Népszabadság, 1993. március (51. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
1993. március 13., szombat NÉPSZABADSAG - HÉTYEGE Igen Tisztelt Keresztapa! Bocsanatot kerek e tolakodo megszolitasert, de meg nem ismerem a helyeset. On mar biztosan nem Nagysagos, de nem tudom eldonteni, hogy Meltosagos-e, avagy Kegyelmes. Tavol alljon tolem harminc tiszteletlenseg. Semmikeppen se szeretnem felbosziteni, hiszen tudom, hogy most is meleg csaladi feszkeben gyerekek, tan mar unokák koreben tolti a hetveget. Ma meg el kell dontenie, hogy valamelyik jotekonysagi bajt tiszteli meg vagy a szombat estet birodalmi ellenorzo bejarassal tolti. Tudom, nehez. A kurvaknak meg a jatekosoknak, az egesz alvilagnak sziksege van az On meltosdlgara, tekintetere es kegyelmere. Vegye ugy, hogy egy vagyok a kicsik kozul, akik tisztelettel bar, de aggodni mereszelnek. Mert rossz ebben a varosban, ahol mar nem az a baj, hogy kifosztanak minket, hanem az, hogy teljesen. Egy kuldnos szerencsejatekot játszunk ebben az orszagban. Mindenki ugy hagyja az utcan a kocsijat, hogy vagy ellopjak, vagy nem. A szakertok bevalljak: a legeslegjobb, a legcselesebb vinnyogo is legfeljebb husz mdsodperces fejtorest okoz az On derek szolgainak. Ha munkaba menet feluton eszunkbe jut, hogy elfelejtettük bezarni a lakas ajtajat, mar vissza se fordulunk. A rendoroktol tudjuk, teljesen mindegy. A legrafinaltabb ajtozat, biztonsagi berendezes is csak arra jo, hogy egy-ket percet veszitsen az On csaladjabol az, aki megtiszteli szereny hajlekunkat. Sehol, semmifele biztositek nincs. Vedtelenek es kiszolgaltatottak vagyunk valami sorscsapasnak, amely Kegyelmesseged kepeben telepedett erre az orszagra. Pedig lehetne ez maskepp is. Egy eve sincs, hogy nyaron egy olasz varosban voltam. Olyan, mint Siofok. A szallodaban kerdeztem, hova tegyem az autot, hogy ne lopjak el. A tulajdonos fia azt mondta, hogy akar nyitva is hagyhatom barhol, mert a varos a maffia ellenorzese alatt áll, es csak a bolond magyarok lopnak neha, mert ezt nem tudjak. Nekem errol az mereszel az eszembe ferkozni, nem lehetne-e, hogy Nagymeltosagod rendet teremtsen ezen a kornyeken. Ugyanis azt gondolom, hogy nem lesz felviragzas, ha ez igy megy tovabb. Es akkor lap se lesz. Kegyelmesseged hamarosan a politikai elet jelentos szereploje lesz. A fiuk, a csaladtagok is ott lesznek mindenhol a posztokon meg a hatterben. Fel kellene kesziteni oket arra, hogy a hatalom viselesehez, kiszolgalasahoz is meltosag kell. Nem eleg tudni, melyik a halkes, nem eleg abbahagyni a suksukolest. Nemcsak modort, tartast is kell kovetelni minden szolgatol. Mar most se szabad megengedni peldaul azt, hogy betores utan összetorjek a lakasokat, amelyekben nem leltek semmit. Ezzel az autolopkodassal is az a baj, hogy mar olyan pitidhner az egesz. Raadasul jobban be kellene mar epulni a biztositokba, mert azok is a hasznalhatatlansagig letargizalodtak. Jajgato, nyomorusagos kis hivatalocskak lettek, amelyekrol minden eszunkbe jut, a biztonsagot kiveve. Nem is zavarom tovabb meltatlan levelemmel. Semmit se akarok, csak jelezni batorkodom, ugy velem, ha mar egyutt kell elnunk, mindenki jobban jarna, ha legalabb ön rendet teremtene. A mi szerencsetlen rendoreinkre ugyanis nem szamithatunk. Azt gondolom, akkor