Népszabadság, 1992. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03 / 234. szám
2 Német egységünnep depressziós hangulatbanTömegtüntetések az Amato-program ellen (Római tudósítónktól) Három és félmillió közalkalmazott, pedagógus tartott pénteken négyórás munkabeszüntetést Itáliában, tiltakozásként az Amato-féle költségvetési manőver ellen. Zárva voltak a posták, a hivatalok. Fennakadások voltak a tömegközlekedésben, vonatok és légijáratok nagy késésekkel indultak. Könnygázbombákkal, rohamrendőrök bevetésével szerelték le Rómában a központi tüntetést megzavaró szélsőségeseket. Mintegy száz-százötvenezren vonultak fel a fővárosban a három nagy szakszervezeti központ felhívására. A rendőrség közlése szerint egy, talán kétszáz fős csoport már a menetben verekedést provokált, majd a nagygyűlést is megzavarta a San Giovanni téren. Kezdetben a szakszervezeti őrség, majd a rohamrendőrök próbálták megfékezni a magát autonómistának nevező csoportot. Több mint harminc személyt a rendőrség őrizetbe vett, húsz embert pedig kórházba kellett szállítani. A nagygyűlés szónokai beszédeiket ugyan elmondták, ám a verekedés, a könnygázbombák hatására a tömeg egy része idő előtt szétoszlott. A közalkalmazottak a pénteki országos sztrájkkal Amato kormányfő költségvetési manővere ellen tiltakoztak. Kifogásolják, hogy a minisztertanácsban már jóváhagyott, ám még a parlamenti vita előtt lévő költségvetési terv befagyasztja a munkaszerződések megújítását, tehát a béreket. Pénteken egyébként a Confindustria, a magánvállalkozók szövetsége is kifogást emelt az Amato-csomag ellen. Szerintük ugyanis az új rendkívüli adókkal - így a vállalati nettó vagyon 7,5 ezrelékes, valamint a luxusjárművek megadóztatásával - az államháztartás immár a jövedelemnek közel hatvan százalékát elvonja. A költségvetési terv jövő héten kezdődő parlamenti vitáját megelőzően máris nyolcszáz módosító javaslatot terjesztettek be a képviselők. Amato lemondással fenyegetőzik, ha a terv nem menne keresztül a parlamentben. „Cserében” megígérte, hogy Itália maxi-kölcsönt kér az Európai Közösségtől, hitelképessége és egyben a líra erősítése érdekében. Jól tájékozott források 17 ezer milliárd lírás kérelemről tudnak. A Banca d’Italia közölte, hogy a líra majd csak a költségvetés parlamenti jóváhagyása, illetve az EK-kölcsön esetén tér vissza az európai pénzügyi rendszerbe. O. L. Gy. Római rendőrök a rendbontók ellen REUTERS (Bonni tudósítónktól) Fokozott biztonsági intézkedések közepette rendezik meg ma Schwerinben a német egység helyreállítása második évfordulójának hivatalos központi ünnepségeit. Eközben a szónoklatokra felkért politikusok nyilván azon törik a fejüket, miként állíthatják be az ünnephez méltó eredményként az utóbbi két év kudarcait és jótéteményként, a beváltatlan ígéreteket, a biztonságukért felelős szervezetek azért fohászkodnak, hogy komolyabb incidens nélkül bonyolódjon le az esemény. A biztonsági szervek elsősorban a szélsőbaloldali úgynevezett autonóm csoportok erőszakos fellépésétől tartanak, különösen a kancellár biztonságáért aggódnak. Az ellendemonstrációra készülő autonómok állítólag olyan agresszív hangú röplapokon toborozzák híveiket Schwerinbe, amiből a biztonsági szakemberek Kohl közvetlen fenyegetettségére következtetnek. Ugyanakkor azt állítják, hogy a jobboldal szélsőségesei, akik hetek óta sorozatos bűncselekményekkel demonstrálják erejüket, ezúttal