Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

4 DÖNTÖTT A KORMÁNYFŐ Pénzügyminiszter-jelölt: Szabó Iván (Folytatás az 1. oldalról) A pénzügyi tárca váromá­nyosa végezetül arról szólt, hogy úgy érzi, az újjáválasztott MDF-elnökség tagjaként meg­győzőbben tudja a Kupa Mi­hály által megkezdett vonalat saját pártja irányában képvi­selni. Juhász Judit kormányszóvi­vő ezt követően a csütörtöki kormányülés néhány döntését ismertette. A Kuvait elleni ira­ki agresszió a becslések szerint hazánknak összesen 350 millió dollár kárt okozott. A kormány felhatalmazta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisz­terét és a külügyminisztert, hogy a kártérítési igények fel­mérésének és összesítésének szabályait március 15-ig hatá­rozzák meg. A kormány ezenkí­vül módosította az útlevél­ügyekben eljáró szervekről szó­ló kormányrendeletet. A kabi­net úgy határozott, hogy erre az évre felhatalmazza a rendőr­­kapitányságokat: vegyék át és továbbítsák a Belügyminiszté­riumba az útlevélkérelmeket, ezáltal ugyanis remélhetően vé­get érhetnek a sorbanállások. A kormány a Velencei-tó vízpót­lásával is foglalkozott. A terve­zett megoldás költségigénye 379 millió forint, amelynek 20 százalékát, de legalább 75 mil­lió forintot az érdekelt önkor­mányzatok biztosítják. A költ­ségek nagyobb részét az érin­tett tárcák és a központi költ­ségvetés finanszírozza. B. V. J. A Magyar Köztársaság el­nöke az Alkotmány 33. parag­rafusának (4) bekezdése alap­ján, a miniszterelnök javasla­tára, érdemei elismerése mel­lett, saját kérésére: Kupa Mi­hály pénzügyminisztert 1993. február 11-ei hatállyal­­, Horváth Balázs tárca nél­küli minisztert, Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, érdemei elismerése mellett: Andrásfalvy Bertalan műve­lődésügyi és közoktatási mi­nisztert, Gergátz Elemér földművelésügyi minisztert, Siklós Csaba közlekedési, hír­közlési és vízügyi minisztert - 1993. február 22-ei hatállyal - felmentette. (MTI) Szabó: Neveket nem említhetek (Folytatás az 1. oldalról) - A jegybank 1,9 százalékkal leér­tékelte a forintot. Az exportban ér­dekelt vállalatok ennél nagyobb leér­tékelést sürgetnek, mondván, a drága forint veszteségessé teszi a termelést, s munkahelyek szűnhetnek meg. Mi erről a véleménye? - A mostani leértékelés a Nemzeti Bank önálló lépése volt. A mértéke meglehetősen vita­tott. Az exportban érdekeltek jelentősebb leértékelést kíván­nak, ha viszont valaki kimegy Bécsbe, az az érzése támadhat, hogy a felértékelésnek nagyobb lenne a realitása. Elérkeztünk a konvertibilitás határára, ame­lyet - úgy vélem - csak azért nem lehet bejelenteni, mert nyolc-tíz százalékkal felértékel­né a forintot. Az 1,9 százalék a gazdasági realitásokhoz alkal­mazkodó leértékelés. Kevés az exportőrnek, viszont az infláció miatt sok a nyugdíjasoknak. - Célzott arra, hogy 2010-re kiala­kul az ipar kívánatos szerkezete. Mi történik addig? - Fejleszteni kívánt iparágak többek között a mezőgazdasági és az élelmiszeripari gépgyártás, a gyógyszeripar, a kórházi tech­nológiák, a biotechnológia, a feldolgozó- és gépipar bizonyos területei. Visszafejlődik az acél­gyártás, a hagyományos energe­tika egy része. Az idén például további kemény lépések várha­tók a bányászatban. Az erőmű­vek középtávon várható össze­vonása