Népszabadság, 1992. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám

i * PRIX ITALIA II. Emberek-e az indiánok? A rendőrségen kezdődött és börtönben végződött. Mond­hatnám persze úgy is, hogy Stendhal regényének helyszínei keretezték az idei Prix Italiát. .Csakhogy a Farnesék egykori palotájában, ahol a megnyitó ünnepséget tartották, most a Carabinieri Légió Parancsnok­sága van, a nevezetes kolostor­ban pedig, ahol a zárófogadás­ra került sor, rendőrtiszti főis­kola és börtön működik. Parma egyébként sem csak romanti­kus múltjából él. A nagy fran­cia regényíró emlékét ugyan a város egyik legjobb szállodája őrzi a nevében, s nem feledkez­nek meg a közeli Busetóban született Verdiről, valamint a városban született Toscaniniről sem, Napóleon özvegyét, Maria Lujzát pedig valóságos kultusz veszi körül, de azért legalább annyira dicsekszik e vidék son­kájával és sajtjával. A fesztivál egyébként nem is Parmában volt. A Prix Italia hagyománya, hogy két város­ban rendezik. Ezúttal a ver­senyprogramoknak, a vetíté­seknek Colorno volt a helyszí­ne, a parmai hercegek és kirá­lyok Versailles-a, pici városká­ban hatalmas kastély, amelyet erre az alkalomra is csak félig­­meddig sikerült rendbehozni. S a pénzszűke látszott azon is, hogy néhány nappal megkurtí­tották a fesztivál időtartamát, így nem jutott mód arra, hogy a korábbi szokás szerint újrave­títsék a zsűrik által legjobbnak ítélt programokat. A megfigye­lő tehát választhatott, vagy egy kategóriára összpontosította fi­gyelmét és lemondott arról, hogy akár csak benyomása is legyen a többiről, vagy - jórészt a véletlenre bízva magát - megpróbált mindegyikből sze­­melgetni. Én ezúttal is a fikció­nak nevezett műfajt igyekeztem elsősorban figyelemmel kísérni. S a kategória elnevezését na­gyon találónak éreztem ezúttal. Mindig is mesterkéltnek, de legalábbis belső, műhelyügynek véltem a televíziós film és az úgynevezett tévéjáték megkü­lönböztetését. Ezúttal az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a tévéjátékok mögött többnyire szegénység és dilet­tantizmus húzódik meg. Hol egyik, hol másik, hol mindket­tő. Ennek legkirívóbb példája a görög televízió a Csend hangja című produkciója volt, amely­ben két órán és tizennyolc per­cen át mesélték el azt, hogy egy középkorú férfi megkívánt egy fiatal lányt, akit aztán elvete­tett a fiával, majd megerősza­kolta, azután tartós viszonyt folytatott vele, s emiatt a fia öngyilkos lett. Kopott színfalak közt négy közepes színész me­­resztgette a szemét és igyeke­zett tragikus képeket vágni. Mert e mérhetetlen időtartam­hoz szövegük alig volt. A sajátosan televíziós művé­szetre vagy éppen művészke­désre való törekvéssel is legin­kább Európa peremvidékeiről érkezett művekben találkozhat­tunk. A nagy professzionális cé­gek többnyire hagyományosan filmszerű filmekkel jelentkez­tek. Olyanokkal, amelyek a mo­ziban is megállnák a helyüket. Ilyen volt lényegében a kate­gória győztes filmje, A vallado­­lidi hitvita is, amelyet Jean-Claude Carriére szövegé­ből Jean-Daniel Verhaeghe rendezett. A marseille-i FR3 produkciója arról szólt egyéb­ként, hogy 