lesz meltosaga az On hatalmanak, ha a boldog viragzasbol es nem a vegetalo tenyeszetbol szed haracsot. Es akkor lesz itt viragzas, ha megszunik a felelem. Ha mi kimereszkedink magunkból, az idegenek pedig kezenk mereszkednek. Csak egyetlen pelddt meg, aztan tovabb nem elek vissza a türelmevel. Itt jart egy arab kolto. Mielott elment, megkerdeztem, mikor jon legkozelebb. Majd, ha rend lesz. Az meg elviselhetd, mondta, hogy kirabolták a lakásai. Az is, hogy elloptak a rokkantkocsijat. De hogy az utcán raadasul a skinheadek is megvertek, ez sok. Ha rend lesz, visszajon. Bejrúltban lakik ez az arab ember az ev hosszabbik feleben, Jouram. Maradok egyre melyebbre hajlo tisztelettel, a remenykedo: Andrassew Ivan Reggel a felesegem remülten all a szoba kozepen, s azt mondja, hogy ismet lehallgatnak. Vagy megőrult. Figyeljek csak, maradjak csendben, egy ido utan tavoli eles sipolast kell hallanom... Tenyleg! Hogy megbizonyosodjunk, átmegyünk a szomszed szobaba is hallgatozni, aztan megint vissza. Csakugyan, nehany masodperc utan bejon. Valahonnan a telefon kornyekerol. Az asszony nemikepp megnyugszik, hogy nem dilizett be, engem azonban torkon ragad a mar szinte elfelejtett, ismeros remulet: megint kezdodik. Nem tudhattam bizonyosan, hogy lehallgatnak, a sejtes egyszer csak megjelent, mondhatnám, a levegoben, a felelemmel együtt, aztan ott maradt, mintegy felfüggesztve a fejem felett. Csak jelen volt, mint ez a távoli sipolo hang a telefon iranyábol. Egy haver mondta, hogy őt lehallgathatják, eleinte tulajdonkeppen nem is hittünk neki. Na persze, pont teged, mert te olyan fontos vagy nekik. Aztan az egesz valahogyan megragad az ember füleben. Az, hogy lehallgatas. Egy ido utan mar eleg volt egy akarmilyen kattanas a keszulekben, egy bugas vagy egy szetkapcsolas - minden azert van, mert lehallgatnak. Eleinte az ember megalazottnak erzi magat, bele-beleacsarkodik a keszulekbe, hogy a jo edes anyatok, aztan mind ritkabban, mert nem tortenik semmi. Csak tovabbra is bekovetkeznek ugyanazok a kattanasok, sercenesek es a megmagyarazhatatlan szetkapcsolasok. Egyszer aztan azon kapom magam, hogy meggondolom, mit mondok... Szornyűseges felismeres az, amikor az embernek szembesülnie kell a sajat felelmevel. Amikor kiderül, hogy valamikeppen legyozetett, engedte besettenkedni az agyaba, a szivebe, a velejebe a felelem csatornainat az esztelenseg morzeit, s azok betalaltak pont oda, ahova cimeztettek a megrettento szandekoltal. Ez volt a cel: a megfelemlites. Akkor tudtam, hogy beugrottunk, amikor eloszor rajtakaptam magunkat a tunteto kivonulason a kolozsvari konzulatusrol. Eleinte mindenki berakta az ott tarhalt folyoiratokat, konyveket a taskajaba, a zsebebe, amikor azonban felszolitott a kulturintezmenyek kerubja, hogy irasban szamoljunk be rola, mit muveltünk odabent, milyen iromanyokkal fertoztek a lelkünket, nos, akkortol mindenki tüntetoleg a mellere szoritott egy Kortarst, Uj Irast, Nagyvilagot, s ugy vonultunk ki az Attila uti konzulatusi epuletbe. Ebbol aztan tudhattak volna a szemben levo hazbol minket figyelok, hogy felink. Nyolcvanhetben, kozvetlenul az elso Ceausescu-ellenes brassoi tüntetesek utan felhivott az ujvideki Magyar Szo titkarnoje a szerkesztosegben, hogy jon Sebestyen Imre, tudositani