Népszabadság, 1992. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-03 / 234. szám

2 Német egységünnep depressziós hangulatbanTömegtüntetések az Amato-program ellen (Római tudósítónktól) Három és félmillió közalkal­mazott, pedagógus tartott pén­teken négyórás munkabeszün­tetést Itáliában, tiltakozásként az Amato-féle költségvetési manőver ellen. Zárva voltak a posták, a hivatalok. Fennaka­dások voltak a tömegközleke­désben, vonatok és légijáratok nagy késésekkel indultak. Könnygázbombákkal, roham­rendőrök bevetésével szerelték le Rómában a központi tünte­tést megzavaró szélsőségeseket. Mintegy száz-százötvenezren vonultak fel a fővárosban a há­rom nagy szakszervezeti köz­pont felhívására. A rendőrség közlése szerint egy, talán két­száz fős csoport már a menetben verekedést provokált, majd a nagygyűlést is megzavarta a San Giovanni téren. Kezdetben a szakszervezeti őrség, majd a rohamrendőrök próbálták meg­fékezni a magát autonómistá­nak nevező csoportot. Több mint harminc személyt a rend­őrség őrizetbe vett, húsz embert pedig kórházba kellett szállíta­ni. A nagygyűlés szónokai be­szédeiket ugyan elmondták, ám a verekedés, a könnygázbombák hatására a tömeg egy része idő előtt szétoszlott. A közalkalmazottak a pénte­ki országos sztrájkkal Amato kormányfő költségvetési manő­vere ellen tiltakoztak. Kifogá­solják, hogy a minisztertanács­ban már jóváhagyott, ám még a parlamenti vita előtt lévő költ­ségvetési terv befagyasztja a munkaszerződések megújítását, tehát a béreket. Pénteken egyébként a Con­­findustria, a magánvállalkozók szövetsége is kifogást emelt az Amato-csomag ellen. Szerintük ugyanis az új rendkívüli adók­kal - így a vállalati nettó va­­gyon 7,5 ezrelékes, valamint a luxusjárművek megadóztatásá­val - az államháztartás immár a jövedelemnek közel hatvan százalékát elvonja. A költségvetési terv jövő hé­ten kezdődő parlamenti vitáját megelőzően máris nyolcszáz módosító javaslatot terjesztet­tek be a képviselők. Amato le­mondással fenyegetőzik, ha a terv nem menne keresztül a par­lamentben. „Cserében” meg­ígérte, hogy Itália maxi-köl­­csönt kér az Európai Közösség­től, hitelképessége és egyben a líra erősítése érdekében. Jól tá­jékozott források 17 ezer milli­árd lírás kérelemről tudnak. A Banca d’Italia közölte, hogy a líra majd csak a költségvetés parlamenti jóváhagyása, illetve az EK-kölcsön esetén tér vissza az európai pénzügyi rendszerbe. O. L. Gy. Római rendőrök a rendbontók ellen REUTERS (Bonni tudósítónktól) Fokozott biztonsági intézke­dések közepette rendezik meg ma Schwerinben a német egy­ség helyreállítása második év­fordulójának hivatalos közpon­ti ünnepségeit. Eközben a szónoklatokra fel­kért politikusok nyilván azon törik a fejüket, miként állíthat­ják be az ünnephez méltó ered­ményként az utóbbi két év ku­darcait és jótéteményként, a beváltatlan ígéreteket, a biz­tonságukért felelős szervezetek azért fohászkodnak, hogy ko­molyabb incidens nélkül bo­nyolódjon le az esemény. A biztonsági szervek elsősor­ban a szélsőbaloldali úgyneve­zett autonóm csoportok erősza­kos fellépésétől tartanak, külö­nösen a kancellár biztonságá­ért aggódnak. Az ellende­monstrációra készülő autonó­mok állítólag olyan agresszív hangú röplapokon toborozzák híveiket Schwerinbe, amiből a biztonsági szakemberek Kohl közvetlen fenyegetettségére kö­vetkeztetnek. Ugyanakkor azt állítják, hogy a jobboldal szél­sőségesei, akik hetek óta soro­zatos bűncselekményekkel de­monstrálják