1550-ben Vallado­­lidban megvitatták, vajon em­berek-e az indiánok. Illetve, ahogy akkor fogalmaztak, van­­e lelkük. Sajnos, nem annyira Amerika felfedezésének évfor­dulója teszi igazán időszerűvé ezt az alkotást. Sokkal inkább mindaz, ami a mássághoz való viszonyt ma is problematikus­nak mutatja. Továbbá, hogy a vitázók ezúttal is gyakran elbe­szélnek egymás füle mellett. A vértelen és logikus Sepulveda, akit Jean-Louis Trintignant alakít, a kor szokása szerint Arisztotelészre hivatkozik, kri­tériumokat keres, míg az in­dulatos Las Casas, akit Jean- Pierre Marielle jelenít meg, in­kább az újvilág őslakosainak szenvedéseit ecseteli és a spa­nyol hódítók barbárságát osto­rozza. A pápai legátus végül mégis kideríti, hogy az indiá­nok emberek. Annál is inkább, mert az afrikai négerek alkal­masabbaknak mutatkoznak a rabszolgák szerepére. A fikció kategória különdíját az egyik finn filmnek, az YLE produkciójának ítélte a zsűri. Erre az alkotásra viszont éppen a finom líra, a szimbólumok használata volt a jellemző. Cí­me Utazás az időn át, hozzáte­hetnénk, érzelmes utazás. A film hőse harmincévi távollét után tér vissza Amerikából és emlékezik. Főképp születésekre és halálokra. Szerelmekre és te­metésekre. Szóval az élet nagy közhelyeire. Olykor hátán egy hatalmas régi faliórával ballag egyik helyszínről a másikra. A lényeg a költészet. Kirsti Petäjüniemi munkája ugyanis az 1989-ben Finlandia irodalmi díjat nyert svéd nyelvű költő, Gösta Agren versei nyomán ké­szült. S kétségkívül egyik leg­szebb példája volt a művészi szándékú televíziózásnak. Zappe László 1992. október 17., szombat NÉPSZABADSÁG - KULTÚRA LEVÉL a piszokról Szemetes, elhanyagolt közegben élünk, bér­­házunk falán még ott a világháborús aknarepe­­szek nyoma, a szemközti járdán dudva nő, ha a boltba megyek, elvadult kertek rozsdás kapui előtt elmélkedhetek a több évtizedes ápolatlan­­ságról. A közparkban újságpapírok, a tejeszacs­kó csöpög, az aluljáróban izzadtságszag, hol egy fogatlan, borostás öregúr, hol egy mosatlan ha­jú fiatalember, akin enyhe pocak tartja fönn a foltos melegítőnadrágot, nem is értem, hogyan mer beülni vele a vadonatúj BMW-jébe. Min­dez, mint tudjuk, elsősorban a szegénység bal­káni jele, de nemcsak azé. Valamikor a negyve­nes évek végefelé lódult neki (és elindítója a ha­dak vonulása volt) ez a kóros nemtörődömség, a minden mindegy szemlélete. Szétesett a korábbi (magántulajdont úgy-ahogy tisztelő) szerkezet, a lakóházakba hivatal költözött, állami vállala­tok nyomultak előre könyörtelenül, az egészet pedig átlengte az ideiglenesség szelleme, az ugyancsak háborús örökség „egy nap a világ” érzete, ami a rendszer zavaros önértékelésének is jele volt. Mintha folyton valami katasztrófa fenyegetett volna, a végső összecsapás balsejtel­me, mindent gyorsan, ideiglenesen, és jött a sze­relő és a lépcsőházban leverte a csempét, rútul vakolta be a falat, mindegy, nem érdekes, csak gyerünk, hajrá ingatlankezelés, tatár hadak nem rontottak ennyit. Nincs mit csodálkozni, ha ebben a kusza, a kisembert lenéző világban, ahol a legkevésbé a személyiség kényelme (és