Népszabadság, 1992. november (50. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-02 / 258. szám
1992. november 2., hétfő__________________NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT 3 AWACS-GÉPEK LÉGTERÜNKBEN Hibázott-e a magyar kormány? Hermán János külügyi szóvivő az AWACS-gépek magyarországi járőrözésére vonatkozó szombati hírünk kapcsán közölte: Jeszenszky Géza külügyminiszter az ügyről pénteken reggel levélben tájékoztatta Horn Gyulát. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke vasárnap este lapunk érdeklődésére kijelentette, hogy ilyen tartalmú levelet nem kapott. Mint ismeretes a kormány jóváhagyta, hogy a NATO AWACS-repülőgépei - az ENSZ felkérésére - járőrszolgálatot létesítsenek a magyar légtérben. Ennek hátterében az áll, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata megtiltotta a katonai repüléseket Bosznia-Hercegovina légterében. Szombati számunkban Kovács László (MSZP), az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja sajnálattal szólt arról, hogy a Külügyminisztérium nem tájékoztatta előzetesen a lépéséről a parlament külügyi bizottságát. A bosznia-hercegovinai légtér folyamatos figyelése érdekében a NATO járőrszolgálatot létesített az Adria térségében. Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az Egyesült Nemzetek döntésének végrehajtására célszerű járőrszolgálat kialakítása Magyarország légterében is - fogalmazott a Külügyminisztérium közleménye. Az Országgyűlés március 3-i ülésén határozatot hozott arról, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának február 21-i döntésével fölállított békefenntartó erők átvonulhatnak és átmenetileg állomásozhatnak is hazánk területén. Vajon e határozat szellemével összhangba hozható-e a Külügyminisztérium döntése - kérdeztük Wachsler Tamást (Fidesz), az Országgyűlés honvédelmi bizottságának tagját. - Véleményem szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának ez a döntése politikailag mindenképpen üdvözölendő, hiszen hozzájárulhat a jugoszláviai polgárháború lefojtásához. Jelentős tényként értékelem azt is, hogy a NATO Magyarország légterét választotta e célra - hiszen egyáltalán nem vagyok bizonyos abban, hogy technikailag egyedül csak ez az eljárás volt megoldható. Mindehhez hozzáfűzném: e lépés is jelzi, hogy a NATO kezd lebontani bizonyos pszichológiai gátakat. - Hogyan értékeli a kormány lépését eljárásjogilag? - Megítélésem szerint - s erre valójában most nem tudok válaszolni - az az eldöntendő kérdés, az Országgyűlés márciusi határozatával mennyire áll összhangban az, hogy - mégha ENSZ fölkérésre is -AWACS-gépek teljesítenek járőrszolgálatot hazánk légterében. Amennyiben - s ezt szerintem a honvédelmi és a külügyi bizottság hamarosan megtárgyalja majd - összhangba hozható a határozattal, nincs gond. Amennyiben nem, akkor a kormány vélhetőleg alkotmánysértést követett el, hiszen ahhoz, hogy idegen csapatok lépjenek Magyarország területére, parlamenti hozzájárulás szükséges. Megjegyzem, a kormány nem először követné el ezt a súlyos hibát. - Mondana más példát? - Például már a Nyitott Égbolt szerződés ratifikálása előtt kísérleti repüléseket hajtottak végre. - Ön a napokban Brüsszelben tárgyalt Manfred Wörnerrel, a NATO főtitkárával. Szóba került-e ez a lépés? - Igen, de csak érintőlegesen. Tóth Ákos I Bőst nem lehet érzelmi kérdésként kezelni Beszélgetés Hannes Androsch osztrák üzletemberrel (Folytatás az 1. oldalról) Márpedig a Duna átfogó, közlekedési, szállítási és energiahasznosítási szerepének növelése nyilvánvalóan a gazdaság fellendülését, az itt élő népek közeledését szolgálja