azonban stabilizálja a megmaradó bányákat. - Tett-e javaslatot az utódjára, s felváltja-e Kupa Mihályt az IMF kor­mányzótanácsának soros elnöki tisz­tében? - Négy személyre tettem ja­vaslatot, bármelyikükkel szíve­sen együtt dolgoznék, neveket azonban nem említhetek. Az IMF-tisztségre általában az adott ország jegybankjának el­nöke vagy pénzügyminisztere le­het esélyes. Nem tudok arra vá­laszt adni, hogy esetünkben ki tölti majd be ezt a posztot. D. Sz. Z. Rabár Ferenc. - Nem hiszem, hogy koncep­cionális okok miatt kellett le­mondania Kupa Mihálynak - nyilatkozta lapunknak Rabár Ferenc, az Antall-kormány első pénzügyminisztere. - Amikor én miniszter let­tem, az volt a véleményem, hogy a piacgazdaságra való átállást kevés lépéssel, a legrövidebb idő alatt kell megoldani. Elfogadot­t koncepcióm megvalósításában azonban akadályozott, hogy gazdasági-pénzügyi kérdések­ben a kormányülésen más mi­niszterek szavazata ugyanannyit ért, mint a pénzügyminiszteré, így részletkérdésekben leszavaz­hattak. Éppen ezért kértem le­mondólevelemben, hogy utódom kapjon szabad kezet. Csak mint gazdasági csúcsminiszter való­síthatja meg azt a tervet, amely Kupa-programként vált ismert­té, amely egyenes folytatása volt az általunk kidolgozott elképze­léseknek. Nem volt más út. A gazdasági stabilitás megterem­tésében, a tartalékok felhalmo­zásában 1992-re jutottunk odá­ig, hogy már alternatív megol­dásokra is lehetett gondolni. Eleinte úgy látszott, hogy Ku­pa keresztülviheti elképzeléseit, de azután ugyanazokkal a prob­lémákkal találta szemben ma­gát, mint korábban én. Úgy gon­dolom, hogy én visszafogottab­ban nyilatkoztam, de a fontos dolgokban rendíthetetlen vol­tam. Kupa keménynek mutatko­zott, de jóval több kompro­misszum fűződik a nevéhez. Aki tagja volt a kormánynak, tudja, mekkora szerepük van az embe­ri kapcsolatoknak, a lélektani mozzanatoknak. Nem elméletek és stratégiák dőlnek meg, csak a személyek változnak. Szabó Iván a tárcája élén közvetlenül érzékelhette, hogy az ipar általános válságban van, a belső piacon hiányzik a fizetőképes kereslet. Ez mégsem jelenti azt, hogy gyökeresen el fog térni az eddigi iránytól, leg­feljebb a restriktív gazdaságpo­litika kevésbé szélsőséges válto­zatát képviseli majd. K. K. Nemcsak a program számít SIKLÓS CSABA: Az eredmény minősít Tiszta lelkiismerettel megyek el, és egy jól működő miniszté­riumot hagyok hátra utódom­nak - vélekedett Siklós Csaba volt közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. A csütörtö­kön leváltott politikus tegnap nyilatkozott munkatársunk­nak. - Véleménye szerint miért kell átadnia a bársonyszéket? - Az elsődleges ok, hogy a miniszterelnök úr úgy látta, va­laki más több eredményt tud majd felmutatni az infrastruk­túra-fejlesztés területén. - Ezek szerint nem volt igazán eredményes. Mit vethetnek a szemé­re? - Ismert, hogy milyen hely­zetben vettük át az infrastruk­túra ügyeit 1990-ben. Ezen a területen látványos sikereket elérni egyik napról a másikra nem lehet. Főleg akkor, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a szol­gáltatások tarifái általában még a működtetéshez szüksé­ges forrásokat sem biztosítják. A költségvetés pedig nem fede­zi a hiányokat. Ennek ellenére a tárca elkészítette fejlesztési terveit, megkezdte