Népszabadság, 1993. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

Bársonyos válás szilveszter éjfélkor Két állam lett Csehország és Szlovákia 1992. december 31-én éjfélkor Cseh­szlovákiában nemcsak az óévet, hanem a közös államot is elbúcsúztatták. A ponto­san 74 évet és 55 napot megélt föderáció helyén két független államot kiáltottak ki: a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaságot. - A csehszlovák állam betöltötte szere­pét, s éppen ezért szűnik most meg - mondta az utolsó csehszlovák kormányfő az óévet és a közös államot búcsúztató be­szédében. Strásky szavai egyúttal a föde­rációs tv-, illetve rádióadásnak is szóltak, hiszen az F 1-ről lekapcsolódott a Szlovák Televízió, míg a másik oldalon a cseh tévé második csatornája foglalta el a korábbi közös adó helyét. A pozsonyi várban és főtéren több ezren pezsgővel ünnepelték a szlovák zászló fel­húzását. A vezető szlovák politikusok nyi­latkozataikban többek között azt hangsú­lyozták, hogy a magyar, illetve a szlovák nemzetiségek mindkét oldalon a megér­tést segíthetik elő. Meciar kormányfő ugyanakkor irredentizmussal, a határ megváltoztatására való törekvéssel vádolt meg egyes magyarországi politikai kö­röket. Ünneplés a szlovák fővárosban SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELEI Prága: utolsó közös himnusz (Prágai tudósítónktól) Szilveszterről újévre virradóan megszűnt Csehszlovákia, átad­va helyét két utódállamának. A csehek és a szlovákok éjfélig együtt, utána külön-külön ünnepelték az önállósulást. A Cseh Köztársaságban mindenesetre visszafogottan foglal­koztak az új állami helyzettel. Éjszaka a fővárosban hivatalos rendezvényt nem is tartottak, csupán a prágaiak ezrei és a turis­ták (főleg németek) tömegei árasztották el az Óvárost és a Vencel teret, petárdázással, pezsgőzéssel köszöntve az új évet, s az új­szülött országot. A családok legtöbbje azonban otthon vagy megszokott kisvendéglőjében búcsúztatta az óévvel együtt Csehszlovákiát. Néhány perccel éjfél előtt a szövetségi televízió műsorában a cseh Jan Strásky, az utolsó csehszlovák minisztereknök és a szlovák Michal Kovác, az országot feloszlató szövetségi parla­ment elnöke szólt a két köztársaság polgáraihoz. Méltatták a szétválás - a történelemben sajnálatosan ritka - békés, civilizált lebonyolítását. Mindketten hangsúlyozták, az új helyzet nem je­lenti a szlovák és a cseh nép barátságának a végét. A két politi­kus csendes koccintását követően utoljára énekelte el egy gyer­mekkórus a csehszlovák himnuszt. (Folytatás a 3. oldalon) Boszniáról is tanácskozik Jelcin és Bush Moszkvában (Washingtoni tudósítónktól) Fitzwater amerikai elnöki szóvivő Szomáliában közölte az újságírókkal, hogy Bush az ere­deti tervekkel ellentétben nem Szocsiban, hanem - Jelcin orosz elnök telefonkérésére - Moszk­vában fogja aláírni az óév végén tető alá került START-2 szerző­dést. A helyszínváltozás oka, hogy a hóviharok miatt állítólag nem biztonságos a Fekete-tenger partján lévő üdülőhely megkö­zelítése. Amerikai források úgy tudják, a Szocsiban tervezett csúcs lehetősége - bár már na­pokkal korábban rebesgették - annyira hirtelen merült fel, hogy az ilyenkor szokás szerint kiküldendő „előörs”-nek sem volt módja idejében a helyszínre indulni. Ezt egyébként szintén a helyi repülőtér az időjárás miatt megromlott fogadókészségével indokolták. Bush és Jelcin hétvégi csúcs­­találkozója kapcsán az amerikai lapok máris azt feszegetik: nem állíthatja-e le a most aláírandó START-2 szerződés jóváhagyá­sát, ha Ukrajna - és nyomában a másik két volt szovjet „atom­köztársaság”, Belarusz és Ka­zahsztán - tovább késlelteti az előző, még a Szovjetunióval kö­tött START-1 egyezményből reá háramló kötelezettségek átvál­lalását. Ehhez az első lépést Ki­­jev is, a többi főváros is még az óesztendőben megtette az emlé­kezetes lisszaboni jegyzőkönyv aláírásával, ám azt az érin­tett köztársasági parlamentek mindmáig