erejüket, ezúttal nem készülnek akcióra. A központi ünnepségre egyébként az ország minden tájáról mintegy 150 ezer kor­mánypárti vendéget várnak, akiket nemcsak a schwerini dómban rendezendő ökumeni­kus istentisztelettel és ünnepi beszédekkel, hanem mindenfé­le népi mulatsággal is szóra­koztatnak majd. Az évfordulón mindazonáltal rendre megfogalmazódik a kér­dés: van-e ok egyáltalán az ün­neplésre. A német egység nap­jára ezúttal sok helyütt a csaló­dottság, a mély kiábrándultság nyomja rá a bélyegét, illetve az, hogy a keleti tartományokban tapasztalható nagyfokú társa­dalmi depresszió elszigetelt je­lenségként már semmiképp nem elintézhető idegenellenes­­ségben, a szélsőjobb radikali­­zálódásában, az antiszemitiz­mus újjáéledésében ölt testet. Az „egység” két éve kétség­kívül bebizonyította, hogy 1990. október 3-án az ünnepé­lyes fogadalmak ellenére nem egyenrangú partnerek, még ke­vésbé testvérek találtak újra egymásra, hanem az életképes­nek bizonyult fél lenyelte a vég­­elgyengülésbe került másikat. A nagy német gyomorrontást azonban most már közösen kell átvészelniük, ami a legkevésbé van ínyére a növekvő jóléthez szokott nyugatnémet polgárok­nak. Mivel a nyugatnémet kon­junktúra évtizedei a jelek sze­rint lecsengőben van, annak pedig semmi jele, hogy a „kele­ti fellendülés” - az Auf­­schwung Ost - beindul és újra­­fűti az össznémet gazdaság mo­torját, eltérő mértékben bár, de mindenkinek a közös vesztesé­gek elosztására kell felkészül­nie a gyarapodó jövedelmek lé­nyegesen egyszerűbb szétporció­­zása helyett. Ebben a helyzetben szemmel láthatóan kezdenek csődöt mondani a „tiszta” piacgazda­ság bevált receptjei, nem utolsó sorban azért, mert a nyugati vállalkozók nem hatódnak meg a politikusok amúgy is lagyma­tag szolidaritási felhívásaitól, hanem learatják ami learatha­tó, a horribilis összegekre rúgó és az államkasszát évtizedekre megterhelő állami tőketransz­fer jótéteményeiből, amúgy pe­dig cinikusan hátradőlve kivár­ják, hogy a kormány előkészítse számukra a valóban vonzó tere­pet. A keresztényliberális koalí­ció nagyobb áldozatvállalást sürget, de lényegében egyedül a bérből és fizetésből élőket kényszeríti újabb és újabb ál­dozatokra, s meglepetten kons­tatálja, hogy a társadalom nem jelentéktelen részének válasza erre: csalódottság, a politikától való megcsömörlöttség, rosz­­szabb esetben menekülés a jobb­oldali populisták által kínált igazságos, fajtiszta német pa­radicsom ígéretébe. A jó­lét nyugatnémet évtizedei a konti­nensen a demokrácia eminen­sévé avatták az NSZK-t, de bármilyen ünneprontó a kér­dés, megkerülhetetlen, hogy vajon elég mély gyökereket eresztett-e ez a demokrácia ah­hoz, hogy az elkerülhetetlen­nek látszó viharokat is kiállja? Léderer Pál Major véget vet a viszálynak (Londoni tudósítónktól) John Major brit kormányfő e heti diplomáciai erőfeszítései­nek mintegy összefoglalása­ként bejelentette: még kará­csony előtt, de legkésőbb 1993 elején ismét az alsóház elé kí­vánja vinni a maastrichti egyezmény ratifikálását. Major mindenképpen azt szeretné, ha még a folyó parla­­­­menti ülésszak alatt sor kerül­ne a szavazásra. Lord Tebbit, a konzervatívok korábbi elnöke, ma pedig az egyik leghevesebb „euroszkeptikus” „mély sajná­latát” fejezte ki, hogy a maast­richti törvényjavaslat visszake­rül az alsóházba. Szerinte Ma­jor nem nyújt garanciát a brit vélemény figyelembe vételére. A kormányfő egyidejűleg el­határozta, hogy véget vet a­zonnal