akar az itteni esemenyekrol. Ok azt hittek, hogy ez csak igy megy. Nyilvanvalo, hogy lehallgattak a beszelgetest, mert Imi kedelyesen ujsagolta: mar a hatarnal raalltak, s azota se szabadul a kiserettol. Sarokhazban lakom, a Rakoczi ut es az Enescu utca sarkan. Ebed utan a felesegem megsugta, hogy mindket oldalrol figyelnek egy-egy Daciabol. Azokban a napokban egyszeruen keptelenseg volt tolunk telefonalni. Imi a setateri Sport Szalloban lakott, napi hatvan dollarert, ennyiert kellett elviselnie, hogy este elalszik a villany, es meg sem gyul tobb e, tusolas kozben hordul egyet a csap, es nem jon belole semmilyen viz, a sotet folyoson valaki nekimegy, majd surd bocsanatkeresek utan eltunik, reggel aztan hiaba keresi a jegyzetfüzetet. Harom evel ezelott, a decemberi esemenyek utan lelkes muegyetemistak poloskatlanitottak a szerkesztosegben, a lakasomon azonban nem talaltak semmit. Csalodottnak, majdhogynem sertodottnek ereztem magam. Megnyugtattak, hogy a poloskai modszer igencsak koltseges, ám nemcsak igy, hanem a kozponttal is le lehet hallgatni. Szinte megkonnyebbültem, hogy meghagyott a ketelyeimben, mit is kezdenek magammal, volt es eljdvendo felelmeimmel, ha kiderulne, hogy feleslegesek...? Hat nem driilet? A felesegemmel korbejarjuk a lakast, lehasalok, bebujok az agy ala, mind nyilvanvalobb, hogy a tompa, de eles bugas valahonnan a telefon kozelebojon. Korbefulelem a falakat, a heverot, a fotelt, az agyneműtartot, amelyen a telefon all, s mellette az elemes szovjet ora, meri a merhetetlen idet, jelzi a mulandosagot... Az ora, amelyben kimerülbben az elem, s abbol jon a tompa, eles nyikorgas. Szótlanul nyujtom at az asszonynak, aki sapadtan, kialvatlanul nez ram, szomoruan, szinte megrendulten, s csak annyit mond, hogy „driilet”. Tobbe nem beszelünk rola, csak egesz nap emesztjük a sajat gondolatainkat, az ido is kodosit, felhomalyban botorkal a vilag, felo, hogy elteved. Profik dolgoznak odakint azon, hogy ebren tartsuk bennünk a felelmeket. Ugy alkonyattart az asszony, mintegy bocsanatkeroen kezd magyarazkodni: hallotta, hogy alakokat gyujtök telefonon a szoborgyalazas ellen, s azt hitte... Este beallit Peter. Husz ev utan latogat haza Ausztriabol. A masodik pohar roman vodka utan mar ugy gondolkodik, mint egy frissen manipulált belfoldi: az osztrakok lehallgatjak a külfoldieket, plane a politikai menekilteket, amilyen o... Hova bujhatnal a sajat tudathasadasod elol? A vilag vizumkenyszerrel ovja magat tolunk. A legkozelebbi hataron a hatosagok megfizettetik a tartalyban a nem letezo benzin ketszaz szazalekat, esetleg negyszazat - nem lenne eleg ra a havi fizetesem! De hat ez kit erdekel? Van ennek eleje es vege? Ha van, akkor az az eletünk. Orban Ferenc Orület A zok es ezekAz ember valtozik. Kullnosen forradalmas idokben. Mint a mostani erdekes korban. Harom eve meg ezek voltam, mara azok lehettem. Statusbeli kulonbseg ez, valami folyamatosan nem stimmel velem. Akkoriban kezdtek neveket kisbettvel inni, tobbes szamban. Ugy, ahogy most irja a szerzo a rokonszenves Magyar Narancsban. A kisbetis, tobbes szamu irasmod - hajdujanosok, berendteivanok stb - jelzi a helyi erteket. Az, aki igy szol valakirol, ezzel mar eleve rogziti: nem szemelyisegrol, egyeni produkciorol beszel, hanem