Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
1993. február 1., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Jeszenszky üdvözli a román tárgyalási készséget (Folytatás az 1. oldalról) Horn Gyulának az Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia együttműködésére tett friss javaslatára utaló kérdésre a külügyminiszter kérdéssel felelt: „Visegrádot váltsuk föl valamilyen Bécs-központú restaurált Habsburgmonarchiával, az élén Habsburg Ottóval?” Szent-Iványi István is úgy vélte, hogy van már elég együttműködési keret, ezeket kellene tartalommal kitölteni. Egy esetleges külföldi agresszió esetén Magyarországnak eleve garanciát jelentene az ENSZ-alapokmány, provokálatlan támadására az „ENSZ-nek kutya kötelessége lenne segíteni” - mondta a külügyminiszter, amihez Szent- Iványi hozzáfűzte: abból indulunk ki, hogy az országot senki sem fenyegeti a létében. A magyar-román alapszerződéssel kapcsolatban az SZDSZ véleménye az, hogy ki kellene jelentenie: a két országnak nincsenek egymással szemben területi követelései. Ez többet és mást jelentene, mintha egyoldalúan Budapest mondaná ezt Csupán ki - az ugyanis sugallhatná azt, hogy a múltban voltak magyar követelések. „Egyébként pedig Magyarországnak igen nagy gondot okozna, ha Iliescu román elnök átadná Erdélyt” - szögezte le Szent-Iványi, amire Jeszenszky megjegyezte, hogy az efféle vitákat szerencsésebb lenne a külügyi bizottságban lefolytatni. A nyilvános vita után alkalmunk nyílt kérdéseket föltenni Jeszenszky Géza külügyminiszternek. - A múlt heti szakértői tárgyalások nyomán előrehaladt-e a magyar-román alapszerződés ügye? - Feltétlenül. Fontosnak tartom, hogy a román fél végre tárgyalási készségét hangsúlyozza. A szerződés ugyanakkor csak egy része a kapcsolatainknak; ennek a találkozónak a célja külpolitikai konzultáció volt, ám messze túlment egy folyamatban lévő szerződés tárgyalásán. Az alapdolog az, hogy - pontosan a tárgyalások idején - Melescanu külügyminiszter találkozott az RMDSZ újonnan megválasztott elnökével. Ezt mi melegen üdvözöljük, és azt fogjuk igazán értékelni, ha az itt elhangzott reális és megvalósítható RMDSZ-javaslatokat a román fél mielőbb megvalósítja. Ez nagyobb lökést fog adni a szerződésnek is, mint még egy forduló. Segítené-e Magyarország a boszniai légtérzárlatot, ha megszületne e kérdésben a Biztonsági Tanács döntése? - Akkor fogjuk mérlegelni teendőinket, ha ez a kérdés ténylegesen napirendre kerül, mert csak akkor láthatjuk, hogy ez mit jelent a számunkra, s hogy egyáltalán jelent-e a jelen helyzettől eltérőt. - Kell-e aggódni a magyar-orosz alapszerződés moszkvai ratifikálásának elhúzódása miatt? - Egyáltalán nem dramatizálnám ezt a kérdést. Mi nagyra értékeltük, hogy Jelcin elnök fogékony volt arra a magyar javaslatra, hogy az alapszerződésben el kellene ítélni az 1956-os beavatkozást. Nyilván vannak olyan orosz erők, amelyek vagy nem ítélik ezt el, vagy úgy gondolják, hogy a mai Oroszországnak semmi köze az egykori Szovjetunióhoz. Valójában Jelcin elnök magyarországi látogatása, itt elhangzott szavai érnek annyit, mint egy szerződés. Nem azt mondom, hogy arra nincs szükség, de én igazán fontosnak a két ország gyakorlati együttműködését tartom. Ballai József Kelet-Európának még több befektetés kell (Folytatás az 1. oldalról) - Milyen visszhangja volt a felvetésének, hogy hosszú távú stratégiát kellene kidolgozniuk a fejlett államoknak a kelet-európai gazdaságokkal kapcsolatban? - Többen felvetették, meg kell teremteni a régió fizetési és vámunióját, szabadkereskedelmét és a nemzeti valuták konvertibilitását. Ők is jól tudják, hogy a szovjet utódállamok kevéssé hatékony reformjai nagy veszteséget