a finanszí­rozási források bevonását. El­sőként nálunk született meg az ágazati koncessziós törvény. - Mihez kezd ezután? - Képviselői munkámat kí­vánom folytatni az Országgyű­lésben. Emellett a gazdasági életben is szeretném kamatoz­tatni a tapasztalataimat. K. Sz. A. NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1993. február 13., szombat Szakértők kellenek a kormányba Vállalkozók a minisztercserékről (Munkatársainktól) Csak Kupa Mihály távozása volt meglepő a gazdasági élet szereplői számára, akiket a kormányváltozásról kérdez­tünk. Leginkább az ő távozása és az új miniszter belépése utá­ni változások érdekelték őket. - Több miniszter esetében a csere nem volt váratlan - mond­ta Kovács István, a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke. - Kupa Mihály, távozása viszont meglepetés. Úgy ítéltük meg, hogy a kormány gazdaságpoliti­kájának egyik meghatározója. Személyes törekvéseiről, a fis­kális politika helyességéről meg­oszlottak a vélemények, de érzé­keltük, hogy hosszú távon az or­szág érdekeit szolgálja. Fontos, hogy a jövőben szakmai s ne po­litikai miniszterek kerüljenek a kormányba. Tamás István, a Dunahol­­ding elnök-igazgatója: - Hónapok óta megfigyelhető volt, hogy Kupa Mihály nem tud olyan nyilatkozatot tenni, amelyik egybevág a kormány politikájával. Ez pedig nyilván nem megy a végtelenségig. Le­het, hogy úgy érezte, most kell kiválnia a kormányból, hogy további sikeres politikai pályát futhasson be, és egy más össze­tételű kabinetben újra szerepet játszhasson. Nem öröm a le­mondása, mert vele egy szakér­tő távozik a kormányból. Az általa képviselt programra szüksége van a gazdaságnak, mert meg kell fogni az inflá­ciót, mederben kell tartani a gazdasági folyamatokat. Szabó Iván jelölése meglepe­tés volt. Nem lehet tudni, mi­lyen pénzügyi szakember, de az ipari tárca irányításánál ki­tűnt, mennyire kézben tudja tartani az ügyeket. Orbán István, az EGIS Gyógyszergyár vezérigazgató­ja, a Magyar Gazdasági Kama­ra alelnöke az ipari tárca irá­nyítójaként ismerte meg az új pénzügyminiszter-jelöltet. Gyakorló vállalatvezetőként úgy tapasztalta, Szabó Iván felismerte azt, hogy egyfajta átmenetet kell megvalósítani a szabad piacgazdaság kénysze­rei és a régi védettség között. Ilyen jellegű átmenet a világon még nem volt sehol, tehát a tankönyvekből megszerzett tu­dás egyenesen nem ültethető át a gyakorlatba. Ebben az egyedi helyzetben egy dolog ér vala­mit, az irányítói intelligencia. Az aktív cselekvésre azonban, valószínűleg a minisztérium működési rendje és szabadság­­foka miatt, nem volt igazi lehe­tősége. Ma a gazdaság alapve­tő kérdése, egyben a piacgaz­daság kialakulásának akadálya a hosszú távú források hiánya. A megoldáshoz nyilván azok tudnak hozzásegíteni, akik az ország pénzügyi politikáját ki­alakítják. ORSZÁGGYŰLÉS Nyugdíjemelésről és frekvenciáról A Népszabadság információi szerint Kupa Mihály lemondott pénzügyminiszter hétfőn a par­lamentben napirend előtt jelen­ti be, hogy az MDF-frakcióból a függetlenek közé távozik. Szabad György szokásos pénteki sajtótájékoztatóján megtudtuk, hogy az Or­szággyűlés várhatóan a jövő héten határoz a nyugellátások, baleseti ellátások és egyéb ellá­tások emeléséről, illetőleg ki­egészítéséről. Frakciókérésre