Népszabadság, 1993. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
1993. január 14., csütörtök NÉPSZABADSÁG - ITTHON HOGYAN LETTEM? Férfi manöken Gajdos Tamás manökenre, a GT Reklám- és Modellstúdió vezetőjére sokan felnéznek. Több mint egy évtizedes színpadi munka után most saját ügynökségében műsoros divatbemutatók, reklámfilmek szervezésével, fotómodellek, manökenek képzésével és menedzselésével foglalkozik. - Erre a pályárasokan már gyermekként készülnek, de legalábbis tizenévesen kezdenek álmodozni róla - kezdte a bemutatkozást Gajdos Tamás. - Én nem tartozom ebbe a táborba, ugyanis véletlenül lettem manöken. Nyelvszakos középiskolába jártam, eredetileg a külkereskedelem érdekelt, közgazdasági ismereteket akartam szerezni. Idővel ez sikerült is, de előzőleg belekaptam egy műszaki főiskolába, majd elvégeztem a testnevelési főiskola atlétaedzői szakát. - Miből adódtak ezek a vargabetűk? - Ifjúkoromtól fogva szenvedélyes sportrajongó vagyok, a gimnáziumban atletizáltam, s amikor eljött a pályaválasztás ideje erős szülői késztetésre a műszaki főiskolára jelentkeztem. Felvettek, de nem nagyon fűlött hozzá a fogam, otthagytam, mert egyre komolyabban vettem a sportot. Ettől kezdve az akkori idők szellemének megfelelően - félprofiként sportváltást kaptam klubomtól, így napi két edzéssel eltartottam magamat, és valamennyi pénzt még haza is adtam. Hogy konyítsak valamennyit elméletben is az atlétikához, elvégeztem a TF-et, majd korábbi elhatározásomhoz híven felvételiztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskola külkereskedelmi szakára, de nem várhattam a szüleimtől, hogy huszonhárom évesen eltartsanak, ezért csak esti tagozaton tanulhattam. És itt jött be a képbe a manökenség. - Vagyis alapvetően anyagi célzattal lépett a pályára... - Igen, ezt nem titkoltam akkor sem és ma sem tagadom. A manökenkedés mellett tanulhattam, sportolhattam (persze már nem hivatásszerűen), sőt főállásban még a Állami Biztosító kötetlen munkaidős üzletkötőjeként is pénzhez jutottam. A szüleim örültek, hogy továbbra is eltartom magam. - No, de végül is miért éppen a manöken foglalkozást választotta? Rábeszélte, segítette valaki? - Saját elhatározás volt. Egyszer a Budapesti Nemzetközi Vásáron nézelődve megnéztem egy divatbemutatót. Lebilincselt a látvány, a hangulat. Felfigyeltem rá, hogy férfiak is bemutattak ruhákat - igaz, nagyon kevesen. A nyolcvanas évek elején még ritka volt a férfi manöken, de kuriózumnak számított maga a szakma is. Vettem a bátorságot, és a műsor után felkerestem a szervezőket, bemutatkoztam, elmondtam, mivel foglalkoztam addig és hogy érdekelne a manökenhivatás. Mivel alakilag megfeleltem, behívtak a Magyar Divat Intézetbe, méretet vettek rólam, készítettek rám öltönyöket, kabátokat, és bedobtak a mély vízbe. Társaimtól menet közben, próbákon lestem el a mesterség titkait. Az első két évben megismert a divatszakma, a rá következő ötben az egyik legtöbbet foglalkoztatott férfi manökenné váltam. - Ön indította 1985-ben az első privát manökeniskolát, amikor egyedül még csak az Állami Artistaképző Iskolának volt erre jogosítványa. Elhatározását mi motiválta? - Mert szerettem volna továbblépni. Érdekelt a bemutatók szervezése, és a reklámfilmekhez, fotózáshoz is új arcokra volt szükség. Szereplőket kerestem a munkáimhoz, de nem csalogathattam el az állami iskola növendékeit, ezért kellett a magániskola. Dolgoztam a McCann Ericsonnak és egyéb reklámügynökségeknek, reklámfilmes társaságoknak. Az elmúlt három évben az Ergonett Rt. divatbemutatóit is