nem készülnek akcióra. A központi ünnepségre egyébként az ország minden tájáról mintegy 150 ezer kormánypárti vendéget várnak, akiket nemcsak a schwerini dómban rendezendő ökumenikus istentisztelettel és ünnepi beszédekkel, hanem mindenféle népi mulatsággal is szórakoztatnak majd. Az évfordulón mindazonáltal rendre megfogalmazódik a kérdés: van-e ok egyáltalán az ünneplésre. A német egység napjára ezúttal sok helyütt a csalódottság, a mély kiábrándultság nyomja rá a bélyegét, illetve az, hogy a keleti tartományokban tapasztalható nagyfokú társadalmi depresszió elszigetelt jelenségként már semmiképp nem elintézhető idegenellenességben, a szélsőjobb radikalizálódásában, az antiszemitizmus újjáéledésében ölt testet. Az „egység” két éve kétségkívül bebizonyította, hogy 1990. október 3-án az ünnepélyes fogadalmak ellenére nem egyenrangú partnerek, még kevésbé testvérek találtak újra egymásra, hanem az életképesnek bizonyult fél lenyelte a végelgyengülésbe került másikat. A nagy német gyomorrontást azonban most már közösen kell átvészelniük, ami a legkevésbé van ínyére a növekvő jóléthez szokott nyugatnémet polgároknak. Mivel a nyugatnémet konjunktúra évtizedei a jelek szerint lecsengőben van, annak pedig semmi jele, hogy a „keleti fellendülés” - az Aufschwung Ost - beindul és újrafűti az össznémet gazdaság motorját, eltérő mértékben bár, de mindenkinek a közös veszteségek elosztására kell felkészülnie a gyarapodó jövedelmek lényegesen egyszerűbb szétporciózása helyett. Ebben a helyzetben szemmel láthatóan kezdenek csődöt mondani a „tiszta” piacgazdaság bevált receptjei, nem utolsó sorban azért, mert a nyugati vállalkozók nem hatódnak meg a politikusok amúgy is lagymatag szolidaritási felhívásaitól, hanem learatják ami learatható, a horribilis összegekre rúgó és az államkasszát évtizedekre megterhelő állami tőketranszfer jótéteményeiből, amúgy pedig cinikusan hátradőlve kivárják, hogy a kormány előkészítse számukra a valóban vonzó terepet. A keresztényliberális koalíció nagyobb áldozatvállalást sürget, de lényegében egyedül a bérből és fizetésből élőket kényszeríti újabb és újabb áldozatokra, s meglepetten konstatálja, hogy a társadalom nem jelentéktelen részének válasza erre: csalódottság, a politikától való megcsömörlöttség, roszszabb esetben menekülés a jobboldali populisták által kínált igazságos, fajtiszta német paradicsom ígéretébe. A jólét nyugatnémet évtizedei a kontinensen a demokrácia eminensévé avatták az NSZK-t, de bármilyen ünneprontó a kérdés, megkerülhetetlen, hogy vajon elég mély gyökereket eresztett-e ez a demokrácia ahhoz, hogy az elkerülhetetlennek látszó viharokat is kiállja? Léderer Pál Major véget vet a viszálynak (Londoni tudósítónktól) John Major brit kormányfő e heti diplomáciai erőfeszítéseinek mintegy összefoglalásaként bejelentette: még karácsony előtt, de legkésőbb 1993 elején ismét az alsóház elé kívánja vinni a maastrichti egyezmény ratifikálását. Major mindenképpen azt szeretné, ha még a folyó parlamenti ülésszak alatt sor kerülne a szavazásra. Lord Tebbit, a konzervatívok korábbi elnöke, ma pedig az egyik leghevesebb „euroszkeptikus” „mély sajnálatát” fejezte ki, hogy a maastrichti törvényjavaslat visszakerül az alsóházba. Szerinte Major nem nyújt garanciát a brit vélemény figyelembe vételére. A kormányfő egyidejűleg elhatározta, hogy véget vet azonnal kialakult szópárbajnak. Németország