tisztelete) volt a fon­tos, annál inkább a hadi érdekű nehéziparé, nem maradt érintetlen a lélek sem. Korábbi önuralmát és fegyelmét, melyet az elemiben még beléneveltek, lassacskán elveszítette. Hiá­ba szólt minden a közösségi érdek elsőbbségé­ről, az osztályharcos gyakorlat, Orwell látomá­sát követve, ennek ellenkezőjét mutatta. A leg­fontosabb ezért, védekezésül, a belső (ments)vár kiépítése lett, a tisztátalansággal szemben. Társadalmunk ennek következtében hamar apró - elemi - részecskéire szakadt, egész vagy csonka családra, közös lét helyett egymás mellett létezésre, a keservesen meg­szerzett apró lakásokban, ahol legalább oda­bent béke volt és tiszta padló, esténként csön­des vacsora. Bátran ide vehetünk egy másik szót is: szeretet. Rideg, folytonosan „agitált” azaz készakarva felbolydított napjainkat ezért melegíthette meg mégis a szegényes otthon em­beri légköre. Tessék megnézni a gyerekeket: mindig a legszebbet, lehetőség szerint a legjob­bat kapták, így vonulnak iskolába ablakom alatt ma is, olyan sportcipőben, melyre anyuka majdnem félhavi fizetése rámegy. A két kör - a külső és a belső - között azon­ban még most sincs sok kapcsolat. A köztér, a bérház, az emeleti lépcső vagy a lift még mindig Csáki szalmája. Ugyanígy az utca és az otthon értékrendje se nagyon találkozik egymással. A falak közt, idebenn, a szép, a jó, a nemes állítá­sa, ezt mondjuk a gyerekeknek és az unokák­nak, odakünn meg az alpári stílus, rúgd ki, akaszd föl, miegymás. Fékevesztett közönséges­ség. Megint félni lehet az utcán, még mindig kettős jelentésű a nemzeti szószedet. Üsd, vágd, harsogja a bácsik-nénik némelyike, s azon in­­dul, hogy valaki nála alacsonyabbra nőtt vagy beszédhibás vagy más vallású, ne adj ég, más a bőrszíne. Bemocskolódnak alkalomadtán ma­gasztos fogalmak is. Keresztény, hallod, de an­nak jelképe nem Jézus, mellette Máriával, aki a könyörületesség anyja, ideírom latinul is, mater misericordiae és vita, dulcedo, spes nostra, va­gyis élet, édesség, reményünk. Hanem vérszom­jas tekintet helyette, s bosszút sejtető ököl. A magyar szó is hovatovább a kirekesztés megfe­lelője lesz. Hol vagy, István király? Zabolátlanul hull ránk a szemét. Nemcsak a szőnyeget rázzák a fejünkre az emeletről, zápo­rozik megannyi sértés is, bűzfelhőként terjeng a sanda indulat. Csak annak reménye marad, hogy a sár továbbra se jut be a lakásunkba, a „belső váron” nem lesznek úrrá a meglazult er­kölcs és a megbolydult politika erői. Az viszont bizonyos: sokba fog kerülni majd, hogy egyszer végre az utcán se nőjjön dudva, s a fejünkre se hulljon piszok. Szabó György 13 X 1 ■ M » ^ M­­ehet elképzelni, hogy egy olyan, a maga nemében szinte páratlan, 1600 köbcentiméteres, ló szelepes, EFI katalizátoros, 105 lóerős motorral rendelkező 9,8 mp-es gyorsulási­, az extra felszerelések egész sorát alapáron kínáló, hatalmas csomagterű, gyönyörű, ötszemélyes, ötajtós kocsin, mint a DAIHATSU Applause lehet még fejleszteni valamit. Nos, a DAIHATSU fejlesztőmérnökeinek sikerült ez a bravúr is. Fáradozásaiknak eredménye az új Applause, amely szemet, szívet, fület