újra megnyit­ják a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az Országgyűlés a jövő héten megkezdi a vitát a Magyar Köztársaság biztonságpolitiká­jának alapelveiről, valamint a honvédelem alapelvéről és főbb feladatairól szóló határozati ja­vaslatok fölött. K. J. T. Surján: Ennyi kacsát még nem láttam (Megyei tudósítónktól) Surján László miniszter, a KDNP elnöke tegnap a párt parlamenti frakciójának kétna­pos „kihelyezett” tanácskozásá­ra Gyulára érkezett, ahol rög­tönzött sajtóértekezleten vála­szolt a kormányátalakítással kapcsolatos kérdésekre. Az újságírók mindenekelőtt az Antall Józseffel folytatott koalí­ciós tárgyalásokról kérdezték. Surján László ezzel kapcsolato­san megjegyezte, hogy közjogi értelemben nem tárgyalásokról, hanem egyeztető baráti beszél­getésről volt csupán szó. Egy kérdésre válaszolva a miniszter kijelentette, hogy annyi kacsát, mint az elmúlt hetekben, még nem látott össz­­hordani. Mivel pedig személyi ügyekben az előzetes kiszivá­rogtatást tisztességtelennek tartja, elzárkózik a várható új kormányra vonatkozó nyilatko­zattól. Lapunk munkatársának érdeklődésére cáfolta, hogy a népjóléti tárcán belül is sor ke­rülhet „kormányátalakításra”. Végül a Szabó Ivánról szóló hírre - amiről a sajtótájékozta­tó résztvevőitől szerzett tudo­mást - megjegyezte: gazdaság­­politikus került a pénzügypoli­tika élére, a KDNP pedig 1992 tavasza óta hangsúlyozza, hogy gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. K. E. P. SZDSZ-frakcióü­lés (Tudósítónktól) A tatai edzőtáborban tegnap megkezdődött a Szabad Demokra­ták Szövetsége parlamenti frakció­jának tanácskozása. E hét végén itt találkoznak a párt országgyűlési képviselői, hogy megújítsák a frak­cióvezetést. Mint arról lapunkban hírt adtunk, Tardos Márton bejelen­tette, hogy a párt hosszú távú gaz­dasági koncepciójának kidolgozásá­ba kezd, s emiatt lemond a képvise­lőcsoport vezetői tisztségéről. Mint hírlik, erre a posztra Kuncze Gábor pályázik a legnagyobb eséllyel. Ezenkívül a frakció tagjai elemzik a kormányátalakítás nyomán kiala­kult belpolitikai helyzetet. Kiskunsági választás (Megyei tudósítónktól) Jövő pénteken éjfélkor dől el, hogy kik a hivatalos jelöltek a Bács-Kiskun megyei 4. számú kerület márciusi képviselővá­lasztásán. A Munkáspárt képvi­selői szerdán már átadták Ma­­gyari László ajánlócéduláit az illetékes bizottságnak. Az MSZP a napokban tartott régiótanácskozásán úgy döntött, hogy az előző két fordulóban győztes Komáromi István mel­lett hét alföldi megye szocialista aktivistái szólnak majd. A párt - hangzott el - a kevesebb plakát és a sok személyes találkozás hí­ve. Ezeken a beszélgetéseken az MSZP az agrárkérdésre kívánja irányítani a figyelmet, mert ál­láspontja szerint a földkiadó bi­zottságok működése nyomán öngerjesztő módon indulhatnak bomlásnak a szövetkezetek. (Folytatás az 1. oldalról) Az állami vagy állami több­ségi tulajdonban lévő egyete­mek tanszékvezetőire és ennél magasabb beosztású tisztségvi­selőire, az állami vagy állami többségi tulajdonban lévő főis­kolák tanszékvezetőire és ennél magasabb beosztású tisztségvi­selőire, a tábornokokra, az or­szágos rendőrfőkapitányra, he­lyetteseire, a rendőrfőkapitá­nyokra, rendőrkapitányokra, a városok polgármestereire, a fő­polgármesterre