sajnálja, amiért nyilvánosságra hozta a Bundesbank bizalmas jelentését a font válságának előzményeiről. Ebben minden vádat visszautasítanak azzal kapcsolatban, hogy a Bundesbank kevéssé szolidáris magatartása vezetett volna a font összeomlásához és az Európai Váltási Mechanizmusból való kivonulásához. A németek szerint mintegy 18 milliárd fontot áldoztak a font és a líra megmentésére. Major szavaiból viszont most kitűnt, hogy elfogadta a bonni „békejobbot”. R. Hahn Veronika NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. október 3., szombat Nem lesz román nagykoalíció (Folytatás az 1. oldalról) Ennek célja - írja Paunescu - megtartani az állam élén a jelenlegi elnököt és úgy terelni az események alakulását, hogy Romániában visszaállítsák a klasszikus, a sztálini receptekhez minél közelebb eső kommunizmust. A szerző hangoztatja, hogy a Romániai Demokratikus Konvenció nem adhatja áldását egy ilyen rendszerre. Az ellenzék választási tömörülésének álláspontját megfogalmazó cikkből kiderül: a szerző által „Iliescu-l Nastase rendszernek” nevezett jelenlegi hatalom az utóbbi napokban megkörnyékezte a konvencióban résztvevő „bizonyos pártok” politikusait, hogy megnyerje őket a nagykoalíciós ajánlatnak. A „megkörnyékezettekre” utalva a szerző leszögezi: „Az ilyen emberek (mármint akik esetleg hajlandók lennének hátat fordítani a demokratikus erőknek) semmi esetre sem hozhatnák meg a Demokratikus Konvenció vagy valamelyik pártjának lecsatlakozását az újfajta totalitarizmushoz”. Ezzel párhuzamosan a román politikai erők máris „a legnagyobb sebességre kapcsoltak” az elnökválasztás második fordulóját megelőző kampányban. Ide vonatkozóan, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) legutóbbi országos elnökségi üléséről háromnapos késéssel kiadott közlemény szerint a testület „fontosnak tartja, hogy a magyarság az elnökválasztás második fordulójában is” a vasárnapi választáson tapasztalt „nagy számban vegyen részt a szavazáson”. A kolozsvári elnökségi ülésről távol maradt országos elnök, Domokos Géza azt mondta: egyelőre semmi különösebb mondanivalója nincs, illetőleg az majd kiderül a közte és a testület között lezajlott levélváltás nyilvánosságra hozatalakor. Mindenesetre, csütörtökön az RMDSZ bukaresti székházában az országos elnökség több tagja tanácskozott. Mag Péter Se légihíd, se fűtőolaj (Újvidéki tudósítónktól) A három boszniai etnikai közösség genfi megegyezésére várva a szarajevói szerbek a péntekre virradó éjszaka kikiáltották a kilenc „szerb” kerületből álló „Szerb Szarajevót”, amelynek szerb polgármesterét a „szerb köztársaság” elnöke nevezte ki. Amerika források szerint a légihíd beindításához már csak a szarajevói légikikötő megnyitása hiányzik. Humanitárius segély híján csaknem 150 ezer embert fenyegetne éhhalál. Lawrence Eagleburger amerikai megbízott külügyminiszter - mint fogalmazott - becsüli és támogatja Panics kormányfő erőfeszítéseit, de a szankciók feloldása addig nem jöhet számításba, amíg nincs szemmel látható előrelépés. Az amerikai kormányzat köztudomásúlag Milosevics jugoszláv államfő lemondását tudná értékelni igazán. Eagleburger ezt így fogalmazta meg: „Az Egyesült Államok minden segítséget meg kell adjon a jugoszláv választóknak, hogy a következő választáson szabadon döntsenek sorsukról.” A külügyminiszter akkor támogatná a kőolaj szállítások esetleges felújítását, ha a kórházaknak és