gyönyörködtetően új vonásokkal gazdagodott. XV korszerűsített, legömbölyített forma időtálló értékeket, természetességet, harmóniát áraszt, az új Applause ellenállhatatlanul magára vonza a tekintetet, pedig szinte belesimul a tájba, része annak. Az 5 cm-rel megnövelt biztonsági zónára a legtöbb autósnak - szerencsére - nincs szük­sége. Bizonyos esetben viszont az élet pár centin múlik... .A A módosított motorfelfüggesztésnek és futóműnek köszönhető csendesebb autózást viszont mindannyian élvezzük. Az új Applause szinte hangtalanul suhan az úton, csupán a fordulat­számláló és a sebességmérő figyelmeztet, fogjuk vissza kicsit magunkat... XV Applause angol szó, magyarul tapsot jelent. XV új Applause egyenesen vastapsot érdemel, ez a kocsi a saját kategóriájában egyszerűen nem talál legyőzőre. Kizárólag árában marad el a konkurens márkák mögött. DAIHATSU Applause 1.6 xi 1583 cm3 EFI (Injektoros, katalizá­toros). Fogyasztás: 90 km/h: 5.3 I, 120 km/h: 7.2 I, városban: 8.51 Csomagtartó űrtartalom: 336 I Szériafelszerelések: fordulatszámláló, szervokormány (magassága állítható), tárcsafékek elől-hátul, központi zár, elektromos ablakemelő, motoros külső tükrök, állítható magasságú biztonsági öv, osztott, állítható hátsó üléstámlák, színezett lökhárító, színezett szélvédők. Axsc 1350000Fh Az ár tartalmazza a VÁM és az ÁFA összegét is. A gépkocsi lízingelhető is. ALÍTO-BRILL Kft. 5600 Békéscsaba, Bartók Béla u.46-50 Tel: 66-24-788 AUTÓINVEIT Kft 1215 Budapest, Védgát u. 45. Tel.: 277-3755, 277-3761 AUTOPLUS Kft. Budapest, XI. ker.Budaörsi út 245. Tel: 60-19-118 BELGAUTO Kft. 1025 Budapest, Tövis u. 11/13. Tel.: 135-1344 CAR-TRADF Kft. Kecskemét, Rákóczi út 6. Tel.: 76-22-128 EUROS 2000 4400 Nyíregyháza, Egyház u. 2. Tel.: 60-56-279 FEHÉR ÉS TÁRSA Kft. 1037 Budapest, Kunigunda u.3. Tel.: 1804-364 FERENCVÁROSI AUTÓSZERVIZ Kft. Budapest, IX. Táblás köz 4. Tel./Fax: 147-1188 MHH 8000 Székesfehérvár, Vár krt. 6. Tel.: 22-12-562 NEMZETI SPORT Al ImPRFCC Kft B7 VI Balatonfüred, Móricz Zs. u. 9. Tel: 86-42-122 POSTA GÉPJÁRMŰ SZÁLLÍTÁSI ÜZEM 4030 Debrecen, Monostorpálya u. 35/a Tel.:37-48-266/171 SOLGTRADE Kft.9023 Győr, Mester u. 1. Tel.: 96-17-333 THERMONOSTER Kft. 3100 Salgótarján, Bajcsy-Zs út 26. DAIHATSU 71 DAIHATSU VEZÉRKÉPVISELET ÉS BEMUTATÓTEREM: 1 146 Budapest, Dózsa Gy. út 19. Tel.: 142-6595,Fax.: 141-3579 DAIHATSU BEMUTATÓTEREM: 1 133 Budapest, Gogol u. 25 Tel./Fax: 140-8336 111 co rt CL.­­et co «C C­zc Q » 1 131 Budapest, Hungária Nagyszálló Budapest Szálloda Erzsébet Szálloda Panoráma Szálloda Eger: Eger Szálloda Park Szálloda Győr: Rába Szálloda Lajosmizse: Gerébi Kúria Pécs: Pannónia Szálloda Palatínus Szálloda Sopron: Lövér Szálloda Szeged: Hungária Szálloda Székesfehérvár: Alba Regia Szálloda Szombathely: Savaria Szálloda Részletes felvilágosítás és foglalás az érintett szállodákban és a HungarHotels Vendégszolgálati irodáiban. Budapest V., Petőfi Sándor u. 16. 1052 Tel.: 118-3393 Budapest V., Magyar u. 3. 1053 Tel.: 117-6227 Legyen a Vendégünk... A (//&) HungarHotels rendkívüli ajánlata november 1-től Szállás + félpanzió már 800,-Ft-tól.

Next