Népszabadság, 1993. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-14 / 11. szám

1993. január 14., csütörtök NÉPSZABADSÁG - ITTHON HOGYAN LETTEM? Férfi manöken Gajdos Tamás manökenre, a GT Reklám- és Modellstúdió vezetőjére sokan felnéznek. Több mint egy évtizedes szín­padi munka után most saját ügynökségében műsoros divat­­bemutatók, reklámfilmek szer­vezésével, fotómodellek, manö­kenek képzésével és menedzse­lésével foglalkozik. - Erre a pályára­­sokan már gyermekként készülnek, de leg­alábbis tizenévesen kezdenek álmodozni róla - kezdte a be­mutatkozást Gajdos Tamás. - Én nem tartozom ebbe a tábor­ba, ugyanis véletlenül lettem manöken. Nyelvszakos közép­iskolába jártam, eredetileg a külkereskedelem érdekelt, köz­­gazdasági ismereteket akartam szerezni. Idővel ez sikerült is, de előzőleg belekaptam egy műszaki főiskolába, majd elvé­geztem a testnevelési főiskola atlétaedzői szakát. - Miből adódtak ezek a var­gabetűk? - Ifjúkoromtól fogva szenve­délyes sportrajongó vagyok, a gimnáziumban atletizáltam, s amikor eljött a pályaválasztás ideje erős szülői késztetésre a műszaki főiskolára jelentkez­tem. Felvettek, de nem nagyon fűlött hozzá a fogam, otthagy­tam, mert egyre komolyabban vettem a sportot. Ettől kezdve­­ az akkori idők szelle­mének megfe­lelően - félp­rofiként spor­­tváltást kap­tam klubom­tól, így napi két edzéssel eltartottam magamat, és valamennyi pénzt még ha­za is adtam. Hogy konyít­­sak vala­mennyit el­méletben is az atlétikához, elvégeztem a TF-et, majd korábbi elhatáro­zásomhoz híven felvételiztem a Pénzügyi és Számviteli Főisko­la külkereskedelmi szakára, de nem várhattam a szüleimtől, hogy huszonhárom évesen el­tartsanak, ezért csak esti tago­zaton tanulhattam. És itt jött be a képbe a manökenség. - Vagyis alapvetően anyagi célzattal lépett a pályára... - Igen, ezt nem titkoltam ak­kor sem és ma sem tagadom. A manökenkedés mellett tanul­hattam, sportolhattam (persze már nem hivatásszerűen), sőt főállásban még a Állami Bizto­sító kötetlen munkaidős üzlet­kötőjeként is pénzhez jutottam. A szüleim örültek, hogy to­vábbra is eltartom magam. - No, de végül is miért éppen a manöken foglalkozást válasz­totta? Rábeszélte, segítette va­laki? - Saját elhatározás volt. Egyszer a Budapesti Nemzet­közi Vásáron nézelődve meg­néztem egy divatbemutatót. Lebilincselt a látvány, a han­gulat. Felfigyeltem rá, hogy férfiak is bemutattak ruhákat - igaz, nagyon kevesen. A nyolc­vanas évek elején még ritka volt a férfi manöken, de kurió­zumnak számított maga a szakma is. Vettem a bátorsá­got, és a műsor után felkeres­tem a szervezőket, bemutat­koztam, elmondtam, mivel fog­lalkoztam addig és hogy érde­kelne a manökenhivatás. Mivel alakilag megfeleltem, behívtak a Magyar Divat Intézetbe, mé­retet vettek rólam, készítettek rám öltönyöket, kabátokat, és bedobtak a mély vízbe. Tár­saimtól menet közben, próbá­kon lestem el a mesterség tit­kait. Az első két évben megismert a divatszakma, a rá következő ötben az egyik legtöbbet fog­lalkoztatott férfi manökenné váltam. - Ön indította 1985-ben az első privát manökeniskolát, amikor egyedül még csak az Állami Artistaképző Iskolának volt erre jogosítványa. Elhatá­rozását mi motiválta? - Mert szerettem volna to­vábblépni. Érdekelt a bemuta­tók szervezése, és a reklámfil­mekhez, fotózáshoz is új arcok­ra volt szükség. Szereplőket kerestem a munkáimhoz, de nem csalogathattam el az álla­mi iskola növendékeit, ezért kellett a magániskola. Dolgoz­tam a McCann Ericsonnak és egyéb reklámügynökségeknek, reklámfilmes társaságoknak. Az elmúlt három évben az Er­­gonett Rt. divatbemutatóit