iskoláknak kért fűtőolaj felhasználását megbízhatóan ellenőrizni lehetne. Minthogy ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a lakosság fagyoskodásra van ítélve. A bérházak és iskolák fűtése a hadsereg tartalékaiból talán megoldható. Pilcz Nándor Megalakult a NATO-gyorshadtest (Bonni tudósítónktól) Pacifisták demonstrációja kíséretében és fokozott rendőrségi készültség mellett avatták fel pénteken a németországi Bielefeldben a NATO új stratégiai koncepciójának szíveként emlegetett gyorshadtestet (Rapid Reaction Corps). Az alakulat az elképzelések szerint legkésőbb 1996-ig 100 ezer fős különleges haderővé válik, három, legfeljebb azonban harminc nap alatt bárhol bevethetők. Az eseményen részt vett Manfred Wörner, a NATO főtitkára és John Salikasvili, A NATO főparancsnoka. A multinacionális hadtestben a 16 tagú szövetség tizenkét tagállamának divíziói vesznek részt, s előreláthatólag 40 ezres kontingensükkel a németek lesznek benne a legerőteljesebben képviselve. A gyorshadtest első parancsnoka az 51 esztendős Sir Jeremy Mackenzie lett, aki eddig a bielefeldi I. brit hadtest élén állt. Első nyilatkozatában Mackenzie kijelentette, hogy az új katonai kötelék megbízatását egyelőre nem határozták meg, a NATO brüsszeli központjában magas rangú tisztek csoportja most tanulmányozza a válságokra reagáló hadtest bevetésének lehetőségeit. Mint ismeretes, a NATO a megváltozott nemzetközi stratégiai helyzetre adott válaszának tekinti a gyorshadtestet, amely hivatalosan elsősorban védelmi célokat szolgál, de már az ENSZ és az EBEÉ békefenntartó és béketeremtő misszióiban való részvételre is felajánlották szolgálatait. Ez utóbbi szerepvállalást mindazonáltal megnehezítheti az a körülmény, hogy német katonai erők az alkotmány jelenlegi megszorításai okán nem vehetnek részt a NATO határain kívüli bevetésekben. Léderer Pál Strásky újabb levele Antall Józsefnek Pénteken újabb levelet küldött Jan Strásky csehszlovák szövetségi kormányfő Antall Józsefnek a bősi vízi erőmű ügyében. Strásky örömmel vette tudomásul, hogy a magyar fél hajlandó tárgyalásokat kezdeni arról: forduljanak a felek közös kéréssel az Európai Közösséghez. Azt a magyar indítványt azonban, hogy együttesen forduljanak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, Prága továbbra sem fogadja el - tűnt ki a levélből. A csehszlovák miniszterelnök megismételte korábbi álláspontját, hogy az erőmű megépítése nyomán nem változik meg a csehszlovák-magyar határ. (MTI) Itt vietnami kormány Hanoiban új kormány alakult. A honvédelmi és biztonsági tanács, valamint a kormány tagjait választották meg a vietnami nemzetgyűlési képviselők. A kormányban csak két helyen történt változás. Az eddig egészségügyi miniszterként tevékenykedett Pham Song és Vu Ngoc Hai energetikai miniszter helyét ezentúl Nguyen Trong Nhan professzor, illetve Thai Phung Ne tölti majd be a kormánylistán. (Hanoi tudósításunk) Kettészakadt Tádzsikisztán Heves harcok Abháziában (Moszkvai tudósítónktól) A konfliktus kezdete óta a leghevesebb harcok voltak péntekre virradóan Abháziában, Tádzsikisztán megszűnt egységes államként létezni. A Karabah-hegyvidéken a korábbi ellenkező tartalmú vagy bizonytalan jelentések ellenére továbbra sincs tűzszünet. Abháziában a „hegyi népek konföderációjából” érkezett önkéntes harcosok heves támadást intéztek Kolhida ellen. A grúz kormányerők heves harcokban megállították, majd