szerveztem, öt éve szombat esténként a Siótour diszkóban és Balatonalmádiban, a Panoráma diszkóban tartok divatbemutatókat a csapatommal. Évente két tanfolyamot indítok. - A felesége is szakmabeli? - Szakmabeli, de nem manöken, a divatintézet munkatársa volt. Karrierem kezdetén ismertem meg tizenkét éve, hét év óta vagyunk házasok. Sokat köszönhetek Zsuzsának. A fiam öt és fél, a lányom két és fél éves, mindketten megtették már első lépéseiket a kifutón, sőt reklámfilmekben is szerepeltek. Számukra ez egyelőre játék, nem akarom őket sem rá, sem lebeszélni. Lomathy Tamás KÖNYV A teremtő képzelet Amikor, alkotunk valamit, először mindig gondolatban alkotjuk meg azt. A gondolat egy gyors, könnyű, mozgékony energiainformáció. Rögtön manifesztálódik, nem úgy, mint a tömörebb információk (például az anyag). Tehát minden pillanat a teremtés pillanata és minden teremtő pillanatban végtelen lehetőségek rejlenek, ezt üzeni nekünk a könyv szerzője, Shakti Gawain. A módszer, amelyet ajánl - az alkotó vizualizáció - mentális képeink és pozitív megerősítések használata révén segít bennünket életünk egyre tudatosabb irányításában és jobbításában. A könyv gyakorlati segítséget ad - meditációkat és más gyakorlatokat tartalmaz - hogy nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lehessünk, fejleszthessük kreativitásunkat, teljesebbé tehessük emberi kapcsolatainkat, munkánkban céljainkat elérhessük, megszabadulhassunk rossz szokásainktól. Vagyis a könyv kulcs ahhoz, hogy hozzájuthassunk az élet bőséges javaihoz és a fényben élhessünk. (Édesvíz Kiadó, 1992) NEVELÉSI TANÁCSADÓ Szóval is lehet verni „Nem megmondtam már százszor is, hogy ne verekedj az iskolában” - mondja a gyerek pofozása közben az apa. Groteszk a tett és szó ellentmondásossága: ver az apa, hogy a gyerek ne verjen. Nem szólok egy szót sem, de furcsán nézhetek, mert az apa megkérdi: „Nem ért egyet velem? Meg kell, hogy tanulja a gyermek, hogy ne verekedéssel intézze el sérelmeit.” Majd mentegetőzik, fia már harmadszor hozott intőt haza durva verekedés miatt. Kérdések sorára mit gondol, miért verekszik gyermeke, kinek adja, adhatja tovább a gyermek a benne felgyülemlett dacot, haragot; eredményt hozó-e a rendszeres verés; látta-e hasznát az apa verésének; nem lehetne-e másképpen előbbre jutni... - kerestük együtt a válaszokat. Nehogy valakinek illúziói legyenek: a beszélgetés után egy csapásra nem változott semmi. Legjobb esetben az apában már ekkor elkezdődött nevelési elveinek és gyakorlatának átgondolása, átértékelése, majd feleségével való megbeszélése. Igényelték, és folytatták a beszélgetéseket hármasban, majd négyesben. A gyermek, akivel sok egyéb probléma is volt, hetente bejött hozzám a nevelési tanácsadóba, ahol tanultunk, együtt játszottunk. A kisfiú sokat és szívesen rajzolt. Idővel sikerült ráhangolni a sportolásra, és a szülők ellenérzéseit leszerelni, akik attól tartottak, hogy a dzsúdózás révén, amihez a gyermeknek kedve volt, még inkább verekedni fog. Félelmük nem igazolódott. A sokrétű munka, a pedagógusokkal való egyeztetés, az otthoni verések abbamaradása, a sportolás stb. négy-hat hónap múlva hozta meg gyümölcsét. A gyermek ekkorra megnyugodott, magatartása változott. A közbe eső időben egyegy alkalommal szinte provokálta szüleit, vizsgálta, hogy a felnőttek mennyit tűrnek el tőle. Kíváncsi volt arra, hogy menynyire komoly apja elhatározása, hogy többet nem vert meg. A gyermek megváltozásában lényeges szerepe volt a szülők megértőbb, türelmesebb nevelési módszerének. Érdemes volt! Annak