Népszabadság, 1993. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Bársonyos válás szilveszter éjfélkor Két állam lett Csehország és Szlovákia 1992. december 31-én éjfélkor Csehszlovákiában nemcsak az óévet, hanem a közös államot is elbúcsúztatták. A pontosan 74 évet és 55 napot megélt föderáció helyén két független államot kiáltottak ki: a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaságot. - A csehszlovák állam betöltötte szerepét, s éppen ezért szűnik most meg - mondta az utolsó csehszlovák kormányfő az óévet és a közös államot búcsúztató beszédében. Strásky szavai egyúttal a föderációs tv-, illetve rádióadásnak is szóltak, hiszen az F 1-ről lekapcsolódott a Szlovák Televízió, míg a másik oldalon a cseh tévé második csatornája foglalta el a korábbi közös adó helyét. A pozsonyi várban és főtéren több ezren pezsgővel ünnepelték a szlovák zászló felhúzását. A vezető szlovák politikusok nyilatkozataikban többek között azt hangsúlyozták, hogy a magyar, illetve a szlovák nemzetiségek mindkét oldalon a megértést segíthetik elő. Meciar kormányfő ugyanakkor irredentizmussal, a határ megváltoztatására való törekvéssel vádolt meg egyes magyarországi politikai köröket. Ünneplés a szlovák fővárosban SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELEI Prága: utolsó közös himnusz (Prágai tudósítónktól) Szilveszterről újévre virradóan megszűnt Csehszlovákia, átadva helyét két utódállamának. A csehek és a szlovákok éjfélig együtt, utána külön-külön ünnepelték az önállósulást. A Cseh Köztársaságban mindenesetre visszafogottan foglalkoztak az új állami helyzettel. Éjszaka a fővárosban hivatalos rendezvényt nem is tartottak, csupán a prágaiak ezrei és a turisták (főleg németek) tömegei árasztották el az Óvárost és a Vencel teret, petárdázással, pezsgőzéssel köszöntve az új évet, s az újszülött országot. A családok legtöbbje azonban otthon vagy megszokott kisvendéglőjében búcsúztatta az óévvel együtt Csehszlovákiát. Néhány perccel éjfél előtt a szövetségi televízió műsorában a cseh Jan Strásky, az utolsó csehszlovák minisztereknök és a szlovák Michal Kovác, az országot feloszlató szövetségi parlament elnöke szólt a két köztársaság polgáraihoz. Méltatták a szétválás - a történelemben sajnálatosan ritka - békés, civilizált lebonyolítását. Mindketten hangsúlyozták, az új helyzet nem jelenti a szlovák és a cseh nép barátságának a végét. A két politikus csendes koccintását követően utoljára énekelte el egy gyermekkórus a csehszlovák himnuszt. (Folytatás a 3. oldalon) Boszniáról is tanácskozik Jelcin és Bush Moszkvában (Washingtoni tudósítónktól) Fitzwater amerikai elnöki szóvivő Szomáliában közölte az újságírókkal, hogy Bush az eredeti tervekkel ellentétben nem Szocsiban, hanem - Jelcin orosz elnök telefonkérésére - Moszkvában fogja aláírni az óév végén tető alá került START-2 szerződést. A helyszínváltozás oka, hogy a hóviharok miatt állítólag nem biztonságos a Fekete-tenger partján lévő üdülőhely megközelítése. Amerikai források úgy tudják, a Szocsiban tervezett csúcs lehetősége - bár már napokkal korábban rebesgették - annyira hirtelen merült fel, hogy az ilyenkor szokás szerint kiküldendő „előörs”-nek sem volt módja idejében a helyszínre indulni. Ezt egyébként szintén a helyi repülőtér az időjárás miatt megromlott fogadókészségével indokolták. Bush és Jelcin hétvégi csúcstalálkozója kapcsán az amerikai lapok máris azt feszegetik: nem állíthatja-e le a most aláírandó START-2 szerződés jóváhagyását, ha Ukrajna - és nyomában a másik két volt szovjet „atomköztársaság”, Belarusz és Kazahsztán - tovább késlelteti az előző, még a Szovjetunióval kötött START-1 egyezményből reá háramló kötelezettségek átvállalását. Ehhez az első lépést Kijev is, a többi főváros is még az óesztendőben megtette az emlékezetes lisszaboni jegyzőkönyv aláírásával, ám azt az érintett köztársasági parlamentek