kialakult szópárbaj­nak. Németország sajnálja, amiért nyilvánosságra hozta a Bundesbank bizalmas jelenté­sét a font válságának előzmé­nyeiről. Ebben minden vádat visszautasítanak azzal kapcso­latban, hogy a Bundesbank ke­véssé szolidáris magatartása vezetett volna a font összeom­lásához és az Európai Váltási Mechanizmusból való kivonu­lásához. A németek szerint mintegy 18 milliárd fontot ál­doztak a font és a líra meg­mentésére. Major szavaiból vi­szont most kitűnt, hogy elfo­gadta a bonni „békejobbot”. R. Hahn Veronika NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. október 3., szombat Nem lesz román nagykoalíció (Folytatás az 1. oldalról) Ennek célja - írja Paunescu - megtartani az állam élén a je­lenlegi elnököt és úgy terelni az események alakulását, hogy Romániában visszaállítsák a klasszikus, a sztálini receptek­hez minél közelebb eső kom­munizmust. A szerző hangoz­tatja, hogy a Romániai Demok­ratikus Konvenció nem adhatja áldását egy ilyen rendszerre. Az ellenzék választási tömö­rülésének álláspontját megfo­galmazó cikkből kiderül: a szerző által „Iliescu-l Nastase rendszernek” nevezett jelenlegi hatalom az utóbbi napokban megkörnyékezte a konvenció­ban résztvevő „bizonyos pár­tok” politikusait, hogy meg­nyerje őket a nagykoalíciós ajánlatnak. A „megkörnyéke­­zettekre” utalva a szerző leszö­gezi: „Az ilyen emberek (már­mint akik esetleg hajlandók lennének hátat fordítani a de­mokratikus erőknek) semmi esetre sem hozhatnák meg a Demokratikus Konvenció vagy valamelyik pártjának lecsatla­kozását az újfajta totalitariz­mushoz”. Ezzel párhuzamosan a román politikai erők máris „a legnagyobb sebességre kapcsol­tak” az elnökválasztás második fordulóját megelőző kampány­ban. Ide vonatkozóan, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) legutóbbi országos elnökségi üléséről háromnapos késéssel kiadott közlemény sze­rint a testület „fontosnak tart­ja, hogy a magyarság az elnök­­választás második fordulójá­ban is” a vasárnapi választáson tapasztalt „nagy számban ve­gyen részt a szavazáson”. A kolozsvári elnökségi ülés­ről távol maradt országos el­nök, Domokos Géza azt mond­ta: egyelőre semmi különösebb mondanivalója nincs, illetőleg az majd kiderül a közte és a testület között lezajlott levél­váltás nyilvánosságra hozatala­kor. Mindenesetre, csütörtökön az RMDSZ bukaresti székházában az országos elnökség több tagja tanácskozott. Mag Péter Se légihíd, se fűtőolaj (Újvidéki tudósítónktól) A három boszniai etnikai kö­zösség genfi megegyezésére várva a szarajevói szerbek a péntekre virradó éjszaka kiki­áltották a kilenc „szerb” kerü­letből álló „Szerb Szarajevót”, amelynek szerb polgármesterét a „szerb köztársaság” elnöke nevezte ki. Amerika források szerint a légihíd beindításához már csak a szarajevói légikikötő megnyitása hiányzik. Humani­tárius segély híján csaknem 150 ezer embert fenyegetne éhhalál. Lawrence Eagleburger ame­rikai megbízott külügyminisz­ter - mint fogalmazott - becsüli és támogatja Panics kormányfő erőfeszítéseit, de a szankciók feloldása addig nem jöhet szá­mításba, amíg nincs szemmel látható előrelépés. Az amerikai kormányzat köztudomásúlag Milosevics ju­goszláv államfő lemondását tudná értékelni igazán. Eagle­burger ezt így fogalmazta meg: „Az Egyesült Államok minden segítséget meg kell adjon a ju­goszláv választóknak, hogy a következő választáson szaba­don döntsenek sorsukról.” A külügyminiszter akkor tá­mogatná a kőolaj szállítások