is szerveztem, öt éve szombat es­ténként a Siótour diszkóban és Balatonalmádiban, a Panorá­ma diszkóban tartok divatbe­mutatókat a csapatommal. Évente két tanfolyamot indí­tok. - A felesége is szakmabeli? - Szakmabeli, de nem manö­ken, a divatintézet munkatársa volt. Karrierem kezdetén is­mertem meg tizenkét éve, hét év óta vagyunk házasok. Sokat köszönhetek Zsuzsának. A fiam öt és fél, a lányom két és fél éves, mindketten megtették már első lépéseiket a kifutón,­ sőt reklámfilmekben is szere­peltek. Számukra ez egyelőre játék, nem akarom őket sem rá, sem lebeszélni. Lomathy Tamás KÖNYV A teremtő képzelet Amikor, alkotunk valamit, először mindig gondolatban alkotjuk meg azt. A gondolat egy gyors, könnyű, mozgé­kony energiainformáció. Rög­tön manifesztálódik, nem úgy, mint a tömörebb információk (például az anyag). Tehát minden pillanat a teremtés pillanata és minden teremtő pillanatban végtelen lehetősé­gek rejlenek, ezt üzeni ne­künk a könyv szerzője, Shakti Gawain. A módszer, amelyet ajánl - az alkotó vizualizáció - men­tális képeink és pozitív meg­erősítések használata révén segít bennünket életünk egyre tudatosabb irányításában és jobbításában. A könyv gya­korlati segítséget ad - meditá­ciókat és más gyakorlatokat tartalmaz - hogy nyugodtab­bak, kiegyensúlyozottabbak lehessünk, fejleszthessük kreativitásunkat, teljesebbé tehessük emberi kapcsolata­inkat, munkánkban céljainkat elérhessük, megszabadulhas­sunk rossz szokásainktól. Vagyis a könyv kulcs ahhoz, hogy hozzájuthassunk az élet bőséges javaihoz és a fényben élhessünk. (Édesvíz Kiadó, 1992) NEVELÉSI TANÁCSADÓ Szóval is lehet verni „Nem megmondtam már százszor is, hogy ne verekedj az iskolában” - mondja­­ a gyerek pofozása közben­­ az apa. Gro­teszk a tett és szó ellentmondá­sossága: ver az apa, hogy a gye­rek ne verjen. Nem szólok egy szót sem, de furcsán nézhetek, mert az apa megkérdi: „Nem ért egyet velem? Meg kell, hogy ta­nulja a gyermek, hogy ne vere­kedéssel intézze el sérelmeit.” Majd mentegetőzik, fia már har­madszor hozott intőt haza durva verekedés miatt. Kérdések sorá­ra­­ mit gondol, miért verekszik gyermeke, kinek adja, adhatja tovább a gyermek a benne fel­gyülemlett dacot, haragot; ered­ményt hozó-e a rendszeres ve­rés; látta-e hasznát az apa veré­sének; nem lehetne-e máskép­pen előbbre jutni... - kerestük együtt a válaszokat. Nehogy va­lakinek illúziói legyenek: a be­szélgetés után egy csapásra nem változott semmi. Legjobb eset­ben az apában már ekkor elkez­dődött nevelési elveinek és gya­korlatának átgondolása, átérté­kelése, majd feleségével való megbeszélése. Igényelték, és folytatták a beszélgetéseket hármasban, majd négyesben. A gyermek, akivel sok egyéb probléma is volt, hetente bejött hozzám a nevelési tanácsadóba, ahol tanultunk, együtt játszot­tunk. A kisfiú sokat és szívesen rajzolt. Idővel sikerült ráhan­golni a sportolásra, és a szülők ellenérzéseit leszerelni, akik at­tól tartottak, hogy a dzsúdózás révén, amihez a gyermeknek kedve volt, még inkább vere­kedni fog. Félelmük nem igazo­lódott. A sokrétű munka, a pe­dagógusokkal való egyeztetés, az otthoni verések abbamaradá­­sa, a sportolás stb. négy-hat hó­nap múlva hozta meg gyümöl­csét. A gyermek ekkorra meg­nyugodott, magatartása válto­zott. A közbe eső időben egy­­egy alkalommal szinte provo­kálta szüleit, vizsgálta, hogy a felnőttek mennyit tűrnek el tőle.