mindmáig nem ratifikálták. Mint a The New York Times emlékeztetett rá, az ügyben hangadó Ukrajna érzékelhetően ütőkártyaként kívánja felhasználni, hogy a területén telepített 176 földrészközi rakéta döntő lehet az egykori szovjet atomarzenál csökkentéséről és leszereléséről kötött START-1 szerződés végrehajtása szempontjából. Az ugyanis előírja, hogy e fegyverek zömét az ezredfordulóig orosz területre kell vinni, illetve Ukrajna atomfegyver-mentesítése közepette ki kell iktatni. Kijev azonban arra hivatkozik, hogy mindehhez nincsenek meg a szükséges anyagi eszközei. Amerikai kommentátorok szerint az ukrán vezetés fékező taktikája mögött kettős cél húzódik meg. (Folytatás a 2. oldalon) Pozsony: pezsgős ünnep (Kiküldött munkatársunk jelenti Pozsonyból) 53 évvel és 291 nappal az első Szlovák Köztársaság kikiáltása után január elsején 0 óra 1 perckor megszületett a második Szlovák Köztársaság. Az újévi ünnepségek szónokai a demokratikus hagyományokról beszéltek és fontosnak tartották a szomszédos államokkal, egyebek között a Magyar Köztársasággal folytatandó szoros együttműködést. Éjfélkor Pozsony főterén az ünneplő sokaság előtt Vladimír Meciar miniszterelnök is szólt erről, majd tegnap délelőtt a szlovák parlament ülésén hangsúlyozta a szlovákok és a szlovákiai nemzetiségek, így a magyarság együttműködésének szükségességét. Hasonló szellemű volt Peter Weissnek, a Demokratikus Baloldal Pártja vezetőjének, a parlament első elnökhelyettesének a felszólalása is. Ugyanakkor azonban Vladimír. Meciar egy sajtókonferencián megismételte azon vádjait, melyek szerint Magyarországon elevenek az irredenta törekvések és ezek potenciális veszélyt jelenthetnek az új államra nézve. Meciar a parlament képviselői előtt viszont arról számolt be, hogy már beszélt az NSZK, Olaszország és Ausztria vezetőivel, akik támogatásukról biztosították Szlovákiát. (Folytatás a 3. oldalon) 16 oldal ára: 16,50 Ft 1993. január 2., szombat SZOCIALISTA NAPILAP • 51. évfolyam, 1. szám Kulin: A kormánynak ki kell osztania a frekvenciákat (Munkatársainktól) Kulin Ferenc, a kulturális bizottság MDF-es elnöke lapunknak adott interjújában elmondta: azt javasolja majd a kormánynak, hogy haladéktalanul kezdje meg a felhasználható frekvenciák kiosztását az igénylők között. Kulin szerint alkotmányellenes a szabad frekvenciákat visszatartani. Eddig a parlamenti pártok politikai konszenzusán alapuló „hallgatólagos” moratórium volt érvényben, amit az indokolt, hogy készült a médiatörvény. A törvény végszavazását követően azonban ennek minden alapja megszűnt. A kulturális bizottság elnöke épp ezért javasolja majd a kormánynak, hogy az alkotmány és a hatályos törvények alapján haladéktalanul kezdje meg a frekvenciák elosztását. A leghamarabb a helyi, körzeti, illetve korlátozott vételű körzeti adók kaphatják meg az engedélyeket; kérdés persze, mekkora mozgásteret ad a végrehajtó hatalomnak az alkotmány. Egy kérdésre válaszolva Kulin azt mondta: ha kétharmados szavazással elfogadott törvény kell ahhoz, hogy kereskedelmi tévék és rádiók működéséhez engedélyt adjanak ki, akkor majd olyan engedélyeket ad ki a kormány, amelyek megnevezésében nem szerepel, hogy kereskedelmi tévéről, illetve rádióról van szó. A kulturális bizottság elnöke kéri majd a parlamenttől, hogy a testületnek ne kelljen a későbbiekben a médiatörvénnyel foglalkoznia. Kulin szerint ugyanis az ellenzék végszavazásban tanúsított magatartása miatt már nincs esély arra, hogy a jelenlegi parlamenti ciklusban elkészüljön a törvény. Kulin visszautasította azt a feltételezést, hogy a koalíció szándékosan teremtett olyan helyzetet, melyben az ellenzék csak elutasíthatta a törvényt, mert ezzel kívánta megteremteni a kormány számára a frekvenciák kiosztásához az erkölcsi, politikai alapot. Szerinte az ellenzék december 27-ei javaslatával, tudniillik, hogy előbb