minden tekintetben. A másik: e sűrűn lakott térségben sokkal nagyobb veszélyeknek vannak kitéve az emberek a széntüzelésű és a 14 elavult technológiájú kelet-európai atomerőmű által, mint másutt. A vízi energia jelenleg a legkevésbé környezetkárosító, ugyanakkor a legbiztonságosabb forrás. Ezért kívánom, hogy a már elkészült és éppenséggel biztonsági okokból a lehető leggyorsabban üzembe helyezendő bősi komplexum a lehető legkevesebb ökológiai kárt okozza. Ebben szeretnék finanszírozással és technológia transzferrel közreműködni. - A mérleg másik serpenyőjében pedig ott vannak a veszélybe került ivóvízkészletek és az állat- illetőleg növényvilág várható tragédiája... - No meg ott vannak az árvizek, amelyek az elmúlt évtizedekben sújtották e vidéket, meg ott van a nagyszerű lehetőség, hogy a lehető legkörnyezetbarátabb módon, egyre inkább a vízen történjen az áru- és a személyszállítás. És ami az én szememben a legfontosabb, Bős áramtermelése lehetővé tenné a Bécset és Budapestet egyaránt valóságosan veszélyeztető szlovákiai, bohunicei (Apátszentmihály) atomerőmű fokozatos leállítását. Jobb, ha tőlem tudják meg, Ausztriának és szerintem sok más nyugati országnak is sokkal nagyobb érdeke fűződik Bohunice leállításához és Bős üzembe helyezéséhez, mint a fordított esethez. De maradjunk az ivóvízkészleteknél. Ausztriában fölépítettünk nyolc erőművet a Dunán, Bécs közelében most készül el majd a kilencedik, a hősihez hasonló természeti körülmények között. Jó lenne, ha valaki önöknél is végre kimondaná: az elmúlt húsz esztendőben oly sokat fejlődött a vízépítési technológia, hogy mi itt Ausztriában csak pozitív tapasztalatokról számolhatunk be, ivóvizeink mennyiségét nem érte kár, állapotuk javult... - Ön nyilván azért tesz annyi szemrehányást nekünk, mert nincs a kezében a konkrét szerződés, s e mögött a magyarok „munkáját” sejti. - Értse meg, a szlovákok önerőből is be tudják fejezni az egészet, a finanszírozáshoz sincs különösebben szükségük ránk, hiszen a Bős által még-Ausztriai tárgyalásainak napirendjén nem szerepelt Bős ügye, mert az kizárólag szlovák-magyar probléma, és nemzetközivé szélesítését feleslegesnek tartja - mondotta Vladimír Meciar szlovák kormányfő a burgenlandi Kismartonban szombaton tartott sajtóértekezletén. - Már csak azért is így van, mert a problémák nem politikaiak, hanem technikaiak. A termelt és exportált áramért cserébe kapott pénzre már előre is óriási hiteleket vehetnének föl. Ebben a játékban az én cégem csupán egy porszem. Ha nem én, akkor például a Bajor Villamosművek örömmel átvállalná mind a finanszírozás megszervezését, mind a turbinák szállítását. Akkor vajon a magyar miniszterelnök majd a bajor kormányfőhöz is ugyanúgy levelet fog írni, mint nemrégiben Vranitzkyhez? Sem Ausztriában, sem Bajorországban nem gondolhatja bárki, hogy majd egy kormány, amelynek eleve nincs ellenére az energiahálózat fejlesztése, le fog állítani ilyen ügyekben magáncégeket! Az érzelmekkel dúsított, politikai jellegű nemzetközi szintre emelése egy olyan vitának, amely a józan ész szerint csak magyar és szlovák vízügyi szakemberekre tartozik, előbb-utóbb végképp lejáratja a kezdeményezőt. Szerintem sokan nem értik Nyugaton, miről akarnak tárgyalni a vita nemzetközi szintre emelése magyar szándék - fűzte hozzá. Pozsony véleménye szerint semmi szükség nincs kívülállókat bevonni. A megoldás kulcsa a magyar parlament kezében van, nem pedig nemzetközi szervezeteken, az Európai Közösségen, avagy az EBEÉ-n múlik - közölte. - Ha Szlovákia látja majd a magyar parlament jó szándékát, akkor tármagyarok. Mert azt megértették