okoznak a térség gazdaságaiban. Ezért a különféle nemzetközi pénzintézetek egy fizetési rendszer kialakítását készítik elő, amely áthidalhatja az átalakulás nehézségeit. - Hogyan tudná megfogalmazni a davosi találkozó üzenetét? - A recept már megvan, csak hozzá kellene fogni a gyógyításhoz. A fejlettek nagyon is jól tudják, mi a tennivalójuk. Davos első üzenete az, hogy akár kompromisszumok árán is, de a lehető leggyorsabban le kell zárni a GATT-tárgyalásokat, a legfőbb szabadkereskedelmi kérdéseket rendező Uruguay Fordulót. A második davosi üzenet talán még fontosabb: az új amerikai kormánytól elvárják, hogy radikálisan faragja le költségvetési hiányát és kiadásait, mert csak így bővíthetők a világ - például a kelet-európai beruházásokra fordítható - pénzmegtakarításai, és csak így csökkenthető a kamatok szintje. Amennyiben az USA tovább folytatja befelé forduló, protekcionista gazdaságpolitikáját, ez tovább fokozná a recessziót. Davos tehát azt üzeni: a fellendülést csak a fejlett államok politikai és gazdaságpolitikai lépésváltása hozhatja meg. - Folytatott-e kétoldalú tárgyalásokat az értekezlet idején? - A francia közlekedési miniszterrel a metró-, vasút- és autópálya-építés ügyéről beszéltem. Úgy látom, lassanként rendben lesznek ezek a dolgok. A szlovák gazdasági miniszterrel megállapodtam abban, hogy kölcsönösen megvizsgáljuk a regionális együttműködések lehetőségét. Hasznos lenne például a Bécs-Pozsony-Győr és a Kassa-Miskolc közötti program mielőbbi elindítása. Végül szeretném elmondani, hogy találkoztam az IMF második számú vezetőjével, akivel hatékony beszélgetést folytattam. Regős Zsuzsa , Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere benyomásairól az MTI-nek azt mondta: - A nemzetközi tőkeáramlással foglalkozó kerekasztal-megbeszélésen szó volt Kelet- és Közép-Európa megítéléséről, a jövőbeni befektetések lehetséges irányáról. Ezzel kapcsolatban utaltam arra, hogy 1989 és 1992 vége között a volt KGST úgynevezett kis országaiba kereken hétmilliárd dollár tőkét fektettek be. Magyarország szerepe e téren változatlanul egyértelmű: a hétmilliárd dollárból mintegy négymilliárd jutott az országnak, így nem ildomos a vészharangot megkongatni, helyzetünk megítélése továbbra is megfelelő. Csehország kormányfője ismételten elvetette a középeurópai regionális kereskedelmi együttműködés intézményesítésének gondolatát. Klaus davosi sajtóértekezletén kijelentette: országának célja a teljes jogú közös piaci tagság, ezt azonban szerinte csak hátráltatná a regionális együttműködésre való összpontosítás. (MTI) Végső döntés előtt a csehszlovák korona (Prágai tudósítónktól) Minden jel szerint holnap húzza meg a cseh és a szlovák törvényhozás a lélekharangot a közös valuta felett, aminek megszűnésével a szövetségi állam szétválásának ténye valamennyi polgára számára „kézzelfoghatóvá” vált. Miután a két törvényhozás a közös pénz megszüntetésére vonatkozó határozatot elfogadja, a hét második felében elkezdődik a lakosságnál kint lévő készpénz becserélése. Ez gyermekeknél 1000, nagykorúak esetében pedig 4000 korona lehet. Az öntapadós bélyegekkel „csehesített” illetve „szlovákosított” bankók mellett jövő hétfőig állítólag még a bélyeg nélkülieket is elfogadják a fizetéseknél. Miután csak az 1000, 500 és 100 koronás bankjegyeket bélyegezték le, a fémpénzt, valamint a 10, 20 és 50 koronásak egyelőre továbbra is forgalomban maradnak, így mindenki igyekezett az utóbbiakból „bespejzolni”, ami komoly fennakadásokat okozott a kereskedelemben, a postán és másutt. Tartják magukat azok a hírek, miszerint az önállóvá váló szlovák valutát hamarosan leértékelik, legkevesebb 20 százalékkal. Hogy komoly gondok lehetnek