jelensegrol. Sot, a kisbetus szemelynevek eltuntetik az egyes megnevezettek kulonds es sajatos erenyeit es bineit, kozos jelkeppe emelik oket. Aki megnevez, igy erzekelteti: a kisbetusok nem szemelyek, akikkel 6 nem vitatkozik. A feltorekveshez ellenseg, szep, kerekded ellenseg kell, akitol undorodni lehet, akit elegendo megnevezni maris kezdodhet az ot perc gyulolet. A vitaig nem sullyedunk. A Narancs irasabol azt veszem ki: bantja a szerzot, hogy most csak utalkozni tud. Mert a kisbetusoknek talan ugyanaz a velemenyuk sok-sok dologrol, mint neki. Tehat nem zuzza szet Berend T. Ivan eletmuvet, valamely tanulmanyat, leleplezve a szerzo tevedeseit, mai ertekeleset. Nem, ő csak azt mondja: ez a szerzo funkciokat tiltött be, partban volt, hiteltelen. Egyebkent ez elterjedt modszer nalunk. Hasonlit a Peto-ügyhoz. Az SZDSZ elnoke ellen szilei urugyen folyik most hecckampany. Nem az elkepzeleseit biraljak, nem a politikajaval vitatkoznak. A papa van teriteken. Emitt az apa, ott a celba vett szemely sajat multja a tema. Kulonbseg van a ketto kozott, ami koros: a tisztak kerlelhetetlensege. Ismerem ezt az erzest. Egyesek azt mondjak: elkezdodott a valasztasi kampany, kijelolik az ellensegeket. A ketfrontos harc jobb, mint a fronttalan, tobb ellenseg kozott tisztabbak az arculatok. Tehat a harcos liberalisnak el kell magat külonitenie, s az sem art, ha megint kommunistazasban eloz. Talan valakinek eszebe jutott az emlekezetes eszdeeszlozung: Aki nincs velunk, az veluk van! (Vizsgalta-e szocialpszichologus, milyen hatasa volt ennek a kijelentesnek a valasztoi dontesekre 1990-ben?) A politikai kizaras akkor kulbnosen nehez, ha a kizarando aktualis tenykedese, programja nem ad alkalmat a polemiara. Ezert marad velünk a mult. Persze ezt a multat be kell vallani! Igazan jo dolga csak annak van, akinek nincs multja, s lehetoleg a szüleit sem ismeri. Lelencgyerek lesz majd az idealis politikus az elkovetkezo forduloban. Addig viszont a mai jelenlevoknek kell tisztazniuk dolgaikat. Aki az MN szerzoje szerint azok, az valoban gondolja vegig: mennyiben hiheto el az a fejlodesi folyamat, amind a sajat tudomasa szerint keresztulharcolta magat? Szamit-e meg, hogy reformernek tudta magat, konfliktusba került prolidikis megyei titkarokkal, ideologiai perzekutorokkal, agitpropos cenzorokkal es parasztnyuzo funkcikkal? Mennyiben hiheto az egyes volt emberek es intezmenyek transzformacioja? Különösen akkor, ha, mint a nagynagy tobbseg a rendszer levaltasaig megusztak nyilvanos osszeütkezesek nelkul. Ismertek a hatalom vedte bensoseget, s ugyan sokszor rebellisnek ereztek magukat, de szakitasig nem ment a dolog. Micsoda szerencsejuk volt a negyeknek, hogy egy lapult agyu testulet annak idejen meg utoljara veluk gyakorolta a hatalmat! Ertem en az azokozo publicistat. Magam is ereztem igy, amikor eloadta valaki, hogy milyen modon állt ellen annak idejen magas funkciokban, mikozben a vilag csak azt tudta rola: hűsegesen szolgalt embereket es mechanizmusokat. Rossz ezzel szembenezni egy ilyen valakivel, mert arra kenyszerit, gondoljam vegig, mennyire hiteles akarmi, amit itten irok komolyan demokraciarol, piaci racionalitasrol, s kivaltkepp a sajtoszabadsagrol. Mert a magyar ujsagiro-tarsadalom nagyobbik resze valoban jol megvolt a hatalommal szabadsag hianyaban is. Uzengetett az ujsagiro, voltak athallasok, sokat mondo hallgatasok, de mas? A szamizdatokat nem ujsagirok irtak. Az onkontroll annyira eros volt, hogy ma mar faj emlekezni ra. (1982-ben elmentem Varsoban bemutatkozni D. P.