volna, hogy ha a B variánst akarják a C helyett. De az nem tekinthető tárgyalási alapnak, hogy az egyik fél a maximumot, egy elkészült létesítmény lebontását követeli a másiktól. Végül is ez az irracionális érzelmi hozzáállás hajtotta bele önöket az országuk számára leghátrányosabb megoldásba, a C variánsba. Midőn pedig ez nyilvánvalóvá lett, elnézést a kifejezésért, maguk elkezdtek fűhöz-fához rohangálni. Feledtébb sajnálatosnak tartottam, hogy eközben megalapozatlan várakozásokat tápláltak a magyarközvéleményben, el akarták hitetni, hogy majd a nyugati országok szintén érzelmi kérdésként kezelik Bős ügyét. Azt pedig külön sajnálom, hogy azok a befolyásos magyar személyek, akik magánemberként osztják a véleményemet, a nyilvánosság előtt ezt nem merik megtenni. Z. P. gyal - fűzte hozzá. Tárgyalásait összegezve elmondta, hogy kérte: Ausztria támogassa Szlovákia csatlakozását az államok közösségéhez. Karl Stix burgenlandi tartományi vezető ezzel kapcsolatban szólt arról, hogy Szlovákia részt vesz az Ausztria keleti területeinek fejlesztési terveit meghatározó bizottság munkájában. (MTI) Meciar: A vízerőmű csak Pozsony és Budapest ügye EK tervez, Binder végez? (Folytatás az 1. oldalról) Itt közvetlen közelről megvizsgálhatták a mederbe és az ártérre épített műtárgyakat. Ugyanakkor nem vettek részt azon a hajóúton, amelyet pénteken hajtott végre a felvízcsatornán Binder mérnök társaságában több szlovák miniszter. Az eredeti tervek szerint a szombat délig adott határidő elégtelennek bizonyult, a bizottság végül is feltételezhetően csak úgy tudta meghozni határozatát, hogy aki a tagjai közül valamelyik ponttal nem vagy csak részben értett egyet, az ezt külön lábjegyzetben jelezte. Mindenesetre a helyzetfelmérés ilyen zökkenői előre vetítik, milyen nehézségekkel kell majd számolnia annak az öttagú bizottságnak (egy magyar, egy szlovák és három EK- szakértő), amely a mostani jelentés alapján 15 nap alatt készíti majd el ajánlásait, s amelynek rendelkezéseit Magyarország és Csehszlovákia egyaránt mértékadónak kell, hogy elfogadja. A tárgyalással egy időben Lipták Béla professzor és három-négyszáz környezetvédő ismét megkísérelte a Duna-elzárás helyszínét megközelíteni, de ezúttal is eredménytelenül. Nemcsak Dunacsúnnál, de a közel 50 kilométer hosszú felvízcsatorna mentén mindenütt egyenruhás üzemőrség ügyel arra, hogy illetéktelenek ne közelítsék meg a munkálatok színhelyét. Még a majdani üdülőövezet helyén, Somorja előtt sem volt szabad fényképet készíteni a gátakkal elzárt hatalmas térségről, amelyben lassan mindent elborít a víz. A környék lakói félelemmel vegyes érdeklődéssel keresik fel a bősi erőmű csatornazáró építményét, amelynek zsilipkamráiban harsogva és tajtékozva rohan a Duna vize, s amelyekben holnap - a 14 napos moratórium lejártával - meg kellene kezdeni a dunacsúni elzárás miatt várakozásra kényszerített vízi járművek átemelését, vagyis a dunai navigációt. Farkas József György Rendőrök őrzik Dunacsúnnál az erőmű bejáratát FARKAS JÓZSEF GYÖRGY FELVÉTELE Antall: Japán tegyen Európa biztonságáért Európa biztonságát fenyegető veszélyekre hívta fel a figyelmet Antall József az Aszahi Simbun című japán lapnak adott interjújában. A volt Jugoszláviában és a szovjet köztársaságokban folyó harcok befejezése érdekében nemzetközi összefogást sürgetett, Japánt pedig arra kérte, hogy főképp nagyobb pénzügyi támogatással járuljon hozzá az európai biztonság erősítéséhez. A magyar kormányfő nyilatkozatában megemlítette, hogy két évvel ezelőtt már felhívta az Egyesült Államok, a nyugateurópai országok és Japán figyelmét arra, hogy az