állapodjanak meg a személyi kérdésekben és akkor majd elfogadják a törvényt, nyíltan megzsarolta a koalíciót. Hiszen korábban ezt javasolták a kormánypártok is, de akkor az ellenzék ezt elutasította. Ha most elfogadják ezt a javaslatot, csak akkor lett volna törvény, ha az ellenzéknek rokonszenvesek a kinevezendő vezetők. Kulin szerint az ellenzék azért tette tönkre a médiatörvényt, mert nem merte vállalni, hogy az érvei megmérettessenek az Alkotmánybíróság előtt. Haraszti szerint az alkotmány a mértékadó Megkérdeztük Haraszti Miklós képviselőt (SZDSZ), mire számít médiaügyben a jövőben. A képviselő szerint a kormány eddigi gyakorlatának folytatása nem sok jót ígér a jövőre. A médiaügyben a kormány eddig az események valamennyi fordulópontján - akár az egy évvel ezelőtti helyzetben, akár pedig három héttel ezelőtt - a megegyezés és az erőpolitika közül mindig az utóbbit választotta. Jellemző erre, hogy az alkotmányügyi bizottság MDF-es elnöke bizottsága nevében szembefordult a kulturális bizottságban már elért megállapodásokkal is. Most az következhet, hogy az MDF, olyan helyzetbe kerülvén, hogy törvénnyel álcázva nem tudta elérni a médiumok alárendelését, ugyanezt az erőpolitika alkalmazásával hajtja végre. Ennek megfelelőenmintegy kongresszusi felajánlásként az országos gyűlés előtt) változtatásokat hajt majd végre mind az intézmények élén, mind azokon belül. Az ellenzék nem egyezhet bele sem a jogi álcával leplezett, sem az erőpolitika alkalmazásával elkövetett alkotmánysértésbe. Ha viszont a koalíció mégis megegyezésre törekedne , nagyon is szükséges törvény ügyében, úgy ehhez viszonylag kevés erőfeszítéssel el lehetne jutni. Mindössze arra volna szükség, vegyék tudomásul, hogy az alkotmány bizonyos pontokon konszenzust ír elő, s tanúsítsanak ennek megfelelő magatartást. Az ellenzéki pártok készek olyan tárgyalásokra, amelyek elvezetnek a megoldáshoz. MAGYAR GALLUP INTÉZET Aggodalmak és remények -1993 A magyarok 1993-mal kapcsolatos várakozásai reménytelibbek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Jóllehet a lakosság nagyobbik fele változatlanul aggodalommal néz a jövő év elé, a pesszimisták arányának gyenge csökkenése és a reménykedők arányának enyhe, de statisztikailag szignifikáns növekedése a társadalom közérzetének pozitív irányba való kimozdulását jelzi. A bizakodóbb hangulatot az is jelzi, hogy a most búcsúzó év végén több ember állítja, hogy a jövő évre vonatkozóan határozott tervekkel rendelkezik, mint egy évvel korábban. Az összképhez tartozik azonban, hogy változatlanul az emberek fele a „jövőt nem sejtheti”, nincsenek tervei, nincsenek elérendő céljai. A tervekkel rendelkezők is többségükben bizonytalanok, terveik részleges megvalósulásában bíznak csupán. . Ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvéleménykutatásnak, amelyet a Magyar Gallup Intézet a felnőtt lakosság 2000 fős országos reprezentatív mintáján 1992. december 10. és 13. között végzett. A Gallup az év utolsó hónapjában - miként egy évvel ezelőtt is - a következő kérdést tette fel: „Ilyenkor az év vége felé már a következő évre is gondolunk. Ön személy szerint saját életének, saját sorsának alakulását tekintve reményekkel vagy aggodalommal néz az 1993-as év elé?” 1991 decemberében a lakosság abszolút többsége (56 százalék), az idén relatív többsége (50 százalék) adott borúlátó választ, a reménykedők aránya pedig 30-ról 34 százalékra emelkedett. A bizonytalanok - akiknek reményeik és aggodalmaik egyaránt vannak - számukat tekintve alig változtak (13, illetve 15 százalék). A véleményváltozás jelzett - enyhén pozitív - jellege a vizsgálatba bevont valamennyi társadalmi-demográfiai csoportnál megfigyelhető. Az egyedüli kivételt a hatvanévesek és az annál idősebbek jelentik, akik a korábbiakhoz hasonlóan a legpesszimistábbak (61 százalék) jövőjüket tekintve. (Folytatás a 7. oldalon)