esetleges felújítását, ha a kór­házaknak és iskoláknak kért fűtőolaj felhasználását megbíz­hatóan ellenőrizni lehetne. Minthogy ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan, a lakosság fagyoskodásra van ítélve. A bérházak és iskolák fűtése a hadsereg tartalékaiból talán megoldható. Pilcz Nándor Megalakult a NATO-gyorshadtest (Bonni tudósítónktól) Pacifisták demonstrációja kíséretében és fokozott rendőr­ségi készültség mellett avatták fel pénteken a németországi Bielefeldben a NATO új straté­giai koncepciójának szíveként emlegetett gyorshadtestet (Ra­pid Reaction Corps). Az alakulat az elképzelések szerint legkésőbb 1996-ig 100 ezer fős különleges haderővé válik, három, legfeljebb azon­ban harminc nap alatt bárhol bevethetők. Az eseményen részt vett Manfred Wörner, a NATO fő­titkára és John Salikasvili, A NATO főparancsnoka. A multi­nacionális hadtestben a 16 tagú szövetség tizenkét tagállamá­nak divíziói vesznek részt, s előreláthatólag 40 ezres kon­tingensükkel a németek lesz­nek benne a legerőteljesebben képviselve. A gyorshadtest első parancsnoka az 51 esztendős Sir Jeremy Mackenzie lett, aki eddig a bielefeldi I. brit hadtest élén állt. Első nyilatkozatában Mackenzie kijelentette, hogy az új katonai kötelék megbízatá­sát egyelőre nem határozták meg, a NATO brüsszeli köz­pontjában magas rangú tisztek csoportja most tanulmányozza a válságokra reagáló hadtest bevetésének lehetőségeit. Mint ismeretes, a NATO a megváltozott nemzetközi stra­tégiai helyzetre adott válaszá­nak tekinti a gyorshadtestet, amely hivatalosan elsősorban védelmi célokat szolgál, de már az ENSZ és az EBEÉ béke­­fenntartó és béketeremtő misszióiban való részvételre is felajánlották szolgálatait. Ez utóbbi szerepvállalást mind­azonáltal megnehezítheti az a körülmény, hogy német kato­nai erők az alkotmány jelenlegi megszorításai okán nem vehet­nek részt a NATO határain kí­vüli bevetésekben. Léderer Pál Strásky újabb levele Antall Józsefnek Pénteken újabb levelet küldött Jan Strásky csehszlovák szövet­ségi kormányfő Antall Józsefnek a bősi vízi erőmű ügyében. Strásky örömmel vette tudomásul, hogy a magyar fél hajlandó tárgyalásokat kezdeni arról: forduljanak a felek közös kéréssel az Európai Közösséghez. Azt a magyar indítványt azonban, hogy együttesen forduljanak a Hágai Nemzetközi Bírósághoz, Prága to­vábbra sem fogadja el - tűnt ki a levélből. A csehszlovák miniszter­elnök megismételte korábbi álláspontját, hogy az erőmű megépíté­se nyomán nem változik meg a csehszlovák-magyar határ. (MTI) Itt vietnami kormány Hanoiban új kormány alakult. A honvédelmi és biztonsági ta­nács, valamint a kormány tagjait választották meg a vietnami nemzetgyűlési képviselők. A kormányban csak két helyen tör­tént változás. Az eddig egészségügyi miniszterként tevékenyke­dett Pham Song és Vu Ngoc Hai energetikai miniszter helyét ezentúl Nguyen Trong Nhan professzor, illetve Thai Phung Ne tölti majd be a kormánylistán. (Hanoi tudósításunk) Kettészakadt Tádzsikisztán Heves harcok Abháziában (Moszkvai tudósítónktól) A konfliktus kezdete óta a leghevesebb harcok voltak pén­tekre virradóan Abháziában, Tádzsikisztán megszűnt egysé­ges államként létezni. A Kara­­bah-hegyvidéken a korábbi el­lenkező tartalmú vagy bizony­talan jelentések ellenére to­vábbra sincs tűzszünet. Abháziában a „hegyi népek konföderációjából” érkezett önkéntes harcosok heves táma­dást intéztek Kolhida ellen. A grúz kormányerők heves har­cokban