-nek a Polityka foszerkeszto-helyettesenek. Azt kerdeztem a publicistatol, szerinte mikor rendezodik a lengyel helyzet? Vartam, ad valami optimista joslast a kibontakozasrol, a magyar tapasztalatok hasznositasarol. P. viszont azt mondta (nem kerte, hogy kezeljem az egeszet maganbeszelgeteskent): Uram, itt nem lesz semmifele rendezodes, amig a lengyelek nem valaszthatnak maguknak szabad tobbparti valasztasokon parlamentet. Ezt az eretnekseget surgosen elfelejtettem, mert a belatas meg az ahhoz kepest szemlelete azt diktalta. Biztosan volt sok batrabb kollega.) Tehat szinte ertem en, hogy a narancsos azokozik, nem akar elfogadni hitelesnek. Mert harom evel a nagy atrendezodes utan a nyilvanossag, a sajtoszabadsag es a szereplok szemelye meg mindig nagyon fontos. Valoszinuleg nagyon kevesen ertik jol, mire megy ki mindez. Azzal nem erdemes vitatkozni, akinek az agyat teljesen uralja a tortenelem osszeesküveses koncepcioja. Vannak sulyosabb es vannak enyhebb esetek. Peldaul egy politikus azt rajzolja olvasoinak, hogy letezik egy nagyszabasu intellektualis-penzügyi-politikai komplett, aminek latszolag ellenkezo celokat koveto reszesei ugyanannak a titkos kozpontnak (peldaul szabadkomuvesseg!) vannak alarendelve, s a cel a nemzeti gondolat, a magyarsag elpusztitasa, alavetese, koldussa tetele. Sokan vannak, akik ezt elhiszik neki. A „centristak” kepesek azt allitani, hogy letezik egy kommunistaliberalis osszeeskuves, a lapok, az elektronikus mediumok szandekosan nem tajekoztattak a kormany pozitiv lepeseirol, jo szandeku otleteirol a derek nepet, s ez az oka annak, hogy kedveltsegük oly gyatra lett. Megoldas: megszerezni a media folott a hatalmat, az vegre megfeleloen tajekoztat majd, es a halatelt lakossag tudni fogja, hogy ok megerdemelnek tovabbi negy, nyolc, tizenketto stb. evnyi kormanyzast. Ezt nevezik a tarsadalom fele valo nyitasnak. Az azokozo nyilvan sejti, hogy nem errol van szo. De azt is tudja, a mai helyzetben a kormányzat kudarcairol beszelni neki nem celszerű, ki tudja, milyen kombinaciok alakulhatnak ki jovore. Inkabb mint hat. eng. moralfilozofus regisztert állít össze arrol, ki jogosult a helyzet elemzesere, kinek lehet velemenye, akar olyan is, mint oneki. Moral es hatalom viszonya regen volt annyira aktualis, mint manapsag. Itt az emberek allando tortenelmi inzultusoknak vannak kiteve, s aki elmult harminceves, annak modja volt osszegyujtenie a bevallani valokat. Van, aki nem ezt teszi, hanem hiseget valt, s ma ugyanolyan elvhu, mint egykor. Van, aki nem cserelt vilagnezetet, hanem konnyeden lemondott errol a luxusrol. A vilagot egyedül jovedelemszempontbol nezi. Es vannak jo sokan, akik az orszaggal egyutt szenvedve valtoztak, es nem gazdat, nem lelkiismeretet csereltek nagyvonalu profikent. Es persze van, aki a maval veli igazolni, amit valaha jot vagy igazolhatatlant tett. Akinek valamilyen multja van, az kompenzalja cselekedeteit, a velteket is. Vagyunk azok es ezek. Meg elhetünk nehany evtizedet... Miklos Gabor 21