegyenértékkorlátot (11)A RHFT-ben és környezetében az ÁNTSZ folyamatosan végez sugárvédelmi mérése­ket, így pl. a radioaktív hulladéktároló aknák területéről lefolyó csapadékvizet „ellenőrző kutakban" (betontartályokban) gyűjtik össze, és csak ellenőrző mérés után engedik ki. Az OSSKI munkatársai pedig rendszeresen el­lenőrzik az RHFT környezetéből származó minták (patakok és halastó vize, iszap, talaj, növények, hal) radioaktivitását. Megállapítot­tuk, hogy ez ideig semmilyen radioaktív izo­tóp sem „szivárgott ki" a püspökszilágyi RHFT területéről, s a környék lakossága a radioaktív hulladéktárolótól sugárterhelést egyáltalán nem kapott (15). Mindamellett az RHFT befogadó kapacitá­sa véges, továbbá arra is fel kell készülnünk, hogy - a jelenlegi szerződések lejártával - Oroszország esetleg nem veszi át a PAE nagyaktivitású radioaktív hulladékait, s 10- 15 éven belül magunknak kell gondoskod­nunk azok biztonságos hazai elhelyezéséről. HIVATKOZÁSOK: (1) IAEA: Power Info, IAEA, Vienna, 1990. (2) IAEA: Nuclear Engineering International, IAEA, Vienna, 1989 (3) Johnson E. R. & McBride J. A. eds: Dry Storage & Spent Fuet Elements. Proc. NEA Workshop, Paris, 1982. (4) Kanyár B.: Az atomerőmű hatósági környezeti sugárvédelmi ellenőrző rendszerének eredményeiről, 1989 Izotóptechnika, Diagnosztika, 33:237-247., 1990. (5) Virágh E.: Atomerőművek személyzetének, illetve a környezetben élők sugárzás elleni védelme. M­MDOK-81. 546, Budapest, 1981. (6) Virágh E. szerk.: Sugárvédelem a Paksi Atomerőműben. Paks, 1991. (7) Germán E.: A Paksi Atomerőmű környezetének sugárvédelmi ellenőrzése. PAV, Paks, 1990. (8) IAEA: The management of radioactive wastes. IAEA Vienna, 1981. (9) Rósa G.: Atomenergiával a tisztább környezetért. PAV, Paks, 1991. (10) Virágh E.: Radioaktív hulladékok. PAV, Paks, 1991. (11) A szociális és egészségügyi miniszter 7/1988. SZEM rendelete (12) Magyar Szabványügyi Hiv.: Radioaktív hulladékok MSZ 14344, 1989. (13) Health Physics Society Newsletter, May 1979 (14) Juhász L.: A püspökszilágyi RHFT működése OSSKI, Budapest, 1989. (15) Juhász L. és Túrai I.: Az RHFT környezeti sugár­­egészségügyi ellenőrzési programja és az 1991 évi környezeti mérések eredményei. OMFB kutatási jelentés OSSKI, Budapest, 1991 Dr. Túrai István az orvostudomány kandidátusa sugáregészségügy szakorvos A Paksi Atomerőmű tényleges radioaktív anyag kibocsátásai a hatósági határérték százalékában LÉGKÖRI KIBOCSÁTÁS (%) vízi KIBOCSÁTÁS (%) ÉV BLOKKOK --­­­------------------------77---------­--------------------------------------------------------------------------­SZÁMA Nemesgázok Aeroszolok Izotópe* összes­ béta "SR­PH _____________ Összesen (T1/2024H) 1111 egyenérték________________________________________ 1983 1 *3,3 *0,1 s0,1 15,0 nincs mérés 84 1984 2 s2,7 s0,1 s0,1 7,6 8,9 52 1985 2 *1,8 *0,1 s0,1 7,5 8,0 57 1986 2 s2,4 s0,1 s0,1 5,7 3,3 41 1987 3 *2,8 s0,1 s0,1 8,6 3,1 49 1988 4 s1,2 s0,1 s0,1 3,4 1,1 55­­ 1989 4 s1,5 0,15 s0,1 4,0 3,9 50 1,9x100 TixTo* 1,1x10* 3/7 37 7,5 Hatósági (Bq/nap) 1000 MW-ra vonatkoztatva (GB*évi (TBq,év) határérték blokkonként

Next