­­ Kíváncsi volt arra, hogy meny­nyire komoly apja elhatározása, hogy többet nem vert meg. A gyermek megváltozásában lé­nyeges szerepe volt a szülők megértőbb, türelmesebb nevelé­si módszerének. Érdemes volt! Annak ellenére, hogy minden erőszakot elítélek, különösen, ha valaki visszaél az erejével, mégis úgy gondolom, hogy verés és verés között különbséget kell tenni. Egészen másképpen kell megítélni, ha a szülő hirtelen indulatból ráver a gyerekre, mert megijed a gyerek cseleke­detétől és annak várható követ­kezményétől, például az egyik gyerek majdnem letaszít egy másik gyereket a mélységbe vagy pedig rendszeresen, mód­szeresen, szándékosan okoz fáj­dalmat. Ezért még eszközöket is tart készenlétben, tudatosan meg akarja alázni a gyermeket. Az előbbiekben jelzett verésre az a jellemző, hogy egy alka­lommal vagy igen ritkán, egész kivételesen fordul elő. Emberi, természetes reagálásnak vehet­jük, s általában az a szülő, aki nem szokta verni gyermekét, kí­nosan érzi magát, nem ismétli meg. Tekintsük is végső eszköz­nek! A verés rossz a szülőnek és a gyereknek egyaránt! Rendsze­rint tehetetlenségből származik és annak érzését erősíti a to­vábbiakban. A szülőben gyak­ran kelt önvádat, szégyenérze­tet, s igen sokszor kételyekkel­­vannak tele a verés hatékony­ságát illetően. Jogosan, mert nem segít a verés, ellenkezőleg. Egy rossz körforgás, láncolat egyik szeme.­­Például az apát megszidták, netán megszégye­nítették a munkahelyén. Rossz kedvét és ennek megfelelő meg­jegyzéseit hazaviszi a feleségé­nek, aki ingerültségét tovább adja a gyereknek. A gyerek dü­hében dobálja holmijait, meg­rúgja a bútort, megüti a kistest­vérét vagy gyengébb játszótár­sát, esetleg kegyetlenkedik a kutyával, a macskával. Mind­ezekért újból kikap, folytatódik az ártalmas folyamat. Ennek a hibás körforgásnak a megszün­tetése a felnőtt feladata. A szülőnek az indulatok leve­zetésének kulturált módjára kell mintát nyújtania, példát mutat­nia. Segíteniük kell a gyermeket abban, hogy kifejezhesse nemtetszését, haragjának han­got adhasson. Például: „Nagyon megértem, hogy haragszol a hú­godra, és dühös vagy, mert el­rontotta a játékod. Jogos, ha megszidod, de nem ütheted! Vá­gyait, annak kimondását, ag­resszív indulatait el kell fogad­nunk, meg kell beszélnünk, csak tettekben, cselekvésben való ki­fejezését kell korlátoznunk. A szülők sokszor nem gondol­nak rá, hogy szavakkal is lehet „verni”, érzékeny gyermeknek kegyetlenebbül fájhat a rosszul alkalmazott szó, mint az ütés. A visszatérő negatív minősítés: „te idétlen”, „ügyefogyott”, „már megint rosszul csináltad” nagy károkat okozhat, önértékelési zavarokat kelthet. Az állandó szülői elégedetlenség eredmé­nyezheti, hogy a gyermek alkal­mazkodik a róla kialakított, ál­landóan hangoztatott képhez. Bánjunk csínján, önmérséklettel a szidással, mert éppen úgy, mint a veréssel - nem azt érjük el, amit szeretnénk. Kádár Sára TANÁRI NOTESZ Ki volt a tekintély? Mindenki emlékszik diákkorából, hogy vannak tekintélyes és tekintélyelvű tanárok az iskolában. Erről beszélgettem régi tanítvá­nyaimmal osztálytalálkozón, emlékeket idézve. A gyerekek már negyvenesek, jól meg tudták őket különböztetni. A tekintélyelvű tanárok egyéniségük kissé torzult vonásaival, te­kintélyt parancsoló magatartásukkal a hideg, rideg, alkalmazko­dásra, az utasítások teljesítésére, engedelmességére és a tanári te­kintély mindenkori tiszteletére nevelnek. Érvek helyett kinyilatkoz­tatnak. A szabadszólást, kritikai megjegyzéseket elutasítják. A te­kintélyel­vűek nem szeretik Móricz: Légy jó mindhalálig című mű­vét, hiszen ebben komolyan sérül - szerintük - a tanári tekintély. Nyilas Misi szerintük lázadó, nem jó példát nyújt a tanulóknak. A tekintélyes tanárok - mindenki emlékezett ilyenre is - egyéni­ségek, nem parancsolnak, nem követelnek