és helyetteseire, a megyei közgyűlések elnökei­re, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda szerkesztőire és ennél magasabb beosztású dolgozói­ra, a megjelenésenként átlago­san ötvenezer példányszámot meghaladó, többségi állami tu­lajdonban lévő lapok vezető munkatársaira, az állami vagy többségi állami tulajdonban lé­vő gazdálkodó szervek vezetői­re, a többségi állami tulajdon­ban lévő bankok, szakosított pénzintézetek és biztosítóinté­zetek vezetőire ugyancsak ki­terjedne az ellenőrzés. A javaslat szerint az egyhá­zak arra hatáskörrel felruhá­zott tisztségviselőinek, illetőleg testületeinek a megkeresése alapján az általuk meghatáro­zott egyházi tisztséget betöltő személyek tekintetében a bel­ügyminiszter, illetve a honvé­delmi miniszter végzi el­ az el­lenőrzést, és az adatokról tájé­koztatja a megkeresőt. Az ellenőrzést az Alkotmány­­bíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke által együttesen kijelölt három bíróból álló bi­zottság hajtja végre. Ha a bizottság döntése szerint az ellenőrzött személy végzett ügynöki tevékenységet és azzal másnak hátrányt okozott, akkor felszólítják, hogy tisztségéről 30 napon belül mondjon le. Ellen­kező esetben a bizottság dönté­sét a 30 napot követő 15. napon nyilvánosságra hozza. Az ellen­őrzött személy a döntés ellen bí­rósághoz fordulhat. Kéri J. Tibor Boross: Irányváltás nem lesz (Megyei tudósítónktól) A kormányátalakítás némi fá­ziskéséssel történt, bizonyos lé­péseket már a múlt év végén meg kellett volna tenni - jelen­tette ki Boross Péter tegnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ibrányban a helyi képviselő-tes­tület előtt. A belügyminiszter a község rendőrőrsét is megláto­gatta, majd a művelődési ház­ban tartott falugyűlésen mon­dott beszédet. - A személyi döntéseket a po­litikai célszerűség diktálta - hangoztatta. - A világon sehol nincs olyan demokratikus kor­mányzat, amely négy esztendőn át változatlan felállásban végez­né a dolgát. A politikával az is vele jár, hogy hamar elkoptatja az embereket. Ám a távozók parlamenti frakciójuknak jelen­tős szolgálatot tehetnek, hiszen kormányzati rutinnal rendelkez­ve, ugyanakkor kötetlenebb kö­rülmények között dolgozhatnak. Boross Péter arról is beszélt, hogy csökken majd a miniszte­rek száma. Tartalmi tekintetben viszont semmiféle irányváltásról nincs szó, a jobbközép koncep­ciójú kormánypolitika stabil marad. A községházán a miniszter azt is kifejtette, hogy a közbizton­ság érzete a társadalomban min­dig rosszabb, mint maga a köz­­biztonság. A rendőrségi törvény késedelme okozta zavarokról azt mondta: ezekre bárki hivatkoz­hat, de egy rendőr nem. Rend­nek a törvénykezésig is lennie kell, mert ha nincs, akkor sok minden más, például az ország­ban szívesen beruházó tőkebe­fektető sincs. R. T. J. Lassú a gyors reagálás (Folytatás az 1. oldalról) A katonák tudják és teszik a dolgukat nap mint nap, de a munkájukat, életüket meghatá­rozó szabályzatokat jó lenne minél hamarabb a megváltozott körülményekhez igazítani.­­ Bevonják-e a köztársasági elnök munkatársait a törvény-előkészítő munkába? - A tervezeteket mi is meg­kapjuk véleményezésre. A hon­védelmi törvény legutolsó válto­zatát azonban, amelyet legu­tóbb a kormány megvitatott, még nem kaptuk kézhez.