események elfajulhatnak és háborúskodásba torkollhat a jugoszláviai gyűlölködés. Sokkal korábban kellett volna döntést hozni az ENSZ erők kiküldéséről - jegyezte meg -, hozzátéve, ha figyelmeztetését annak idején megfontolják, a helyzet nem mérgesedett volna el ennyire. Antall József aggodalmát fejezte ki a Jugoszláviában élő magyar kisebbség sorsa miatt. A miniszterelnök borúlátóan ítélte meg a volt szovjet köztársaságok kilátásait is. (MTI) És mégis 1992. október 31-én, szombaton, 359 évvel és 131 nappal ama nevezetes esemény után, amelyről mindjárt szólni fogok, a római katolikus egyház végleg békét kötött a tudománnyal. Péter egyházának a történelemből egyetlen adóssága maradt a tudósokkal szemben, így tehát akkor, amikor II. János Pál pálcát tört a XVII. századi teológusok fölött és rehabilitálta Galileo Galileit, az adósság törlesztetett. „Az akkori teológusok tévedtek” - mondta a pápa szombaton. Feltételezem, hogy II. János Pál - számos elődjével egyetemben - már réges-régen tudta, hogy a Naprendszer működésére nézve Kopernikusznak, Brahénak, Keplernek és Galileinek volt igaza, nem pedig ellenfeleiknek - csak épp megváratták egy kicsit híveiket a beismeréssel. Ezen lehet ugyan mosolyogni, de látni kell azt is, hogy a világ igazi hatalmasságainak - legyenek bár anyagi vagy spirituális értelemben azok - soha nem az önkritika volt a legerősebb oldaluk. Minden hatalom folyamatosan félt és fél a legvisszamenőlegesebb hatályú presztízsveszteségtől is, mert a legitimációját félti tőle. Ebben az értelemben a római katolikus egyházat irigylem a legkevésbé, mert Szent Péter óta folyamatosan vállalja, sőt azonosul is saját történelmével, más szóval neki csaknem kétezer éves presztízsét kell ápolnia. Ha megnézzük például azt, hogy mikor és milyen körülmények között folyt le Galilei negyedszázados csatája az egyházzal, kiderül, hogy az akkori teológusok - Kopernikusz, Brahe és Kepler kutatásainak riasztó eredményei folytán - már jócskán érezhették a tudomány felől a dogmára leselkedő végveszélyt. Szinte úgy, mint egy modern politikai rendszer a maga bomlását. És mivel reagáltak? Először elégették Giordanót (aki mégis pap volt, nem fizikus), tizenhat évvel később az inkvizíció elé vonták Galileit, újabb tizenhat év múlva betiltották könyvét, őt magát pedig (életfogytig tartó) házi őrizetbe helyezték. Egy évre rá végleg megalázták: visszavonatták vele nézeteit. Esküszöm, mintha egy „bolsevik eretnek” meghurcolásának stációit látnám, évszázadokkal később, de persze nem ilyen késő középkori vagy kora újkori lassúsággal. És azok a későn jött „glasznosztyok”... Már szinte nem létezett a Szovjetunió és az SZKP, már szinte szétesett a magyar állampárt, amikor Nagy Imrét feloldozták és eltemették; már rég nem kételkedett senki Galilei igazságában, már rég békében élt az egyház a tudománnyal, amikor jött ez a mostani gesztus. De belőle itt marad egy okosan és pontosan megalapozott tanulság, amely II. János Pált dicséri, íme: „El kell kerülni, hogy a hitelvek védelmezésére irányuló buzgalom megfogalmazott következtetések visszautasításához vezessen.” Ha ezzel a pápai szentenciával szembesítjük korunk valóságát, ahol a politikai hitelvek vakbuzgó, neofita keresztülerőszakolása unos-untalan konfliktusba kerül azokkal a bizonyos „megalapozott következtetésekkel”, akkor könnyen felismerhető, hogy az üzenet legalább annyira a politika, mint a vallás világának szól. Aczél Endre A liberális alternatíva Tölgyessy vagy Pető? Ez lenne az SZDSZ november 13-i küldöttgyűlésének legnagyobb kérdése? Annyiban igen, hogy elvezet a legnagyobb ellenzéki párt