nem ratifikálták. Mint a The New York Times emlékeztetett rá, az ügyben hangadó Ukrajna érzékelhetően ütőkártyaként kívánja felhasz­nálni, hogy a területén telepített 176 földrészközi rakéta döntő lehet az egykori szovjet atomar­zenál csökkentéséről és leszere­léséről kötött START-1 szerző­dés végrehajtása szempontjából. Az ugyanis előírja, hogy e fegy­verek zömét az ezredfordulóig orosz területre kell vinni, illetve Ukrajna atomfegyver-mentesí­tése közepette ki kell iktatni. Kijev azonban arra hivatkozik, hogy mindehhez nincsenek meg a szükséges anyagi eszközei. Amerikai kommentátorok sze­rint az ukrán vezetés fékező taktikája mögött kettős cél hú­zódik meg. (Folytatás a 2. oldalon) Pozsony: pezsgős ünnep (Kiküldött munkatársunk jelenti Pozsonyból) 53 évvel és 291 nappal az első Szlovák Köztársaság kikiáltása után január elsején 0 óra 1 perckor megszületett a második Szlo­vák Köztársaság. Az újévi ünnepségek szónokai a demokratikus hagyományok­ról beszéltek és fontosnak tartották a szomszédos államokkal, egyebek között a Magyar Köztársasággal folytatandó szoros együttműködést. Éjfélkor Pozsony főterén az ünneplő sokaság előtt Vladimír Meciar miniszterelnök is szólt erről, majd tegnap délelőtt a szlovák parlament ülésén hangsúlyozta a szlovákok és a szlovákiai nemzetiségek, így a magyarság együttműködésének szükségességét. Hasonló szellemű volt Peter Weissnek, a Demok­ratikus Baloldal Pártja vezetőjének, a parlament első elnökhe­lyettesének a felszólalása is. Ugyanakkor azonban Vladimír. Meciar egy sajtókonferencián megismételte azon vádjait, melyek szerint Magyarországon ele­venek az irredenta törekvések és ezek potenciális veszélyt jelent­hetnek az új államra nézve. Meciar a parlament képviselői előtt viszont arról számolt be, hogy már beszélt az NSZK, Olaszor­szág és Ausztria vezetőivel, akik támogatásukról biztosították Szlovákiát. (Folytatás a 3. oldalon) 16 oldal ára: 16,50 Ft 1993. január 2., szombat SZOCIALISTA NAPILAP • 51. évfolyam, 1. szám Kulin: A kormánynak ki kell osztania a frekvenciákat (Munkatársainktól) Kulin Ferenc, a kulturális bi­zottság MDF-es elnöke lapunk­nak adott interjújában elmond­ta: azt javasolja majd a kor­mánynak, hogy haladéktalanul kezdje meg a felhasználható frekvenciák kiosztását az igény­lők között. Kulin szerint alkotmányelle­nes a szabad frekvenciákat visszatartani. Eddig a parla­menti pártok politikai konszen­zusán alapuló „hallgatólagos” moratórium volt érvényben, amit az indokolt, hogy készült a médiatörvény. A törvény vég­szavazását követően azonban ennek minden alapja megszűnt. A kulturális bizottság elnöke épp ezért javasolja majd a kor­mánynak, hogy az alkotmány és a hatályos törvények alapján haladéktalanul kezdje meg a frekvenciák elosztását. A legha­marabb a helyi, körzeti, illetve korlátozott vételű körzeti adók kaphatják meg az engedélyeket; kérdés persze, mekkora mozgás­teret ad a végrehajtó hatalom­nak az alkotmány. Egy kérdésre válaszolva Kulin azt mondta: ha kétharmados szavazással elfogadott törvény kell ahhoz, hogy kereskedelmi tévék és rádiók működéséhez engedélyt adjanak ki, akkor majd olyan engedélyeket ad ki a kormány, amelyek megnevezé­sében nem szerepel, hogy keres­kedelmi tévéről, illetve rádióról van szó. A kulturális bizottság elnöke kéri majd a parlamenttől, hogy a testületnek ne kelljen a későbbi­ekben a médiatörvénnyel foglal­koznia. Kulin szerint ugyanis az ellenzék végszavazásban tanúsí­tott magatartása miatt már nincs esély arra, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban elkészül­jön a törvény. Kulin visszautasította azt a feltételezést, hogy a koalíció szándékosan teremtett olyan helyzetet, melyben az ellenzék csak elutasíthatta a törvényt, mert ezzel kívánta megteremteni a kormány számára a frekven­ciák kiosztásához az erkölcsi, politikai alapot. Szerinte az el­lenzék december 27-ei javaslatá­val, tudniillik, hogy előbb álla­podjanak