Népszabadság, 1992. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-30 / 256. szám

NÉPSZABADSÁG Ma: tévé-magazin 24 oldal ára: 19,50 Ft 1992. október 30., péntek SZOCIALISTA NAPILAP • 50. évfolyam, 256. szám * Mi sérti a bírói függetlenséget? Beszélgetés a Legfelsőbb Bíróság elnökével (Megyei tudósítónktól) Háromnapos látogatásra teg­nap hazánkba érkezett dr. Wal­­ter Meliizky, az Osztrák Leg­felsőbb Bíróság elnöke. Magyar vendéglátója, dr. Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a határon fogadta, majd a Győr- Moson-Sopron Megyei Bírósá­gon - annak vezetőinek részvé­telével - megkezdődtek a szak­mai tárgyalások. Dr. Solt Pál lapunknak adott interjújában nemcsak a két or­szág bírósági kapcsolatairól, hanem a magyar bírósági rend­szer tervezett változásairól és a napjainkban előtérbe kerül jogi kérdésekről is beszélt. - Milyen szakmai hasznot hozhat ez a kétoldalú megbeszélés? - A találkozó nemcsak a ta­pasztalatok átadására, átvéte­lére nyújt lehetőséget, hanem a világ bíráit összekötő, formáló­dó, de lényegileg azonos erköl­­csiség, valamint a hivatásbeli szolidaritás kifejezésére is. - A változás előtt álló magyar bírósági struktúra számára példa lehet-e az osztrák modell? - Közismert, hogy Magyar­­országon jelenleg háromszintű - helyi, megyei és legfelsőbb bí­rósági - az igazságszolgáltatás. Ausztriában viszont négyszintű rendszer működik. Szomszé­dainknál a magyar megyei bí­róságoknak megfelelő szerve­zet, valamint a legfelsőbb bíró­ság közé ékeltek négy regioná­lis felső bíróságot. Mivel a ma­gyar bírósági struktúra átala­kítása is ebben az irányban ha­lad, sokat tanulhatunk az oszt­rák példából. - Ila jól értem, az egykori ítélő­táblák visszaállítását tervezik? - Lényegében igen. Az első világháború után megcsonkí­tott Magyarországon öt ítélő­tábla működött. A ma uralkodó elképzelések szerint elegendő volna három táblabíróság felál­lítása. (Folytatás a 4. oldalon) Bodrácska János ismét célpont Boross Péter belügyminiszter szerda délelőtt a parlamentben az október 23-ai eseményekkel kapcsolatban közölte: az ünnep előtt érkeztek ugyan jelzések, de a rendőrség tett intézkedéseket is, ám olyan lépéseket ne várja­nak a testülettől - folytatta -, amelyeket egy demokráciában nem tehet meg. Mint mondotta: a sajnálatos eseményt minden­féle hátsó politikai szándékok­tól indíttatva felnagyították. Hogy azért nem teljesen kék az ég a rendőrség fölött azt a Magyar Hírlap azon tegnapi ér­tesülése is jelezte, miszerint hi­vatalosan meg nem erősített in­formációk szerint az Országos Rendőr-főkapitányságon mégis­csak értékelik a Kossuth téri eseményeket, ezen belül a bizto­sításban résztvevő rendőri erők és parancsnokaik tevékenységét, illetve vizsgálják az esetleges felelősség kérdését. Az ügyben az újabb fejle­ményt a Magyar Távirati Iroda csütörtök délben kiadott híre jelentette. Az MTI rendőrségi forrásból úgy értesült, hogy az Országos Rendőr-főkapitány­ságnál belső vizsgálatot rendel­tek el annak megállapítására: volt-e elegendő számú egyenru­hás rendőr október 23-án, a Kossuth téri ’56-os megemléke­zésen. „A biztosítás parancsno­ka, Bodrácska János vezérőr­nagy, Budapest rendőrfőkapitá­nya volt, aki megfelelő informá­ciókat kapott arról, hogy skin­­head kinézetű fiatalok érkeznek vidékről a Kossuth téri rendez­vényre. A bőrfejűeket a Keleti pályaudvaron rendőrök várták, s figyelemmel kísérték mozgá­sukat a Pofosz-székházban tar­tott nagygyűlésükre haladva is. Arról viszont megoszlik a szak­értők véleménye, hogy a Parla­ment épülete előtt volt-e megfe­lelő számú egyenruhás rendőr.” A hírügynökségi jelentés sze­rint, amennyiben