ellenére, hogy minden erőszakot elítélek, különösen, ha valaki visszaél az erejével, mégis úgy gondolom, hogy verés és verés között különbséget kell tenni. Egészen másképpen kell megítélni, ha a szülő hirtelen indulatból ráver a gyerekre, mert megijed a gyerek cselekedetétől és annak várható következményétől, például az egyik gyerek majdnem letaszít egy másik gyereket a mélységbe vagy pedig rendszeresen, módszeresen, szándékosan okoz fájdalmat. Ezért még eszközöket is tart készenlétben, tudatosan meg akarja alázni a gyermeket. Az előbbiekben jelzett verésre az a jellemző, hogy egy alkalommal vagy igen ritkán, egész kivételesen fordul elő. Emberi, természetes reagálásnak vehetjük, s általában az a szülő, aki nem szokta verni gyermekét, kínosan érzi magát, nem ismétli meg. Tekintsük is végső eszköznek! A verés rossz a szülőnek és a gyereknek egyaránt! Rendszerint tehetetlenségből származik és annak érzését erősíti a továbbiakban. A szülőben gyakran kelt önvádat, szégyenérzetet, s igen sokszor kételyekkelvannak tele a verés hatékonyságát illetően. Jogosan, mert nem segít a verés, ellenkezőleg. Egy rossz körforgás, láncolat egyik szeme.Például az apát megszidták, netán megszégyenítették a munkahelyén. Rossz kedvét és ennek megfelelő megjegyzéseit hazaviszi a feleségének, aki ingerültségét tovább adja a gyereknek. A gyerek dühében dobálja holmijait, megrúgja a bútort, megüti a kistestvérét vagy gyengébb játszótársát, esetleg kegyetlenkedik a kutyával, a macskával. Mindezekért újból kikap, folytatódik az ártalmas folyamat. Ennek a hibás körforgásnak a megszüntetése a felnőtt feladata. A szülőnek az indulatok levezetésének kulturált módjára kell mintát nyújtania, példát mutatnia. Segíteniük kell a gyermeket abban, hogy kifejezhesse nemtetszését, haragjának hangot adhasson. Például: „Nagyon megértem, hogy haragszol a húgodra, és dühös vagy, mert elrontotta a játékod. Jogos, ha megszidod, de nem ütheted! Vágyait, annak kimondását, agresszív indulatait el kell fogadnunk, meg kell beszélnünk, csak tettekben, cselekvésben való kifejezését kell korlátoznunk. A szülők sokszor nem gondolnak rá, hogy szavakkal is lehet „verni”, érzékeny gyermeknek kegyetlenebbül fájhat a rosszul alkalmazott szó, mint az ütés. A visszatérő negatív minősítés: „te idétlen”, „ügyefogyott”, „már megint rosszul csináltad” nagy károkat okozhat, önértékelési zavarokat kelthet. Az állandó szülői elégedetlenség eredményezheti, hogy a gyermek alkalmazkodik a róla kialakított, állandóan hangoztatott képhez. Bánjunk csínján, önmérséklettel a szidással, mert éppen úgy, mint a veréssel - nem azt érjük el, amit szeretnénk. Kádár Sára TANÁRI NOTESZ Ki volt a tekintély? Mindenki emlékszik diákkorából, hogy vannak tekintélyes és tekintélyelvű tanárok az iskolában. Erről beszélgettem régi tanítványaimmal osztálytalálkozón, emlékeket idézve. A gyerekek már negyvenesek, jól meg tudták őket különböztetni. A tekintélyelvű tanárok egyéniségük kissé torzult vonásaival, tekintélyt parancsoló magatartásukkal a hideg, rideg, alkalmazkodásra, az utasítások teljesítésére, engedelmességére és a tanári tekintély mindenkori tiszteletére nevelnek. Érvek helyett kinyilatkoztatnak. A szabadszólást, kritikai megjegyzéseket elutasítják. A tekintélyelvűek nem szeretik Móricz: Légy jó mindhalálig című művét, hiszen ebben komolyan sérül - szerintük - a tanári tekintély. Nyilas Misi szerintük lázadó, nem jó példát nyújt a tanulóknak. A tekintélyes tanárok - mindenki emlékezett ilyenre is - egyéniségek, nem parancsolnak, nem követelnek maguknak