meg a személyi kérdé­sekben és akkor majd elfogadják a törvényt, nyíltan megzsarolta a koalíciót. Hiszen korábban ezt javasolták a kormánypártok is, de akkor az ellenzék ezt elutasí­totta. Ha most elfogadják ezt a javaslatot, csak akkor lett volna törvény, ha az ellenzéknek ro­konszenvesek a kinevezendő ve­zetők. Kulin szerint az ellenzék azért tette tönkre a médiatör­vényt, mert nem merte vállalni, hogy az érvei megmérettessenek az Alkotmánybíróság előtt. Haraszti szerint az alkotmány a mértékadó Megkérdeztük Haraszti Mik­lós képviselőt (SZDSZ), mire számít médiaügyben a jövőben. A képviselő szerint a kormány eddigi gyakorlatának folytatása nem sok jót ígér a jövőre. A mé­diaügyben a kormány eddig az események valamennyi forduló­pontján - akár az egy évvel ez­előtti helyzetben, akár pedig há­rom héttel ezelőtt - a megegye­zés és az erőpolitika közül min­dig az utóbbit választotta. Jel­lemző erre, hogy az alkotmány­­ügyi bizottság MDF-es elnöke bizottsága nevében szembefor­dult a kulturális bizottságban már elért megállapodásokkal is. Most az következhet, hogy az MDF, olyan helyzetbe kerülvén, hogy törvénnyel álcázva nem tudta elérni a médiumok aláren­delését, ugyanezt az erőpolitika alkalmazásával hajtja végre. Ennek megfelelően­­mintegy kongresszusi felajánlásként az országos gyűlés előtt) változta­tásokat hajt majd végre mind az intézmények élén, mind azokon belül. Az ellenzék nem egyezhet bele sem a jogi álcával leplezett, sem az erőpolitika alkalmazásá­val elkövetett alkotmánysértés­be. Ha viszont a koalíció mégis megegyezésre törekedne , na­gyon is szükséges törvény ügyé­ben, úgy ehhez viszonylag kevés erőfeszítéssel el lehetne jutni. Mindössze arra volna szükség, vegyék tudomásul, hogy az al­kotmány bizonyos pontokon konszenzust ír elő, s tanúsítsa­nak ennek megfelelő magatar­tást. Az ellenzéki pártok készek olyan tárgyalásokra, amelyek el­vezetnek a megoldáshoz. MAGYAR GALLUP INTÉZET Aggodalmak és remények -1993 A magyarok 1993-mal kap­csolatos várakozásai reményte­libbek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Jóllehet a lakosság nagyobbik fele változatlanul aggodalom­mal néz a jövő év elé, a pesszi­misták arányának gyenge csök­kenése és a reménykedők ará­nyának enyhe, de statisztikailag szignifikáns növekedése a társa­dalom közérzetének pozitív irányba való kimozdulását jelzi. A bizakodóbb hangulatot az is jelzi, hogy a most búcsúzó év végén több ember állítja, hogy a jövő évre vonatkozóan határo­zott tervekkel rendelkezik, mint egy évvel korábban. Az össz­képhez tartozik azonban, hogy változatlanul az emberek fele a „jövőt nem sejtheti”, nincsenek tervei, nincsenek elérendő cél­jai. A tervekkel rendelkezők is többségükben bizonytalanok, terveik részleges megvalósulá­sában bíznak csupán. . Ezek a legfontosabb megálla­pításai annak a közvélemény­kutatásnak, amelyet a Magyar Gallup Intézet a felnőtt lakos­ság 2000 fős országos reprezen­tatív mintáján 1992. december 10. és 13. között végzett. A Gallup az év utolsó hónap­jában - miként egy évvel ez­előtt is - a következő kérdést tette fel: „Ilyenkor az év vége felé már a következő évre is gondolunk. Ön személy szerint saját életének, saját sorsának alakulását tekintve remények­kel vagy aggodalommal néz az 1993-as év elé?” 1991 decemberében a lakos­ság abszolút többsége (56 százalék), az idén relatív több­sége (50 százalék) adott ború­látó választ, a reménykedők aránya pedig 30-ról 34 százalékra emelkedett. A bi­zonytalanok - akiknek remé­nyeik és aggodalmaik egyaránt vannak - számukat tekintve alig változtak (13, illetve 15 százalék). A véleményváltozás jelzett - enyhén pozitív - jellege a vizs­gálatba bevont valamennyi tár­sadalmi-demográfiai csoport­nál megfigyelhető. Az egyedüli kivételt a hatvanévesek és az annál idősebbek jelentik, akik a korábbiakhoz hasonlóan a legpesszimistábbak (61 száza­lék) jövőjüket tekintve. (Folytatás a 7. oldalon)

Next