a pozsonyi bank házatáján, arra utal az hírhedt éjszakai prágai Meciar-látogatással kapcsolatban szárnyra kelt hír, nevezetesen, hogy Szlovákia első számú vezetője tízmilliárd koronás kölcsönt kért volna Václav Klaus, cseh kormányfőtől, a pénzszakadás okozta gondok enyhítésére. A Szlovák Nemzeti Bank alelnöke, Marián Tkác mindenesetre cáfolta, hogy bármit is tudna e kérésről, de elismerte, hogy bizonyos fizetési hiánnyal számolnak, ám azt másképp kívánják megoldani. A Cseh Nemzeti Bank szóvivője megerősítette, hogy képviselőjük február 4-én Budapestre utazik, ahol a Magyar Nemzeti Bank illetékeseivel megkísérelnek megoldást találni a Magyarországon felgyűlt 60-80 millió csehszlovák korona átváltásáról. Farkas József György Ausztria a keleti határokra figyel Továbbra is számítani kell a Keletről Nyugatra tartó népvándorlásra - véli Löschnak osztrák belügyminiszter. Ezért Ausztria a határvédelmet az illegális bevándorlás egyik megelőzéseként kezeli, és ennek megfelelően korszerűsíteni kívánja. A határátkelésnél a vámőrség az illetékes, a zöldhatáron a pedig a csendőrség és a katonaság. Ezt az ideiglenes döntések helyett törvénybe kell iktatni, s a határszolgálatot teljesítő katonaság részére biztosítani kell a szükséges kiképzést - mondotta Löschnak. Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a zöldhatár megfigyelésének. Burgenlandban már folynak a kísérletek egy elektronikus jelzőrendszerrel. A keleti határon legalább 30 támaszpontot építenek ki a csendőrség és a katonaság egységei számára, s ezek a korábbinál lényegesen jobb technikai felszerelést is kapnak. Sajtóhírek szerint tavaly decemberben a határ mentén szigorú titoktartás mellett új elektronikus berendezések tesztjét kezdték meg. A különleges érzékenységű kamerák teljes sötétségben is mutatnak minden mozgást. (MTI) „Rjasencev-ügyben nem árt az óvatosság” (Folytatás az 1. oldalról) A cikk két szerzője Nyikolaj Andrejev és Pavel Voscsanov. (Az utóbbi, Jelcin orosz elnök egykori sajtótitkára, a kommandósakció szemtanúja volt.) A magyar szervek azért cselekedtek így - írják a szerzők -, mert ennek megfelelő információt kaptak az orosz oldalról, és fegyveres ellenállásra számítottak. Ezt az információt Borisz Pogorelov az orosz ügyészség különleges megbízatású nyomozója szolgáltatta, aki az első percektől kezdve foglalkozik az ANT-üggyel. A cél Vlagyimir Rjasencev, az ANT egykori vezérigazgatója elfogása volt. A magyar ügyészség állítólag azt közölte az Izvesztyija egyik cikkírójával, hogy az elfogatást és a kiadatást az orosz igazságügyi minisztérium kérte. Ezt Moszkvában cáfolták, az ügyészség volt a kezdeményező. Titkolták, hogy ki írta alá a kérést, az Izvesztyija szerint Liszov, a főügyész első helyettese. A magyar félnek átadták a nyomozás megindítását bizonyító iratot, a bűncselekmény rövid leírását és a letartóztatási parancs másolatát. Mindezekből a magyar illetékesek úgy értesülhettek, hogy Oroszországban az ügyészség feltárt néhány csatornát, amelyeken keresztül törvénytelen fegyverkereskedelem folyt. A mintegy negyven gyanúsított közül sokan Rjasencevre nézve terhelően vallottak, ezért is kérték a letartóztatását. A cikk szerint dokumentumokkal nem támasztotta alá az ügyészség ennek a fegyvercsempészésnek a létét. Az Interpol ilyen ügyben nem nyomoz. A magyar akció eredménye pedig nulla volt. A Roszszijszkij Dóm (az ANT utódcége, Rjasencev mostani vállalkozása) szenvedett csak károkat. Sovány eredmény lehet, hogy a magyar hatóságok meggyőződhettek: nyoma sincs fegyvercsempészésnek és/vagy fegyverkereskedelemnek . Az orosz—magyar cég forgalma a múlt évben több száz millió forint volt. A Rosszijszkij Dóm tevékenységéből származó