tiszteletet, mert az csak úgy van nekik. Tudásuk, szakértelmük, humánumuk és valami sajátos egyéni varázsuk miatt a tanulók szívesen vesznek részt a közös munkában. Szeretik a kérdező, újat akaró, kreatívan gondolkodó diákokat, maguk is sokat tanulnak tőlük. Azt is megállapítottuk, hogy a tekintélyelvű tanárok nem szeretik a tekintélyeseket. • Lehet, hogy ez így van az iskola falain túl is? I. B. Gyermeket várók vetélkedője Nem csak kismamákat, kispapákat, minden érdeklődőt szívesen lát a Gólyahír-klub január 17-én 10 és 13 óra között a Pataky Művelődési Házban. A Gólyahír televíziós vetélkedő szakértői pszichológiai, gyermekorvosi és nőgyógyászati tanácsadást tartanak. Lesz divatbemutató, baba-mama torna, szóba kerülnek a gyereknevelés kérdései, az újszülöttek ellátást segítő apró-cseprő trükkök és természetesen lesz Gólyahír-vetélkedő. A klubnak helyet adó művelődési házat a 32-es busszal és a 13-as villamossal lehet megközelíteni. A Gólyahír- Népszabadság közös pályázatának újabb kérdései: 6. Mikor számít koraszülöttnek a baba? 7. Létezik-e túlhordás? 8. Lehet-e barna szemű szülőknek kék szemű újszülöttje? 9. Melyik tejfog bújik ki először? 10. Mikor mondjuk azt, hogy burokban született? A válaszok 1993. február elsejéig kérjük postára adni Gólyahír, 1810 Budapest címre. A közös eredményhirdetés a Gólyahír február 14-i adásában lesz a TV 2-n. A nyertesek jutalomban részesülnek. 15 Pályázati felhívás H) Pályázati felhívás □ Pályázati felhívás A Népjóléti Minisztérium pályázatot hirdet 3 személy részére, a minisztériumban létrehozandó PROJECT MANAGEMENT EMJT* PÁLYÁZATI FELTÉTELEK A VEZETŐ, ILLETVE A MUNKATÁRS RÉSZÉRE: I egyetemi végzettség (elsősorban közgazdaság-tudományi, jogi egyetem) angol- és esetleg francia- vagy németnyelv-ismeret (legalább középfokú nyelvvizsgával igazolt szinten, a magas szintű angol nyelvi írásbeli és szóbeli . A kifejezőkészség azonban alapvető II fontosságú szervezési, menedzselési ismeretek (az egészségügyi és szociális területen szerzett fi tapasztalatok előnyt jelentenek). AZ ÜGYVITELI MUNKATÁRS RÉSZÉRE: 11 +■ legalább középfokú vézettség II angolnyelv-ismeret (a II nyelvvizsga előnyt jelent) II gépírási ismeretek, szövegszerkesztő kezelése szervezési tapasztalat. A BEOSZTÁSOK A KÖVETKEZŐK: 1 vezető 1 munkatárs +■ 1 ügyviteli munkatárs A PROJECT MANAGEMENT UNIT.FELADATKÖRE: 1. Az Európai Közösségek Bizottsága PHARE segélyprogramja tekintetében: * az egészségügy és a szociálpolitika területén konkrét együttműködési projektek elkészítésének koordinálása, megszervezése, illetve a projektek végleges szövegének elkészítése az elfogadott projektek végrehajtásának koordinálása, menedzselése. 2. A G-24 országok kétoldalú segélyprogramjaiban való részvétel koordinálása, a projektek elkészítésének koordinálása, esetenként a projektek elkészítése, végrehajtásuk elősegítése, nyomon követése. 3. Nyilvántartások vezetése a programokról. A pályázatok beérkezési határideje: a megjelenéstől számított 2 hét. Az elbírálásra a beérkezési határidőt követő 15 napon belül kerül sor. Az egyéni pályázatok mellett jól együttműködő teamek pályázatát is várjuk. A PÁLYÁZATOKNAK A KÖVETKEZŐKET KELL TARTALMAZNIUK: életrajz nyelvvizsga-igazolás. A pályázat elnyerése esetén határozott időre szóló közszolgálati jogviszony jön létre, a meghatározott feladat elvégzésére. A pályázatokat a minisztérium személyzeti és munkaügyi önálló osztályára kell benyújtani. (1051 Budapest, Arany János utca 6-8). 31151 KK Pályázati felhívás □ Pályázati felhívás □ Pályázati felhívás