­­ Pedig pontosan ez tartalmaz két olyan elképzelést, amelyek a korábbi tervezetekből hiányoztak, s ame­lyeknek elfogadásához az alkot­mányt is módosítani kellene. Az egyik szerint a határőrség rendészeti szervvé alakulna, a másik pedig - három, pontosan körülírt esetben - a kormány hatáskörébe utalná maxi­mum két dandárnyi erő - négy­ötezer ember - bevetését annak ér­dekében, hogy váratlan támadásokra kellő gyorsasággal reagálhasson a honvédség. Mi ezekről a véleménye? - Elöljáróban annyit: az álta­lam megismert tervezeteket alapvetően jónak tartom, s re­mélem, elfogadásuk sem húzó­dik a szükségesnél tovább. A két alkotmánymódosítást igény­lő változtatás közül a határőr­ségre vonatkozóval szemben sincsenek katonai-technikai fenntartásaim. A jogászoknak és a képviselőknek azonban bi­zonyára fejtörést okoz majd, hogyha a határőrség rendészeti szervvé alakul, akkor lehet-e oda sorkatonákat bevonultatni. Eddig ugyanis rendészeti szol­gálatot - például a rendőrségnél - csak hivatásos állományú sze­mélyek láthattak el. Kérdés, nem ütközik-e az alkotmánnyal, ha polgári személyeket sorkato­nai szolgálat címén rendészeti szolgálatra köteleznek.­­ A gyors reagálást lehetővé tévő passzusról mi a véleménye?­­ Arról viszont úgy gondolom, hogy egyáltalán nem teszi lehe­tővé a gyors reagálást. A terve­zetben felvázolt három alap­esetből az első kettőben - szán­dékos légtérsértés vagy váratlan légitámadás esetén - nincs is ér­telme, hogy a kormánynak kü­lön jogosítványa legyen a vá­laszcsapás elrendelésére. Egy­részt azért, mert ilyen esetekben valóban percek, másodpercek alatt kell dönteni, s ez az idő nemcsak a parlament összehí­vásához, de a kormány tájékoz­tatásához is kevés. Másrészt, ilyen esetekben a chicagói egyezmény egyértelműen a piló­ta vagy a földi irányító kezébe adja a döntést. Képzeljük el azt a szituációt, ha egy néhány percnyi légtérsértés vagy légitá­madás idején a mi pilótáinknak arra kell várniuk a levegőben, hogy a kormány eldöntse: visszalőhetnek-e?­­ És ha a földön ér bennünket vá­ratlan támadás? - Ha a felderítés feladata ma­gaslatán áll, ha a honvédség harckészültsége megfelelő, ak­kor váratlan támadás nem érhet bennünket. A tervezet logikája azért rossz, mert egy olyan ese­mény feltételezéséből indul ki, ami nem történhet meg. Ponto­sabban: a magyar hadsereg nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy meglepjék. - Azért az nehezen képzelhető el, hogy egy kisebb, a határt csak rövid időre átlépő csoport ellen előre fel­készüljünk. - Ne higgye, hogy a jól műkö­dő felderítés számára ez meg­oldhatatlan feladat. De ilyen esetben nem is kell a kormány­nak két dandárnyi erőt mozgó­sítania; a kisebb csoportok fel­számolására a határőrségnek elegendő ereje van. Ha viszont nagyobb várható támadás elő­készületeit tapasztaljuk, akkor válaszcsapásként nem elegendő csupán két dandárnyi erőt moz­gósítani. Ilyen esetekben ugyan­is az érintett térség polgári la­kosságát - a saját biztonsága ér­dekében - célszerű evakuálni, vagy egyéb - az alkotmányban rögzített - jogaiban korlátozni. Márpedig ezt saját hatáskörben a kormány nem rendelheti el, ehhez be kell vezetni a szükség­­állapotot. Az pedig az Or­szággyűlés, annak akadályozta­tása esetén a köztársasági elnök jogköre. Freisz Károly

Next