nyereséget Magyarországon fektettek be. Igaz ugyanakkor - így az Izvesztyija -, hogy Magyarországot a szó szoros értelmében elárasztották mindenféle gyanús üzletelők a volt Szovjetunió minden csücskéből. Ezek kapzsiságának nincs határa, ráadásul magukkal vitték a törvények figyelmen kívül hagyásának szokását. A magyar hatóságok nem voltak hajlandók ezt az importált törvénytelenséget eltűrni, így számukra kézre jött Pogorelov kérése, s meg akarták mutatni, milyen határozottan tudnak fellépni „az orosz maffia” ellen. Az Izvesztyija úgy tudja, hogy magyar részről nem egyöntetű lelkesedéssel fogadták az akciót. Balsai István igazságügy-miniszter állítólag nem írta alá a Rjasencev kiadatásáról rendelkező utasítást. Genri Reznyik, Rjasencev orosz ügyvédje ugyanakkor azt írta Balsainak, hogy az orosz nyomozó szerveknek nincs bizonyítékuk Rjasencev vagy az ANT bármely más munkatársa bűnösségére vonatkozóan. A szerzők meghatározásában Rjasencev üzletember, ebben van az ereje és gyengesége, ez magyarázza viselkedését. 1990- ben költözött át Magyarországra, ahol „értik, hogy az üzlet a felvirágzás alapja”. Oroszországba tanúvallomást tenni nem hajlandó visszatérni, oka van feltételezni, hogy nem lenne vele szemben objektív az eljárás. Pogorelovot úgy irányították, hogy az első perctől kezdve politikailag vigye az ügyet. M. Lengyel László Mélyen A horvátok jóllaktak, a genfi konferencia - ha átmenetileg is, de - „felrobbant”. Sem a szerbeknek, sem a mohamedánoknak nem volt végül is elegendő az, amit területben a Vance-Owen-terv nekik szánt. A horvátoknak elég volt. Mindezzel a helyzet tisztább, egyszersmind kuszább lett. Tisztább azért, mert bebizonyosodott: 1. A szerb Krajina (egy részének) sikeres visszafoglalásával a horvátok megengedhették maguknak, hogy ne boszniai területek megszerzésével kompenzálják otthoni területveszteségeiket. Nyilván igen jónak érzik katonai pozíciójukat. 2. A szerbek - horvátországi pozícióik gyengülésével - kevésbé kompromisszumkészek Boszniában, mint mondjuk néhány nappal ezelőtt voltak. 3. A mohamedánok - alkalmi horvát szövetségeseik jó pozícióira pillantgatva - közvetve erősebbnek érzik magukat a szerbekkel szemben, és kitörési lehetőséget látnak egy méltányosabbnak ítélt területi felosztás felé. Mindezt a tűzszüneti vonalak sérelmére végrehajtott horvát offenzíva idézte elő, amit Zágráb is elismer, bár felelősségét azzal tagadja, hogy saját (tehát horvátországi, noha szerbek lakta) területeket szabadított fel. Kuszább lett a helyzet azért, mert az ENSZ-nek holnaptól kezdve „büntetnie” kellene a Vance-Owen-tervel szembehelyezkedő feleket, de 1. Szerbia ellen az embargó (a horvát támadás miatt) gyakorlatilag nem súlyosbítható. 2. A mohamedánok nemhogy büntetésre, hanem az őket sújtó fegyverszállítási embargó feloldására számítanak. 3. A teljesen bizonytalannak látszó Clinton-kormány ilyen eszkalációhoz nem lesz partner, de vele kapcsolatban nem is ez a fő gond, hanem az, hogy határozott politikai elképzelések híján az egész eddigi délszláv válságkezelési stratégia elutasítása felé hajlik, és - egyelőre - nincs alternatívája. 4. A harcoló felek fokozódó agresszivitása fokozatosan kizárja az ENSZ katonai szerepvállalását a térségben, tudniillik ez az érintettek együttműködése nélkül nem lehetséges. 