megállították, majd visszaverték a támadást, súlyos veszteségeket okozva a táma­dóknak és érzékeny vesztesége­ket elszenvedve. Az abháziai oldal egész éjjel lőtte a grúzo­kat eredetileg viharágyúként rendszeresített Alazany típusú berendezésekből. Orosz, ukrán önkéntesek, Gamszahurdiát tá­mogató mingrélek és „hegyi kaukázusi” fegyveresek részvé­teléről eddig is voltak hírek, az abház oldalról most viszont már nehézfegyvereket is bevet­nek. Jelentések szerint a grúz erők repülőgépeket is bevetet­tek Gagra környékén, s ezáltal visszavetették az ellenséget. Szocsiban Vorobjov, az ab­háziai helyzet megfigyelésével megbízott orosz bizottság elnö­ke pénteken kijelentette, hogy az orosz elnök, a parlament és más hatalmi struktúrák által támogatott bizottság célja ki­zárólag a béke megteremtésé­nek elősegítése, minden követe­lése igazságos. Ha valamelyik fél nem hallgat a jószolgálati bizottságra, az a saját népe előtt is viselni fogja tettének felelősségét. Tádzsikisztánban már csak a köztársaság területének egy­ötöde van a kormány ellenőrzé­se alatt. A konfliktus gócpont­jában, Kurgan-Tyube városá­ban pénteken nem voltak har­cok, de a környéken igen. A kuljabi harcosok tovább nyo­mulnak előre. Ezenközben helikopterek szállítottak erősítést a kurgan­­tyubei és kuljabi területen állo­másozó orosz gépesített lövész hadosztály egységeihez. Pénteki jelentés szerint az orosz katonák kilőtték mind a négy tankot, amelyet szeptember 26-án tőlük zsákmányoltak a kuljabiak. Moszkvában úgy tudni, tart­ják magukat az orosz határőr­alakulatok is, s az elmúlt na­pokban legalább öt, az afga­nisztáni oldalról rohamozó fegyverest lőttek le a gyakori harcok során. Az Osztankinó elnevezésű központi televíziós csatorna ér­tékelése szerint „Oroszország számára nem lehet közömbös a konfliktus, nemcsak azért, mert Tádzsikisztán határköztársa­ság, hanem, mert az ott élő minden tizedik ember orosz”. Az azeri oldal és ritkábban az orosz megfigyelők derűlátó nyilatkozatai ellenére továbbra sincs tűzszünet a Karabah­­hegyvidéken. Az ok látszólag egyszerű: az (örményországi) örmény-azerbajdzsáni megál­lapodásoknak nem volt részese a karabahi örménység törvé­nyesen, demokratikusan meg­választott vezetése, ezért a ka­rabahi örménység nem tartja magára nézve kötelezőnek a döntést. (Azeri oldalról mind­eddig egyetlen alkalommal sem voltak hajlandók partnerként elfogadni a karabahi örmény­ség képviselőit.) A karabahi örménység képvi­selői az ENSZ-hez fordultak. Szerintük a világszervezet ha­tározott beavatkozása lenne az egyetlen esély a konfliktus megszüntetésére. M. Lengyel László Für Lajos Ausztriába utazik Für Lajos honvédelmi miniszter hétfőn kétnapos hivatalos lá­togatásra Ausztriába utazik. Für Lajos - meghívójával - Werner Fasslabend osztrák szövetségi védelmi miniszterrel a kétoldalú kapcsolatokon kívül megvitatja a térség biztonságpolitikai helyzetét, beleértve a délszláv válságot. A tárgyalásokon várha­tóan szó lesz a NATO-hoz, illetve a Nyugat-európai Unióhoz való viszonyról is. (MTI) Mozambiki rendezés: csak az aláírás hiányzik Rómába érkezett Joaquim Chissano mozambiki elnök és Afon­­so Dhlakama, a RENAMO ellenzéki gerillaszervezet vezetője, hogy aláírják azt a békekötési megállapodást, amely véget vetne a 16 éve tartó polgárháborúnak a délkelet-afrikai országban. Az aláírást eredetileg október 1-re tűzték ki, a RENAMO azonban az utolsó pillanatban újabb követelésekkel állt elő. (MTI)

Next