a vizsgálat mulasztást állapít meg Bodrács­ka Jánosnál, annak komoly kö­vetkezményei lehetnek, hiszen a budapesti rendőrfőkapitány a Zemplényi-ügyben tett elha­markodott nyilatkozata miatt nemrég a legsúlyosabb fegyelmi büntetésben részesült.” Utóbb az ORFK hivatalos közleményben kategorikusan cáfolta a belső vizsgálat tényét. Suha György rendőrségi szóvi­vő a Népszabadság kérdésére el­mondta: nem kapott utasítást arra, hogy megállapítsa az állí­tólagos „rendőrségi forrás” ki­létét. (Folytatás a 4. oldalon) SOKKOL A GALLUP Bush utolérte Clintont (Washingtoni tudósítónktól) Célfotósnak ígérkezik a Fe­hér Házért folyó versenyfutás. Hat nappal a választások előtt a CNN számára készült Gal­­lup-közvéleménykutatás felbo­rította az addig kényelmes Clinton-győzelmet jósoló álta­lános papírformát, immár mindössze a statisztikai hiba­határon belüli két százalékpon­tos különbséget jelezvén a de­mokrata párti jelölt és Bush el­nök valószínű szavazataránya között. Az azonos időhatáron belül készült többi nyilvános közvé­lemény-kutatás ennél nagyobb, hét-tíz pontnyi Clinton előnyt mutat ki, de az irányzatot ille­tően azonos a következtetés: Bush egyre jobban ledolgozza a hátrányát. Mindenesetre a Clinton-tá­­bor is elismeri, hogy Bush a Pe­­rot texasi milliárdostól vissza­pártoló volt republikánusok jó­voltából javított az eredmé­nyén. Ha Perot támogatása to­vább olvad, sor kerülhet arra a rétegre is, amely felében-har­­madában őhozzájuk áll át. Mind a közvélemény-kutatók, mind a politikai szakértők megegyeznek abban, hogy a szűkülő rés a Bush-kampány intenzív hitelrontási kortes­hadjáratának eredménye. Clin­ton erre máris azzal válaszolt, hogy ellenoffenzívába ment át, és immár maga is keményen megkérdőjelezte Bush szavahi­hetőségét. Politikai elemzők ugyanak­kor emlékeztetnek arra, hogy az elektori rendszer miatt a vá­lasztások kimenetele csak rész­ben függ a szavazataránytól. Az elektori szavazatok számát tekintve Clinton a felmérések szerint továbbra is nagy arány­ban lekörözi Busht. Az elnökké választáshoz szükséges 270 elektori szavazatból Clinton pillanatnyilag 247-re, Bush 150-nél kevesebbre számíthat. Serény Péter Mégis Bush a győztes? Arnold Schwarzenegger szerint igen A­t MÉDIATÖRVÉNY Még mindig van remény a megállapodásra (Munkatársunktól) Tegnap a médiatörvény vitá­jával folytatta ülését az Or­szággyűlés kulturális bizottsá­ga. Bevezetőben a bizottság el­nöke, Kulin Ferenc (MDF) szólt a törvénnyel kapcsolatos hat­párti tárgyalásokról. Véleménye szerint a sikerte­lenség okát a felek - a dolog természeténél fogva - másban és másban látják. Ő maga úgy ítéli meg, hogy a kéthetes vitá­ban azért nem volt lehetséges a megállapodás, mert a koalíció és az ellenzék álláspontja eleve túlságosan távol állt egymástól. Ennek ellenére lát biztató jele­ket és hiszi, hogy lehetséges a megegyezés, ezt azonban a frakcióvezetők, illetve a köz­­társasági elnök és a miniszter­­elnök közötti tárgyalások ered­ményezhetik. Kulin Ferenc bevezetőjére Haraszti Miklós (SZDSZ) rea­gált, aki kifejtette, hogy a kul­turális bizottság továbbra sem háríthatja el magától a média­­törvénnyel kapcsolatos felelős­séget egy másik tárgyaláson bekövetkezett kudarc miatt. Kérte a testületet, hogy minél intenzívebben munkálkodjon azon, hogy a törvényjavaslat a jelenleginél tökéletesebb for­mát öltsön. Kulin Ferenc Harasztinak válaszolva azt mondta: nem va­lószínű, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt a kulturális bizottság eredményre juthat olyan kérdésekben, amelyek­ben sok-sok hónapon át sem si­került. Egyszersmind kifejezte reményét, hogy a parlamenti tárgyalások