kezdetektől húzódó, a rivalizálás miatt máig megoldatlan problémájához, az első számú vezető hiányához, és az ebből fakadó köldöknézéshez. A párt tagsága küldöttgyűléstől küldöttgyűlésig állandóan a pártvezetés és az elnök személyéről, alkalmasságáról, vagy alkalmatlanságáról vitázik. Az állampolgárok politizálni hajlandó részét viszont elriasztja ez az önmarcangolás. Az önkormányzati választások sikere után radikálisan csökkenni kezdett az SZDSZ párttagok száma. Kifújt a négyigenes szavazás óta tartó, ha nem is töretlen - gondoljunk az országgyűlési választások második fordulójára -, de kitartó lendület. Kis János levonta a tanulságot, vette a kalapját és a háttérbe vonult. Ezt megelőzően már egyre több kritika érte a valamikori demokratikus ellenzékből kinőtt „kemény magot”, hogy kisajátítják a párt vezetését, értelmiségi állásfoglalásaik érthetetlenek a közember számára. Az elégedetlenség hullámán szörfözött be Tölgyessy a pártelnöki székbe. Gyakorlatias politizálást, demokratikus vezetést és sikereket ígért. A siker kulcsszó: az SZDSZ tagságának jelentős része ugyanazt a radikalizmust várta, várja a parlamentáris keretek között működő párttól, mint amit a négyigenes szavazásnál megszeretett. Akciózást, harsány kampányolást, győzelmeket. Az ellenzéki lét szűk és főleg sokszor értelmetlennek látszó mozgásterét nem képesek vagy nem akarják elfogadni. Egy évvel ezelőtt Tölgyessy mögött erős bázist teremtett a változás igénye. A előző garnitúra tüntetőleg hátrébb lépett, nem vállaltak ügyvivőséget. Szétszakadt a párt irányítása, addig ritkán szereplő, ezért kevéssé ismert hivatásos vezető tisztségviselőkre és a háttérbe húzódó, de így is jelentős befolyással bíró régiekre. Közvetlenül az elnökválasztás után a „kemény mag” hívta életre az első platformot, amit további három követett. A platformok megjelenése nem tudható be egy az egyben Tölgyessy-ellenes lépésnek. Formailag azért nem, mert kettő közülük nem kötődik a „nagy nevekhez”, lényegileg pedig azért nem, mert a tavalyi elnökválasztás nem kiváltotta, csupán felgyorsította a különböző irányzatok intézményesített fellépését. Ebből a szempontból az SZDSZ modern pártként is definiálható, csakhogy a platformok mindegyikének létjogosultságáról még nem lehet megalapozottan állást foglalni. A soron következő elnökválasztásra térve nem az a fő kérdés, hogy a Tölgyessy-Pető versenyfutásból ki kerül ki győztesen. Az a sorsdöntő, véget ér-e a belterjes vetélkedés. Tölgyessy - nyilatkozatai szerint - támogatni akarja Petőt, ha őt választanák elnöknek, de állítását gyengíti, hogy mind a mai napig nyitva hagyta: vállal-e ügyvivőséget. Pető viszont már többször kijelentette, ha alulmarad, akkor is visszatér a pártvezetésbe. A meglehetősen mély ellentéteteket egyedül az 1994-es parlamenti választások közelsége oldhatja fel. (Pártszakadás nem valószínű a választások előtt.) Bármilyen magas is az Országgyűlésben elhangzott szabaddemokrata felszólalások, kérdések és interpellációk aránya, a választópolgárokat inkább a belső villongásokról szóló hírek befolyásolják. A SZDSZ-t pillanatnyilag - a széthúzással és nem a szürkeállománnyal azonosítják, így van ez akkor is, ha tavaly előálltak Liberális megoldás címmel egy alternatív gazdasági és szociális válságkezelő programmal. Az ebből kiaknázható politikai tőkét azonban nem sikerült aprópénzre váltani, nem vált a pártarculat meghatározó részévé. A küldöttgyűlésnek alighanem az a tétje, képes lesz-e az SZDSZ áramütésre egységbe rándulni, a közvélemény meggyőzésének a liberális alternatíva hitelességéről ugyanis nincs más módja. Zsoldos Attila