maguknak tiszteletet, mert az csak úgy van nekik. Tudásuk, szakértelmük, humánumuk és valami sajátos egyéni varázsuk miatt a tanulók szívesen vesznek részt a közös munkában. Szeretik a kérdező, újat akaró, kreatívan gondolkodó diákokat, maguk is sokat tanulnak tőlük. Azt is megál­lapítottuk, hogy a tekintélyelvű tanárok nem szeretik a tekintélyeseket. • Lehet, hogy ez így van az iskola falain túl is? I. B. Gyermeket várók vetélkedője Nem csak kismamákat, kis­papákat, minden érdeklődőt szívesen lát a Gólyahír-klub ja­nuár 17-én 10 és 13 óra között a Pataky Művelődési Házban. A Gólyahír televíziós vetél­kedő szakértői pszichológiai, gyermekorvosi és nőgyógyásza­ti tanácsadást tartanak. Lesz divatbemutató, baba-mama torna, szóba kerülnek a gyerek­­nevelés kérdései, az újszülöttek ellátást segítő apró-cseprő trükkök és természetesen lesz Gólyahír-vetélkedő. A klubnak helyet adó műve­lődési házat a 32-es busszal és a 13-as villamossal lehet meg­közelíteni. A Gólyahír- Népszabadság közös pályázatának újabb kérdései: 6.­ Mikor számít koraszülöttnek a baba? 7. Létezik-e túlhordás? 8. Lehet-e barna szemű szülők­nek kék szemű újszülöttje? 9. Melyik tejfog bújik ki először? 10. Mikor mond­juk azt, hogy burok­ban született? A válaszok 1993. február elsejéig kérjük postára adni Gólyahír, 1810 Bu­dapest címre. A kö­zös eredményhirde­tés a Gólyahír feb­ruár 14-i adásában lesz a TV 2-n. A nyertesek jutalom­ban részesülnek. 15 Pályázati felhívás H) Pályázati felhívás □ Pályázati felhívás A Népjóléti Minisztérium pályázatot hirdet 3 személy részére, a minisztériumban létrehozandó PROJECT MANAGEMENT EM­JT* PÁLYÁZATI FELTÉTELEK A VEZETŐ, ILLETVE­­ A MUNKATÁRS RÉSZÉRE: I­ egyetemi végzettség (elsősorban közgazdaság-tudományi, jogi egyetem) angol- és esetleg francia- vagy­­ németnyelv-ismeret (legalább középfokú nyelvvizsgával igazolt szinten, a magas szintű angol­­ nyelvi írásbeli és szóbeli . A kifejezőkészség azonban alapvető II fontosságú­ szervezési, menedzselési ismeretek (az egészségügyi és szociális területen szerzett fi tapasztalatok előnyt jelentenek). AZ ÜGYVITELI MUNKATÁRS RÉSZÉRE: 11 +■ legalább középfokú vézettség II angolnyelv-ismeret (a II nyelvvizsga előnyt jelent) II gépírási ismeretek, szövegszerkesztő kezelése szervezési tapasztalat. A BEOSZTÁSOK A KÖVETKEZŐK: 1 vezető 1 munkatárs +■ 1 ügyviteli munkatárs A PROJECT MANAGEMENT UNIT.FELADATKÖRE: 1. Az Európai Közösségek Bizottsága PHARE segélyprogramja tekintetében: * az egészségügy és a szociálpolitika területén konkrét együttműködési projektek elkészítésének koordinálása, megszervezése, illetve a projektek végleges szövegének elkészítése az elfogadott projektek végrehajtásának koordinálása, menedzselése. 2. A G-24 országok kétoldalú segélyprogramjaiban való részvétel koordinálása, a projektek elkészítésének koordinálása, esetenként a projektek elkészítése, végrehajtásuk elősegítése, nyomon követése. 3. Nyilvántartások vezetése a programokról. A pályázatok beérkezési határideje: a megjelenéstől számított 2 hét. Az elbírálásra a beérkezési határidőt követő 15 napon belül kerül sor. Az egyéni pályázatok mellett jól együttműködő teamek pályázatát is várjuk. A PÁLYÁZATOKNAK A KÖVETKEZŐKET KELL TARTALMAZNIUK: életrajz nyelvvizsga-igazolás. A pályázat elnyerése esetén határozott időre szóló közszolgálati jogviszony jön létre, a meghatározott feladat elvégzésére. A pályázatokat a minisztérium személyzeti és munkaügyi önálló osztályára kell benyújtani. (1051 Budapest, Arany János utca 6-8). 31151 KK Pályázati felhívás □ Pályázati felhívás □ Pályázati felhívás

Next