5. A Biztonsági Tanácsban ma katonai fellépéshez sem többséget, sem erőt nem lehet toborozni, különös tekintettel néhány nagyhatalom (például a britek) „vietnami típusú” félelmeire. Jóslatom az, hogy a hosszabb ideje tartó horvát erőgyűjtés után most szerb erőgyűjtés következik, és minden kezdődik elölről. Aki nem hiszi, tekintse meg azokat a filmtudósításokat, ahol minden szerb „usztasának” (fasiszta gyilkosnak) nevezi a horvát katonát és minden horvát „eseteiknek” (nacionalista gyilkosnak) a szemben álló szerb katonát. A második világháborús szókészlet - és minden hisztérikus érzelem, ami mögötte van - élő és eleven. Aczél Endre Sivatagi nyomorúság Az, hogy az MDF VI. országos gyűlésén kiderült, hogy a párt a kultúrmunkában kíván erősíteni, mondhatnánk, előre nyomulni, csak annak meglepő, aki az utolsó negyven évet nem itt élte le vagy át. Számot kell vetni egy ténnyel. Ha az ember a szocialista társadalomban vizsgálódott, a legjobb szándékkal se talált olyan területet, ahol minden rendben lett volna. Ha az úthálózatot nézzük, lerobbantnak találtatott, ha az egészségügyet, az is. Nemkülönben borzalmasak voltak a telefonviszonyok, de ez talán megbocsátható lett volna, ha van hol lakni mindenkinek. Akkoriban azt gondoltam, és ebben egyáltalán nem voltam egyedül, hogy a kulturális viszonyok is elviselhetetlenek. Ma már - és ezt felelősségem teljes tudatában jelentem ki - másképp látom, és ez nem a megszépítő messzeség után van így. Járok például könyvesboltba, többnyire nézegetni. Tegnap is voltam, egy nagyon nagyban, olyanban, amelyik azelőtt paradicsomnak számított, és megálltam egy percre. Csak álltam és bámultam, mert megbénított a sivatagi szegénység és nyomorúság látványa. Alig volt könyv a polcokon, a fele, kétharmada annak is szemét. Nem az az igazi baj, hogy a mai irodalom szerzői hiányoznak, mert csak a hóbortos megszállott könyvesek adnak ki olyan szerzőtől, akinek a nevére két, azaz kettőszáz példányos megrendelések jönnek. Az a baj, hogy a klasszikusok is csak elvétve álldogálnak a polcokon. Nemcsak a magyarok, a külföldiek is. Lehet pocskondiázni Aczél Györgyöt, és az egész kommunista kultúrpolitikát. Minden bizonnyal elegendő okot talál rá bárki. Na de azért ilyen könyvespolcok nem voltak a szocialista könyvkereskedelemben. Lassan úgy néznek ki az üzletek, mint annak idején a romániai mészárszékek. S ha már Romániát említem, vállalva ezzel, hogy erős harag támad ellenem: az üres mészárszékek mellett jártam könyvesboltokban is. Annak idején, ha a környék egyik legromlottabb politikusaival vert országból hazajöttem, mindig hozhattam öt-tíz olyan könyvet, ami nem hiányozhatott a háztartásomból. A világ talán legelnyomottabb kiadójánál, a Kriterionnál is megjelenhetett Proust, Kafka, Joyce... A kultúra olyan, mint szaporodás. Nagyon drágán fizet minden faj a fönnmaradásért. Milliószámra veszik oda a spóra, a mag, a pete, a csíra. Ha a körülmények úgy hozzák, hogy a láncolat egyszer megszakad vagy kihal a faj, vagy súlyosan deformálódik. Az a kultúrpolitika, amelyik nem gondoskodik arról, hogy a magyar és a magyarrá tett nemzeti kincs állandóan elérhető legyen, a kultúra túlélési esélyeit rontja. Persze drága föntartani valamit, ami kevés hasznot hoz. Sok-sok pénzt emészt. Mint ahogy nagyon drága millió magot hozni egy utód kedvvéért. De erre szednek adót, harácsot. Ezt vállalták azok a politikusok - költők, színészek, történészek, akik vödörszámra ejtik könnyeiket a nemzeti kultúráért. Az MDF meg akarja nyerni a következő választásokat (kívánjunk ehhez sok sikert). Ám, ha ez így megy tovább, ha sikerül, ha nyolcévi országlás alatt teljesen kiürülnek a magyar és világirodalmi klasszikusoknak fönntartott polcok, akkor félő, hogy a kultúra kontinuitása szakad meg általuk. Hallgattam én az MDF kultúrpolitikával foglalkozó szekciójának kinyilatkoztatását. Ezt kell, azt kell, kell, kell, kell. Száz kell megint, mint ahogy a hajdanvolt pártkongresszusok határozataiban olvastam. Akkor is az volt az érzésem, hogy talán egy-két szó nem ártott volna arról, miképpen... Andrassew Iván 3