segítik a bizottság munkáját. Ezután a bizottság egyik új tagja, G. Nagyné dr. Maczó Ág­nes független képviselő kért szót. Annak az óhajának adott hangot, hogy az eddig csak a pártok között folyó tárgyalá­sokba vonják be a független képviselők immáron húsz főt számláló csoportját is. Azt is kifogásolta, hogy a szóban for­gó tárgyalásokról még a kultu­rális bizottságot sem tájékoz­tatják. Ezért kérte a lehetősé­get, hogy a bizottság tagjai megismerhessék a tárgyalások jegyzőkönyveit. Haraszti Miklós Maczó Ág­nessel egyetértve ajánlatosnak tartotta, hogy a jegyzőkönyve­ket a sajtó számára is tegyék hozzáférhetővé. Kulin Ferenc a napirend előtti vita zárszavában dr. Maczó Ágnesnek igazat adva azt válaszolta, Haraszti Mik­lósnak hogy a hatpárti megál­lapodásban nem szerepel a tár­gyalások jegyzőkönyvének a sajtó számára történő átadása. Bős: a megoldás a­­ variáns lehet A londoni jegyzőkönyv-alá­írás után a magyar kormány­nak továbbra is ki kell tartania az álláspontja mellett, nehogy olyan kompromisszumba sod­ródjunk, amely nem felel meg az ökológiai érdekeknek - hangzott el az Akcióbizottság a Duna Védelmében tegnapi saj­tótájékoztatóján. Hajósy Adrienné - aki kor­mányszakértőként is foglalko­zik a vízlépcső ügyével - hang­súlyozta: a csehszlovák fél elő­ször hajlik arra, hogy felfüg­gessze a C variáns munkálatait. Ez mindenképpen előrelépés - mondotta, de figyelmeztetett arra is, hogy a szövetségi kor­mány még nem ratifikálta a jegyzőkönyvet, valamint az is kérdéses, hogy a szlovák kor­mány elfogadja-e a Prága által aláírt dokumentumot. Emlé­keztetett: a szövetségi kormány egyszer már megígérte, hogy november 3-ig nem terelik el a Dunát, de a vízépítők mégis be­fejezték az elrekesztést. A Duna-elterelés helyszíné­ről azonban sokkal rosszabb híreket hozott Hajósy Adri­enné. Szlovák oldalon, állítólag műszaki hiba miatt szerdán teljesen leengedték a terelőgát melletti műtárgy tábláit, így szinte alig jut víz a régi Duna­mederbe. Rajkán mínusz 240 centiméterre süllyedt a vízál­lás, ami csaknem ötven centi­méterrel alacsonyabb, mint az elterelés után egy nappal mért. Az akcióbizottság képviselői kifejtették: a kormánynak mi­előbb ki kell dolgoznia az úgy­nevezett H variánst, mint lehet­séges kompromisszumot. Az ökológiai érdekeket előtérbe helyező megoldást át kell nyúj­tani a szlovák közgazdászok­nak, mert kiderülne, hogy az ivóvízkincs, a környezet meg­óvása ésszerűbb a kevés áramot termelő korona- és forintmilli­­árdokat elnyelő vízlépcsőnél. Bírálták továbbá azokat - itt megemlítették Keresztes K. Sándor környezetvédelmi mi­nisztert is - , akik a magyar ál­láspontot gyengítik azzal, hogy műszaki kompromisszumot em­legetnek, s ilyen nyilatkozatok­kal bátorítják a szlovák vízépí­tőket. Le kell szögezni: nem le­het egyszerre duzzasztani és áramot termelni, valamint az élőviágot, az ivóvízkincset véde­ni ezen a Duna-szakaszon - mondták. (Munkatársunktól) Jávor Károly (MDF), a környezetvédelmi bizottság tagja munka­társunknak nyilatkozva felhívta a figyelmet: a vízlépcső Dunakiliti térségében törésvonalak húzódnak a földkéregben. Amikor a ma­gyar környezetvédelmi bizottság 1990 augusztusában a helyszínen járt, azokban a napokban műszerek által érzékelhető földrengés volt Dunakilitinél. Azt is tudni kell - mondta Jávor -, hogy a króni­kák szerint az 1700-as évek közepén abban a térségben pusztító erejű, a szakértők által becsült 9-es erősségű földrengés tombolt. Ilyen körülmények között pedig kötelező lett volna a vízlépcső mű­szaki berendezéseit legalább ilyen nagyságrendű földrengés ellen méretezve építeni. Ezzel szemben a szakértők