visszaverték a támadást, súlyos veszteségeket okozva a támadóknak és érzékeny veszteségeket elszenvedve. Az abháziai oldal egész éjjel lőtte a grúzokat eredetileg viharágyúként rendszeresített Alazany típusú berendezésekből. Orosz, ukrán önkéntesek, Gamszahurdiát támogató mingrélek és „hegyi kaukázusi” fegyveresek részvételéről eddig is voltak hírek, az abház oldalról most viszont már nehézfegyvereket is bevetnek. Jelentések szerint a grúz erők repülőgépeket is bevetettek Gagra környékén, s ezáltal visszavetették az ellenséget. Szocsiban Vorobjov, az abháziai helyzet megfigyelésével megbízott orosz bizottság elnöke pénteken kijelentette, hogy az orosz elnök, a parlament és más hatalmi struktúrák által támogatott bizottság célja kizárólag a béke megteremtésének elősegítése, minden követelése igazságos. Ha valamelyik fél nem hallgat a jószolgálati bizottságra, az a saját népe előtt is viselni fogja tettének felelősségét. Tádzsikisztánban már csak a köztársaság területének egyötöde van a kormány ellenőrzése alatt. A konfliktus gócpontjában, Kurgan-Tyube városában pénteken nem voltak harcok, de a környéken igen. A kuljabi harcosok tovább nyomulnak előre. Ezenközben helikopterek szállítottak erősítést a kurgantyubei és kuljabi területen állomásozó orosz gépesített lövész hadosztály egységeihez. Pénteki jelentés szerint az orosz katonák kilőtték mind a négy tankot, amelyet szeptember 26-án tőlük zsákmányoltak a kuljabiak. Moszkvában úgy tudni, tartják magukat az orosz határőralakulatok is, s az elmúlt napokban legalább öt, az afganisztáni oldalról rohamozó fegyverest lőttek le a gyakori harcok során. Az Osztankinó elnevezésű központi televíziós csatorna értékelése szerint „Oroszország számára nem lehet közömbös a konfliktus, nemcsak azért, mert Tádzsikisztán határköztársaság, hanem, mert az ott élő minden tizedik ember orosz”. Az azeri oldal és ritkábban az orosz megfigyelők derűlátó nyilatkozatai ellenére továbbra sincs tűzszünet a Karabahhegyvidéken. Az ok látszólag egyszerű: az (örményországi) örmény-azerbajdzsáni megállapodásoknak nem volt részese a karabahi örménység törvényesen, demokratikusan megválasztott vezetése, ezért a karabahi örménység nem tartja magára nézve kötelezőnek a döntést. (Azeri oldalról mindeddig egyetlen alkalommal sem voltak hajlandók partnerként elfogadni a karabahi örménység képviselőit.) A karabahi örménység képviselői az ENSZ-hez fordultak. Szerintük a világszervezet határozott beavatkozása lenne az egyetlen esély a konfliktus megszüntetésére. M. Lengyel László Für Lajos Ausztriába utazik Für Lajos honvédelmi miniszter hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra Ausztriába utazik. Für Lajos - meghívójával - Werner Fasslabend osztrák szövetségi védelmi miniszterrel a kétoldalú kapcsolatokon kívül megvitatja a térség biztonságpolitikai helyzetét, beleértve a délszláv válságot. A tárgyalásokon várhatóan szó lesz a NATO-hoz, illetve a Nyugat-európai Unióhoz való viszonyról is. (MTI) Mozambiki rendezés: csak az aláírás hiányzik Rómába érkezett Joaquim Chissano mozambiki elnök és Afonso Dhlakama, a RENAMO ellenzéki gerillaszervezet vezetője, hogy aláírják azt a békekötési megállapodást, amely véget vetne a 16 éve tartó polgárháborúnak a délkelet-afrikai országban. Az aláírást eredetileg október 1-re tűzték ki, a RENAMO azonban az utolsó pillanatban újabb követelésekkel állt elő. (MTI)