szerint a vízlépcsőt jó, ha 6-os nagy­ságrendű földrengésre méretezték. Egy katasztrófa esetén pedig be­legondolni is rossz, mi történik, ha az üzemrészcsatorna 12 méter magas vízoszlopa kitör a megsérült töltésen. Akkor az üzemvízcsa­­tornából körülbelül 6 méter magas, óránként 50-60 kilométer se­bességgel rohanó vízhenger tör ki, amely letarol mindent. A hely­színtől 25-30 kilométerre van Mosonmagyaróvár, a várost a víztö­meg fél óra alatt elérné. A többit mindenkinek a fantáziájára bízom - mondta a képviselő. Prága és Pozsony visszakozik a szabadkereskedelmi egyezménytől? (Varsói tudósítónktól) Klaus cseh és Meciar szlovák kormányfő is nemmel válaszolt a Gazeta Wyborczának arra, hogy vajon aláírják-e novem­berben a visegrádi csoport or­szágainak szabadkereskedelmi szerződését. A két politikus londoni vála­szát csütörtöki számában is­mertette a legnagyobb lengyel napilap. Klaus kijelentette: az ügyet még át kell gondolni. Meciar pedig úgy vélte: Cseh­szlovákia még nincs készen az aláírásra, előbb belső problé­máit kell tisztázni. Amennyiben nem történt fél­reértés, a dolog meglepetést okozhat Varsóban és Budapes­ten is. Ugyanis a három ország szakértői éppen az elmúlt héten egyeztették a szabadkereske­delmi megállapodás szövegét, jogi és pénzügyi vonatkozásait, valamint az ipari és mezőgaz­dasági koncessziós listákat. Akkor úgy tűnt, hogy Prága és Pozsony eldöntötte: a megálla­podást még a szövetségi kor­mány fogja aláírni. A cseh­szlovák vámunió kilátásba he­lyezésével az egyezmény kitéte­lei egyformán érvényesek len­nének mindkét országra. Tech­nikai akadálya tehát nemigen lehet az aláírásnak. Elképzel­hető, hogy a politika szólt köz­be. Ez esetben csak ma­gyar-lengyel szabadkereske­delmi egyezményt írnak alá majd november végén Krakkó­ban? Ritecz Miklós (Munkatársunktól) A szabadkereskedelmi meg­állapodás aláírását érintő, állí­tólagos csehszlovák nyilatko­zattal megkerestük Major Ist­vánt. Az NGKM helyettes ál­lamtitkára hivatalosan eddig nem kapott ilyen jellegű tájé­koztatást, az állítólagos hírről is lapunktól értesült. Major Ist­ván hangsúlyozta, hogy nem kí­ván a sajtón keresztül üzenget­ni cseh-szlovák és lengyel part­nereinek. Mindazonáltal elis­merte: ha a hír igaz, akkor az új helyzetet teremt. Jövő hétfőn egyébként Budapestre érkezik a csehszlovák és a lengyel külke­reskedelmi miniszterhelyettes, hogy tisztázzák a szabadkeres­kedelmi egyezmény utolsó rész­letkérdéseit. Amennyiben a csehszlovák félnek kifogásai lennének, akkor azt hétfőn, hi­vatalosan is közölheti magyar ég lengyel partnereivel. Külügyi források lapunkat úgy tájékoztatták: a Külügymi­nisztérium nem kapott semmi­lyen hivatalos, a szabadkeres­kedelmi egyezmény aláírásá­nak elhalasztására vonatkozó csehszlovák értesítést. * *14 Az éhezés 8. napja a Csók utcában Ételről beszélni tilos Bicskén, a Csók utcában, ahol nyolcadik napja hatan éhségsztrájkolnak. De az álmainak nem parancsol­hat az ember. Ilkei Csaba pél­dául a hetedik nap éjszakáján főzelékről álmodott, és krump­liról. Ezt akár eredménynek is tekinthetjük, mert azt jelzi: aludni már tud. Az éhezés első öt napjában ugyanis négy órá­kat aludt, de így voltak ezzel a többiek is. Deák Lajosék lakása a Lét­minimum Alatt Élők Társasá­gának történetében - ha egy­szer megírja valaki - alighanem megérdemel majd egy külön bekezdést. Október 22-én itt kezdett éhségsztrájkot hat em­ber a kétkulcsos áfa tervezett bevezetése, és az állampolgárok gyors elszegényedése ellen til­takozva. Csak folyadékot - ás­ványvizet, cukor nélküli kávét és teát - vesznek magukhoz, s ezen kívül vitaminokat. (Folytatás az 5. oldalon)

Next